Pesti Napló, 1853. január (4. évfolyam, 845-868. szám)
1853-01-13 / 853. szám
az egyesítő elv: ott csak a kard. Viszont a római keresztyénség és khalifaság között is véghetetlen nagy különbség volt és van; nemcsak az, mely a két különböző hitben rejlett, hanem az is, hogy a khalifaság nem egyedül a koránnal, hanem még inkább a karddal győzött. Azért utat tört a keresztyén általánosság az európai egyetemességre, holott az izlám mint vámpír szívta és szívja az általa egyesített nemzeteket, s üres általánosságot tart fen, mely szemünk láttára roskadoz. Ezeknélfogva bátran mondjuk ki, hogy az eddigi általánosságok közöl egyedül a római kath. egyházbeli volt az, mely valóban épített és új életet fejlesztett. Mostan Európában ily általánosság, milyet Nagy Sándor birodalma, a római tanács és Caesarok intézkedései, végre az arab korán és kard vertek össze az eltiprott nemzetekből, nem lehetséges többé, mert több nemzet kifejtette már egyediségét s egyetemességre emelkedett. De azért elenyészhetnek, és tán teljesebben enyészhetnek , mintsem bármelyik általánosságban történt, mindazon nemzetek, melyek vagy gyengeségből vagy restségből, vagy tudatlan gőgből elmerülnek a részintességbe. Nincsenek többé sorompók Európában, melylyek egyik nemzetet a másiktól elkülönitenék, s ezen elkülönítés által is megtartanák eredeti sajátságukban, melyet részinteségnek nevezünk. A szellem mindinkább általánosítja a fejletleneket : azért önnön tagjaitól hagyatik el a megrögzött félszeg nemzet. Tehát csak azon részintesség, mely annyira beveszen mindent, mit az európai szellem teremt , s oly erősen dolgozik maga is, hogy a bevett idegent sajátjává teheti, csak azon részintesség válik teljes egyeddé, s lehet részvényes az európai egyetemességben. A részintesség, bármily érdekes is magában, gyermekség vagy aggkor; a férfiuság teljes egyediséget kíván meg, mely egyetemességre juthat. Pária , jan. 7. ) Migain a politikai körökben pár nap alatt pangás jelei mutatkozának, azalatt a külügyi hivatalban és miniszteri tanácsokban élénk küzdelem folyt a császárságnak a külhatalmasságok részérőli elismerése tárgyában. Mit némelyek előre sejtettek, s mi a külföldi lapokban megérintetett, Oroszország nem azon formasággal ismerte el az uj császárságot, melylyel Európa legitim uralkodóit szokta. Ezen elismerés nem egyéb, mint volt Lajos Fülöp és a köztársaság elismerése. A minden oroszok czárja a diplomatiai összeköttetéseket ugyan fentartja, de a bensőbb , úgynevezett családias viszonyok elmaradtak. És ezt abból következtetik, hogy a czár Napóleont nem testvérének, hanem csak barátjának szólította. Nem akarjuk részletesen tárgyalni azon ingerültséget, mit Oroszország ezen ténye a párisi udvarnál felköltött. Az ingerültség jelei mindenütt mutatkoznak. A katonaság, hova e hit eljutott, ingerült, s a nyilatkozatok oly élesek, mintha újra Moskau felé akarnának készülni. A császár különben úgy látszik, minden haragja mellett is elégeszélyes, s most legalább megelégszik az elismerés ezen alakjával is. Hogy azonban ezen körülmények komolyabb súrlódások magvait rejthetik magukban, annyival is inkább valószínű, mert ez iránt még az oroszok is némi meggyőződést táplálnak kebleikben. Azonban mi óhajtjuk, hogy a béke fentartassék, mert e tekintetben mi is a Constitutionnel részére állunk, mely azt mondja : „Mi lenne, háború esetében Európa nagy nemzeteiből összebonyolított és szétkuszált kereskedelmi és pénzügyi viszonyaik között? Mindjárt tönkre jutnának , általános romlás lenne kikerülhetlen következménye.“ E lap mintegy inteni látszik mindenkit, „hogy ha a háború parancsoló szükség által, mielőtt minden meghajlik , nem igazoltatik, s ha a nemzeti becsület nincs megsértve, az érdekek, eszmék, erkölcsök és fölvilágosodás jelen állapotában, nem volna paraszt, kunyhó, műhely, iroda, gyár, pap lak, melyből keserves hangok nem emelkednének azon kormány átkozására , mely Európát fegyverfogásra kényszeríti.“ Ezen szavak úgy vannak kiszámítva, hogy mindenki értheti. Azonban a vihar, miképpenebb érintettük, istennek hála, elenyészett, s óhajtjuk, hogy ne tornyosuljon föl ismét a láthatáron, melynek jelentőségét a börze pár napi állása eléggé mutatja. A legitimisták, nem tudjuk mit cselekesznek. Ők, úgy látszik , azt hiszik , hogy még most is Francziaország urai. Mennél inkább elveszve érzik magukat, annál dühösebbek. Larochejaquelein és Pastoret ellen, kik táborukat odahagyták, dühöngenek, s ezen haragos fegyvertelen tábort Berryer igyekszik összetartani: legitimisták, köztársaságiak és socialisták látogatják, nevezetesen azon néhány soros levél következtében, melyet az ügyvédi tanács új évi tisztelkedése tárgyában irt. La Rochejaquelein egy látogató jegyet kapott, melyen e pár szó volt fölirva :Deutz és Marató. Deutz az a zsidó, ki Berry herczegnőt 1833-ban, Vendéeben eladta . Marató, neve azon spanyol tábornoknak, ki Don Carlost a spanyol polgárháború végével cserben hagyta. Anglia hadkészületeiről itt már nem is beszélnek. Tudják, miszerint Anglia új coakliót vagy önálló megtámadást nem akar Francziaország ellen. Anglia azonban mégis készül, s ebből az Univers azt következteti, hogy Anglia valahol másutt akar támadni, vagy pedig túlsúlyánál fogva szerepet játszani az európai események eldöntésében. Capefigue, az Assemblée nationale diplomatiai írója, e lapokat odahagyta, s a fusionistából császári lett. Most a Pays mellett dolgozik. Egy kis könyv jelent meg most Brüsszelben Francziaország három tábornagya czimen. Ezen három tábornagy St. Arnaud, Magnan, Castellane. A könyv tele a franczia kormány elleni gyanúsításokkal és életekkal. Írója Charras ezredes. A magyar cs. kir. országos pénzügyi igazgatóság által, Furiakovits Lajos a pesti harminczadnál volt harmadik ideiglenes tiszti írnok , a nagyváradi kerületi gyűjtőpénztárhoz hivatali tisztül ideiglenesen kineveztetett. NI i r d e t in é n y. azon őszieteknek, melyeket a korábbi adómentesek hadiakóképen 1849 közigazgatási évre , vagy a cs. k. hatóságok felszólításira folyó adótartozásaikra előlegezésül befizettek , az országfejedelmi adó folyó illetékébe leendő beszámítása tárgyában. A magas cs. k. pénzügyminisztérium 1852 dec. 2-kán 16,998. sz. a. kelt bocsátványával megengedte , hogy azon 1848 közigazgatási év előtt Magyarországban a fenállott törvények értelmében adómentességgel birt személyeknek, kik 1848 közig. évben az 1848 VIII. czikk következtében, és azóta az 1851 jul. 6-ki rendelet 1-ső pontjánál fogva (Orsz. törvénylap 1851 XVI. db. 154. sz.) az 184% közigazg. évre a hadiadó fejében befizetéseket tettek, vagy pedig 184% közigazg. évben a cs. kir. hatóságok felszólítására jövő országfejedelmi adóbeli tartozásaik fejében előleges fizetéseket tenek, a lefi- szetett őszi etek országfejedelmi adóbeli tartozásukba beszámíttassanak, és azon megyékben és városokban, hol az 184% közigazg. évre kivetett hadiadóból az azelőtt adómenteseknél még hátralékok vannak, ezen hátralékok kitöröltessenek. E szerint mind az említett 1851 jul. 6-ki rendelet 1. pontjában rendelt beszedése az azelőtt adómentesek 184. évbeli országfejedelmi adóhátralékaiknak , mind az ezen rendelet 2 pontjában megállapított kiegyenlítés elmarad. Azok , kik a felőbbi határozmány alapján a befizetett őszletek beszámítását igénybe veszik, tartoznak hitelesen kimutatni : a) hogy a kérdéses öszletet valósággal befizették, b) hogy ez őszietek nekik a későbbi országfejdelmi adótartozásaikba beszámítás által meg nem téríttettek. A bebizonyítás történik az a) pontra nézve a nyugtatványok vagy nyugtázott adókönyvecskék előmutatása által, a b) pontra nézve minden későbbi adókönyvecskéik előmutatása által. Az ide vonatkozó igények bejelentésére egy évi határidő tűzetik ki, melynek lefolyása után többé beszámítás nem történendik. Buda, dec. 18. 1852. 1852-diki november 26-kán kelt császári nyilt parancs, kiható a birodalom egész terjedelmére, a katonai határőrvidéket kivéve, mely által az egyletek iránt új törvényes határozatok (egyleti törvény) rendeltetnek. (Folytatás.) 8. §. Az egylet fölállításának megengedéséérti kérvényben a vállalat terve lehető teljességgel előadandó és minden erre nézve szükséges segédadatok, melyek közé különösen a társulati szerződések és alapszabályok tartoznak, hozzámelléklendők. 9. §. A vállalat tervéből vagy a körülmények szerint ezen tervet magukban foglaló vagy kiegészítő szerződésekből, alapszabályokból stb. világosan és határozottan ki kell tűnnie : a) az egylet czéljának és azon eszközöknek, melyek az egylet fölállítása végett átalában, valamint a megkivántató költségek beszerzése végett különösen szükségesek. Azon egyleteknél, melyek oly helyzetbe jöhetnének, hogy a vállalatuk üzletére megkivántató hitelezéseken kívül kölcsönt kellene fölvenniök, az is előadandó, vájjon mely esetekben, mikép és kinek beleegyezésével legyen megengedendő az ilyes kölcsön fölvétele; b) azon módnak, mely szerint az egylet alakítandó és megújítandó; c) az ügyletvezetésnek és igazgatásnak, lényeges alapvonalaiban; d) az egyleti tagokat mint ilyeseket illető jogoknak és kötelességeknek; e) ki legyen az, ki az egyletet harmadik személyek vagy hatóságok irányában képviselendi; az egész egyletet kötelező jogérvényes végzések mi módon legyenek hozandók , és az egyleti viszonyokból eredő perlekedések kiegyenlítése iránti eljárás mikép történjék; f) a társulat feloszlatása iránti határozatoknak, és oly egyleteknél, melyek meghatározott időre alakíttatnak, ezek tartanának. 10. §. Oly egyleteknél, melyek lassanként létesítendő építési vállalatra rendelvék, azon időpont is megállapítandó, melyben a vállalat megkezdendő, nemkülönben hogy az mily főszakaszokban lesz folytatandó és bevégzendő. 11. §. Oly vállalatokra vonatkozó egyletek, melyeknek létesítése különös törvényes határozatokhoz van kötve , mint p. o. vaspályák, takarékpénztárak, bányavállalatok stb. a vállalat tervében az ezen törvényes szabályokban foglalt s ezentúl is hatályban maradó minden rendeleteknek is eleget tenni kötelesek. 12. §. Részvényegyleteknél: al mielőtt az e végres engedelem ki nem eszközöltetett, előfizetéseket bármely ürügy alatt követelni tilos. Ezen engedelem nélkül a netalán önkényt teljesített befizetésekről forgalomba bocsátandó időközi bizonyítványokat nem szabad kiadni. A tervben világosan meghatározandó, hogy a jóváhagyás megnyerése után a befizetéseknek mikor és hol kell történniük. b) A mintázatokban odacsatolandó időközi bizonyítványoknak nem a bemutatóra, hanem mindig meghatározott nevekre kell szólaniok. Ezen okmányok akkér szerkesztendők, hogy a be nem fizetett rész tekintetében a hamis kecsegtetésekkel s a folyamingadozásokbeli nyerészkedésre célzó játékkali visszaélés lehetőleg meggátoltassék. c) Minden időközi bizonyítványon kiteendő , hogy arra mennyi fizettetett legyen már be, és csak ezen összegben szabad azt forgalomba bocsátani. Ha az időközi bizonyítvány az összeg befizetésének elismerése nélkül bocsáttatnék forgalomba, az ilyen szerződés joghatálytalannaktekintendő és az illető öszveg azon helység szegényig pénzalapjára száll, hol a kihágás elkövettetett, a körülmények szerint pedig a büntető bíróság által is a csalárd eljárás miatt a további hivatalos lépések megteendők. d) Világosan megállapítandó, miszerint azon részvényes, aki az első befizetést teljesítette, ha ő a kapott időközi bizonyítványt elárusítaná, a társaságnak a további részletek befizetéséért mindaddig felelős marad, míg a társaság őt ezen kezesség alól az időközi bizonyítványnak az új tulajdonos nevérel átirása által föl nem oldozta. Egyébiránt az ezen kezesség alóli föloldozás pusztán magának az egyletnek beleegyezésével vagy azon választmány által adathatik, a míg a társaság által az ilyen cselekvényekre fölhatalmaztatott., e) A szerződésnek vagy alapszabályoknak az egyes részvényeseket illető szavazatuk iránt kétértelműség nélküli határozatokat kell magukban foglalniok. f) Az ügylet vezetése végett rendelt igazgatóságon kívül az egyleti tagokból alakítandó választmány is állíttathatik föl, melynek feladatában áll, az igazgatás kezelését folytonosan megtekinteni, és az ügyletvezetésre azon befolyást gyakorolni, mely az alapszabályokban közelebbről meghatározandó. Végre minden részvényegyletnél évenként egyszer a részvénytulajdonosok közgyűlést tarthatnak a végre, hogy nekik az ügyletvezetésről és a vállalat mibenlétéről kimerítő jelentés tétessék, valamint a kezelésről számadás adassák, és annak eredménye minden év végén, vagy rövidebbi időszakokban is közhírré tétessék, mi iránt a kellő határozatok az alapszabályokban kijelölendők. Ha, azonban ezen §. 1) bet. következtében a kezelési támadások stb. megvizsgálása végett választmány nem rendeltetnék ki, úgy a részvény tulajdonosokkal említett czélokra minden évben legalább is-egyszer ilytra közgyűlést tartani kötelesek. 13. §. Oly egyleteknél, melyek tárgyát lényegesebb közczélok vagy közhasznú intézetek képezik, az igazgatóságon kívül egy választmány is állítandó föl, és a kezelés eredménye kellő időszakokban (12 §. g) bet.) kihirdetendő. 14. §. Az egylet fölállítása végetti engedelem esik úgy adathatik , ha a) az egylet czélja szabados, és a törvény szerint valamely egyletnek tárgyát képezheti; b) az engedelemért folyamodók személyi viszonyaiknál , vagy ahol szükséges, vagyoni körülményeiknél fogva is , a vállalat egyenes létesítése iránt megnyugtatást nyújtanak, vagy legalább is az iránt, hogy tiltott mellékcélokra törekednének, alapos aggály nem létezik; c) ha a vállalat terve és annak csatolványai a törvényes kellékeknek (8—13. §§.) és a fönforgó köztekinteteknek megfelelnek. 15. §. Az egylet alakítása iránti előkészítő intézkedésekre fölhatalmazás végett foyamodni kell, ha a) az egylet fölállítására vállalkozó személyek, részesek találása végett nyilvános fölszólításokat vagy hirdetményeket szándékoznak kibocsátani, vagy b) a vállalat minőségénél fogva olyan előkészüleCarinus maga mellé ülteté a leányt, s fejét ölébe hajtá. Mellette tánczoltak, énekeltek, s előtte Aevius declamált, nem engedve magát megzavarni sem táncz sem ének által. Jambusai szemtelen hízelgéssel magasztalák Cariusnak mind azon tulajdonait, melylyekkel nem birt, rózsapiros arczát, bátor lelkét. Leirta hosszú részletességgel a secularis játékokat s nem hagyott békét sem Jupiternek, sem Apollónak, hogy Carinust náloknál magasabbra ne helyezze. — Oh engem úgy nyom úgy boszont valami, nem tudom mi ? nyöszörge Carinnis. Két három rabszolga ugrott egyszerre hozzá, vánkosait igazgatók, hajszálait rendezők , öltönyét tágiták. — Esd még is nyom, még is boszont. — Tán Aevius jambusai nyomnak ? kérdé Március , a császár borbélya. — Meglehet, hagyd el Aevius. A poéta alázatos tekintettel hatta meg magát, százannyi dühöt érezve a borbély iránt versei megszakasztása miatt. — Mi bajom hát mégis ? nyafogott boszosan Ca■rinus. Találjátok ki már. Hát én gondolkoztam helyetttek maiamról? Valami ingerel, valami boszant, szeretnék haragos lenni. — Én kitaláltam : szólt a borbély, e néhány szál szakáll boszant tégedet élt Carinus, mely dicső arezodon éhzik felséges orrodat és ajkaidat merészen nyugtalanítva. Vágasd ki azokat sőt szakitasd ki. A te arezod úgy is oly nőtén szép , s mennyivel szebb benne, ha a férfiasság erűt jelei nem éktelenitnék. — Igazad lehet Március, szólt az ifjú, s kihagyta tépni szakállát, s annyira meg volt elégedve a borbélylyal, hogy a műtét végeztével kinevezte őt praefectus praetorionak. E pillanatban zaj hallaszott az ajtó előtt. Többen az öreg Mesembrius szavára ismertek, ki erővel bebocsátatáshoz akart jutni Carinus elé. Galga, az ajtónálló thrak óriás visszatartóztatá az öreget s másnapra utasitá, mert Carinus mostan alszik. — Már tizedszer vagyok itten, zajlott az öreg. Egyszer azt mondod alszik, másszor ebédel, harmadszor fürdik, negyedszer nincs ideje. Én beszélni akarok vele. Galga nagy küzdés közt kituszkolá az öreget az átriumból, két három rabszolgának kelle belé kapaszkodnia , hogy az ajtón kitolhassák. Carinus meg volt elégedve Galgával. — Te, ki ily jól meg tudod őrizni ajtómat, megérdemled, hogy Róma cancellariusává tegyelek. — Hát én semmit sem érdemiek e uram ? kérdé Aevus megijedve, hogy ő kimarad a kegyosztogatásból. — Neked Aevius templomot építetek , hol minden költő legelső zsengéit a te oltárodra teendi le. — Köszönöm oh Augusztus a templomot és a zsengéket , miket kezdő poéták imák , de hát a Tusculanum ? — Azt jól tudod mily föltét alatt ígértem. — Ha Glyeeriát e földi istennőt ékesen szólásom erejével, nyelvem mézével, s költészetem varázslatával reá veszem, hogy tégedet kegyeiben részesítsen. Nem elhozám-e őt te hozzád ? — Elhoztad, de mit használt az nekem? ez a csábitó phantom miután bájai láthatásával az őrültségig fokozta vágyaimat, titkaimat kicsalta, akkor egyszerre kinevetett, eltaszított magától és elhagyott — és én azóta százszor inkább óhajtom őt bírni. — Nem volt-e hatalmadban erővel itt marasztani a hálóba került daemont ? — Kérdezd rabszolgáimtól, mit tett velök ? midőn azt parancsolom nekik, hogy tartóztassák fel az átkozott bűvésznőt, egy serleget kapott fel, melyben bor volt , valami idegen varázsszót mormogott felette s aztál rögtön láng és füst csapott ki a kehelyből. Ezzel ijesztő arcznzal fordulva a szolgák felé csattogó hangon kiálta rájok: „aki le nem fekszik arczára , és meg mer mozdulni, rögtön sertéssé változtatom !“ E ficzkók azonnal mind arczra borultak, s a merész büvésznő fejeikre hágva lépdelt az ajtóig, ahol ajtónállomnak úgy elvette szeme világát, hogy három napig nem látott egyebet sötétségnél. De óh Aevius, miért kényszeritesz te engem, hogy ennyit beszéljek ? miért fárasztod gondolataimat s rablód nyelvemnek nyugalmát ? Aevius gondolá, hogy az ő nyelve nem oly drága s szónokolt. — Dicső Carinus! Nem méltó azon hölgy reád, csak megvetésedre méltó, sőt még megvetésedre sem méltó. Sokkal becsesebb kincset fedezék én föl Számodra, ki mellett Glyceria kavics a gyémánthoz, futócsillag a naphoz , közönséges bor a nectarhoz, szegfű az ambrosiához. — Ki lenne az ? — Ez hajadon, mig amaz már özvegy. Ez a szerelmet még nem is szerette, míg amaz már gyűlölni is tanulta s szépsége több csodát tett, mint tett amazé. Egy keresztyén szűz az, ki nemrég elfogatva parancsodva többi társaival együtt az oroszlánok közé záratott, és imolással, a kiéhezett fenevadak megszelídültek e hajadon tekintetétől s hódolattal simultak annak lábaihoz , kezeit nyalogatva. Én magam láttam, óh Augustus, és bámulok rajta. A spoliarium őre ekkor kihozatá a leányt az oroszlánok közül s átadá őt a legvadabb illyr légionáriusok élvezetének. És ime lássad mit tett ? Egy óra múlva mindazon katonák térden állva láttatának körülte a mint bűbájos beszédét hallgatva ihlett buzgalommal lesték ajkai mozdulásit s kezeit kényeikkel nedvesiték, és midőn a tribünök el akarták ragadni a leányt, hogy másoknak adják át, ellenök szegültek s az utósó emberig le hagyták magukat aprítani érte. Carinus érdekelten emelkedik fel ágyáról, szemeiben szokatlan tűz kezde villogni. Eltaszitá magától legeslegújabb feleségét s Aeviusnak iite. — Hozasd elém ezt a leányt. A poéta törte magát a parancscsal s futott a börtönök felé a császár pecsétgyűrűjével. Folytatjuk.