Pesti Napló, 1856. július (7. évfolyam, 1912-1942. szám)
1856-07-22 / 1933. szám
350-1933. Mk évi folyam. Szerkesztési iroda : Egyetem-utcza 2-ik szám , 1-6 emelet. Szerkesztő szállása : Angol királynőhöz czimzett szálloda, 63-ik szám. A lap szellemi ríszét illeti minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza, 2-ik szám, első emelet. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. 1856. Kedd, jul. 22. Előfizetési feltételek: Pesten , házhoz hordva : Évnegyedre . . . 4 frt p. p. Félévre . . . . 8 írt p. p. ~ — r * Hirdetmények dija : 6 hss^* 05 Petrt ,«r * Pkr* Bélyegdíj tmsn 10 pfa ________ 10 Megán vita 6 hasábos petit sor 5 pkr. Vidékre, pont in : Évnegyedre . . . 5 írt p. p. Félévre . . . . 10 írt p. p. PEST, július 22. Távirati magánsürgöny. a „Pesti Napló“ szerkesztőségéhez. Feladatott Bécsben : jul. 21. délben 12 óra 2p. Érkezett Pestre „ „ d. u. 12 óra 25 pereskor. Bécs, julius 21. Saragossában Falcon tábornok alatt junta alakult; a cortes ott egybegyülekszik. Arragonia és több kerület fölkelt. Barcelonában a rend helyre van állítva; a nemzeti militia lefegyvereztetett. Terv Magyarország vasut-rendszeréhez. ív. Az egyes vasútvonalak kijelölése a magyarországi hálózati terv szerint. I. Bécsből kiinduló fővonalak. — 1. Bécs-Sopron-eszéki vonal : Sopron, Kőszeg, Szombathely, Körmend, 7.-Egerszeg, Nagy-Kanizsa, Nemes-Vid, Sörnye, Kaposvár, Gödre, Pécs, Mohács, Eszék. — 2. Bécs-Buda- Fehérvár-eszéki vonal: Bruck , Moson, Győr, Ó-Szőny, (a már meglevő vonal), Tata, Buda, Székes-Fehérvár, Lepsény, Lajos-Komárom, Ozora, Hőgyész, Szegszárd, Bátaszék, Mohács, Eszék. — 3. Bécs-pesti vonal: (a mostani) Poson, Diószeg, Érsekújvár, Esztergom- Nána, Vácz, Pest. — 4. Bécs-kassai vonal: Poson, Diószeg, Szered, Újlak, Nyitra, Nagy-Tapolcsány, Oszlány, Turócz-Sz.-Márton, Rózsahegy, Liptó-Sz.-Miklós, Lőcse, Szomolnok, Jászó, Kassa. * *) A czikkíró minden megbántása nélkül fejezzük azon véleményünket ki, hogy e vonalt könnyebb a papíron II. Pestről kiinduló fővonalak. — 1. Sz.-Miklós, Mező-Tur,Békés-Csaba, Gyula, Arad. Pest-gráczi vonal : Székes - Fehérvár, — 6. Pest-Bránfy-hunyadi vonal : SzélVeszprém-Palota, Veszprém , Pápa, Kis-Czeh, Szombathely és Körmend (e kettő a bécs-kanizsai vonalban), Fürstenfeld, Grácz, onnan Triest felé. *# 2. Pest-zágrábi vonal: Székes- Fehérvár, Lepcsény, Siófok,Nemes-Vid,Nagy-Kanizsa (e kettő a bécs-kanizsa-pécsi vonalban), Zákány, Kaproncza,Kőrös,Zágráb, onnan Fiuméba.— 3.Pest-pécsi vonal.Fehérváron át csatlakozásban a bécsi vonallal Hőgyészig, innen Dombóvár felé, hol Gödrénél ismét csatlakozásba jő a Kanizsapécsi vonallal. A dombóvári átmetszés Kaposvár és Szegszárd legrövidebb összeköttetésére is szolgál. — 4. Pest-péterváradi vonal: Czegléd, Kecskemét, Szeged, (a meglevő vonal), Szabadka, Topolya, Ó-Kér, Pétervárad. — 5. Pestaradi vonal: Szolnok (a meglevő vonal) Törökmint a földön vezetni. Sok költségbe kerül, sok nehézség lesz levivandó, s nem hiszük sem azt, hogy eléggé jövedelmezzen, sem azt, hogy az ipoly-sajóvölgyi és a tiszai társulat Pest-kassai vonalainak kárt ne tegyen, sem végre azt, hogy a Pest-Ipoly- Sajó-kassai vonal és a Pest-Miskolcz-kassai vonal tökéletesen ne volna elégséges minden fontosabb czélnak megfelelni, amit bel- és európai kereskedésre nézve a kassai vonalhoz kötünk. Aztán Magyarországot vasutakkal csak beépíteni, nem pedig túl beépíteni akarjuk. Erre nincs elég zsebünk. S a kormány, mely 5 petét szokott a közérdekű vasútvonalakra garantírozni, nem viheti addig az engedélyezést, hogy a versenyző vonalak miatt az államnak nagy terhére váljék az 5 per biztosítása. S ne feledjük, hogy vannak nemcsak physical de erkölcsi paralellák is, s aki sokat követel, kockáztatja a kivihetőt. S z e rk. **) Ezen vonal helyett pártoljuk a Buda-Fehérvár-Marburgit, s a czikkíró iránti egész tisztelettel megjegyezzük, hogy sokkal czélarányosabbnak tartjuk már a tervben és előmunkálat alatt levő vonalak körüli változtatásokra nézve közölni észrevételeinket,mint folytonosan ellenprojectumokkal állam elé. S végtére is nem szárazon csak a statistikai tekintetek határoznak arra nézve, hogy merre indítsunk vasutat. A terveinknek egy csoport oly érdeket is kell ismerni, mik sem a földabroszra sem a statistikai könyvekbe nincsenek beírva. Ezen megjegyzés szóljon a Galgóczi úr által vont némely más vonalakra is, melyeket most észrevétel nélkül csak azért hagyunk, mert a tisztelt czikkírónak nézeteit magukban véve érdekeseknek és közlésre méltóknak találjuk ugyan, de korán sem olyanoknak, miket magunkéal akarnánk elfogadni.Eszmecserére, eszmeébresztésre becsesek, azonban távol tőlünk azon gondolat, hogy bennök megnyugvásunkat találnék. Egyébiránt közelebbről a magyarországi és erdélyi vonalakra nézve saját nézeteinket is az olvasó közönségekbe fogjuk terjeszteni. nők: Török-Sz.-Miklós, Kis-Ujszálas, Karczag, Püspök-Ladány (meddig jelenleg a töltés vize van s hol Debreczen és Nagy-Váradnak kétfelé oszlik az ut. Ezt én itt óhajtanám Derecskéig kivinni, hogy itt oszlanék az ut egyik szárnynyal Debreczen, másikkal Nagyvárad felé), Nagy- Várad, Bánfy-Hunyad, onnan Kolozsvár felé. — 7. Pest-nagysomkuti vonal : Szolnok- Derecske, Debreczen, Székelyhid, Szalacs, Nagy- Károly, Szathmár, Nagy-Bánya, Nagy-Somkut, onnan Deézs, Besztercze sat. — 8. Pest-radvornai vonal : Pesttől Debreczenen át Nagy- Bányáig mint 7. alatt, Nagy-Bányáról, M. Sziget, B. Rahó, Kőrösmező, Radvorna, onnan Czernovicznak Bukovinában. — 9. Pest-dukla-tarnowi vonal : Pesthez lehetőleg legközelebbi kiválási ponttól (Kőbánya és Üllő közt *) Jászberény, **) Jász-Apáthi, Heves, Mező-Kövesd, Miskolcz, Szikszó, Kassa, Bártfa, Dukla, Tarnow, onnan Lembergnek. 10. Pest-losonczi vagy még inkább a terveit ipoly-sajóvölgyi vonal, Fóthon át egyenest Balassa-Gyarmathnak. III. Kassáról kiinduló vonalok. 11. Kassa - máramaros - szigeti vonal : Gálszécs, II.-Mihály, Ungvár, Szerednye, Munkács, Beregszász, Nagy-Szőlős, liuszt,M.-Sziget, hol a pest-radvarnai útvonallal jön össze. A kassa-pesti, kassa-bécsi, és kassa-duklai utakat már fentebb vonaloztuk. IV. Debreczenből kiinduló vonalok. — 1. Debreczen-beszterczebányai vonal: Nyíregyháza, Tokaj, Szikszó, Miskolcz (e kettő a pest-kassai vonalban, mi által Szikszón át Debreczennek Kassávali egybeköttetése közöltetik) Putnok, Rima-Szombat, Losoncz (az ipolysajóvölgyi vasútvonallal együtt) Vámosfalu, Nagy-Szalatnya, Ó-Zólyom, Beszterczebánya, honnan Rózsahegyen át összejővén a bécs-kassai vonallal , egyszersmind folytatását Zsolnán, Csattzán át Jablonka felé is viszi, onnan Teschen, Schönbrun felé, Krakónak, Boroszlónak és Prágának, és ekkép képezendi egyszersmind a pest-jablonkai vonalt. — *) Miért nem Pestről ? Pest, mind kiindulási főpont mind a czikkíró által felállított főbb tekinteteknek, mind más fontos igénynek jobban megfelel. Szerk. A Gyöngyös és Eger vidéke iránti tekintet inkább ajánlják Árokszállást. Szerk. Szerk. 2. Debreczen-temesvári vonal : Derecske, Nagyvárad, Gyula, Arad, Temesvár (csak Nagyvárad-Gyula, és Arad-Temesvár közt uj, egyebütt már fentebbi tervben meglevő vonal s épen ez a vonalom a nagy kerülés eltávolítása egyik fő inditó ok, a miért a pest-debreczeni nagyváradi vonalon a szélágazási pontot Püspök-Ladányról Derecskére látnám elteendőnek. — 3. A Székelyhid, Nagy-Károly, Nagy-Bánya, M. Sziget felé vivő vonalról már fentebb emlékeztem. V. Temesvárról kiinduló vonalok. 1. Temesvár-orsovai vonal: Lugos, Karansebes, Mehádia, Orsova. 2. Temesvárdobrai vonal: Lugos, Facset, Dobra, onnan Szeben felé Erdélyben. — 3. Temesvár-oraviczai vonal: Versecz, Oravicza. — 4. Temesvár-szegedi vonal: Biljet, Lovrin, N. Sz.-Miklós, Szeged, mely vonal egyszersmind a pest-szegedi vonalnak a Temesvárról kiinduló több vonalakkali egybeköttetését is eszközli. — 5. A temesvár-debreczeni vonalról fentebb emlékeztünk. VI. Szabadkáról kiinduló vonalok. 1. Szabadka-bajai vonal : Almás, Baja. Ez Mohácson át hozza a szeged-szabadkai vonal segítségével legközelebbi egybeköttetésbe a bánságot a túl a dunai résszel. — 2. Szabadkazombori vonal: Topolya, Zombor. — 3. Az Újvidéknek menő vonalról Pestnél emlékeztünk. E vonalakat teljesen kiegészítik a következő átmetsző vonalak: 1. Győrtől Pápáig, 2. Gyöngyöstől Jászberényen át Czeglédig, 3. Ugyancsak Gyöngyöstől Pásztón át az ipoly-sajóvölgyi vonalba Szécsényig. Ezeken kívül némely egyes nagyobb forgalmú helyek fognak igényelni e vonalakból saját részükre kitérő, talán legczélszerűbben csak lóerőre építendő apróbb útágakat. Igyekeztem e vasúthálózat kijelölése körül saját ismereteim után tett combinatión kívül mindazon tárgyalásokat figyelembe venni, melyek az eddig elé megpendített vasútvonalakra nézve a hírlapi és magánvitatkozások közt felmerültek. Nem dicsekszem azonban azzal, hogy helyszíni ismereteim mindenütt kimerítők volnának , sőt megismerem, hogy a legnagyobb megfontolással terveit, s legtöbb előnyünek mutatkozó útvonal kivihetőségét is egyedül a mérnöki utóvizsgálat szentesítheti, és merülhetnek fel oly helyi körülmények, melyek engemet magamat is az elébe- A GYÖNGYÖS HÖLGY. IRTA IFJ. Dumas Sándor. FRANCZIÁBÓL FORDÍTOTTA I. J. (Folytatás. *) III. Mint látni lehet, Norcy kisasszony finom érzésű hölgy, s annyival nagyobb becsülésre érdemes volt, mivel szerényen félrevonult. Éjfél volt mikor, eltávoztam. Lakásomra térve, Wine asszony előtt kellett elmennem. Ablakán át világot láttam. Még fen volt. Miről gondolkozhatott ekkor ? Nem tartóztathattam magamat, hogy újabban ne sajnáljam. Szomorú az első éj, melyet valamely nő oly férfitól való elválása után tölt, kit szeretett, bárminő kevéssé szerette is, különösen midőn bizonyos abban, hogy az, ki őt elhagyta, más nőnél tölti idejét sajnálat, emlékezet, lelkiismereti furdalás nélkül! Nem lehet-e őket akkor menteni ezen szegény teremtményeket, ha azon vigasztalásokban hisznek, melyeket az újabb szerelem ígér? Gondolkodtak önök néha azon hölgyek mennyiségéről, kiknek ekkér kellett szenvedni a világon? Ezen sorokat szép, átlátszó, hallgatag júniusi éjszakán, esti tizenegy órakor izom. A csendes, teljes hold mint alabástromgolyó nyugszik a tiszta jégben. Nagy erdő zárja a láthatárt sötét tömegével, illatos szellők jönek be minden pillanatban nyílt ablakomon, oly könnyedek, hogy még a gyertyák lángjait sem ingadoztatják meg, melyekhez időnkint éji lepkék közelednek magukat megégetni. Míg én ezen fájdalom történetét írom, talán néhány lépésre tőlem, az árnyas fasorok között, szép és fiatal szerelmesek járkálnak egymást kézen fogva, egymásra mosolyogva, s hosszú és szép éveket ígérve magoknak ! Valóban, az igen alkalmas est ily beszélgetésekre. De hány ily estéje volt már a világnak! hány kéz *) Lásd „Pesti Napló* 1931. számát. szorította igy egymást! hány félhangon kiejtett esküt hallottak a barátságos lombok! hány örökké tartás jön esküdve két csók között! , És mi lett mindegyik ábrándjából? mit találunk abból? És ha igy kellett annak kimúlni, miért is keletkeztek úgy ? Miért ? miért ? . . . Kegyetlen szó, melyet a lélek örömeit irigylő bölcselet talált fel, s melyet kaczagással dob legédesebb, legjobban eső szórakozásaink közé. Fájdalom úgy van; fiatal leány, más fiatal leányok is voltak már mint te vagy, kik kezeiken tartották szerelmesüket vagy mátkájokat; mások is virasztottak mint te hirtelen verességgel arczaikon, s titkos szivteli reménynyel; mint te, ők is vártak egy bizonyos napot, melyet reszkettek, hogy soha el nem fognak érni, s ezen nap eljött, s mások is utána; s íme jelenleg érzéketlenül hidegen, elrikítva alusznak valahol a láthatáron! Miért tehát ? Azon hölgyek is boldogok voltak !. . . némelyik. De a legnagyobb rész szenvedett, mert ez a köztörvény. És mindenesetre hajoljatok most sírjaikra, s beszéljetek nekik ezen nagy boldogságról, semmi sem fog bennök megmozdulni ... a rombolás műve egyre folyni fog. . . . Miért tehát minden ábránd, miután az eredmény bizonyos, miután a czél korlátolva van, miután a halál itt van ! És mégis, nézzetek oda, még a temetők mellett is bizalmas embereket fogtak látni, kik a halottak szomszédságában keresnek csendet és magányt, melyre szükségük van, hogy teljes szívvel szerethessenek. Itt az életet fenyegető halál, amott a halált gúnyoló élet! Örökös dacz, örökös küzdelem, hol még az élet győzelmeskedik. Higgyünk tehát, ábrándozzunk, szeressünk a meddig szivünk dobog, eszünk gondolkodik, szemeink látnak! és ha a kéz, melyet szorítunk, megsebez, a száj, melyet hallgatunk, hazudik, s s fasor végén a halál vár, mindig elég idő lesz még panaszkodni, visszalépni — és meghalni ! Másnap Jakab hozzám szent, hogy nem látogathat meg e napon, de tudni óhajtja tegnapi eljárásom eredményét, menjek el tehát estére az operabálba, ő is ott lesz. Alig értem oda, egy dominó megfogta karomat, de azért el nem bocsátotta egy fiatal ember kezét, kit én nem ismertem, s mindkettőnket magával vive, igy szólott hozzá: — Folytasd gróf . . . Ezen az itt nem felesleges; egyébiránt nem szükség valakit megnevezned. A dominót, ki bizonyosan elváltoztatta hangját, lehetlen volt megismernem. Az, kit grófnak nevezett, mintegy harmincz éves ember volt, szőke, kancsal szemekkel, mi az arcznak mindig bizalmatlansággal vegyült hamis kifejezést ad, mert az ily szemek, úgy tetszik, azért állanak szét, hogy nem szemben, hanem oldalt nézzenek, s hogy egyúttal kikerüljék az egyenes tekintetet, s hogy ne lehessen azokat látni, a nélkül, hogy azok is lássanak. Kiejtésén megismertem, hogy idegen, ámbár épen sebesen és hibátlanul beszélte nyelvünket, a mint csak lehet. A gróf folytatta a beszélgetést, mely, úgy látszik, csak kezdetén volt megérkezésemmel. — A szerencsétlen színész csaknem megbolondult , mondá a gróf. Egy este, midőn a nő megtapsolta, a darab vége előtt elvégezvén szerepét, megvárta a nőt a színház kijárásánál, s hozzá lépvén mikor kocsijába lépett: „Asszonyom kérem önt, mondá neki halkai, ejtse el bokrétáját.“ S a nő anélkül, hogy megmozdította volna fejét, a kocsiba lépve, elejtette bokrétáját, s a szegény ember futott azt a kerekek alól felvenni, majd öszszetapostatván magát, mert azon pillanatban elindult a kocsi. Mindemellett nem állítom, hogy lett volna közöttük valami, bármit beszéltek legyen is. Mindent amit tudok, abból áll, hogy a nő mindig elment a színházba, mikor ő játszott, s kitüntetve csak akkor hallgatott az előadásra, mikor neki jelenése volt. Egykor végre a színész alkalmat talált a nő kertjébe jutni; a nő megismerte , s egy inast kíván elő, így szólott ehhez : „Kérdje meg ezen embertől mit akar, bizonyosan pénzt, adjon neki húsz frankot.“ A színész meghallotta e szavakat, s a halálnál sápadtabban távozott el. Ha valamivel hírbe hozhatta volna ily bántalom után, bizonyosan megteendette. Semmi sem volt tehát köztök, s ez csupán tulságoskodás volt az avatkozó nagy urihölgy részéről. De mondá a Dominó, nem mondtad-e, hogy Homburg- ban ... ! — Igen Homburgban akkor volt, mikor a bolondos, de különben derék fiú Ió báró. Egykor midőn ezen nő nő több más hölggyel sétálni ment, a báró, ki igen jeles lovas, s a lovaglási fogadásokban vakmerőségéről ismeretes volt, arra lovagolt. — Báró, ön ugrassa keresztül ezt a falat, mondá ő. A fal, melyet egy úttal mutatott, közel hét láb magas volt, melyen az ajtó vezetett. Az lehetlen, mondá a báró ... legalább az én lovammal ; de fogadok, hogy ha a ló át nem megy, átmegyek én magam, s míg a ló az egyik oldalon zuhan le, én a másikon fogok leesni. — Jól van, tegye meg azt. — De egy föltétel alatt. — Mi az ? — Ha meghalok, el fog ön temetésemre, lőni, s ha karomat vagy lábamat töröm ki, ápolni fog ön. — Jól van. Minden hölgy kérte a bárót, hogy ne tegye meg ezen bolondságot. De ő semmire sem hallgatott. Ekkor a hölgyek visszavonultak, nem akarván látni a jelenetet, melynek veszélyes voltát belátták, s melynek lefolyása őket elrettentette. Egyedül az érintett nő maradt ülve. A báró kész volt. — Adjon jelt asszonyom, mondá a báró. A nő háromszor tapsolt; a báró lovába ütötte sarkantyúit , s mint a szél előre haladt. De sápadt lön; igen jó lovas volt, hogy ne tudta volna, mikép életével játszik. A falhoz érve, lova a gyönyörű s mint az aczél oly rugékony állat felpattant; egy fél perczig azt lehetett hinni, hogy mindketten át fognak kelni az akadályon, de az ugrás jelessége daczára a ló megsértette térdeit, s véres lábakkal, és szügygyel zuhant vissza, s gördült az útra. A báró azonban megfoghatlan ügyességgel kiemelkedett a nyeregből s átugrott a falon. A hölgyek előjöttek, a kíváncsiság győzött a félelmen. Éljent kiáltottak, de senki sem felelt. Aggodalommal átmentek tehát az ajtón, megnézni, mi történt. A báró el volt nyúlva, ájultan s egyik karja eltörve. Lakására vitték őt. Mikor magához tért, a nő fejénél ült, s ápolta őt, mint megígérte teljes felgyógyulásáig, azaz három hétig. — De semmi sem bizonyítja, hogy a báró szeretője lett volna. Semmit, de arról mégsem lehet kétkedni. Mikor annak híre volt, maga a nő semmikép sem igyekezett a hirt megcáfolni, s megelégedett azon felelettel, hogy amidőn az ember fogadását elveszti, fizetnie kell.