Pesti Napló, 1857. február (8. évfolyam, 2114-2136. szám)
1857-02-26 / 2134. szám
mely inkább maga kölcsönöz ez utóbbinak (az uniónak) mélyebb, elvileges fontosságot. Útja lévén egyengetve a havasokon túli tartományokban bekövetkező, valódi kibékülésnek, ez által a napóleoni rendszer meg van fosztva azon legvégső és legutolsó csillapító szer alkalmazhatásától, melyhez Francziaország belsejében kitörő nagyobb forrongás esetére kívánt nyúlni, — szóval, most már a napóleoni rendszernek lehetetlenné lett a marengói napokat újra fölidézni és Szardíniával, mint akár az appenini félszigeten akár minden értekezleten folyvást készen álló szövetségessel rendelkezni. Középolaszország, mely eddig — hála a római megszállásnak — részben nem volt egyéb, mint franczia hibérnöki terület, most már nem Gallia védszárnya alatt lép — mint ott a mérsékelt szabadelvű párt remélé — a reformok pályájára , de — mint a legújabb tudósítások is eléggé bizonyítják — Ausztria védszárnya alatt, s ez csak a s ok rész kedv okozására a tuileriákban. Ezután, ha helyesen akarunk ítélni a nagy politikai napi kérdések menetele fölött, jó lesz e mozzanatokat mindig szemünk előtt tartanunk : világosan mutatják ezek a napról napra nagyobb érvényre jutó politikai antagonismust. Ezen antagonismusnak valamennyi következése azonban, valószínű, hogy csak idő múlva fog mutatkozni, s úgy az államférfiakban mint a közönségben is, melynek szavát közvéleménynek nevezik, öntudatra ébredni. Mi, a magunk részéről, nyíltan és őszintén megvalljuk, legkevesebbé sem sajnáljuk, hogy Ausztria és „a társadalom megmentője“ közt a barátság meghűlt, — csak ezáltal még annál bensőbbekké legyenek a vonatkozások Nagybritanniához s továbbra is gyümölcsözőleg folyjanak be Ausztria belső fejlődésére. PESTI NAPLÓ, Pest, febr. 26. Mai első főczikkünk kiegészítéséül a tiszaszabályozási társulatok tegnap (febr. 25-kén) tartott nagygyűléséről következő rövid jelentést teszünk. Az országos közmunkaerő rövidség nélkül (az országos építkezésektől) elvonható részének, t. i. a tiszamelléki községek közmunkájának szabályozási czélokra fordithatása kérelmeztetni határoztatott, a megszabott váltó árt a társulatok fizetvén s a közmunkás tartozás szakmányképen lévén betöltendő. Annak megvizsgálására, várjon az 1854. febr. 5-ki cs. kir. nyiltparancs értelmében a Tiszaszabályozás által kiszámittatni czélzott ártér bizonyos időre kiterjedő adómentessége iránti kérelem mennyiben indokolható : gróf Károlyi György ur elnöklete alatt választmány neveztetett, ki, melynek tagjai :Degenfeld Imre gróf, Érkövy Adolf, Fráter Pál, Lónyay Menyhért, Moróczy Ignácz és Szányi János urak. A pénzügyi küldetéssel megbízottak részére a meghatalmazási okirat, továbbá a felirat szövege megállapittatott s elfogadtatott. — Közelebbről fog kiadatni a m.okt. minisztérium azon rendelete, mely szerint a mely főgymnasiumban három év múlva legalább négy tanár az államvizsgát le nem tette, az megszűnik nyilvános lenni. — Pozsonból, febr. 18-tól a „Wiener Zeitung“ a következőt jelenti : „A magas cs. k. közoktatási minisztérium kinyilatkoztatá, hogy a pozsoni evang gymnasium, a selmeczi evang. lyceum , a losonczi helvét hitv. főgymnasium , s az ugyanottani ágost. evang. hitvallású algymnasiumnak azon jog . gymnasiumi nevet viselhetni s gymnasiumi bizonyítványokat kiszolgáltatni , nem adathatik meg, és hogy mind e tanintézetek ezentúl és mindaddig, míg a törvényes határozványok teljesítésében alapított igényüket nyilvános gymnasiumui elismertetésükre meg nem szerzik, az 1850. júl. 27-iki császári rendelet határozmányai szerint egyszerűen magánintézetekül tekintetnek.“ — A pesti hengermalom a múlt 12 hó alatt mintegy 300,000 mező búzát őrölt meg. — Új előfizetési felhivást kaptunk ily czimű több kötetes történeti munkára : „Erdély történelme“ írta Kővári László. Az előfizetés az első kötetre 1 frt 30 kr, a két elsőre 2 frt 40 kr. Az összes 4 kötetre 5 frt. p. p. Az előfizetési évek jövő hó folytán Kolozsvárra Stein János könyvárus- és kiadóhoz, vagy a szerzőhez (Kolozsvárid, Óvár 232. sz alatt) küldendők be. • A verseczi iskola túlnépesedésén az által lesz segitve, hogy közelebbről N.Kikindán fog egy hasonló intézet jöni hitre. A n.kikindai terület képviseleti testülete elhatározta, hogy az ottani háromosztályú alreáliskola megalapítására a 100,000-re menő államadóssági kötelezvényét ajánlja fel s ezenkívül 20,000 frtnyi tőkét. E 120,000 írtra menő tőke elegendő lesz a tanítók díjazása s az iskola fentartására. — A „P. Lt.“ szegedi levelezője ezt írja : Tescheni J. tőkepénzes 400 ölnyi tért vett meg Szegeden a várostól 8 fijával, a Tisza partján, nem meszsze a pályaudvartól s az építendő vasúti hídfőnél. E helyre egy 7 emeletes gőzmalmot szándékszik épitni, mely két év alatt kész lesz. E tőkepénzes állítása szerint, tescheni gőzmalma a magyar búzából olcsóbban állítja elő a lisztet, mint a minő most Szegeden — a bánsági búzának , hogy úgymondjuk , töbiben. Ugyan e levelező írja, hogy Szeged csinosodását nem kis mértékben fogja előmozditni, hogy b. Sina a Tiszaparton egy nagy házat épittet, s annak homlokzata ■előtt a partot is kiépitteti. — A „P. U.“ Írják, hogy Madarason , Latinovics Lajos ur disz- és gyümölcskertjében válogatott fajú igen nemes gyümölcsfacsemetéket lehet kapni 10—30 krjával darabját, valamint sorfákat is 1—5 fíjával százát. Mint a gyümölcs-tenyésztés fontos ügyének előmozdítására szolgáló értesítés a hir nem lesz érdektelen alföldi gazdáinkra nézve. — Hivatalos kimutatás szerint 1896 folytán az összes ausztriai forgalomnak átadott államvasut-hálózaton mindössze 17 egyén halt meg vasuti szerencsétlenség folytán s 24 kapott sebet. A meghaltak közt egy utazó sincs — mind a vasúti szolgálati személyzethez tartoztak. A vasúti szereken történt véletlen romlások következtében, mind a tengely eltörése , a vágásból történt kizökkenés stb. csak 3 egyén halt, és 10 sebesült meg. A többi eset mind az illető szolgálati személy vigyázatlanságából történt. A sérülések közöl csak 5 történt utazókon, s ezek közöl is 3 saját vigyázatlansága miatt sérült meg. — Nemzeti színház. Febr. 23-kán, a nemzeti színházi nyugpénz-intézet javára , Balog, Kovácsné és Szilágyi Pál, a nemzeti színház nyugalmazott tagjainak fölléptével, bérletszünetben: Mátyás diák. Eredeti népszinmű, dalokkal és tánczczal, három szakaszban, Berkitől. — A ma esti sokféle tánczvigalom daczára teljes számmal gyűlt föl a közönség a színházi előadásra is, melyet méltán ünnepi előadásnak nevezhetünk. Azon derék nyugalmazott tagok, kik ez este — mindegyikük a maga régi szerepében — közreműködtek, a közönség legrokonszenvesebb üdvözlésével találkoztak. A taps, melylyel fogadtattak , ezúttal igazán „általános“ volt, és hosszan is tartott. Koszorú sem hiányzott, mely az elsőül kilépő Kovácsné megjelenésekor repült a színpadra. Kovácsné Rebekát, Szilágyi P. Czinkó sáfárt , Balog Kákát játszották, mind a legjobb kedvvel és a múlt időkre emlékeztető jó sikerrel. a budapesti esőadóbizottmánynál megürült ideiglenes II. osztályú számvevősegédi állomásra Kozumplik Fülöp ideiglenes irodai segédet és az ezáltal üresedésbe jött ideiglenes III osztályú irodasegédi állomásra Charmant Rudolf a cs. k. magyar állami számvevőségnek segéddolgozóját nevezte ki-s mindazt, mi csattanó hatást idéz elő. Hangulatjokat a tárgy szerint változtatják. Most szónokok, majd bölcsészek, ma képírók, holnap elménetek, de soha sem heves támadók, szenvedélyes küzdők, mert többé-kevésbé a művészet és irodalom ecclectikusai, epicureusai, kik rendesen nem képviselnek irányt, nem tartoznak iskolához. — Mindez előny könnyen válik hátránynyá , sőt épen kártékony hatássá. Ritkán indulván ki határozott elvekből, s az irót nagyrészt magából igyekezvén megítélni, itt ítéleteik ingadozók , ott nézpontjaik félszegek. E bajt aztán sokszor azzal kerülik el, hogy más bajba esnek. Tulajdonkép nem mondanak ítéletet s megelégesznek bizonyos szellemdús reflexiókkal, melyeket a bírálandó mű idézett föl bennök, beszélvén e tárgy körül s nem e tárgyról. Ha nem átallják bátran haladni elő azon az útón, hova gyakran tévedniük kell, könnyen és öntudattan emelik az életet az igazság és a pillangatni sikert a művészek örök törvényei fölé. Épen úgy meggyöngítik az irodalom komolyságát, mint megvesztegetik a közönség ízlését. Formáik is hasonló veszélyeknek vannak kitéve. Könnyen összezavarják a prózát a költői nyelvel avvagy beleesnek a puszta phraseologiába. Érezvén, hogy a forma hatalom, nagy gondot fordítanak reá s egyszer csak azon veszik észre magukat, hogy tudnának írni, de nincs mit. Ekkor némelyek csak kellemes fecsegők igyekeznek lenni, s ez a legjobb, amit tehetnek. Az epés és unalmas ítészek egészen más emberek. Nincs nagy és sokoldalú fogékonyságuk, mit elfogultságnak szoktak nevezni. Jó akaratjuk is kevés, mi a legtöbbször, mint kegyelet hiánya, hazafiatlanság és részvétlenség tűnik föl. Ez sem gunyor. Az ily ítészek között is vannak tiszteletre méltó, sőt amazoknál tiszteletre méltóbb egyének, kik mindig jótékonyan hatnak, sőt bizonyos időben nélkülözhetlenek. Ily idők a termékeny évek vagy a küzdelmek napjai, midőn veszélyes irányokat kell megdönteni. Nekik sok e czélnak megfelelő sajátságuk van. Előttük határzott eszmény lebeg s élesen körvonalazott elvekből indulnak ki. Következetesek a kegyeletlenségig, erélyesek az üldözésig s kíméletlenebbek, mint magok hiszik. Nem igen gyönyörködnek a kísérletekben, ki nem állhatjuk a középszerűséget, sőt a nagy tehetségnek sem könnyen hódolnak. Eszményeiken csüggve és szilárdan követve a kitűzött irányt, jogosítva hiszik magukat mindenre. Vissza merik riasztani a kezdőt s megtámadni a koszorutt.Nevetségessé teszik a hazafiságot és hazafiságból, ha néppontjokba ütközik. Megengednek maguknak némi tisztességes személyeskedést s nem veszik rész néven, ha velők hasonlókép bánnak. Nem keresik a közönség kegyét, de meg sem vetik, néha élesen támadnak reá s kelletlenül is tekintélyesvé válnak. Mindig rendszeresek, még akkor is, ha rendszerük tisztán történeti alapon nyugszik. A legtöbbször alaposak, sokszor mélyek, de nem egyszer fárasztók. Mozgékonyságuk kevés, kedélyök nem épen derült, nem könnyen felednek, nehezen remélnek, szóval nem igen szeretetre méltó emberek s ezt magok annyira tudják, hogy épen törekednek reá. Irodalmi bommé posék, doctrinaire ítészek, kik rendesen a havi iratok vagy tüzetes itészi lapokban uralkodnak avagy épen önálló műveket írnak. Innen jótékony hatásuk. Lelkiismeretes alaposságuk tiszteletet vív számukra ellenségeik előtt is, s fejtegetéseik még akkor is becsesek, ha a dolog érdemére nézve nincs igazuk. Termékenyítőn hatnak az irodalomra. Néha megdöntik a rosz irányt, és előkészítik a jót. Koszorút vívnak az érdemnek és megostromolják a csinált nagyságot. Őrzik a művészet és irodalom méltóságát s megbélyegzik a nyegleséget. Olykor korszakot alkotnak, mind például Lessing, ki a franczia klassikai dráma elleni táborozásával a német dráma kifejlődésének irányt adott. Az irodalom történet-irónak mindig forrásul szolgálnak, mert az irodalmi korszakokat rendesen együtt képviselik a költőkkel. A közönség azon része, melyet az irodalom és művészet mélyebben érdekel, örömest fordul hozzájuk s tekinti őket legfensőbb törvényszékül. Formáik nem behízelgők, csak vonzók. Leginkább tanulmányokat, esszyket, szemléket írnak oly nyelven, mely komoly szépségű, s megvet minden hivalkodó díszítményt. Bonczolatokba ereszkedvén és terjedelmesen írván, formáik nehezebbek és bajosabban kikerekithetők, de ha sikerülnek az itészi forma példányai, melyek a terjedelmességet a kerekdedséggel, az értelem mélységét a képzelem erejével egyesítik, s épen úgy meggyőzik az olvasót, mint elbájolják. Hangulatjok nem változatos. Igyekeznek megtartani az itészi méltóságot, mely kerüli a lelkesedést s nem esik egykedvűségbe. Egyébiránt alapjukban erős szenvedélynek. Érzik és tudják,hogy a szenvedélyes gondolkozó, kinek szívén fekszik az igazság, egyszersmind a leglogikaibb gondolkozó is. E mondhatni belső szenvedélyesség, csak akkor mutatkozik külsőleg is, midőn vívni, ostromolni kell. Ekkor lelkesülten szenvedélyesek és ritkán kerülik el a gunyoros hangulatot. E sajátságukból folynak hibáik is. Határozottságuk, rendszerességök könnyen teszi őket egyoldaluakká, merevekké vagy vezeti rögzeszmék és különösségekre. Kedvencz költőiket, kik rendszerüket képviselik, hajlandók érdemükön felül becsülni, míg azok iránt, kik elveikkel ellenkező uton haladnak, igazságtalanok. Amott alig látják meg az árnyoldalt, itt mind csak azt látnak, sőt még a tehetséget is kétségbe hozzák. Formáik nehézsége miatt, gyakran válnak formátlanokká vagy gyöngeségek érzetében oly formákba kövülnek, melyek élvezhetlenek. Polémiáik néha gyűlöletesek, s erős bonczoló tehetségük könnyen vesz pusztán tagadólagos irányt. Hamar kétségbe ejti őket a jelen, hol csak romlásti faljasulást látnak. Ekkor eltelve keserűséggel örömest fordulnak a múlthoz, hol eszményeiket feltalálhatják, vagy a jövő felé, melybe látnoki hitök van, s írnak irodalomtörténetet, mely többé kevésbé pártmunka, de az irodalmi fejlődésben, mint nagy horderejű tény jelen meg és ez a legjobb, amit tehetnek. HIVATALOS. A budai cs. kir. országos pénzügyigazgatósági osztály Lesska, Pál volt adópénztárnokot a pesti kerületi jövedéki gyűjtő pénztárhoz ideiglenes hivataltisztté kinevezte. A budai cs. kir. országos pénzügyigazgatósági osztály AUSZTRIA. □ Bécs, febr. 24. (Ered. lev.) Mint a lapokban is országszerte olvastuk, e napokban egy magyar bál lett volna tartandó, melynek tiszta jövedelme az erdélyi múzeumnak volt szánva. Miután e bál létre nem jöhetett, a legkülönbözőbb magyarázatok keringenek létre nem jöttének okai felől. S alkalmasint más színbe öltöztetik az ügyet, mint ezt megilleti. A magyar vállalatok Bécsben nem nagy sikerrel dicsekhetnek, s a sikerhiány végül mindennek, csak annak nem tulajdoníttatik , a mi legközelebb fekszik. Ha baj egy nemzetre nézve , hogy értelmesbjei lelkesülni képtelenek, még nagyobb baj, ha olyanok lelkesülnek, s buzgalommal karolnak föl valami közügyet, kiknek elég szellemi s anyagi képességük, s tapintatuk nincs a hathatós kivételhez. Ezen észrevételre kénytelnek a bécsi bál kezdeményezői is, kiknek becsületességét, s tiszta szándékát méltányolnunk kell ugyan, de kik sem a kellő tézismerettel, s gyakorlati tapintattal, sem azon polgári kültekintélylyel nem bírnak, mely szokatlan vállalatoknál a kezdeményezőkben kell, hogy meglegyen. Ez az oka, hogy az illetők némely külformaságokat elhanyagoltak, melyek a hatósági engedélyt föltételezték ; hogy továbbá támogatásukra elég jókor valamely tekintélyes állású hazafit föl nem kértek ; hogy az erdélyi aristocratia itt levő tagjai részéről több mint közöny nyilvánult e vállalat irányában. A bálkezdeményezők még azt sem tudták igazolni, hogy a múzeumnak szánt tiszta jövedelem a múzeum által elfogadtatik e ? Írtak ugyan, mint halljuk, gróf Mikó Imre e excjának, — de választ még nem kaptak, így tehát minden, bizomány vagy meghatalmazás nélkül mint mondani szokás „auf eigene Faust“, működve, tekintélyes egyén kezessége vagy támogatása nélkül állva, s a törvényes formaságoknak megfelelni képtelenek lévén — a hatóság irányában sem lászott felelőségük elegendőnek. Ez az egész történet. LEVELEZÉSEK. Szolnok, febr. 21. (Vége.) A vasútról iskoláinkra térve sajonnal valljuk be, hogy e tekintetben múlt évtizedi állásunknál hátrább maradtunk. 1837től 1851-ig volt itt egy hatosztályú gymnasium, volt mellette rajziskola is, a jó emlékezetű pater Raimund vezetése alatt, ki nemcsak a táblán kezében krétával, de a Zagyva-jegén is, lábán korcsolyával, tökéletes kört kanyarítani ügyes volt, kinek honi festészetünkben több ismert név: Újházi, Ország s némileg Than, első kiképeztetését köszönheti; most mindegyik csak emlékezetben él. A gymnasium az újabb rendszer követelményeihez nem alkalmazkodhatva megszüntetett, a kis múzsák megüresült lakában, melyet a helybeli polgárok buzgalma emelt, jelenleg a cs. k. megyehatóság székel. — A két nembeli növendék kath. ifjúság ez idő szerint négy iskolaépületben nyer hét tanítótól oktatást: a fiuk 3 osztályban 4 ferenczrendi, — a lánykák két — az újvárosi fiuk s lánykák vegyest egy tanító alatt. A tanulók összes száma kevés hián 1000; a vasárnapi iskolásoké : kétszázon fölül. A ferenczrendi tanárok fizetése : nyolczvan frt; a vasárnapi iskolatanáré: 60 frt; a lánytanitóké jelenleg: 180, — jövőre 220 (Vége köv.) GYULAI PÁL. . Tárczalevelek Bécsből. így.Tegnapi levelünkben azt ígértük, hogy a „gőzmosó-intézetről“ fogunk szólni. Nem árt róla megemlékezni, sorsából tán a magyar vállalkozási szellem is tanulhat, aztán a mosás eszméje korántsem áll oly távol a bál eszmekörétől, melyben forgott tegnapi (már a böjthöz szító) elmélkedésünk, mint felületes ember gondolná; a bál után tán legelső gondolatunk, mindenesetre szükségünk a mosakodás. Egyáltalán aesthetikátlan tárgy, hanem kikerülhetlen; s ha csúnya is a mosakodás, de szép a mosdottság; és végre is híven szemünk előtt tartandjuk a franczia közmondást, miszerint „il faut laver ses linges sales en famillemi nem fogjuk saját s atyánkfiai ruháit mosni, hanem magát a gőzmosodát, helyesebben ez intézet kezelőit. Nem képzelhető nagy városban életbevágóbb jótékonyság gazdag és szegény családokra, hol a szállások szűke, s padláshiány miatt honn mosni nem lehet, a mosónék osztálya pedig a ruharontás és szaggatás mesterségében hihetetlen ügyességgel s széles lelkiismerettel bir a gőzmosódáknál. Minden lelkes magyar gazdaasszony szive magasan föl fog dobogni azon tény hallattára, hogy egy számostagú család nyolcnapi ruháját két cseléd megmossa, megszárítja, megvasalja, s tisztán hozza haza nem több mint egy rövid nap lefolyása alatt! A gyors eljárás egyszerű titka abban áll, hogy hideg, langyos, forró víz minden perezben bőven van, a szárítás különös gépezetben mesterséges légszivattyúzás által gyorsan történik, s izzó vasak mindig használatra készen állnak. E csodát az alsóbb osztályok nagy része máig se hiszi, saját szemeinek se hiszi. Képzelhető, hogy ezen intézet, milyenre Bécsben öt hatra lenne szükség, mint eddig egyetlen, rendkívül jövedelmes lehet. Ellenkezőleg a bukás szélén tántorog. Tout comme chez nous. — Bécsben is a vállalkozási értelmiség hiánya buktatja meg a legjobb ügyletet is. Ugyanazon jelenségek, melyek ily esethez másutt mutatkoztak, itt is észrevehetők ; az előleges költségvetés önámitáson alapulva csekély volt; midőn felében voltak az építkezés- és beruházásnak, már előrelátható volt a tőkehiány; az épület sokkal nagyobbszerű, beruházása sokkal ékesebb, administratiója sokkal bonyolódottabb s költségesebb, mint ily vállalatnál kívánatos vagy szükséges lenne. Megnyitása első idejében tolongott a mosatók serege : legnagyobb rendetlenség állt be, s kapkodás az igazgatásban; a közönség mind önkényesebben zsaroltatott a mosó személyzet által; ellenőrködés megszűnt és a többi. Erre a közönség teljesen elveszté kedvét, az intézet hitelét, az egész gőzmosódai eszme gyakorlatiatlannak kiálltatott ki, s a közönség kimaradt, s a régi mosónék vászonemésztő dictaturája alá veté újra magát, így az intézet csak jó idő múlva leendőépes hitelét helyreállítani. Ily nemű vállalat minden nagy városban előnyös s jövedelmes lehetne, s összeköthető lenne gőzfördővel, s igy két irányban lehetne üdvösen hatni a nép hygiéniájára: terjeszteni a tisztasággal az egésséget; a tisztasággal a mivelődés első előérzetét; nemesebb szükségeket, íme hová nem viszen a mosás! azt hinnék : ez az első lépése a mivelődésnek, s csak aztán jő a színház, zene, festészet; épen úgy, mint rendes aesthetikai érzületű embernél első a tiszta ing, s egyéb fehérnemű, s csak aztán jő a frakk és fényezett czipő. Hogy többnyire az ellenkezőt tapasztaljuk — az jellemzi a 19. század miveltségi állapotait; csak annyira vihetnek egykor e részben, mint a törökök, a rómaiakról úgy sem álmodozunk, mert bizony bizony semmiben sem vagyunk rómaiak. Itt, és szabad lakás, — ezen fölül mindegyik tanár jutalma pedig a semmi kincseset föl nem érő öntudat, a fáradás és nélkülözésért, melylyel az ur szőlejében a kisded csemeték növelésében oly kevés világi haszon mellett munkálnak. Bizony kevés jutalom gyermekünk nevelőinek, amig a napszámos nálunk megkeres naponkint tartot, nyaranta nem ritkán két, három pártot, s egy öreg béres fizetése is többre rúg. A város anyagi szegény helyzete mellett van remény, hogy nemcsak a negyedik normális osztály, — de a néhai gymnasium alapjából fönmaradt 16,000 pírt alapból még kétosztályu reáltanoda is fölállittathatik. A Faiskolának két hold tér már ki van jelölve, de ki ülteti bele s ki növeli a fát? még arról tudomásom nincs. Miután korunkban valamely nép s község műveltségi állapotát sokan a hires divatlapok száma után ítélik , ide iktatjuk a városunkba járó — az itteni postahivatal által folyó évnegyedben kiadatni szokott magyar és német lapok számát. Magyar lapok : Vasárnapi újság: 35, Pesti Napló: 11, Budapesti Hírlap : 7, Magyar Sajtó : 10, Magyar Néplap : 10, Hölgyfutár : 5, Gazdasági lapok : 2, Falusi gazda: 1, Tanodai lapok : 3, Katholikus néplap : 2, Nagy Tükör: 11, Német lapok: Wiener Zeitung: 2, Wanderer: 3, Ost-Deutsche Post: 4, Presse: 3, Fremdenblatt : 5, Pesther Lloyd: 14, Pest-Ofner Zeitung: 4, Localblatt: 1, Illustrirte Zeitung : 4, Damen- und Musterzeitung: 8, Land- und Forst Zeitung: 1, Medicinische Wochenschrift und Ztg. 4 példányban. Van városunkban három fogadó — ketteje roskadozóban ; két kávéház — egyik czukrászattal egybekötve; innennek bezáratását kérvényezni fenyegetőztek tavai némely nők, mert u. m. férjeiket körükből elvonja; van 20 zongora, négy tekeasztal, két tekepálya, kuglik stb. A statistica remélem meg fog bocsátani, hogy ez új rovatokkal a régieket szaporítni bátorkodtam. Társas körünk, mely az itt létező különféle elemeket egyesítené, még nincs. Azonban lenni készül, vajha sikerüljön ! A casino, hol néhány polgártárs, téli estéken, filkózni, tekézni s a Vasárnapi újságot olvasni pár órára be-betekint, e nevet alig érdemli. Miveltségeink eszközeiről szólva kis és kies sétaterünkről nem szabad megfeledkeznünk, mert nyaranta ez egyedüli házunk, hol e fátlan vidéken néhány sarjadó facsoportjaiban gyönyörködhetik a szem, hol rang- s nemkülönbség nélkül szegény, és gazdag, kiknek mindegyikét az úr szerző, összejönnek, s egyébkor is de különösen hetenkint két ízben czigányzene mellett egymás társaságának örvendenek. Majd ha még most kisded fái megnőnek, elvetődik tán egy árva fülemüle is ágai közé fészkelni, mert negyedfél négyszög mildet tevő határunkban nem hallottam fülemülét, s annak, ki hozzá szokott a tavasz e kedves egyszerű madarát hallani, vajmi jól esnek a békák, nádi bikák e vidékén madárdalban is gyönyörködni. — A sétatér eszméjét szeretve tisztelt megyefőnökünk Bonyhádi Imre onga léptette életbe, s habár a városnak 1000 pftjába került, polgáraink kicsinye nagya most örömmel tekint e kieselébb úgynevezett gecsemáné — jelenleg paradicsomkertre. Időjárásunk érzi a közelgő tavaszt. Telünk már kellő volt: m. é. november második felében, s most február derekán lehet harmadik is majd martiusban; legalább az ökörfarkkórók — verbascum thapsus — három csomóban környező virágaiból már múlt őszszel a vénasszonyok hármas telet jósoltak.— Múlt év folytán volt 206 tiszta, 160 változó, 26 ködös, 22 havas, 87 esős, különösen 64 kemény szeles napunk. A hőfok júniusban fölhágott 32° — a fagy viszont novemberben 14°-ra R. alászállt. Magyar könyvészeti. 83. Görög-magyar szótár. Babó D. Finkey J„ Kaninczky B., Molnár J., Somossi J. tisztársak közremunkálásával szerkesztek Soltész Ferencz és Zsarnay Lajos sárospataki tanárok. S. Patak 1857. A főiskola betűivel; 1-ső fele 304 l. (Előfizetési ára egész munkára 3 ft 30 pkr.) 84. Első rózsa. Imádságos- és énekes könyv az „Elő szent olvasó“ról nevezett Mária-társulatnak használatára. Kiadja a Szent-István-Társulat. Negyedik kiadás. Pesten, 1857. Nyomatott Herz János könyvnyomdájában. 8-rét. 110 lap.