Pesti Napló, 1854. február (5. évfolyam, 1169-1191. szám)
1854-02-23 / 1187. szám
1854. ötödik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postánküldve : Pesten házhozhordva. Évnegyedre 5 fr. — kr. p. Félévre 10 „ — „ „ A havi előfizetés , mint a számonkinti eladás is megszűnt. Félévre . 8 „ — „ „ Évnegyedre 4 „ — „ ! Egy hónapra 1 fr. 30 krp. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ,nyagi ügyeit tárgyazó pedig a kiadóhivatalhoz intézendő: urintcza 8-dik szám: 44 1187 Szerkesztési iroda: Urintcza 8- sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Csütörtök, febr. 23-án. HIRDETÉSEK és MAGÁN VITÁK. Hirdetések öt hasábos petit sora 4 pgő krajczárjával számittatik. A beigtatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdij előre lefizetendő a Magánviták öt hasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik. — A fölvételi dij szinte mindenkor előre lefizetendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és inneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában, mindennap reggeli órákban. A PESTI HATLÓ martius-juniusi négy hónapos folyamára előfizetés nyittatik. Vidék., e postán küldve 6 írt 50 kr. Budapesten házhoz küldve 5 frt 30 kr. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, uriutcza 8. sz. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében, úri-és kigyóutcza szegletén. — Az előfizetési levelek bérmentve küldendők. Pesti Napló kiadóhivatala. London, febír. 16. 4. „A béke vágya él, de gyorsan tűnnek reményei.“ — Ez hivatalos meghatározása azon anomál félállapotnak, mely szerint Anglia s Francziaország nincsenek sem omló békében , sem ebenes háborúban Oroszországgal, sem nem semlegesek az éjszaki politika irányában. — Kisértsük meg a hivatalos definitiónak bővebb kifejtését, s vizsgáljuk közelebbről: mik a még gyéren fenmaradt békeremények? s miben áll gyors tünedezésök ? — A czár csak közbenjárók nélkül hajlandó alkudozni azultánnal, s a béke fő feltételéül követelményeinek megadatását kivánja rendületlenül, minek is zálogául a Dunafejedelemségeket még mindig megszállva tartja. Ellenben a középeurópai nagyhatalmak s főleg a nyugoti kormányok a közvetítés elvétől elállani vonakodnak, az orosz követelményeket elfogadatlanoknak ítélik, s a Feketetenger birtokát mintegy zár alatt őrzik. Ha ez ellenes akaratok párhuzamos két vonalban futnának, minek végtelenül kinyujtatva sem találkozhatnak, úgy a háború bizonyos volna; de minthogy ama két vonal párhuzama nem szabatos, nem mértanilag olyan, — a háború csak valószínű. Áll ez az ellentes akaratok mindhárom ágazatára nézve. Mert midőn Victoria királynő, Napoleon császár, ez utóbbinak sajátkezű levelében Miklós czárhoz, a háborúba elegyedett két fél közti egyenes alkudozást nem ellenzik, hanem csak az alkudozásiig megalapitandott egyezkedésnek a négy nagyhatalom elé terjesztetését kívánják; s midőn más részről Ausztria s Poroszország oly szervezetű congressusnak indítványba hozatalát tervezik, melynek feladata volna a hadviselő feleket egyenes alkudozásra bírni; midőn végre ekként a nyugati kormányok csak bevégzését, a középeurópai hatalmak pedig csak kezdeményezését tartják fen maguknak a czáz szultán közti egyenes alkudozásoknak, melyeknek eddig egész flyama fölötti ellenőrködést s vezetést kívántak . Európa akarata, a közbenjárás elve körül, nem fut többé szorosan párhuzamos s végleges találkozhatást kizáró irányban a czár akaratával. Ha tehát az orosz császár kedvező választ adna a franczia császár levelének ide vonatkozó részére , vagy ha a nyugati kormányok egyezőleg járulnának Ausztria s Poroszország indítványához, melyhez mint állittatik , Orloff gróf előleges helyeslését adá a czár nevében, úgy a béke egyik főakadálya el van hárítva. — Közelítés történt a vitakérdésnek második, nem egyenesen európai oldalát, az orosz követelményeket illetőleg is. A nyugoti flottáknak u. i. a Bosphorusba visszatérte, ahonnan aligha kimozdulnak jövő hó közepe előtt, mely ideig a tengeri viharok s a jég az orosz hajóhadat is veszteglésre kényszeríti Sebastopolban vagy a kaffai öbölben, miáltal az összeütközés hosszú időre kikerültetik ; továbbá a m. Portát erősen megszorító azon kemény feltételek, melyekhez Francziaország , főleg Anglia adandó anyagi támogatásukat kötik, u. m. döntő szó a szambuli kabinetben a későbbi béke mikénti megkötését, s a hadnak mily czélok s határok közti viselését illető minden dolgokban: kiriasztá az ottomán kormányhatalomból a széles háborúra törő, további confessiókról, ki-s b.felé, tudni nem akaró elemeket. Mert az újabb változások a török kormányban két értelemmel bírnak : egyrészről, a nyugati hatalmak túlszigora által a m. Portában felkorbácsolt azon hajlamról látszik tanúbizonyságot tenni, melynél fogva ez készebb az orosznak részben átengedni azt, mit a segédhatalmak tőle egészben kérnek — a török függetlenséget; másrészről azon ügynek legalább ideiglenes megbukását jelenti, melyet a nagy tisztelettel s azultán által is fogadott, de a működéseiben Redcliffe lord által ellensúlyozott Dudley-Stuart lord, — a „desperatarum causarum advocatus“ — Konstantinápolyban képviselni volt. — Végre mi az éjszaki s egyéb európai akarat egymástóli eltérésének harmadik pontját, a Dunafejedelemségek, a Feketetenger kölcsönös megszállva tartását illeti: e tekintetben is, úgy látszik, gyérité a nehézségeket ismét Napóleon császárnak a nap nagy eseményeit képező levele. E levélben u. 1. egy színvonalramehetvén a köztörvénybe ütközött orosz invasio az oláh herczegségekben, a Feketetengernek szerződést nem sértő megszállásával; s ekként ez utóbbi szükség szülte cselekvény amaz önkénytesnél nem súlyosabbnak, nem az „orosz tó“ világzóvá alakítására czélzó tényinek, hanem csak ellenzálognak állíttatván fel: a vitakérdés területi csomója könnyebb módon tétetik megoldhatóvá, — t. i. az orosz szárazföldi, — s a nyugoti tengeri seregnek egyidőbeni visszavonása által azon helyekről, hova a háború indokai által hivattak. — S ezek a még virágzó békeremények! — Lássuk meg, mi okozza azoknak kormányilag is bevallott gyors fonnyadását. — Napoleon császár levelének nemcsak azért nem ígérhető siker, mert az egészben véve mégis többet kiván, mint mit a czár a történtek után megadhat, hanem azon oknál fogva is baljóslatú, mert főleg végsorain, ahol a magát csak „jó barát“-nak nevező koronás iró elmondja, hogy ő hű maradt a czár által múlt év elején hozzá intézett azon levélbeli ajánlatok s programmhoz, melyben a rend fentartása, a szerződések tisztelete , s a békének szeretete köttetik szivére — az attikai só pazarul hinteték el. Igen valószínű tehát, hogy a franczia császár levele, mely általában véve a visszavonulásnak nem arany, hanem fahidjával kínálja meg a czárt, tagadó választ vonand maga után; sőt hirszerint Castelbajactól már érkezék is táviratilag ily üzenet : „nem“-mel térek vissza. S ez esetben a császári levél csak mérget fogott cseppenteni a már különben is igen keserű vitába, mert manifestum lévén az a franczia nemzethez, s ultimatissimum a czárhoz, minden további engedmények elől bezárja az utat. Számosan azon nehézséget is látják a napóleoni levélben, hogy az, szerintök, a közbenjárás elvében csak látszólag enged, s lényegileg határozottabban ragaszkodik ahoz az eddigi alkudozásoknál; hogy továbbá az a Dunafejedelemségeknek egyezkedést előző kiüríttetését kivánja; s hogy végre e kívánság teljesíttetésének esetére sem igér a nyugati hatalmak részéről többet, mint az orosz hadihajók a Feketetengerrőli jelen letiltottságának megszüntetését, nem pedig Euxine vizei közös hajóztatásának ezentúlra is feladatását. Ez vagy ama fennebb adott magyarázata a szövegnek helyesebb-e, — határozza el maga az olvasó. De bármelyik legyen igazabb : annyi kétségtelen, hogy Napóleon császár levele tünedező remény. — Mi az Ausztria által tett vagy teendő congressus-tartási indítványt illeti, — a remények e második tengelyét is kora kettétöréssel fenyegeti az erély, melyre közelebbről a nyugati kormányok a közvélemény által hajtattak. Már megindult u. i. az angol, franczia szárazerők szállittatása kelet felé, s tegnap vonult át az első kir. őrezred a Strand nagy utczán zeneszó s a nép éljenei mellett, mineket Waterloo óta nem viszhangzottak London komor falai. Az első parancs indulásra csak mart. hó végéről Máltáról szólott; ma ellenben már minden oda mutat, hogy a 10 ezernyi hadtest talán még e hónap végén leend Máltában, hova addig a sereget továbbmenesztő rendelet meg fogott érkezni, mely is rögtön foganatba vétetendik akként, hogy Málta csak rendez-vous-ul fog szolgálni. Vannak, kik azt szeretik hinni, hogy angol s franczia vér elcseppenése török földön engesztelő hatást gyakorland a czárra, de legtöbben azt tartják, hogy az angol s franczia szuronyok keresztbe feszülése az oroszokéval fel fogja bomlasztani a congressust, ha ez mégis ez ideig össze fogott volna ülni. Helyén lesz szólalom itt azok gyanús sejtelmeiről is , kik szerint a „l’empire c’est la paix“ csakugyan „l’empire c’est l’epais-t“ jelent, s kiknek hitében Napoleon császár akárhogy is fel fogja találni azt, mit keres, a háborút. Ezek véleményében a franczia császár csak azon tervből indítá meg a szé helyek körüli vitát, hogy általa az olmützi, berlini, varsói összejöveteleket ellensúlyozólag, az európai ügyeket dynastiai érdekeinek kedvező oly folyásba hozza, melynek kényszererejénél fogva, a különben ellene állandott Anglia vele járjon. S ezért haladott, úgy mondják ezek, a folyó vitában mindig az angol kormány előtt; s ezért ő az ma is, ki Angliánál komolyabban sürgeti a közeurópai hatalmakat semlegességük felmondására, mert a semlegességtől annak idejében megválásuk, úgymond, a háború folytatását lehetlenítené, míg ellenben annak ma odahagyása a háborút talán röviddé, de mégis átalánossá alakítná. És ily természetű általános háború, igy végzik az okoskodók , oly hatalmi állásra emelné rövid idő múlva keleten, az összes continensens a középtengeren is, minőre egyenes után s egyéb constellatiók közt egyhamar nem vergődhetnék. Én, mellőzve ez utóbbi sejtelmeket, a fennebb elmondottakkal vélem megfejthetőnek a jelen félállapot rejtélyét, ennek Clarendon lord által adott definitióját. Azon kedves hazámfiai amott Budapesten, kik az eseményeknek oly magasan emelkedtek színvonalára, vagy még ennek is föléje, miszerint a tények algebrájából képesek a török birodalom sorsát, Oroszország terveit, Ausztria s Poroszország szándékát Anglia s Francziaország leendő politikáját, szóval a világ jövőjét kivenni, míg mi itt a budapestinél valamivel szélesebb látkörből csak egy tényt látunk, s ez, hogy semmi sem tény, ezek, mondom, talán ügyesebben bírják a jelen ügyállást, s a méhében rejlő titkos teendőket deciphrirozni. A lordok házában tegnapelőtt folyt tüzetes vita a kérdés fölött igazolt minapi azon észrevételemet, hogy e tárgy retrospectivája a fontosabb jelen s jövőnél fogva érdekét veszté, s hogy a coalitio a blue-bookból többé, meg nem buktatható. Mindig is inkább história professora az angol kormány, mint felelős minisztérium, valahányszor a kék könyvvel hóna alatt jelen meg Westminster palotájában, s mindig is inkább iskola s auditorium a parlament ez esetekben, mint nemzeti ítélőszék. — Kettőt a keddi vitából említetlenül nem hagyhatok. Első Aberdeen lordnak, a török birodalom irányában gyenge politikát, sőt nem tiszta szándékot sejtető e nyilatkozata: „Nem tekinthetek szorongás nélkül a háború következményeire , magát a török birodalmat illetőleg is , mert bármint végződjék is a harcz, az Törökország jövő állapotára, viszonyaira legveszélyesebbé válhatik.“ Anglia s Francziaországnak csak komolyan kell akarnia, s a veszély kerülni fogja az ottománok hazáját. ” Második azon jellemző körülmény, hogy Clanibarde lord beszédének azon része éljeneztetett meg kitörőleg, mely az Anglia által Oroszország miatt szenvedett kárnak utolsó fillérig megtérítését sürgeté. Mi a L. s. d. politika? Holnap fog Layard által az alsó házban is szőnyegre hozatni a keleti vita. Érdekkel csak Israeli beszéde bilánd, s talán Palmerston lord várt nyilatkozata miatt előztetik meg. A Russel lord által az alsóház elé hozott parliamenti reform bill-t jövő „Heti szemlémében tárgyalni fogom. A „Morning Chronicle“ már két ízben hozott kivonatot a Pesti Napló „Keleti leveleidből. Mióta Londonban vagyok, nem leltem az angol sajtóban magyar lapokból merített idézések vagy közléseket; ez az első eset tudtommal, mely is nemcsak a keleti levelek írójának, de a „P. N.“ szerkesztője s kiadójának is hízeleg. LUCIFER KISASSZONY.*) XXIII. A kastély. Az öreg asszony és kalauza észrevevék a roqueverdei kastély magas homlokzatát, mely homályosan zöld tömegekből látszott kiemelkedni s melyet a hold fénye világított meg. Tovább menve egy falhoz jutának, melynek tetejét nagy fák lombjai szegélyezték körül. Ezen fal a park kerítése volt. Az idegen és Clodion asszony még valami két vagy három perczig folytaták néma utjokat. Ekkor egy keskeny, alacsony ajtócskához értek, melynek küszöbét gumi moh és lopvanősző növények egészen ellepék. Az idegen megállóit. Zsebéből sima aczélkulcsot húzott ki s beillesztő a kis ajtó zárába: ez rögtön, és pedig legcsekélyebb nesz nélkül, megnyílt. — Jőjön, úgymond az idegen , s maga előtt betolá az ajtón Clodion asszonyt, azután maga is belépett s újra gondosan bezárá az ajtót. Oly park belsejében valának most, melynek fénye és pompája dicsőn kiálthatta volna a versenyt Versailles kertjeinek királyi ékességeivel.A hold kékellő fénye csak határzatlanul s összefolyó csillámmal világítá meg a végig nem látható távlatokat, melyek mintha átlátszó ködben úsznának. Itt ott mozdulatlan rémek gyanánt emelkedtek fehér szobrok márvány talapokon. A telehold sugarai szikrákat vetettek egy szökőkút vízsugarába, s úgy látszik, mintha ez egész játék kicsin, szeszélyes csillagokat tánczoltató eső volna. Azon perezben, midőn a kerítés ajtaja ismét bezáródott az éjjeli látogatók mögött, messziről dühös ugatást lehet hallani. Pillanatig ez ugatás megszűnt, azután — már közelebbről — még dühösebben újon elkezdődött. *) Lásd Pesti Napló 1186.számát. Clodion asszony, minden tagjában reszketve, az Istennek, kiben alig hitt, ajánlá nyomorult lelkét, melyben épen nem hitt. A fiatal ember ellenben semmi félelmet sem tanusita; csak gyorsabban haladott s türelmetlenül roppantgatott lábával. Ezalatt az ugatás mindinkább közeledik. — El vagyunk veszve! mormoga Clodion asszony annyira rémülten, hogy foga vaczogott. Végre feltűnt azon lény, mely mind ez ijedelmet okozá: egy roppant nagy eb a pyrénéi hegyekből. Szökellve, véres szemmel, felborzasztva szőrét, szaladt a jövevények felé. Clodion asszony térdre esett. De a dühös állat alighogy megismeri a fiatalembert, rögtön megváltozott: rémületes és fenyegető magatartása — átmenet nélkül — alázatos és engedelmesen; megszűnt ugatni, földhöz lapult s hason mászvacsuszva közeledek az ifjúhoz , nagy farkát csóválva s barátságosan nyivákolva. — jól van , jól, Fidél, susogott a fiatal ember, nem volt szükséges, hogy oly lármát csinálj. A kutya fölemeld fejét s a hozzá szólónak kezét kezdé nyalogatni. Clodion asszony tökéletesen biztosítva érezé magát. A fiatal ember pedig folytatá : — Most már, Fidél, menj aludni! . . . S ezen szavait oly mozdulattal kiséré, melyet az eb kétségtelenül igen jól megértett, mert azonnal felszedelőzködik, ugyanazon irányban távozva, honnan érkezett volt. — Ettől is megmenekedtünk, szólt ekkor a fiatal ember Clodion asszonyhoz. De az a baj, hogy e veszett állat ugatása tán fel is riasztá a háznépet; ennélfogva tanácsos leend még néhány perczig várakoznunk, mielőtt a kastélyhoz közelednénk. A vén asszony igent intett fejével; a nagy félelem, melyen az imént keresztülment, pillanatra megfosztá őt a szólás tehetségétől. Egy kis kerekbe vezetteté magát kísérőjétől, s itt mind aketten, némán és mozdulatlanul mintegy öt perczig lesben maradtak. De semmi nesz sem hallatszván, minden , a park és kastély egész környéke csendesnek bizonyulván, csakhamar ismét kiléptek. — Menjünk, úgymond az idegen, siessünk! ... És most még inkább, mint valaha, legmélyebb hallgatás.... A két személy tehát ismét folytatá útját. Csendesen haladtak, lélekzetöket visszatartva, óvatosan lépve a száraz levelekre, nehogy ezeknek sziszergése valakit felébreszszen, s mindig a kerítés fala mellett tartva magokat, hogy árnyékban maradjanak s a hold felfedező világa által el ne árultassanak, így jutottak végre a kastély homlokzatához. Ennek nagyszerű s csaknem herczegi szerkezete az építészet minden kincseit tárta fel a szemlélőnek. Egy széles lépcsőzet, sima kőlépcsőkkel s szeszélyesen kifaragott vasrácsozattal, két felé ágazva vezetett az előcsarnok boltozatos három ajtajához. Óriási alakok zárták villáikon az első emeleti erkélyt. Minden ablakot végtelen finomsággal s Goujon vésűjéhez méltó ügyességgel kőbefaragott ékességek szegélyeztek körül. Párjával együvé állított szirének egymáshoz támasztva képezik a tetőpárkányzat boltozatait, melyek a czimeres szélkakasokkal ellátott cserépfödélen felülemelkedtek. Clodion asszonynak csak futtában lehete mindezen csodákra egy szempillantást vetnie, mert kalauza sebesen húzta őt maga után. Az ifjú ember s a vén asszony megkerülik a kastélyt s egy a falba oly ügyesen beillesztett ajtóhoz jutottak, hogy léte felett még az is kételkedhetik, ki azt jól ismerte. Szürke lapjai tökéletesen hasonlítottak a fal kövezetéhez s ezzel egészen összeolvadtak. A fiatalember egy második kulcs segélyével ezen ajtót is kinyitá; de miután ő és Clodion asszony beléptek rajta, csak félig zárá be azt maga után, alkalmasint, hogy visszavonulás esetében gyorsabban s könnyebben menekülhessen. Az épen ■ leirták ajtó mögött egy sötét folyosó, e folyosó végén egy keskeny és meredek lépcsőzet vola. Felmentek, s itt a fiatal ember megnyomott egy rugót, minek következtében egy falap mintegy varázslat által lecsúszott s oly széles tért nyitott, hogy közép vastagságú ember oldalvást átférhetett rajta. Clodion asszony és társa keresztül mentek s egy tágas sikátorban, vagy jobban mondva, csarnokban valának, melyet két lámpa — egy-egy állványon a csarnok két végében gyengén világosított meg. Jobbra-balra magas, széles ajtók nyíltak, mindegyik oldalra tizenkettő, mindössze tehát huszonnégy. Minden két-két ajtó közt nagy családi arczképek, mind czímerekkel s pompás rámákkal ékesítve, függtek a falon. A félhomályban határozatlanul kivehetők valának pánczélos lovagok vad alakjai, országbírák és törvényszéki elnökök ünnepélyes ábrázatai s az akkor még élő Roqueverde marquis szép és brut ősanyáinak urnagyilag feszes derekai. Az idegen oda fordult társnéjához; nem szólt egy szót sem, de ujját ajkára tevén, oly kifejezést ölte arczára, mely szólóbb volt a világ legajánlatosb ékesszólásánál. Ugyanekkor egyik pisztolyát is kihúzta övéből, annak kakasát felvonta, s így — lövésre készen — láb- Ujjhegyen előre haladt. Clodion asszonyt az alig eloszlatott rémület most kétszeres erővel megszálló, félig eszén kivül, csak ösztönszerüleg követé kalauzának utasításait. Ez utóbbi a csarnok másik vége felé ment, ott balra fordulván, egy kifaragott aranyos nagy ajtónak egyik szárnyát kinyitó, karon fogó Clodion asszonyt, beléptető, az ajtót ismét bezárás belső reteszét előtolá. — Mindjárt helyen leszünk, monda ekkor lehető leghalkabb hangon. Eddig még minden jól megy. . . , Várakozzék itt reám, rögtön visszatérek. (Folytatjuk.) P á r i s , február 16. a Napoleon levelét olvassa minden franczia; azt hiszik, ez az első ágyú, mely Orosz és Francziaország közt újra megszólalt. A nyilvános okirat, mely nemzeti érzelemre támaszkodik , kétség kivül kedvező benyomást ten a tömegekre, azonban valami rémitő, a börze hogy esik ; ezen urak nemzeti érzelmére nem lehet támaszkodni senkinek, soha! Rájuk e levél villámcsapás volt. Nem beszélnek többé , csak a levelet mutatják egymásnak , fogynak mint az árnyék, pusztulnak mint Pharao népe, avval a különbséggel, hogy ezeket a Fekete tenger meríti el. Anglia ép oly határozottan kezd a vész elé nézni, mint szövetséges társa; több máltai hajókon seregeket szállítván, mondják, már láttak is angol egyenruhákat franczia földön, hol a szövetséges katonák megbarátkoztak, a tenger partján, franczia bor, és az angol nemzeti dal mellett. Ez nem is lehet máskép, hisz nyíltan kimondá az államtitkár lord Beaumontnak : „Biztosíthatom nemes lord barátomat, mikép béke-reményeim többé nincsenek ! Az alkudozások befejezvék már Bécsben, követeink együtt jőnek vissza Pétervárról, mit hivatalos érintkezésünk megszakadása követend.“ A Times: „Minden oldalról hatalmas készületek történnek, s egy pár hét alatt meg fogja látni Oroszország császára, miszerint egy megsértett ellenféllel áll szemben, s e megsértett fél nem más, mint az egész polgárosodott világ! Seregünk a szárazon, 11,000 emberrel szaporodik ; tengeri erőnket nincs szükség nevelni , hatalmasabb lévén mint mit valaha Anglia birt. 15,000 tengerpartőr bárkázik el rögtön öblünkből. A balti tenger szabad, a jég felolvad, s a legtekintélyesebb hadsereg fogja az orosz hajóhadak éjszaki útját elvágni. Néhány nap csak s minden kétely eloszlandik.“ Ily pontig sem a színészet, sem a fenyegetés politikája nem megy. Az Indépendant de Moselle szerint nagy mennyiségű tüzérkészletek küldetnek a metzi és straszburgi fegyvergyárakba, hol 80,000 fegyver hever, szükség esetében mind keletre szállítandó. Egyébiránt nincsenek a török földön fegyverhiányban, miután a török katonák Viddínben az utczákon 25 piaszterért árulják a muszka