Pesti Napló, 1854. május (5. évfolyam, 1243-1267. szám)
1854-05-25 / 1263. szám
vitelét i. é. máj. 1-jétől kezdve 2 hóra vámmentesnek nyilatkoztatta. Ezen jótékony intézkedéseknek csak kevés ideig örvendhettünk. Tegnap a michatowicei lengyel határhatóságoknak a legszigorúbb parancs osztatott, hogy árpán kívül semmi más gabnát Krakóba szállíttatni ne engedjenek. Mint mondok, ez súlyos csapás, mely annál inkább nehezül reánk, mennél kevésbbé voltunk arra elkészülve. A kenyérliszt és főleg a rozs ára nálunk azelőtt nem ismert fokra hágtak. Egy korett rozs 13 ft30kr., és én valóban nem tudom, mint fogjuk ama két hónapot az aratásig áttengetni.Sokan azon véleményben vannak, hogy a tilalom Ausztria elleni demonstratio. De e nézet véleményem szerint teljesen hibás. E tilalomnak oka úgy látszik csakugyan a lengyelországi téli vetések aggasztó voltában fenekük s legjobb bizonysága, hogy e rendszabály semmi politikai színezettel nem bír, azon körülmény, hogy az orosz cs. kormány még legújabb tilalmában is az ausztriai cs. k. hadsereg javára kivételt tett, megengedvén, hogy a rozs vagy kenyérgabna Lengyelországból Krakóba vitessék, ha a szállító kimutatja, hogy azt az ausztriai cs. k. csapatok számára viszi. Hadi mozgalmak Délkeleti csatatér. A legfontosabb esemény a dunai csatatéren Szilisztria bombáztatásának félbeszakítása. Bukarestben ezt azon körülményből magyarázzák, hogy a vár parancsnoka a feladás iránt alkudozó sokba bocsátkozott. E hiedelem megalapítására látszanak készítve lenni azon bukaresti távirati sürgönyök, melyek egy bazardzsiki csatáról szólnak, s melyről az első távirati sürgöny azt mondja, hogy az oroszok Bazardzsikot megrohanták, a törököket teljesen (mindegy szálig) megsemmisítették, a futás közben 6 pasát elfogtak és csak Omer pasa tartja magát egy erősségbe bevonva; a másik távirati sürgöny pedig, mely hasonló bukaresti forrásból támadt, azt állítja, hogy a Tacban Dere felső folyóterületén, tehát Bazardzsik közelében, a törökök hátrányára előfordult csata következtében Musza pasa Szilisztria parancsnoka e vár feladása iránt alkudozásokba bocsátkozott, így tehát a Szilisztria bombázásának félbenhagyását az oroszok nekünk teljes világossággal megmagyarázták volna; most már nincs egyéb dolgunk, csak higgjük. Ám higgje, ki akarja. Mi kötelességünknek tartjuk, a régibb és újabb események adatait constatirozni, s a valóságot ekként legalább megközelítőleg kipuhatolni. Erre nézve meg kell emlékeznünk azon rendes rovatunkban néhány nap előtt közlött távirati sürgönyről, mely mondá, mikép Grutenhjelm tbk az alatta álló orosz hadoszloppal Rassova megkerülésével tört magának utat Szilisztria felé , egyszersmind mondva volt, hogy e hadműködés nagy veszteségbe került. Ez lehetett tehát azon bazardzsiki csata, melyet a bukaresti tudósítások a törökökre nézve oly végzetteljesnek imnák le, de mely valószínűleg nem volt más, mint az oroszoknak nagy ügygyei bajjal kivitt oldalmozdulata, ha t. i. valósulna az, mit ismét egy bukaresti máj. 17-ki tudósítás mond, hogy Lüderstbik 30000 emberrel közel Szilisztria alá érkezett, hozzátévén, hogy előhada Karassánál csakugyan jelentékeny csapást szenvedett. Továbbá tegnapi legújabb postai rovatunkban említik, hogy Szilisztriánál a törökök az oroszok hajóhídját, melyen az átkelést már megkezdték, szétrombolták; egyszersmind állítja maga egy bukaresti máj. 19-ki tudósítás, hogy a bombázás félbehagyását egy meglehetősen komoly csata előzte meg az orosz ostromló csapatok és egy Sumla- Bazardzsikból érkezett török figyelőhadtest közt, mely azonban eredménytelen volt. E szerint tehát Bazardzsik tájáról nem Lüderstik látszik megérkezettnek, hanem egy török figyelő hadtest, mely a Sumlából jött, az orosz „Invalide“ szerint 5000 emberrel egyesülve lehetővé tette Musza pasának az oroszok hajóhídja elleni támadást, melyet „a török ágyúk szétromboltak,“ mi lehet tehát természetes, és következetesb, mint hogy erre ,,az orosz ágyuk elnémultak,“ azaz: Szilisztria bombázása félbenhagyatott, miből természetesen aztán csak bukaresti logika képes azt gyanítani, hogy Musza pasa a vár feladatása iránt alkudozik; valamint hogy daczára „a meglehetősen komoly eredménytelen ütközetnek, Szilisztria mégis vizi és szárazi részről teljesen be van zárolva. Valószínűbbnek tetszik mindenesetre, hogy miután az oroszok az először máj. 1-re s aztán toldalékkal 13 ikra oly fennen kürtött bevételi kisérletnél nagyon megerőtették magukat, most egy erős lélekzetvételt tartottak szükségesnek, mely alatt gondolkozhassanak, mely napra tűzzék ki ismét Szilisztria „elmaradhatlan“ bevételét! Hasonló hitelt érdemel a Lloyd egy rszsuki levelezőjének azon tudósítása, hogy Karagetsnél (Razgrad közelében) csata vivatott volna, mit e levelező azért nem tart valószínűtlennek, mert Oltenitzánál 30,000 orosz állt készen az átkelésre, tehát nagy nehézség nélkül Razgradba érhetett, hol a szeraszkiei csapatainak magvát, 60,000 embert az ellen elé fogja vezetni. Azonban már tegnap említik, hogy az Oltenitzánál folyt heves harcz nem lehetett az oroszokra nézve kedvező, s most írja erről a Krenst. mtg egy bukaresti levelezője, hogy az oroszok ott érzékeny veszteséget szenvedtek, a betegek és sebesültek szállítása folyvást tart. Kis-Oláhországot illetőleg még egy bukaresti máj. 17-ki folyó tudósítás újra fölmelengeti azon valóban kevés hitelre méltó hírt, hogy az orosz fővezér intézkedése Kis-Oláhország odahagyása iránt Sz. Pétervárott a legnagyobb roszalással találkozott, s annak ismétt elfoglalására szigorú parancs érkezett, addig egy bukaresti máj. 20-ki távirati sürgöny így szól : „Csak 16-án történt Kis-Oláhországnak az oroszok általi teljes kiürítése. 16-a óta Liprandi tbk Szlatinában tartja főhadiszállását. Az összes betegek és podgyászok folyvást belebbeztetnek városunkon keresztül Jassyba. Azon hét krajovai, kik egy ideiglenes kormány megkisérlett alakítása miatt elfogattak, itt haditörvényszék elé kerültek s agyonlövettek. A török előőrsök 17-én az Olt folyó jobb partján megjelentek s Szlatina ellenében állást foglaltak. Liprandi tök nagy erőfeszítéseket tesz, hogy a szlatinai kőhidat jó védelmi állapotba helyezze. Az eddig tett intézkedések után a törökök részéről további előnyomulásra s az Olt vizén leendő átkelésre nem gondolhatni.“ Az oroszoknak e kivonulása nem volt háborútlan, mint azt az első tudósitások hirtelek. Ápril 25-kétől egész máj. 2-áig naponkint fordultak elő ütközetek Kis-Oláhországban, melyek az oroszoknak , miután erősítésre gondolni nem lehetett s a törököknek rendesen túlerejök is volt, sok ember veszteségbe kerültek.Komolyabb ütközetek máj. 2-a után is fordultak elő az Oltnál. Tuzlánál 10-én történt makacs összecsapás. Az ütközet több óráig egész az éj beálltáig tartott , mely az oroszok hátrálásának kedvezett. Egy vidini máj. 16-ki levelezés szerint ott folyvást tartja magát azon hír , hogy Kalafatba franczia csapatokat várnak. Sum lába máj. 8-án 3000 egyiptomi érkezett Várnából 30 ágyúval. Omer pasa Bazardzsikot nagyon erősítteti, sánczok, redoutok , töltések és ágyukkal látja el, egészen úgy mint Kalafatnál. A „Moniteur de l’Armée“ az orosz és török csapatok hadállásáról a Dunánál következő képet ad : A legszélső jobb oldal az Olt balpartjánál áll azon hadtestből, mely Ponajából s Kalafat elől jőve s egy második hadtest által, mely nem rég Moldvából érkezett, megerősittetett. Tartaléka Pitestinél áll. Ezen jobb szárny a középpel Gyurgyevo által van összekötve, hol egy harmadik hadtest táboroz. A közép maga Gyurgyevotól egész Kolaras és Rassováig terjed ki s a bal Dunapart hosszában. Tartalékai Bukarestben vannak. A balszárny Rassovánál kezdődik, megszállva tartja Dobrudzsát s Odessa által Osten-Sacken csapatjaival öszszeköttetésben áll. Tartalékai Mazsinnál táboroznak. Az orosz hadműködési vonalnak ennélfogva legalább 50 mfldnyi terje van az Olttól a Duna torkolatáig. E hadsereg létszámát 150—180,000-re tehetni. A másodtartalékok még a Dnyeper partjain állnak s számukat még nem lehet tudni. A törökök ellenben, kik úgy mint elleneik összevonták csapattömegeiket, következőleg vannak felállítva. A balszárny az Olt balpartján fekszik s főhadiszállása Szlatinában van; a tartalékok Krajovában vannak, a Duna által a középpel összeköttetésben. E szárny áll Vidin és Kalafat volt helyőrségeiből s a Zófiából oda rendelt csapatok egy részéből. A közép,szemközt az oroszokéval, Nikápolytól Szilisztriáig terjed, s Ruszjuk, Turtukai és Szilisztria erősített helyeket tartja. Tartalékai Sumlában vannak. A jobbszárny a Trajánsáncz hosszában terjed el. A tartalékok Bazardzsik és Várnában vannak. A török haderőket 120—130,000re tehetni. Második vonalban állnak a drinápolyi új csapatok s a harmadikban az 50—60,000nyi angol-franczia csapatok, melyek ekkorig Gallipoli, Skutari vagy Szambulba érkeztek. A máltai „Portofoglio“ máj. 11-dikéről jelenti Stambulból : „A két angol dandár, melyet Adam és Campbell tirkok vezényelnek, lord Raglantól parancsot kapott külön missióban az elhajózásra magát készen tartani, úgy hiszik, mikép rendeltetések Szebasztop a szárazi és vízi részről leendő megtámadtatásában részt venni. Bárha e kikötő város védművei és helyőrsége igen erős, mégis azt hiszik, hogy annak el kell esnie, ha az egyesült flották által a tengerről s a szárazról 20000 emberrel fog megtámadtatni. Valami hasonlót látszik gyanittatni Dundas admirál napi parancsa az odessai bombázás óta : „Britannia fedélzetén Odessa előtt april 24. 1854. Az aladmirál és főparancsnok háláját fejezi ki azon sikeres buzgalomért, mely által a csamolos az orosz hajóhad Odessa előtt a Jones kapitány alatti közvetlen vezénylet alatt megsemmisíttetett. Az aladmirál úgy hiszi, hogy mostantól kezdve a lobogó sérthetlensége mindenütt szigorúan tiszteltetni fog. Reméli, hogy a parancsnoksága alatt álló egész hajóhad mielőbb alkalmat fog nyerni, buzgalma és bátorsága kitüntetésére a közös ellen legyőzésében. Dundas aladmirál:“ Odessában a gabnakészleteken kívül nagy kőszéntömegek vannak felhalmozva, s azért attól tartanak, hogy az egyesült flották ha másért nem is, legalább kőszénnek ellátás végett támadást fognak tenni Odessa ellen. Marseillen át Stambulba érkezett tudósítások jelentik, hogy a franczia Descartes, Vauban, Magellan és Charlemagne fregátok, aztán az Agamemnon és Sanspareil angol gőzösökből álló fregát a szebasztopoli ostromzarló hajóhadtól elmentek, hogy a még tengeren levő összes orosz kereskedelmi hajókat elfogják s az oroszok által elhagyott kisebb erősségeket szétrombolják. E szebasztopoli tudósitások máj. 6. történt elindultakor az összes orosz kikötők a Feketetengeren tényleg ostromzárolva voltak. Éjszaknyugoti csatatér: Gustawswär erősségnek a finn tengeröbölben az angol flotta általi szétromboltatásáról s 1500 orosznak fogolylyá tételéről már a tegnapi számban hoztunk távirati sürgönyt. Gustawswär a finn öböl bemeneténél egy szigeten fekszik, mely közel fekszik a finn tengerpart délnyugati részén a tengerbe kinyúló földnyelv csúcsához. E nagyobb jelentésű esemény után még további hadi tényeket várhatunk a keleti tengeren, még pedig mielőbb. Meg kell jegyeznünk, hogy Gustavswär kulcsát képezi Sveaborg vár és kikötőnek, melyet szakértők bevehetlennek nyilvánítottak. E várnak alapját gr. Ehrenswärd Ágoston tette le 1749-ben. Roppant költséggel sülyesztették el a bemenetnél a gránit-sziklákat, melyekben Finnlandban nincs hiány, s a közel fekvő öt sziget első rangú várakká alakíttattak át. A legdélibb ezek közt Gusztawswär, s a vár kulcsát képezi. Ez és Back sziget közt foly az egyetlen hajózható víz, csak oly szélesen, hogy egyszerre csak egy hajó kelhet át rajta. Ezen túl a tenger ismét nagy medenczévé széled ki, mely a leghatalmasb flottának is elég helyet nyújt, s minden oldalról sziklaszigetek által van körülvéve, s az itt horgonyzó hajókat mind az elemek mind az ellenség ellen utalmazza. Gustawswartől csak kis távolságnyira s éjszak felé fekszik a Margőr sziget, mely a tengeren nyűgat felé ural. Warger mellett keleti irányban fekszik Stora Ostravar TDOQKiIT ÍS IRODALOM Legújabb regényeink: II. 56—57(209—210). Derű és ború. Regény. Irta Vahot Sándorné, Csapó Mária. Kiadták Tóth Lőrincz és Vahot Imre. Pest, 1854. Müller Gyula bizománya. Kisrét. Két kötet: 316 és 228. Zajló indulat, sebzett kebel, fájdalmas kiábrándulás találhatnak-e pihentetőbb nyughelyet, hajósabb irt, édesebb vigaszt, mint a mit szerető családi kör mennyországa nyújt ? ... Ez azon gondolat, melynek igazságáról ha ki még nem volna is meggyőződve, a fenczímzett regény végigolvasása, végigélvezése után bizonynyal meggyőződhetik. Nem tulajdonítunk ime felfogásunknak tárgylagos jelentéket, midőn azt állítjuk, hogy ezen gondolat képezi a széplelkű hölgy regényének alapszínét, hanem mint így vélekedünk, mert a munka így hatott lelkünkre, és hajlandók vagyunk ehez képest a regény czímét is oly módon magyarázni, hogy a derű a családi boldogságot jelenti, a ború pedig azon czéltalan hányódást, melynek martalékaivá leszünk, mihelyt a szivet melengető és főt derítő családi kör szentélyéből kisodorvánk. Hála ezért a derék magyar nőnek, Csapó Máriának, hogy tollat fogva, ezt kiválólag azon életkor dicsőítésére használta fel, melynek egyedül a női lélek képezi lelkét, s melyet érdemleg csak is női lélek bir szemünk elé varázsolni. De ha latba sem vetjük a munkának ezen, talán nagyon tzönleges, subjectiv érdemét, hálát kell érte mégis szavaznunk a szerzőnőnek, mert benne más tekintetben is becses termékkel gazdagító irodalmunkat. Mondhatnék, termékekkel, mert habár az egész regény meseköre a sokfelé szerteágazott Zombor-család tagjainak viszontagságaira szorítkozik is, az összefüggés minda mellett annyira — hogy ne mondjuk — csupán családias, nem pedig művészetileg kényszerű, hogy inkább egyes önálló részletekből együvé rakott, beszélyecskék- és genreképekből összeállított kedves mozaikművet, mint réteges egységgé olvasztott regényt találunk. Távol tőlünk, hogy ez észrevételt megrovásképen tegyük. Meg vagyunk győződve, hogy az írónő , ha szorosan a regényi egységhez tartja magát, koránsem lepett volna meg bennünket annyi bájos képpel, oly változatossággal, annyi számtalan — kivált női — szép jellemalakokkal, mint azt téve, midőn a szigorúan rendszeres kszhangot feláldozván a részletek varázsának, a házi élet angyalait, a női szendeség,ártatlanság és áldozatkészség példányait, a családiasság eszményét oly élő olyan mintaképekben csoportosítja össze, melyek még meghatóbbakká lesznek az által, hogy ellentétük — részint nevetséges, részint erkölcsileg elfajult példányokban — szintén fel van mutatva. Mennyire felmagasztosulnak Zonga, Ida, Etelke, Hajna, Káldi Béláné alakjai, midőn szembe állítjuk a tudákos Fridával, vagy a gőg emésztette Fellegi grófnővel, Lomháimét, Káldi Miksánét s Élezi úr leányait nem is említve! Az úrhölgyül szereplő, migraines Malvina jellemi arczképe is találólag van ecsetelve, de a váltócsínyt — habár erre az élet maga bizonyító példát eleget nyújt —jobb lett volna egyedül Kongó urammal elkövettetni. Talán Fellegi grófnőt is elég lett volna gyilkosságig vetemíteni, de nem még ennél rosszabra (midőn t. i. Idát Alfréd hg á . . . . á akarja aljasitani). Hogy ezen gyalázatos ajánlat egész, nagy — ámbár nem erkölcsi tiszteletre méltó — társaság előtt létetik a nemes szivü hajadonnak, oly valószínűtlenség, melyen magunkat túltenni nem tudjuk. (Lásd a II-dik kötet 197-dik s köv. lapjait.) Az erkölcsi jónak kényszerűsége annyira be van oltva az ember lelkébe, hogy a ki bűnt forral is, ezt rejtekben s minél kevesebb czinkos tudtával igyekszik végrehajtani, de napfényre lépni, bevallott gonosz tervvel napfényre lépni nem merészel. A mi rész, sohasem támaszkodhatik közvéleményre. A férfialakok jellemzésére nézve kevés kifogásunk van. A szerzőnő, Zombor Aladárban, kedvenc férfieszményét testesítette meg , s ez eszmény oly felséges, nem akarjuk mondani, ábrándos, hogy valamint egy részről kitűnő becsületére válik alkotója lelkének, úgy más részről a férfi nem pirulva kénytelen el nem fogadni a bókot, mely neki téve van az által, hogy ily férfi, mint általában lehetséges valami, állíttatik fel. — Gino Manuel kevés vonással, de jellemzőkkel, vaji rajzolva. Szerencsés gondolat volt, a „diabolus rotae“t eszelősség álcrája alá rejteni. — Általában mondhatjuk, hogy a személyek mind oly elevenen vannak rajzolva, mintha egyenesen élet után másoltattak volna, s nagy számuk és különféleségök daczára oly határozottan jelezve, hogy mindegyikök félreismerhetlenül önálló jellemkép. Mindamellett, hogy Aladár és Ida házassági üdve több szép család elpusztulásával s a kiváló előszeretettel ecsetelt Zonga halálának árán létesül , a nagy csapások, szenvedések mindenütt valóban költőileg enyhítvék, úgy, hogy az olvasóban nem marad semmi fanyar utósz vagy elfásulás, mint ezt a regények többsége szokta eredményezni. Imhol egy példa az említett költői enyhítésre. Zonga meghal, gyilkos kéz ragadja ki őt az élők sorából, de mint boldog menyasszony hal meg, szép jövője képeiről álmodva. Kinek lelke fogékony a szépség iránt, ezen gondolattól el lesz ragadtatva. Általában meg kell vallalni, hogy jótékonyabb hatással igen kevés könyv dicserhetik oly mértékben, mint a „Derű és ború.“ Mily szép azon néhány lapnyi befejezés is, midőn Idát, mint boldog anyát, kisdede mellett meglepik! A befejezésnél eszünkbe jut a bevezetés, melyet — ha szabad igy kifejezni magunkat— költői genealógiának mondhatunk, mely kiindul a népmonda naivságából s a patriarchális viszonyairól fira szálló kegyelete és kegyeltetése mellett meghonosít bennünket azon családnál, melynek viszontagságairól értesülendők vagyunk. Byron fenséges alakja és Medora, gyönyörű epizódot képeznek. Későbben, a várkastély leírásában, a család iránti érdek hontörténelmi emlékek által van ügyesen megfeszítve. Illetőleg az előadást, ez, habár egészben tekintve könnyed és pongyola is, mindamellett oly átgondolt, tömött és gazdag, hogy valóban hajlandók volnánk férfikéz nyomát sejteni, ha más részről az utánozhatlan bensőség, a gyengéd czélzatok meg nem győznének a női eredetről. Különösen a leírások vonzók és elevenek, költői zamattal és bőséggel meglepők; a kis vonásoknak is többnyire megvan mélyebb jelentések. Hogy példákat is említsünk, utaljuk olvasónkat Káldi Béla visszajövetelének, Zonga temetésének , a fogoly Aladár jós látomásának leírására. Nehéz egyébiránt a legszebbet kiválasztani. Csekélységnek fog látszani, de minthogy oly ízlés tanúbizonysága, melyet mai íróink gyakran megsértenek, felemlítendőnek véljük még, hogy az előforduló neveken (nagyobb részt) nem látszik a csináltság, mesterkélés és mindamellett jellemzők — néha csak hangzásuk által — azon személyekre nézve, melyeknek adatnak. Azon érdemét a munkának, hogy mind tárgyában, mind tárgyalása modorában oly szépen eredeti, oly eredetileg magyar, talán első helyt kellett volna kiemelnünk ; de megemlítjük azt most, mint még egy okot arra, hogy az értékes művet olvasó közönségünk figyelmébe szívünk szerint ajánlhassuk. Adja Isten, hogy mielőbb második kiadásról kelljen gondoskodni. Ha a munkának oly kerete lesz, minőt érdemel, egy harmadiknak is nemsokára be kell következni. Végezetül köszönetünket fejezzük ki Tóth Lőrincz és Vahot Imre uraknak, hogy a széplelkű hölgy regényét közönség elé juttaták. Köszönet illeti Müller Emilt is, kinek nyomdájából a munka díszesen, habár sajtóhibákkal, került ki. Oly hibákat, mint például a második kötet 168-dik lapján, hol „erény“ áll „erszény“ helyett, legalább utólag, egy kis jegyzékben jó lett volna összeírni. Debreczeni Márton. Olvasóink tudni fogják lapjainkból, hogy „a kiovi csata“ czimü hősköltemény Debreczeni Mártontól, az elhunyt költő árváinak javára gr. Mikó Imre költségén épen most nyomatik. A „Vasárnapi újság“ utolsó száma egy melegen írt kis életrajzt közöl a tudományos és nemeslelkű íróról, Hory Farkas tollából, s úgy hisszük, a Pesti Napló közönsége szívesen veendi, ha ez életrajzból a főbb adatokat ide jegyezzük. Született Debreczeni Márton Magyar-Gyerő-Monostor helységében (Erdély , Kolozsmegye) 1802-diki jan. 26-kán. Bevégezvén tanulmányait a kolozsvári helv. kollégiumban, 1824-ben a selmeczi bányászakadémiába ment, s 1827-ben a radnai bányászati hivatalban alkalmazást nyert, honnan Csertészre, utóbb Zalathnára tétetett át. Ez utóbbi helyen, mint a kohók felügyelője, kitüntetvén gépészeti tehetségét, oly fúvógépet talált fel, mely által a kincstárnak több ezerre menő költsége megkiméltetett. Fokról fokra emelkedve, végre valóságos kincstári tanácsossá lön. Érdemeit a haza is méltányolta, s a kolozsvári országgyűlés 1842-ben Debreczenit az ország nemesei közé igtatá. 1848-ban a bányászati osztály első hivatalnokává neveztetett. A forradalom után perbe fogatott, de felmentetett. A felmentés fájdalom már nem találta őt életben, mert a tiszta jellemű férfi 1851-ki febr. 18 k án kiszenvedett. Anyagilag szegényül, öntudatban gazdagon szállt sírjába. Szülei, rokonai szegény földmivelők valának, kiket ő, midőn magas rangra emelkedett is, mindig szeretett, tisztelt és megbecsült. Az „Aglájá“ban jelent meg „Hajó“ czimű költeménye. Az életiró vélekedése szerint Debreczeni ugyanekkor irta „kiovi csatá“ját is.tő, melynek ágyúi a nagy medenczét járják be s ismét éjszakra e szigetektől fekszenek a Westensparte és Lite-Ostrasparte szigetek. Még a kis Lennon sziget is meg kell említeni, mely e szigetcsoport középen eszít, s a védműveket mintegy kiegészíti. Ekként Svenorg mindenesetre oly erős, hogy roppant erőfeszítéset igényel, hogy pedig ezektől Napier nem ijed vissza, mutatja sikeres támadása Gustavswär ellen. ... Stockholmból 16-ról Írják: Az Aland szigetek figyelemmel tartására 2 gőzfregát hagyatott Jóra, az angol flotta Finnland partján foglalt hadállásokat.rég illetékes helyen megállapíták Kronstadt bevehetőségét, mely azonban csak egy franczia invasiosereg egyidőbeni partraszállása által lenne tartós értékűvé. Vájjon a szomeri és helfanti táborok nem ide czéloznak-e, nem tudni, annyi bizonyos, hogy a keleti kérdés éjszakivá készül átalakulni. Ha a nyugati hatalmak a Porta függetlenségéért vívott harczuk súlypontját a keleti tengerre tennék át, úgy e homlokváltozás által a skandináviai országok kénytelenek lesznek semleges állásukból kilépni. Erre nézve máj. 17-ről írják a H. N. hogy a svéd kormány Napier admirálnak megengedte Fähroeban kőszene számára központi depott állítani. Fähroe Gothland sziget legéjszakibb pontján fekszik, s igy Svéczia semlegességéből már is némileg kilépett volna. Kopenhágából máj. 16-ról Írják a Morn. Chr.nek : Sz. Pétervárnak a Néva jobb partján fekvő házai lerontattak. A távirati vonal Stockholmba megnyittatott. FŐVÁROSI IS VIDÉKI UJDONSÁGOK. Budapest- A vallás-és oktatásügyi minisztérium a birodalom minden gazdászati és földmivelői társulatához leiratot bocsátott azon felszólítással, hogy jelöltessenek ki azon vidékek, hol a méhtenyészt és haszonnal űzethetik. A minisztérium a kijelölt vidékek néptanítóit aztán e szakítani oktatással fogná ellátni és őket a gazdászat ez ágának terjesztésére serkenteni. A múltkor említettük , hogy ha a Garay-árvák iránti részvét elszigetelten, egyedül állana, azt úgy kellene tekintenünk, mint a könyörület nyilatkozatát, mely a pillanat múló gertelmében találja forrását s alapjául nem szolgál az öntudat, a kötelességérzet, a tettre képes lélek. De úgy tapasztaljuk, hogy e részvét is egy magasabb felfogás, egy férfias gondolat lelkes eredménye, hogy a magyar felismerte hivatását, hogy az öntudat áldott pillanatában megszülemlett lelkében az eltökélet, meleg Szeretettel ápolni legdrágább kincsei egyikét, irodalmát, nyelvét, színészetét. Ez eltökélet, e szellem nyilatkozik naponkint, mindenütt; a magyar könyv többé nem megtűrt dolog a magyar hajlékban : az irodalomra szánt öszveg nem oly pénz, melyet kikényszerít belőlünk a könyvárus vagy a lelkes gyűjtő, hanem jövedelmünk azon jobbik része, melyet adóul fizetünk a hazának, hogy ez adó után virágozhassák fel egy oly irodalom, mely pártolásra csak a Duna s Tisza, csak a Maros s Körös, csak a Szamos s Bodrog Sajó, Hernád, Rába, szóval: csak a magyar folyam partját lakónak házában számolhat. Ez eltökélet, e szellem tüntet fel magát a békéscsabaiak tettében is, kik a nemzeti színház nyugdíj-pénztárának alapjá 1326 pftal és 12 piral szaporiták. A b. csabaiak szeretettel gondoltak a nemzeti színházra, rokonszenvvel azon aggokra ! kik egykor, midőn még mindenütt hideg volt, meleg kerbeire zárták az árva ügyet s szegényül, rongyosan mikén i C a m o e n s nagy művét, az elsülyedettől megmenték az • ügyet, melyben a nemzetiségnek érdeke él, kik tövissel boritott pályán haladtak s hirdetők az igét, mint az égi mester tanítványai, szegényül de a jövőbe vetett erős hittel. A jövő képei a jelennek eredményiben megvalósultak. A nemzet azokat nem hagyhatja kenyér nélkül, kik egykor éheztek. Megilleti színházunk aggott tagjait a nemzet há - lája. E hálára isntérünk B. Csaba adományában. Az 1321 b pírt és 12 pkf, ifiely Hunfalvi Pál által f. hó 2-ká adatott át a nyugpénz-alapnal, a Reök István barátunk által e czélra rendezett sorsjáték és vigalom eredménye . Az Isten áldja őt s a derék b. csabaiakat. És ez eltökélete szellemre fogunk nemsokára ismerni a nemzet lelkesét . Magyar könyvészet. 162(391). A magyar nép könyve. Szerkesztik Csengeti Antal és Kemény Zsigmond. Kiadó Számvald Gyula. Pesten 1854. Emich Gusztáv könyvnyomdája. 8-rét. Első füzet : 91. 163(392) Erdély nevezetesebb családai, czimerekkel és leszármaztatási táblákkal. Első fele : A.K. Irta Kővári László, Kolozsvárt, 1854. Özvegy Barráné és Steinnál. Nagy 8-rét. 1601. (Ára az egész munkának 3 pft.)