Pesti Napló, 1857. július (8. évfolyam, 2235-2261. szám)
1857-07-22 / 2253. szám
165—2253. 8-dik évi folyam. Szerkesztő szállása : Uri-utcza 3-dik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Vérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadói hivatal: Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. 1857. Szerda, jul. 22. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán Pesten, házhoz hordva. Évnegyedre . . . . 4 frt p. p. Évnegyedre . . . . 3 frt p. p. Félévre.................8 frt p. p. j Félévre....................6 frt p. p. fii A n+TYKririTTn I j •• ,6 hasábos petit sor háromszori hirdetésnél 4 p.kr. Rémraetmenyen: tlljd .iyugdíj feülön 10pkr.Magán vita 6hasábos petit sor splir Szerkesztési iroda: egyetem-utcza 2-dik szám, 1-ső emelet, PEST, július 22. Az erdők nemzetgazdászati jelentősége az 1858. január 1-jén életbelépendő új erdőtörvény. VI. 1*3 Az új erdőtörvény, amint azt vázlatilag ismertettük, közgazdászati szempontból többféle rendészeti szabványokat tartalmaz, melyek azonban a közkivonatú eredményt csak azon esetre fogják szülni, ha foganatosításukra czélszerű intézkedések léteznek. Ily intézkedés többek között az erdő-védszemélyzetnek felállítása, szervezése s működésének a létező viszonyokhoz alkalmazott szabályozása. Az erdőknek elemi és emberi károktóli megóvása ugyanis csak folytonos, éber s ezenfelül szakavatott felvigyázat által eszközöltethetik. De a viszonyok s helyiségek, melyek közül ezen felvigyázat gyakorlandó, sajátságos volta, mindenekelőtt helyismeretet és szakavatottságot igényel, mik nélkül kedvező eredményre nem számíthatni. Az uj erdőtörvény eziránt is rendelkezik (IV. fej.), de az ott említetteket az 1857. évi július 1-én kelt miniszteri rendelet részben bővíti, részben közelebb meghatározza. Az erdőigazgatási személyzet mellé az érd. törv. 52 §. értelmében az országos szokás szerint kellő védelmi személyzet, úgymint erdőkerülők, vadászok stb. rendelendő. Az ily erdővédelmi személyzethez tartozó egyén rendszerint felesketendő arra, miszerint a reá bízott erdőre lehető gondossággal őrködendik, a károsítókat följelentendő letartóztatandja, ártatlant hamisan vádolni vagy gyanúsítani nem fog stb. A fölesketésre illetőleg az erdővédelmi szolgálatra nem bocsátandó más, mint ki magát aziránt, hogy az erdős vadvédelmi szolgálatra előszabott állami vizsgálatot sikerrel letette, vagy életének 20-ik évét betöltötte, igazolja. Ellenben oly személyek, kik valamely bűntettben, erőszakosságból elkövetett vétségben vagy kihágásban, nyerészkedésből keletkező vétségben , kihágásban (p. o. csalásban, sikkasztásban) vagy a közerkölcsiséggel ellenkező vétségben vagy kihágásban bűnösöknek találtattak vagy csak a bizonyok elégtelensége miatt mentettek fel, az eskületételre nem bocsáthatnak, valamint azok sem, kik észlelési vagy emlékezőtehetségeiknek gyengesége miatt, e czélra nem alkalmasak. Hogy az erdővédelmi szolgálattól többrendű kizáratásnak van helye, azt annál inkább kell méltányolnunk, mennél nagyobb hatásköre s tekintélye van az ily erdővédnek, ks ha bármi tekintetben hibás, ebből nemcsak az egyesek vagyonára, de a személyek egészségére, sőt életére is szomorú következmények könnyen keletkezhetnek. Az erdővéd ugyanis, ha kellőleg felesketett, az erdővédelmi szolgálatban nyilvános őrnek tekintendő s e tekintetben mindazon törvényes jogokkal bir, mint valamely elöljárósági személy s polgári őr; megbántása az általános büntető törvény szerint kihágás vagy vétség szerint büntettetik. Mindenki köteles szolgálatbeli felszólításainak engedelmeskedni. Hogy azonban ezen jogokat gyakorolhassa, arra nézve megkívántatik, hogy szolgálatban az előszabbott szolgálati egyenruhát vagy legalább valamely könnyen megkülönböztető s kellő módon közzé teendő jegyet, akár valamely föveget vagy karkötött viseljen, hogy igy mindenki által könnyen felismertessék. Az erdészszemélyzet, részint saját személyének részint az erdőnek ragadozó s egyéb vadak, vagy vadorzók elleni védelmére fegyvert szokott viselni s ezen fegyverviselési joga mily nélkülözhetlen, és oly könnyen igen szomorú visszaélésekre szolgálhat alapul. Az új erdőtörvény e tekintetben is a helyes középet eltalálta amennyiben a szokott fegyvernemek, n.m. lőfegyver, vadászkés viselését megengedi (53), de csak akkor, ha az erdész, mint ilyen szolgálati ruhája által könnyen felismerhető, s fegyverével csak vétlen védelem esetében szabad élnie (54.§.)azaz ha megtámadtatik, máskor soha. Ha tehát valamely fa- vagy vadorzó az erdész felszólításának nem engedne vagy martalékjával elillani igyekeznék, az erdésznek joga van ugyan öt, az erdőből kiűzvén azon túl is üldözőbe venni, sőt letartóztatni, de ellene fegyverét használnia, utána lőnie, habár csak sebesítési szándékból is, nem szabad; különben a vétlen önvédelem korlátain túl menvén, tettéért az általános büntetőtörvény szerint feleletre vonandó. Azon igénytelen vázlatból, melyben hazánkra s különösen hazai erdészetünkre nézve oly felette fontos törvényt ismertetni igyekeztünk, s az itt ott kiemelni megkísértett törvényhozási indokokból, nem lesz nehéz azon örvendező meggyőződésre jutnunk, miszerint az uj erdőtörvény vezérelvei, sőt egész szerkezetét tekintve, az okszerű erdőszertan s a fejlődött nemzetgazdászati nézetek szellemében készült s hogy ennélfogva reménylenünk szabad, miszerint hazai erdőtenyésztésünk gyarapodására, kellőleg foganatosítva, csak jótékony befolyással leend. A NEMZET NAPSZÁMOSAI. MAGYAR KORRAJZ. IRTA: Wa*«» Cpr«s:*r«et MÁSODIK KÖTET. (Folytatás.) 1823. Jegyezze meg az olvasó jól e helyet, s a ki tán arra van hivatva, hogy szavának sulyját egy nemzetnek sorsa fölött lebegtetheti, tudja meg, hogy a nemzeti erények és gyöngeségek tanulmányozása nélkül száz meg száz hibát követhet el önszándéka és leggyakrabban öntervei ellen; s e szerint aki a bor forrásának lefolyását tudja, szüret után nem dugaszolja be oly keményen a hordót, hogy a forrásnak heve a lyukon hadd meneküljön. Robinson történetében ott van Pénteknek esete, midőn a víznek forrását látta, kétségbeesett, hogy a fazékból kiszalad a megelevenedett víz, azért meztelen kézzel akarta megfogni, pedig ha a fazékot elhúzza a tűztől, fájdalom nélkül menti meg a fölzúdult szökevényt. Németh látta a küzdelmeket, azonban ő már megtette azt, mit megtennie kellett, akár mint a fejedelemnek hűséges szolgája , akár mint egyszerű magyar nemes ember , ki saját véleményét csak akkor mondá meg, mikor épen jónak látták őt e vélemény felől bővebben kérdeni. ,Director úr. ... mondja a minister, . . . önnek igaza lehet, hanem a magasabb politikában mindent számításba vesznek, és ha négy eset közöl az ön véleményét három esetben be lehetne bizonyítani az elhivésre, még azt is kénytelenek vagyunk tekintetbe venni, hogy a negyedik eset a másik hárommal ellenkezőleg üthet ki, és ezen esetben mi mindent kockáztattunk, s erre nem vállalkozhatunk/ „Sajnálom, hogy kegyelmeségedet meg nem győzhettem.“ .Hiában, biztosaknak kell lennünk az eredményről/ „Szabad kérdenem, mi ad biztosítást? Mondja Németh elszánva magát e kérdésre. *) Lásd „Pesti Napló“ 164. számát. ,A legszigorúbb parancs , még pedig haladéktalanul/ „Sajnálom !“ mondja Németh azon gondolattal foglalkozva, hogy hivatalát ő felségének megköszönje, s nehogy az ügy folyamában az országban elkeseredé-sek történjenek , hol a királyi ügyek igazgatóját szi goru eljárásra kényszeríthessék “ .Számolunk az ön erélyére is!– mondja a minister, Némethnek egész kegyességgel, s a tűnődő ember hirtelen föleszmélt, látta, hogy mi szerep juthatna neki, hanem épen azért változtatta meg szándékát, mert ha csakugyan elkövetkeznék e siralmas állapot, hogy a megyékben zaj lenne, mégis jobb, ha ő áll a királyi ügyek élén , egyszersmint remélve hogy a következés tanulságot szerez, jó lesz akkor egy határozott ember kármentőnek , azért megmarad a kényes hivatalban. Vége volt a beszélgetésnek, ,Meddig marad ön itt?‘ kérdi a cancellár Némethet. „Még három napig ? ,Épen elég, . . . mondja a cancellár, — addig látni fogom önt, és szó nélkül ne menjen el/ „Amint parancsolni méltóztatik! Hajtja meg magát Németh, hogy a két urat fontos tanácskozmányában ne háborgassa, aztán elment az öreg járkálni, s a ki nem rostélt volna után, neni, hallhatta volna, midőn többször fölsóhajtott, többször pedig, elelmozdult, s egyszer hangosan mondja: ,Teremtettét, ha ezek ösmernék gyöngeségeinket, szép szóval a bőrt is lekérhetnék rólunk , de hát tehetek én róla, hogy nem értik, amit beszélek. Huszonnégy óra alatt megjön a határozat, hogy az adópengőben fizetessék és mennyi számú katonaság álljon ki, s e tekintetben megkívántató rendszabályok a legkeményebb parancsolat hangján küldettek el az illető helyekre. Mielőtt elment volna Németh , a fejedelemnél kihallgatást nyert, s Németh azonnal észrevette, hogy a fejedelem szokatlanul levert , és valami gondolat küzködik benne, mi nyilvánulni szeretne, ha jó alkalom és bizalmas ember kerülne hozzá. ,Volt a cancellárnál?‘ kérdi afölség olyan hangon, mintha a kérdésben már a tudomás is megvolna, de e kérdést csak ösztönzésül használta a beszélgetésre. „Voltam, fölséges uram“ —felel Németh, várva, hogy újabb kérdést hall, és minden figyelmét összeszedte, hogy a netán fönnforgó dologban ha sokat nem is, de keveset se mondjon. A fölség annyira elmélyedt, hogy szokása ellenére körüljárt a szobában úgy , hogy Némethnek vele kellett menni, s a causarum director szüntelen a beszédre ügyelve, a fölség mellett vigyázva járván, a vigyázat daczára egyszer úgy megcsuszamodott, hogy minden erejéből is alig tudta az egyensúlyt megtartani. A fölség már utána akart kapni, de Németh még jókor helyreállván, az öreg Ferencz egész kegyelettel kezde beszélni. ,Öreg úr, miniszerem szóról szóra elmondá, amit ön mondott neki/ Németh látva, hogy a fejedelem bekezdésül akarja használni e szavakat, bizalmasabb jön, és némi meghatottsággal mondja: „Fölséges uram , megbocsátja vén szolgájának, hogy annyi őszintességgel szólt, mennyi talán nem is volna szabad, mit az is mutat, hogy véleménye nem hallgattatott meg.“ ,Azt véli öreg úr ?‘ „Legalább az eredmény az mutatja, fölséges uram, tehát kétségtelen, hogy hiába szóltam.“ ,Nem, egy általában nem szólt hiában, engemet meggyőzött, öreg úr/ Németh csodálkozott, e nyilatkozat ellentétben volt a kibocsátott rendeletekkel, tehát hol van itten annak nyoma, hogy az ő szava győzött ? ,Csudálkozik ön? . . . mondja első Ferencz, ... ne csudálkozzék , miniszereim magas talentumához bizalommal kell lennem főleg a viszály órájában, de minthogy őket meghatalmazom mindenre, ők pedig az első huszonnégy órában a kivitelhez fogtak, nem akarok munkájukba vágni. Vagy megértenek, vagynem, oda lenn, s én önnek szavaihoz alkalmazkodván még többet hiszek a magyarokról, mint ön mondott : a legroszabb esetben közibük megyek, és mi megértendjük egymást. „Fölséges uram , hátha az első pillanatnak heve túlragad néhány embert ?“ A fejedelem gondolkozni kezdett, és ismét körüljárkált,magával indítván Némethet, ki megint annyira az ország dolgaira figyelt, hogy a fejedelem mellett másodszor csúszott meg; de most már annyira, hogy ha a fölség meg nem kapja, menthetlenül elesik: ,Öreg! . . . mondja első Ferencz erősen megfogván Némethnek kezét, látja ön , hogy a sors is arra int hogy el ne hagyjuk egymást/ „Hisz fölséged tartott meg engem.“ Mondja Németh, mire amaz önkénytelenül körülnézve mondja, közelebb állva: j ,Öreg úr, én magam is merésznek tartom e kisérletet, melyre az én hitem szerint nem volna szükség, [ • • • ígérje meg ön, hogy egy komoly órában őszinte lesz hozzám, s engem gyámolítani fog azon értelemében, melyet ön már eddigi beszédemből ismer/ „Csak későn ne jöjjek.“ .Már akkor előnyben leszünk, s akkor ideje lesz az ellenkező nézetre hatolni. Isten önnel, öregem, s számolok önnel ! A kihallgatásnak vége jön, Németh elutazására megtette a készületeket, hanem hogy szó nélkül ne menjen el, a cancellárnál jelentette magát. „Elégedetlenül megy haza, director úr ?“ kérdi a cancellár. ,Tehát már arezomon is meglátszik a bánat? „Akár azt is megmondjam, amit ön szive rejtekényban tartogat.“ ,Ugyan találja el, kegyelmes uram, legalább könnyebbülve fogok haza felé menni, mert még nyom valami . „Hibáztat ön bennünket!“ ,Folytassa csak kegyelmes uram, majd meglátom, oly őszinte-e az én arczom , hogy szivem titkát is elárulja/ „Oh, e böcsületes magyar arcz mindenre megfelel/, ,Akkor nem vesződtetem kegyelmességedet az elszámlálással, hanem hogy azt mondhassam, hogy én is mondtam valamit, ezennel figyelmeztetem kegyelmes uramat, hogy nem jó nagyobb tüzet rakni, mint a mit egy maga is elothat az ember. Magamat ajánló mi (Vége a második kötetnek.) TUDOMáNY , IRODALOM ÉS MŰVÉSZET A KÖVÉREK. Regény, irta B. Eötvös József. I. k. 350. II. k. 370. k. VIII. thy. Ki régóta ritkán olvas regényt, nem fásult e el a szép, gyengéd kedélyérintések ellenében? vagy ellenkezőleg, ha megnyitá szivét előttök, nem enged-e nekik túlságos uralmat fölötte ? Ezt kérdem magamtól, ki évek óta Soll und Haben, Barfaszele, Montepin s egy két hozzá hasonló piszokaranyozónak, végre Fáy Andrásunknak legújabb két regényen kivül egyetlen egy regényt is végig olvasni, nem bírtam vagy elegendő fiatal szívvel, vagy stészi önmegtagadással. — Ezt előre kelle bocsátanom, részint jelen merényletem mentségéül, részint, hogy olvasóm ke- A brit-indiai hadsereg. A kelet-indiai társaság óriási hatalomépületének egyik alapját, mint tudva van, a benszülöttekből álló hadsereg képezi. Jelen pillanatban igen érdekes tudni némely részleteket e hadsereg szervezete és jelleméről. A benszülöttekből álló hadsereg ezredei vegyesek ; mindegyik ezred különböző kasztból való s különböző vallásu indiánokat foglal magában. A gyalogságnál minden ezrednek kétharmadrésze hindukból s egy harmadrésze muzulmánokból áll. A lovas ezredek fele hindu, fele muzulmán. E hadseregben a főparancsnokságot az angolok viszik, kik a tiszti állomásokat igen drága áron vásárolják meg, mely állomások rendesen az őrnagy vagy kapitány rangján felül nem emelkedhetnek. E tiszti állomások azonban igen jól fizettetnek, s minthogy a tisztek katonai rangjukon kívül még polgári hivatalokat is viselnek, az állam szolgálatában rendesen meg szoktak gazdagodni. Épen igy áll a dolog a katonákkal is, kik szolgálati éveik száma szerint havonkint 7—9 rúpia zsoldot is húznak. (Egy rúpia körülbelül 1 párt). Ha a rangfokozatokat tekintjük, melyekre egy sepoy felvergődhetik , ezek a következők : a naik 12 rúpiával, a halvihar 14-et a jemmadar és summadar 40—60 rúpiával fizettetik havonkint. Az utóbbi két rangfokozat a legmagasabb, mire egy benszülött felvergődhetik. A lovasságnál a zsold kissé magasabb. E szervezetből világosan láthatni, micsoda eszközök használtatnak arra, hogy a benszülött katonák a zászlóhoz mintegy lebilincseltessenek. Egy részről a kasztok s vallásfelekezetek kvalitása, más részről az önhaszonlesés. [A benszülött katona, miután beállott, három évig tartozik szolgálni; ez idő lefolyta után szabadságában áll visszatérni hazájába. De ha tovább is megmarad a szolgálatban, havi pensiót kap, mely rangja szerint 4—9 rúpia közt változik. Az ind társulat azonban nem érte be ez ingerlő szerekkel. Hogy a dicsvágynak is táplálékot nyújtson, két rendet alapított:az érdemrendet és a brit-indiai rendet. Az elsőbb rendbeli kitüntetés, kizárólag a vitézség megjutalmazására szolgál, a második a hoszszú és hű szolgálat jutalma. Csak ezen eszélyes szervezet s talpraesett katonai nevelés által sikerülhetett a társaságnak Keletindiában egy jól fegyelmezett, alkalmazkodó, sőt bátor hadserget alapítni a benszülöttekből. Egyenkint véve a sepoy még mindig azon indolens, elpuhult ázsiata, ki, mint hajdan Perus és Sardanapal idejében, ma most ie oly könnyen esik a hódító martalékául. A sepoy alázatos és csúszó, s még a katonai egyenruha sem fedi el az indiai fajjal veleszületett szolgai érzelmet. De hadsorokba állítva, s európai módon begyakoroltatva ügyes tisztek vezénylete alatt, e benszülöttek szabályszerűleg manővííroznak. A sepoy-ezredekkel India mostani elfoglalói kemény csatákat vívtak, s dicsőségteljes győzelmeket arattak így képezték egykor Nagy Sándor és tábornokai ázsiaiakból hadsergeiket, melyekkel Ázsiát foglalták el. Fridolin őrnagy, ki néhány hó előtt a „Revue des deux Mondes“-ban igen érdekes monographiát közölt brit Indiáról, a sepoyikat közelről látta, s azokat következőleg írja le : „A sepoy magatartása — úgymond — semmi kívánni valót sem hagy fenn kissé vontató járásáról vehetni észre, hogy a csizmákban járáshoz nem szokott. Egyenruhája majdnem ugyanaz, mint a királynő csapataié. A bőrgallér helyett üveggyöngyökből álló nyakravalót visel; a gombok és a szíjkészület némileg szintén különböznek ; csákó helyett kerek sipkát visel gyapjúból. A sepoy külmagatartása egészben katonás, de mindjárt az első pillanatra észrevesszük, hogy hiányzik nála az egyenruha tudata, melyet visel. Megjelenésében semmi sem emlékeztet a franczia katona martialis magatartására, vagy pedig az angol katona tapintatteljes, de tetőtül talpig büszke feszességére.“ A seppyik csappantyús puskákkal fegyverezvék , néhány század karabélyokkal s vágó szuronyokkal is el van látva, s mint gyorslövészek szervezve. A vezénylet és vezényszó angol. A sepoyk gyakorlata jó, csakhogy járásuk hanyag, s a mód, mely szerint a fegyvert kezelik, oly bizonytalan, hogy az még az avatatlan előtt is feltűnik. A benszülöttek hadsergének van rendes és nem rendes lovassága is és tüzérsége, mely egészen európai mód szerint van rendezve. A lőporkocsikat azonban ökrök húzzák. A keletindiai társulat végre három ezredet tart hadsergében, melyek az anyaország csapatainak mintájára szervezvék és fegyverezvék, csupa európaiakból állanak s European Bengal fusiliers név alatt ismeretesek. A társaság hadserege azonban nem egyedüli fentartója az angol hatalomnak Ázsiában; oldala mellett állanak a királynő hadsergének ezredei. Mind a ketten egymástól különbözők és függetlenek. A királyi hadsereg tisztje nem szolgálhat seroy-ezredekben, s ha mind a két hadsereg csapatai síkra szállanak, s mind a két csapat egyenlő rangban levő tiszt parancsnoksága alatt áll, a főparancsnokság az öregebb tisztet illeti. Az európai csapatok rendesen 15 évig szolgálnak Indiában, s hogy a katonák a meleg éghajlathoz hozzászokjanak, mielőtt Indiába jönének, Máltába, Gibraltárba, a fokra és Ausztráliába küldetnek helyőrségre. Mindamellett az európai katonák igen sokat szenvednek az éghajlat miatt. 1000 ember közös, átlagosan véve, 129 rendesen kórházban fekszik, s minden katona neve évenkint háromszor jelenik meg a betegek névjegyzékén. Míg Angliában 1000 katona közöl 15 hal meg, Bengáliában 100 közöl 7. A 98-dik ezred például 718 emberrel jelent meg Indiában; 8 évi ott tartózkodása után csak 109 embere maradt. A magas zsold mind a tisztek mind a katonákra nézve igen nagy csáb. Egy katona a királyi csapatokból Indiában kap havonkint 15 rúpiát, ezenkívül naponkint egy adag kenyeret, húst, beát, sót, rumot, és sört. Különös esetekben a katonák még pótlékot is kapnak. A tisztek fizetése igen jelentékeny. Brit-India tábornok-főkormányzójának fizetése 259,000 frt pengőben, s midőn a hadsereg élén áll, ezenkívül még 80,000 p forint pótlékot is kap. Bombay és Madras kormányzói 125,000 pengő forintot húznak, Ágra kormányzója 85,000 frt stb. A királyi hadseregben Indiában egy zászlótartó fizetése 202 , hadnagyé 260, kapitányé 420, őrnagyé 780, ezredesé 1032 forint ausztriai pénz szerint havonkint. Egy ezred parancsnoksága havonkint 400 forint pótlékra jogosít, egy századé 50 forintra. Azon angol tisztek, kik a sepoyk ezredeiben szolgálnak, hasonló fizetést húznak, s még azon előnyben is részesülnek, hogy katonai foglalatosságaikon kívül jól fizetett polgári hivatalokat is viselhetnek. Mindezen pénzbeli előnyöknek azonban árnyékoldaluk is van. Minden hadosztályt a szolgák egész serege s roppant mennyiségű podgyász kisér, mi semmivel sem áll hátrább annál a maga módja szerint, mit a történet egy Xerxes és Darius seregeiről beszél. Rendesen a szolgák, teherhordók, markotányosok stb. • száma, kik Indiában a síkra szállott csapatokat kissérik, tízszer haladja felül a harczosok számát. A katonáknak s tiszteknek nagyszámú szolgáik vannak, ezeken kívül vannak még elefánt- és tevevezetők, ökörhajtók, a sátrak felállítására, a betegek és sebesültek hordozó székekbeni szállítására szolgáló lascarok, mesteremberek, kereskedők, ba