Pesti Napló, 1853. augusztus (4. évfolyam, 1019–1042. szám)

1853-08-04 / 1021. szám

lássuk mily végzetet hozand­ó vegyesérdekű­ ügyben, a holnapi vagy hétfői parliamenti ülés. Tegnap Chobham mezejét látogatom meg, hova fél­század előtt III-dik György szokott kirándulni nejével, a népszerűtlen Charlotte-val, vagy testes fiai egyikével, de soha sem a walesi herczeg vagy miniszterei kísére­tében. Hadi­szemlék napján Pitt is megszökött olykor munka­asztala mellől, s pár órát a mezőn tévelygett, úgyszinte Fox és Sheridan is kijárt olykor a sátorok alá borozni, de a legközönségesebb látogatók ekkor Chob­ham mezején, nem mint ma a divatvilág, de a búcsúzni jött bús szülők, zokogó testvérek, s­epedő szeretők va­­lának. Mert 1803-ban e mezőről víni s veszni szállott az ujoncz a posványos Hollandiába, égett földü Indiába, hófedte tereire Amerikának, a portugalt s spanyol fél­szigetre stb. S Cressy s Agincourt hős szelleme volt a fiúkkal, s kivivák a corunnai, salamancai, vittoriai, ba­­dajozi, pyrenei, toulousi s Waterlooi győzelmet.­­ Öt­ven év folyt le azóta, s a brit seregek ismét felváltva táborzanak Chobham mezején. A háború tehát még mindig szükséges; még mindig nélkülözhetlen az álla­­dalmak közviszonyaiban. S a végrehajtó hatalom csak bölcsen cselekszik ezért, ha a nemzet seregeit gyakor­latilag tanítja s készíti elő hadviselésre , mely jelenleg minden inkább mint lehetetlen. A szárazföldi nagyha­talmak fényes hadgyakorlatokat rendeznek évenkint, s először követi e példát Waterloo óta ez évben Anglia. A hadgyakorló seregek száma e mezőn 10,000, a véd­­i támadó­ fegyver minden neméből. A tanyák vonala rendetlen félkört képez; közepén van a főhadiszállás és gyalogság, vegyítve lovas­ezredekkel; a balszárnyat a lovasság, a jobbszárnyat a tüzérek, árkászok , hidászok stb. foglalják el. — A gyalogság tanyái mögött terül­nek el a tiszti sátrak, éthelyek, konyhák, kórházak stb. A lovasság tanyái oldalvást csatolvák a jól rendezett is­tállókhoz, melyek elősorban állanak. A lovas s gyalog ezredek, a tüzérek stb. tanyáinak erő­­s hátterében ál­lanak az ezredbeli őrsátrak, az egész tábort őrzők s czir­­kálókkal ellátók. — E „vitorla-vászon város“ (Segel­tuch, canvas) — mint Chobham mezeje a seregekről elnevezteték — élelem- s kényelemnek sincs hiányában. Az angol katona, ki civilizált s­zociális erkölcseiben polgár, polgári bánásmódra tart igényt. Az álcsaták, ostromok s egyéb hadgyakorlatokat, — melyekben a franczia, ausztriai s porosz seregeké az elsőség — s általában magát a táborozást lord Seaton az ősz vezér Waterlooi vitéz vezeti. Az indiai óceánon Mauritius s Calcutta között, leg­közelebbről nagymennyiségű guanó vagyis madártrá­gya, mely oly nagy szerepet visz az itteni földműve­lésben, fedeztetett fel. Ez új guanó-sziget 40-szer na­gyobb terjedtségében, az eddig ismert guanó-földnél Peruban. ,,Great Britain“ a legnagyobb angol kereskedelmi hajó, jövő hóban induland Ausztráliába oly fogadással, hogyha a 16,000 mértföldnyinél hosszabb távolságot 65 nap alatt be nem futja, úgy a szállítási díjból 2 font sterlinget visszatérít mindegyik utasnak. A török-orosz differenciált, a mai tudósítások combi­­natiói szerint, ismét bonyolódnak. A párisi s londoni kabinetek közt rendkívülien gyakori a közlekedés. A nagy kérdés, úgy látszik , új fordulatnak áll küszöbén. Somogy, júl. 28. E hó 25-ke, megyénk fővárosában a szellemi előha­­ladás ünnepévé volt szentelve, mert e nap délelőttjén tartalék az itteni 4-osztályu középtanoda növendékeinek közvizsgálata. — Reám mi sem hat édesebben, lelkemet mi sem tölti be tisztább, szentebb örömérzettel, mint ha fajunk legújabb nemzedékét, a szellemi fejlődés te­rén , biztos czél felé haladva szemlélhetem, de viszont mi sem kelt több éles fájdalmat, méltóbb aggályt lelkem­ben, mintha arról kell meggyőződnöm, hogy gyerme­keink mivelése, a körülmények, a helyi és országos viszonyok, s az egyetemes korszellem tekintetbe vétele nélkül, mintegy öntudatlanul halad azon régi kerék­vágásban , mely vagy soha, vagy csak roppant erőfe­szítés s idővesztességgel vezet czélhoz. A kaposvári közép tanodai nyelvvizsgák alkalmával, a mondott okoknál fogva a neme az öröm s fájdalom vegyes érzetének vonult át keblemen. Neme az öröm­nek , mert tapasztaláta, hogy—fogékony lelkű iajaink­nak szakavatott tanárok vezetése, s tanító és tanítvány kölcsönös buzgalma mellett, — mily szép­ eredményt lehet rövid idő alatt is felmutatni; de neme a fájdalom­nak is, midőn elgondolom, hogy ily tehetség és szor­galom m­ellett, hova lehetne vezetni gyakorlatibb mo­dorban e nemzedéket! ... De mielőtt e tárgyban érthetőbben szólanék, engedje meg­­. szerkesztő úr, hogy egyúttal ezen tanoda élet­rajzát is közzé tegyem. A Sió, Balaton, Mura és Dráva közti roppant, s ter­­mészetileg százszor áldott területen , a múlt században — Pécs kivételével — még egy felsőbb tanoda sem lé­tezett. E körülmény természetesen érezhetőleg hatott vissza ezen vidék szellemi és anyagi életére. A cse­lekvés nagy férfia, a magas szellemű Festetics György gr. mélyen érezvén e hiányt, állított ugyan a múlt század végén Csurgón egy ev. ref. gymnasiu­­mot. Ámde részint helytávolság, részint vallási különbség miatt, egyetemes hatású nem lehetett ez intézet, s igy még mindig fönmaradt egy, a megye központján fölál­lítandó iskola szükségességének érzete. Az 1816-dik év volt az, mely hg Eszterházy kaposvári uradalmi ügyvédjében , a kedves emlékű Vá­g­y­ban tette érlelé az eszmét; s ennek mindent elkövető buzgalma, áldo­zatkészsége , munkás ügyszeretete következtében a her­­czegnek s több, megyei birtokosoknak jelentékeny segé­lyekkel­ hozzájárulása által, létre hozá a kaposvári 6. oszt. gymnasiumot, rövid idő alatt mintegy 80.000 p.­srtot befektetve, s mindjárt az első tizedben évenkint száznál több, még szomszéd megyei ifjakat is, ké­pezve. A m. kormány iskolaszervező rendelete folytán, kön­nyű volt tehát ez iskolát 4 osztályú algymnasiummá alakítani, mi mindjárt az első évben meg is történt,­­ a tanári állomások is jeles tehetségű fiatal egyénekkel töltetvén be. Azonban ez idő óta, alig 60 egyén nyer ez intézet­ben képezést, ezek is leginkább csak városiak, vagy a legközelebbi vidék gyermekei, s nagyrészben olyanok, kiknek kéz­műipar s kereskedés leend szakmányok, s igy e 4 osztályt inkább bevett szokás, mint alapos okok­nál fogva végezik. —­ Minthogy már, minden intézetnek józan s való czélja csak az lehet, hogy lehetőleg a gya­korlati életnek képezzen embereket, azaz a helyi körül­mények s országos viszonyok tekintetbe vételével, úgy rendezze önmagát, hogy lehető legczélszerűbben, lehető legtöbb hiányt fedezve, lehető legtöbb egyénnek hasz­nálhasson: „a kaposvári középtanodára nézve, nem volna szükségesebb teendő, mint vagy teljesen reál­iskolává alakítani, vagy legalább vele reál iskolát kapcsolatba hozni.“ Míg nemzetünk az európai műveltség színvonalára nem emelkedett, ifjaink előtt csak egy pálya és egy czél állott. Most, — kivált a legújabb szomorú esemé­nyek óta — már kezdjük belátni, hogy a nemzet nem csupán diplomatikai úton emelkedhetik a nagyság, egyetemes jóllét s virágzás tetőpontjára. — Ez idő óta tekintélyes úri­­családok gyermekeit szemlélhet­jük a pesti, még inkább a bécsi ipartanodákban. A ke­reskedelmi viszonyok által mindinkább összébb olvadt Európában, különösen hazánkban, mely Dunájánál fogva nem kis szerepre van hivatva, naponkint óhaj­­tottabbá, de gyakoribbá is leend­ő jelenet. Nincs tehát reánk nézve halaszthatlanabb, mint hogy némely — egy­oldalúságánál s korunk irányánál fogva tanulókban megfogyatkozott iskolánkat, mielőbb reálisko­lákká alakítsuk, hogy bennök ne a múltnak, hanem a jelenkornak­­— mint a jövő egyedüli biztos alapjának nevelhessünk egyéneket. Különösen megyénknek van erre, eléggé nem okada­­tolható szüksége, mert kézműipar és kereskedés te­kintetében , hazánkban tán vidékünk áll leghátrább. Pedig első, — mármár küszöbön az idő, — midőn a Dráva szabályozása, a mohács-, pécs-, kaposvár-, ka­­nizsa-, soprony-fiumei vasút, vagy sió-dunai közleke­dési vonal számos kézművest, gyámnokot, kereskedőt veend gyermekeink közöl igénybe, ha azt nem akarjuk, hogy ismét másonnét kapjunk kölcsön vagy kipótlásul egyéneket, kik majd cosmopoliticus irányukkal, egy­szer csak azt vesszük észre, bennünket fölöslegesekké tesznek nem hagyva számunkra fenn egyebet a „késő bánat“-nál. Tudományos pályára készülő ifjaink nagy része, mint eddig, úgy most is, leginkább a pécsi s sz. fehérvári tanodákat látogatja. A kaposvári iskolában pedig — mint már érintem — leginkább helybeliek s közel­­vidékeik tanulnak , s nagyrészt csak olyanok, kik kéz­műipar s kereskedés terére fognak lépni. E fontos körül­ményt tekintetbe véve, — ismétlem : lehetne-e józanabb gondolat, mint a kaposvári középtanodát, egy czél­­szerűen kidolgozandó terv szerint, kiválólag reáliskolává alakitni, hogy azon 80.000 pártnak s 6. értelmes, mun­kás tanár fáradozásának , ne 60 de két három sőt négy annyi egyén s általok később az egész vidék vehesse reális hasznát. Nem szándékom e tárgyban előleges tervezettel lépni föl, mert hisz , ez intézet vezetése oly avatott kezekre, s jószándéku ügybarátokra van bízva, hogy nemcsak fölösleges, de csekélységünket velők viszonyítva, ön­hittség volna buzgalmuk határait kijelölni; de meg teljesen hisszük , hogy t. szerkesztő úr, ki folyvást ez eszmét érleli, ajánlja, sürgeti, bizonyosan fog becses lapjaiban, többször is helyet szentelni e közérdekű ügy­nek, s így czélszerű értekezésekben, egyetemes ter­vezetet nyújtani az illetőknek . Én jelen alkalommal nem akartam mást, mint magot hinteni el, mely hogy életre való-e, csak attól függ : vájjon kősziklára fog-e esni vagy jó földbe ? ... *) Tehát kézműipar­i kereskedésben oly igen hátra levő, de szép jövőjű megyénk központján ,reál­isko­lát minél elébb! Ez ügygyel kapcsolatban, lehetlen meg nem említe­nem, hogy Ladon, Czindery L. , u­nak urodalmi fegy­verművese, a jeles tehetségű — de körülményeink közt, munkahiány miatt szegény sorsra kárhoztatott — Ti­­gyi Károly,—jelenleg rugók által működtető saját ta­­lálmányú malmon dolgozik. Mintája biztos reményt nyújt a teljes sikerhez, s ha az. ő nagysága ígért segé­lyét meg nem vonandja a szegény művésztől, a jelen­leg csak egy, de később , sőt 8 kőre is alkalmazható malom, nemsokára elkészülend. E gép annyival több előnynyel biránd egyéb malmoké felett, hogy mind föl­állítása, mind kezelése, kevés költséget és kis helyet igényel.­­— Az eredményről annak idejében. Addig is, szolgáljon ez az illető művésznek nemi buzdításul, s az említettem reáltanoda szükségének újabb bizony­ságául. Az aratás — mint minden prófétai bölcseség nélkül is megjóslani — a középszerűnél is silányabban ütött ki. A napszám , mondhatlan drága, s minthogy a sok eső miatt, mindenben hátramaradtunk , a saját mezején is ezer teendőt találó nép, még fölcsigázott árért sem megy napszámba. Nagyobb birtokosaink gabnaösz­­leteiknek alig fele van betakarítva, s mi több még szé­­nájok nagy része kaszálatlan , vagy a renden rohadt össze. Pedig mindent elkövetnek, hogy munkás kezet nyerhessenek. Már kora hajnalban hangzik faluról falura a magyar ember csalmadalának éneke, a czigányzene, s az urasági hajdúk kezökben boros palaczkkal, ujongva ugrálnak az ablakok alatt, Ígérve a jó fizetéshez jó zenét és magnum áldomást, és mégis igen sokszor még e tőrök is haszontalanul vettetnek ki, holott a jég vidé­kenként , iszonyú pusztításokat tesz mezőinken. — Ily körülmények közt úgy hiszem legsikeresb volna arató s kaszáló gépek beszerzése. Ismét egy sürgő ok reál­iskolák , — mint a politechnicumokhozi első lépcső — létesítésére. Időjárásunk egész hóban a legkedvezőbb. Állandó, derült meleg napoknak örvendünk, azonban kellő idő­ben mindig jó egy-egy napos eső. r. 1. zata, hogy „Helvétia egy külteli megtámadásnak ellen­­állani gyönge,“ volt a leghelyesebb s mindenki előtt legvilágosabb. Csak a nemzeti­ tanács indult mélyen föl a hazának ily háttérbe szorításán, s úgy tartá, hogy végzés által meg kell mutatnia, mikép a dolgot a vég­sőre lehet és szándék juttatni. Azonban egy országnak sem áll annyira érdekében, hogy valamennyi szomszédjával jó egyetértésben éljen s békés forgalom útján iparkészitményein túladjon, mint épen Helvétiának; ugyanazért e hegyi ország lakosainak értelmesebb ré­sze a nemzettanács végzését bizonyosan szintoly boszan­kodással veendi, mint ez utóbbi vette Arnold okos nyi­latkozatát.­­ E mellett szólnak a hosszan tartó vitat­kozások is, daczára a bizottmány azon kifejezett óhaj­tásának, hogy az Ausztriávali conflictusról a nemzeti tanácsban ne nyúljanak hosszúra a tanácskozások. — A „Neue Zeit“ f.hó 1-ről imert írja : Hallomás sze­rint báró Hesz tiszn. ős főszállásmester ő cxélja Olmütz­­ben létekor jul. 27-kén megszemlélte a March balpartján fekvő sík tért, melyet a Wisterniczpatak ketté hasit, s el­határozva jön , hogy sept. 1 ié-kétől 29-ig a nagy hadgya­korlatok 15 brigáda által — öszvesen mintegy 40 45.000 emberrel — fognak tartatni; 2 brigáda Olmützben nyerend szállást, 5 sátorok alatt fog tanyázni , 10 brigáda pedig a legközelebb fekvő falukon leend elhelyezve. A táborhely kitűzése haladéktalanul munkába vétetik, építtetni fog 1050 tűzhely, főzésre, egyszersmind kutak kellő számban ásatni. AUSZTRIAI BIRODALOM. Öcs. k. Apostoli Felsége szerencsés meg­mentésének emlékére Bécsben építendő templomra ke­gyült eddig összesen : 589,035 ft 344 kr, 344 cs, 1 souv­­rein arany, 72 busz frankos, 8 arany imperial, 5 öt, és 4 egy talléros porosz pénzjegy, 1 szász királyi 5 tallé­­ros pénztárjegy, 700 olasz líra, 6 ezüst tallér, 1 Fri­gyes , 1 keresztély arany, 4­'2 guinea, 2 német­alföldi 10 fztos, 2 ezüst rubel, 2 porosz ezüst tallér, 1 ezüst vitézségi érme, egy Waldstein sorsjegy. Bécs, aug. 2. Bernből táviratilag értesültünk, hogy a nemzeti­ tanács a szövetség-tanács eljárását az Ausz­triával­ differentiáltan 36 szótöbbséggel helyeselte. A három napig tartott tanácskozásokban valamennyi ar­gumentum közt kétségtelenül Arnold azon nyilatko­z) Hiszen csak a városi elöljáróságnak kellene e vé­gett mozogni, s az illető iskolai főhatóságnál a ké­relem bizonyosan viszhangra találna, s az ügy bizo­nyosan mind a politikai hatóság, mind az alapitók által szívesen fog támogattatok De az érdeklett kö­zönségnek fel kell előbb szólalni, mert a néma gyer­meknek anyja sem érti szavát. Tisztelt levelezőnk tökéletesen eltalálta a dolog bibéjét. S­z­e r­k. : KÜLFÖLD. Németország, Frei­bur­g, julius 26. Hallomás sze­rint ma menesztetett a felsőrajnai egyháztartomány püspökségének emlékirata a decanatusokhoz. Az abban foglalt követelmények is ezek : az egyházi hivatalok szabad betöltése; a papok szabad s államtól független vizsgálata; szabad és akadálytalan törvénykezés a papi személyek elleni fegyelmi bűn­ügyekben; szabad ne­veltetése a papságnak, úgy hogy a püspökök jogosítva legyenek egyházi-theologiai, az egyetemtől különvá­lasztott tanintézeteket és seminariuraokat, alsóbb con­­victusokat és fiúnöveldéket, melyek egyenesen az ő ve­zérletük alá rendelvék, felállítani; mellőztetése az or­szágún asztal-czimnek; a katholikus vallásbani szabad oktatás mind a fensőbb, mind az alsóbb iskolákban, és pedig oly módon, hogy a vallás és theologia tanítói a jogozatot és meghatalmazást csak a püspöktől kapják , csak addig tartják meg, mig a püspök azt tőlök el nem vonja; a pincot mellőztetése s az egyház fejével; szabad közlekedés; jogozat népmissiók tartására, anél­kül, hogy ahoz előbb az állam adjon engedelmet; jogo­sítvány a zárdákra és egyházi társulatokra; egyházi büntető hatalom a világiak ellen, hogy ezek egyházi kötelességeik teljesítésére hi­assanak; a kormány min­den befolyásának mellőztetése a püspöki székek, szé­kesegyházi kanonokságok és vicariusi állomások betöl­tésénél , hasonlóképen az ordinariatusok elhelyezé­sénél s a püspöki helytartók kinevezésénél; a püs­­pökségi dotatio különválasztása az államvagyontól s annak az egyház részére kiszolgáltatása, teljes jogos birtoklás , igazgatás és élvezés végett; szabad igazga­tása és használása az egyházi vagyonnak, s végre a népiskolák ügyét illetőleg mellőztetése a községi isko­láknak ; a püspökök jogosítva legyenek az egyházi ér­tékből alapított iskolákra felügyelni s azokat vezetni, valamint új iskolákat is állítani; továbbá joguk legyen a tanítókat egyházi missióval felruházni, miután hit­vallomást tettek, egyszersmind fogadták, hogy köte­lességeiket a vallási neveléshez híven s a katholikus hit tanai szerint fogják teljesíteni; s joguk legyen oly tanítóktól, kik vallási tekintetben elég biztosítékot nem nyújtanak, e missiót megtagadni s őket a kath. isko­lákból kizárni ; joguk legyen a már engedélyezett mis­siót ismét elvonni, s végre joguk legyen a püspököknek személyesen vagy tőlök kirendelt biztosok által az isko­lákra felügyelni s azokat megvizsgálni. — Egybevonva ezek képezik a püspökök követelményeit. Francziaország.. Páris, julius 28. — Tegnapelőtt ment végbe, a Louvre nagy teremében, Napoleon herczeg elnöklete alatt, a tankiállításban magukat ki­tüntetett művészek megjutalmazása. Császári herczeg ő fensége ez alkalommal következő beszédet tartott: „Uraim, megbízatás nem lehetett volna rám nézve ked­vesebb , mint az, melyet ma a császár rám ruházott. — Büszke és szerencsés vagyok, h­evében a művészek ipar­­kodását serkenteni, azon érdemeket megjutalmazni, me­lyek a jelen évi kiállításon leginkább föltüntenek. A mi egyenlőségi országunkban, hol a vagyon megosztása az állapotok egyenlősítésére törekszik, a közjóllétet egyete­­m­ezvén , az államnak az egyesek helyébe kell lépni, hogy teljesítse azt, mit magukra nem tehetnének. Innen történ­tek azon számos ösztönzések és kiadások , melyeket a kor­mány teszen, hogy a művészet Francziaországban a fény és nagyság azon fokán, melyre eljutott, megtartassák. Az előbbi kormányok közöl, legyünk igazságosak irántuk, azt egy sem mulasztotta el; de szabadjon, ezen méltányossági érzelemnél fogva azt is megmondanom , hogy a művészet­nek nagyobb tér soha sem nyittatott, mint a jelenlegi csá­szár által. Kell-e erre más bizonyítvány, mint a főváros szépítési munkálatainak s különösen a Louvre fölépítésé­, nek adott általános lökés? Nagy és termékeny gondolat vala, a fölemelkedett Louvre fölszentelését az 1853-ra ren­delt kiállítás megnyitásával hozni kapcsolatba, azon álta­lános kiállítással, melyben az egész világ ipartermékei mellett, néhány kiváltságolt nemzeteknek mesterművei, melyek közt Francziaország első helyet foglal, kibonta­kozni fognak. Ő eddigelé inkább értette , mint más az íz­lés által, mi a művészet egyik ereje , az ipar országának nemesítését, és azon műveket szemlélve, melyeket ma megkoszorúzunk, jogunk van remélem , hogy szép és ked­­ves hazánk 1853-ban magához méltónak fogja önmagát mutatni.“ — Ezután Fould, államügyi miniszter szólt, kinek körébe tartoztak a szépművészetek, hogy III. Napóleonnak ezek körüli érdemeit, azon törekvését, mely szerint a művészet életföltételeit csend és béke által biztosítni i igyekezett, kiemelje, egyszersmind pedig a művészeknek azon ítészi tanácsot adja, hogy ne csak tárgyilagos műbevégzésekre fordítsák figyelmöket, mi­kép ez évben történt, hanem az eszményi szépre is figyeljenek.­­ Ezután a megjutalmazásokat olvasták föl, mik 2 becsületrendi tiszti keresztből (Lehmann történeti festő és Dunot szobrász) tíz lovag kereszt­ből (F­r­a­n­c­i­s és André táj festők , D°ubufe, Chenevard és Hébert történeti festők, Willems genre festő, egy belga, C­a­v­e­­­i­e­r, Gayard és D­­­e­b­o­­­d­t szobrászok, Dien vésnök) és mintegy 50 emlékpénzből állottak. Az A. A. Z. írja: A semmitő törvényszéknek a hírlap­­levelezők körébeni döntvénye után, mely szerint a rendőr­főnök levél fölnyitási joga megtagadtatik, Troplong a semmitő törvényszék elnöke a császárhoz hivatott, és a „törvényszék kikelése“ miatt megdorgáltatott. Troplong ugyan az udvar embere, de, mint minden bíró, a törvény­szék jogai mellett van. Ő ismételte, hogy a törvényszékek minden bizonnyal nem tagadják meg az összeesküvés föl­fedezésére vezető eszközöket, hogy szükség esetében a le­vél fölnyitása is megkísértetik, de a közjóllétnek ezen szélső eszközét nem szabad a rendőrségnek átengedni. A császár, mint mondják, az ilyen döntvényt nem találta il­lőnek, és kijelenté, hogy ő a rendőrségnek fölhatalmazást adna, mi­által a bíróság beavatkozása kizáratnék. A dönt­vény mély benyomást okozott, és a nyugtalan fejűek már merészen állítják, hogy 70 év óta Francziaországban min­dig a törvényszékek adták az első jelt az engedetlenségre. Az O. D. P.-nak írják Páriából: A börze ma nagyon izgatott vola, jóllehet mind a londoni mind a marseillei hírek kedvezőleg hangzottak, de az egész világ föl­rémült egy reggeli lap által közlött azon tudósítás miatt, hogy Anglia a franczia kormánynyal közölte volna, mi­kép végre tenni kellene és nem kell sokáig halogatni a Dardanellákba menetelt. Bár mi valószínűtlen is ezen hir, oly bizonyossággal, sőt diplomatiai sürgönyökből származott kép közöltetett, miszerint valósága miatt ret­tegni kelle. Midőn mindenfelől békés szellő lengedezik, és a k­özönség némileg megnyugodni kezd, Londonból oly hirek jőnek, miként jog szerint gondolhatni, hogy azok a csatornán túli bizonyos fúvó hatásai , amely a nyug­talanság tüzének gerjesztését életfeladatul tűzte ki. Mi­dőn hétfő napokon híreinket Németországon át kapjuk, azok többnyire nyugtatólag hangzanak, és a német la­pok , legyenek bármi színezetűek, Miklós czár vagy a zultán mellett, még mindig megnyugtató közlemé­nyeket adnak, míg az angolok és ezek után a mieink, ha békéről is beszélnek, mindig a Minerva pacificára czéloznak. Azt beszélik, hogy az angol királynő Napóleon császárt Wight szigetére meghitta volna; mások , kik a királynő jellemét szorosabban ismerik, kételkednek benne. Udvari körökben nem kerüli ki a figyelmet, hogy több miniszter, kik eddig B­o­n­a­p­ar­te .Napóleon herczeggel feszült lábon állottak, most vele barátságos viszonyban van. A császárnak nagy mértékben szivén látszik feküdni a munkás osztályok hangulata s el akarja hárítani azon elé­­gületlenséget, mely a kenyér felemelt árából származott. A sütők­­endyekje értesittetett, hogy a császár az ár le­szállítását határozottan kivánja. S a kenyér ára — minden ellenvetéseknek daczára — két hét alatt felsőbb meg­hagyásból le fog szállíttatni. Páris, jul. 29. — A tegnapi nap harczi híreit ma ismét békehírek váltak föl. Ma azt beszélik, hogy a czár valamivel engedékenyebb volna; ő ugyan nem akarja Anglia és Francziaország indítványait elfogadni, de késznek nyilatkozott, aránylag rövid idő múlva, Euró­pával szemben, magát Törökország fensőségének meg­tartására lekötelezni, így az orosz államkanczellárnak egy itt élő magas rokona nyilatkozott volna. A diplomatiai világban Kisseleff eltávozása miatt rettegnek. Oroszország képviselője engedelemmel távozni akar. A jelen pillanatban ezt a közelgő szakadás első jelé­nek tekinthetni. A napóleoni lakoma aug. 14-kén B­e­­­m­on­­­e­t elnök­lete alatt fog megtartatni. E nap azért választatott, hogy aug. 15-ke, a nagy ünnep f­apja, mindenkire nézve sza­bad lehessen. Besika-Baiból jul. 15-kén kelt levél, a franczia főpa­rancsnokság változását jelenti. Midőn L­a Sasse az ad­­miral hajót elhagyta , s midőn H­a­m­e­l­i­n rálépett, D­u­n­­das admiral hajója és a legénység mindkettőt illő tiszte­lettel üdvözölte. Azon napi parancs, melylyel Hamelin admiral a franczia hajóhad parancsnokságát átvette, kö­vetkező: „Matrózai a hajóhadaknak! A császár engem azon pillanatban Ak­it életekre, midőn lobogónk becsületét képviselhetjük. Én szerencsés és büszke vagyok rá. Ti megőrzenditek a titeket lelkesítő kitűnő szellemet és ve­zényletem alatt azok lesztek , kik azon kitűnő tengerész vezetése alatt valátok, kit ma a tengerészet és a hajóhad sajnálva veszt el. Hamelin viceadmirál és főparancsnok.“ Helvétia, Bern, julius 26-kán. A nemzeti tanács ma az Ausztriávali viszályt tárgyalta. Mikép már je­lentve volt, a bizottmány egyhangú indítványa ide megy ki : „A szövetséggyűlés, a fenforgó körülmények között, megvárva, hogy a szövetségtanács mit sem mulasztana el, mit Helvétia jogai­ és függetlenségének utalma meg­kíván, nem akar a dolog semmi további tárgyalásába ereszkedni, vagy külön utasításokat adni, hanem hatá­rozatlan hitelt nyit neki. Helvétia védeszközeinek töké­­letesbítésére és Ausztriának Tessin elleni rendszabálya által megkárosított helvét polgárok állásának további javítására . Esc­her, mindjárt az ülés kezdetén, a bi­zottmány nevében titkos tanácskozást indítványoz. Kehrwand azonban következő indítványával mind­járt a dologba vág: „A szövetségtanács hivassák be az Ausztriávali viszály megoldására nézve a szövetség­­gyűlésnek határozott indítványokat terjeszteni elő és azon rendszabályokat kijelölni, melyeket a becsület és függetlenség védelme követel.“ Az elnök a szónokot mind­járt félbe szakasztja és a tanácskozás azután titkosan folytattatott. Két órai heves vita után , melyben legin­kább a nem német nyelvű tagok vettek részt, a gyűlés 69 szavazattal 26 ellen meghatározta , az ügynek hol­napi titkos ülésbeni tárgyalását. A F. P. Z.-nak egy levele még ezt teszi hozzá : A bizottmány és Kehrwand indítványain kívül még Luvini, Tessinből következő indítványnyal lépett föl! 1) a szövetségtanács hatalmaztassék föl, hogy az osz­trák kormánytól a határzárnak és a helvét polgárok elleni kivételes rendszabályoknak haladéktalan meg­szüntetését kívánja ; 2) azon esetben , ha a nevezett kormány ezen kívánságnak két hónap alatt eleget nem tenne, a szövetséggyűlés rögtön hivassák össze és N­or­­vétia függetlensége és méltóságának tlalmára megkí­vántab rendszabályokhoz nyúljon; 3) e közben a szö­vetségtanácsnak határozatlan hitel adassék, e szövetség védelmi eszközeinek , mennyiben szükséges, tökéletesí­tésére, és az osztrák rendszabályok által érdekelt helvét polgárok helyzetének könnyítésére. Belgium, Brüssel, Brabant­iy és Flandern gr. egészsége tökéletesen helyreállt. Olaszország, Roma, julius 19-dikén. A szent atya egészsége ismét tökéletesen helyreállt. Tegnap a régi pons senatoriushoz csatolt vashídon sétált, ma a Via Appiát látogatá meg , melyen hasonlókép jó darab utat tett. A Via Appiának tizenhárom mértkőig, Bovil­­láig tett fölásatása valamennyire bevégezve van. A kormány e munkálatra csak mérsékelt összeget, 18,000 scudit adott ki. A kiásott emlékek kielégítenek, főleg különféleségekre nézve. Több márványszobrot, geren-

Next