Pesti Napló, 1854. január (5. évfolyam, 1144-1168. szám)

1854-01-13 / 1153. szám

(Lapszemle.) Times, jan. 5. Miután a balti kikötők csak több hó múlva lesznek kereskedelmi vagy hadi működéseknek nyitva, a dán és svéd kormány semlegességi nyilatkozata s ama kijelentése, hogy kereskedelmi viszonyait a hadviselő felekkel is fentartandja, e perczben nem vehető egyébnek mint válasznak ama gyanúra, hogy orosz befolyás alatt állanak. E semlegesség függetlenséget jelent s Angliát a balti tengeren az orosz ellen biztosítja. S ha a sz.pétervári kabinet a balti államokat vele kötendő szövetségre akarná bízni, a Times bízik a nép közszellemében, mely e felhívást okvetlen visszautasítaná. — A II. czikk jelenti, hogy a cityben harmincz templom fog lerontatni, de nem kár érték, miután többnyire üresek s történeti emlék sincs hozzájok kapcsolva. Helyettök a külvárosokban fognak mások építtetni. — A III. czikk Friedwood admiral bizonyos helytelen eljárását megróva, keletindiai jelen fontos állásáról elmozdíttatását sürgeti. A jan. 6 kai Times két első czikke Anglia múlt évnegyedi s egész évi pénzügyi állását és tengeri erejét sorolja fel. Az állam jövedelem a múlt év alatt 1,315,925 f. sterlinggel szaporodott, de ily felülség jövőre hihetőleg sok éven át nem lesz remélhető, mert ha 1854 évben a hosszú béke megtörik, a szaporodó költségeket új adókkal vagy a mostaniak növelésével kellene fedezni. De ha a nemzeti becsület megkívánja ez áldozatokat, örömmel teendjük azt, mert büszkeséggel mondhatjuk , hogy mi a szabadság egyik bástyája s a leggazdagabb nemzet vagyunk. — A tengeri erőt illetőleg, a II. czikk a kormány szándékáról értesít, mely szerint a tengerészek és hajóhadi katonák száma 53.500-ra fogna emeltetni. Közli azután a tengeren is különbféle kikötőkben lévő úgy szinte a most készülő hajóhadak sorozati jegyzékét, miből kitűnik, hogy ezek nagyobb része csavargózás, s hogy e félelmetes hajóhadnak csak egy kis része horgonyoz a Bosphorusban. Bízunk benne — végzi e czikk — hogy jó hajókkal, jó bánásmóddal s erélyes tisztekkel nincs mit tartani az eredménytől.“ A más két czikk , az angol egyház és a cambridgei egyetem ügyeivel foglalkozik. ” A párisi levelező egy Szent Pétervárott lakói gentlemantől érkezett levelet közöl, melyben ez írja, hogy a birodalom több kormányzóságától nevezetes pénzajánlatok (?) érkeznek a háború folytatására. Egy ily küldemény 5,000,000 rubelből állt. Az oroszok az angol kormány több tagja, s különösen lord Redcliffe ellen rendkívül fel vannak ingerelve; ez utóbbit a pétervári termekben padishach-nak (zultánok zultánja) híják, s minden pillanatban lehet ily gúnyos kérdéseket hallani: „Mit gondol ön lord Padischach-ról ? Meg fogja-e engedni? Mi a szándéka lord Padischachnak ? “ E gúny gyakran fenyegetéssel is jár. Ila Konstantinápolyban vesztenénk is — mondá nem rég egy nemes úr — talán másutt majd szerencsésebbek leszünk.“ — Beszélik, hogy a kaspi tenger és az altáj hegyek közötti roppant pusztaságon 100,000 lovasnál több áll készen, s vár a jeladásra megindulni India gazdag tartományai ellen, s ott az angol ellenségeivel egyesülni.“ A jan. 7-diki Indépend. Belge-nek Parisból írják, hogy Drouin de l' Huys körirata a franczia követségekhez általános sensatiots a börzén nagy árcsökkenést okozott. Beszélik, hogy néhány nap múlva a Dundas és Hamelin admirálokhoz intézett utasítások is közzé fognak tétetni; hogy Kisseleff elutazni készül, hogy az 1852-diki osztály második fele, azaz 40,000 ember, össze fog hivatni, úgy szinte a tartaléknak több — új 40,000-re menő — illetéke is. Jól értesültek mondják, hogy a sereg Metz és Straszburg között fogna elhelyeztetni. Több nagynevű politikus, jelesül Thiers, fönnen helyesli III. Napóleon császár politikáját. 300 millónyi kölcsönről is sűrűn beszélnek. A Wiener Zeitung esti lapja (jan. 11.) egy levelet közöl Berlinből, melyben többi közt imet mondatik: „Annak jeléül, hogy a városi községügy iránti érdek csökken , kiemelhetjük, miszerint mindig nehezebb lesz egyéneket azon városi fizetéstelen hivatalok viselésére találni, melyek több mint közönséges fáradságokkal egybekötnek. A szegényi bizottmányok elöljárói vezetnek jelenleg egy hivatalt, mely eddig különösen becsületbeli hivatalnak tartatott; ezen elöljárók közöl már négyet fizetéssel kellett ellátni s egy ötödiknek fizetése is, miután alkalmas egyéniség a hivatalt elvállalni nem akarja, épen most hozatott javaslatba. Bajos leend állandóan — írja az Alig. hrg — kikerülni azon szükségességet, hogy a fizetés szabálylyá emeltessék, de bizonyosan nem kedvező prognostikon oly viszonyokra nézve, melyeknek a polgárok közérzülete által kell hordoztatniok. Hajdan a polgár becsvágya volt: polgártársainak bizalma által a városi hivatalokra meghivatni; most pedig a közérzület a fizetési fokozat felé irányul.“ levelezőnk szintúgy mint mi, a bécsi conferentia határozatával egyetértve — az európai súlyegyen épségének, sa Porta függetlenségének megcsorbulását a fennforgó viszályok következtében nem óhajtaná. Egyébiránt őszintén megvalljuk, hogy mi e gynyoros levélben inkább egy a fővárosból falura menekült meghasonlott kedély epés ingerültségét , s a közérzülettel daczolgató viszketegét, mint a zabolchi magyarnak szilaján, de szívélyes eszejárását látjuk, s azt csak is ez ellentét mutatványai közöljük, minden solidaritás nélkül, bizodalmasan kérvén érdemes levelezőnket, miszerint ne bántsa „a Törököt, hanem e helyett,, regulázza tovább a Tiszát, és hanyag környékét.“ Szerk. TUDOMÁST ÉS IRODALOM Academiai üléssor 1854. Nyelv- és szép tudom. osztálya: Jan. 9. Febr. 6. Mart. 6. Apr. 3. Máj. 8. Jun. 12. Jul. 10. Oct. 16. Nov. 13. Dec. 11. Philos- és társadalmi tudd. osztálya: Jan. 16. Febr. 13. Mart. 13. Apr. 10 Máj. 15. Jun. 19. Juli 17. Oct. 23. Nov. 20. Dec. 18. Történettudományi osztály: Jan. 23. Febr. 20. Mart. 20. Apr. 24. Máj. 22. Jun. 26. Oct. 2. 30. Nov. 27. Mathem- és természettudd. osztálya: Jan. 30. Febr. 27. Mart. 27. Máj 1. 29. Jul. 3. Oct 9. Nov. 6. Dec. 4. Öszves academiai kis gyűlések: Jan. 30- Febr. 27. Mart. 27. Máj. 1. 29. Jun. 26. Jul. 17. Sept.25. Oct. 50. Nov. 27. Dec. 18. Toldy F., titoknok. A magyar Academia I. hó 9-dikén tartotta első, és pedig nyelvtudományosztályi ülését. Ebben Hunfalvy Pál „az altáji nyelvészet mezején nyilatkozó mozgalmakat a külföldön az elmúlt év alatt“ ismertette. Először is az e nyelvosztályhoz tartozó nyelvek új beosztását kísértvén meg, a finn és az észt tudós társaságok munkálkodásairól, Castrén ide tartozó munkáiról szólt, és Europaeus, Schott Vilmos és Boller urak tavali publicátióit ismertette; az utóbbi kettőt nyelvészetünkre nézve is nagy nyereségnek jelentvén ki.— Következett Toldy Ferencznek, mint Döbrentei Gábor után a régi magyar nyelvemlékek ügyével megbízott r. tagnak előleges jelentése 1851-ki májustól 1853. végéig folyt intézkedéseiről, mely alkalommal tiz magyar codex másolatait mutatta be, melyekkel az academiának régi magyar irodalmi készleteit növelte; mik közt eddig egészen ismeretlenek is vannak. Következni fog mármost a nyelvtud. osztály üléseiben e codexek egyenkénti érdemleges megismertetése. — A múlt évben folyt nagyszótári munkálkodások megtekintésével egy küldöttség bízatott meg; végre Mórocza Dániel ur helynévi küldeménye az osztályban köröztetni rendeltetett. AUSZTRIAI BIRODALOM Romából egy excommunicatios bulla érkezett ide, mely által egy zárdát szerzet több tagja, kik az evang.hitvallásra tértek át, a katholikus egyház községéből kizáratik. KÜLFÖLD. Németország-Az „A. A. Zeitung“ Belgrádból dec. 20-káról egy czikket közöl a szerbiai állapotokat illetőleg, melyből a következő helyeket emeljük ki : „Ha szilárdul megalapított államoknak kifejezniük szabad azon követelést, miszerint ne tekintessék helytelennek , vagy méltánytalanságnak , hogy ők érdekeikben, nem pedig erkölcsi maximákban keresik s találják föl cselekvéseik vezérfonalát, úgy az ifjú s csak félig kifejlett államok ezen önzésre kétszeresen jogositják. Azon állapot, mely Szerbiában jólértett érdekek helyett föllángoló szenvedélyeket tenne uralkodókká, szükségkép az ország jövője iránti hitet enyésztetné el. Ezt válaszul azoknak, kik Szerbiának a harczban résztemvételét megfoghatlannak találják. Mi az alsó Dunánál, szintoly jól tudjuk , valamint a Pétervárott, Konstantinápoly és Londonban élők, hogy az európai Törökország földterületét változtatni nem szándék. Az orosz császárt az ő harczi komolyságánál egészen más érdek vezérli, mint anyagi nyeremény. A személyes dicsfény, az erkölcsi hatalom növekedése — mindkét czél szerencsésen el van érve, de mindkét czél a szerb fejedelemség előtt idegen. Ez a háborúbani részvét által maga számára mit sem nyer, de a részvétel esetében attól kellene tartania, hogy a hadviselő államok kiegyezkedési költségeit fogja viselni. Az orosz hadsereg támogatása kitölthetlen űrt eredményezne a fél souleverán állam és a Porta közt, azonban lehetetlen gondolni, hogy a nagyhatalmak a Portát felségi jogából kivetkőztessék. Mily inger keletkeznék akkor számtalan viszályokra, mily sokáig váratna az ellenségnek nyújtott segélyérti hoszuállás magára! Ellenkező politikáról, s a török csapatokkali egyesülésről azonban természetes okoknál fogva szintoly kevéssé lehet szó. Minden kölcsönös biztosítások daczára, bármely oldalról jöjenek is azok, ismételve ki kell mondanunk, hogy a Porta Szerbiának semleges magatartását tökéletesen helyesli, s ezt a szerb szabadalmaknak a legújabb időbeni ismételt jóváhagyása által erősítette meg. De a Porta tökéletesen biztos is, hogy a kötményszerű kötelességek Szerbia részéről teljesítetni fognak, és szilárdul bízik az ország nyugalmában. Az Izzet pasa által állítólag kinevezett bizottmány azon módok fölötti tanácskozás végett, hogy Belgrád élelemkészlettel láttassék el, merő költemény, valamint a szerbiai senatus leendő reformja, s a kragujeváczi notabelek gyűlése, ugyszinte egy franczia ügynöknek Montenegroban a jelenléte, s a szerb kormánynak azon lépése is, hogy az orosz consul Belgrádba visszahivatnék, nem egyéb koholmánynál. Különösen az utolsóra nézve roppant csalódás, midőn t. i. az orosz kabinetnek azon szándékát tulajdonítják, hogy a déli szlávokat csöndes nézői szerepekből felrázni törekszik. Oly harczban, hol nem életkérdések forognak fen, hol egymás ellenében csak politikai befolyások mérlegeltetnék, ilyenek alkalmatlan és veszélyes szereplőkké válnának. Ha ők a színhelyre lépnek, akkor más leend a jelszó, s a játék régi zárszakaszának is meg kell változtatnia. Az orosz kabinet Szerbiától nem kíván többet és nem mást, mint a Porta kívánt. 1. semlegességet. Ha mi bizonyos aggodalomtól nem menekhetünk, és némi szorongással tekintünk a jövő események elibe, akkor szemeink egy más oldalra irányozvák. Napóleon, mielőtt valamely államot vagy országot az ő birodalmába keblezett, előjátékul mindig ott az uralkodó pártoskodási szellemről terjesztetett híreket. Mi is hír szerint kritikus állapotban vagyunk, s egy gyógyító orvosra van szükségünk. Egy szerb előtt sem ismeretlen a hajdani birodalom terjedelme; egy szerb sem tartja az ország történetét bevégzettnek. Ha jelenleg a török uralom nem támadtatik meg, ez azért van, mivel az országnak nagyobb reményt nyújt, egy valahárai tökéletes felszabadulásra, mint bármely más keresztény hatalom lekötelező védnöksége. Sehol sem mondatott, hogy a fejedelemség jelen helyzete véglegesen elhatározott, ámde ne higye senki, hogy a népnek szándékában áll e provisoriumot egy másikkal fölcserélni. Provisoriumnak a jelen viszonyok tökéletesen alkalmasak. Ezen meggyőződésnek általánosabban kellene elismertetni, mivel annak nem méltatása bajosan fogna a leggyászosabb — véres eredmények nélkül maradni.“ Francziaország, Páris, jan. 8. Azon hir terjedt el, miszerint Chimaghg, Lipót király követe, békeajánlatokkal érkezett volna meg Oroszország részéről. — Általában Páris a legutóbbi napokban csakúgy hemzsegett a különféle hírektől. Sokat beszéltek az orosz követ elutazásáról, három tábor alakulásáról s egy parancsolatról, hogy amennyi szállító járművet csak lehet, Francziaország minden kikötőjéből Marseillebe szállítsanak. A kormány két ügynöke, hír szerint táborkari tisztek, katonai természetű megbízásokkal Helvétiába utazott. Ezen utazás czélja köztudomásra nem jutott, tudni akarják azonban, hogy ezen ügynökök Dufour tábornokkal akarnak értekezni. Azon orosz családok, melyek Francziaország és Angliában mulatnak, hírszerint jan. 2-dikán értesítették, hogy Oroszországba térjenek vissza. Trubetzkoi hg, ki Fontainebleau tájékán lakik, 8 nap előtt tudósítást kapott, hogy ily rendelet fog menesztetni a Francziaországban lakó orosz alattvalókra nézve, de hogy ez oly korán fog megtörténni, azt még sem gondolta. A párisi salonokban Dundas admirálnak egy levele kering, mely valódi tengerészeti modorban, mint mondani szokták, az oroszokat megeszi. A derék admirál sem többet sem kevesebbet nem akar, mint órával kezében 9 percz alatt Sebastopolt szétrombolni ? !! A párisi börze sülyedése mutatja, mily benyomást ten reá a franczia kormány legújabb magatartása. A „Moniteur“ következő tudósítást tesz közzé, melyet St. Arnaud hadügyminiszter intézett a császárhoz : „Sire! Az 1853-dik év sept. 20-kán kelt rendelet által felséged az én ajánlatomra, az 1852-ki ujjonczfölhivás első felét, melyet az 1852. jun. 11-diki törvény 80.000 emberre határzott meg, activ szolgálattételre hívta fel. Ezen korosztály második részének megengedtetett egész a mai napig hazájában maradni; de azon tetemes kereskedés, melyet a hadsereg valódi létszáma az 1849-diki korosztály elbocsátása által szenvedett , szükségessé teszi az 1852-diki korosztály második részének behivatását is , hogy a létszámot a sürgető szükségletekkel öszhangzásba hozhassuk. E végre van szerencsém fölséged ebbe az itt következő decretumot aláírás végett terjeszteni.“ Erre következik a decretum, mely az 1852-diki fölhívásnak még disponibilis ifjú katonáit fegyverbe szólítja. A „Siécle“ a külügyminiszter körjegyzékét különös szemlélődés tárgyává teszi. „A „Moniteur“ — úgymond a „Siécle“ — oly okmányt tesz közzé, mely a béke fentartására nézve kevés reményt hagy fel. A többi okmányokhoz hasonlólag, melyekben Oroszországhoz felelet intéztetik, ez is igen mérsékelten van fogalmazva. Mielőtt fegyverhez nyúlnának, mindenik kormány előbb szilárdul meg akarja alapítni, hogy a jog védelmére nyúl fegyverhez. Philosophiai szempontból tekintve a dolgot, valóban igen örvendetes, midőn látjuk, hogy a legharcziasabb népek nemcsak ügyek igazságosságára , hanem kérlelhetlen szükségességre is hivatkoznak. Drouyn de l' Huys úr történelmi megalapítása , ami Oroszország ténysorozatát illeti, kifogásnélküli. Ő igyekszik Francziaország és Anglia késedelmezését lépésről lépésre, flottáiknak Máltából és Toulonból történt kiindulása óta igazolni. Mi e fölött már többször kimondok véleményünket, s nincs szükség ítészetünk ismétlésére. A nélkül is a kormány dolga magát kimenteni, hogy nem tett rendeléseket a sinopei esemény meggátlására, midőn fölhozza, hogy Oroszország és ügynökeinek szavai és manifestumaiban megbízott. Majd meglátjuk, várjon a flottáknak a Feketetengerrel befutása nagyobb benyomást fog-e gyakorolni a czárra, mint a diplomatia jegyzőkönyvei; meglátandjuk, micsoda zálogot biztosítanának az egyesült flották a Feketetengeren maguk számára ? Az egyesült brit-franczia flottának a Levantebai küldetése a czélból történt, hogy Törökország területi épségét védelmezzék. Azon mértékben, melyben Oroszország előbbre nyomá csapatait Törökország felé, mind a két flotta szinte mozogni kezdett, hogy Szambul felé közeledjék. E mellett Francziaország és Anglia épen semmi titkot sem csináltak belőle , hogy flottáik, szükség esetére , még a Feketetengeren is megjelenendnek. Hogy azonban a párisi és londoni kabinetek admiráljaiknak e lépésre nézve előbb utasítást nem adtak, két igen fontos okból történt: 1) Francziaország és Anglia nem épen sürgős rendszabályok által nem akarták a diplomatiai negotiatiók folyamát megzavarni, s e mellett különösen az ausztriai udvar kívánalmainak akartak eleget tenni, mely fáradhatlan törekvéseiben a keleti viszály békés megoldására, mindent elhárítottnak akart tudni, mi a világ szemében a czár iránti bizalmatlanság jeléül tűnt volna fel. 2) Oroszország, mint Drouyn de l’ Huys urnák legújabb körjegyzéke nyíltan és világosan megmutatja, több ízben, s a leghatározottabb módon azon biztosítást ad, hogy a Porta hadüzenete daczára is, az orosz hadvezérnek megparancsoltatott, hogy magukat egyedül védelmi állapotban tartsák. A sinopei esemény mindenki előtt tudva van. Egy orosz flotta egy török kikötőben Osman pasa hajócsapatát megtámadta és szétrombolta. Ha Oroszország gyakori biztosításai,hogy egyedül a védelmi állapotra szorítkozik, oly világosan hangzottak, mint Drouyn de l’ Huys úr körsürgönyében kimondotta, Oroszország nyíltan megsértő ígéretét, midőn Sinopo előtt támadólag lépett föl. Ez a valódi ok, miért kapott a brit-franczia flotta parancsot a Fekete tengerre nyomulni. Nem arról van itt szó, mint a „Times“ hibásan állítja, hogy minden orosz hadihajó, mely a Feketetengeren mutatkoznék, űzőbe vétessék. Nem, a brit-franczia flotta megjelenésének semmi egyéb czélja nincs, mint megakadályozni, hogy Oroszország többé támadólag fölléphessen Törökország ellen, s ez által ép azon pillanatban, midőn a Porta késznek nyilatkozik, a nyugati hatalmak tanácsát követni, s a békealkudozások fonalát ismét felfogni, a mozlimek harczvágyát még jobban föl ne élessze. Világosan tekintve a dolgot, a brit-franczia flottának a Feketetengerrel küldetése igen hathatós eszköz a harcoló felek közötti további ellenségeskedések megszüntetésére, s e szempontból tekintve a dolgot, minden elfogulatlannak meg kell vallania, hogy a nyugati hatalmak ily határozata távol van attól, hogy eddigi politikájukban valamit változtatna, sőt inkább béketörekvéseiknek tanúbizonysága és jellege. Az „Indépendance belge“ egyik párisi levelezője három hadtest felállítását jelenti Francziaországban, melyeknek mindenike 40,000 emberből állana. Ezen hadtestek elseje a párisi mozgó hadsereget képezné Peisser tábornok parancsnoksága alatt. A második, mely déli hadseregnek neveztetik, Marseille körül fogna fölállíttatni, Canrobert tábornok, a czár hadsegéde parancsnoksága alatt. A harmadik hadtest felállítási helye pedig Metzlend, vezére : N a p o o n hg. Ily tartalmú hírek a börzén is keringtek. Ugyanazon lap konstantinápolyi levelezője Írja m. hó 22-ről , hogy a szofták által előidézett mozgalom napján Stratford-Redcliffe lord az öszves európai hatalmak követeit egybegyűjtő palotájában , s előttük kinyilatkoztató , gondoskodjanak saját s nemzetbelieik biztonságáról. Egyúttal felszólíta az angol alattvalókat, a rómnaiakkal együtt, hogy komoly mozgalom esetében angol hajókra s a követségi palotába meneküljenek. Ezen nyilatkozatok általános aggalmat gerjesztettek, látván, hogy a lord, ki különben a törököknek barátja, oly hirtelen felhagyott bizalmával a törökök irányában, s azon eseményeknek, melyek őt e lépésekre bírák, sokkal több fontosságot tulajdonított, mint valóban megérdemelték. Páris, jan. 7. A „Gazette de France“nak Stuttgartból mint bizonyost jelentik, hogy Napóleon hg házassága Vilmos bádeni markgróf leányával bizonyos dolog. Vilmos markgróf, az elhunyt Lipót nagyherczeg fivére, fiatal korában I. Napóleon alatt az orosz hadjáratban részt vett. Neje würtembergi herczegnő. Leánya, Zsófia hgnő, jövő tavaszaszal húsz éves leend. Olaszország. (C. C.) A királyság iránti tisztelet, valamint a felséges ausztriai cs. házzal rokon monarcha irányábani köteles tekintetek is visszatartottak bennünket, megjegyzéseitnek engedni helyet azon beszéd néhány tételei fölött, melyek ő felségének, a szárdiniai királynak, a törvényhozó gyűlés uj megnyitásakor a piemonti miniszterek által szájába adattak. A szárdiniai senatus — és ezt el kell ismernünk — a trónbeszédrei feleletében a lehető legnagyobb óvatossággal került ki Magyar földtani társulat. Szakgyülés 1854-bi január 6-án. I. Kováts Gyula felolvassa a nassaui természettudományi társulat levelét (Verein für Naturkunde im Ilerzogthum Nassau) melyben jelenti, hogy évkönyveinek 9-ik füzetével társulatunknak kedveskedik ; úgy szintén a felsőhassiai természettudományi és orvosi társulat (Oberhessische Gesellschaft für Natur und Heilkunde) társulatunkhoz intézett iratát, melyben tudósit, hogy második és harmadik évi jelentését cserekép küldi; ezen könyvek bemutattattak, nem különben a bécsi cs. k. földtani intézet évkönyveinek 1853-ki 2-ik füzete, több más munkákkal együtt. Továbbá bemutatja a titoknok társulati alelnök Kubinyi Ferencz és Vahot Imre urak által szerkesztett jeles munkának „Magyarország és Erdély képekben“ husz példányát, melylyel a tisztelt szerkesztők társulatunknak ajándékkép kedveskednek. Végre előmutat az 1852-ki sept. 4-én Mező-Madaras mellett Erdélyben egy tüzes meteor szétpattanása után leesett légkövekből három darabot, melyeknek egyikét Dr. Knöpfler Vilmos úr társulatunknak ajándékozta, Ígérvén, hogy jövő gyűlés alkalmával ezen nevezetes eseményről bővebben értekezendik. 2) Kubinyi Ágoston egy figyelmet gerjesztő értekezést olvasott fel a szinóbányai vas- és üveggyárról. Szinóbánya Nógrád megyében Losonczhoz két órányira fekszik, az üveggyár 500 embert foglalatoskodtat, igen jeles quarta helyben találtatik, készítményei (melyekből példányok voltak kiállítva) leginkább Törökországba vitetnek ki, s a londoni lexhibitionban dicsérő oklevelet nyertek, tulajdonosa Kossuth János A vasgyár öntött vasat készít, nyárban 100, télen 300 embert foglalatoskodtat, bányái a szinóbányai és turicskai határban vannak , és igen jó barna vaskövet szolgáltatnak, melyből úgyszintén az anyakőből számos példányok mutattattak be ; találtatik ezen bányákban, de ritkábban és kevesebb mennyiségben antimonit és vasfény is, melyekből szintén voltak példányok, ezen gyár készítményeiért a londoni exhibitionban bronz érmet nyert tulajdonosa Kuchinka Ferencz, kié az érdem, hogy Szinóbányán, hol nem sok évvel ezelőtt az iparnak még nyoma sem volt, ezen gyárakat előteremtette. 3) Felolvastatott doctor Doleschall Lajos hazánkfia Willem-ből (Ambarawa) Jáva belsejéből, hol mint hollandi egészségi tiszt tartózkodik, a m. n. muzeum igazgatójához intézett első tudósítása. Doleschall úr, ki Jávában múzeumunk számára természetes tárgyakat gyűjt, mien-Diepe-ből (Hollandiában) 1852-ki máj. 30. indult útnak, egy kereskedelmi hajón. 105 napig tartó minden vihartól és betegségtől ment aránylag rövid és szerencsés utazás után September 13-án érkezett meg a bataviai kikötőbe és 14-én partra szállott. Utazónk egészen el van ragadtatva a tropicus növényzet szépségétől, másfél órai útjában Weltepreden-be, (ez az európaiak által lakott külváros), látta a trópusok majdnem minden cultivált növényeit : Musa, Cocos, Areca, Arenga, Carica, Arctocarpus, Citrus, Anona stb. Sétált Ficus religiosa fasorok alatt, és szítta a moschus telt levegőt, mely minden idegennek föltűnik, de 7—8 nap múlva annyira hozzászoknak idegeik,hogy többé észre sem veszik. Bataviát magát malajok, chinaiak és arabsok lakják,az európaiak Westepredenben tartózkodnak, s lakásaik mesésen kényelmesek, minden lak csak földszinti, s a leggyönyörűbb parkkal van körülvéve. Utasunk October 10-én hagyá el Bataviát, gőzhajón Sa- marangba menendő, hová két napi utazás után el is ért. Samarang európai — s azért nem czélszerű — modorban épült városlakói arabsok és chinaiak, innen 9 órai lovaglás után megérkezett rendeltetése helyére , Willem I-be (Ambarawa), ez egy új egészen európai modorban épült vár Bataviától 130 mértföldre, 3000 katonán kívül más nem lakja, a mellette levő faluban (Ambarawa) csak javaiak és chinaiak laknak, magassága 1500 láb a tenger színe felett, igen magas hegyekkel van körülövezve, s a 7800' magas Merbabu csak néhány órai távolságra van. Doleschall úr minden szabad idejét természeti tárgyak gyűjtésére fogja fordítani, s az eddig gyűjtötteket mentes előbb ide Pestre nemzeti múzeumunk számára beküldeni. A keleti nyelvek akadémiája Bécsben. Mária Terézia híres külügyminisztere , Kaunitz - Rieberghg, élesen felfogván az Ausztria és kelet közti vonatkozások fontosságát, ügyes és megbízható tolmácsok kiképeztetése végett egy tanintézet felállíttatását terjeszté eléje a fejdelemnőnek, 1752-ben. Ez helyeselvén a tervet, annak életbeléptetésével Franz József tudós jezsuitát bízta meg, kinek igazgatása alatt 1754-ben a fenczimzott akadémia csakugyan létesült is. Az akadémia folyó ha 3dikán tartá az akadémia százados fenállásának ünnepét. Idő folytában az akadémia szervezete sokszerű módosításokon és javításokon ment keresztül, de külső fenállása mind máig változatlanul ugyanaz maradt. Az akadémia a külügyminisztérium fővezérlete alatt áll s az udvar részéről mindig különös pártolásnak örvendett. Igazgatói valónak : 1754—1770 a felnevezett Franz József; 1770—1785 Nekrep János atya; 1785 —1832 Nöck Ferencz apát, kinek hosszú s fáradhatlan vezérlete alatt száznál több növendék mivelé magát jeles államhivatalnokokká; 1832—1849 Rauscher Ottnár lovag, most bécsi herczegérsek.