Pesti Napló, 1853. szeptember (4. évfolyam, 1043–1067. szám)
1853-09-11 / 1051. szám
abrosznak (‘mily gyönyörű légvár!) most nagyobb mértékű kiadása van készülőben. Az illető legfőbb hatóság ennek nyomán parancsot adott, hogy ilyen földabroszok, mint politikai őrülteknek ábrándja, könyvkereskedésekben vagy más boltokban, ahol megtaláltatnak , azonnal elkobzandók. Külföldi lapok e parancsot szóról szóra közük , s e szerint látszik , hogy Ausztria tőszomszédságában van oly hangulat, mely kormányunk figyelmét teljes mértékben igényli. A félhivatalos berlini „Corresp. Bureau“ megerősíti azon hírt, hogy a czár nemsokára személyesen Némethont meglátogatandja, s hogy csak akkor fogná a keleti kérdés végmegoldatásását találni. A sveiczi szövetségi gyűlés azon rendszabályt, miszerint Ausztria mesterembereit onnan visszahívja, csakhamar saját czéljaira használja fel. Minthogy a vissza nem térő ausztriai mesterlegények itteni állampolgári jogaikat elveszték, a gyűlés tudtára adta a kantonoknak , hogy ezen emberek hontalanok gyanánt tekintendők, mint olyanok kiutasítandók s helyükbe, a mennyire lehet , a kenyerüktől megfosztott tessiniek alkalmaztatandók. Ezen rendszabály nevezetesen a tiroli és Vorarlbergi kőmivesek ellen van irányozva, kik közöl sokan Sveizban keresik kenyeröket. AUSZTRIAI BIRODALOM Ferdinand császár Ő Felsége, Reichstadtből felséges hitvese Mária Anna császárné elibe utazván, sept. 7-kén d. u. 10 órakor érkezett külön gőzkocsi-vonattal Bubenebe. Miután a Felséges úr az ünnepileg diszesitett állomási udvaron ő és. fenségeik Leopold és József főhgek, báró Mecséry helytartó s gr. Clam-Gallas hadtestparancsnok ő exclják s egyéb tekintélyek tiszteskedéseit fogadta, s a zászlóval és zenekarral (mely ő felsége megérkeztekor a néphymnuszt játszá) tiszteletőrségül kivonult "Wasa hg. gyalogsági századot megszemlélte s maga előtt elléptette, hats lovas udvari kocsin a hradsehini császári palotába indult.— Esti 7 óra felé Ő Felsége a prágai pályaudvar előtt megállapodott , hogy ott felséges hitvesét bevárja s a hradschildi császári lakba kisérje. Ő Felsége 70 órakor érkezett Prágába. Mivel a Felséges Asszony minden hivatalos fogadtatási ünnepélyességről leköszönt, ennélfogvást a pályaudvarban csak a legmagasb császári ház két tagja Leopold és József főherczege fenségeik jelentek meg. Két érnek lámpával előlovaglása mellett távoztak . Felségeik hatlovas udvari hintóbán a császári várba. KÜLFÖLD. Franciaország. Paris, sept. 6. A Moniteur megcáfolja, mintha a kormány gabnavásárlásokat tett volna. Az aratás eredményét még tökéletesen nem tudhatni, és ha hiány mutatkoznék, a kereskedelem fedezni tudandja. A kormány máskép ez ügybe nem avatkozik, mint úgy, hogy mind a külföldről, mind pedig az országbani élelmiszerekkel a közlekedést megkönnyíti. Az élelmiszerekkeli közlekedés könnyítésére nézve a Moniteur két rendeletet közöl. A washingtoni franczia követ, kormánya megbízása következtében az északamerikai kormánynyal külön egyezményt kötött, mi a két ország consulainak jogait, kiváltságait és kötelességeit kölcsönösen meghatározza. A franczia consulok az Egyesült államokban, mikép az északamerikaiak Francziaországban ez által honfitársaik védelmét valósággal megnyerik. Tengerészet fölött mindenik saját bíróságot gyakorland , sőt szökés esetében följogosítva vannak a befogatásra, a helyhatóságok segélyét igénybe véve. A franczia polgárok ezen kötés által jogot nyernek vagyont szerezni, és az örökösödési jogot gyakorolni, mi eddig hiányzott. Belgium, Brüssel, sept. 5. Az Ind. belge a forrás és kelésidő megnevezése nélkül egy távirdai tudósítást közöl, azon tartalommal, hogy az orosz czár Olmützbe váratnék. Természetesen, ezen fontos hír valósulását bevárnunk kellettk. Olaszország. Az amerikai hadihajóknak a földközi tengeren megjelenéséről a N. P. Z. turini levelezője ezeket írja : Az után, mi az északamerikai szabad államok részéről az utóbbi időben történt, önt arra kell figyelmeztetnem, hogy a speziai révbeni amerikai com modorn amerikai fegyverzett hajókból álló forma szerinti középtengeri hajóhadat látszik vezényleni. La Speziaből az alexandriai tengeri stb. állomásokat megrakták, a hajók szakadatlanul mennek jőnek, és több felül hallom, miszerint az amerikai republikánusok csillagos lobogóját oly gyakran a középtengeri vizeken nem látták, mint jellenleg. Az új világi demokraták valamit forralnak, ők szokásuk szerint sokkal eszélyesbek, mintsem valamit hiába tegyenek , ők hajóikat is nem hiába küldik a földközi tengerre. Ide czéloznak saját nyilatkozataik. Egy tiszt közelebbről, midőn Washington tábornokról és be nem avatkozási tanáról volt szó, így nyilatkozott: ,,A tábornok ha most élne, egészen máskép beszélne, ő nem fogna lenni tunyachig, hanem egész democrata!“ Azon út és mód, ahogyan itt az amerikaiak ünnepeltetnek, egyébiránt az osztrák követ jogos neheztelését kelte föl, s komolyan beszélik, hogy elutazása közel állna. A Voce della Liberta jelenti, hogy Apponyi gróf, turini osztrák követ szabadságggal elutazott; azt teszik föl, miszerint ezen szabadság oly sokáig tartana, mint a bécsi szárd követ távolléte, Holland. Ha aga, aug. 31. Az első kamara osztályai ma bevégezték a szertartásügyi törvényjavaslat megvizsgálását. Ezen törvényjavaslat szövege a következő : „Mi III. Vilmos," stb. „Megfontolván , mikép szükséges volna némely törvényes rendszabályokat állapítni meg az alkotmány VI. fejezete különböző rendelményeinek végrehajtása , és az e tárgyban létező parancsok pótlása végett, hogy e királyságban levő minden vallásfelekezetet egyenlőleg védelmezhessük és őrködhessünk arra, mi az állam törvényeihezi engedelmesség határaiba esik. Ez oknál fogva, az államtanács kihallgatása mellett, és az országgyűlés közegyetértésével elhatároztuk, mikép meghatározzuk a következőkben: „1. ez. Minden vallásos felekezetnek biztosíttatik mindenkorra azon tökéletes szabadsága, hogy mindazt szabályozhassa, mi a vallása és annak gyakorlatát saját kebelében illeti. „A vallásfelekezetek szervezete és igazgatására vonatkozó rendszabályok, amennyiben még tudomásunkra nem jutottak, ezen törvény kihirdetése után velünk egy hónap lefolyása alatt közölt minek , a vallásos felekezetek igazgatói vagy fejei által. Az új rendszabályok ilyen térkép tudomásunkra fognak juttatni, ennek életbeléptetése előtt vagy akkor. ,,Amennyiben ezen rendszabályok közt, melyeket e czikk meghatároz, olyas volna, mi az államhatalom közremunkálását kívánja, ezen közremunkálás nem engedtetik meg, hogyha a rendszabály általunk helybe nem hagyatott. 2. ez. Idegenek nem fogadhatnak el semmi egyházi hivatalt, csak azután, ha erre nézve jóváhagyásunkat megnyerték. „Ezen jóváhagyás nem tagadtathatik meg, csak a közrend és csend érdekében. „3. ez. A vallásos felekezetekben a közvallás szolgáinak adott czímek nem adnak semmi jogot, rangot vagy kiváltságot, sem a világi hatalom, sem a más vallásos felekezetekre nézve. „A világi határoramnali viszonyokat illetőleg, ezen czimek csak a czimzettek családi nevének említésével használtatnak. „4. ez. A tartományok vagy községek nevei, melyekkel a vallásfelekezetek élnek az egyházkerület kijelölésére nézve, csupán egyházi természetűek , s egyéb következménynyel nem bírnak. „5. ez. A zsinatoknak és azon főnököknek, kik a vallásos felekezeteket képviselik vagy kormányozzák székhelyek megválasztását illetőleg jóváhagyásunkra van szükségük. „Amennyiben még ezen jóváhagyás e törvény közlésekor nem adatott volna meg, a kijelölendő székhelyre nézve velük egyetértőleg határozni fogunk, az államtanács meghallgatása mellett. „Csak a közrend és csend érdekében indokolt és nyilvánossá tett kibocsátvány által lehet a székhelyet általunk meg nem engedhetőnek nyilvánítni. „6. ez. A közvallás szolgái öltönyeiket az egyházi szertartásokra vagy a rendes közvallásgyakorlatra csak a templomokban és zárt helyen viselhetik, vagy ott, hol a közszertartás végbevitele az alkotmány 167. czikkének második §-a által megengedtetik. „7. ez. A vallás gyakorlatára szolgált templom fölállítására vagy kisajátítására kétszáz métrenyire egy fenálló templomtól, a közrend és csend érdekében a hely területének megvizsgálása kívántatik. „Mielőtt a fölállítás vagy kisajátítás nincs megengedve, e tekintetben a községi hatóság határoz. Ezen határozat fellebbezhető a követkamrához, és nehézség esetében, az végeldöntésünk alá bocsáttatik. Az államtanács meghallgatása után hozott indokolt határozatunk közzé tétetik. „Midőn a fölállítás vagy kisajátítás jóváhagyásunk nélkül ment végbe, a templom bezáratik. „8 ez. A harang húzása az egyházi szertartásokra vagy a lakosoknak a vallás gyakorlatára hívása végett, oly községekben hol több vallásfelekezet temploma van, a rend és közcsend érdekében tartományi biztosunk által megtiltathatik. „Más czélbeli harangozások csak a helybeli rendőrség engedelme mellett történhetnek. „9. ez. Aki ezen törvénynek eleget nem tesz, a szabályokat átlépi, vagy a közvallást máskép gyakorolja, mint ezt az alkotmány 167. czikkelye megengedi, törvény ellen cselekvőnek nyilváníttatik és a költségekre büntettetik. „10. ez. A kerületi törvényszékek bírái, a polgári perrendtartás 854 czikkelyének rendszabályai szerint, polgári kihallgatással, hajtja végre az előbbi czikkely alkalmazását. „Más perbefogást nem tehetnek, csak a főügyvéd fel-hatalmazásából, ki alatt állanak, vagy bírói rendeletből, a vizsgálati törvénykönyv 31. czikkelye esetében és a bírói szervezet és eljárási törvény 73-dik czikkelye szerint. .,11. A végzés fellebbezése és megsemmisítése megengedtetik. „12. ez. Az, ki ezen törvény áthágásaérti első büntetés után, ugyanazon törvényszegést követi el, polgári jogainak felfüggesztésére büntettetik 3—10 évig, és 1 hónaptól 2 évi fogságra, együvé zárva vagy elkülönözve. „13. ez. Az előbbi czikk értelmébeni perek , az utólagi törvényszegésért, rendesen folytattatnak, a rendes biró előtt. „14. ez. Ezen törvény életbeléptetésével eltörültetnek a törvényes intézkedések és rendszabályokon kívül, melyek az alkotmány 167-ik czikkelyében emlittetnek, a X. év germinal 18-ai törvény és minden a jelen törvénynyel ellenkező rendszabályok. _ Nagybritannia. London sep. 3. Az „Economist czimű hetilap szomorú visszapillantást vet a hat hónap óta folyó orosz-török európai alkudozásokra, melyek eredményének Oroszország csak örülhet. A czár minden esetre elérte czélját, mely sem a fejedelemségek közvetlen meghódítása, sem a 12 millió görög fölötti protectorátus, hanem az volt, hogy Törökországon uj sebet üthessen s a Konstantinápolyba vezető széles utat egypár állomással előbbre kiegyengethesse. E czélját elérte s a nyűgöt tettleg meg van verve. Az „Economist“ ezzel — mint mondja — sem az angol, sem a franczia kormánynak nem akar szemrehányást csinálni. — Az „Engl. Corresp.“ írja : Alig utaztak el a kabinet fő tagjai Londonból, s már is a múlt hét végével, ismét visszasiettek a Downing-streetbe. E miniszteri mozgalmak — miniszterial movements — közelebbi részletei már tudvák. Aberdeen, Clarendon és Palmerston lordok ez utóbbi napokban többször értekeztek. Pénteken lord John Russell hirtelen megérkezett Skóziából ; ma már tudva van, hogy a három felebbi lord őt telegraff után hizta meg a tanácskozásba , hogy őt a felhívás — Roseneathból Edinburgba utazva csütörtök — péntek éjén érte utól, s hogy ő ennek folytán külön vonatra ülve pénteken éjféltájban érkezett ide. Az egész szombati nap tanácskozások közt múltéi; eleinte a négy miniszter közösen értekezett, aztán a miniszterelnök lord John Russellel tartott hosszú párbeszédet, s végül egy gyorsfutár küldetett levelekkel a királynőhöz.Feltűnő mindenesetre az, hogy a kabinethez közelálló , s így a „miniszterial movements“-ről legjobban értesülhető lapok egyike sem említi meg az utóbbi napok e rejtelmes értekezleteit. Annál nagyobb figyelemmel kiséri azokat a mai „Morning Herald.“ E lap s a „Sunday Times“ az érkező és távozó minisztereket folyvást szemügygyel tartották, mint valami útlevéltelen csavargókat. A„Herald“ nem sok bizonyosat tud ugyan a sürgős forgás okairól mondani, de annál merészebbek gyanításai, melyek szerint bizonyosnak tartja, hogy a kabinetben a török kérdés fölötti szakadás egyre növekedik, hogy Palmerston és Russell nem akar többé Aberdeennel egy úton járni, s hogy az erről jelentés volt a királynőhöz küldött sürgöny fő tárgya. Az ügyek helyzete a „Hérald“ szerint következőkép volna tekintendő : „Ha Oroszország a török módosításokba egyez , akkor minden helyén van. Ha nem , akkor kérdés támad , vájjon Anglia becsülete vagy szárazföldi szövetségeseinek érdeke legyen-e a kiindulási pont. S e határozatra váró kérdés az, mely lord Johnt a rögtöni meghívás által Palmerston oldala mellé hozta. Ha majd a kérdés tárgyalás alá kerül — s ennek meg kell történni, ha csak Oroszország nem enged — akkor valószínű, hogy a két lord egyike sem fog abba egyezni akarni, hogy egy felbátorított szövetséges sárban hagyassák, s egy ellenszegülő hatalom előtt fejhajtásra kerüljön a dolog. Ez oly politikábani részvétel volna, mely az államfő valódi érdekeit feláldozza, s a biró népet elárulja.“ — A „Times“ konstantinápolyi levelezője egy török manifestumról tesz említést, melyben a diván a bécsi javalatban tett módosításait igazolja s kijelenti, hogy az ekként megváltoztatott jegyzéket kész aláírni, akkor, ha az orosz a dunai fejedelemségekből már kivovonult, s a négy hatalmasság a Portát jövőre hasonló megszállások ellen biztosítja. — Párisból ugyanazon lapnak írják, hogy az utan érkezett oroszok gunykaczajjal felelnek, ha valaki az orosz seregeknek Moldva- és Oláhországból rövid időn leendő kivonulását említi. Ők a fejedelemségek meghódítását bevégzett ténynek tekintik. Szerintök az orosz többség így vélekedik. Az orosz diplomatia Párisban természetesen máskép beszél. Törökország, Konstantinápoly, aug. 29. A bécsi kiegyenlítési javaslat s a Porta által kívánt módosítások oly világosak, hogy ezekre minden commentár felesleges. Itt a kérdéses javaslatban Oroszország irányában igen sok, de a Porta iránt igen kevés engedékenységet látnak. Sokan attól tartanak , hogy mind a Porta módosításait, mind pedig Risid pasának a közvetítő hatalmakhoz intézett jegyzékét félreteendi az értekezlet, s hogy e szerint a kérdés egy lépést sem közeledett vég megoldatásához. A muzulmánok a legújabb eseményekkel elégedetlenek s különösen de La Cour viseletével és nyilatkozatával , mely a boszankodást tetőpontra fokozta. De la Cour ugyanis egy diplomatiai gyülekezetben következőleg nyilatkozott volna: „Ha Oroszország nem fogadja el Törökország kivonatát, akkor majd lesz mód Törökországgal elfogadtatni azt, mit Oroszország akar. A kedélyek izgatottságának okaihoz járul ama körülmény is, hogy a hatalmasságok képviselői a népszerű Mehemed Ali pasa szeraszkiei helyébe mást akarnak találni. A seregek hangulata igen harczias s a Portának csak egy intésébe kerülne a tömegek fanatismusát kitörő lángokba borítani. Lord Radcliffe a mozlimok előtti népszerűségéből sokat vesztett. Rósz néven veszik tőle a modort, melylyel ő védnökségét velük érezteti. Kívánatos volna, hogy e diplomata visszanyerné előbbi befolyását, melyhez hasonlóval eddig a külföld egy képviselője sem birt. Londonban egy görög Hetaria alakult, elnöke Maurokordato; fiókágai Athénben sőt némelyek szerint Triesztben is vannak. A társulat többnyire kereskedőkből áll, s czélja a szükséges pénzalap beszerzése a bolgárok és albánok közötti szövetség eszközlésére. E szövetség további czélja könnyen képzelhető; az ozmán birodalom épsége és jóléte semmi esetre sem várhat tőle jót. Az egyesületet a török rendőrség egy ügynöke fedezte fel. Mit fog a Porta hasonló törekvések ellen kezdeni, még nincs tudva, annyi bizonyos, hogy az idegen consulok védelme alatt álló összeesküvőkkel nagyon meg fog gyűlni a baja. De la Cour még a módosítások elküldése után is igyekezett a divánt a bécsi javaslat változatlan elfogadására bírni ; törekvése természetesen sikeretlen volt, mert a török ezúttal szilárdabban ragaszkodik feltételéhez mint valaha. A „Triest. Zig“ „Imperatrice“ Lloyd-gőzös által kapott keletről legújabb tudósításokat, melyek szerint a török-orosz kérdés megoldása több időt igényel. Úgy látszik, hogy a Porta a végsőre is el van készülve, legalább intézkedései s a Bulgáriába folyó seregküldések erre mutatnak. A török-franczia lapok szerint az egyiptomi seregek egészségi állapota lehető legjobb, mert 20,000 ember közel 19 nap alatt csak 6 halt meg, míg ellenben az orosz sereget a nedves égalj befolyása s a gyümölcs és pálinka mértéktelen fogyasztása borzasztóan tizedeli. A Sofia melletti tábor terv szerint 24 ezer emberből fog állani. A Duna partjain éjjel nappal folynak az erődítési munkálatok , Widdintől Sumláig egy lovaslánczolat van felállítva, mely által a fontos hírek 16 óra alatt közöltetnek egy végponttal a másikra. Szinte ily élénkség uralkodik az erzermai táborban. A napokban Zarif pasa beszédet tartott itt, a katonákhoz, kik erre egyhangú „éljen a zultán“ kiáltással feleltek, s az önkénytesek perczről perezre szaporodva rendbe állottak, a mufti pedig az ég áldását kérte reájuk. Az önkénytesek közt volt egy 80 éves agg is, ki, midőn kora ellen kifogás létetett, két ifjú katonával kívánt megmérkőzni. A Porta és a nagyhatalmasságok közötti alkudozások a helyzeteknek nem reménylett változását idézték elő. Az internuntius az egyetlen becsült és tekintélyes diplomata ; Redcliffe csillagzata elhomályosult s a lord csupán a sürgönyök közlésére szorítkozik, anélkül hogy, személyes befolyást gyakorolna. A legújabb tapasztalások, a törökök előtt sőt magában a dívánban is ama kérdést merítették fel: nem volna-e jobb az oroszszalszövetkezés a brit-franczia rokonszenv bizonytalan védelménél, mely már csak azért sem ígér sokat, miután e hatalmak a parliamenti és hírlapi szép szó ár daczára is nem igen bíznak egymásban, s nem kell egyéb, mint hogy Francziaország, Szavoja vagy a Rajna jobb partja felé vonuljon s a 40 éves tengeri békének vége szakad. Ha egy ily — bár nem közvetlenül valószínű , de nem is lehetlen szövetség előbbutóbb létrejönne: a békét biztosítaná ugyan Törökországban, de viszont aztán annál elkerülhetlenebb úton menne vesztébe ez ország, már csak azért is, mert anyagi haladásának tökéletes gát volna vetve; míg másrészt kétségbe vonhatlanul áll az, hogy a csatornák, utak, vaspályák stb. építése egyedül az eszköz, mely a föld terményeinek kivitele által az országot pénzügyi tekintetben a romlástól megmenteni képes. Szinte a „Trieszt. Ztg“-nak írják aug. 24-éről Konstantinápolyból . Múlt héten egy gőzön ismét 700 embert s egy gőzfregát 1600-at szállított Várnába, kik onnan Sumlába helyeztettek át. Jól értesültek az e vidékem török erőt 90,000 emberre, és 250 ágyura teszik. Az erősségekben s a balkáni hegyszorosokon szinte igen sok nehéz ágyú van felállítva. Varna s egyéb pontok erődítése nagy szorgalommal foly. Várnán jó állapotban levő hat nehéz ágyú-üteg van. Gróf Gorona piemonti katonatiszt s O’Donnel angol tábornok Lublában időz. E napokban utazott oda kíséretével Prím spanyol tábornok is. A konstantinápolyi levelezők nagyobb része mégoly hideg vérrel bírt, hogy még a kifejezésekben is bírt válogatni. — Jól van. Monda Konrád. Előhúzva belső zsebéből a pecsételt levelet. Kinek híják önt fiatal ember. Sándor csodálkozva és boszankodva kezde a kérdezőre nézni. — No no, ne ijedjen meg, biztatá Konrád, nem akarom önt bántani, csak van önnek valami neve. — Igen. Nevem Barna Sándor. Konrád feljegyző azt tárczájába, s azzal ünnepélyesen foga a levél szélét. — Tehát hallja ön, érdemes Barna Sándor ur . . . . (az ,,ur“ szót erősen megnyomva, hogy a ficzkó észrevehesse, mennyire meg van ő ezáltal tisztelve) ezen levél az ön mesterének szól . . . — Bátran átadhatja uraságod. Engem Boltay ur megbízott, távollétében minden előforduló ügyeit saját nevében elintézhetni. .§ — No tehát fogja ön ezen levelet, szólt mennydörgő hangon Konrád, s még sok imposant dolgot elmondott volna, mikből azonban teljesen kizavartaSándornak azon indiseret cselekedete, miszerint a mestere nevére czimzett levelet feltörő s az ablakhoz lépett vele, hogy azt elolvashassa. — Mit cselekszik ön ? kiálta rá egyszerre mind a két tanú. — Én meg vagyok bízva Boltay úr által, hogy távollétében minden hozzá érkező levelet elolvashassak s idegen követeléseket, tartozásokat kifizessek. — De ez nem olyan követelés , a milyet ön gondol! Ez magánügy, személyes ügy, a mit ön nem ért. Sándor ez alatt keresztül futotta a levelet, s azzal a két tanú elé lépett. — Szolgálatokra állok uraim. — Micsoda ? Mit ért ön ez alatt ? — Engem Boltay úr minden ellene intézett követelések kielégítésére megbízott. — Nos ? Hát aztán ? — Tehát, szólt Sándor a kitárt levelet lesimítva kezével, én e számadást kész vagyok bárhol és bármikor kielégíteni. Konrád Liviusra nézett. — Ez a ficzkó velünk tréfálni látszik. — Nem tréfálok uraim , én tegnap óta czimtársa vagyok Boltay úrnak, s akármely követelés éri firmánkat, egymás helyett tartozunk fizetni, ezt kivárja a kölcsönös hitel. Konrád kételkedni kezdett a legény józan eszében, vagy olvasási tehetségében. Rárivallt. — Olvasta ön, mi van azon levélben. — Igen. Ez kihívás párbajra. — No, és mi jogon akar ön egy más valaki ellen intézett kihívást elfogadni ? —•’ Mert az nekem czimtársam, mert az fogadott apám és nincsen jelen, s minden jó és balszerencse, bukás, vagy botrány, ami őt éri, ér engem is. Hszi Szonga jelen volna, felelne magáért, úgy de eltávozó*, s nekem okaim vannak meg nem mondani sem azt hogy hová ? sem azt hogy mennyi időre ? és igy nincs uraságtoknak mit tenni egyéb* mint vagy visszavonni a kihivást, vagy tőlem fogadni el annak kielégítését. Konrád félrevoná Liviust, megtudandó tőle, ha szokásos dolog-e ez a párbaji rendszabályok szerint. Livius emlékezett hasonló esetekre, de csak nemes emberek között. — Hallja ön, Barna Sándor, szólt Konrád. Amit ön ajánl, csak nemes emberek közt szokásos. — Hisz uraim, nem én vagyok a kihívó, hanem önök. Erre nem lehetett mit felelni. Konrád összefoná nagy mellén rettentő karjait s az ifjú elé állva, csaknem a szájába kiáltott. — Tud ön uíni ? — Voltam Waterloo alatt és kaptam érdemrendet. Konrád megcsóválta a fejét. — Ez dühös bolond. Pedig Sándor igen is nyugodtan viselte magát. • Tehát csakugyan meg akar ön verekedni mestere helyett, ön nekem valami hetvenkedő, kötekedő, vakmerő czimborának látszik. Gondolja meg ön , hogy a párbaj nem háború, ahol messziről lövöldöznek az emberre , s le lehet a golyó elől hasalni, félrebukni, meg aztán két három gléda áll előttünk s minket hátul semmi baj sem ér, hanem meg kell állani szem szembe, pisztoly pisztoly ellen, fedetlen mellel egy arasznyira a kard tegye előtt és az ember senkit sem hívhat segítségül, egyedül magára van hagyva ? — Hán ? Sándor meg nem állhatta , hogy el ne mosolyodjék. — Mindegy az nekem , uraim, én tudok pisztolylyal, karddal, még vöröshagymával is víni. Konrád visszahökkent. — Diablo! Ez az ember valamire czéloz. — S kezdett valóban emlékezni rá , hogy a Mainville-Catalani színházi csatában valaki irgalmatlanul meghajigálta vereshagymával. Livius hivatalos hidegséggel véve fel a szót : — Kik lesznek önnek tanúi ? Nevezzen meg két ismerősét. — Ismerőim mind békés munkás emberek, kiket nem akarok ily veszélyes ügybe keverni. Megtörténhetik, hogy én a kihívót lelövöm, s azon esetre nem akarok még két ártatlan embert földönfutóvá tenni, hanem legyenek önök szívesek saját becses körükből számomra két tanút kinevezni, én elfogadom , bárkik legyenek. Nagysádtok könnyebben keresztül vágják magukat hasonló kényességeken. — Az időről és helyről majd tudósítják önt. Monda Livius s azzal verék kalapjaikat és eltávoztak. — Ennek a fiúnak nemes emberhez illő szive van. Monda Livius Konrádhoz eltávozásuk közben. — Majd meglássuk, eltart-e neki holnap reggelig? (Folytatása köv.)