Pesti Napló, 1857. január (8. évfolyam, 2089-2113. szám)

1857-01-15 / 2099. szám

11—2099. 8-dik évffolyam. Szerkesztő szállása : Uri-utcza 3-dik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. K i a d ó - li i v a t a 1: Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők. U* I . r 1 i." 6 hasábos petit sor 4 p. kr. Bélyegdíj külön 10 p. kr. Ilii Cletuieliyeii CllJR • Magán vita 6 hasábos petit sor 5 p. hr. Szerkesztési iroda: gyetem-utcza 2-dik szám, 1-ső emelet, Előfizetési feltételek: Vidékre, postán: Évnegyedre . . . . 4 frt p. p. Félévre...................8 frt p. p. 1857. Csütörtök, jan. 15. , Pesten, házhoz hordva: Évnegyedre . . . . 3 frt p. p. Félévre . . . . . 6 frt p. p. PEST, jan. 15 A kőszén-birtok biztosításáról. II. Ha hazánkban a társulati élet már erősebb gyökereket vert volna, azt tanácsolnám, hogy egész vidékek birtokosai álljanak egy társulatba és közös erővel kutattassák föl elismert szakértő egyének által a vidéket, és közös erővel egy társaságbanezessék azután a mivelést is. Esztergom, Nyitra, Szepesség, Eger, Borsod, Gömör, az Avasság, Marmaros, Bihar stb. képezhetnének így különkülön társulatokat, és kevés idő múlva oly rendszeresen mivelhetnék kőszénbányáinkat, mint alig valahol másutt a világon. E három év, mely, ha közönyösek maradunk, kárunkat okozza, akkor véghetetlen előnyünkre válnék: közös erővel, kevés áldozattal, versenyzők által nem háborítva, s erőnk túlfeszítésére nem kényszerítve fölkutathatnánk nagyszerű területeket, és az üzletet akkér rendezhetnék, amint épen a körülmények kívánják; ha pedig nem volna elegendő pénzünk, többen együtt azt is sokkal könnyebben kaphatnánk, mint egyenként. Azonban, ha egy társulat nem tudna összeállani, azon kétségbe ne essenek az egyesek, hanem tegye meg mindenki teendőit egymaga, ha többel együtt nem teheti. Sok olyan vidéke van Magyarországnak, ahol annak idejében egy 62—63 holdnyi bányatelekért 20—30.000 port nem lesz nagy ár; akinek nincs kedve a miveléssel bajlódni, eladhatja azután kőszénbirtokát ; de ha most e 3 év alatt nem teszünk semmit, majd megtesznek azután mások minden szükségest, hogy kőszenünk birtokába léphessenek ; hogy mi fog ekkor történni, azt igen könnyű előre megmondani. 1859-ik évi november 1 -je után belép hozzánk, egy szép reggel egy istentudja honnan került valaki, felmutatja az illető bányakapitányság engedelmét, mely szerint birtokunkon kőszenet kereshet; erre azt feleljük neki, hogy tessék, és azt gondoljuk, hogy majd ő is erdőszéleken, vízmosásokban, szakadozó partokon, s más efféle helyeken fog turkálni, mint mi tettünk tán valaha; de igen csalatkozunk, mert egyszersmind azt is bejelenti, hogy amott a domb oldalán legjobb szántóföldünk közepette fogja az egyik aknáját leásatni, amoda a gyönyörűn zöldellő vetés közt a másikat, s így tovább a többit; elmondja egyúttal, hogy mennyi tért kíván elfoglalni az akna és a kihordandó föld számára, és kijelöli az utat, melyet minden aknájához csináltatni fog, hogy anyagszereit, fát, stb. oda hordhassa. Mi elborzadunk, szabadkozunk, tiltakozunk, de végre is nem tehetünk egyebet, mint ismét azt mondani, hogy tessék. Néhány hét múlva ismét meglátogat vállalkozónk, s elbeszéli, hogy az aknákkal kőszénre jutott, most már több helyre van szüksége, nagyobb épületeket állít föl, szélesebb utakat épít stb. és ismét lehetetlen nemet mondanunk, mert a vállalkozó köteles ugyan kárpótlást adni, minden általa fölhasznált területért, és minden kárért, mely kutatása vagy üzlete által földeinken történhetik, de mihelyt e kötelességének megfelelt, kényszerithet reá, hogy neki helyet adjunk ott, a hol ő akar, és annyit a mennyi neki szükséges E kényszerítés alól csak a házak közti tér, kerített udvarok és kertek vannak kivéve, melyeken önkénytes beleegyezésünk nélkül senki sem kutathat, így van ez most máshol is, és így lesz nálunk is három év múlva. Azért gondoljuk meg jól, míg ideje van, miszerint nem az a kérdés, hogy ha most lefoglaljuk magunk számára a kőszenet, nyerünk-e rövid idő alatt rajta valamit, vagy sem , hanem arról van szó, hogy biztosítsuk magunknak a biztosítható birtokot minden eshetőségre ; szerezzünk meg magunknak most, midőn még lehet, egy oly tőkét, melynek, ha most azt mindjárt pénzzé nem tehetjük is, mindenesetre előbb utóbb eljön az ideje. Az a kérdés, hogy most mi válaszszuk-e saját birtokunkon kedvünk szerint a helyet, melyen kutatási s bányászati munkáink legkevésbbé alkalmatlankodnak gazdászatunknak ? vagy pedig másnak kedve szerint legyünk kénytelenek onnan is, hol legkevésbbé akarnánk, kiszakítani egy egy szép darabot. És végre az a kérdés,hogy mi űzzük a bányászatot rendesen, és minden telhető tekintettel fölötte levő gazdaságunkra? vagy pedig hogy kénytelenek legyünk néhány forintnyi kárpótlásért eltűrni, ha legjobb földeink alatt elővigyázat nélkül kiszedetik a kőszén, minek következtében sülyedések és omlások támadnak A kárpótlást megkapjuk ugyan, de ki fizeti meg a boszankodást, ki azt a fájdalmat, melyet érezni fogunk, ha egyszer legjobban mivelt szántóföldeinket össze vissza szakadozva, telve tátongó mélységekkel találjuk! Kutassunk tehát, foglaljuk el kőszeneinket mindenütt, ahol csak találhatjuk, és pedig tegyük ezt mi magunk, mert vállalkozókat e 3 év alatt nem fogunk találni, vagy ha találunk is, az csak saját érdekében fog működni, úgyhogy reánk nézve nem lesz benne köszönet. Ne ütközzenek meg azon az illetők, hogy nem értenek a bányászathoz ; máshol is úgy van az, a bányabirtokosoknak talán egy ezred része nem űzi személyesen a bányászatot, hanem tart egy arra alkalmatos szakértő igazgatót, összeköti ennek érdekét saját érdekeivel, és csak az üzlet végeredményét kíséri éber figyelemmel, egy szóval oly módon kezelteti bányáját, mint nagybirtokosaink terjedelmes gazdaságukat. Ügyes szakértő bányász van most is elég Magyarországon, és lesz még több, ha több kilátásuk lesz mint eddig volt, hogy tanulmányaikhoz mért biztos állásra juthatnak. Azt pedig, hogy bányabirtokukat bérlők kezeibe adják, nem tanácsolnám soha; nem úgy van itt, mint a gazdászatnál, mert amit egy ügyetlen bérlő egy év alatt elront a bányában, azt sokszor a legnagyobb áldozattal sem tehetni többet jóvá. Egy kőszénbánya-igazgató. Politikai szemle. Pest, január 14. A mai nap a neuschateli ügyre nézve valószínűleg elhatárzó teend, miután a szövetségtanácsnak végleges határozatot kell hozni a Párisban közmegegyezéssel előterjesztett javaslatok fölött, jóllehet erre vonatkozó távirdai sürgöny még mindeddig nem érkezett, mégis biztosan hiszszük, hogy e viszály a békére nézve kedvező módon fog kiegyenlíttetni. A porosz hivatalos közlönyök szinlik, mintha tökéletesen meg volnának győződve a fölött, hogy Poroszország csak saját jóindulatából, következetes akarván lenni december 28-kán kibocsátott jegyzékéhez, kész az esküfrigy közbenjárási javaslataiba beleegyezni, miután ez az ama jegyzékben foglalt követelésnek, hogy t. i. a foglyok föltétlenül szabadon bocsátassanak— eleget akar tenni. Más államok közbenjáró vagy csillapító s békítő lépéseiről a Spree melletti középponti sajtóirodában nem igen akarnak valamit tudni, jóllehet ezen, kívülről jött nyomás volt az, mely a Manteuffel-kabinetet arra bírta, hogy a rendes politikai rendszabályokat némileg tekintetbe vegye, és hogy a szoros értelemben vett Kreuzzeitungstheoriát megtagadja. Ha az új porosz táborban egy ideig elvharczra gondoltak is a köztársaság ellen, s e részben Lajos Napóleon által támogatást is nyertek, kénytelenek valának mégis csakhamar azon gondolathoz is hozzászokni, hogy a világhírű históriai jog némi tekintetben az esküfrigy javára is szól, és hogy nem monarchiai alkotmányának ötszázados fenállását nem szabad összezavarni a legdivatosabb demokratia korcsszülötteivel. Az európai egyensúlyon alapult s ezáltal oly szükségkép követelt fenállása Svájcznak, mint semleges szabad államnak, buzgó védelmezőkre talált. Anglia és a vele legújabb időben oly szorosan szövetkezett Ausztria, jóllehet, mint a londoni jegyzőkönyv aláírói, Poroszországnak Neufchateljei jogát is fentartani törekedtek, buzgó pártolásuk alá vették Svájczot, s alkalmat szolgáltattak a francziák császárának azon közbenjáró lépések megtételére, melyek most a kiegyenlítést előidéznék. . A kölni újság s több lap azon állítása, hogy t. i. az angolok, Francziaországgal kötött külön szerződés következtében, még márt. 30-kán túl is, azaz a Perzsiávali háború bevégeztéig a Pontuson maradandnak,után nem egészen alaptalan. Habár a „Moniteur“ a congressus eredménye fölötti czikkében tetteti is magát , mintha hasonló magánszerződésről mit sem tudna , annak létezése mégsem lehetetlen. Több mint valószínű, hogy Anglia most, miután a perzsa schah egyenesen Oroszországhoz folyamodott segedelemért, épen nem szándékozik Trapezund és Sinopeban levő positióit elhagyni. Ha az „Osservatore triestino“ és „Triester Ztg.“ által közlött tudósítások megvalósulnak, hogy a Terek- és Volga-flotta Ghilan partjai felé evezett, a briteknek egy okuknál több van, hogy mindezekre éber szemekkel őrködjenek, főleg miután Oroszország újabb foglalások által mindinkább növeszti erejét, és befolyását keletre. Újabb terjeszkedéséről bővebben értesít következő czikkünk. AZ ELÁTKOZOTT CSALÁD. REGÉNY IRTA •I X» a jaMCOv. Folytatáseljáró Kadarkuthy. Óh az sokkal érdekesebb világ volt, mint a mostani. Az embereket kívülről is meg lehetett ismerni. Meg lehetett tudni ruháik színéről, szabásáról, arczukról, hajukról, ki micsoda? Ez a Karassia posztó dolmány itten gyanús ember ; haja is összevissza van kavaritva és nincs hátul ezopfba szedve. Ez még a régi emlékeken jártatja eszét most is; az a másik már emelkedettebb felfogású nemes, mert arcza sima, ingelejéről arasznyira állnak ki a bodrok. Rá lehetett olvasni az emberekre csizmáik színéről, alakjáról : ez a rózsaszínű csizma itt nagy befolyású férfi, az a fekete kordován alázatos hivatalkereső. Hát még abból mit nem lehetett érteni, hogy az alispán is, midőn vendégei közt megjelent, egészen sima arczczal jött ki; a bajusz eltűnt az ősnemesi büszke arczról, helyette a haj volt csapnak csavarva hátul, a prémes klaszin bársony dolmányon a hátracsapott szabás s a széles hímzetek, és az aranyos áttört szövetű mellény alatta, mely csípőjén alul ért, és ez mind sokat mondott azoknak, a kik azt értették. Sokkal többet, mint hogy akkor ez volt a divat. És ha azután néztek arra, a ki karján jobb felől lépett a szobába, egy magas, délezeg termetű delnőre, ki az alispán második neje volt, és látták rajta a nehéz ezüstös rózsa szoknyát, ezüst csipke köténykével ; karcsú, fejedelmi termetén a gyöngyös vállfüzet, és vállán a pan^*^ mentét, fején pedig a régi sítapló›› 9‘ magyar asszonyok arancsipkés kontyát, nem mindenki tudta e azt, amit ebből magyarázni lehetett ›› Még feltűnőbb volt az ellentét az alispán két gyermeke között; a lyánka, a szép Hermina, kit hajdan Bajcsy uram aranyos bábuval vesztegetett meg, viruló hajadonná nőtt fel; az egész társaságban a legszebb delnő és- ő azt nagyon jól tudja. Festékre nincs arczának szüksége, bár ez nagy divat volt akkor, de a legjobb akarat mellett sem lehetett hova alkalmazni : a természet a leghamvasabb fehéret a leggyöngédebb pirossal oly szépen tudta vegyítni rajta, hogy a művészetnek nem volt mit adni hozzá. Szemeit nem annyira nagyságuk, mint azon élénk tűz teszi veszélyesekké, mely úgy kitudja a férfi szívekben a legkényesebb rejteket keresni; mondhatnék őket hamisnak, kaczérnak, ha az ajkak büszkesége meg nem hazudtolná e szót. Malárdy Hermina szivét aes triplex őrzi: rá nézve közönséges nemes emberek ötágú koronás czimerekkel nem veszélyesek. Ő pompásan öltözik, nehéz franczia selyem ruha ropog rajta, hosszú suhogó uszálylyal; engedi bámultatni gömbölyű nyakát, hattyú keblét, és a gyémánt nyakéket rajta, hogy hódítson, de nem hogy meghódítassék. Az alispán fia Kálmán, Hermina bátyja , de gyönge külseje miatt inkább öcscsének látszik; szelíd, hallgatag ifjú; emberkerülő ábrándos kék szemekkel; halavány sápatag arczczal, s nagy sima homlokkal, melyről hátrafelé van simítva a szőke, selyemfinomságu haj; öltözete egyszerű barna dolmány, fekete gombokra, fekete zsinórzattal, mely egész atlasz nyakkendője csokráig be van gombolva; könnyen elvegyülhetne a palota előtt ácsorgó köznemesek között, senki sem mondaná, hogy nem közéjük tartozik. És aki így együtt látta e családot, nem első tekintetre megmondható-e, mi lakik azon ruhákon belől ? A férfi fényes dolmányán, a nő ősmagyar mentéjén, a lyánka divatos uszályán, az ifjú fénytelen kabátján nem kívül hordta e jellemét ? az egész család életrajzát ? Az alispán büszke főtartással fogadá az egyenként eléje járuló rokonok üdvözletét; szives, néha leereszkedő volt a kerek, szárnyas dolmányok iránt, közönyös a kurta mentékhez, mikor a szegény nemes rokon hálálkodott előtte, akkor épen máshoz fordult beszélni. Az a más pedig épen olyan ember, akit Malárdy ki nem állhat, egy nyers, nyakas kurucz nemes, aki olyan kacskaringósra kicsavarta a bajuszát, mintha egyenesen őt akarná boszantani vele : aczél sarkantyúkat visel pengős taréjjal, s széles zsinór övet kötött fel csípőig érő mentése fölé, selyem nyakkendője aranyos rojtjait pedig épen csúfságra hagyta kicsüngni egész melle közepéig; más embertől ezt kihívásnak vették volna ilyen társaságban; végtére homlokán üstökbe csavarttá szénfekete haját, mig kétfelől hosszú csigákban omlik az vállaira. Ez Vasadi Gábor ur, a csalóközi protestáns nemesség szája, szeme, füle; ő általa látnak, hallanak és beszélnek. Tisztújításon Vasadi véleménye 2009 Votum. Ezért tünteti ki olyannyira az alispán. Tűri különösségeit , nehéz természetét, sértő észrevételeit, kérkedését — egy Malárdy ellenében. Azonban átestünk a hálálkodáson; az alispán vendégei asztalhoz ülnek , ki ki rangja és megbecsültetése szerint; a jelentéktelenebb vendégek számára a szomszéd teremekben vannak terítve asztalok. A külső teremekben hajdúk és inasok szolgálnak fel; az alispáni asztalnál fiatal joggyakornokok, patvaristák; az alispánnál folytonosan tizenkét nemes ifjú végzi a törvényes pálya ez előkészületeit, s az nagy szerencsének tartatik, ez alispánhoz juthatni patvariára. A kávé épen ki volt már osztva s Hugo Oscar épen nagy gyönyörűséggel figyelmezteté Eudemiát és több előkelő hölgyet az asztal végén ülő szegény rokonra azzal a görbe fésűvel hajában, a ki az alispán testvérét asszonynénjének nevezte s most rendkívül meg volt akadva a kávéscsészével, melynek mind teteje, mind alsó tálczája akkori divat szerint tele lévén öntve ez idegen nedvvel, a becsületes férfiú ki nem tudá találni, hogyan igya ki már ő e furfangos edényből azt az izét? mert ha a tetejéből ivott, akkor az aljából ömlött a dolmányára, ha pedig az aljából ivott, akkor a tetejéből hűlt az órára. Végtére is olcsóbb az orr, mint a dolmány, az aljából kezdé el szürcsölni a kávét, míg egyszer azután természetesen a felső csésze súlyegyént vesztve, mindenestül az ölébe hullott; a jó ember akkor mondá hiiledezve : „ha én azt tudtam volna, hogy ez lejár.“ Azonban mindezen nevetni nem volt szabad, mert most az alispán arcza különös ünnepélyes komolyságot mutatott, s ami hangot ő adott, azt kelle megtartani mindenkinek. Mindamellett a jámbor atyafi szeretett volna már inkább ott kinn lenni az istállóban. Szerencse rá nézve, hogy épen e pillanatban uj kocsidörgés hallatszék az udvaron, egy patvarista az ablakhoz futott s halkan jelenté az alispánnénak, hogy valami pompás hintó hajtatott be az udvarra, négy tüzes paripával , parókás kocsis a bakon, hátul tarsolyos huszár ezüstös egyenruhában, a hintóban pedig egy gyönyörű, gyönyörű fiatal gavallér ül, akit ő még sohasem látott; búzavirág szin dolmány van rajta, arany zsinórzattal, nyestprémes kalpag a fején, gyémántos kócsaggal. Soha sem láttak olyan szép fiatal embert e tájon. A vendégek mind kíváncsian néztek az ajtóra, melyet a hajdúk siettek feltárni, a midőn belépett azon az említett jövevény, a kit valóban az első tekintetre is volt miért megcsodálni. (Folytatjuk.) Oroszország terjeszkedése. A legközelebb kihirdetett ukázok közt egyik sokkal nagyobb figyelmet érdemel, mintsem azt tartalmának szófukarsága mellett gondolnák. A külügyek miniszterének indítványára ugyanis a czár néhány ezer rubelt rendelt az Ala Tau kormánykerület főnöke számára, melylyel a nagy népcsoporthoz tartozó kirgisek kerülete fogna egyesíttetni. Hogy ezen kibocsátvány fontosságát közelebbről megismerhessük, kénytelenek vagyunk a dolgot kissé élőbbről kezdeni. A nagy népcsoporthoz tartozó kirgisek, mint tudva van, délnyugati Szibériában és Turkesztán éjszaki részében laknak, s meglehetős független viszonyban állanak Oroszországhoz, danához és a ciocani khánsághoz. Már hosszabb idő óta a kirgisek mindinkább barátságosabb és szorosabb viszonyba lépnek Oroszországgal; annak hadi szolgálatokat is tettek, s orosz részről biztos küldetett oda, ki a kormányzat hivatalát látta el, s eljárásában a külügyminisztériumtól függött. Csak nemrég 2000 családból álló kirgis törzs Semipalatinskban kijelentette, miszerint magát az orosz kormánynak alája veti, s egy újabb ukáz a kirgiszultánoknak, kik tiszti ranggal szolgálnak, jogot ad, hogy tiszti vállrajtokat és szolgálati kardot hordhassanak , mi ezen dicsvágyó harczosokra nézve mindenesetre igen hízelgő kitüntetés. Az orosz terület és a Chocan közötti határt a Sir-Darja folyónak egyik, keletről jövő ága képezi, ezt is csak kis darabon. Az Ala-Tau hegyvonal, Chocan területén csekély távolságra az éjszaki határoktól Keletről Nyugat felé vonul keresztül. Természetesen, a határok nincsenek ott oly pontosan kijelölve, mint az európai országokban s a nomád népek függőségi viszonyai oly különbözők, hogy már ezeknél fogva a határok pontos kijelölése teljes lehetetlen. Minde mellett, mint tudva van, az utóbbi években a Balkasch tó körül fekvő tájék rendkívüli lendületet nyert el annyira, hogy sokan arra is gondoltak, jó volna itt gőzflotillát állítni föl. Erős kozák osztályok terjednek szét Semipalatinskból déli irányban, s így méltán mondhatni, hogy a fenebb kijelölt határvonalakig az orosz uralom meg van alapítva. Midőn tehát az új ukáz Ala- Tau kormánykerületet említ, úgy látszik, hogy Oroszország ismét egy hatalmas lépést tett előre a Kirgisekrei befolyását illetőleg, s jó darab területet nyert talán egész az Ala-Tau hegység tövéig. Az ukáz semmit sem mond többet a biztos székhelyéről, más körülményt sem említ föl, s ami itt közöltetett, némileg a gyanítások országába tartozik, melyekkel be kell érnünk a források homályos volta miatt. Az utóbbi magyarázat annál valóbb szinű, mivel Chocan és Chiva az utóbbi időben belnyugtalanságok és viszálkodások által bensőleg nem csekély mértékben rendültek meg, oly körülmény, melyből az oroszoknak a Sir-Darja melletti gyors előnyomulását is igen könnyen megmagyarázhatni. Magyar academia. A néhai gr. Teleki József akadémiai elnök által alapított drámai jutalom 1835- és 1856-ki folyamaira érkezett azon szomorujátékok és vígjátékokon kívül, melyeket folyó hó 1. kelt jelentésemben soroltam el, még kettőt fogadott el az akadémia, mikről meggyőződött, hogy szerzőik által jókor küldetvén be, ezek vétke nélkül terjesztettek elé később. Az egyik: A küzdők, eredeti dráma 5 felv. jelige : Ha szivem nem ismerne, nem hinném, hogy te szólsz ily hangon bámhoz, gyermekem. Korondiné a II. felv. 3. jelen. A másik : A há z i o r v o s o k, eredeti vigj. 3 felv. jelige : A változatosság az élet folyama. Amaz IX. ez VII. számot nyert. A jeligés levelek ülésileg az akadémiai és Gebhardt Ferencz rt. pecséteikkel lezárva, a pénztárnoknak kézbesítettek őrzés végett; a darabok a nyelvtudományi osztályhoz tétettek által, mely a két vizsgáló bizottmánynak akadémiai tagjait megválasztván, a nemzeti színház intendánsa gr. Ráday Gedeon ur, az alapító rendelkezése folytán felkéretett, hogy a nemzeti színház részéről is két két bíráló tagot nevezne ki. A két rendbeli pályázás sikere 1. évi mártius 19. hirdettetik ki. Költ Pesten, a január 12. tartott ülésből 1857. TOLDY FERENCZ s. k. titoknok.