Pesti Napló, 1856. július (7. évfolyam, 1912-1942. szám)

1856-07-22 / 1933. szám

350-1933. Mk évi folyam. Szerkesztési iroda : Egyetem-utcza 2-ik szám , 1-­6 emelet. Szerkesztő szállása : Angol királynőhöz czimzett szálloda, 63-ik szám. A lap szellemi ríszét illeti minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza, 2-ik szám, első emelet. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körü­lti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. 1856. Kedd, jul. 22. Előfizetési feltételek: Pesten , házhoz hordva : Évnegyedre . . . 4 frt p. p. Félévre . . . . 8 írt p. p.­­ ~ — r * Hirdetmények dija : 6 hss^* 05 Petrt ,«r * Pkr* Bélyegdíj tmsn 10 pfa ________ 1­0 Megán vita 6 hasábos petit sor 5 pkr. Vidékre, p­o­n­t in : Évnegyedre . . . 5 írt p. p. Félévre . . . . 10 írt p. p. PEST, július 22. Távirati magán­sürgöny. a „Pesti Napló“ szerkesztőségéhez. Feladatott Bécsben : jul. 21. délben 12 óra 2­p. Érkezett Pestre „ „ d. u. 12 óra 25 pereskor. Bécs, julius 21. Saragossá­­ban Falcon tábornok alatt junta alakult; a cortes ott egybegyülekszik. Arragonia és több kerület fölkelt. Barcelo­nában a rend helyre van állít­va; a nemzeti militia lefegy­­vereztetett. Terv Magyarország vasut-rendsze­­réhez. ív. Az egyes vasútvonalak ki­jelölése a magyar­or­­­szági hálózati terv szerint. I. Bécsből kiinduló fővonalak. — 1. Bécs-Sopron-eszéki vonal : Sopron, Kőszeg, Szombathely, Körmend, 7.-Egerszeg, Nagy-Kanizsa, Nemes-Vid, Sörnye, Kaposvár, Gödre, Pécs, Mohács, Eszék. — 2. B­é­c­s-B­u­d­a- Fehérvár-e­széki vonal: Bruck , Moson, Győr, Ó-Szőny, (a már meglevő vonal), Tata, Buda, Székes-Fehérvár, Lepsény, Lajos-Komá­­rom, Ozora, Hőgyész, Szegszárd, Bátaszék, Mo­hács, Eszék. — 3. Bécs-pesti vonal: (a mostani) Poson, Diószeg, Érsekújvár, Esztergom- Nána, Vácz, Pest. — 4. Bécs-kassai vo­nal: Poson, Diószeg, Szered, Újlak, Nyitra, Nagy-Tapolcsány, Oszlány, Turócz-Sz.-Márton, Rózsahegy, Liptó-Sz.-Miklós, Lőcse, Szomolnok, Jászó, Kassa. *­ *) A czikkíró minden megbántása nélkül fejezzük azon véleményünket ki, hogy e vonalt könnyebb a papíron II. Pestről kiinduló fővonalak. — 1.­­ Sz.-Miklós, Mező-Tur,Békés-Csaba, Gyula, Arad. Pest-gráczi vonal : Székes - Fehérvár, — 6. Pest-Bránfy-hunyadi vonal : Szél­Veszprém-Palota, Veszprém , Pápa, Kis-Czeh, Szombathely és Körmend (e kettő a bécs-kani­­zsai vonalban), Fürstenfeld, Grácz, onnan Triest felé. *#­ 2. Pest-zágrábi vonal: Székes- Fehérvár, Lepcsény, Siófok,Nemes-Vid,Nagy-Ka­nizsa (e kettő a bécs-kanizsa-pécsi vonalban), Zá­kány, Kaproncza,Kőrös,Zágráb, onnan Fiuméba.— 3.Pest-pécsi vonal­­.Fehérváron át csatlakozás­­ban­ a bécsi vonallal Hőgyészig, innen Dombóvár fe­lé, hol Gödrénél ismét csatlakozásba jő a Kanizsa­­pécsi vonallal. A dombóvári átmetszés Kaposvár és Szegszárd legrövidebb összeköttetésére is szol­gál. — 4. Pes­t-p­ét­er­vá­r­a­d­i vonal: Czeg­­léd, Kecskemét, Szeged, (a meglevő vonal), Sza­badka, Topolya, Ó-Kér, Pétervárad. — 5. Pest­aradi vonal: Szolnok (a meglevő vonal) Török­mint a földön vezetni. Sok költségbe kerül, sok ne­hézség lesz levivandó, s nem hiszük sem azt, hogy eléggé jövedelmezzen, sem azt, hogy az ipoly-sajóvöl­­gyi és a tiszai társulat Pest-kassai vonalainak kárt ne tegyen, sem végre azt, hogy a Pest-Ipoly- Sajó-kassai vonal és a Pest-Miskolcz-kassai vonal tökéletesen ne volna elégséges minden fontosabb czélnak megfelelni, a­mit bel- és európai kereskedésre nézve a kassai vo­nalhoz kötünk. Aztán Magyarországot vasutakkal csak beépíteni, nem pedig túl­ beépíteni akarjuk. Erre nincs elég zsebünk. S a kormány, mely 5 petét szokott a közérdekű vasútvonalakra garantírozni, nem viheti ad­dig az engedélyezést, hogy a versenyző vonalak miatt az államnak nagy terhére váljék az 5 per biztosítása. S ne feledjük, hogy vannak nemcsak physical de er­kölcsi paralellák is, s a­ki sokat követel, koc­káz­­tatja a kivihetőt. S z e r­k. **) Ezen vonal helyett pártoljuk a Buda-Fehérvár-Mar­­burgit, s a czikkíró iránti egész tisztelettel megjegyez­zük, hogy sokkal czélarányosabbnak tartjuk már a terv­ben és előmunkálat alatt levő vonalak körüli változtatá­sokra nézve közölni észrevételeinket,mint folytonosan el­­lenprojectumokkal állam­ elé. S végtére is nem szárazon csak a statistikai tekintetek határoznak arra nézve, hogy merre indítsunk vasutat. A terveinknek egy csoport oly érdeket is kell ismerni, mik sem a földabroszra sem a statistikai könyvekbe nincsenek beírva. Ezen megjegy­zés szóljon a Galgóczi úr által vont némely más vona­lakra is, melyeket most észrevétel nélkül csak azért hagyunk, mert a tisztelt czikkírónak nézeteit magukban véve érdekeseknek és közlésre méltóknak találjuk ugyan, de korán sem olyanoknak, miket magunkéal akarnánk­ elfogadni.Eszmecserére, eszmeébresztésre be­csesek, azonban távol tőlünk azon gondolat, hogy ben­­nök megnyugvásunkat találnék. Egyébiránt közelebbről a magyarországi és erdélyi vonalakra nézve saját né­zeteinket is az olvasó közönség­ekbe fogjuk terjeszteni. nők: Török-Sz.-Miklós, Kis-Ujszálas, Karczag, Püspök-Ladány (meddig jelenleg a töltés vize van s hol Debreczen és Nagy-Váradnak kétfelé oszlik az ut. Ezt én itt óhajtanám Derecskéig ki­vinni, hogy itt oszlanék az ut egyik szárnynyal Debreczen, másikkal Nagyvárad felé), Nagy- Várad, Bánfy-Hunyad, onnan Kolozsvár felé. — 7. Pest-nagysomkuti vonal : Szolnok- Derecske, Debreczen, Székelyhid, Szalacs, Nagy- Károly, Szathmár, Nagy-Bánya, Nagy-Somkut, onnan Deézs, Besztercze sat. — 8. Pest-rad­­vornai vonal : Pesttől Debreczenen át Nagy- Bányáig mint 7. alatt, Nagy-Bányáról, M. Sziget, B. Rahó, Kőrösmező, Radvorna, onnan Czerno­­vicznak Bukovinában. — 9. Pest-dukla-tar­­nowi vonal : Pesthez lehetőleg legközelebbi kiválási ponttól (Kőbánya és Üllő közt *) Jász­berény, **) Jász-Apáthi, Heves, Mező-Kövesd, Miskolcz, Szikszó, Kassa, Bártfa, Dukla, Tarnow, onnan Lembergnek. 10. Pest-losonczi vagy még inkább a terveit ipoly-sajóvölgyi vonal, Fóthon át egyenest Balassa-Gyarmathnak. III. Kassáról kiinduló vonalok. 1­1. Kassa - máramaros - szigeti vonal : Gálszécs, II.-Mihály, Ungvár, Szerednye, Mun­kács, Beregszász, Nagy-Szőlős, liuszt,M.-Sziget, hol a pest-radvarnai útvonallal jön össze. A kassa-pesti, kassa-bécsi, és kassa-duklai utakat már fentebb vonaloztuk. IV. Debreczenből kiinduló vonalok. — 1. Debreczen-beszterczebányai vo­nal: Nyíregyháza, Tokaj, Szikszó, Miskolcz (e kettő a pest-kassai vonalban, mi által Szik­szón át Debreczennek Kassávali egybekötte­­tése közöltetik) Putnok, Rima-Szombat, Lo­­soncz (az ipolysajóvölgyi vasútvonallal együtt) Vámosfalu, Nagy-Szalatnya, Ó-Zólyom, Besz­­terczebánya, honnan Rózsahegyen át össze­jővén a bécs-kassai vonallal , egyszersmind folytatását Zsolnán, Csattzán át Jablonka felé is viszi, onnan Teschen, Schönbrun felé, Krakó­­nak, Boroszlónak és Prágának, és ekkép képe­­zendi egyszersmind a pest-jablonkai vonalt. — *) Miért nem Pestről ? Pest, mind kiindulási főpont mind a czikkíró által felállított főbb tekinteteknek, mind más fontos igénynek jobban megfelel. Szerk. A Gyöngyös és Eger vidéke iránti tekintet inkább ajánlják Árokszállást. Szerk. Szerk. 2. Debreczen-temesvári vonal : De­recske, Nagyvárad, Gyula, Arad, Temesvár (csak Nagyvárad-Gyula, és Arad-Temesvár közt uj, egyebütt már fentebbi tervben meglevő vonal s épen ez a vonalom a nagy kerülés eltávolítása egyik fő inditó ok, a miért a pest-debreczeni nagyvá­radi vonalon a szélágazási pontot Püspök-La­­dányról Derecskére látnám elteendőnek. — 3. A Székelyhid, Nagy-Károly, Nagy-Bánya, M. Szi­get felé vivő vonalról már fentebb emlékeztem. V. Temesvárról kiinduló vonalok. 1. Temesvár-orsovai vonal: Lugos, Ka­­ransebes, Mehádia, Orsova. 2. Temesvár­­dobrai v­o­n­a­l: Lugos, Facset, Dobra, onnan Szeben felé Erdélyben. — 3. Te­me­svár-ora­­viczai vonal: Versecz, Oravicza. — 4. Te­m­­esvár-szegedi vonal: Biljet, Lovrin, N. Sz.-Miklós, Szeged, mely vonal egyszersmind a pest-szegedi vonalnak a Temesvárról kiinduló több vonalakkali egybeköttetését is eszközli. — 5. A temesvár-debreczeni vonalról fentebb emlé­keztünk. VI. Szabadkáról kiinduló vonalok. 1. Szabadka-bajai vonal : Almás, Baja. Ez Mohácson át hozza a szeged-szabadkai vonal segítségével legközelebbi egybeköttetésbe a bán­ságot a túl a dunai résszel. — 2. Szabadka­­zombori vonal: Topolya, Zombor. — 3. Az Újvidéknek menő vonalról Pestnél emlékeztünk. E vonalakat teljesen kiegészítik a következő átmetsző vonalak: 1. Győrtől Pápáig, 2. Gyön­gyöstől Jászberényen át Czeglédig, 3. Ugyancsak Gyöngyöstől Pásztón át az ipoly-sajóvölgyi vo­nalba Szécsényig. Ezeken kívül némely egyes nagyobb forgalmú helyek fognak igényelni e vonalakból saját ré­szükre kitérő, talán legczélszerűbben csak lóerő­re építendő apróbb útágakat. Igyekeztem e vasúthálózat kijelölése körül sa­ját ismereteim után tett combinatión kívül mind­azon tárgyalásokat figyelembe venni, melyek az eddig elé megpendített vasútvonalakra nézve a hírlapi és magánvitatkozások közt felmerültek. Nem dicsekszem azonban azzal, hogy helyszíni ismereteim mindenütt kimerítők volnának , sőt megismerem, hogy a legnagyobb megfontolással terveit, s legtöbb előnyünek mutatkozó útvonal ki­vihetőségét is egyedül a mérnöki utóvizsgálat szentesítheti, és merülhetnek fel oly helyi körül­mények, melyek engemet magamat is az elébe- A GYÖNGYÖS HÖLGY. IRTA IFJ. Dumas Sándor. FRANCZIÁBÓL FORDÍTOTTA I. J. (Folytatás. *) III. Mint látni lehet, N­o­r­c­y kisasszony finom érzésű hölgy, s annyival nagyobb becsülésre érdemes volt, mi­vel szerényen félrevonult. Éjfél volt mikor, eltávoztam. Lakásomra térve, Wine asszony előtt kellett elmennem. Ablakán át világot láttam. Még fen volt. Miről gondolkozhatott ekkor ? Nem tar­tóztathattam magamat, hogy újabban ne sajnáljam. Szo­morú az első éj, melyet valamely nő oly férfitól való el­válása után tölt, kit szeretett, bárminő kevéssé szerette is, különösen midőn bizonyos abban, hogy az, ki őt el­hagyta, más nőnél tölti idejét sajnálat, emlékezet, lelki­­ismereti furdalás nélkül! Nem lehet-e őket akkor men­teni ezen szegény teremtményeket, ha azon vigasztalá­sokban hisznek, melyeket az újabb szerelem ígér? Gon­dolkodtak önök néha azon hölgyek mennyiségéről, kik­nek ekkér kellett szenvedni a világon? Ezen sorokat szép, átlátszó, hallgatag júniusi éjszakán, esti tizenegy órakor izom. A csendes, teljes hold mint alabástrom­golyó nyugszik a tiszta jégben. Nagy erdő zárja a láthatárt sötét tömegével, illatos szellők jönek be minden pillanatban nyílt ablakomon, oly könnyedek, hogy még a gyertyák lángjait sem ingadoztatják meg, melyekhez időnkint éji lepkék közelednek magukat meg­égetni. Míg én ezen fájdalom történetét írom, talán né­hány lépésre tőlem, az árnyas fasorok között, szép és fiatal szerelmesek járkálnak egymást kézen fogva, egy­másra mosolyogva, s hosszú és szép éveket ígérve ma­goknak ! Valóban, az igen alkalmas est ily beszélgeté­sekre. De hány ily estéje volt már a világnak! hány kéz *) Lásd „Pesti Napló* 1931. számát. szorította igy egymást! hány félhangon kiejtett esküt hallottak a barátságos lombok! hány örökké­ tartás jön esküdve két csók között! , És mi lett mindegyik ábrándjából? mit találunk abból? És ha igy kellett annak kimúlni, miért is keletkeztek úgy ? Miért ? miért ? . . . Kegyetlen szó, melyet a lélek örömeit irigy­lő bölcselet talált fel, s melyet kaczagással dob legédesebb, legjobban eső szórakozásaink közé. Fájdalom­­ úgy van; fiatal leány, más fiatal leányok is voltak már mint te vagy, kik kezeiken tartották szerel­mesüket vagy mátkájokat; mások is virasztottak mint te hirtelen verességgel arczaikon, s titkos szivteli remény­nyel; mint te, ők is vártak egy bizonyos napot, melyet reszkettek, hogy soha el nem fognak érni, s ezen nap eljött, s mások is utána; s íme jelenleg érzéketlenül hi­degen, elrik­ítva alusznak valahol a láthatáron! Miért tehát ? Azon hölgyek is boldogok voltak !. . . néme­lyik. De a legnagyobb rész szenvedett, mert ez a köz­törvény. És mindenesetre hajoljatok most sírjaikra, s beszéljetek nekik ezen nagy boldogságról, semmi sem fog bennök megmozdulni ... a rombolás műve egyre folyni fog. . . . Miért tehát minden ábránd, miután az eredmény bizonyos, miután a czél korlátolva van, miután a halál itt van ! És mégis, nézzetek oda, még a temetők mellett is bi­zalmas embereket fogtak látni, kik a halottak szomszéd­ságában keresnek csendet és magányt, melyre szüksé­gük van, hogy teljes szívvel szerethessenek. Itt az éle­tet fenyegető halál, amott a halált gúnyoló élet! Örökös dacz, örökös küzdelem, hol még az élet győzelmeskedik. Higgyünk tehát, ábrándozzunk, szeressünk a meddig szi­vünk dobog, eszünk gondolkodik, szemeink látnak! és ha a kéz, melyet szorítunk, megsebez, a száj, melyet hallgatunk, hazudik, s s fasor végén a halál vár, mindig elég idő lesz még panaszkodni, visszalépni — és meg­halni ! Másnap Jakab hozzám szent, hogy nem látogathat meg e napon, de tudni óhajtja tegnapi eljárásom eredmé­nyét, menjek el tehát estére az opera­bálba, ő is ott lesz. Alig értem oda, egy dominó megfogta karomat, de azért el nem bocsátotta egy fiatal ember kezét, kit én nem ismertem, s mindkettőnket magával vive, igy szó­lott hozzá: — Folytasd gróf . . . Ezen az itt nem felesleges; egyébiránt nem szükség valakit megnevezned. A dominót, ki bizonyosan elváltoztatta hangját, le­­hetlen volt megismernem. Az, kit grófnak nevezett, mintegy harmincz éves ember volt, szőke, kancsal sze­mekkel, mi az arcznak mindig bizalmatlansággal vegyült hamis kifejezést ad, mert az ily szemek, úgy tetszik, azért állanak szét, hogy nem szemben, hanem oldalt néz­zenek, s hogy egyúttal kikerüljék az egyenes tekintetet, s hogy ne lehessen azokat látni, a nélkül, hogy azok is lássanak. Kiejtésén megismertem, hogy idegen, ámbár épen sebesen és hibátlanul beszélte nyelvünket, a mint csak lehet. A gróf folytatta a beszélgetést, mely, úgy látszik, csak kezdetén volt megérkezésemmel. — A szerencsétlen színész csaknem megbolondult , mondá a gróf. Egy este, midőn a nő megtapsolta, a da­rab vége előtt elvégezvén szerepét, megvárta a nőt a színház kijárásánál, s hozzá lépvén mikor kocsijába lé­pett: „Asszonyom kérem önt, mondá neki halkai, ejtse el bokrétáját.“ S a nő a­nélkül, hogy megmozdította volna fejét, a kocsiba lépve, elejtette bokrétáját, s a sze­gény ember futott azt a kerekek alól felvenni, majd ösz­­szetapostatván magát, mert azon pillanatban elindult a kocsi. Mindemellett nem állítom, hogy lett volna közöt­tük valami, bármit beszéltek legyen is. Mindent a­mit tudok, abból áll, hogy a nő mindig elment a színházba, mikor ő játszott, s kitüntetve csak akkor hallgatott az előadásra, mikor neki jelenése volt. Egykor végre a szí­nész alkalmat talált a nő kertjébe jutni; a nő megismer­te , s egy inast kíván elő, így szólott ehhez : „Kérdje meg ezen embertől mit akar, bizonyosan pénzt, adjon neki húsz frankot.“ A színész meghallotta e szavakat, s­ a halálnál sápadtabban távozott el. Ha valamivel hírbe hozhatta volna ily bántalom után, bizonyosan megteen­­dette. Semmi sem volt tehát köztök, s ez csupán tulsá­­goskodás volt az avatkozó nagy urihölgy részéről. De mondá a Dominó, nem mondtad-e, hogy Homburg-­­ ban ... ! — Igen Homburgban akkor volt, mikor a bolondos, de különben derék fiú Ió báró. Egykor midőn ezen nő nő több más hölggyel sétálni ment, a báró, ki igen jeles lovas, s a lovaglási fogadásokban vakmerőségéről isme­retes volt, arra lovagolt. — Báró, ön ugrassa keresztül ezt a falat, mondá ő. A fal, melyet egy úttal mutatott, közel hét láb magas volt, melyen az ajtó vezetett. Az lehetlen, mondá a báró ... legalább az én lovam­mal ; de fogadok, hogy ha a ló át nem megy, átmegyek én magam, s míg a ló az egyik oldalon zuhan le, én a másikon fogok leesni. — Jól van, tegye meg azt. — De egy föltétel alatt. — Mi az ? — Ha meghalok, el fog ön temetésemre, lőni, s ha karomat vagy lábamat töröm ki, ápolni fog ön. — Jól van. Minden hölgy kérte a bárót, hogy ne tegye meg ezen bolondságot. De ő semmire sem hallgatott. Ekkor a hölgyek visszavonultak, nem akarván látni a jelenetet, melynek veszélyes voltát belátták, s melynek lefolyása őket elrettentette. E­gyedül az érintett nő maradt ülve. A báró kész volt. — Adjon jelt asszonyom, mondá a báró. A nő háromszor tapsolt; a báró lovába ütötte sar­kantyúit , s mint a szél előre haladt. De sápadt lön; igen jó lovas volt, hogy ne tudta volna, mikép életével játszik. A falhoz érve, lova a gyö­nyörű s mint az aczél oly rugékony állat felpattant; egy fél perczig azt lehetett hinni, hogy mindketten át fognak kelni az akadályon, de az ugrás jelessége da­czára a ló megsértette térdeit, s véres lábakkal, és szügygyel zuhant vissza, s gördült az útra. A báró azon­ban megfoghatlan ügyességgel kiemelkedett a nyeregből s átugrott a falon. A hölgyek előjöttek, a kíváncsiság győzött a félel­men. Éljent kiáltottak, de senki sem felelt. Aggodalom­mal átmentek tehát az ajtón, megnézni, mi történt. A bá­ró el volt nyúlva, ájultan s egyik karja eltörve. Laká­sára vitték őt. Mikor magához tért, a nő fejénél ült, s ápolta őt, mint megígérte teljes felgyógyulásáig, azaz három hétig. — De semmi sem bizonyítja, hogy a báró szeretője lett volna. Semmit, de arról mégsem lehet kétkedni. Mikor an­nak híre volt, maga a nő semmikép sem igyekezett a hirt megc­áfolni, s megelégedett azon felelettel, hogy a­midőn az ember fogadását elveszti, fizetnie kell.

Next