Pesti Napló, 1855. március (6. évfolyam, 1491-1517. szám)
1855-03-23 / 1510. szám
védbástyaul Porosz- és Oroszország ellen, mint Belgium azzá lett 25 év előtt sat. sat, örökös választóinak helyeslésre mi kívánni valót sem hagyott hátra. Törökország. Konstantinápolyból mart. 5-ről írják a „K. Ztg“-nak: „Szerencsés vagyok önnek jelenthetni, hogy a hírek Forey töik felől semmire olvadtak össze. A tábornok még mindig a becsület azon férfia mint azelőtt, ki majdnem minden társai felett érdemli meg a hadsereg tiszteletét és bizalmát. A hir onnan keletkezhetett, mert ő Canrobert tbknál panaszt emelt a felett, hogy a napi parancsokban és jelentésekben soha vagy csak mellesleg jön említve, az uj hadtestekrel felosztásnál s a hadtestparancsnokok elhelyezésénél mellőztetett s általában minden alkalommal szemlátomást hátratétetett. Ha e bánásmódnak oka, mond a tábornok, republikánus érzelmei, s ha nem elég, hogy jó francziának mutatja magát, úgy állását tarthatlannak tekinti s kénytelen a főparancsnoktól elbocsáttatását kérni. Canrobert Ilck nem érzé magát feljogosítottnak, ily fontos elbocsáttatást elfogadni, s úgy hive, mikép erről Francziaországba kell jelentést tennie. E történet hire a hadseregbe hatott le s főleg Forey tbk hadosztályában nagy izgalmat idézett elő. Azon hir, hogy Forey tbk itt a Montebello fedélzetén létezik, az által támadt, hogy e hajón valóban volt egy franczia tábornok, kit azonban csak betegség tartott vissza. Hadi mozgalmak. Délkeleti csatatér. Tegnapi számunk magántávirati sürgönye, mely mint a bécsi „Presse“ esti lapjából utólagosan kitűnik a konstantinápolyi mart. 12-iki közléseket hozott, arról értesíte, mikép a szövetségesek Szebasztopol előtt csakugyan ismét erélyes működésekhez fogtak. A „Malakof” torony és a kikötő közti munkálatok folytattatnak. A St. Laurent üteg több orosz gőzösöket meglődözött és fenékre lőtt. A szövetségesek röppentyű-lövegei Szebasztopolban folyvást nagy károkat idéznek elő. Az oroszok közt ismét gyakran fordulnak elő szökések.“ (Távirati magánsürgönyünkben e szó a távirda-hivatal írása szerint, mégpedig csak nehezen olvashatólag, desertationak volt írva,minélfogva az desolatio hibás kifejezéssel jelent meg, minek természetesen nem a beküldő az oka.) E sürgöny megerősítéséül szolgál a „M 1 i t. Z tg“ következő csatatéri tudósításának, mely szerint az ostrommunkálatok az oroszok erőfeszítéseivel a déli várrész megvédésében egyenlő lépést tartanak. Komoly támadást a szövetségesek az 1854. febr. 17-diki nagy bombázás óta nem tettek. A pontusi vezérek feladata volt, csapatjaival a tauriai földön telelni, elfoglalt állásaikat megszilárditni, s előkészületeiket az 1855-diki hadjárat megnyitására és Szebasztopol ostromának erélyes folytatására megkétszerezni. Az oroszok ekkorig nem voltak képesek a szövetségesek fő- és mellékczélját meghiúsítani; ez legalább már most kitűnik az események egyszerű elsorolásából, melyek azon világtörténeti csatatéren előfordulnak. Ugyanezen lap mondja továbbá: „A Marmora szorosait (a Hellespontust és a Dardanellákat) nagyon erősítik. A szövetségesek az ő mérnök csapatjaik által foganatosíttatják az illető munkálatokat, s megszállva fogják tartani. Ezen tény katonai úgy mint politikai tekintetben figyelemre méltó, mert mint látszik, az említett szorosoknak rendeltetésök lesz a feketetengeri orosz várak fontosságát paralizálni.“ Fővárosi és vidéki újdonságok. Budapest. Miután Öcs. k. Fenségének Maria Dorottya föhgasszonynak egésségi állapota kívánt javulásnak örvendvén, ezentúl orvosi jelentések nem fognak megjelenni. — Bírói ítélet folytában az iparüzlet a k. t. k. 478-dik §-ában meghatározott esetekben még akkor is elveszíthető, ha az üzlet helyhez, ingatlan vagyon birtokához köttetett (radiclites) is; de ily esetben csak az üzlet gyakorlatának joga, nem pedig maga az üzletjog is szüntettetik meg. A felső-magyarországi magán vasuttársulatnak múlt hó 20-án tartott és lapunk 62-ik számában röviden érintett közgyűlésének részletei felől a következő sorokban értesittetünk. Az Andrássy György gróf elnöklete alatt tartott gyűlésen Ghega miniszteri tanácsos úr, Magyarország több tekintélyes földbirtokosa, Wodianer Móricz bankár és Python báró mint a Schuller-bankárház főnöke jelentek meg. A m. kereskedelmi minisztériumnak a budai helytartósági elnökség utján, a debreczen-miskolczi és kassai vonalak előmunkálataira nézve kiadott engedélye felolvasása után , az előmunkálatokra szükségelt és aláirt költségek befizetése rendeltetett el ; a Wodianerház, mely Pesten, Kassán, Debreczenben és Bécsben a pénzbevételét eszközlendi, a pénzügy kezelésével bízatott meg s Andrássy György gróf, ki Ghega miniszteri tanácsos urrali egyetértésben a technikai kivitelre nézve már több jeles szakemberrel , mint Schönerer és Clark urakkal értekezett, a mérnökök kiküldésére, a munkálatok foganatba vételére hatalmaztatott fel. E vasút előnyeiről számokkali kimutatásban is szólunk a múlt évben. Ki Felső Magyarország fontosságát ismeri és a kitűzött vonalokon a forgalomról magának egy kevés fogalmat szerzett, az meg fog győződni a felöl, miként e vasút az ország és birodalom egyik legjövedelmesebbje leend. — Az e vonalom és a tiszai hidnáli erődítések a főszállásmesteri törzskar vezetése mellett s az állam költségén fognak véghezvitetni. — A kolosvári kereskedelmi és iparkamara e napokban állitá ki szemléletre a párisi iparműtárlatra szánt czikkeket. Az erdélyi gazdasági egylet borküldeménye 14 fajból, Erdély legjobb bortermő helyeiől való; a kiállítók: Mikó Imre gróf, Kemény Ferencz báró, Bethlen Farkas báró, Bánffy Ádám báró és Eszterházy Dénes gróf. Rajka Péter olvasztókemenczére alkalmas földnemet állít ki Pakfalva vidékéről, Keményffy József búzát Maros-Ludasról; Pápai Lajos antimoniumot Kisbányáról; a m. n. zsombori kőszénbányász társulat kőszenet; Wagner Frigyes toroczkói vaskövet és rúdvasat; Popovics Mária, Balog Pálné selymet; Vositz Eleonóra, Szilágyi Samuné liqueuröket és alkoholt. A brassói kereskedelmi és iparkamara kerületéből Dück György és Wolf Frigyes kikészített bőrt; Fabik György juh-és báránybort; Wallinger Ferencz festett gyapottfonalt; Szálé István és Lindel Péter magyar és oláh lószerszámokat; Manuel Szilárd , Diamandi és Arseniu gyapjút és kócztakarókat; Orgidan fataplót; Fleischer, ki a müncheni tárlaton nagy érmet nyert, megyesi borokat, állitandnak ki; nemkülönben len és kender is küldetik, valamint a cs. sz. domokosi rézbánya termeléseiből különböző példányok és rézlemezek. Szemesről, Somogyból nehány hazafias sor kíséretében 31 pft küldetett hozzánk, mely pénzt az azon vidéki jó érzésű derék iradalmi tisztek egy barátságos összejövetel alkalmával rögtönzött indítvány folytán gyűjtöttek össze, azon ajánlattal, hogy ez öszveget belátásunk szerint (mint a legnemesb akarat szives nyilatkozatát) időszerű hazai czélokra fordítsuk. A lelkes adakozók szives bizalmához képest 20 pftot a Fáncsy árvák javára tőkésítünk, 5 pftot Fáncsy özvegyének napi szükségeire szolgáltatunk, s 6 pftot a n. színház nyugdíjintézetének alapjához csatolunk. Az öntudat édes gyümölcsében vegyék a tisztelt adakozók jótékonyságuk méltó jutalmát! — Tegnap Szigligetinek uj népszínműve „Csokonai szerelme“ adatván, eszünkbe jut a genialis költő szerelmének, Lilájának (Vajda Júliának) haláláról irt értesítésünk, melynek folytában hozzánk azon figyelmeztetés érkezett, hogy Csokonai Lillája nem a komáromi,hanem a d. almási temetőben alussza örök álmát, a Dunán utazóknak messziről feltűnő d. almási rom. kath. templomtól, délnyugatra, s néhány száz lépésre eső temetőben. A nagyhírű zongoraművésznő Clausz k. a. „Europa“ szálloda teremében holnap adandja igen érdekes első hangversenyét. A t. művésznő kivétel a jelenkor hangversenyzői között. Játéka nemcsak a nagy ügyesség, a ritka szép előadás, hanem azon ízlés és szellemdús felfogásnál fogva is megragadja a közönséget, melylyel általa a csati classikus értékkel biró művek szoktak előadatni. — Azon közlésünk folytán, melyben Dóra asszony szerződtetése meg nem történtének okát véltük adni, a tisztelt művésznő hozzánk a következő sorokat intézte : „Tisztelt szerkesztő úr! Ön becses lapja tegnapi számának engem illető soraira kénytelen vagyok a következő felvilágosítással válaszolni, a felvilágosítás közzétételét ön lovagiassága és méltányosságától remélvén. A nemzeti színház 1. igazgatóságának megtisztelő felszólítására teljes készségemet fejezem ki szerződtetésem iránt, feltételekül csakugyan az ön által közlött pontokat küldvén meg. Öt évi távollét után, a nemzeti színpadom vendégszereplésem időköze sokkal rövidebb lehetett, semhogy magamnak színházunk viszonyai felől kellő ismeretet szerezhettem volna, nem tudhattam, hogy a színház pénzereje mennyiben felelhet meg az opera igényeinek. E felvilágosítást még a válaszul nyert becses sorokban sem kaphattam, habár kifejezett készségem azon hit zálogául szolgálhatott volna is, hogy a színház körülményeinek felismerése után igyekezni fogok szerződtetésemet lehetővé tenni. A t. igazgatóság ily felvilágosítás nyújtásában azon szándékának adhatta volna jeleit, hogy szerződtetésemet óhajtja — de ezt nem téve. Azonban minden további félreértések kikerülése végett ezennel ünnepélyesen nyilvánítom , miszerint azt hiszem, hogy honleányi kötelességemnek eleget teszek azon készséggel, hogy a n. színház pénzerejéhez mért méltányos feltételek mellett most is hajlandó vagyok szerződni. A Divatcsarnok, mely művészeti rovata nemes czéljául, nem tudom, ki kedvéért, üldöztetésemet tűzte ki, szereotyp életül a Laszlownevet említi fel. Engedje meg tisztelt szerkesztő úr, hogy erre nézve megjegyezhessem, miként e névekkénti kinyomatása tudtam és akaratomon kívül történt, s hogy a bécsi udvari operaszínház intendánsának e hiba megtartásának következetessége engem jobban boszantott mint a Divatcsarnok lovagias eljárása. Fogadja kérem tiszteletem kifejezését, melylyel vagyok t. szerkesztő ur tisztelője Lászlóné Dória, Pesten mart. 21-én 1855.“ A tisztelt művésznő kivánatának ezennel eleget téve, szivünkből óhajtjuk, hogy mód találtassék D.a. szép tehetségeit számunkra megtartani. Ha találkozott olyan, ki a jóindulat s barátság örve alatt Dória asszonyságnak az ismeretes szerződési feltételek kikötését ajánlotta, az bizonyosan vagy színházunk pénzviszonyait nem ismerte, vagy a tisztelt művésznőt tévútra vezetni akarta. — Nekünk az eredmény szomorú elégtételül szolgál, hogy midőn Dóra asszonyságnak mérséklettebb követelést ajánlottunk, — a bekövetkezett fennakadást előre látók. — A Hetilap értesítése szerint az erdélyi evang. egyház feje ezentúl legfelsőbb határozat következtében állandóul Szebenben fog lakni. — A pesti műegylet részéről. Ezen egylet által megvett müvek f. évi april 12-én délelőtti 10 órakor az állandó műtárlat helyiségében, felső Duna sor 8. sz. a. sorsolás alá bocsáttatnak. A nyeremények száma 300 műdarab 12,930 pft értékben, és pedig 50 olajfestvény 11,625 pft értékben, és 250 pesti és külföldi műegyletek műlapjai 1305 pft értékben. E nyeremények naponkint délelőttti 9 órától, esti 6 óráig az állandó műtárlatban kiállítva, részvényes társaságában ingyen, különben a szokott 10 pkrnyi bemeneti díj mellett, megszemlélhetők. Részvényeik, melyek e műtárgyakra játszanak, és melyek után egy „Árpád fejedelemmé megválasztása“ czimü műlap, Kovács Mihály műve után Lemercier által Párisban köré rajzolva, esik, a műtárlatban 5 pftért f. évi april 11-ig válthatók. Egyszersmind azon t. ez. egyleti tagok, kik 1853 évi ülőlapjaikat még ekkorig át nem vették, és részvényeiket e f. évre még be nem váltották, ezennel azoknak átvétele iránt tisztelettel felkéretnek, mivel ellenkező esetre az alapszabályok 23. §-a életbe lép, mely igy szól : „A sorshúzásban nyerő számok birtokosai, ha nyereményeiket és műlapjaikat egy hónappal a következő évi sorshúzás előtt sem által nem vették, sem irántuk egyáltalában nem rendelkeztek, úgy tekintetnek, mint kik azokat ezáltal az egyletre szállították, és ezen tárgyak a legközelebbi sorshúzásban újra kijátszatandók.“ Közli Ritter Sándor egyleti titkár. — Vasárnapi iskolák érdekében. Az. közönségnek tudtul adatik, hogy a pestvárosi vasárnapi iskolákban folyó halidiki közvizsgálatok alkalmával kitüntetett erkölcsi viseletük és szorgalmuk méltánylatául következő mestertanonczok nyertek jutalmakat: a Belváros ma Inár utczai tanodában: Subáky István aranymives, Vurositz József csizmadia, Lászky Vilmos könyvkötő, Horony Géjza czipész, Horváth József kártyafestő. Ferencziek terén lévő tanodában: Schwinger Ferencz aranyverő, Titttmann Béa könyvkötő, Zipper Vincze, Girczi Dániel , és Incze László szabók, Handzer Pál kalapos , Vörösmarty Mihály czipész; — Kecskeméti utczában lévő tanodában: Nikolai László szabó, Swoboda Eduard kárpitos; — Lipótvárosi tanodában: Holhut János fodrász, Stift Károly pék; Terézvárosi nagymezőutczai tanodában: Friedrich Eugen lakatos, Langer János kalapos; — Hajós utczai tanodában: Weszerkó Péter köszörűs, Fellner Kálmán molnár; — II. Keresztutczai tanodában : Szadeky Károly lakatos, Órás József czipész; — Józsefvárosi őszi utczai tanodában : Devics Tam. asztalos, Csömör István lakatos; — Státzló utczai tanodában Kreuczer József gépész, Spenberger Alajos fésűs ; — Ferenczvárosi tanodában Schmidt Antal kőmives, Tomár György kertész tanonczok. Az iskolának hanyag látogatása vagy illetlen viselet miatt 10 mesterinasnak az iskolai bizonyítvány megtagadtatván felszabadításuk szembetűnő javulásig felfüggesztetett. Ez az illetőknek oly jelentéssel adatik tudtokra , hogy a második félév vásár utáni vasárnapon f. hó 25-kén veendi kezdetét, minélfogva magukat a felsőbb rendeletekhez alkalmazni el ne mulasszák, mert jövőben a mely tanoncz a vasárnapi tanodát 2—3 évig szorgalmasan nem látogatandja, attól a fölszabaditáshoz okvetlenül szükséges bizonyítvány meg fog tagadtatni.— Költ Pesten martius lőkén 1855. A vasárnapi iskolák igazgatójává. Vidék, Baranya, mart. 12. A jaroslavi prófétának jövendölése, melyet a titkos látás könyvéből merített, az időre nézve még eddig nem, sőt ellenkezőleg teljesült, mint a jólét szerint, nem hogy szárazságuk lenne, sőt inkább minduntalan olvashatni a hirlapok hasábjain a TUDOMÁNY ÉS IRODALOM Egy dák (erdélyi) polgár emléke Angliában. A külföldi illustrált első rangú lapok, habár most a korszerűség igényeinek hódolnak főleg, midőn a krimiai hadjárat sok alakú, de mindig festészeti jeleneteit adják, úgy mégsem mulasztják el jelenleg is néha a komolyabb tudományok számára is helyet szorítani, ha különben a tárgy újsága vagy ritkaságával általánosabb érdeket képes kelteni. A „The illustrated London news“ 1855. 227-dik száma öt darab római kőtöredék ábráját közli, melyek közöl az 5. számmal jelelt ránk magyarokra nézve is érdekes, vonatkozásával a testvérházára, Erdélyre, a hajdani Dácziára. Megemlítése tehát e helyen tán igazolható a nyájas olvasó előtt annyiból, hogy az említett angol lap közlönye lévén inkább a napi eseményeknek, mintsem archaeologiai leleményeknek, a régész szakmánya tárgyaival ott találkozhatni nem is sejtheti. A tárgy maga, egy római fölirat töredéke, melylyel a romboló kor, mint látni, nagyon is éreztette hatalmát, mert csak ezeket hagyta ránk jönni. IVL. T----------TINVSCIVES.DACVS A lelhely Burgh—by—Sands, mely I. Eduard király haláláról neves, és arról, hogy ama nagyszerű római véderőd egyik állomása e falut s a közel lévő sövénygödröt kellő közepén hasítja, jellemezve a földből kerülő csontok, érmek, feliratos kövek s edénytöredékek által. Ennyit a lelhelyről, maga a csonka szöveg magyarázásához az angol lap csak kevés szóval járul, sőt a kő rendeltetését sem meri elhatározni, és sírkőül méltán csak (?) jellel hozza fel. A személynévről, mint részben elporlottról mit sem mondván, gyanítja csak, hogy a c i v es tán hibásan áll cívis helyett. A felirat három első betűjében, bízván a rajz hűségében, a Julius nemzetséget (Julia gens) gondolnám feltalálhatni, mely erdélyi köveken igen is gyakori, mert csak Katanchich : Istri Adcolarum geographia vetus, gyűjtőmunkájából is, II. rész, a 211—273 lapig, vagy 20 Julius kerül Dacziára, de a magy. n. múzeumban őrzött,szintén Erdélyből került megbecsülhetetlen értékű viasztáblákon is, egy Julius collegii commagister olvasható (Tabulae Ceratae Joan. Ford. Massmann 1451.). Britanniában sem volt ismeretlen e nemzetségi név, mi több, az ország meghódítását, római tartománynyá lett átalakítását maguk után vonó legfényesebb fegyvertényekkel azonosítva találjuk. Julius Classicianus volt küldve (Tac. Ann. XIV.) a győztes Suetonius hadvezért pótlandó, a Britannusok elleni hadsereghez. Petilius Cerealissal közremunkálva szintén e hadak élén állva látjuk Julius Frontinust, s a reájuk erőszakolt igát minduntalan lerázni kész barbárok ellen hét éves hadjárattal lépett fel Julius Agricola, a nemzeti szabadságot — római értelemben — örökre megszüntetve, így ha a Julia nemzetségi név körül nem marad is sok kétely, annyival több nehézséggel járna bizton meghatározni a mellék-személynevet, mely a közlött hasonmás szerint is már kezdő betűiben csonka; találtatnak hasonló kihangzó nevek, mint : Florentinus, Aventinus (Steiner Codex inscriptionum romanar, Rhein. 100. s 281. 1.) Vicetinus sat., melyek többnyire származáshelyi viszonyra utalni látszanak, de mindannyi közt leginkább összevágna a kövön fenmaradt nemzetségi s melléknév — TINVS két végső szótaggal, Julius Fron TINVS, mely épen neve, mint fellebb láttuk viselt dolgairól hires egy katonai főnöknek, a Petilius Cerealis vitéz fegyvertársának, maguk a Britannusok elleni hadseregnél (Pauly Alterth : Wissenschaft , Britannia alatt). Ezek után mindössze is még csak két szóból áll az, mi tán a hosszú feliratból az idővel megmérkőzött : „Cives Dacus.“ Tekintve az előnyöket, melyeket élveztek azok, kiknek a római polgári jog — acivitas — megadatott, nem kell csodálni, ha e kitüntető czimmel a feliratokon is kérkedni látjuk az illetőket : ,Cives romani ex Italia et aliis provinciis in Raetia consistentes.“ (Grut. 482. 1.). Tartományi polgári jog, szorosan véve, nem is létezett— hát dácziai sem —, hanem az, egyes városokra, gyarmatokra (coloniae) s helyhatóságokra (municipia) volt szorítva s kevés haszonnal járt. A cives dacus tehát itt inkább a hazára, a laki származási helyre látszik vonatkozni , mit a hazától sokszor távol elhalt katonák sírkövein volt főleg szokás megjegyezni; azonban alig volna hasonló sok példa található, hol a jelen összeállítás fordulna elő; mert ha a tartomány, mint haza, említetik, köztudomás szerint, na tus vagy na t ion e szólammal adatik u. m.: natus Maesia, natione Thrax, sat. igy a civis-seli összerakás úgy látszik csak újabb idők sajátsága, előttem csak egy példa ismeretes, mely Varsány János gyűjteményében létező, Szombathelyen lelt, eddig kiadatlan kövön jön elő, igy : „AVRelius IODORVS, CIVis GRAECus.“ A cives, cívis helyett, mi az angol közlőnek is feltűnt, szokásos betűcseréből magyarázható, mert Quintilian is mondja I. 4. 17.: Quid? non E quoque I loco fait ? ut Me nerva et le bér et mag es tér. Hátra van még megemlíteni, hogy miután Traján a Dariusokat meghódította, ezek a római sasok alatt szolgálván, egy részét tették a Rómától nagyon is távol eső Britannia tartomány őrségének, úgy hogy Hadrián alatt ama nagy mérvben — 80. rom. mértföldnyi vonalon —felhányt véderőd épen azon részében volt a Dakiusok főállomása, mely a mai Birdoswald-ra esik, s a régiek Ambogranuma volt. E fekvésre megjegyzi az angol czikk, hogy egy szomszédos faluban szintén leltek egy kőtöredéket e szótaggal „NOR,“ mint egy hosszabb felirat egyedüli részét, miből szerinte látható, hogy Ausztria és Szaltzburg hajdani lakosai, szintúgy, mint az Oláh- és Moldvaország-beliek e sánczok védelmezésére egyiránt alkalmaztattak. A „NOR“ szótag alatt, ha az angol régész Noricumot érti, mint kell is, akkor e római tartománynak a valónál sokkal kisebb kiterjedést ad, mert köztudomás szerint Noricumot még más tartományrészek is képezték.(v. ö. Muchar, Das römische Noricum. Grätz, 1825.). De Dácziát is igen összeterpeszti, ha azt egyedül Oláh- és Moldvaországra szorítja, minthogy igen is jelentékes részét tette annak a mai egész Erdélyország is, Dacia mediterranea név alatt. Akaratlanul is emlékeztetünk itt a hidegen számító rómaiak politikájára, kik a különféle nemzetiségeket használták fel egymás elleni letiprásra az örök Róma érdekében. Traján a daciai háborúban britannus gyalog testőrséggel környezte magát, „pedites singulares britannici, qui sunt in Dacia sub D. Terentio Scauriano.“ (1. Arneth. Zwölf römische Militär-diplome. Wien 1843. 4rét 49. 1.) s igy midőn a Britannusok előbb Dacia önállósága megsemmisítéséhez láttak vitézül, rájok nézve keserüségteljes gúnyra fordult a koczka, midőn „vicem pro vice reddo tibi“ a cives dacus-féle hadászok állottak őrt ama földsánczok magaslatain, melyeket már Traján első utódja, Hadrián császár torlasztott fel a barbar caledoniai népszabadság ellen Britanniában. Páur Iván: Hadra hivó parancsa gróf Battyáni Kristófnak 1664-ik évből. Generosi, Egregis ac Nobiles Domini Nobis observandissimi, salutem et benevolen, ua commendat. Nyilván lehet kegyelmeteknél a Pogány ellenségnek itt a szomszédságunkban számossan való letelepedése, a kik tudni való, hogy nem henyélni helyettettenek légyen ide, hanem hogy miként az idő és it engedi, ezen eddig megmaradott kevés hazánkon mely derekas rablást és romlást tehessenek, mellyröl mind a végre kibocsátott kémeinktől, mind peniglen bizonyos elhihető helyekről valóságos híreink vannak. Mellyekre nézve akaránk kegyelmeteket praesentibus hivatalunk szerint is requirálnunk, hogy valamint maga, felesége, gyermeke, értéke megmaradását kívánja és veszedelmét távoztatni akarja, minden hulladék, tergiversatio és exceptio nélkül mentül számosabban lehet personaliter, sőt még a polgárságból is bizonyos számú jó fegyveres népet rendelni el ne mulasson és ezen Januárius havának 12-ik napján dél tájban a Szent Gróti mezőn lehessen, egy heti élést hozzon kiki magával lován és a gyalog hátán, hogy onnét a hová Isten s az alkalmatosság mutatja hazánknak oltalmára, ellenségünknek romlására oda fordulhassunk és azokkal megegyezhessünk, a kikkel kivántatni fog. Melly kegyelmetek hazánkhoz való készségében kétségünk sincsen, reményijük, hogy maga magát megfogyatkoztatni nem engedi. Kívánván ezzel, hogy éltesse Isten kegyelmeteket jó egészségben. Datum in (arcé kimaradván) nostra Német Újvár die 4 Mensis Januarii, Anno 1664. Earundem Dominationum Vestrarum Benevolus Comes Christophorus de Batthyan m. k. Az aláírás és levél közti utóirat: P. S. Mivel falukon nem fogunk szállani, azért kiki magával fejszét vigyen , hogy tűzre való fát vághasson magának. A levél hátára egy arasz hosszú papiros ragasztatván, azon ez áll írva : P. S. Hogy levelünket bepecsételtük azután gondolkodván az dolognak mivoltáról, azt találtuk fel, hogy igen késő volna pro die 12 ad locum praescriptum elmenni, azért kegyelmetek okvetetlen pro die 11 az megirt helyen jelen legyen. Kulczim, Generosis, Egregijs et Nobilibus DominisN. N. Vice Comitibus Judicum et Jurassessor ac toti Universitati Comitatus Jauriensis etc. Dominis nobis observandissimis. A Pecsét körirata. C. C. D. R. S. C. R. M. C. A. P. D. N. C. D. E. C. D. S. ... Az az Comes Christophoros de Batthyan Sac. Caes. Rom. Majestät. Consiliárius sat. a belkörben egy madár , melynek kiterjesztett szárnyai alatt néhány fiai vannak, a mennyire kivehetni. Az eredeti Györmegye levéltárában őriztetik. Az 1663-dik viszontagságteljes év alig múltéi, már a következő 1664-iknek elején, a dunántúli megyéket e részek kapitánya fegyverbe szólítja, hogy a terjeszkedő törököt a haza saját erejével — mint múlt évben Zrínyi Miklós — visszaűzze, mert Montecuculira nem támaszkodhatott legkevésbé sem annak bebizonyult lassú mozgásait jól tudván. Amint később csakugyan bebizonyult, az e térre meghívott sereg augustus elsején csak a magyar alvezérek győzni vagy halni kívánó hősiessége következtében veretett meg a török Szent Gotthárdnál Vas megyében, a Rába mellett. Ráth Károly: Magyar könyvészet. 434(931). Szabó Dávid. Okszer a bort érméi és hegyaljai kézikönyve. Szabó Dávid orvostudortól. Szerző sajátja. Pesten. 1855. Ernich Gusztáv könyvnyomdája. 8-rét. VHI. és 1361. (Áraft- 20 kr. pp.)