Pesti Napló, 1852. december (3. évfolyam, 820–839. szám)

1852-12-04 / 823. szám

1852 harmadik évi folyás». EIJÖFI^ETIISI föltételek. Vidéken: Pesten Évnegyedre 5 f. — ti.p Egy hónap» 1 ft 30 kr p Félévre 10 „ — i­ « Évnegyedre 4 „ — „ „ A havi elfifieetéa, mint a i p^,évrt . 8„­„„ námonkinti e 1 a d a 8 is­­ , meggeünt. I Egye. »am. . 4„„PESTI 823 Szombat, dec. 4-én. HIRDETÉSEK és MAGÁN VITÁK. Hirdetések négyha­­radon petit-sora 4 p. kr.­­,ával számittatik. A be­iktatási­g 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a A lap politikai tartalmát illető minden község a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyaié pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri­ntéz a Laffert ház 8. Szerkesztési iroda: Dri­ntcza 8.­­ Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. M­a­g­á­n v­i­t­á­k né­gy­­hasábos sora 5 pengő krajczárjával számíta­­tik. A fölvételi díj szin­te mindenkor előre le­teendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hivatalába Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ü­nnep utáni napokat kivéve •­ívnyi alakjában mindennap, reggeli órákban. ■ jelen T­ARTALOM. A franczia császárság. Uj polgári perrendtartásunk. II. Levelezés. (Temesvár: Lunkányi-gyógyfürdőin­­tézet. Tervezett gazdasági egyesület. Gőzmalom). Hivatalos. (Haditörvényszéki ítélet. Kinevezés). Fővárosi hirtár. Ausztria. (Bécsi hírek és események ) Francziaország. (A megkegyelmezés. A trónörökö­södés melletti kilátások. A herczegelnök véleménye a journalistikáról. Coup d’Etat Spanyolországban. Ve­gyesek).­ Nagybritannia. (Parliamenti tárgyalások nov. 26.) Németország. (Frankfurt. Manheim. München. Darm­­stadt. Hannover. Braunschweig. Boroszló. Hamburg. Köln). Belgium. (Kamarai ülés. A hadügyminiszter körirata a katonai hatóságokhoz). Olaszország. (Turin). Spanyolország. (Madrid). Dánia. (Országvédő kötelességi törvény Holsteinra nézve). Görögország. (Athen : a belügyminiszter körirata az ország főnökeihez az újságokban terjesztett álhíreket illetőleg). Törökország. (Konstantinápoly : a külügyi miniszter jegyzékei a barátságos hatalmak követeihez. — Hírek Hauran­ és Bagdadból. Yanni Catergi rablófőnök. Ha­mis pénzgyártók). Legújabb. Telegrafi tudósítások. Vegyesek. (Nemzeti színház. — Börze). Metár. (Nemzeti irodalom). , dec. 4-én. A FRANCZIA CSÁSZÁRSÁG. A franczia kérdés megoldásra jutott. A bona­­partismus teljes győzelmet vívott ki Franczia­­országban. A császárság dec. 2-kán kikiáltatott. Midőn összes Europa ezen tényről tudomást vesz, az egyszersmind azon programmnak tudomásá­val történik, mely a császárságot megelőzte, s annak jövő iránytűjéül a béke politikáját hirdette. Meg kell vallani, e programra ideje­korán ki volt adva a szavazás megkezdése előtt, s e sze­rint az összes Europa tudomást ven most arról, hogy nyolc­ millió franczia polgár helyeselte a császársági békepolitikát, melynek kifejezésében szépen egybehangzólag látjuk egyetérteni azon milliókat, kik eddig elő lényegesen különböző po­litikai véleményeket tápláltak s különböző czélra törekedtek. Napóleon Lajos a császári trónra a béke olaj­ágával lép, benn az országban egyesítve az ed­dig engeszteletlenül egymással szembenállt pár­tokat, s kívülre maga részéről biztosítva az eu­rópai népjogi közrend fentartását. A jövendő fogja megmutatni, mennyire fog hű maradni önmagához, ezt azonban minden béke­­szerető hőn óhajtja. UJ POLGÁRI PERRENDTARTÁSUNK. II. # A polgári perrendtartásnak következő fő­alkatrészei vannak u. m. 1. A perlekedés módja, p. o. hogy szóbeli vagy írásbeli után történjék-e? 2. A bizonyítás, s ennek eszközei, melyekkel a jogigényeket kimutatni, vagy azok ellen ma­gunkat védeni lehet. 3. Az ítélet, mely a bizonyításra következik. 4. A perorvoslatok, melyekkel védelem nyuj­tatik annak, ki talán az első bírósági ítélet által sértve érezi magát. 5. A végrehajtás, mely a szerint különbözik, a mint tárgyai, alapjai változnak. Ezek mellett még, mint lényeges elemek te­kintendők 6. Azon intézkedések, melyek biztosítást esz­közlenek a perlekedési szabályok pontos megtar­tásáról ; és 7. Azon eszközök, melyek segélyt nyújtanak, midőn jogigényeink veszélyben forognak , hová tartozik p. o. a zár alá vétel, letiltás stb. Minthogy ezek a perlekedésnek fő elemei, eze­ket fogjuk új perrendtartásunk értelmében ma­gyarázni. És így ez után felelhetünk meg azon kérdésnek is, hogy mily intézkedéseket foglal ezen perrend magában az igazságszolgáltatás ér­dekeinek valósítására? A perlekedés módja, mint előbbi törvényeink szerint, úgy a jelen perrendtartás folytán is két­féle leend­ő­­i. szóbeli és írásbeli. Nem szükséges ennek hasznosságát, sőt szük­ségét hosszasan mutogatni. Mert mindenki meg­­győződhetek arról, miszerint számtalan esetekben a gyorsabb, rövidebb eljárás nem kevesb hasznot nyújt, mint maga az ügynek megnyerése. Tudva van az is, mikép számos tárgyak természetük s egyszerűségük folytán épen nem igénylenek hosz­­szabb tárgyalást, bizonyítást, s igy perlekedést sem. Midőn tehát egyrészt sokaknak sokkal ki­­vánatosb a rövid egyszerű eljárás, és másrészt midőn számos tárgy tökéletesen, minden jogve­­szélyzés nélkül alkalmas arra, nincs ok, miért ne engedtetnék meg a szóbeli perlekedés. A legelső kérdés e tárgynál az, hogy mikor van helye a szóbeli, és mikor az írásbeli eljá­rásnak ? Semmi sem döntheti el e kérdést czélszerűbben, mint az imént fent érintett két érdek, t. i. a fe­leknek kivonata, és az ügyek minősége. Ezen elvből indult ki a jelen perrendtartás is, midőn mind a felek szabad választását meg­hagyta, mind az ügyek természetéből folyó tör­vény rendelkezését is alapul vette föl. E szerint a törvény kijelölte, mikor van s lehet helye a szóbeli eljárásnak, de e mellett megengedte, hogy a felek a törvény esetein kí­vül is használhassák a szóbeli perlekedést. A törvény rendelete ez: szóbeli útra tarto­­zandnak minden ügyek, melyek az egyes és ke­reskedelmi bíróságok előtt folynak, és ezeken kívül minden teljes hitelű okleveleken nyugvó adóssági panaszok, bér- és haszonbéri keresetek, per vagy végrehajtás folyamában közbenjövő pontok feletti viták és mindazon esetek, melyek­ben a perrend gyors vagy szóbeli eljárást rendel. Ha az itt előadott ügyek társasbíróságok előtt folynak is, szóbeli útra tartozandnak. A­mi a felek szabad választását illeti, ez ab­ban áll, miszerint ők szabadon megegyezhetnek, hogy szóbeli, vagy írásbeli úton perlekedjenek oly esetekben is, melyeket a törvény nem azon útra sorolt. Sőt külön egyik fél is kérheti a szó­belit azon esetekben, melyek Írásbeli alá tartoz­nak, vagy az Írásbelit a szóbelinek eseteiben. Kérheti ezt a fél az ellenfelének ellenmondása daczára is. Csakhogy ily esetekben a kérdés el­döntése a bíróra van bízva, mit ez a körülmé- Előfizetési felhívás a „PESTI NAPLÓ“ 1853-ik évi folyamára. Komoly czélul tűztük ki a „Pesti Napló“-t a közelgő tíj évtől kezdve, minden egyesíthető erővel, lehető legérdekesebben állítni ki, mi végre semmi fáradságot s költséget nem kímélünk. A lap politikai részét illetőleg, sikerült publicistáink elismert jelesleteit megnyerni, s egyelőre szakonkinti czikkíróbul következő urak mutathatók fel a t. c­v. közönségnek : Récsy Emil közigazgatás, államgazdászat, pénz-és tanügy szakában, Hunfa­­­vy Pál társadalmi, történeti s neryzetgazdászati ügyekről hozand czikkeket; Wenzel Gusztáv történészeti és törvénykezési, Szoko­l­ay István polgár- és büntetőjogi, Sirházy György külügyi kérdéseket fejtegetend; Birányi Ákos ipar-, kereskedelmi és közlekedési tárgyakról írand. Azonkívül K. Kemény Zsigmond úr ígéreteiét is leírjuk, miszerint dolgozatai által érdekesítendő a Pesti Napló hasábjait. Belföldi levelezéseink már most is oly lábra állítják, miszerint az olvasóközönség igényeinek mind számra mind minőségre nézve megfelelhetnek, igyekezni fogunk azonban a vidéki életnek még több oldalú képviseletet szerezni lapunkban. Külföldi levelezéseinket is lehetőleg szaporítandjuk. Azon meggyőződésben, miszerint a mindennemű közhasznú intézetek s társulatokban haladásunk, nemzeti virágzásunk és jólétünk egyik főtényezője fekszik, és hogy a nyilvánosság egyik leg­főbb tiszte, azokat folytonosan szem előtt tartani, s működésüket, mozgalmaikat a haladás s tekély érdekében szakadatlan figyelemmel kisérni : intézkedést tettünk, miszerint azok lapunk hasábjain rendesen képviseltessenek, s ennélfogva számukra jövő új évtől fogva egy külön rovatot szentelendünk a „Fővárosi hirtár“-ban. A Matár“-nak is folytonos érdeket kölcsönzendünk legválasztékosabb változatos tartalommal. Azonkívül, hogy a tudományok és szépművészetiek­ több ágaiból rendes munkatársaink lesznek a Matár számára , többi közt a megjelenő nevezetesb irodalmi művek bírálatát s ismertetését, megjelenésük után lehető leggyorsabban közlendjük, rendes színházi bírálatot avatott ügyes kéztől, végre érdekes eredeti regényeket s beszélyeket legjelesebb szépirodalmi szerzőinktől adandunk. Műtárunkat a felnevezett rovatokban becses dolgozataikkal állandón ellátandják : Jókai Mór, Yahot Imre, Erd­ély­i János, Dr. Wenzel Gusztáv, Brassai Samu, Bérczy Károly, Pompéry János, Lütkey Károly, Székely József, Lón­kay Antal, Gyulay Pál, Degré Alajos, Kőváry László urak. Lisznyai Kálmánt , a „Palócz dalok“ elismert nevű szerzőjét is megnyertük a „Mű­tár“ számára. Iparkodni fogunk, a külföldi híreket első kézből adni, s a külországi ügyeket legjobbaknak elismert kútfők után érdekes választékossággal közleni, tató áldozatok daczára, a lap előfizetési föltételeit nem változtatjuk, s ezek tovább is az eddigiek maradnak. Előfizetési föltételek: Vidékre postán küldve félévre 1© Érint, — évnegyedre 5 írt p. p. — Pesten házhozhordással félévre­­­ írt, — évnegyedre 4 ft p. p. Az előfizetés elfogadtatik Pesten a „Pesti Napló“ kiadóhivatalában, (úri utcza 8-dik szám, az udvarban első emeleten) és EMICH GUSZTÁV könyvkereskedésében az úri- és kigyó-utcza szögletén. — Vidéken, minden cs. k. postahivatalnál. — Az előfizetési leveleket és pénzeket bérmentesittetni kérjük. EMICH GUSZTÁV, mint kiadó tulajdonos. S mindezen fáradozásaink és a megkiván- A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. NEMZETI IRODALOM. A magyar nemzeti irodalom története. Irta Toldy Ferencz. Második kötet. Pesten, Emich Gusztáv bizom­ánya. 1851. 81. 118. 1. — Hozzá : Példatár. I. — LXXV. 1. Emich és Eisen­­fels könyvnyomdája. (Folytatót. *) A magyar nyelv belső története. (VII. Fej. 110. — 112. §§.). E fejezetet sz. három szakra (§.) osztja. Az elsőben szemle alá vétetik ,,a magyar nyelv ál­­lapotja és változásai ez időszakban“ (HO. §. 108. 1.), a másodikban „a magyar irás belső“ (Hl. §. Hl. 1.), a harmadikban annak „külső mibenléte“ (112. §. 114. 1.). Lássuk mind a hármat fő vona­laiban. Lásd Pesti Napló 822. számát. Ez időszak nyelve hangtani tekintetben , a fenma­­radt emlékek nagyobb számánál fogva , több vidéket s igy több nyelvjárást képvisel (v. o. 85.1.); de alak­tanát véve fel, eredeti sajátosságaiban immár meg­fogyatkozott. T. i. a hajlitható részesülők s ragozott határtalan módok nagyobb részének kiavultával, s a határzó igeneveknek m­ai szűk határaik közé szorul­­tával, ez időszak nyelve hajlékonyságban, s a huza­mos nyugoti befolyás alatt eredeti éles alakjaival egyszersmind elevenség, határozottság és hatható­ságban nem keveset vesztett. Ezekhez járul számos régi egyszerűbb szóalak , képzés és szó, melyek e harmadik időszakban többé vagy épen nem, vagy csak itt ott, mint régibb szöveg maradványai, fordul­nak elő. Mindezeket összevéve, ez idő­szak nyelve közepett áll a régi nyelv között, melynek a régi bib­lia tartotta fenn maradványait, s az újabb között, miképen azt Pázmán Péter a XVII. század elején találta, de közelebb mégis ehez ; úgy, hogy ki a régi bibliáéval szorosan megbarátkozott, a Mátyás kora nyelvében egy amazétól különböző, újabb szellet lengedezését kénytelen felismerni. Részletes észrevételeit sz. a következőkre szorítja: 1) A közép e (hiba, nyílt e helyett) számos szóban ekkor kezdett megnyugtatni: en (én), es (és). 2) A kettőshangzók enyészni kezdettek, különösen az át­ható igék ajt, ott stb. képzője már széltében ét és ít. 3) A nevek és igék személyragozásában felmerülnek ugyan a tiszai tompa hangok is (unk, ünk) , de táj ejtésileg a göcseji e (mesterink , érthetjek, szeres­sek , szeressük), s a dunántúli harmadszemélyi ők is (nevök). 4) A toldott foglaló mód (érzenéje) kissé ritkul; a bél, bőr bővebb alakja még itt ott előfor­­dul, valamint a nélkül is. 5) Legérdekesb a gyenge torokszellet (h) gyakori alkalmazása, nemcsak a szó elején (hw=hűtő; Bátorinál mindig igy), hanem végén is. Feles számú példákkal ajánlkoznak erre ezen időszakbeli nyelvemlékeink. A nyelv e keleti tulajdonsága, mely, úgy látszik, ez időben már csak nyel­vjárásilag élt, mindinkább enyészett; utolsó nyo­maival a XVI. században találkozunk. A magyar irás belső mibenlétét tárgyalván sz., helyesírás dolgában ez időszak némi mozgalmait említi, melyek a felekezetesség színét is kezdék magokra ölteni; a mennyiben két ellenkező szer­zet , a ferencziek és dömösek , e részben is két el­lenkező iskolát képeztek: im­ezek (s velők a pá­losok, carthausiak, és ágostoniak) a legrégibb idők módja szerint összetett, amazok pedig az egyszeri­­tett betűkhez ragaszkodtak. Mindkét rendszernek jellemvonásait kézirati könyveinkből oly mesterileg tünteti fel Sz., a mint csak régi nyelvmaradványaink páratlan búvárától várhatni. — E két uralkodó rend­szer egyikéhez tartozott minden szó és b­író ez idő­ben, nagyobb vagy kisebb következetességgel. Végül, kiemelvén néhány eklektikusnak újítását, a­mennyi­ben később csakugyan érvényre jutott, megjegyzi, miszerint az elválasztó jelek gyakran elhanyagoltat­tak , néha utóbb pótoltattak ; a szók megszakasztá­­sában pedig a sorok végén, úgy a mondatok ponto­zása körül teljes szabálytalanság uralkodott. A magyar írás külső mibenlétére vonatkozólag ál­talánosan megjegyezvén szó, miszerint ez időszakban a köz és magán­levelekben kirekesztőig már a fo­lyó, codexeinkben pedig általában a rideg újgot írás, nagyobb kisebb hajlammal a kapcsolásra, uralkodott; tanulmányát e tárgy körül a következő részletekben adja: 1) A rövidítések magyar codexekben épen csak egy pár stereotyp szóra szorítvák. 2) Az arab szám­jelek codexeinkben szinte uralkodók már. 3) Lapozás még nem fordul elő, de igen néhol évszám. 4) Hangjegyek vagyis kóták legrégibb hazai példá­ját a XII. századbeli (deák) Pray-codex (39. §.) ál­lítja elő; a magyar írott könyvek közöl egyes ma­gyar énekek kótái a Nádor- és Peer-codexekben, számokbak a Batthyányi-hym­nariumban találtatnak. Végre a­ festések csak az Érsekujvári-codexben van­nak, melyben a passió 15. képecskében ábrázoltatik.

Next