Pesti Napló, 1853. március (4. évfolyam, 892-917. szám)

1853-03-22 / 910. szám

énekével vegyül, é­ s a mezei gazda keblét ama meg­nevezhetetlen édes érzés dagasztja, melyet az isten szabad ege alatt működök szó és magyarázat nélkül értenek , de a melyről a városi lakosnak képzelmet adni a leghatalmasabb ékesszólásnak sem sikerülne. De a gazdászat ezen kellemes és érdekes szakában csodálkozva tapasztaljuk az itteni gazdászati fensőbb tanintézet tanitványinak távollétét, kik bevégzett próbatételeik után f. hő 10-ke óta elszéledtek, hogy a tavaszi szünnapokat, melyek az idén ápril 5-éig fognak tartani, otthon a kényelemnek szenteljék. E tüneményt, s hozzá hasonlókat 20 év óta, mióta tudniillik a jelen fensőbb gazdasági intézet itt fen­­áll, elég alkalmunk és időnk volt ugyan megszokni; vannak azonban aránytalanságok és czélszerűtlen­­ségek, melyekkel megbarátkozni a legjobb akarat daczára is lehetetlen. Miért töltik a gazdászati növendékek a mezei gazdaság legtanuságosabb és fontosabb szakait t. i. a tavaszi és őszi vetés idejét mindenütt, csak itt nem , hová tanulni és tapasztalni gyűltek össze ? azt a jó Isten talán tudja, de a bámuló közönség épen oly kevéssé, mint az intézeti igazgatóságnak ezen intézkedésével épen nem egyértelmű tanári ipar.­­ Ily intézkedésnek egyetlen alapja alkalmasint jól el volt találva e lapoknak múlt évi november 24-kén megjelent 814 számában, mert az ezen lapban meg­jelent czikknek rosz nyelvű állításait senki sem tarta tanácsosnak c­áfolat alá vonni. Ezen császári munificentiával ellátott nagyszerű intézetnek tökéletes kifejlődését a felemlített czikk­­ben kifejtett körülményeken kívül még egy magában csekélynek látszó, de annál legyőzhetetlenebb aka­dályát csak azok tudják, kik az intézet körülmé­nyeit , s annak személyzetét tökéletesen ismerik. Ezen akadály nem más , mint az intézetnek „f­e­n­­s­ő­b­b“ praedicatuma. Egy egyszerű intézet sok jót és hasznosat fo­gadhatna el a jól rendezett gazdaságok köréből, de egy fensőbb intézetnek, mint ezt az itteni gazdasá­gi nyilvános előadásokban, valamint az illetékkeli beszélgetésben többször tapasztalhatni, méltósága alatt van, a tulajdonképeni gazdasággal babrálódni, méltósága alatt van a tanuló ifjaknak a szántást, vetést, trágyahordást stb. mutatni, de annál inkább követeltetik tőlök, hogy némely brazíliai növényt tö­kéletesen ismerjenek, ámbár a parajt vagy egyéb hétköznapi gazt gyakran a gazdászati tanító úr épen oly kevéssé ismeri, mint a tanítványok. Ezek sajnos körülmények; sajnos, hogy a gazdasági tanulmányok ideiglenes ifjú tudós előadója minden tapasztaltságot utál, s a legértelmesb mezei gazdára csupán azért, mert nem könyvből és microskoppal, hanem eszmé­­leti és gyakorlati után művelt érettséggel önállólag, és a körülményekhez illőleg gazdálkodik , megvetés­sel lenézni nem átalkodik. Ily eljárás , és az itteni gazdasági előadásokban divatozó folytonos gáncsolása minden fenálló eszmé­leti elvnek és tapasztaltságnak igen alkalmas arra, hogy a tanulók határtalan önhiedelemmel, de annál kevesebb használható ismerettel hagyják el az in­tézetet. A fentebb érintett czikk megjelenése után , mely­ben a közvélemény egyértelmű ítélete volt kifejezve, bizonyos részről azon észrevétel létetett, hogy Ma­gyarország szerencsésnek tarthatja magát, miszerint a birodalom egyik legnagyobbszerű intézetét kebe­lében tartja , s hogy hálátlanság annak hibái el­len kikelni. •­ Erre feleletem az, hogy ha az inté­zet előszervezete után támadt hibák elhárítása vagy orvoslása az állam részéről új áldozatokat kívánna, minden esetre hálátlanság volna azok ellen kikelni. *) Fájdalom, tegnap óta Pest vidékén téli idő állott be. Csak az vigasztal, hogy az az évszak természeténél fogva sokáig nem tarthat, csak rövid uralma alatt az őszi vetésekben kárt ne okozzon. Szerk. Miután azonban ily áldozatokról nemcsak szó sincs, sőt az intézet szervezetének hibái a volt földmi­­velési minisztérium kivonatának da­czára is fenmaradtak, s fenmaradtak azért, hogy az elkövetett hibát az igazgatóság bevallani kényte­len ne legyen , hálátlanság volna az állam irányában az ily hibákat elhallgatni, mert a kormánynak czélja nem tudományos játék­­üzés , hanem a gazdasági alapos ismeretek terjesz­tése volt, midőn e drága intézet felállittatott. Épen oly készséggel ismerjük mi el az intézetnek kitűnő részeit, mint roszaljuk annak igen könnyen javítható s mégsem javított hibáit. A melléktudo­­mányokbani oktatás például átalánosan szerencsésen választott egyénekre van bízva. A barom­ gyógy­tan­ban , a vegytanban, a gazdasági technológiában, az építészetben stb. semmi kívánni való nem marad , s ki e tanulmányokban két évi tanideje alatt ez inté­zetnél hivatásához megkivántató elég ismeretet nem szerzett, azt nem az intézetnek, hanem tulajdon rest­ségének vagy előkészületi hiányának köszönheti. Mi szívünkből kívánnék, hogy a gazdászat tantár­gyairól is ezt lehetne mondani. Tán ez fő oka, hogy a magyar ifjúság aránylag oly kis számmal van képviselve az itteni intézetben, s hogy magyar ifjak, ha megjelennek is, ritkán töl­tik ki az egész két évi folyamot, mert azt, a­mit kerestek, nem lelik. A korábbi főherczegi gazdasági intézetnél, mely szerencsére nem neveztetett fensőibbnek, a ma­gyar tanulók száma mintegy 80—90 %-re ment; a jelen intézetben a magyarok, ergo azoknak száma, kik nem távcső­vön át nézik idegen földről ezen intézetet, hanem azt elég közelről szemben nézni van alkalmuk, az 18*%,-^ téli félévben 57 preent. „ 1854-ki nyári „ 48 „ ,, 18^s,-ki téli „ 41 „ „ 1852-ki nyári „ 30 „ foglalt el a tanulók összes számában. E félévenkint csök­kenő számából a magyar ifjúságnak egyszersmind azt is lehet látni, hogy az intézetnek értéke, a mi fogalmunk szerint, mindig alább száll, pedig a kor­mány bizonyosan nem Németország gazdászainak kimivelésére állítá föl oly nagy költséggel a jelen intézetet, s alig akarta, hogy az oly irgalmatlanul a külföld ízlése szerint legyen szervezve , minden te­kintet nélkül a birodalom s különösen hazánk vi­szonyaira. Az intézet megnyitása után az első félévben a ta­nulók összes s­záma 42, a magyaroké 24 volt. A ne­gyedik félévben tehát az egész kétévi folyam utolsó szakaszában az elsőkből 24-en, az utolsókból 11-en jelentek meg. Ezen adatból üdvös tanulságot vonni,, mindenkinek józan belátására bízom. Annyi azonban átalánosan állítható , hogy az intézetnek minden tö­kélyes mellett is, hibáknak kell annak szervezésében lenni, melyeket orvosolni kevesebb szégyen, mint azokat makacsan fentartani. *) Farkas. (Lapszemle.) Ost-Deutsche Post. Mart. 19. (E. H. Von der Donau.) Czikkiró az elavult hű­béri rendszer s a maiglan divatozó kormányzat kö­zötti párhuzamból (melyben egyébiránt csak a közön­ségesen elfogadott nézeteket fejtegeti) indulván ki, szerű üveggyár alapítója , melyet a kormány ennek halála után, magához váltott. Petronievics hazájának mind Konstantiná­polyban, mind Sz. Pétervárott kitűnő szolgálatokat tett hasonlóan bármely ügyes diplomátához, jóllehet nem volt kabinetek számára nevelve. Ő a kereske­dést Sina bankár egyik kereskedelmi irodájában ta­nulta, de még több gyakorlati ismereteket szerzett magának akkor, midőn egy Konstantinápolyba kül­dött követséggel elfogatván, négy évig börtönben siülődött; itt időtöltésből folytonosan könyveket ol­vasgatott. Szinte ily derék férfiú volt a nemrég nyu­galomba helyezett V­u­c­s­i­c­s, egyedül azon különb­séggel, miszerint ő a legújabb esemény-hullámzások alkalmával sem az Obrenovics, sem a mostani kor­mány­párt mellett nem nyilatkozott. A múlt év ese­ményei arra indíták a herczeget, hogy az állam kor­mányát erőteljes s elhatározott kezekbe tegye le. Vá­lasztása Garaschanin­ra esett, ezen legszebb korát élő férfiúra, telve erélylyel s jó akarattal s egészen áthatva a feladat által, melylyel az uralkodó fejedelem megbizá. Garaschanin nagy gyakorlati iskolán ment keresz­tül. Ném­etország-Helvétia-Belgium-Francziaország és Angliábani utazásai oktatólag s felvilágosítólag hatottak a jövendőbeli belügyminiszter szellemé­re. Mindenütt elég alkalma volt belátni, miszerint a mi Németországban gyakorlatilag kivihető, ugyan­azt Szerviában czélszerűleg alkalmazni nem lehet. Alig helyező Kara-Georgevics hg Garasc­anint jelen állomására , már­is többféle reform léptetett életbe minden zaj nélkül. Más részről a kormány oly bizalomra méltó férfiak által vette magát környül, kik a mostani rendszerhez alkalmaztaták gondolko­zásuk módját. A Vucsics-pártbeli férfiaknak gyakori letétetéséről a hírek némileg túlzottak valának; általában a mi Szerviáról, s ennek viszonyairól mon­datik, szerfölött túlzott szokott lenni. Garaschanin mindenekfölött óvakodik, hogy kormányát más ál­­lamokkal­ kellemetlen összeütközésbe hozza , s különösen az úgynevezett népkivánatokra fordítja figyelmét, ez­által csak kormánya akaratát teljesíti, s az ország valódi igényeinek tesz eleget. Alig van ország, melyben egy ily feladat annyira kecsegtető s jutalmazó volna, mint jelenen Szervia. A Duna, Tisza és Száva közötti gazdag térnek mintegy szivet s kereskedelmi középpontját Belgrád képezi, s ha a kor- és viszonyoknak sikerü­lene egy belgrád-konstantinápolyi vaspálya létesítése, a hely­zet , mintegy varázs csapásra azonnal meg fog vál­tozni , s néhány millió hold föld , mely eddig parla­gon hevert, nyeretik meg a mezőgazdászat számára. A pánszlavismus már ötven éve, hogy egy görög­­szláv félszigetről álmodozik. Ez egy féléber álom ugyan, mely még­is némi jogosságot látszik rejteni magában. Itt Szervia, ott alant a régi Hellás ten­gerövezte szigetcsoportjával, az úgynevezett classicus földön. Egy új alakulat ezen elemekből idő folytán nem lehetetlen. Szervia eddig is igen jól tudá felhasználni nyugat intézményeiből mindazt, mit saját javára czélszerű­­nek talált. Minden irányban új utak építtetnek, új iskolák alapíttatnak. A kereskedés fölemelésére új kereskedelmi és váltótörvény van készülőben. A tő­kepénzesek nagy része folyton Belgrádba költözik. Dicséretére válik a mostani szerb kormánynak külö­nösen az is, miszerint magasabb tanintézeteket hozott létre, s az eddig meglevőket czélszerűen átalakította; a tüzérségi tanoda s lyceum minden hasonló intézettel vetélkedhetik. Todtschiderben egy dologház áll fen, férfiak, Passarovitzban pedig egy másik nők számára; e két intézet némely európai hasonló intézetet megszégyeníthetne. A bűnös, hasznos munkára szo­rítva, a fegyintézetet, javulva, nemesülve, testben s lélekben meg nem törve hagyja el, nem úgy, mint ez a szárazföld több intézetében szokott történni. Ezen fölül egy kis megtakarított pénzt is visz ki magával az intézetből. Feltűnő már az is, hogy a bűnösök száma a lakosság számához véve, mely majdnem egy millióra rúg, aránylag igen csekély; 150 — 200. válto­zik. Maga Appert lovag, az ismeretes börtön­ reformá­tor igen kedvezőleg nyilatkozott a szerb börtönügy fö­lött. A gazdászati intézet szinte a legmegfelelőbb mo­dorban van szervezve; a bányászat hasonlóan óriási léptekkel halad előre, miről bizonyságot tehetnek azon mérnökök, kik épen e czélból hivattak Szerviába. A Majdan-Pekben levő bánya, mely már most is igen dúsan jövedelmez, ezen kis bányavárost nemsokára a vagyonosság magasabb fokára emelendi. A tudomány és művészet mezején szinte feltűnő haladás jelei mutatkoznak. A kormány nemcsak a főváros czélszerű földíszítéséről gondoskodott, hanem a tartomány egyes részeire is fordító figyelmét. A nemzeti színház alapköve, melyhez a kormány tete­mes összeggel járult, már le van téve, a pénzcsarnok alakítása szinte készülőfélben van. A belgrádi ol­vasó­csarnok mellett egy kis gabnacsarnok is áll fen. Tudományosan művelt férfiak hivatnak meg évenkint az országba, kik a vendégszeretet e honában oly örömest telepednek le. A tanintézetek több ki­tűnő kapacitásokat számlálnak , ezek közöl megem­lítjük Bak Stefanovics Karadzits tanár, a szerb tu­dományosság s irodalom őszbeborult tiszteletteljes nagyatyját, s a nyelv kincsek s ama gyönyörű nép­dalok gyűjtőjét, melyek már tíz év óta jó fordítá­sokban a német közönség kezein forognak, s melye­ket minden nemzet örömmel olvas. Ismételjük , mi­szerint az öreg Bukót illeti a dicsőség, hogy nemze­tét szellemi fölébredésre serkentette. A fiatalabb tu­dományos kar szinte mindent elkövet, hogy a nép szellemi műveltségére minél jótékonyabban hasson. S mindez a kormány fáradhatlan s ernyedetlen szor­galmának gyümölcse. Haladjon tovább is e kitűzött pályán , s a szerb nép legyen meggyőződve, misze­rint országa határain kívül is mindig vannak és lesz­nek férfiak, kik félretéve minden nemzeti ellenszen­vet , a jót a jóban becsülni sohasem szünendnek meg. A szerb miniszterek közt jelenleg legkitűnőbb államférfia Garaschanin külügyminiszter.Született Ga­­raschinban, a kragujevaczi kerületben ; innen vette családi nevét is. A fensőbb tudományok-, s nyelvek­­beni oktatást, a zimonyi főtanodában nyerte. Visz­­szatérvén Szerviába előbb mint hadsegéd, később m int a rendes szerb katonaság vezére Obrenovits Mi­­los hg szolgálatában állott. Az 1842-ben történt ál­lam-átalakulás után, midőn Mihály hgnek, az előbbi fiának az országot el kelle hagynia, mely alkalom­mal Garaschanin, az állam szolgálatában megőszült atyját, Garaschanin Milutint , s legidősb fivérét szinte elveszte — a mostani uralkodó hg által bel­ügyminiszterré neveztetett, mely magas állást a kül­ügyminisztérium átvételéig becsületteljesen s legjobb sükerrel töltötte be. Garaschanin mintegy 40­ éves, termete karcsú, arczkifejezése parancsoló, barátsá­gos s hóditó külsővel. A szerb nyelven kívül a német, görög és török nyelvekben kitűnő jártassággal bir. Ha a közelebbi idők méhében a török birodalom sorsára nézve nevezetes­ változások vannak elrejtve, s ha úgy kellene lenni, hogy az aldunai fejedelem­ségek az ozmán befolyás alól felszabaduljanak,akko­­ron szívünkből mind erőt, mind szerencsét kívánunk Ausztriának, hogy sikerüljön neki a védelem és fri­gyes szerepét e szép tartományokra kizárólag elfog­lalni, mint legitim örökségét azon sok vérnek, melyet a magyar nemzet e tartományokért századok alatt kiontott. *) Kétségtelenül a tanulók növekedő vagy apadó száma a valódi critérium­ a reáltudományok tanításával foglal­kozó intézetek értékére nézve. Mégis, habár a jelen szomorító tudósítás számadatokat hoz fel, idegenked­tünk volna e sorokat közzétenni, ha az intézethez közel álló levelező úr az elfogadott felelősség jeléül nevével nem lépne fel. — Óhajtjuk , hogy e felszólalásnak kí­vánt sikere legyen , s az intézet az emelkedés ama progresszójára vezettessék vissza , melyet rajta a főher­­czegi uralom alatt évről évre annyi örömmel tapasztal­tunk , s melyet az oly jeles üzlettel kezelt főherczegi uradalom, fenséges tulajdonosának nagylel­­kűségéből , most is kitűnő mértékben gyümölcsözővé tehetne. Szerk. belőle azon következményt hozza Magyarországra nézve, hogy valamint azelőtt a középosztály java mindig a kiváltságokkal és úri hatalommal bird ne­mességbe igyekezett beolvadni s ennélfogva a köz­jóllét előmozdítása ügyében egészen meddő volt, úgy viszont jelenleg , midőn ama kiváltságok már meg­szűntek, saját körében maradva fejti ki munkásságát, melytől a haza jövője, függ. De — folytatja­­— mind­amellett, hogy a középosztály az uj eszmék egyedüli vivője, a bölcs államrendezet legbiztosabb támasza, mégsem módosíthatá a nemesség társadalmi állását s általában jellemét. A magyar nemzetiség még most is a nemességben bírja a gazdagság és értelmiség leg­nagyobb részét, annál szomorúbb tehát azon tüne­mény, hogy a magyar nemesség nem hódol a közjóra c­élzó népgazdászat első törvényeinek. Az olvasó most várná ez állítás bebizonyítását, e helyett azon­ban csak azon észrevétel következik, hogy a közép­­osztály és a „Krautjunkerthurn“ elemeiben bővel­kedő nemesség között elválasztó korlát húzódik. Mi legyen pedig e korlát, ismét meg nem mondatik, — hanem úgy látszik, hogy a munkátlanságot kell alatta értenünk, mert a czikk végében a népjóllét első alap­jául a munka s a legtiszteletesb állás igény­lőjeképen a tevékenység eredménye — tehát gazdagság — van­nak fölemlítve. Csodálni lehet valóban, hogyan ál­líttathatok a hazánkbeli nemesség a hazánkbeli hour­­geoisieval ily szégyenítő hasonlatba, holott tagadhat­­lan, miszerint a nemesség nagyobb része, még a job­bágyság fenálltakor is, tettleg maga is a középosz­tályhoz tartozott; ha pedig el akarjuk ettől válasz­tani, úgy valljuk meg, hogy az népgazdászati tekin­tetben mindeddig ugyan nem elegendőleg, de min­denesetre sokkal inkább gyümölcsöző tevékenységet fejtett ki, mint azon oly elfogult előszeretettel kidi­csért polgárság. Egyébiránt szeretnék elősorolva látni azon, a nemzeti gazdászat emelésére irányzott intéz­­ményeket, melyeknek itt ezen osztály, mint különös kaszta kiváló eszközlője lett volna. Úgy látszik, hogy az értekező úr nincs tisztában a középosztály fogal­mával , miután a nemeslevéllel bíró egyéneket kü­lönbség nélkül kizárja belőle, holott tulajdonképen hazánkban a középosztályt, tekintet nélkül az armá­­lisra, mindazok képezik, kik sem alant, sem fent, az anyagi és szellemi életkényelemnek sem végképeni hiányában, sem túlzott bőségében, nemcsak legelfogu­latlanabb értelmiséggel, hanem legtöbb ingerrel és erélylyel foglalkoznak akár az anyagi, akár a szellemi productióval, s igy közvetlenül a termelő , termesztő és teremtő osztályoknak azon részét képezik , melyet értelmi, vagyoni és közvetítő tulajdonainál fogva kö­zéposztálynak szoktunk nevezni. — Hogy ebben a magyar közép- és kisbirtokú nemesség nem játszik csekélyebb szerepet, mint a városi polgárság, nehéz volna a dunamelléki levelező urnák megc­áfolni. ’ Presse. Mart. 19. Miután épen most mind Ang­liában mind Poroszországban a zsidó kérdés jött szőnyegre, érdekes párhuzam vonatok e két nemzet­nek e részbeni fellépése, eljárása között. Mind a két országban ugyanazon protestáns junkerpárt szegül ellen a zsidók egyenjogúságának , de a jellemző kü­­lönbség az, hogy m­íg Angliában új törvény megho­zása van indítványozva, Poroszországban a már lé­tező és elismert alkotmánynak egyik pontját akarják — szokásos változtató dühökben — megsemmiteni; amott a zsidók mindennemű községi hivatalt visel­hetnek s csupán a törvényhozó testületbeli kizáratá­­suk forog kérdésben, emitt megfordítva , nem zárják el a zsidót a törvényhozástól, de minden községi hi­vatalból tartják eltávolitandónak. Hogy e hasonlat­ban méltán Poroszországot illeti a nevetséges szerep, nem tagadható. HIVATALOS. Katonai rögtönbirósági ítélet. Szabó Ferencz, abonyi Szolnok melletti szül., 25 éves, kath., nőtelen, már gyermeksége óta tolvaj, s már ismételt tolvajlás miatt évekig tartó nehéz fogsággal büntettetett, melyből 1850-ben Kecskemétről megszö­kött, és Osznovits István másként Dömény, szegedi Csongrád m. sz., 28­ éves, szintén kath., nőtelen, állító­lag még nem volt büntetve, de mint tolvaj már elhirált megállapított tényállás mellett a kárvallottak eskü mel­letti nyilatkozványai és tanuk által rájuk bizonyulván, hogy pénteken f. é. márt. 11-én éjfél táján egy harma­dik, de elillant rablóczinkosnak társaságában, Kovács Józsefnek Félegyházától egy órányira fekvő tanyájára rámentek, erőszakosan zabot és szénát három lovuknak követeltek, s­őt kényszerítették, húst, kolbászt és sza­lonnát sütni, és a többi lakosokkal együtt fenyegették, hogy ha mozdulnak, a tanyát velők együtt felgyújtják úgyszintén a szombaton f. é. márt. 12-én déltájban megérkezett őrcsapatra több ízben tüzeltek, míg Szabó lo­va a tanya udvarán lelövetvén, egy töltött kétcsövű fegy­verrel és 2 hasonló egyszerű pisztolylyal, néhány kemény töltény­nyel együtt elfogatott, Osznovics pedig egy töl­tött kétcsövű fegyvernek és egy töltött kétcsövű pisz­tolynak hátrahagyása után lován Csongrádig menekült, egy töltött pisztolylyal kezében, s néhány kemény töl­ténynyel az ottani szőlőkert mögött elfogatott, ennél­fogva mindketten rablás és több lőfegyver, lőkészlet, ló, nyereg és kantár törvénytelen birtoklásáért, az 1849 julius 1 , 1851 dec. 20-, 1852 jul. 8- és dec. 4-ki hir­detmények , továbbá az 1852 dec. 1. 5301-dik szám a­ kelt magas kormányrendelet értelmében , a ló, nye­reg és kantárszerszámok elfoglalásán és Kovács József részére 10 váltó forintnyi együttes kárpótlási kötelezte­­tésen kívül, 1853 márt. 16-án délután 50 órakor kötél általi halállal büntettettek. Félegyháza, mart. 16. 1853. A cs. kir. katonai rögtönbiróság. (Bud. Hirl.) AUSZTRIA. A kereskedelmi minisztérium a Magyarorsági bor­­termesztés és szőlőmivelés emelésére czélzó bead­ványt az összes kereskedelmi és iparkamarák s gaz­dasági társulatoknak véleményezés végett átadta. KÜLFÖLD. Németország, Berlin, mártius 17. A vámegyleti tanácskozmányok, a „C. B.“ szerint húsvétkor csak néhány napi szünetet fognak tartani. A királyi tengeri kereskedés által — mikép a Neue Pr. Zig“ hallja — egy új négy­­centes kölcsön négy millió tallérig terjedő, eszközöltetett, egyszer­smind több itteni bankárnak megengedtetett ebben részt vehetni. A hivatalos „Würt. Staats-Anz.“ main. Frank­furtból imezt íratja magának: „Az Allgemeine Zei­tung“ nemrég egy hirt pendített meg, mely szerint f. hó 31-kén Berlinben egy fejedelmi congressus fogna tartatni s ahol minden német uralkodó, egy­szersmind a belga és németalföldi király és több olaszországi uralkodó herczeg meghivatni. Azon ér­tesülések nyomán, melyeket hiteles forrásokból me­rítettünk, e hírt merőben alaptalannak kell nyilat­koztatnunk. A katholikus töredék indítványa, mely a második kamarában szőnyegre hozatott, különösen hármat kíván : I) tökéletes ki-és keresztülvitelét a de Salute animarum bullában foglalt kötményeknek, a porosz püspökségeknek fekvő javakkal­ adományozását, uj papnöveldék és felsőbb kath. tanintézetek felállítá­sát vagy azoknak jobb dotálását, ugyszinte felállítá­sát a puerorum seminaria, s az emeritorum és deme­­ritorum domus-nak s­a­­.; 2) kívánja, hogy az állam­

Next