Pesti Napló, 1853. június (4. évfolyam, 966-991. szám)
1853-06-03 / 968. szám
ringott jobbra és balra. Egy hölgy az asztalon tánczot alakítván, mielőtt valami mozgást érzett volna, csak nem lehullt székéről. Mennyi avatott és avatatlan fő értekezik most e tárgy felett: idegerő, villany, galvanismus, kortani koncztudomány, az izmokon uralkodó akarat, parancs s tudja Jupiter, mi nem hadartatik össze. Annyi igaz, hogy mióta az asztaltánczoltatást kísérlik, keveset bajlódnak az emberek a — politikával s a hírlapokat mohóbban lapozzák— fölületesen. Az egész tárgyat csak azon okért hoztam fel, hogy én is helyt foglalván több nőkkel egy pipereasztal körül, új, pár órai pihenés után sem indult meg, de én a 20-ik perczet már nem ülhetem, nem változás miatt, de bal karomon egy bizonyos időben és helyen hatalmas szúrást kaptam, s ezen behegedt sebhely, az asztalra tevén kezem, oly tűzégetőn fájt, és sajgott, mintha tűvel szurdalná a pogány, hogy fel kellett állanom; pár órai pihenés után is lüktetett a sebhelyen bizonyos tompa s az előbbihez nem hasonló fájdalom. Tapasztalta-e még más is ? Feltűnő volt, hogy testem felső részén más sebhelyek nem érezték ezen benyomást. Szeszélykedtek. Jókay Mór Kőváry L. társaságában e napokban érkeztek le Fehérvárig , onnan Kenyérmezőn át Berzenczre ment gr. Lázár Kálmánhoz, kivel másnap visszautazott. Ugyan miért nem jött felénk is? Láttatlan maradjon-e Hunyadmegye és Hátszeg vidéke, e hely, mely a történelem nagyszerűsége által csaknem szentesült ? hol minden fűszál egy virágidomban feltámadt fájdalom, minden bokor halotti ravatal, és emlék , s minden bedőlt fal, berovátkolt kődarab szobra a hősöknek, kik tettekben gazdagon most porlanak. Az enyészet és múlandóság harcza és annak magas képzete sehol Erdélyben hatalmasabban nem ragadja meg a lelket, mint e hajdani várromok düledékeihez hasonló helyen: miért nem jó ide a pusztulásnak indult nemzedék — költője........ Ha többet nem, de Berczenczről Jókay csaknem egy nap alatt beutazhatta volna az algyógyi fürdőt, Szászvárost s a piski hídon át a kalani fürdőt, a hős Hunyad várát s Dévát............. mily vidék, mily képek ezek?! s mily lélek- és szivemelő szépséggel vádolja őket ,,Erdély régiségei“ és „Erdély ritkaságaiban“ hazánk leendő Beliusa az alapos ismeretű s tudománya Kővári? Fájdalom, hogy mig K. említett könyvéből egy egy helységben alig kel el egyetlen példány, addig halomra rendeltetik meg „Tamás bátya kunyhója.“ Boldog isten , mennyi fölületes olvasási viszketeg! Kis furcsa, e regényt magyar hölgyeink rendesen elégületlen teszik fére. Egy öreg úr , vulgo, agglegény, e regényre különös figyelmet fordítván, most a négy kötetben előforduló „valami“ szónak megszámlálásával foglalkozik , s reméli azt annyira számíthatni, a mennyi a bibliában az ,,és.“ Napokban látunk e vidéken először egy magyar tanulót barátja társaságában Erdélyt beutazni. Hunyadmegyét járják be s végzik a bányavárosokon. Egyik ifjú sok gyakorlottsággal rajzolja a látott tárgyakat, s ez a derék Kőváriak miveit öcscse. Tán felmelegül az ifjúság „Erdély régiségei és ritkaságai“ olvasásán s hazáját ismerni, körutakat teend. — Időjárásunk hol őszi hideg , hol april- szeszélyű, vagy hő mint a „canicula.“ Két országos vásárt láttam egy hétben , Déván és Szászvároson; szembetűnő pénzhiány ; tömérdek marhaáruló-nép, és sehol vevő; az igaz, kézmű mint kereskedési czikkeiket ki sem veszi: épen semmi forgalom, annyira , hogy Erdélyben mesterember és kereskedő alig megy csak műhelyétől egy napra fekvő vásárra is. (Lapszemle.) A „Triester Zig“ máj. 28- dikai száma tertelmes vezérczikket hez, következő czim alatt: „Európa kelete, az 1853-diki máj. 29-dikének négyszázados évünnepére.“ Előre bocsátván a czikkbe, hogy a Porta, világosabb diplomatiai összeköttetésekbe hozatván a nyugattal, m°st már nem rejtheti el állami porhangúságát, kinyilatkoztatja , miszerint itt az idő, hogy Németország, de kivált Ausztria gondoskodjék kereskedelmi érdekeinek megszilárdításáról a keleten , miután ezáltal az egész nyugattal képessé lesz a versenyt kiállani. Kivált Ausztriát illeti ez ügy közelebbről, mert határai közvetlen szomszédosok azon török tartományokkal , melyek mezőgazdászati és ipari tekintetben egy második Kaliforniát képeznek (jóllehet erről a Portának fogalma sincs.) Itt még nem lehet szó sem tisztán nemzeti, sem szigorúan területi érdekekről, mert ott , hol régóta elhanyagolt országokat kell magasabb műveltségi pontra emelni, az első missio mindenesetre a kereskedőé. Bosznia és Herczegovina, jó igazgatás mellett, tízszer több jövedelmet adhatnának , mint jelenleg adnak, s a lakosságnak harmad annyi adót sem kellene fizetnie , mint jelenleg fizet. Vannak ott ki nem aknázott vasbányák , jeles kőszéntelepek, gazdag kénesőbányák, sőt aranybányák is; továbbá nagyszerű erdők, a lehető legkívánatosabb vizezők, kövér legelők. Törökország nyugati két tartománya nagyszerű gabnatáj lehetne, mely mindenfelé terjeszkedhetnék, s Odessával versenyezhetne ; de most Zágráb az utolsó pont, meddig a kereskedelem kiterjed, s a Száván túl minden hermetbce van elzárva. Hogy itt a kellő czél eléressék, czikkíró nézete szerint nem lehet gyakorlati érvényű sem — mint mondja — „az érdemes Gagern nemes eszméje német fejedelmekről és német bevándorlásról ,“ sem a nagyillyrek terve, Nagy Dusán czár szellemében egyetlen nagy Szlávországot alakítani, sem végre szláv fejedelmek alatt külön külön országocskákat létesítni: a nemzetiségek szerinti csoportozások kórvágya — úgymond — szintúgy elmúlt, mint a Napóleonféle területi birtoknagyitásé; az okos diplomata jelenleg kereskedelmi-politikai érdekek s nemzetgazdászati elvek értelmében létesíti az országok csoportozatát. így jön Oroszország Péter czár óta , s Ausztriának nem szabad hátra maradni, kivált most, midőn Montenegróban annyi előnye van, s az eszélyes renegát, Omer pasa, ki Montenegrót folyvást cernirozza s a Skutari tavát — ezen genfi tavát az európai keletnek — féltékenyen őrzi, hadjáratában még talán vérmesebb reményeket táplál, mint a londoni emigratio. Hadd alapítsanak tehát — igy fejezi be czikkét — hadd alapítsanak Anglia és Francziaország új császári birodalmakat a Ganges partjain és Afrikában. Ausztriának egykoron kell, hogy Bosznia, Herczegovina és Albánia legyenek gyarmatai.“ E sok szép szóhoz mi csak keveset adunk, úgy látszik , a különben oly jeles trieszti újság jelen vezérczikkírója már is az osztozáshoz fog , s Bosznia, Herczegovina , és Albánia rövid és kétséges birtokáért örömest átengedi a Duna mindkét partját Zimonytól kezdve a fekete tengerig Konstantinápolylyal egyetemben az orosznak. Ausztria szerencséjére nem ily politikus hadarászok külvárosi tőzsérszelleme után dönti el a Gondviselés a birodalmak sorsát. Ha a vezérczikkíró Ausztriának s Középeurópának keleti kereskedelmet akar, igyekezzék elsőben Oroszország határait minél messzebb visszatolni a szomszédságból; azután segítse emancipálni a törököt az orosz befolyás alól a dunai fejedelemségekben is, s végre ne kecsegtesse Boszniát, Herczegovinát, és Albániát a „gyarmatok“ kegyelmes sorsával, mert bármily barbár kormányzat alatt állnának is azok jelenleg, de nem volna okuk azt csupán fukar kereskedelmi szivattyúk kielégítése végett gyarmati dicsősséggel felcserélni akarni. Legyünk AUSZTRIAI BIRODALOM. Bécs , máj. 31. Westmoreland gróf tudósításainak lehet főleg tulajdonítani, hogy a brit kabinet előbb a pétervári udvar nyilatkozatait akarja bevárni, mielőtt határozottabban fellépne. Miklós ezárra nézve bizonyosan hízelgő, hogy e nehéz ügyben a főhatalmak bizalmat tanúsítnak iránta, s mindentől visszatartózkodnak, mi a Portávali viszályait nehezítené vagy bonyolítaná. E nézet eredetileg a bécsi kabinet nézete, melyhez Westmoreland 0s Bourquenay azonnal hozzáállanak, s így fejlődhetett Ausztria , Francziaország és Anglia között azon egyetértés, hogy előleg a politique expectante a legczélszerűbb. Ezen politikának azon két jó oldala van, hogy egy részről Miklós czár hajlandóbb lesz engedni, miután engedékenysége a szabad akarat színét viselendi, másrészről pedig Ausztria, Francziaország és Anglia egyirányú fellépte Oroszországra nézve jelentékeny intésül szolgáland, hogy Menzikoff, ha netán túlment volna utasításain , meghazudtoltassék. A brabanti kir. hg. ő fenségének Mária főhgaszszony ő cs. k. fenségével leendő házasságát illetőleg, úgy halljuk, — mond a Morgen-Post — hogy az Bécsben fog megtörténni. — Azon hit sem látszik előttünk minden alapnélkülinek, mely szerint Chambord gróf és Nemours herczeg ez ünnepélynél mint tanuk leendnének jelen. Ezen hir bennünket némely bécsi lapoknak Chambord grófra vonatkozó minapi közleményére vezet vissza. Azon lapok t. i. ellenmondottak azon állításnak, mintha a belgák királya és Chambord gróf között összejövetel történt volna. Pedig azon állítás, mikép értesítve vagyunk, csakugyan alapos , mert Chambord gróf néhány órával a schönbrunnbani sétakocsizás előtt, Laxenburgban találkozott a belga királylyal. (B. Z.) Ama táviratilag Bécsbe érkezett hír, hogy Menzikoff herczeg összes személyzetével elhagyta Konstantinápolyt, az ausztriai főváros minden köreiben rendkívüli figyelmet és sensatiót szült. A diplomata, úgy látszik, már el volt rá készülve, mert az egy idő óta érkezett kedvező tudósítások az illető körökben különféle jegyzetek által cáfoltatnak meg. Míg a néposztályokban élénk aggodalommal tekintenek a Helvétiávali bonyodalmakra, azalatt a kormánykörökben a leglelkesültebb bátorság uralkodik. — A Bernből visszahítt ausztriai követ Karnicky gróf már megérkezett fővárosunkba. Egyébiránt jelen pillanatilag az államkormány figyelme különösen a franczia körülményekre van fordítva, melyek a követségi tudósításokban mint újonnan krízis felé közeledők rajzoltatnak. De itt az eldöntő helyen épen e viszonyoknak nyugotoni tartósságára helyezik a fősúlyt. Az ügy fordulatát keleten az ausztriai politika részéről aligha örömtelenül tekintik, miután azon fenyegetődző állásnál, melyet Menzikoff herczeg elfoglalt, nem igen lehet tudni, hogy Bruck titkos tanácsosnak, mint új internuntiusnak a Konstantinápolyban szereplő ármányoknál mily állás jelöltessék ki, épen ezért halasztották elmenetelét oly sokáig. A Bécs és Sz.-Pétervár közötti hangulat, mely Leiningen gróf küldetése óta keletkezett, folyvást tart. A bank az uj vagyis tartalékrészvények váltságából 25 milliót a leszámítolási és előlegezési ügyletre kíván fordítani, hogy az iparbeli üzletpangás veszélyessége elháritassék. A katholikus egyleteknek itt engedményezendő közgyűlésre nézve a császári udvarnál nagy befolyással biró egyéniségek által a császárhozi előterjesztés újonnan megtörtént s a császár jóváhagyását adta. A gyűlés valószínűleg f. évi septemberben fog tartatni. — Magyarországban a földbirtok olcsósága miatt a külföldről legújabban számos vásárlások történnek. — Az árva-, és gondnokság alatti vagyon pénztári kezelésének szabályozása végett az árvabizottmányoknál Magyar-, Horvát és Tótországban, Erdélyben, Szerb vajdaság és temesi bánságban egy ideiglenes utasítás bocsáttatott ki, melynél fogvást valamennyi árvabizottmány kezelése haladéktalanul elrendezendő. Az országos főtörvényszékek fognak e rendelet végrehajtása fölött őrködni. Azon községek, hol árvabizottmányok léteznek, vagy állítatnak, az azzal összekötött kiadások és jótállásért kellőleg lesznek kármentesítve. Bécs, máj. 31.— Steiger, az itteni udvarnál levő helvét ügyvivő, ma megállította a követségi ügyek vitelét, azonban Bécsben marad. A múlt éten a kapu és a követségi iroda előtt levő helvét czimtáblákat levették. Úgy hallatszik, hogy a repezemagtermesztők és repczeolaj-gyártók közt, névszerint a keleti tartományokban, az ausztriai-porosz kereskedelmi szerződvény IXd. czikke fölött némi nyugtalanság uralkodnék, mely szerint, mint tudva van, a közbenső forgalomban kedvezményezett repeteolaj a zárt (azaz : fogyasztási adóvonalakkal környezett) városokbal bevitelnél a fogyasztási adótól mentes. Miután ezen fogyasztási adó most igy egész 2 főig terjed, mialatt a repeteolajtóli vám a közbenső forgalomban csak 45 krt teend, ennélfogvást, ha amaz adó változatlanul megmaradna, a külföldi olaj a belföldihez képest tetemes kedvezésben részesül. Valóban méltán csodálkozni lehet, mikép keletkezhetett ily alaptalan aggodalom, miután bizonyossággal föl kell tennünk, hogy a császári kormány ama jelentékeny változtatásoknál, melyek a februári szerződvény megkötése által a tarifa és fogyasztási adó tekintetében föltételezvék, minden honi érdeket lélekismeretesen szem előtt tartana, s név szerint elejét veendi, hogy a hazai termesztés valamely ágában a vámegylet versenyzetére nézve az adóztatás tekintetében előny tömnjék ki. „Barátom“, szóla Bourgueil asszony, reszketve ijedtségében, „nem félsz, „nem félsz, hogy—“ „Mit, kedvesem ?“ „Hogy ilyen elbeszélés — Adelina jelenlétében — “ „No? Csak folytasd, édesem. Ily elbeszélés Adelina jelenlétében —“ „Talán —“ „Talán ?“ „Talán nem egészen illendő ....“ felele Bourgueil asszony halálos aléltan. „Édes lelkem!“ szóla Bourgueil úr tisztelő szeretet kifejezésével. „Tudom , hogy oly tiszta és szent élet, mint a tied, feljogosít téged a legszigorúbb szorgosságra; de mégis engedd, emlékeztesselek,hogy leányunk huszonegy éves és három tél óta mindenütt velünk jelen meg a társaságban. A tartózkodás daczára, melylyel hozzá hasonló fiatalok jelenlétében beszélni szokás, ő már tudja , hogy nemcsak oly nők léteznek a világon, mint te, kik méltók az egész emberiség tiszteiére, becsületére, hanem hogy vannak nyomorú teremtvények is, eléggé romlottak és gyalázatosak, kötelességeiket megszegni. Hiszen látod, alig hiszem, hogy Adelina most két hónapja ne hallott volna beszélni azon csúnya Vermontnéról, kitől az egész világ utálattal fordul el, mert elhagyá férjét és leányát, hogy csábítóját követhesse. Ugye, leányom, emlékszel a botrányra, mit e kaland a társaságban gerjesztett ? „Emlékszem, atyám,“ felelt a leányka megvető kifejezéssel. „Szerencsére azon asszony maga tört palctát maga felett.“ „Hogyhogy? — Magyarázd ki magadat,“ mondá Bourgueil úr. Aztán nejéhez fordulva, folytató : „Tudod-e, kedvesem, mit akar mondani Adelinánk ?“ „Nem tudom egészen,“ hebegő Bourgueil asszony. „Azt akarom mondani, édesanyám,“ viszonzá a leányka, „hogy azon szerencsétlen asszony maga tört palczát maga felett, midőn elhagyá leányát, kit megtartani többé nem vala érdemes, és ki egykor ily anya miatt szégyenében .“ „Hallod-e, mit mond gyermekünk? hallod-e, kedvesem ?“ szóla Bourgueil úr büszkén. „Íme, itt látom a tőled nyert jó példa és nevelés gyümölcsét! Nem kell-e velem együtt örülnöd, hogy ily erényesen felbőszül azon nyomorú teremtvények ellen, kik a legszentebb kötélyeket lábbal tapodják ?“ „Ily felbőszülés egészen igazságos,“ felele Bourgueil asszony. „A nő, kiről beszélünk, kétségkívül bűnös, nagyon bűnös volt, s vétkét bizonyosan kegyetlen kínokban vezekli, megvetve és elhagyva mindnyájoktól. Bizonyosan leánya is gyűlöli őt , s ez a legfanyarabb végcsapás, mely anyát érhet. . . Hanem ennyi szenvedés majdan a legkérlelhetlenebb sziveket is kiengesztelheti, s ki tudja, nem fogja-e őt egykor leánya is megsajnálni, ha látja, mily boldogtalan !“ „Nekem úgy látszik ,“ válaszola Bourgueil úr, „hogy ily elvetemült teremtvény sajnálatot sem érdemel .... De,“ s itt leányához fordul, „mit gondolsz te, Adelina?“ „Hogyan kívánhatod, édes atyám , hogy nekem ilyesmiről ,valami gondolatom legyen? nekem, ki gyermekségem óta szeretem és tisztelem az anyák legjelesebbjét! . . . Nekem csak úgy rémlik, hogy azon nőnek, kiben még van egy szikrányi becsérzet, inkább meghalnia kelene, semhogy kitegye magát leánya megvetésének vagy sajnálatának.“ „Jól van , drága gyermekem, jól van !“ szóla Bourgueil ur. „Jól esik e nemes választ hallanom, mely hozzád és anyádhoz egyiránt illő.“ E szavak mondásakor Bourgueil ur nejére vetette szemét — és mint ügyes és tapasztalt kínzó — az áldozat szinehagyott ajkának könnyű rángatódzásán észrevévé, hogy az már nem sokáig tűrhetendi a gyötrelmet, anélkül hogy magát elárulná; s ennélfogva ezúttal felhagyott a történet elbeszélésével, melyet oly fenyegetőleg kezdett vala , s mintha egyszerre jutott volna eszébe valami, ezt mondá : „Ha nálatok kettőtöknél mulatok, mindenről elfelejtkezem. Régóta várakozik rám valaki az előteremben , el kell hagynálak. Történetemet majd máskor beszélem el. Most csak te add elő , kedves leányom , miután már tudod, mily tiszteletben részesülnek szüleidnél Roland tábornok és neje, te add elő kérelmedet.“ „Ez ennyiből áll, édes atyám. E télen véletlenül Roland tábornok leányával találkoztam néhányszor a társaságban. Mi sem bájolabb és szeretetre méltóbb e fiatal hölgynél. Mi csevegtünk egymással, s az elég volt, hogy eleven óhajtás gerjedjen bennem, vele közelebbről megismerkedni. Valami magyarázhatlan inger vonz felé. Ezen kivánatomat természetesen csak akkor terjeszthetem elétek, midőn kinyilatkoztattátok, mit gondoltok a hölgynek szüleiről. De most, látva, hogy a lehető legjobb véleményben vagytok felőlök , s édes anyám különben is némi vonatkozásban áll Roland grófnéval a börtöni munkálatok rendezésében : én boldog, nagyon boldog volnék, ha Roland kisasszony barátném lehetne. És ez , úgy hiszem, nem is lehetlen , ha édesanyám kieszközölné a grófnénál, hogy leányának bemutathasson; ugye,édes atyám? . . . Épen azért sajnáltam is ma oly igen, hogy anyám nem akart ma látogatásokat elfogadni. A grófné eljövetele oly szép alkalmat adna kivánatom teljesítésére !“ „Én úgy hiszem“, szóla Bourgueil úr, „nagyon könnyű volna a két leánykát egymással megismertetni; mit gondolsz, kedvesem? Engem ezen ismeretség elbájolna, — mert meg vagyok győződve, hogy Adelina nem találhatna jobb, neki való barátnőt.... De mi bajod van?“ téve hozzá, észrevévén neje arczvonalmainak változásán, hogy ereje kimerült. „Talán roszabbul érzed magadat ?“ „Igen roszul“, válaszola Bourgueil asszony, nagy erőködéssel felemelkedve ültéből: „Igen roszul érzem magamat, s míg te itt beszélni fogsz a reád várakozó személylyel, én Adelinával szobámba vonulok vissza.“ „Istenem, istenem!“ kiálta újólag nyugtalankodva a leányka s aggodalommal vizsgálta anyjának arczulatát, melyet eddig — minthogy a szegény nő az egész erkölcsi kíntatás ideje alatt hímzése fölé hajtotta volt fejét — nem vett figyelembe. „Én csak fecsegtem , csak arról beszéltem, ami engem érdekel, te pedig szenvedtél, szenvedtél szótlanul!“ „Látod, kedvesem“, kezdé megint Bourgueil úr, „én most nem merlek magadra hagyni.... Megüzentetem azon urnak, aki rám várakozik, hogy nem beszélhetek vele.“ „Nem, nem! Tedd meg kedvemért, fogadd el azon urat“, monda Bourgueil asszony azon reményben , hogy néhány perczre mégis megmenekülend bakójától. „Adelina velem fog maradni. Lemegyünk a kertbe , a szabad levegőn egy kis séta eloszlatandják talán bajomat.“ „Adelinám“, szóla intőleg Bourgueil úr, „úgy hiszem, nem kell szívedre kötnöm, hogy jól vigyázz anyádra. Jó lesz shawlt kötnöd nyakába, nehogy magát meghűtse.“ „Óh atyám“, felelt a leányka, „ne aggódjál. Perczig sem hagyandom el anyámat.“ Mialatt Bourgueil asszony, leánya karjára támaszkodva , a termet elhagyá, Bourgueil úr csengetett, s a belépő inasnak meghagyá, hogy az urat, ki a mellékteremben várakozik, bevezesse. Az inas Pietrit vezeté be, Pietri és Bourgueil úr magukban maradtak. (Folytatjuk.) Ő egy kissé emberek is, hazafiak is, valódi keresztények is, és ne csupán nagykereskedőházak! KÜLFÖLD. Francziaország, Páris, május 28. A törvényhozó test ülése ma bezáratott. Az utolsó ülés bágyadt volt. A halálbüntetés visszahozatalát tárgyazó törvényjavaslat sem keltett élénk vitát, úgy szavaztatott meg, mint a bizottmány a kormánnyal egyértelműig indítványozta volt. Az idegen levelezőket illető per befejeztetett. A fellebbezési törvényszék az első bírósági ítéletet helybenhagyta. A Moniteur a belügyminiszternek az anyai kegyes társulatot illető két jelentését tartalmazza. Egyik a császár — másik a császárnéhoz van intézve, kiknek elnöksége, védelme alá vannak helyezve ezen császári rendelet által alakult társulatok. Egyszersmind a Moniteur két miniszteri rendeletet közöl. Egyik rendelet , mely a császártól hagyatott jóvá, a társulatnak új szervezetet ad; a másik, mely Eugenia császárnétól van aláírva , rendelkezik , mikép osztassák ki azon 100,000 stk., mit a császárné ezen társulatoknak ajándékozott volt. Összesen 14 ily társulat van Francziaországban. Az új szabály szerint, új társulat alakítására a császárné adhat engedélyt. Ugyan-a lap a cayennei kormányzónak egy jelentését közli , az ottani fegygyarmat állapotáról. A