Pesti Napló, 1855. szeptember (6. évfolyam, 1643-1666. szám)

1855-09-11 / 1650. szám

donítani, hogy az emberek általában visszavonultabbak, és a közügyekkel kevesebbet látszanak törődni, mint egyébkor. M Így a Sió-Balaton szabályozása vidékün­kön mindig egyike volt a legkegyeltebb és népszerűbb eszméknek; most midőn a dolog — mint halljuk — a kivitel küszöbén áll, mintha egyáltalában senki sem ér­­dekeltetnék általa. — Nem is hallottunk ez ideig róla mást, mint néhány héttel előbb a földhányási munká­ra tett felhívás köröztetését, ezután pedig legközelebb e lapokban a valóban figyelemre méltó Balaton-felvidéki levelek által, a­mennyire értesülhettünk.­ Az igaz, hogy ha ezen szabályozás csak a Sióvölgyi és balatonmelléki lapályok vízmentesítését eredményezendi, a­nélkül hogy egyszersmind a Balatonnak a Dunával czélszerűen ha­józható összeköttetését is eszközölné , akkor természe­tesen e küljebb eső vidéknek semmi gondja reá, a saj­nálatnak azon nyomasztó érzetén kívül, mely az embert elkeseríti, midőn valamely jóra a legjobb alkalmat igen roszul használtatva látja és tán örökre elsikamlani. — Reméljük azonban, hogy az igen tisztelt mérnök ur, ki e munkálatot hallomás szerint vezetni fogja vagy akarja, ha nem tartott feleslegesnek ez­előtt két évvel egy „Vé­lemény a Sió szabályozásáról“ czímű röpirat­ában, az e tekintetben úgy­szólván már megállapodott közvéleményt az elméleti tudomány szempontjából sem eléggé ingat­lan nézetekkel más útra téríteni akarni, nem tagadja meg az érdekelt közönségtől, hogy őt némileg kimerítőbb és szilárd alapokra épített felvilágosítással megnyugtassa. Ezúttal azonban csak a feljebb is említettem „balaton felvidéki“ jeles észrevételeket ajánlván az illetők méltó figyelmébe, adandó alkalommal, ha­t.Szerkesztő ur meg engedi, e tárgyra tüzetesebben visszatérendek.*) AUSZTRIA. Az „Oesterr. Corresp“-nek az idei termés eredményéről közlött egyik czikkében imezt olvas­suk : Mi a jelen­ évi aratás eredményét Magyaror­szágban illeti, erre nézve a pestbudai közigazgatási kerületből július 13-káról, a pozsonyiból jul. 18-káról, a sopronyiból jul. 13-káról, a kassaiból jun. 30-káról, s a nagyváradiból jul. 9-kéről léteznek operatív­ tudósí­­tások. Valamennyi kerületben bor és gyümölcs keveset ígértek; az őszi és tavaszi terményt és kapás növénye­ket illetőleg kedvezőbb volt a kilátás, különösen a kas­sai közigazg.­kerületben a termények állása dús aratást reméltetett. Legérezhetőbb lehet a hiány a pozsonyi ke­rület néhány vidékén, melyeket elemi viszontagságok látogattak, s hol vetőmag hi­ánya miatt a földek nem munkáltattak kellőleg. Erdélyben mind a téli és tavaszi gabona, mind pedig a széna és takarmányfüvek csak középszerűen díszlettek, sőt helylyel közzel satnyult állapotban vol­tak; a kapás növények kedvezőbb eredményt ígértek. A június 30-kai, erre vonatkozó tudósítások szerint az ottani aratás mindamellett az ország szükségleteinek fedezésére elégséges lehet. A Szerb vajdaság és tem­e­s­i bánságból, mely, mint tudjuk, Ausztria éléskamarája — jul. 3-káról vett jelen­tések, valamennyi gabnanemek állását inkább középsze­rűnek mint jónak rajzolják; a bor és gyümölcsre nézvesti remény épen csak középszerű. Ezen állapotra leginkább a vízáradások folytak be. A lombard-velenczei királyságban az aratási kilátások nem voltak egyenlők; ott mindenütt a szőlőbor látszik ismét a bortermést csökkenteni. A gabnafélékre nézve a velenczei tartományban a kilátás túlnyomólag kedvező volt, Lombardiában ellenben csak középszerű aratás várható. Az erre vonatkozó jelentések jul. 7. és 5-köröl keltek. Az eddig közlött aratás­ reményi tudósításokból — mond az „Oesterr. Corr.“ azon megnyugtatást merítjük, hogy ínség iránti aggodalomra semmi ok nem létezik , hogy az árvizek okozta kár csak egyes és helyenkinti, s imigy segély a legközelebbi áldottabb vidékekről könnyen nyújtható. KÜLFÖLD. Angolország, London, September 6. A „Morning Chronicle“ egy vezérczikkében egy Francziaország által pártfogolt muratisticus mozgalomra utal. — Máltából írják aug. 23-káról : „P­an mure lord hir szerint Bonellinek tervét Cagliarinak tengeralatti összeköttetésére Máltával, s ez utóbbi szigetnek ismét Candiával, a Dardanellákkal és Alexandrával elfogadta. A Cagliaritól Máltáig vezetendő vonal költségei 10,000 font sterlingre számitvák. — 1200 brit katona 34 tiszt­tel Krimiába szállitatott. Az ujjonczoknak nemrég tör­tént makacskodása komoly következmények nélkül elnyomatott. — A követek háza, egy hivatalos tudósítás szerint a lefolyt ülésszak alatt 136 különböző napon összesen 1044 órát ült. Az egyes ülések, középszámmal számítva 7 óra, 40 perc­ig tartottak; a szavazások összes száma 213. A Derby mezővárosban­­, hétfőn meeting tartatott Lengyelország helyreállítása ügyében, melyen ugyana­zon gyanakodás nyilvánult Palmerston lord orgánumai ellen, mint a St. Martin-Hallban tartott meetingen. Az első resolutio, miszerint „igazságtalanság volna lengye­leket használni valamely idegen légióban, ha a háború­nak nem Lengyelország helyreállítása volna végczélja,a bizonyos C­h­y­­­i­n­s­k­i lengyel által támogattatott, ki a többi között úgy vélekedett, hogy a mire honosainak szükségük volna, az egy kölcsön lenne, hogy hazamen­­vén földjeiket felfegyverezhessék. A lengyel barátok irodalmi társulata Londonban nem egyéb puszta szem­fényvesztésnél és épen nem jogos képviselője az emi­­gratiónak, s ő remélni akarja, miszerint Harrington lord nem azon férfiakhoz tartozik, kik arról álmodoz­nak, hogy Czartom­szki­nget a lengyel népre királyul tolják föl. A második resolutio, mely épen úgy, mint az első, egyhangúlag elfogadtatott, egy a királynőhöz in­tézendő petitiót illetett azon kérelemmel, hogy a háború úgy viseltessék, hogy Finnland, Czirkasszia stb. szintén alkalmat nyerjenek a járműt lerázni. „Sir J. P­axto n, Sir C. N a p i e r Mr B a s s M. P. és más parliamenti ta­gok, írásban mentegetőztek, hogy bokros foglalatossá­gaik miatt meg nem jelenhettek, s a polgármester az elölülést egészségi tekintetekből Moss aldermanre ru­házta át.­­ A királynő f. hó 5-kén Wight szigetéről a fővá­rosba ment, s megérkezte után azonnal audientiát adott Montpensier hy és hgnének, kik Clarendon lord által vezettettek be. Később az utóbbi, P­a­n m­u r­e lord, a brasiliai követ és egy új zélandi törzsfőnök való­nak audientián a felségénél. London, sept. 7. Tegnap reggel egy erős osztály légionárius (gyorslövész) érkezett Hullból Londonba. *­ Szívesen vesszük az ígéretet, s várjuk hogy tel­jesüljön. Szerk. Ezen emberek Helgolandból jöttek, majdnem mindnyá­jan németek és a shoracliffei táborba mennek. — A „Times“ egyik czikkében ismét részletesebben szól a Dunafejedelemségekről, és erősen sürgeti, hogy a provisoriumnak ama tartományokban mielőbb eléje vétessék. Micsoda kormányt akar ő oda behozatva látni, e lap nyilatkozataiból nem eléggé világos, csak annyi bizonyos, hogy Moldvát és Oláhországot egy uralkodó alatt óhajtja egyesülve látni, és hogy ezen uralkodó Törökországon kivül keresendő. — A királynő és a kir. család tegnap délután Yorkba, 3—4 óra közt Newcastleba s esti 6 órakor Edinburghs érkeztek. Ő felsége kíséretében van Granville őr­­gróf is. — Az Angliába nemrég visszatért csavargőzös „Sans­­pareil (70 álgyus) tegnap Sheermessből Portsmouthba ment, honnan a legnagyobb sietséggel ismét a Feke­­tetengerre menend, hogy oda 16 tizenhárom hüvelykes mozsarat és egy csapat hajólegénységet szállítson.­­ A Kelettengerről ismét két mozsárnaszád érkezett Sheernessbe. A „Harier“ angol naszád által a nystadti kikötőben elfogott orosz bárka „Victoria“ Medwayba megérkezett. A Tyne torkolatánál az ütegek mind igen megerősítettek. A „Great Britain“ kedden délután 1000 emberrel fedélzetén elhagyta Merseyt. Gibraltár­ban 6 tisztet és 214 embert, s Máltában 20 tisztet te­­end szárazra, Stambulban a török kormánynak 1,500,000 font sterlinget (a török kölcsön egy részét) kifizetendő, s onnan Balaklavába tovább menend, hogy ott 12 tisz­tet, 667 katonát és 22 lovat szárazra tegyen. — Dun­­donald lord a „Times“-nak legújabb czikkét az an­gol flottának a Kelettengeren­ semmit nem tevése fölött belső örömmel olvasta s abban „oly igazságokra talált, melyek megérdemlik, hogy aranyba foglaltassanak“, a mint ezt az admirálnak az említett laphoz intézett lep­léből olvassuk. Azon férfiak felöl, kikre az angol ten­gerészügy vezetése bízatva van, Dundonald lord igen rosz véleményt táplál , s igen parányit igér magá­nak a kilátásba helyzett 200 álgya- és mozsárnaszádtól. Az irat végén ez áll: „Nem zárhatom be levelemet a nélkül, hogy hozzá ne tegyem, hogy ha mind­azon fér­fiak közt, kikkel terveimet közlöttem, egyetlen egy van, ki valódi tudományos műveltséggel s szakavatott kikép­zettséggel bir, ki elég bátor volna azon ténynek, hogy az én terveim többet képesek végezni, mint a lőpor, sa­ját neve aláírásával ellene mondani, az utóvilágnak al­kalma leend ítéletet hozni szakképzettségünk é­s indo­kainkról. London, sept. 7. A távirat jelenti Edinburgból, mi­szerint a kir. család tegnap est­e fél hétkor oda szeren­csésen megérkezett. A külön vonat, mely a családot vitte, közép számítással 50 angol, tehát több mint 11 német mértföldet haladt egy óra alatt; még az angol vaspályákon is valóban rendkívüli és szokatlan gyorsa­ság , minek következtében a kir. salonkocsi tengelye egyszer oly nagyon meghevült, hogy a kocsit kénytele­nek valónak más által pótolni. A királynő ma folytatja útját Balmorálba. Granville lord, mint miniszter ol­dala mellett maradand. Kl a p­k­á­tól itt Chapman és Halinál megjelent a kö­vetkező czimű röpirat: „The war in the East from 1853 to 1855. An Historico-Critical Sketch. Translated from the original Manuscript by Lieut-Colonel A Mednyanzky“, és vele egyidejűleg egy másik röpirat ily czím alatt: „The Nation of Refugees, a Memorial Historical and Po­litical, addressed to the British and French Nation by General L. Mieroslawski (Holyoake et comp.-no!).“ E két irat a szövetségesek hadvezetését bírálja a forra­dalmi párt ismeretes szempontjából, mely Oroszországot megsebesithetlennek, vagy legalább legyőzhetlennek tartja, valamig a nyugoti hatalmak — mikép Klapka magát kifejezi — az eddigi motto helyett: „Törökország függetlensége“ e szavakat : „Az elnyomott nemzetisé­gek fölemelése“ nem írják zászlóikra. (U n g. P o­s­t.) — A jövő évre valószínűleg Salomons aldermann fog Zord-mayorrá választatni. — Wiseman bibornok f. hó 26-kán fogja a ply­­m­outhi új püspököt, Mgr Y­a­u­g­h­a­n-t Cliftonban föl­szentelni. Mondják, hogy a bibornok nemsokára utódot nyerene, hogy a pápa környezetébe meghivassék.­­ A „Morning Post“ szerint a német légió gyorslö­vész ezrede Roney őrnagy vezérlete alatt Krimiába készül indulni. Két német dragonyos ezred is fog ala­kíttatni, melyektől, visszaemlékezve a német lovasság­nak a félszigeti háborúban bebizonyított fényes szolgá­lataira, igen sokat látszanak várni. Az utóbbi napokban 380, nagyobbrészt német újonc­ érkezett az egyesült államokból. Francziaország, P­ár­is, sept. 7. Az „Indep. berge“ párisi levelezője a dán és a szövetséges kor­mányok közti titkos beszélgetésekről tesz említést. Le­velező ezen közlekedésről egy verziót közöl, még pedig hiteles forrásból. Azon híres phrasis után, melyben a francziák császára Ausztriát lanyhasággal látszott vá­dolni, a sz.­pétervári dán követ és Nesselrode kö­zött némely nyilatkozások történtek , oly nyilatkozá­sok, melyek szerint Oroszország hajlandó volna a há­ború okainak elenyésztetésére, ha ezt becsülettel te­hetné. Nes­selrode­nak ezen hajlama ezen csator­nán a szövetséges kormányok értésére adatott,s erre ezek azt felelték volna, hogy ha Oroszországnak valóságos és komoly javaslatai vannak, azokat egyenesen jutathatná tu­domásra, Ausztriának az értekezletekbeni jelenléte a 2-ki szerződés végre nem hajtása óta, valamint Poroszor­szágé sem lévén szükséges. De azóta, hogy Oroszor­­ország azon szándékát nyilatkoztatta, hogy az alkudo­zást komolyan hajlandó megkezdeni, a bécsi s londoni és párisi kabinetek közt közeledés — több vagy ke­vésbé diplomatiai — jött létre; igen valószínű tehát, hogy a franczia kabinet a La Mancheontuli szövetsége­sével egyetértőleg, Ausztria új magatartása miatt meg­­kettőzteti a Ferencz­ József császár és az általa kormányzott birodalom iránti tekinteteket. Azt is akarják tudni, hogy Pereire tegnap ausztriai kölcsön tárgyában utazott volna Bécsbe , míg mások azt erősítik, hogy az ausztriai vasutak hátralevő részének megvásárlása s egy új hitelintézet alapítása végett. Egyébiránt bármi való legyen is ezen békés fordula­tokban , ezek legalább most nem látszanak a valóság színével bírni, s még Nesselrode körsürgönye sem nyújt reményt — pedig békés szellemben van írva — a harmadik és negyedik pont iránti kiegyezésre nézve. — Egy berlini lap — írja tovább az „Ind beige“ le­velezője — azt beszéli, hogy a porosz hg fia Berlinből elutaznék az angol királyi herczegnővel házassági szö­vetségre lépendő; e terv fölött bámulni lehet, ha meg­gondoljuk a két korona közti viszálkodást; egyébiránt emlékezhetni, hogy az angol királynő azon alkalommal, midőn az Elyséeben a diplomatiai kart fogadta, különö­sen a porosz és ausztriai követtel társalgott, s ezenkívül Angolország politikája követeli azt is, hogy a királyi család tagjainak házassága protenstans fejedelmi szemé­lyekkel történjék. — Levelező különben nem kezeske­dik e tény alaposságáért. Pár­is, sept. 7. A kölni lap írja: St. Maurnál és Ha­­genaunál négy-négy ezredből álló lovassági tábor ál­­líttatik. Ugyan e lap­­ levelezője Írja: Ma Párisba ér­kezett távirdai tudósítás szerint Nápoly ostromzarlása az angol-franczia hajóhad által már elkezdődött. (E hírnek azonban elsie­tettnek kell lenni). Olaszország, Turin, September 4. A „Morning Fest“ és „Daily News“ újra oly dolgokat közölnek Ná­­polyból, melyeknek hitelességéről ők feleljenek. Az utóbbi tudni akarja, bár ha semmit sem tudni róla, politikai je­lentősége van e az ausztriai flotta megjelenésének Ná­poly kikötőjében, hogy ő fensége Miksa főherczeg egész befolyását a dolgok jelen állásának megváltozta­tására fordítja.Nápolyba érkezvén, legelsőbb is Filan­­g­i­e­r­i­tánek és S­a­t­r­i­a­n­o herczeget kívánta magá­nak bemutattatni. Azt felelték rá, hogy a tábornok be­teg és falun van. Az ünnepély alkalmával, melyet a ki­rály a főherczeg végett rendezett, a tábornok nem jelent meg. Még is ez azon férfiú, kinek ő felsége országának felét köszönheti. — A király és a királyi herczegek a főherczeg által „Schwarzenberg“ hajón vendégeltettek meg; ő felsége kíséretében voltak F­i­l­a­n­g­i­e­r­i és I­s­c­h­i­t­e 11 a tánokok. E két kitűnő ember egykor M­u­­rat Joachim alatt szolgált. Továbbá írják a fentebbi lapok, hogy a főherczeg javaslatára legközelebb válto­zás fog a minisztériumban történni. A „Times“ vezérczik­kében borzasztó képét adja a nápolyi dolgoknak, mely­ben majd sötét harag, majd a sápadt gúny uralkodik, s következő fenyegetéssel végződik : meddig tartson még e gazdálkodás ? Rész volna­­, ha a franczia és angol czirkáló hajók, melyek a középtengeren ide s tova ha­józnak, egyszer egy pár órára kikötnének, hogy a dol­gokat kiegyenlítsék ? — A nápolyi bonyodalmak , mikép Párisból a „B. V. Z.“-nak írják , napról napra jelentősebbek lesznek. — Voltak emberek, kik a franczia lobogó megsértését nem tartották egészen koholmánynak , csak kissé túlzottan előadott eseménynek. Azonban a tény félhivatalosan tö­kéletesen bebizonyult. D­e­­­a­c­o­u­r franczia követ oda utasíttatott kormánya által, hogy felvilágosításo­kat kérjen , s ily feleletet nyert : a dolog rendén történt, mert a visszatorlásnak volt helye. A követ hiá­ba igyekezett azon eljárás­okát kifürkészni,s csak több­szöri kérdezősködése után mondották meg neki, mikop a franczia hajók a királyné nevenapján elmulasztották a szokásos Üdvlövéseket. Azonban kisült, hogy azon na­pon a nápolyi kikötőben csak franczia kereskedőhajók voltak, s a franczia kormány nehezen fogja e visszator­­lást jogosan történtnek ismerni, és mentségül elfogad­hatni. Itt hát oly viszály van keletkezőben, mely a jelen körülmények közt komoly szint ölthet, s nem csodálkoz­hatunk rajt, ha ma reggel halljuk, mikép a nápolyi kö­vetnek Párisban útleveleit kiadták, és Delacourhoz utasítás küldetett, hogy útleveleit szinte kikérje. Azon­ban hihető, hogy a viszály nem vett ily komoly fordu­latot, miután még ma is hosszas értekezletet tartott A­n­­tonini marquis az itteni nápolyi követ Walewski gróffal, s a nápolyi követ udvara részéről a teljes elég­tételről kezeskedett. Csak abban lehet kétkedni, hogy a követnek lesz e annyi befolyása, mikép a nápolyi ud­vart engedékenységre bírja. Különben, mikép a „T­i­m­e­s“ egyik levelezője Ná­­polyból írja, ott a dolgok menete aggasztó: újabb poli­tikai per van folyamatban. P­i­e­r­r­o rendőri ügynök né­hány ügyvédet s több más egyéneket összeesküvéssel vádolt, s mind el is fogattak. Az elfogottak egyikének lakán névjegyzék találtatott azok neveivel, kiknek a cirkuszai bemenetelre beléptijegyek lettek volna ki­­szolgáltatandók. A feljegyzettek mind elfogattak, laká­saik kikutattattak, sőt a pallók is szétszedettek, s a szo­bák falai levakartattak. A shirrek egyike azt állíta, hogy M­i­g­n­o­n a ügyvéd kalapjában lázító proclamatiót talált. Az ügyvéd tagadta , s hogy vallomást csi­karhassanak tőle, r megbotoztatott. Ugyan­ily bánás­módban részesült B­a s b­o­n­a ügyvéd, kit a huszadik ütés után a guta megütött, eret vágtak rajta, hogy életét meg­menthessék. Az elfogottak közt augustinus barátok is vannak, nemcsak őket motozta meg a rendőrség, hanem még a pápai követet is P i­z­a­r­r­o cardinalist, ki a ko­lostorban lakik, bárha ő erélyesen protestált ellene. Toskanában nem­régiben többnyire politikai fog­lyok, kik már régebben, miután Florenczben nem volt hely, Montelupo mellett a livornoi vasút mentiben fekvő fejedelmi kastélyba vitettek, ki akartak törni, hogy ma­gukat megszabadíthassák. A pallók és ajtókat felszag­­gaták, hogy egymással egyesülhessenek, a telegraf által hirtelen tudósíttatva, katonai csapatok siettek a szaba­dulási merényt meghiusítandók. A „Gazette de Savoie“ következőlegir az angol­olasz légió felől: az angol - olasz légió alakítása könnyű­séggel megyen. Már 2000 embert számlál. Igen sok nyugdíjazott és még szolgálatban lévő szardiniai tisztek lépnek bele kapitányok és hadnagyokul. Mi a toborzott legénységet illeti, többnyire svejcziakból s más nemzet­beliekből áll, kik mind azért állottak be, mert azt gon­dolták, hogy e régiónak más politikai czélja van. Vannak köztök piemonti tijonczok is többnyire Arona, Ottola és Intra vidékeiről. Úgy látszik, a naponkinti zsold 2 frank és 50 cent, azon 300 frankon felül, melyet belépések napján kapnak. E közléshez azt jegyzi meg a „Ha­mb. Corresp.“, hogy ez utóbbi adat nagyon valószínűtlen a 300 frankra nézve. Szardiniában azonban ezen ember­kereskedés legkevésbbé sem akadályoztatik , sőt ellen­kezőleg mindennemű kedvezésben részesül, mi abból is kitűnik, hogy a szavojai határőrök az újonczfelfogadási bizonyítványt, melyet minden a légióba belépő nyer, elegendő erejű útlevélül tekintik. Németország, Berlin, sept. 4. Azon állítás tel­jesen alaptalan, miszerint a már többször érintett legú­jabb orosz sürgönyön kívül a pétervári kabinet még né­hány más sürgönye is érkezett volna ide , mikről azon­ban maguk az orosz dolgokban jól értesült lapok sem fognának említést tenni. A­mennyiben hiteles oldalról értesíttetünk , itt csak egyetlenegy, a legújabb időben érkezett sürgönyről bírnak tudomással, és pedig erről is csak bizalmas utón. Az tudniillik csak utasításképen küldetett a követek számára, hogy azt az illető kormá­nyokkal­ értekezéseiknél belátásuk szerint használhas­sák. Már­pedig jelenleg sem Budberg báró sem annak helyettese nincs itt, következéskép ama sürgöny má­solata itt még csak át sem adathatott. Ha ennélfogvást Ausztria az arrai választ már augusztus 30-kán, mikép itt beszélik, elküldötte is, mindamellett a fentebb mon­dottakból már kiderül azon hír alaptalansága, miszerint a berlini kabinet is az orosz úgynevezett körsürgönyre viszonválaszát már Pétervárra menesztette volna. Egyéb­iránt az itteni politikai körökben ama sürgöny tartal­mának korán sem tulajdonítanak valami nagyobb fon­tosságot, hanem benne csak ismétlését, nem pedig ki­terjesztését látják a két első biztosítékpontra nézve már korábban adott ígéreteknek. Hannovera, aug. 28. A Brémában tegnapelőtt tartott gyűlést csak mintegy 25 volt­ követ és néhány más nagy befolyású személyiség látogatta meg. A meg­hívottaknak egy nagyobb száma mentségi okokkal bújt ki a megjelenés alól. A Stüve-pártból senki sem jelent meg. — Inditványoztattak ugyan javaslatok Brémá­ban az alkotmányi egyletek alakítására s az aug. 1-jei rendelet érvényessége elleni különféle demonstratiókra, de a nélkül, hogy helybenhagyatást nyertek volna. A tagok a legegyszerűbb és egyszersmind legeszélyesebb eljárásra határozták el magokat, t. i., hogy a jövő vá­lasztásoktól nem vonulnak vissza, azokat tiltakozás nél­kül eszközlendik s ügyes férfiakat szemelendnek ki. Csak két szózat nyilatkozott szilárdul a mellett, hogy az elvet elhagyni s az 1840. évi választó törvény szerinti választás által az octrogrozást elismerni nem szabad. Az 1840-ki választó törvénynek census-határozataiba való mélyebb bocsátkozás azon eredményre vezetett, hogy a második kamara majdnem valamennyi eddigi ellenzéki tagja választó képességét megtartotta, hogy név szerint Dr. Bilisen a második kamra eddigi elnöke is a nyil­vános lapokban tőle elvitatott szükséges qualificatioval bír, ha mindjárt nem is fizetése által mint egyetemi hi­vatalnok , de mindenesetre városi földek és kamatozó tőkék után folyó jövedelmei után.Vajjon az 1841.évi 2-ik kamara példája követendő-e, vagy pedig az ottogati al­kotmány a továbbépítés alapjául legyen elfogadandó (mi­kép 1842 óta Hannoverában történt), ezt természet sze­rint oly gyérszámú gyülekezetben véglegesen elhatározni nem lehetett; a jelenvoltak egyébiránt általánosan az el­­sőbbi nézethez látszanak hajlani, s itt lesz valószínűleg azon pont, hol a legközelebbi kamara úgynevezett de­­mocratai töredéke a szüvei fractiotól különszakadni fog. Oroszország. A lengyel határszélről, sept. 5. — A Lengyelországban várt reformokról, mik­ről eleinte oly sokat beszéltek semmi, egyéb teljese­désbe nem ment, mint az, hogy a postaügy kezelés a­l­­s­ó­b­b osztályaiban a lengyel nyelv lett újra a hiva­talos nyelv, s a hivatali körökbe több tekintélyes s kö­zönségesen tisztelt lengyel jutott be főbb hivatalnokokul. Továbbá a politikai vizsgáló bizottmány, mely Varsóban székelt, feloszlattatott. Elnöke J­o­­­s­z­y­n kapitány a hadsereghez osztatott be, s a Kaukázus­ba küldetett osztályparancsnokul. A kormányrendszer ugyanaz maradt, csak alkalmazásban szelidíttetett. A folyamatban levő háború tekintetéből azonban az ujon­­czozási rendszabályok megszigorítottak. E szigorítá­sok leginkább a nemességet és polgári ren­det illetik; mind­két osztálynak a szülők választási jogaiból folyó katonamentesség eltöröltetett. Eddig minden családatyának, kinek két vagy több fia volt, joga volt egyet közölök kiválasztani, mi által az szabad lett. Leginkább az idősb fiút választá az apa. A jelenleg kia­dott rendeletek a mostani katonai összeírást illetőleg, mely a háború kezdete óta már ötödik, a nemesség és polgári rend e jogát eltörli, s a pórokra viszi át. Az ujonczozás iránti legutóbbi ukázok és rendeletek, me­lyek úgy­szólván az egész fegyverfogható népséget fegyver alá szólítja, arra mutatnak, hogy Oroszország mindinkább készül nagy és hosszan tartó háborúra. Csatatér. — A távirati tudósítások rovatában alább közlött hí­rek mindent meghaladnak fontosságban, mi a nevezetes tatárhír óta Szebasztopolról a hírlapokban megjelent.— Még ha nagyítás, vagy az oroszok részéről hadicsel van is a dologban, s ámbár még ekkor is hátra van még a nehezebb rész : az éjszaki oldal, nem lehet tagadni az alább közlött sürgönyök roppant nevezetességét. Egyéb­iránt úgy kell lenni, hogy a távirati sodrony Páris felé va­lahol megbomlott, mert az alábbi sürgönyök Bukarestből keltek sept. 9-ről, s azok szerint a Malakoff bevétele sept. 8-án történt, s párisi távirdai tudósításunk a „Mo­niteur“ 9-i számának tartalmáról semmit sem szólanak ezen fegyvertényről.­­ A „Journal des Debats“ következő észrevételeket tesz a csernajai csatára: Gortsakofffag. Rend tookra hárítja sikertelenség okát, ki meghalt és nem véd­heti magát. Gortsakoffay szerint Rend­ticknak nem kellett volna újabb parancs nélkül támadni. Volt valaha megtiltva minden kezdeményezés 25—30,000 emberből álló hadtestet vezénylő tábornoknak, ki oly helyzetben van, hogy maga is megítélheti a kedvező körülményeket, s felhasználhatja azokat ? A pillanatok drágák a csatákban. Gortsakoff­ág akkor két kilomé­­tre távolságra volt tőle Csorgun körül,Read­tick alkal­masnak találta a pillanatot a támadásra, mielőtt a fran­cziák készen lettek volna- A fővezér feladata lett volna segítni a támadást, mely fényes volt, ámbár katonáink heves bátorsága által visszavezetett. Read ismételte a támadást, s a fővezér nem segélte elegendő erővel. — Usakoff tlik is hasonlóan kétszerezett törekvéssel küzdött a másik halomnál, de a fővezér semmi eldöntő lépést sem tett. A­helyett, hogy jobb oldalunkon diver­­siót tétetett volna L­i­p­r­a­n­d­i által Csorgun és Hasfort ellenében, csapatokat vont el az utóbbitól, küldvén azo­kat a középen levő támadáshoz későn Tartalékja 30,000 emberből állott, és semmit sem ten azzal a válságos pillanatokban, midőn a tartalékok szokták eldönteni a csatát , vagy megmenteni a veszélyezett csapato­kat.­­ Végre Gortsakoff hgnek roppant tüzérsége volt, és csak demonstrátióra használta azt, míg a szö­vetségesek tüzérsége tizedelte hadoszlopait. Határozat­lansága által hagyta összezuzatni több mint 5,000 halott­ját és sebesültjét, 8 tábornokát s ezek között 3 halottat. G­or cs­ak­o­df­ig egészen megütközik, hogy az ügy „váratlan“ fordulatot vett, mintha mindig csalhatlan volna a siker, s mintha a fővezérnek nem volna feladata az előre nem látott dolgok elhárításáról is rendelkezni. Büszkélkedik, hogy a francziák nem mentek a folyam túl partjára őt megtámadni, hol minket négy óra hosz­­száig várt; de feledi, hogy nekünk más feladatunk van: Szebasztopol ostroma. Mentse fel­­ a várat, ha tudja, se­regével. Eljö az idő, midőn a szövetséges hadsereg csatát fog neki ajánlani Krimia belsejében. Gorcsakofs­ág nem igen ragyogó hadjárata a dunai fejedelemségek­ben a törökök ellenében, és a csernajai szomorú ütkö­zet nem engedik meg őt azon hadvezérek közé számí­tani, kiknek a csatatéren hatalmas határozatokat sugal a gyors belátás,­­ azon pontos sőt tudós taktikusok közé tartozik, kik jól ismerik a katonai sakjátékot, tudják an­nak szabályait,­­ de kiktől a természet megtagadta a lángész sugalatait. Read tábornoknál talált utasítása remekműve a bölcs előrelátásnak, de részletességi és kicsinyes szellem tűnik ki abban, mely bilincsbe veri a végrehajtók tehetségét, kisszerű számításokra szorítván őket. A pontos és részletes szellem nem akadályozza meg mindig a vezért, hogy nagyszerű tervet készítsen, de a gondolkodó számítástól az erélyes kivitelig nagy távolság van. Csatatéren a minden pillanati lélekéberség

Next