Pesti Napló, 1855. szeptember (6. évfolyam, 1643-1666. szám)
1855-09-11 / 1650. szám
nyújtana is, de nem magát a szabadságot. A muratisták és mazzinisták nézete között, mint középvélemény léptek föl a szabadelvűek, egy adresse-el. Ezen adresse a muratista proclamatioval annyiban találkozik, mennyiben mindkettő nem köztársaságot hanem alkotmányos monarchiát tűz ki jelszóul. Mazz ini nyilatkozványával pedig annyiban talál össze, hogy nem különleg a két Sziciliáról, hanem az ősz-Italiáról szól. Ebből a következőket idézi levelező : „Ha Italia kivívott önállósága után az európai nagy államok egyetemében állandó helyet akar elfoglalni, szükség, hogy az ország kormánya egy személyre ruháztassék. Ez iránt minden hazafiak , bármi különböző politikai hitvallásuak legyenek is, egyiránt meg vannak győződve, s a republikánusok Mazzinijokat dictator rá, s a muralisták herczegeket királylyá akarják tenni. Mazzini nagy képességű s diplomatiai tapintatú lángeszű hazafi, de ha egyszer megteremtett eszményképei által elragadtatnék, ez utóbbiak uralkodnának fölötte, s a szabadság nevében könnyen szigorú, egyedüli uralomra vágyó despotává válhatik; emellett Olaszország köztársasági államalkotmánya benn új nyugtalanságokat, künnys és soha nem enyésző veszélyeket keltene föl, mert az olasz köztársaság minden európai fejedelem által veszélyesnek, mint egy később bekövetkezendő európai forradalom tűzhelye tekintetnek, s boszankodnának reá. Ettől nekünk s közös olasz hazafiainak a priori óvakodni kell, s óvakodhatunk, ha a köztársasági államformák helyett az alkotmányos királyság (császárság?) formáját választjuk, s egy fejedelmi herczeget az olasz trónra meghívunk. De melyik herczeget? A muratisták azt felelik: Joachim fiát. Lehető, mikép ezen trónkövetelő oly tulajdonokkal bír , melyeket ezen kitűnő, de egyszersmind oly nehéz állásra, mint a kérdésben forgó , teljesen méltóvá teszik. De mi , mint valódi hazafiak ezen nem biztosított lehetőségért kockáztassuk-e Olaszország jövendőjét? Nem legszentebb kötelességünk-e az országnak valóban hazafi kormányzót adni, oly kormányzót, kinek törzse már az olasz függetlenségére csatamezőn és kabinetekben többször fellépett? S hol volna másutt ily kormányzó található mint ama házból, mely az olasz háromszin zászlót harczosai előtt szabadon és dicsően bontja ki, s hajóinak árboczairól azt engedi lengeni? Tehát mondjuk ki azon legbensőbb meggyőződésünket: a szárd királyi házat illeti az olasz uralom tisztelete!“ Ezután fölvilágosítások következnek, melyekben megmutattatik, miszerint Francziaország császára oda nyilatkozott: „Nincs többé azon idő, hogy családja herczegeinek trónokat osztogasson, miből tovább azon következtetést vonják, hogy III. Napoleon tökéletesen egyetért abban, hogy az olasz királyi korona Victor Emanuelnek vagy praesumptiv trónörökösének (ki Olaszországot, Szardinia kivételével, Victor Emanuel haláláig birodalmi kormányzó név alatt igazgatná) nyújtassék át, hogy ő az erre célzó törekvéseket védné és segítené, s hogy Angolország is igen fontos politikai okokból örömestebb nézne egy piemonti mint Murat liget az olasz trónon.(Végé köv.) PESTI NAPLÓ. Pest, sept. II. Miután múlt évi aug. 4 - től a vámdij az állam minden vámhivatalánál pengő érez pénzben fizetendő, s ez által annak szüksége, hogy az ezüstagrónak a vámfizetéseknél az állam kárával történt kizsákmányolása megszállására ideiglenesen elrendelt forgalmi korlátozások fentartassanak, többé fen nem forog, e korlátozások ezennel megszüntettemk. — A pesti kereskedés ipar kamarához a m. Helytartóság budapesti osztályának utján megküldetett Eisen hardt mannheimi cs. kir. consul jelentése azon kísérlet kedvezd eredménye felöl, minél fogva az ausztriai és magyar borok részére Nyugat Német- és Francziaországban piaczokat szerezni igyekezett. E jelentésében a. t. consul ar azon módokról is jelentést tesz, mik által a szőlőmivelés emelésére és ennek folytán az ausztriai és magyar borok külföldön nagyobb elterjedésére hathatni. E jelentést a kereskedelmi kamara a pesti nagykereskedők testületének azon kéréssel küldi meg, hogy azt Pest borkereskedői közt köröztesse. Ha e jelentés tanulságos lehet a pesti borkereskedőkre, az lehet szintén a nem pestiekre, a hazai szőlőmivelőkre is. Óhajtjuk tehát, hogy e jelentés nagyobb nyilvánosságra jusson, hogy az abban előadott útmutatásokat minden borkereskedő és szőlőmivelő hasznára fordíthassa.Ha ez óhajtásunk teljesülend, nem késendünk azt lapjainkban is megismertetni. — Császár Ferencz a jövő évre is kiadá a „Magyar hölgyek naptárát.“ A kiállítás csinos, a tartalom elég érdekest nyújt. Költeményt lelünk a naptár irodalmi részében Tompától, Lévaitól és Vajda Jánostól; elbeszélést Szabó Richardról (A nő szerelme) és Jókaitól (Thorizoba — és magyar rege). A szerkesztő a magyar királynékról megkezdett történeti vázlatokat. Fekete Soma aratási képeket ad a melegövi országokból (négy fametszettel.) „Gyöngyök az élet tengeréről“ Császártól francziából fordított aphorismák. A szépirodalmi részt megelőzi némely férfi nevek magyarázata, fölfedezések és találmányok; történeti nevezetes adatok; időjárási jegyzetek ; változó ünnepek; csillagászati jegyzetek ; a naptár; a többi tartalmat teszik a következő rovatok : vásárok (175—229 lapon); cselédbért stb. mutató tábla; kamattábla; bélyegfokozat; levélbérjegyzék. A naptár elején czimképül egy csinos aczélmetszetet (nearczképet) találunk Fuchshallerről „Ilona királyné“ aláírással. E képre egy kis megjegyzésünk van. Szokás volt hajdan, az „Aurora“ és „Emleny“ zsebkönyvek idejében, hogy a külföldi zsebkönyvekből, az angol Kerpsake-ból kiszámít aczélmetszetekhez elbeszéléseket írtak íróink, avagy a nearczképek alá vésett nevet elbeszéléseikbe szövék. Ez helyes és gazdaságos eljárás volt akkor, midőn az eredeti metszetek külföldön készülhettek el s ezrekre menő kiadást igényeltek. Az olvasóra nézve, ki a szöveg mellett szép nearczképet nyert, ez mindegy volt. Most a fametszetek korában, a képekben gyönyörködő közönség másként elégittetik ki. Háborús időben csataképeket kapunk. Elöl iramodik egy lovas csapat, melytől elmaradozik egy két lelőtt lovas és megbénult ló; balról tömött sorokban rohan szuronyszegezve néhány zászlóalj; balról felhányt földerődítmények mögül az ütegek tüzelnek, mindenütt szétpattant kartácsok darabjai hevernek; a kép hátterében az ágyufüst eltakarja az ellen sorait; stb. s a kép aláiratik: „ütközet vagy ostrom itt és itt.“ A közönség örül a képnek, és tán van olyan is,ki azt hiszi, hogy e kép az ütközet vagy ostrom alatt daguereotyp segélyével készített rajz után készült. Császár úr „Ilona-királyné arczképénél a közönség ily jólelő hűségére számolt, lemásoltatván Zuleikát, az abydosi arát, mely kép Byron Böttger által fordított és Wigand Otto által 1847-ben kiadott munkájának 3 ik kötete mellett jelent meg. Meglehet azonban, hogy Zuleika hasonlított Ilona királynénkhoz. De ez eljárást még sem helyeselhetjük, főkép akkor, midőn Cs.ur a magyar ősök képcsarnokát adja ki. — Az 1856-ik évre szerkesztett „István bácsi“ czimű naptár első kiadása (10,000 példány) egészen elkelt. E naptár kiadói arról értesítik a közönséget, miszerint a második 10.000 példányból álló kiadás nyomatása megkezdetett. Az előfizetők, kik példányaikat még meg nem kapták, e hó végével ki fognak elégíttetni. Azt kellene hinnünk, hogy e naptár előfizetőinek száma a 10 ezret meghaladja, ha ez értesítésben a kiadó urak azt nem állíttanák, hogy az első kiadás a múlt pesti augusztusi vásár alkalmával egészen elkelt. Tehát az előfizetők, vagyis azoknak kielégíttetése előtt, kiknek pénze fedezi előlegesen a nyomtatási költséget, kelt el az első kiadás a vásár alkalmával. Ez a köztiszteletű István bácsi akarata ellenére történt. Az előfizetők, mielőtt az első kiadás, melyre előfizettek, elkelne, volnának kielégítendők. Az előfizetők érdekeinek képviselete azon lapokat illetvén, melyek előfizetés-nyitáskor a közönség figyelmét a vállalatra felhívták, minden ily eljárás megrovása szoros kötelességünk. — A V. U. által sept. 1-re kitűzött pályafeladatra (magyar történeti beszély; jutalma 20 arany) hat mű érkezett be; u. m. 1) A magyar nemzetnek az idegen nemzetekből volt királyok alatt történt dolgai. 2) Dobozi Julia. 3) Petényi Tóbiás. 4) A sziget tündére. 5) A királyné apródja. ti Versényi Mikós. Bírálók: Pákh, Bérczy és Jókai. — A szász-sebesi nagy tűzvésznél a „Krönst. Zg.“ a pálinkávali mértéktelen élést és egy dohányzónak vigyázatlanságát okolja. De ily gyászos tanulság mellett sem fognak az illetők okulni soha, ha csak a lelki elöljárók kifogyhatatlan türelemmel nem intik, nem figyelmeztetik mindegyre a népet szenvedélyeinek, átkainak következéseire. E tekintetben sokat tehetnének a nép számára szerkesztett naptárak is. Helyeselnünk kell a V. U. szerkesztőségének eljárását, minél fogva a tűz és jégveszedelmekről a híreknek állandó rovatot nyitott. E hírek figyelmeztetésül, intésül szolgálhatnak. tán néhány gazdában ezek olvasásánál felébred a gondolat, hogy hajlékra is leszállhat a lángszárnyú vész (leszáll sokszor az égből), hogy helységének határát is bejárhatja a jégfergeteg. — Hallomás szerint a szeged-temesvári vasútvonal építtetését az államvasuttársulat vállalta el s e fontos vonal építtetését mentül elébb meg fogja kezdeni. — Nemzeti színház. September 7-kép. Ellinger javára bérletszünettel „Troubadour“ Ellingerné Azucena szerepében vendégül lépett fel. Telt színház Ellinger énekének ma több sikerült része volt; azon részeket értjük, melyekben E. énekelt, és nem forcehrozá a közönség azon részének tetszését, mely valami nagyon szépet, élvezetest, gyönyörűségest talál az oly énekben, mely 4 bőgőt, 2 gordonkát, 10 trombitát, 3 dobot s a többi hangszert mind jól bírja kiáltani. A nagy, erős hang ily érvényesítése szintén szükséges — némelykor, de nem mindig, valamint a hanghordozás szintén egyik előnye az éneknek, egyik szépség, de valamint a merő trilla, a folytonos coloratura is, mi nagy szépség, fárasz- s tóvá válnék, úgy a szüntelen eretetett érték a gyakran megkísértett hanghordozás (portandó) végre elveszti hatását, de sokszor amaz kiáltozásul tűnhetik fel, imez pedig nem is sikerülhet, így vagyunk többnyire Ellinger énekével, kinek a hangerejénél fogva szüksége nincs erősödésre, hatást e nélkül is bírhatván előidézni. A 3-ik felvonás áriájában mindezt bebizonyítja, hol egy ízben hanghordozása is szépen sikerült, azonban mire az áriát ismételé, az erős tagjártatás, alul heves játék, fökép karjainak mozgása kifáraszták az énekes mellét és sem a portando nem sikerült, sem éneke nem bírt az előbbi műhatással. A közönségnek egyedül a szép éneket méltányló része is megtapsolható e mellett azonban E. mai énekét. E tapsok méltán megilleték ma is Füredyt, ki jó kedvvel s igen tisza hanggal éneklé Luna gróf szép áriáit. Elingerné a. hangja terjedelméhez illő e szerepében ma is kielégitőleg működött Kaiser Ernstné a. énekének több sikerült része volt. Mindenesetre a szerzemény szépségeiben leginkább, de a t. énekesnő igyekezetében is keresendő némileg az ok K. E. a. e szerepbeni fellépése nagyobb hatásának. A karok igen jelesek voltak. A közönség nagyobb része nem látszik elég figyelemmel viseltetni zene- és dalkaraink jelessége, a kardalok pontos éneklése iránt. — Sept 10. Elingerné (mint Fides) felléptéül, „Próféta.“ Telt színház. Ellinger, ki eleinte jól énekelt, az előadás alatt elrekedvén igazolá mindazt, mit énekéről előbbi fellépéséről a jelentésünkben mondunk. Ellingerné a e hálás szerepében ma is sikerrel lépett fel; a koldusnő éneke jó volt, igy az ezt követő kettős is, melyben a cadencziák sikerültéért dicséretünk Kaisernét is illetik. A mai előadás igen sok kihagyással ment véghez. Ma adatik : „Lignerolles Luiza.“ Dráma 5 felv. Hivatalos. A kassai cs. kir. országos pénzigazgatósági osztály Grieszwein Károly ökörmezői II. osztályú adóhivatali ellenőrt III. osztályú adószedővé a kászonyi adóhivatalhoz; továbbá Jungburgi Kern Ferencz eperjesi cs. k. II. osztályú adóhivatali tisztet III. osztályú ellenőrré a kassai cs. k. adóhivatalhoz ideiglenesen kinevezte; végre Benyovszky Sándor mislyei III. osztályú cs. k. adóhivatali ellenőrt saját kérelmére a szepsi cs. kir. adóhivatalhoz hasonló minőségben áttette; továbbá III. osztályú adóhivatali ellenőrökké, és pedig : a mislyei adóhivatalhoz Ivanovics Kázmér II. osztályú adóhivatali tisztet, a nagyréczei adóhivatalhoz Riedl Tódor II. osztályú adóhivatali tisztet, s a szobránczi adóhivatalhoz Schweighofer Antal II. osztályú adóhivatali tisztet, mindnyáját ideiglenesen kinevezte. Börzetudósítások : Bécs, sept. 10. Kedvező hangulat; ez főkép a pénz iránt mutatkozott. Bankrészvény külföld részére sok vásároltatott, ennélfogva emelkedett 1012re. Államvasút iránt is élénk üzlet. A többi iránt csekély hajlam. Arany ma is kevés. 21. Ezüst 17. Váltók l°-Cel olcsóbbak. Augsburg usa 114%. London 113. Páris 1313%. 5% met. 753/g — %. Uibérkárp. köt. 78% — 78 és 73—119. Éjszaki vasút 203%—203. Táviratilag. Amsterdam, sept. 8. 5 % ausztr. met. 62314. uj 74.09. 2% % 32%. Nemzeti kölcsön 67%. Páris, sept. 7. 3% rente 66. 60.42 % 92. Ausztr. államvasut 778.75. A Credit mobilier részvényei 1545. Ezekkel nagy üzlet. Este a 3% rente 66.80. London, sept. 4. : 3 % Consolole 90%. Danavszállás. Sept. 11-én: 10'9" 0"'0. fölött. van, hogy igaztalanoknak ne láttassunk, a német irodalom történetíróinak nézeteit vesszük kiindulási szempontokul. Érdekes tanulmány mert Ranke hiányai általában a művészi történetírás tévedéseivel ismertetnek meg. A német irodalom történetírói egyhangúlag magasztalják Ranke kitűnő éles eszét, alapos képzettségét s ama képességét, melylyel oly könnyen fölfog minden concret élettüneményt; magasztalják otthonosságát az irodalom és művészet terén s a bölcselem és vallásos fejlődés tömkelegeiben; ugyszinte biztos és gyors pilantását, melylyel fölfogni, alapos politikai és lélektani ismeretét, melylyel megitélni, s tárgyilagosságát, melylyel visszaadni képes az eseményeket. Elismerik, hogy finomság biztossággal párosul rajzaiban. Smith Julian nagymiveltségű tudós utazót lát benne, aki magas állásánál fogva bebocsáttatást nyer mindenüvé, s aki minden egyént teljesen ismer, akivel egyszer érintkezik. Ide járul, úgymond, bámulatos művészete, melylyel az eszméket az egyéniségekben képes megtestesíteni. Osztozik a magasztalásokban egy újabb, szintén szellemdús német kritikus. „Ranket, írja többi közt, méltán dicsőítik, mint első német, történetírót, aki a csoportosítás, előadás és pragmaticai kifejtés művészetét addig ismeretlen fokra vitte Németországban. Egy német történetíró sem tudta előtte a kabinetek húzásait és ellenhúzásait egy shakkozó számító bölcseségével bonczolni, s a diplomatia szökelléseit ekkér követni minden téren. Ritka ügyességgel érti az érdekek és személyiségek gruppírozását, helyes világításba helyzését. A genrekép is világtörténeti fényben tűnik föl műveiben. Soha sem említ olyast, ami nem lényeges; soha sem érint semmi közönyös dolgot, de mindent közön hősen.“ Oly pontra érkeztem, mely midőn egyfelől a legnagyobb történetből erény, könnyen fajulhat a művészi történetírás árnyoldalává. E közönbösség az előadás legtökélyesb tárgyilagossága lehet; olykor azonban csak az alanyiság hiánya. A legnagyobb írói pártatlanság lehet; olykor azonban csak a meggyőződés, ama mely erkulcsi érzület hiánya, mely nélkül sem Thuküdideszt, sem Tacitust nem képzelhetjük. Nem azott felötlő irány keresést értem, mely az újabb franczia történetírók egy részét jellemzi. A szépirodalom e tekintetben több szabadsággal bir. Hiában irnak a németek annyit össze az Irányművek ellen: részünkről Planche-sal tartunk, úgy vélekedvén, hogy a regény- vagy drámaíró bármily lélektani feladatot vagy társadalmi problémát tűzhet irányul, csakhogy az eszmét cselekménynyé kell tudnia átalakítani, megelevenítvén az ellenkező okoskodását. Csupán az oly irányművet kell roszalnunk, melyben az egyéniségek, élő alakok helyett, csak egy Syllogismus különböző részeit képviselik. Másként áll a dolog a való történetek előadásával. Itt bizonyos irányok, pártnézetek kitűzése rendesen a történeti igazság rovására történik. A rokon irányú források kritikátlan kizsákmányolásától az adatok compositiojáig sok alkalma van a történetírónak véteni az igazság igényei ellen. Ki fogja komoly és tanulságos történeti műnek ismerni, amelynek írója nem a történeti bizonyosság szempontjából indul ki az adatok megválasztásában, s míg egyfelől kevés jelentőségű tényeknek rendkívüli fontosságot tulajdonít, más részről fontos tényeket hallgat el, mert talán ellenkeznek irányaival ? A vallásos és politikai irodalom terén egyiránt nagy számmal találunk ily műveket, melyek a felekezetesség kiáltó bélyegét hordják magukon, s szenvedélyes röpiratok inkább, mint történeti művek. Ranke műveihez árnyéka sem férhet e vádnak. Megveti és gondosan kerüli a röpirat készítők közhelyeit, szónoklati ékességeit; önhangulata, egyéni nézetei által sem akarja zavarni az előadás ama tárgyilagosságát, melyre oly művészi kitartással törekszik. De talán igen is elmerül olykor tárgyába.Gyakran elveszti szem elöl ama magasabb politikai, erkölcsi és bölcselmi szempontokat, melyeknek emelniük kell szívünket, mivel öök lelkünket, nélkülözni látszik ama lappangó meleget, mely a legtárgyilagosb előadásnak is egyedül képes megadni intensív erejét. A német kritika e miatt még szigorúbban ítéli őt meg, mint mi e sorokban. „Ranke, mond közelebb egy új irodalom történetiró, archivariusi varázsló. Tündén világításban tünteti elő a holt adatokat; emberi physiognomiát öltenek azok műveiben; művészileg árnyal és drapiroz, utánszámítja a legmesterségesebb számításokat; az indokok egész törzsfájával mutat föl minden tényt; mind e számítás és mérlegelés mellett azonban oly hidegen fú elénk munkáiból ama meggyőződés, hogy a történetekben imponderabilis elemek is vannak, melyeknek elismerése és utánnézete nélkül egy történeti ábrázolatnak sincs valódi nemzeti jelentősége.“ „Ide járul, mond továbbá kritikusunk, hogy a tömegmozgalmak tolongásaiban s a nagy cselekvények hevében nem oly otthonos Ranke, mint az indokok s számítások és érdekek tiszta előadásában. Ugy de a történetírónak a gép morzsoló működését is meg kell mutatnia; nem elég a rugók és kerekek ismertetése. Fontosabbnak, mert alaposabbnak tartom azon vádat, mely Ranke műveinek töredékességére vonatkozik. E különben jeles történetíró gyakran föláldozza a történeti mű teljességét ama törekvésnek, hogy semmi olyast ne mondjon, amit, Niebuhr kifejezése szerint, „mindenki tud“, mi által aztán nemcsak compositióiba, hanem styksába is némi töredékesség jő be. Egyetlen nagyobb műve sincs, mely Macaulay históriájához hasonló művészi egészet képezne. Szaggatott tableau-k állanak előttünk, a mikben az alakok elevenek s ügyesen és ízletesen oszlanak meg a tömbek; hiányzanak az összes compositio kiemelkedő központjai; hiányzanak azon részletek, melyeknek ismerete nélkül, minden szépségei mellett sem élvezheti a nagy közönség a történeti előadást. Ama tudós hóbortnak kelljen-e e hiányt tulajdonítanunk, mely ambitiót helyez abban, hogy könnyeden átoson a már ismert dolgokon, s mindig csak újat, rejtélyest törekszik adni bizonyos fontoskodó önhittséggel? Vagy azt kelljen tartanunk Smith Juliánnal, hogy Ranke szelleme igen élénk, nyugtalan, habzó, s a teljes történeti előadás nyugott folyása tulajdonkép nem az ő tere ? Nekem úgy tetszik, hogy ama részletek, melyek a mű teljességéhez tartoznak, gyakran a művészi alakításnak esnek áldozatul, s Ranke műveinek töredékessége olykor csak a művészi compositio egyik hiányát tünteti föl. A költői mű kerekdedsége lebeg a művész történetíró előtt , holott a történeti mű compositiója és a költői inventio közt nagy a különbség. Nem mindig lehet a történeti művet egy drámai mese alakjában kikerekítenünk. A költő mellőzi a czéljára nem tartozó részleteket, míg a történetírónak, ha szabatos rövidséggel érintve is, minden részletet föl kell ölelnie. — Tudom , hogy sok függ a compositio tökélyére nézve az anyagok elrendezésétől : ez anyagok sokasága azonban gyakran szétveti a műforma abroncsait, s a történetíró nem ritkán van azon helyzetben, hogy választania kell a mű teljessége és kerekdedsége közt. Ritkák a Thierry-k és Macaulay-k, akik a kettőt egyeztetni tudják. CSENGERY ANTAL: Magyar könyvészet. 440. Szvorényi JózsefOlvasmányok a gymnasiumi és ipartanodai alsóbb osztályok számára. Szvorényi József cssz. r. tanár és magyar akadémiai tagtól. Harmadik kötet. Pesten. Heckenast Gusztáv tulajdona. 1855. Nyomatott Länderer és Heckenastnál. 8-rét 268 lap. Ára 40 pkt. 441. Erdélyi János. Magyar mesék. Kiadja Erdélyi János. Képes kiadás. Pest 1855. Heckenast Gusztáv sajátja. Nyomatott Länderer és Heckenastnál.Kis 8-rét 194 lap. Áraport. LEVELEZÉSEK. Debreczen, sept. 6. (Ered. lev.) A közelebb említettem, s múlt augustus hó 30-ra tűzött Kim Ferenczféle rablógyilkossági bűntény nyilvános tárgyalása, a kitűzött határnapon, megtartatott ugyan, de a főbünös, még a tárgyalás elött meghalván, a további kereset ellene megszüntettetett, a kevésbé terhelt bűntárs ellen pedig további nyomozás rendeltetett. Örömtől dagad a nyilvános tárgyalásokon nagy számmal megjelenni szokott nézők keble, midőn ez üdvös, emberiséges, s a mellett törvényes büntető eljárás, avatott kezekben, s szakismerettel teljesittetik. Ezen nagyszerű, s itt, mindeneket foglalkoztató bűntény kipuhatolása s törvényes megtorlása eredményéröl tudósítást, annak idejében, magamnak föntartom. Az ország majdnem minden vidékein pusztító cholera, eddigelé, városunkat még megkimélé, s e város népességéhez képest, az olykor olykor egyenkint előtűnő haláleseteknek száma csekély. — E szerencsét a gondviselésnek, de Isten után e város minden fölött éber figyelemmel őrködő sok érdemű polgármesterének Csorba János urnak köszönhetni, ki e ragálynak mutatkozásával, a helybeli minden rendű orvos urakkal egyetértőleg, minden kellő intézkedéseket megtett, annak elharapítolzása meggátlása tekintetéből, és előintézkedését kellő eredmény koszorúzá, mi annyival inkább hihető, mivel e vidék minden falvaiban és városocskáiban, és helyütt helyütt a vészes járvány, nagy mértékben dühöng. Színészetünk, mióta az igazgatásban vagy is rendezésben oly rendetlen rendező, e társulattól eltávozott, sikerrel, és méltányoltatva szerepelnek, s előadásaik bennünket kielégítenek, a nők közöl: Mátrai Laura és Mari kisasszonyok, Csabainé asszony, szakmájukban kitűnők. A férfi személyzet jobbjai: az ifjú Zoltán és Pesti, Mátrai, Csengeri, Szabó, s többek. Itt nem mulaszthatom el megtenni szerény észrevételemet bizonyos „Divatcsarnoki“ czikkre, mi egy régebbi levelem ellen intéztetett. A személyeskedést mellőzöm; ami azonban a cáfoló Komáromy színész urnák egyéb oldalú kikeléseit illeti, az oszló igazság érdekében, és e közönség jobbjainak tartozó kötelességtől indíttatva:meg kell jegyeznem, és hivatkoznom a helybeli színész társulat összes tagjaira, miszerint a cáfoló, nyilvánosan kért bocsánatot színésznő M. L. kisaszonytól! Feltéve azt, de meg nem engedve , hogy e lap levelezőjének keblében, a személyes érdek elnyomta volna az ügy irántit, s elismerve azt, — mert nem is tagadtatott, hogy a színi ügyeket illetőleg, az itteni kereskedői osztály legtöbbet tesz : az álmaecenások kereskedői keblű ösztönzésére vonatkozó sorok, az érdemes kereskedői osztályt meg nem sérthetik, mert azon monda nem kereskedőkről, de csak kereskedői keblű egyénekről szól. Sapienti pauca! És mi hódolunk, a tisztelt kereskedői osztály áldozatának nekik köszönjük színészetünket, de azt is tudjuk,hogy a kereskedői osztály tagja intézte ké a végrehajtást a színigazgató ellen, s ő bontotta föl a szini ügy rendszerét, s a körülmény épen a cáfoló úr ellen szól. Igaz ugyan, hogy amely művésznő nem tud elég érvényt kivívni a színpadon , annak ítészei sem fognak a lapok hasábjain, de engedje megjegyezni a „Divatcsarnok“ szerkesztősége, hogy e levelező, mint az itteni szini előadások folytonos szemlélője, nem mint dalia, de mint parttalan ügybarát, és többek felszólítása folytán, emeletállat, nema művésznő védelmére, hanem inkább egy ügytársain zsarnokoskodó Herostratos álművész rendreigazítása végett. Hincillaé lacrimae! nem a dalia! Közelebbről, a helybeli növeldék állásáról fogom tudósitni a szerkesztő urat. Mezőföld, sept. 8. (Ered. 1 ev.) A múlt évi szükség és e miatti sanyaruság emlékezetes lesz e vidék népségénél sokáig, mint emlegetik most is az 1821-ki hasonló esztendőt. Hanem akkor — úgy mondják — az urasági magtárakból kaptak bizonyos arány szerint ki kölcsönre ki jó hitelre eleséget, mig most marhákat, földet stb. kell eladogatni, hogy a drága élelmet megszerezhessék. — Ezen élénk visszaemlékezések mellé, úgy látszik, most nem igen nagy reábeszélés kellene, hogy a községi magtárak eszméjével népünk megbarátkozván, azok alapját letenni vállalkoznék. De legyen csak néhány évig jó termés — mit azonban adjon az Isten — hogy a visszaemlékezés keserű izét veszíthesse, tudom hogy szokott fásultsággal fogná ellenezni a szinte haszontalan nyitást; mert a nagy többségnek igazán csak rövid, csak napokig vagy esztendeig tartó esze van. Az idei termés, bár a szép reményt, melylyel reá várakoztunk, a betakarítás után közel sem valósította, a múltakhoz képest még is csak hála Istent érdemel. Okszerű takarékossággal csak meg lehet élni vele. — Hanem a mint a gondviselés áldását hintette egyik kezéből, felemelő másik karjával a fenyítés ostorát is felettünk. A fájdalom országszerte ismeretes vészes járvány vidékünket is sorban látogatja; lassan rémesen húzódik egy helyről másikra, néhol túlságos, máshol engedékenyebb szigorral hajtván be terhes adóját. — Elhervasztott körünkből is nem egy szép virágot az élet legkedvesebb tavaszával, mint igen-igen drága áldozatait a nagy vezeklésnek; elsodort nem egy életerős fát a gyümölcsözés gazdag korában, mint tanúságait a sors kérlelhetlen hatalmának. Azt mondják a hozzáértők, hogy nem mindenütt egyenlően mérges jellemű e betegség, de tapasztaljuk azt is, hogy ahol ügyes tevékeny orvosok vannak, és a nép elhitte, hogy e bajt jókor és lélekismeretes gondossággal kell orvosolni, s az e tekintetbeni jó tanácsokat szívesen követni megtanulta, aránytalanul kevesebben halnak el, mint ellenkező esetekben. Itt egy szomszéd kisebb helységben a népességet úgyszólván megtizedelte, Enyingen azonban istennek hála, de erős meggyőződésem szerint köszönet az urasági orvos Wallenstein úr önfeláldozó lelkességének is, még e korig a kigyógyultak száma igen sokszorosan több a népességhez mérve nem sok elhullottakénál. A jeles orvos úr egy ideig maga is fáradalmaitól kimerítetve betegen feküdt, de nem szűnt beteg ágyából is, ritka lélekerővel tenni megbecsülhetetlen rendelkezéseit, melyeknek igazán sok élet köszönheti megmaradását. Talán e vész miatti közmegzavarodásnak kell tulaja