Pesti Napló, 1853. október (4. évfolyam, 1068–1098. szám)
1853-10-18 / 1082. szám
r 1853. negyedik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postánküldve: Évnegyedre 5 fz. — kr. p. Félévre 10 ., . A havi előfizetés , mint’ a számonkinti eladás is megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ anyagi ügyeit tárgyazó pedig a kiadóhivatalhoz intézendő url-utcz’a 8-dik szám. Szerkesztési Iroda: url-utcxa 8 ix. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Pesten házhozhordva | Félévre . 8 „ — „ „ Évnegyedre 4 „ — „ „ Egy hónapra 1 fr. 30 k. p JOSS Kedd, oct. 18-án. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések öt hasábos petit sora 4 pgő krajczárjával számittatik. A be- igtatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdíj előre lefizetendő a Magánviták öt hasábos sora 5 pengő krajcárjával számittatik. — A fölvételi díj szinte mindenkor előre lefizetendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ— hétfőt és ünnep utáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap reggeli órákban. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ NEGYEDIK ÉVNEGYEDI (october-decemberi) folyamára. Vidékre postán küldve 5 for. Budapesten házhozhordással 4 sor. Az előfizetési dijak elfogadtatnak minden cs. kir. postahivatalnál — és Pesten e lapok kiadó-hivatalában uri-utcza 8. sz. a. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében úri- és kigyó-utcza szegletén. Az előfizetési leveleket bérmentesittetni kérjük. „Pesti Napid“ kiadó hivatala. BÜNTETŐ PERRENDTARTÁS. Pest , oct. 17. I. A folyó évi julius 29-dikén kelt l1. nyiltparancs által, a birodalom egész területére (egyedül a katonai határőrség kivételével) egy új büntető perrendtartás bocsáttatók ki, mely a XI czikkből álló bevezető parancson kívül, áll húsz fejezetből, s 436 szakaszból, és a Magyarországot illető országos kormánylap ez évi XVIII-dik darabjában 171 -ik szám alatt foglaltatik. Addig is, míg e fontos törvényhozási munkálat hatályba lépésének napja egyes koronaországokra, s különösen magyar hazánkra nézve ki fogna tűzetni : nem lesz érdektelen annak fővonásaiban megismertése. A büntető eljárás ugyanis oly szorosan összefügg a büntető codexxel, hogy a büntettek- s ezek büntetéseit meghatározó legszebb s leghumánusabb törvénykönyv is csak félszeg s egyoldalú valami, alig több a semminél, ha az eljárás, mely annak életet ad, a haladott tudomány, s igazság követeléseihez nincs idomítva, s azon egy elvek szerint, azon egy időben nem lép életbe; a jól rendezett büntető eljárás továbbá oly lényeges föltétele az egyéni biztonságnak és szabadságnak, hogy kellő büntető eljárási formák nélkül ennek minden egyéb biztosítékai csak képzeletiek , s játékok az önkény vaskezében. És valóban csak sajnálni lehet azon külföldi jámbor publicistákat, kik örülni tudnak a többé kevésbbé kegyelmes büntető codexeknek, ennek megfelelő józan és humánus büntető eljárás nélkül. Bölcsebbek ezen bárgyú theoreticusoknál azon kormányok, melyek az elválaszthatlan dolgokat ilyenül elismervén, elválasztani nem akarják , s a codexet és az eljárást egyazon időben, vagy legalább egyfolytában reformálják. S már e szempontból is köszönetet kell szavaznunk magas kormányunk bölcseségének, mely 1852 sept. 1-jétől kezdve az újonnan átdolgozott ausztriai büntető törvénykönyvet az egész birodalomra kiterjesztvén, 1853. július 29-kén már a büntető perrendtartást is közzé tette, s igy a nagy művet kiegészítette. Fejtegetéseinkben az életbeléptetendő büntető eljárás körül, mellőzni fogjuk a tárgy közjogi oldalát, s csak szorosan jogtudományi szempontból akarjuk ismertetni ezen nagyfontosságú intézkedéseket , amennyiben szolgáltak t. i. a vétség kiviláglására, az igazság kiderítésére , a bűnös elmarasztalására, s az ártatlannak védelmére; nem pedig , mennyiben hatnak egy vagy más politikai czél elérésére, s közjogi eredmények kivívására. Kik a körülményekkel alkudozni egyáltalában nem értenek, s inkább törnek mint hajlanak, kik a Staatslexiconból tanult elméletektől megválni nem tudva, esküttszéki formán kivül tűrhető büntetőeljárást nem is képzelhetnek; kik ha azt, mit eszményül felállítottak , el nem érhetik , kevesebbről hallani sem szeretnek, s a haladó tudomány és emberiség áldásait csak bizonyos, meghatározott alakban s modorban akarják elfogadni: azok,az 1853. júli 29-diki büntető eljárással nem lesznek megelégedve , s a humanitásnak e művön át ragyogó sugarait fekete fátyolon keresztül tekintvén, azokat nem fogják eléggé méltányolni. Az 1851. dec. 31-kén kelt nyilt parancs (országos törv. és kormánylap 1852. I. darab, 2-dik szám), különösen annak 17—32 pontjaiban vannak megállapítva a vezérelvek, melyek szerint a büntető eljárás szabályoztatok Ezen vezérelvek nyomán, a bűnvádi ügyekben, mint a polgáriakban is, folyamodás létezik; a nyomozási vagy vizsgálati eljárás lehető legegyszerűbb alakban történik : a vádló (accusatorius) rendszer, a vádlott részéről védő-rendelés, s a végrehajtásban szóbeliség mindazon ügyekben, melyek társasbiróságok előtt tárgyaltatnak, megtartatik; a vád az egyedül büntető perekre szorított hatáskörű álladalmi ügyészség által létetik; az eljárás nem nyilvános ugyan, azonban az első folyamodási szóbeli eljárásnál a vádlottnak, s az elnöknek jogában áll bizonyos korlátolt számú hallgatókat bebocsátani; az eskütt bíróságok (jury) mellőztetnek, s az ítéletek csak megvizsgált bíróságok által hozatnak; feljebbviteli törvényeknél az eljárás mindenkor és csupán írásbeli stb. Ennyi és nem több, a vérmes egyéneket természetesen ki nem elégíti, s ők azután, vágyaikat el nem érve, nem tudnak örülni mindazon szépnek s jónak, mi a haladás és humanitás jótékony színeiben tűnik fel, s mit részletesben ki fogunk e czikkek során emelni, s ha olvassák mindazt, mi az amerikai s angol jury dicsőségéről írva van; ha olvassák, hogy az angol biró mindent lelkiismeretesen elkövet, nem arra, hogy a vádlottat bűnbánó vallomásra bírja, hanem hogy ez az ellene intézett vádat be ne ismerje stb, elfelejtkeznek másrészről az egykori Pesti Hírlap „szelíd tortúra, Bot forever“ stb czímű híres vezérczikkeiről, mik akkor az országot felvillanyozták. Pedig azon sötét képek, melyek e czikkekben kíméletlenül s vérfagylaló hatással felmutattattak, nem voltak a légből kapottak; a bakba-húzás, gúzsba-kötés, korbács és bot, a számlálatlan tizenkettő, az ütlegvirtuózok szomorú hősködése valóban napirenden valónak mindaddig, mig a journalistikus publicista irodalom, s ezzel együtt nemcsak jobb része föl nem ébredt, s hatalmas szelleme lassankint ki nem szorította a középkori barbár (noha törvénynyel nálunk soha nem szentesített) szokásokat ; sőt ugyanezen szokások fekete árnyalakjai, egyes kivételes esetekben, még a legközelebbi korba is átvonultak. A faggató per, nem-nemes honfitársaink irányában, legutóbbi időkig űzte dúlásait, s aki a közélet színpadát ismeri, lehetetlen, hogy vérmérséklete szerint kisebb vagy nagyobb borzadással ne emlékezzék vissza a vallató szobák jeleneteire, a „lueus a non lucendo“ hasonlatosságára úgynevezett, benevolumokra, a b. Eötvös „Falu Jegyzőjében“ halhatatlanított Nyúzókra és pandúrjaikra. Fajunk dicséretére s az igazság érdekében azonban kedves kötelesség megemlítenünk, hogy ezen állapotokban a magyar nemzet egyáltalában nem gyönyörködött, s nem is várt külső impulzust, hogy Augias istállóját a büntetőjogi téren is tisztogatni kezdje. Egyes részletes javítási kísérletek után a codificatio felébredt szelleme az 1840. évi 5-dik törvényczikkelyben nyilatkozva, a büntető törvénykönyvvel várhatlan kapcsolatban levő büntető s javító rendszer behozása iránti kimerítő véleményadásra országos választmányt küldött ki, mely feladását nemesen fejtette meg. Híven a tudomány legújabb követelményeihez, összekötötte az eljárás reformját a büntető codex reformjával, s míg a codexet a legkövetkezetesb rendszerességgel s művészi öntetben dolgozta ki, az eljárási törvényjavaslatot is meleg haladási színezettel áraszta el. Természetes volt azonban, hogy oly testület által szerkezteti művekben, mely különböző politikai iskolákhoz tartozó egyénekből áll, a szavazatok közti viszony gyakran transaetiót parancsol az ellentétes elvek között, a teljes következetesség lehetetlenné lesz, és innét magyarázható, hogy az említett választni, munka a törvényhozáson annak idejében keresztül nem mehetett. Ezeket előleg megemlítve, átmegyünk már az új ausztriai büntető perrendtartás ismertetésére. A törvénynek, melyet alapos és kimerítő tárgyismeret a többi birodalmi intézményekkel, nevezetesen a politikai s igazságügyi hatóságok új szervezetével öszhangzásban alkotott, világossága, rendszeressége s tiszta áttekinthetősége könnyítni fogja munkánkat. Pest, oct 17. Mit a magyar gazdasági egyesület egykor az országgyűléseken sikeretlenül indítványba hozott, s mit a jóindulat és tapasztalás a nemzetgazdaság érdekében már számtalanszor hozott javaslatba, s mi Felső-Ausztriában már rég hasznos szokásban volt, — végre hazánkban is életbe lép. — Ugyanis a félhivatalos C. C. hasábain a következő sorokat olvassuk : „Hogy a mezőgazdaságbani marhatenyésztésnél a sónak minél kiterjedtebb használatára eszköz szolgáltassák : a cs. kir. pénzügyi igazgatóság bizonyos sónemet rendelt leszitetni e czélra, mely a szürke tengersónak tarnitsgyökér- és szénporrali vegyületéből áll, s marhasó név alatt különböző helyeken már is jó siikerrel hozatott be.“ Azon hathatós támogatást, mit e korszerű intézkedés által a mezőgazdaság átalában, s különösen az állattenyésztés országszerte nyerni fog, alig lehetne értékesíteni. A jótékony eredmény rövid idő múlva látható leen, a magyaroszági állattenyésztésben, kivált ha mielőbb a közlegelők megszüntetése a gazdát a sokkal hasznos l istállózásra kényszeríti. —Még csak azon kérelmünk marad fenn, miszerint az illető kormányorgánumok hirdettetnék ki, hol és mily áron szerezheti meg a gazda magának e marhasót? Arad, oot. 13. Üdvözöljüka gyümölcsös őszt, üdvözöljük a lángfirta szüretet; elérkezett mind a kettő, néhány nap még, s eltávozik mind a kettő. Ha tudja azt a kedves olvasó, hogy az európai hirü ménesi promontoriumon, mely a dicső magyaráti, galsai, vi lágosi, kovaszinczi, gyoroki s paulisi hegylánczokból összefűzve, képez egy gyönyörű koszorút , előbb kelő városi polgártársaink csaknem mindegyikének van kisebb nagyobb rész szőleje, elképzelheti, mennyire megnépesültek a hegyek az e hó 5-dikén kezdődött szüretkor s mennyire kiüresült a különben népes város, melyben a betegeken, orvosokon s gyógyszerészeken kivül alig maradt más egészséges ember, mint a ,fehér kereszt* előtti padhoz szegzett két fiók sensal, még két pazérló úrficska, kik amazokkal jó egyetértésben látszanak lenni. A hegyeken több felé élénk vigalmak, fesztelen barátságos összejövetelek tartottak, s hála a Gondviselésnek, a vigadók arczairól az elégültség összetükröző sugárt mosolyognak, mert..........jobb a termés, mint tavai volt, és.... kevés lett a hordó; alig akad egy két szőlősgazda, ki elégületlen volna, értjük azokat, kik kellő művelés s gondviselés nélkül szeretnek terméshez jutni. Szőlőnemesítő szőlőgazdáink közt Landshut István orvos úrnak sikerült az idén 6 akó rajnait termeszteni. A még alig 4 éves ültetvény idegen földben, máris mily szép sikerrel jutalmazza a vállalkozó gazda fáradságát. Paulison némelyek az aszúval is kísérletet tesznek, szakértők véleménye szerint az idén nincs reá jó idő. Folyó ára az uj bornak helyben 2 ft 30 kr, a jobb 3 frt, ezen olcsóság mellett sincsenek vevők, reménység azonban van, hogy a bor árának megállapodását s a kéletlenséget az itteni hadimozgalmak rövid időn megváltoztatják. Társaséletünk közelebb lefolyt napjait az unalmas egyhangúságból fölriasztotta Sárközy Ferencz országos hírű zenetársasága, mely közönségünket néhányszori fölléptével kedélyesen mulattatta, de leginkább elragadta a zenebarátokat a ,fehér keresztű vendéglőben, hol az érzelem természetesen végtére tánczba és pezsgőbe tört ki. A jeles társaság innét Csabára ment, hol már egy jótékony czélra tervezett tánczvigalom várakozott reá. Peterka Károlynak a mai jelentés szerint már f. hó lééte és bezáruló panorámája kielégítő látogatásnak örvendett. A kötéltánczosok és erőművészek sem nagyon panaszkodtak a részvétlenség ellen , hanem már a jég haj és kifakadt, és füle hallatára összeszidta a bámész közönséget, mely elpukkasztott léggömbjének papirosát sem fizette meg. Aztán boszújában nem is rakétázott többet. Ha tudná a jámbor, hogy az aradvárosiaknak a rakétázásból eddig nem sok hasznuk vált, talán nem lenne olyan keserű a lelke. Carrée Vilmos és Nautman Lajos 40 művész s művésznőből, meg 30 lóból álló társasága e hó 15-dikén kezdendi előadásait egy vadonnatúj műlovarkörben. A napokban épülendő vásárra is remélünk még valami szarvas művészeket, így aztán nem fogy ki a közönség az élvezetből, csak a fizetést ne röstelje. Napi események különös említésre méltók mostanság nem igen merülnek föl nálunk; a múlt hónapban csakhamar egymás után több ízben tűz ütött ki; a pusztító elem legtöbb kárt Bánhidy Albert törvényszéki ülnök úrnak okozott; két, mintegy ezer pengő forintot érő lovai ben égtek az istállóban. Időjárásunk különösen kedvező, folytonosan derült, meleg napok. Városi közönségünket jelenleg azon hír foglalkoztatja, hogy Arad és Temesvár vidéke néhány nap múlva tábortérré fog átváltozni. — A katonaság elszállásolása s élelmezése iránt tegnap tartottak a tanácskozmányok. — A lehető drágaságtól előre retteg a közönség. — Egyik csapást ki sem heverte még, már nyakára sulyosodik a másik. De jó az Isten ! (Lapszemle.) Az „Ost. D. P.“ oct. 15-kei számát egy a hadsereg-leszállításra vonatkozó császári kibocsátványróli elmélkedéssel nyitja meg, melynek mi itt csupán végsorait közöljük. ,,A hadsereg leszállítása a jelen pillanatban — úgymond — midőn a császári állam két szomszédja , iszonyatosan fegyverkezve , harczkészen áll egymással szemközt, több mint csupán pénzügyi rendszabály, az egyszersmind legvilágosb bizonyítvány, hogy Ausztria a békét, és csupán a békét akarja. Az ausztriai hadsereg a megtörtént leszámllás után is oly tiszteletparancsoló állást foglal, hogy minden eshetőséggel szembeszállhat. Midőn Ausztria megmutatja, hogy a fenyegető összeütközés pontján is nemcsak erőszaporításra nincs szüksége, hanem még seregének egy részét el is bocsáthatja . Európának ezáltal bizonyságot szolgáltat, mily kevéssé szándéka a függő kérdésben nagyobb részt venni, mint mennyit méltósága, mint nagyhatalomé, s feladata, mint békés közbenjáróé, neki kijelölt.“ AUSZTRIAI BIRODALOM ” cs. kir. Felségek, Ferdinand császár és Mária Anna császárné Tessari Antalnak, a S. Maria Gloriosa de Frari egyház plébánosának Velenczében egy nagybecsű arany burnótszelenczét küldött legmagasb elismerések kifejezése mellett azon beszéd két példányáért, melyet a ntiszt. lelkész a Tihan-emlék felszentelése alkalmával tartott, s a Felségeiknek átnyújtani szerencsés volt. A lelkész ur e beszédet saját költségén a cs. kir. Felsége legmagasb születésnapjának , s az érintett fölszentelés első évnapjának ünnepélyére diszkiadásban bocsátotta ki. (C. C.) Bécs, oct. 15. Hogy a tanuló ifjúságnak szorgalmas iskolábai járását s szakadatlan tudományos kiképzését illető rendeleteknek biztos, részrehajlás nélküli s idejekorai alkalmazás kölcsönöztessék, s ez által hatós eredmény idéztessék elő: a cs. kir. közoktatási KÜLFÖLD. Németország, Berlin, oct. 13. Amint látszik, a mi kormányunknak is egy kis elintézendő baja lesz az északamerikaival. A radikál követek , kiket a radikál elnök Európába küldöz , különös foglalatosságukká teszik, hogy az európai szárazföld fővárosaiba indultakkor beszédeket tartanak, melyek azon államokra nézve, hol tulajdon államukat képviselik, rendszerint épen oly sértők , valamint magukra az északamerikai szabad államokra nézve is károsak. Mert melyik kormány nem fog ily körülmények közt bizalmatlansággal viseltetni oly követ iránt, ki már állomáshelyére érkezte előtt azzal dicsekvék , hogy vele bajos leend az értekezés. A porosz udvarhoz közelebb érkezett északamerikai követ, Vroom Péter is, hazájából elindultakor beszédet tartott barátihoz, melyben többi közt imert mondá: „Az európai szárazföld jelen helyzetében nem tudjuk, mit hozhat a jövő nap. Könnyen megtörténhetik, hogy ottani tartózkodásom alatt háborúk támadnak, és bajok keletkeznek, melyeknél e kormány képviselői bonyodalmakba keveredhetnek. A mi kormányunk és követeinek kötelessége , úgy látszik, igen világos. Az északamerikai egyesült államok képviselőjének mindig emlékezetben kell tartania , hogy ő egy szabad kormány képviselője, ki, nézetünk szerint, Európa többi képviselőinek fölötte áll. És ámbár mi, irányukban, ezen fensőséggel nem szoktunk is dicsekedni, mégis folyvást tudatnunk kellene velük , hogy mi minden tekintetben velük egyenlő vonalon állunk. Ha háború fejlődnék ki, minket nem hínak fel, hogy a bajok vagy háborúkban részt vegyünk, ámde tudjuk, hogy az európai szárazföldön két nagy elv áll egymással szemközt. Ezen elvek küzdenek egymással, s a harcz folyvást tart. A dolog még nem jutott oda, hogy mi más nemzetek ügyeiben interveniáljunk, de ha nemzetek küzdenek egymással, s ezen két egymással szemközt álló elv képezi a harcz kérdését, akkor a mi földrészünk, akkor a mikormányunk nem maradhat közönyös szemlélő , akkor ezen republikánus földrész, s ezen republikánus kormány ily harcznál nem mutatkozhatik indifferensnek. — Bármi legyen is az ottani ügyek állására, vagy az ottani harczok és mozgalmakra nézve kormányunk képviselőjének kötelessége , még minisztérium, miután a kartanulmányokat illető s 1850- ben kibocsátott általános rendeletek erre vonatkozó határozatai , az eddigi tapasztalatok szerint elégteleneknek találtattak, indíttatva érze magát a következőket rendelni: Ezután a tanári collegiumnak, az iskolai év megnyitása után, minden hónapban legalább egyszer össze kell ülni, hogy a tanulóknak látogatási szorgalmáról egymást kölcsönösen értesítsék, a tett észrevételeket egymással közöljék, e fölött tanácskozzanak, s oly rendszabályokhoz nyúljanak, melyek a kartanulmányokat illető törvénynyel kapcsolatban állanak. Ezen rendelet az épen megkezdődő iskolai évvel életbeléptetendő. Mi módon ügyelendnek föl a docensek hallgatóik számára, szorgalmára s más speciális viszonyokra, ezután is belátásukra bizatik ugyan, különös figyelmüket mégis főleg azon hallgatóikra fordítandják, kik az egyetemi tanulmányok első évében járnak, kik ösztöndíjban részesülnek, vagy pedig kiknek maguk viselete okot szolgáltathat arra, miszerint szorgalmuk felől méltán kételkedhetni. Mivel pedig a puszta szorgalmas látogatás, a valódi tudományos előhaladás nélkül csak igen külső és felüleges nyeremény volna: minden tanár-collegiumnak s docenseknek emlékezetükbe hozatik, miszerint kötelességük hallgatóik tudományos alkalmazásáról helyes ítéletet szerezni maguknak. Amennyiben e végre nemcsak a docenseknek tanítványaikkal beszélgetése, hanem azoknak a tanító vezetése alatti egymásközti tudományos vitatkozása szinte a docens által kitűzött thema fölött, valamint írásbeli kidolgozások különösen alkalmasak, s ezen eszközök, tanárok által is czélra vezetőknek tapasztaltattak, ezeknek behozatala sürgősen ajánltatik. A fenebb emlitett havi tanácskozmányokban a tanári collegium, a disputatoriumok s collegiumok ügyét is tárgyalás alá venni el nem mulasztandja, s mindenik docens a themákat s főkérdéseket, melyeket vitatás, vagy írásbeli kidolgozás tárgyául tűzött ki, az értekezlet jegyzőkönyvéhez mellékrendi. (D. C.) „Több bel - és külföldi lapokban közlemények jelentek meg egy államkölcsön felöl, mely, állítólag, legújabban a külföldön köttetett volna. Mi biztos forrásból tudathatjuk, hogy ama közlemények teljesen alaptalanok.“ Alaptalan tehát a következő londoni hír is : „A „Times‘*-nak egy telegrafi sürgönye jelenti Bécsből, hogy a Rotschild házzal új ötpercentes kölcsön iránt történt volna alkudozás. A szerződvényben azon záradék foglaltatik, hogy az , háború esetén , érvényességét veszti.“ Artems Ottokár grófnak gráczi püspökké megerősittetése nov. 4-én, s püspökké fölszenteltetése vasárnap novemb. 6-án a salzburgi főegyházban menend véghez. A gráczi székesegyházba ünnepélyes bemenetele s ottani beiktatása a pünköst utáni utolsó vasárnapra, novemb. 20-kára, van határozva. Gr. Mensdorff-Pouilly tábornok, cs. k. ausztriai követ 8?. Pétervárott oct. 12-én érkezett Londonból Boskowicz csszládi jószágára Morvában, és vasárnap jövend Bécsbe, hogy rövid itt mulatás után sz.-pétervári állomására térjen vissza. A néhány nap előtt Turinból ide érkezett cs. k. ausztriai követ, Apponyi gróf, hallomás szerint, tágabb szabadság mellett minden esetre huzamosb ideig fog Bécsben tartózkodni. Az elutazás okairól számos versiók keringnek. Egyrészről annak következményéül mondják, mivel dr. Vandoni állítólagos gyilkosának kiszolgáltatása megtagadtatott, másrészről erősítik, hogy a lezárulási ügy, vagy a gróf úrnaka sajtó féktelensége elleni panaszai szolgáltak okul. A grófnak már ismételt értekezletei voltak gróf Bud Schauenstein külügyminiszterrel.