Pesti Napló, 1856. december (7. évfolyam, 2061-2088. szám)

1856-12-25 / 2084. szám

501 —208­4. 1-i­k évi folyam. Swékesítési Iroda : Sgyet«i»~Tit‘j*ft 3-ik szám, l-sö emelet, Szerkesztő szállása : Uri-utcza 3-ik szám. & lap «»«llemí­rástét­elet; minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-h­ivatal, Egyetem-utcza, 2 ik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása feérték­i panaszok, hirdetmények­) a kiadó-hivatalhoz intézendők. 1850. Csütörtök, dec. 25. Előfizetési feltételek: Pesten , házhoz hordva . Évnegyedre . . . 3 frt p. p. Félévre . . . . 6 frt p. p. Hirdetmények dija : 6 hS3^0S petit sor 4 Pkr. Bélyegdíj kb5n 10 pí . Magán vita 6 hasábos petit sor 5 pkr. Vidékre, postán, sívnegyedre . . . 4 frt p. p. Félévre .... 8 frt p. p. A „PESTI NAPLÓ66 t. olvasóihozzÁm A t. közönségnek már e rövid idő alatt is, melyben a „Pesti Napló“ Pompéry János úr szerkesztése mellett jelenik meg, alkalma lehetett teljesen tájékozni magát lapunk azon nem változott iránya felől, mely, részére ezentúl is az ország becsülését és rokonszenvét biztosítja. Lapunk szerkesztője eddig is elég jelét adta azon törekvésének, hogy irodalmunk jelesebb tehetségeit maga körül gyűjtse. A „Pesti Napló” eddigi munkatársai ezentúl is emelendik dolgozataikkal lapunk érdekét, hazai érdekeinket, számos derék levelező közremunkálása mellett ezután is rég­­publicistái tekintélyek fogják fejtegetni. Különös figyelemmel kisérendi a szerkesztő a hazánkban mutatkozó szellemi és anyagi mozgalmakat. A nemzeti irodalom és művészet fő figyelm­ének tárgya leend. A tudományos és társulati életnek szánt rovatokban az eddigi tudósítók ezentúl is rendesen értesítendik lapunk olvasóit a tudományos társulatok és egyesületek működéséről.­­ Szerkesztő­k a kiadó mindent elkövetnek, hogy a lap tudományos és szépirodalmi tárczáját egyiránt érdekessé tegyék. És hogy a t. közönség azon írókat ismerhesse, kiknek szíves közremunkálása a szerkesztő törekvését támogatandja: ide írjuk azon régibb és újabb munkatársak névsorát, kiknek becses ígéretét lírni szerencsénk van, s kik részint mint beltagok a lap rendes rovatait viszik. Ezek Antunovics József, Arany János, Atádi Vilmos, Bajnok Antal, Dr. B­a­ll­a­g­i Mór tanár, B­a­l­ó Benjámin, B­a­ti­z­f­a­l­vy István, B­á­r­c­z­y Károly, B­u­j­cs­u Károly tanár, C­s­ász­ár Ferencz, Cs­en­ge­r­y Antal, Czuczor Gergely, Danielik János kanonok, Emődi Dániel, Erdélyi János tanár, É­r­k­ö­v­y Adolf, W. Fáik Miksa, Fényes Elek, G­a­l­g­óó­c­z­y Károly, Gr­e­g­us­s Ágost, G­yu­l­ai Pál, Dr. Ha­mari Dániel, Havas József, Dr. H­e­g­e­d­üs Lajos, Hu­n­f­a­l­v­y János, Hunfal­vy Pál, I­p­o­l­y­i Arnold, Jakab Elek, Jókai Mór, K­á­d­a­s Rudolf, K­e­n­e­s­s e°y Kálmán, Ko­n­e­k J. tanár, Dr. Kovács Pál, V. Kovács L., K­ő­v­á­r­y László, Lévai József tanár, Lisznyai Kálmán, Lónyay Menyhért, Majer István, Mészáros Károly, Micskei Imre mérnök Gróf Mi­kó Imre, Dr. N­e­n­d­­­v­i­c­h Károly tanár, Ney Ferenc­s, O­r­m­ó­s Zsigmond, Pajer Antal, Pákh Albert, Pásztor Dániel tanár, Pauler Tivadar tanár, Pesti Frigyes, Podhorszky Lajos, Báró Podma­niczky Frigyes, Dr.Bócsi Emil tanár, Révész Imre, Roboz István, R­e­m­e­rt­a­y Gusztáv, S­a­l­a­m­o­n Ferencz, Sárossy Gyula, Szabó Imre, Sz­a­b­ó Károly tanár, Szabó József tanár, Dr. S­z­a­b­ó­k­y Adolf, Szakál Lajos, S­z­a­l­a­y László, P. Szathmáry Károly, Szász Károly, Szilágyi Sándor tanár, Sz0­k­o­l­a­y István, S­z­o­n­t­a­g­h Gusztáv, Szon­­tagh Pál, Szűcs István tanár,Tarczy Lajos tanár,Tompa Mihály, Tóth Kálmán, Tóth Lörincz, Tol­dy Ferencz, Urházy György, Vas Gereben, Dr. Wenczel Gusztáv tanár, Zl­i­nszky István. Tárczánk, mely jelenleg jeles Jókaiak uj regényét adja s melynek részére a népszerű író Vas Gereben : „A nemzet napszámosai“ czimű regényét is megszereztük, a jövő év­ első negyedében a mint publicista és regényíró egyiránt kitűnő K. Kemény Zsigmondtól több kötetre terjedendő regényt indít meg. Mindez, hisszük, eléggé tanúsítja e lapok kiadójának jóakaratát s szerkesztő azon törekvését, hogy a „P. N.“ ezentúl is megfelelhessen a t. közönség jogos igényeinek. A lap politikai része minden hírt rögtön s kellő terjedelemben ad. Szerkesztő s a külföldi rovatot kezelő munkatársak egy lap által sem engedik magukat közleményeikben megelőztetni. És míg a szemleírók egyik legszellemdúsabbika Fáik hetenkint többször adand tájékozó czikkeket, a lap politikai szemléje minden nevezetesebb eseményről s a legújabb conjuncturákról eleve értesíti a t. olvasókat. E mellett a szerkesztő és kiadó gondoskodott, hogy az európai politika jelen metropolisából, Párisból érdekes tájékozó tudósításokat nyerjenek­­. olvasóink. A szerkesztő figyelmét főleg a birtokos s a termesztő osztály érdekeire fordítván, gondoskodott, hogy hazánk nevezetesebb gabonapiaczairól hiteles értesítéseket nyerjen, s felkérte e lap t. levelezőit , hogy az úrbéri szerződésükről, az ország gazdászati viszonyairól s mind arról, mi a birtokost, a termesztőt közelről érdekli mentül kimerítőbb tudósításokat adni szíveskedjenek. A pesti és vidéki gabona és term­ényüzletnek, a börze árkeletnek állandó rovatot nyitott a szerkesztő, s miután a Tóth Lőrincz által jelesül szerkesztett­­,Törvénykezési és jogtudományi tárat, kiadója Heckenast G. új­évvel megszünteti, e hiányt biráink és ügyvédeink érdekében pótolni szándékozik szerkesztő a lap tartalmaának következő rovatokkal bővítése által: 1. Közöltetni fognak a leg­felsőbb semmitő törvényszék ítéletei. 2. A nevezetesebb jogesetek, melyek eldöntése a törvények kételyeinek felvilágosítására vezetnek. 3. Rendes közléseket adand minden nevezetesb bűnvádi eset­ről. 4. Kim­utatandja a törvénykezés legfelsőbb orvoslást igénylő hiányait. 5. A magyar jogirodalmat tüzetesen, a külföldit figyelmeztetőleg ismertetendő Hogy pedig e lap t. előfizetői, kik éveken át folytonos pártfogásban részesíték a „Pesti Naplóit, jobban ne legyenek megterhelve, mint más politikai lap előfizetői, nagy áldozattal járó be­ruházásaink mellett is a „Pesti Napló“ előfizetési árát leszállítják. Budapesten Es p­e­d­i­g az előfizetési dij: * , ViHp.kro­nostán küldve: Évnegyedre — — — — — — — a Félévre — — — — — — — 8 „ Egy évre — — — — — — — 16 „ A t. előfizetőgyűjtők minden tíz előfizető után egy tiszteletpéldányt nyernek köszönetünk jeléül, ezenkívül nekik PETŐFI eddig megjelent összes költeményeinek diszkótésű­ példányával kedveskedünk. Azon t. előfizetők, kik már­is nagy számmal fizettek elő lapunk jövő évi folyamára, értesíttetnek, hogy az illető dijon felül fizetett összeg a következő évnegyed előfizetési dijába fog betudatni. A „Pesti Napló“ ezentúl is jelen alakjában fog megjelenni s uj évtől kezdve egészen uj betűk­k­el nyomatik. Pest, dec. 20. 1856. UHICZI GUSZTÁV, „P­ESTI NAPL­Ó“ kiadó-tulajdonosa. Évnegyedre — — — — — — — 3 pert. Félévre — — — — — — — — 6„ Egy évre — — — — — — — 12 .. (A házhoz küldésért külön dij nem fizettetik.) PEST, dec. 25 Teendőink. V. A Nincs öröm, mely magasztalóbb s mélyeb­ben ható volna egy öntudatos polgár lelkére, mint az, melyet akkor érez, midőn honfitársait egy közirányban látja munkálkodni, s a közérde­kek ápolásában egy nemzetté olvadni. Eme ha­tározott irányú közcselekvőség, a nemzetet min­denható szellem gyanánt tünteti föl ama szent épület körül, mit „hazá“-nak nevezünk ; mert e mindenható szellem befolyása alatt : szemünk lát­tára növekedik naponta ama nagy épület, mely közös mindnyájunké, s melynek munkásait, a leg­­höbb reménye s hite lelkesíti a boldogságnak. Azon munkakört azonban, hol a közcselekvőség ily áldásos hatásban tűnik föl , a társadalmi világ számtalan viszonya, pályája s czélai között, sehol sem találhatjuk föl annyira, mint magában a nép községi életében, ama szűk határa, de mégis , az állam, társadalom és nemzet minden érdekét magában foglaló azon kis országokban, hol az állampolgár, a hazafi és az ember, mintegy saját tűzhelye körül él és cselekszik. S valamint a nép is csak ezen ponton tűnik föl a maga con­­cret alakjában, h­ogy e pont az, honnét a pol­gárok egyetemének, az alsóbb polgári osztálynak, különösen pedig magának az úgynevezett népnek, teendőit kimérnünk kell. Azonba ismervén a köz­ségéletnek azon csodálatosan egyesítő erejét, melynél fogva a hazaföld lakosai itt, az osztály- és rangkülönbség minden idegen vonását leöltve, nem úgy tűnnek föl mint nemesek, iparüzők, föld­művelők vagy tudósok, hanem egyenkint és ösz­­szesen mint az egyediesült nép, — sok részben egy lélekkel : — nagyon természetes, hogy az itteni teendőknek is a községi kör és különvá­­laszthatóan szüksége­­­s érdekekben kell valódi irányát keresnünk. Ezen irány, pedig kell, hogy igen, a társadalom, ercen valódi képmásai bír­nak mind azzal, a mivel a legjobb alkotm­ányu ál­lamok, — sőt többel, — mert bírják még azon jellemet is, a mivel sehol a földgömbön és soha az államok : — bírják a társadalmi lét örökkéva­lóságát ! Mert még akkor is, midőn az állam­for­­mák megváltoztak, midőn egy nagyszerű átala­kulás vagy zendülés következtében a régi törvé­nyek és kormányrendszerek épülete halomra dőlt : a községek mindig s mindaddig léteznek, mig egy két emberpár társaságban él egy nagyobb boldogság s nagyobb biztonság reményében. Ezért a községeknek már megalakulásuk első perczétől kezdve, megvan az ő sajátszerű belkormányuk , meg pénzügyük; igazságügyük; bírnak saját ren­dészettel, egésségügyi községekkel, saját egy­házzal, tanügygyel, sőt még honvédelmi rend­szerrel is. Mindazon szenvedély és érzelem, mind­azon törekvés és közczél, melyek egy államban s társadalomban föltalálhatók , megvannak közsé­gekben is. Ezért a községek előképző iskolái az államnak és társadalomnak. A községek hivatása és teendői tehát kicsiny­ben ugyanazok, melyek az államéi nagyban. S valamint akarjuk, hogy ezen állam­ vagy ország­ban,melyet „Magyaroszág“-nak nevezünk, a nem­zetiség és vagyonosság, a műveltség s közszel­lem minden érdeke kifejtessék, úgy akarnunk s arra kell munkálkodnunk a községekben is. Ha formulázva kívánjuk látni azon teendők sorát, melyekre községeink hivatvák, kétségkívül a haza egyetemes czélai s érdekeiben kell azokat szem­lélnünk, s irányt ugyanazoktól kölcsönöznünk, így, ha látják, hogy a haza szegény, birtokviszonyai rendezetlenek, ha a polgárosodásban s művelt­ségben elmaradt, ha a nevelés elhanyagolt, mind­ez, megannyi teendőjül szolgál a községeknek különösen arra, hogy a községek saját kebelük­ben szintén vagyonosságra, műveltségre, jóllétre s rendre törekedvén,­­ mind azt, mi a közegész boldogságára vonatkozik, egyesült erővel elő­mozdítsák. Más részről sisíntéri a községek­b­en­mindenekben hasonló legyen egy józani, mérték­letes, munkás s istenfélő családnak élettörvényé­hez,­­ minthogy maga a községélet sem egyéb , mint politikai s társadalmi családélete valamely nemzetnek. Az államtest képezi tagadhatatlanul azon nagy egészet, melynek a községek, mintegy tagai gya­nánt tűnnek föl a társadalmi viszonyokban. Úgy viszonylik tehát az állam egész a községekhez, mint egy élet s életműves test a maga részeihez. E különszakithatlan viszonyt kell ennélfogva szem előtt tartanunk, hogy honpolgári rendeltetésünket községekben s a községek hivatását az államban, — igazán megértsük s felfogjuk. Mint részei tehát az államtestnek, a községek csak annyiban térhetnek el az állam közczélaitól a­mennyiben a rész, az egésztől különbözik. Az élet működése és polgári cselekvőség ezen körét, rendszerint az államok politikai alkotmánya határozza meg, azon­ban ismét meg kell jegyeznünk, hogy bár­meny­nyire különböző, szűk vagy tág, a jognak és sza­badságnak több vagy kevesebb biztosítékaival legyenek is a községek valamely alkotmány által fölruházva, s bármennyire legyenek is különbö­zők némely részletekben a községek teendői s czélai az államéitól , egy bizonyos tekintetben a községek is nem csak oly önállóságban tűnnek föl, mint maguk az államok, hanem még magasab­ban, s önállóbban. Egy szó, mely különösen há­romnegyed század óta, oly gyakran idéztetik a politikai világtörténetben, megismerteti velünk a községek ezen magasztos álláspontját. Mondani szoktuk tudni suk, hogy a legrégibb korban az egyház, a középkorban az állam elnyelte az em­bert és a társadalmat,­­ és örvendező lélekkel hangoztatjuk most , hogy a társadalom vissza kezdi nyerni jogos fölényét a politikai világ fö­lött, s hogy a társadalom most már természetes után s igazi irányban fejlődik. A községek ma­gasztos állása e rendkívül fontos változás által azon értelemben mutatkozik most leginkább, hogy: képmásai a társadalomnak! . . . A karácsom szó­ünnepek miatt jövő számunk vasárnap jelenendik meg.­deje, hogy saját körében a rendet, a törvények iránti tiszteletet föntartsa, s hogy különösen saját háztartásának minden szükségét s érdekét elő­mozdítsa, nevezetesen : iskolája rendben, árvái s szegényei ellátva legyenek, éhség s terméket­len évek ellen takarék-magtárak valamint elem csapások, tűz- és vízveszélyek ellen biztosító in­tézetek által legyen födözve. Hogy továbbá : a kisebb hitelnek alapot s eszközöket nyújtson, hogy utas, piacra, vásári rendőrsége jó karban álljon, hogy a népgazdászat minden kincsforrá­sát kiaknázni törekedjék, középületeit jó karban tartsa, az erkölcstelenséget saját kebelében ter­jedni ne engedje; mindez­­ megannyi teendője egy hivatását jól értő községnek. Azonban az egyesek föladata : állás, hivatás és képesség szerint mindezen teendők közrehatá­sában,­­ ugyanaz a községéletben, mint a nem­zet nagy családéban. Minden lakost egyenlő szi­gorral h­ív föl munkára, tevékenységre a köteles­ség, mint egyenlő sorsban és jogban részes min­den lakos, a községélet élén, s a község boldog­ságában. Tekintve itt az egyesek hivatását s a kötelesség osztályzatát mindenekelőtt a népveze­­tők, lelkészek és tanítók kötelességeiről kell szó­­lanunk, hogy a községélet egész körére s minden érdekére egyetemes s méltó tekintetet vethessünk. Mert a nép erkölcsisége s egész műveltsége, va­lóban senkitől sem függ annyira, mint saját ve­zetőjétől különösen papjától, ki bölcsőtől a sírig szakadatlan érintkezésben áll híveivel, s most is majdnem azon erkölcsi hatalommal uralkodhatik saját községe fölött, mind uralkodtak, bíráskodtak s kormányoztak a kereszténység első századaiban első tanítóink. Tájékozás. (Fk.) A conferentia és Neuenburg, — ez más a két jelszó, a két „égő“ kérdés, ámbár azt hitt a világ, miszerint a martiusi szerződés óta ma semmi sem éghet Európában s hogy amaz iv­­a

Next