Pesti Napló, 1857. február (8. évfolyam, 2114-2136. szám)

1857-02-26 / 2134. szám

mely inkább maga kölcsönöz ez utóbbinak (az unió­nak) mélyebb, elvi­leges fontosságot. Útja lévén egyengetve a h­avasokon túli tartomá­nyokban bekövetkező, valódi kibékülésnek, ez által a napóleoni rendszer meg van fosztva azon legvégső és legutolsó csillapító szer alkalmazhatásától, mely­hez Francziaország belsejében kitörő nagyobb for­rongás esetére kívánt nyúlni, — szóval, most már a napóleoni rendszernek lehetetlenné lett a marengói napokat újra fölidézni és Szardíniával, mint akár az appenini félszigeten akár minden értekezleten foly­vást készen álló szövetségessel rendelkezni. Közép­­olaszország, mely eddig — hála a római megszállás­nak — részben nem volt egyéb, mint franczia hi­bér­­nöki terület, most már nem Gallia védszárnya alatt lép — mint ott a mérsékelt­ szabadelvű párt remélé — a reformok pályájára , de — mint a legújabb tudósítások is eléggé bizonyítják — Ausztria véd­szárnya alatt, s ez csak a s ok rész kedv okozására a tuileriákban. Ezután, ha helyesen akarunk ítélni a nagy politi­kai napi kérdések menetele fölött, jó lesz e mozza­natokat mindig szemünk előtt tartanunk : világosan mutatják ezek a napról napra nagyobb érvényre jutó politikai antagonismust. Ezen antagonismusnak vala­mennyi következése azonban, valószínű, hogy csak idő múlva fog mutatkozni, s úgy az államférfiakban mint a közönségben is, melynek szavát közvélemény­nek nevezik, öntudatra ébredni. Mi, a magunk részé­ről, nyíltan és őszintén megvalljuk, legkevesebbé sem sajnáljuk, hogy Ausztria és „a társadalom megmentője“ közt a barátság meghűlt, — csak ez­által még annál bensőbbekké legyenek a vonatkozá­sok Nagybritanniához s továbbra is gyümölcsöz­őleg folyjanak be Ausztria belső fejlődésére. PESTI NAPLÓ, Pest, febr. 26. Mai első főczikkünk kiegészítéséül a tiszaszabályozási társulatok tegnap (febr. 25-kén) tartott nagy­gyűléséről következő rö­vid jelentést teszünk. Az országos közmunkaerő rövidség nélkül (az or­szágos építkezésektől) elvonható részének, t. i. a ti­­szamelléki községek közmunkájának szabályozási czélokra fordithatása kérelmeztetni határoztatott, a megszabott váltó árt a társulatok fizetvén s a közmun­kás tartozás szakmányképen lévén betöltendő. Annak megvizsgálására, várjon az 1854. febr. 5-ki cs. kir. nyiltparancs értelmében a Tiszaszabályozás által kiszámittatni czélzott ártér bizonyos időre kiterjedő adómentessége iránti kérelem mennyi­ben indokolható : gróf Károlyi György ur elnöklete alatt választmány neveztetett, ki, melynek tagjai :Degenfeld Imre gróf, É­r­k­ö­v­y Adolf, F­r­á­ter Pál, L­ó­n­y­a­y Menyhért, M­o­r­ó­c­z­y Ig­­nácz és S­z­á­n­y­i János urak. A pénzügyi küldetéssel megbízottak részére a meg­­hatalmazási okirat, továbbá a felirat szövege meg­­állapittatott s elfogadtatott. — Közelebbről fog kiadatni a m.okt. minisztérium azon rendelete, mely szerint a mely főgymnasiumban három év múlva legalább négy tanár az államvizsgát le nem tette, az megszűnik nyilvános lenni. — Pozs­onból, febr. 18-tól a „Wiener Zeitung“ a következőt jelenti : „A magas cs. k. közoktatási miniszté­rium kinyilatkoztatá, hogy a pozsoni evang gymnasium, a selmeczi evang. lyceum , a losonczi helvét h­itv. főgymna­­sium , s az ugyanottani ágost. evang. hitvallású algymna­­siumnak azon jog . gymnasiumi nevet viselhetni s gymna­­siumi bizonyítványokat kiszolgáltatni , nem adathatik meg, és hogy mind e tanintézetek ezentúl és mindaddig, míg a törvényes határozványok teljesítésében alapított igényüket nyilván­os gymnasium­ui elismertetésükre meg nem szerzik, az 1850. júl. 27-iki császári rendelet határozmányai szerint egyszerűen magánintézetekül tekintetnek.“ — A pesti hengermalom a múlt 12 hó alatt mintegy 300,000 mező búzát őrölt meg. — Új előfizetési felhivást kaptunk ily czimű több köte­tes történeti munkára : „Erdély történelme“ írta Kővári László. Az előfizetés az első kötetre 1 frt 30 kr, a két elsőre 2 frt 40 kr. Az összes 4 kötetre 5 frt. p. p. Az előfizetési évek jövő hó folytán Kolozsvárra Stein János könyvárus- és kiadóhoz, vagy a szerzőhez (Kolozs­várid, Óvár 232. sz alatt) küldendők be. •­­ A verseczi iskola túlnépesedésén az által lesz segitve, hogy közelebbről N.­Kikindán fog egy hasonló intézet jöni hitre. A n.­kikindai terület képviseleti testülete elhatározta, hogy az ottani háromosztályú alreáliskola megalapítására a 100,000-re menő államadóssági kötelezvényét ajánlja fel s ezenkívül 20,000 frtnyi tőkét. E 120,000 írtra menő tőke elegendő lesz a tanítók díjazása s az iskola fentartására. — A „P. Lt.“ szegedi levelezője ezt írja : Tescheni J. tőke­pénzes 400 ölnyi tért vett meg Szegeden a várostól 8 fijával, a Tisza partján, nem meszsze a pályaudvartól s az építendő vasúti hídfőnél. E helyre egy 7 emeletes gőzmalmot szán­dékszik épitni, mely két év alatt kész lesz. E tőke­pénzes állítása szerint, tescheni gőzmalma a magyar búzá­ból olcsóbban állítja elő a lisztet, mint a minő most Sze­geden — a bánsági búzának , hogy úgymondjuk , t­ö­b­i­­b­e­n. Ugyan e levelező írja, hogy Szeged csinosodását nem kis mértékben fogja előmozditni, hogy b. Sina a Ti­­szaparton egy nagy házat épittet, s annak homlokzata ■előtt a partot is kiépitteti. — A „P. U.“ Írják, hogy Madarason , Latinovics Lajos ur disz- és gyümölcskertjében válogatott fajú igen nemes gyümölcsfacsemetéket lehet kapni 10—30 krjával darabját, valamint sorfákat is 1—5 fíjával százát. Mint a gyümölcs-tenyésztés fontos ügyének előmozdítására szolgáló értesítés a hir nem lesz érdektelen alföldi gazdáinkra nézve. — Hivatalos kimutatás szerint 1896 folytán az összes ausztriai forgalomnak átadott állam­vasut-hálózaton mind­össze 17 egyén halt meg vasuti szerencsétlenség folytán s 24 kapott sebet. A meghaltak közt egy utazó sincs — mind a vasúti szolgálati személyzethez tartoztak. A vasúti szereken történt véletlen romlások következtében, mind a tengely eltörése , a vágásból történt kizökkenés stb. csak 3 egyén halt, és 10 sebesült meg. A többi eset mind az illető szolgálati személy vigyázatlanságából történt. A sé­rülések közöl csak 5 történt utazókon, s ezek közöl is 3 saját vigyázatlansága miatt sérült meg. — Nemzeti színház. Febr. 23-kán, a nemzeti szín­házi nyugpénz-intézet javára , Balog, Ko­vács­né és Szilágyi Pál, a nemzeti színház nyugal­mazott tagjainak fölléptével, bérletszü­netben: Má­tyás diák. Eredeti népszinmű, dalokkal és tánczczal, három szakaszban, Berkitől. — A ma esti sokféle tánczvi­­galom daczára teljes számmal gyűlt föl a közönség a szín­házi előadásra is, melyet méltán ünnepi előadásnak nevez­hetünk. Azon derék nyugalmazott tagok, kik ez este — mind­egyikük a maga régi szerepében — közreműködtek, a kö­zönség legro­konszenvesebb üdvözlésével találkoztak. A taps, melylyel fogadtattak , ezúttal igazán „általános“ volt, és hosszan is tartott. Koszorú sem hiányzott, mely az elsőül kilépő Kovácsné megjelenésekor repült a színpadra. Ko­­vácsné Rebekát, Szilágyi P. Czinkó sáfárt , Balog Kákát játszották, mind a legjobb kedvvel és a múlt időkre emlékeztető jó sikerrel. a budapesti es­ő­adóbizottmánynál megürült ideiglenes II. osztályú számvevősegédi állomásra Kozumplik Fü­­­löp ideiglenes irodai segédet és az ezáltal üresedésbe jött ideiglenes III osztályú irodasegédi állomásra C­h­a­r­m­a­n­t Rudolf a cs. k. magyar­ állami számvevőségnek segéddol­­gozóját nevezte ki-s mindazt, mi csattanó hatást idéz elő. Hangulatjokat­­ a tárgy szerint változtatják. Most szónokok, majd bölcsészek, ma képírók, holnap elménetek, de soha sem heves támadók, szenvedélyes küzdők, mert töb­­bé-kevésbé a művészet és irodalom ecclectikusai, epicureusai, kik rendesen nem képviselnek irányt, nem tartoznak iskolához. — Mindez előny könnyen válik hátránynyá , sőt épen kártékony hatássá. Ritkán indulván ki határozott elvekből, s az irót nagyrészt magából igyekezvén megítélni, itt ítéle­teik ingadozók , ott nézpontjaik félszegek. E bajt aztán sokszor azzal kerülik el, hogy más bajba es­nek. Tulajdonkép nem mondanak ítéletet s megelé­­gesznek bizonyos szellemdús reflexiókkal, melyeket a bírálandó mű­ idézett föl bennök, beszélvén e tárgy körül s nem e tárgyról. Ha nem átallják bátran ha­ladni elő azon az útón, hova gyakran tévedniük kell, könnyen és öntudattan emelik az életet az igazság és a pillangatni sikert a művészek örök törvényei fölé. Épen úgy meggyöngítik az irodalom komoly­ságát, mint megvesztegetik a közönség ízlését. For­máik is hasonló veszélyeknek vannak kitéve. Kön­nyen összezavarják a prózát a költői nyelvel avvagy beleesnek a puszta phraseologiába. Érezvén, hogy a forma hatalom, nagy gondot fordítanak reá s egyszer csak azon veszik észre magukat, hogy tudnának írni, de nincs mit. Ekkor némelyek csak kellemes fecsegők igyekeznek lenni, s ez a legjobb, a­mit tehetnek. Az epés és unalmas ítészek egészen más emberek. Nincs nagy és sok­oldalú fogékonyságuk, mit elfo­gultságnak szoktak nevezni. Jó akaratjuk is kevés, mi a legtöbbször, mint kegyelet hiánya, hazafiatlan­­ság és részvétlenség tűnik föl. Ez sem gunyor. Az ily ítészek között is vannak tiszteletre méltó, sőt ama­zoknál tiszteletre méltóbb egyének, kik mindig jóté­konyan hatnak, sőt bizonyos időben nélkülözhetle­­nek. Ily idők a termékeny évek vagy a küzdelmek­­ napjai, midőn veszélyes irányokat kell megdönteni. Nekik sok e czélnak megfelelő sajátságuk van. Előt­tük határzott eszmény lebeg s élesen körvonalazott elvekből indulnak ki. Következetesek a kegyeletlen­­ségig, erélyesek az üldözésig s kíméletlenebbek, mint magok hiszik. Nem igen gyönyörködnek a kí­sérletekben, ki nem állhatjuk a középszerűséget, sőt a nagy tehetségnek sem könnyen hódolnak. Eszmé­nyeiken csüggve és szilárdan követve a kitűzött irányt, jogosítva hiszik magukat mindenre. Vissza merik ri­asztani a kezdőt s megtámadni a koszorutt.Nevetséges­­sé teszik a hazafiságot és hazafiságból, ha néppontjok­­ba ütközik. Megengednek maguknak némi tisztességes személyeskedést s nem veszik rész néven, ha velők hasonlókép bánnak. Nem keresik a közönség kegyét, de meg sem vetik, néha élesen támadnak reá s kel­letlenül is tekintélyesvé válnak. Mindig rendszere­sek, még akkor is, ha rendszerük tisztán történeti alapon nyugszik. A legtöbbször alaposak, sokszor mélyek, de nem egyszer fárasztók. Mozgékonyságuk kevés, kedélyök nem épen derült, nem könnyen fe­lednek, nehezen remélnek, szóval nem igen szeretetre méltó emberek s ezt magok annyira tudják, hogy épen törekednek reá. Irodalmi bommé posé­k, doc­trinaire ítészek, kik rendesen a havi iratok vagy tü­zetes itészi lapokban uralkodnak avagy épen önálló műveket írnak. Innen jótékony hatásuk. Lelkiismere­tes alaposságuk tiszteletet vív számukra ellenségeik előtt is, s fejtegetéseik még akkor is becsesek, ha a do­log érdemére nézve nincs igazuk. Termékenyítőn hat­nak az irodalomra. Néha megdöntik a rosz irányt, és előkészítik a jót. Koszorút vívnak az érdemnek és meg­ostromolják a csinált nagyságot. Őrzik a művészet és irodalom méltóságát s megbélyegzik a nyegleséget. Olykor korszakot alkotnak, mind például Lessing, ki a franczia klassikai dráma elleni táborozásával a né­met dráma kifejlődésének irányt adott. Az irodalom történet-irónak mindig forrásul szolgálnak, mert az irodalmi korszakokat rendesen együtt képviselik a költőkkel. A közönség azon része, melyet az irodalom és művészet mélyebben érdekel, örömest fordul hoz­­zájuk s tekinti őket legfensőbb törvényszékül. For­máik nem behízelgők, csak vonzók. Leginkább tanul­mányokat, esszyket, szemléket írnak oly nyelven, mely komoly szépségű, s megvet minden hivalkodó díszítményt. Bonczolatokba ereszkedvén és terjedel­mesen írván, formáik nehezebbek és bajosabban ki­­kerekithetők, de ha sikerülnek az itészi forma pél­dányai, melyek a terjedelmességet a kerekdedséggel, az értelem mélységét a képzelem erejével egyesítik, s épen úgy meggyőzik az olvasót, mint elbájolják. Hangulatjok nem változatos. Igyekeznek megtartani az itészi méltóságot, mely kerüli a lelkesedést s nem esik egykedvűségbe. Egyébiránt alapjukban erős szenvedélynek. Érzik és tudják­,hogy a szenvedélyes gondolkozó, kinek szívén fekszik az igazság, egy­szersmind a leglogikaibb gondolkozó is. E mond­hatni belső szenvedélyesség, csak akkor mutatkozik külsőleg is, midőn vívni, ostromolni kell. Ekkor lel­kesülten szenvedélyesek és ritkán kerülik el a gu­nyoros hangulatot. E sajátságukból folynak hibáik is. Határozottságuk, rendszerességök könnyen teszi őket egyoldaluakká, merevekké vagy vezeti rögzesz­­mék­ és különösségekre. Kedvencz költőiket, kik rendszerüket képviselik, hajlandók érdemükön felül becsülni, míg azok iránt, kik elveikkel ellenkező uton haladnak, igazságtalanok. Amott alig látják meg az árnyoldalt, itt mind csak azt látnak, sőt még a tehetséget is kétségbe hozzák. Formáik nehézsége miatt, gyakran válnak formátlanokká vagy gyönge­­ségek érzetében oly formákba kövü­lnek, melyek él­­vezhetlenek. Polémiáik néha gyűlöletesek, s erős bonczoló tehetségük könnyen vesz pusztán tagadóla­­gos irányt. Hamar kétségbe ejti őket a jelen, hol csak romlást­i faljasulást látnak. Ekkor eltelve ke­serűséggel örömest fordulnak a múlthoz, hol eszmé­nyeiket feltalálhatják, vagy a jövő felé, melybe lát­noki hitök van, s írnak irodalomtörténetet, mely többé kevésbé pártmunka, de az irodalmi fejlődés­ben, mint nagy horderejű tény jelen meg és­ ez a leg­jobb, a­mit tehetnek. HIVATALOS. A budai cs. kir. országos pénzügyigazgatósági osztály L­esska, Pál volt adópénztárnokot a pesti kerületi jöve­déki gyűjtő pénztárhoz ideiglenes hivataltisztté kinevezte. A budai cs. kir. országos pénzügyigazgatósági osztály AUSZTRIA. □ Bécs, febr. 24. (Ered. lev.) Mint a lapok­ban is országszerte olvastuk, e napokban egy magyar bál lett volna tartandó, melynek tiszta jövedelme az erdélyi múzeumnak volt szánva. Miután e bál létre nem jöhetett, a legkülönbözőbb magyarázatok kerin­genek létre nem jöttének okai felől. S alkalmasint más színbe öltöztetik az ügyet, mint ezt megilleti. A magyar vállalatok Bécsben nem nagy sikerrel dicsekhetnek, s a sikerhiány végül mindennek, csak annak nem tulaj­doníttatik , a mi legközelebb fekszik. Ha baj egy nemzetre nézve , hogy ér­­telmesbjei lelkesülni képtelenek, még nagyobb baj,­ ha olyanok lelkesülnek, s buzgalommal ka­rolnak föl valami közügyet, kiknek elég szellemi s anyagi képességük, s tapintatuk nincs a hat­hatós kivételhez. Ezen észrevételre kénytelnek a bécsi bál kezdeményezői is, kiknek becsületességét, s tiszta szándékát méltányolnunk kell ugyan, de kik sem a kellő tézismerettel, s gyakorlati tapintattal, sem azon polgári kültekintélylyel nem bírnak, mely szokatlan vállalatoknál a kezdeményezőkben kell, hogy meglegyen. Ez az oka, hogy az illetők némely külformaságokat elhanyagoltak, melyek a hatósági engedélyt föltételezték ; hogy továbbá támogatásukra elég jókor valamely tekintélyes állású hazafit föl nem kértek ; hogy az erdélyi aristocratia itt levő tagjai ré­széről több mint közöny nyilvánult e vállalat irányá­ban. A bálkezdeményezők még azt sem tudták iga­zolni, hogy a múzeumnak szánt tiszta jövedelem a mú­zeum által elfogadtatik e ? Írtak ugyan, mint halljuk, gróf M­i­k­ó Imre e excjának, — de választ mé­g nem kaptak, így tehát minden, bizomány vagy meghatal­mazás nélkül mint mondani szokás „auf eigene Faust“, működve, tekintélyes egyén kezessége vagy támoga­tása nélkül állva, s a törvényes formaságoknak meg­felelni képtelenek lévén — a hatóság irányában sem lászott felelőségük elegendőnek. Ez az egész tör­ténet. LEVELEZÉSEK. Szolnok, febr. 21. (Vége.) A vasútról iskolá­inkra térve sajonnal valljuk be, hogy e tekintetben múlt évtizedi állásunknál hátrább maradtunk. 1837től 1851-ig volt itt egy hatosztályú gymnasium, volt mellette rajziskola is, a jó emlékezetű pater Raimund vezetése alatt, ki nemcsak a táblán kezében krétá­val, de a Zagyva-jegén is, lábán korcsolyával, töké­letes kört kanyarítani ügyes volt, kinek honi festé­szetünkben több ismert név: Újházi, Ország s némi­leg Than, első kiképeztetését köszönheti; most mind­egyik csak emlékezetben él. A gymnasium az újabb rendszer követelményeihez nem alkalmazkodhatva megszüntetett, a kis múzsák megüresült lakában, melyet a helybeli polgárok buzgalma emelt, jelen­leg a cs. k. megyehatóság székel. — A két nembeli növendék kath. ifjúság ez idő szerint négy iskola­épületben nyer hét tanítótól oktatást: a fiuk 3 osz­tályban 4 ferenczrendi, — a lánykák két — az új­városi fiuk s lánykák vegyest egy tanító alatt. A ta­nulók összes száma kevés hián 1000; a vasárnapi is­kolásoké : kétszázon fölül. A ferenczrendi tanárok fizetése : nyolczvan frt; a vasárnapi iskolatanáré: 60 frt; a lánytanitóké jelenleg: 180, — jövőre 220 (Vége köv.) GYULAI PÁL. . Tárczalevelek Bécsből. így.Tegnapi levelünkben azt ígértük, hogy a „g­ő­z­­mosó-intézetről“ fogunk szólni. Nem árt róla megemlékezni, sorsából tán a magyar vállalko­zási szellem is tanulhat, aztán a mosás eszméje korántsem áll oly távol a bál eszmekörétől, melyben forgott tegnapi (már a böjthöz szító) elmélkedésünk, mint felületes ember gondolná; a bál után tán leg­első gondolatunk, mindenesetre szükségünk a mosa­kodás. Egy­általán aesthetikátlan tárgy, hanem ki­­kerülhetlen; s ha csúnya is a mosakodás, de szép a mosdottság; és végre is híven szemünk előtt tartand­­juk a franczia közmondást, miszerint „il faut laver ses linges sales en famillemi nem fogjuk saját s atyánkfiai ruháit mosni, hanem magát a gőzmosodát, helyesebben ez intézet kezelőit. Nem képzelhető nagy városban életbevágóbb jótékonyság gazdag és sze­gény családokra, hol a szállások szűke, s padláshi­ány miatt honn mosni nem lehet, a mosónék osztálya pedig a ruharontás és szaggatás mesterségében hi­hetetlen ügyességgel s széles lelkiismerettel bir a gőzmosódáknál. Minden lelkes magyar gazdaasszony szive magasan föl fog dobogni azon tény hallattára, hogy egy számostagú család nyolc­napi ruháját két cseléd megmossa, megszárítja, megvasalja, s tisztán hozza haza nem több mint egy rövid nap lefolyása­­ alatt! A gyors eljárás egyszerű titka abban áll, hogy hideg, langyos, forró víz minden perezben bőven van, a szárítás különös gépezetben mesterséges lég­­szivattyúzás által gyorsan történik, s izzó vasak min­dig használatra készen állnak. E csodát az alsóbb osztályok nagy része máig se hiszi, saját szemeinek se hiszi. Képzelhető, hogy ezen intézet, milyenre Bécsben öt hatra lenne szükség, mint eddig egyetlen, rendkívül jövedelmes lehet. Ellenkezőleg a bukás szélén tántorog. Tout comme chez nous. — Bécsben is a vállalkozási értelmiség hiánya buktatja meg a legjobb ügyletet is. Ugyan­azon jelenségek, melyek ily esethez másutt mutatkoztak, itt is észrevehetők ; az előleges költségvetés önámitáson alapulva cse­kély volt; midőn felében voltak az építkezés- és beru­házásnak, már előrelátható volt a tőkehiány; az épü­let sokkal nagyobbszerű, beruházása sokkal ékesebb, administratiója sokkal bonyolódottabb s költségesebb, mint ily vállalatnál kívánatos vagy szükséges lenne. Megnyitása első idejében tolongott a mosatók sere­ge : legnagyobb rendetlenség állt be, s kapkodás az igazgatásban; a közönség mind önkényesebben zsa­­roltatott a mosó személyzet által; ellenőrködés meg­szűnt és a többi. Erre a közönség teljesen elveszté kedvét, az intézet hitelét, az egész gőzmosódai esz­me gyakorlatiatlannak kiálltatott ki, s a közönség kimaradt, s a régi mosónék vászonemésztő dictatu­­rája alá veté újra magát, így az intézet csak jó idő múlva leend­őépes hitelét helyreállítani. Ily nemű vállalat minden nagy városban előnyös s jövedelmes lehetne, s összeköthető lenne gőz­fördővel, s igy két irányban lehetne üdvösen hatni a nép hygiéniájára: terjeszteni a tisztasággal az egésséget; a tisztasággal a mivelődés első előérzetét; nemesebb szükségeket, íme hová nem viszen a mosás! azt hinnék : ez az első lépése a mivelődésnek, s csak aztán jő a színház, zene, festészet; épen úgy, mint rendes aesthetikai érzületű embernél első a tiszta ing, s egyéb fehérnemű, s csak aztán jő a frakk és fényezett czipő. Hogy többnyire az ellenkezőt tapasztaljuk — az jellemzi a 19. szá­zad miveltségi állapotait; csak annyira vihetnek egykor e részben, mint a törökök, a rómaiakról úgy sem álmodozunk, mert bizony bizony semmiben sem vagyunk rómaiak. Itt, és szabad lakás, — ezen fölül mindegyik tanár jutalma pedig a semmi kincseset föl nem érő öntudat, a fáradás és nélkülözésért, melylyel az ur szőlejében a kisded csemeték növelésében oly kevés világi ha­szon mellett munkálnak. Bizony kevés jutalom gyer­mekünk nevelőinek, a­mig a napszámos nálunk megkeres naponkint t­artot, nyaranta nem ritkán két, három pártot, s egy öreg béres fizetése is többre rúg. A város anyagi szegény helyzete mellett van remény, hogy nemcsak a negyedik normális osztály, — de a néhai gymnasium alapjából fönmaradt 16,000 pírt alapból még kétosztályu reáltanoda is fölállittatha­­tik. A Faiskolának két hold tér már ki van jelölve, de ki ülteti bele s ki növeli a fát? még ar­ról tudomásom nincs. Miután korunkban valamely nép s község művelt­ségi állapotát sokan a hire­s divatlapok száma után ítélik , ide iktatjuk a városunkba járó — az itteni postahivatal által folyó évnegyedben kiadatni szo­kott magyar és német lapok számát.­­ Magyar la­pok : Vasárnapi újság: 35, Pesti Napló: 11, Buda­pesti Hírlap : 7, Magyar Sajtó : 10, Magyar Néplap : 10, Hölgyfutár : 5, Gazdasági lapok : 2, Falusi gazda: 1, Tanodai lapok : 3, Katholikus néplap : 2, Nagy Tükör: 11, Német lapok: Wiener Zeitung: 2, Wanderer: 3, Ost-Deutsche Post: 4, Presse: 3, Frem­denblatt : 5, Pesther Lloyd: 14, Pest-Ofner Zeitung: 4, Localblatt: 1, Illustrirte Zeitung : 4, Damen- und Musterzeitung: 8, Land- und Forst Zeitung: 1, Me­dicinische Wochenschrift und Ztg. 4 példányban. Van városunkban három fogadó — ketteje roska­­dozóban ; két kávéház — egyik czukrászattal egybe­kötve; innennek bezáratását kérvényezni fenyege­tőztek tavai némely nők, mert u. m. férjeiket körük­ből elvonja; van 20 zongora, négy tekeasztal, két tekepálya, kugli­k stb. A statistica remélem meg fog bocsátani, hogy ez új rovatokkal a régieket sza­­porítni bátorkodtam. Társas körünk, mely az itt létező különféle ele­meket egyesítené, még nincs. Azonban lenni készül, vajha sikerüljön ! A casino, hol néhány polgártárs, téli estéken, filkózni, tekézni s a Vasárnapi újságot olvasni pár órára be-betekint, e nevet alig érdemli. Miveltségeink eszközeiről szólva kis és kies séta­­terünkről nem szabad megfeledkeznünk, mert nya­ranta ez egyedüli házunk, hol e fátlan vidéken né­­hány sarjadó facsoportjaiban gyönyörködhetik a szem, hol rang- s nemkülönbség nélkül szegény, és gazdag, kiknek mindegyikét az úr szerző, összejönnek, s egyébkor is de különösen hetenkint két ízben czi­­gányzene mellett egymás társaságának örvendenek. Majd ha még most kisded fái megnőnek, elvetődik tán egy árva fülemüle is ágai közé fészkelni, mert negyedfél négyszög mildet tevő határunkban nem hallottam fülemülét, s annak, ki hozzá szokott a ta­vasz e kedves egyszerű madarát hallani, vajmi jól esnek a békák, nádi bikák e vidékén madárdalban is gyönyörködni. — A sétatér eszméjét szeretve tisz­telt megyefőnökünk Bonyhádi Imre o­nga léptette életbe, s habár a városnak 1000 pftjába került, pol­gáraink kicsinye nagya most örömmel tekint e kies­­elébb úgynevezett gecsemáné — jelenleg paradi­csomkertre. Időjárásunk érzi a közelgő tavaszt. Telünk már kellő volt: m. é. november második felében, s most február derekán­ lehet harmadik is majd martius­­ban; legalább az ökörfarkkórók — verbascum thap­­sus — három csomóban környező virágaiból már múlt őszszel a vénasszonyok hármas telet jósoltak.— Múlt év folytán volt 206 tiszta, 160 változó, 26 kö­dös, 22 havas, 87 esős, különösen 64 kemény szeles napunk. A hőfok júniusban fölhágott 32° — a fagy viszont novemberben 14°-ra R. alászállt. Magyar könyvészeti. 83. Görög-m­agyar szótár. Babó D. Finkey J„ Ka­­ninczky B., Molnár J., Somossi J. tisztársak közremunká­­lásával szerkesztek Soltész Ferencz és Zsarnay Lajos sá­rospataki tanárok. S. Patak 1857. A főiskola betűivel; 1-ső fele 304 l. (Előfizetési ára egész munkára 3 ft 30 pkr.) 84. Első rózsa. Imádságos- és énekes könyv az „Elő szent olvasó“ról nevezett Mária-társulatnak használatára. Kiadja a Szent-István-Társulat. Negyedik kiadás. Pesten, 1857. Nyomatott Herz János könyvnyomdájában. 8-rét. 110 lap.

Next