Pesti Napló, 1857. szeptember (8. évfolyam, 2286-2310. szám)

1857-09-17 / 2299. szám

211-2299. 8-dik évf folyam. Szerkesztő szállása : Uri-utcza 3-dik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Ki­a­d­ó • h­i v a t­a­l: Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körü­li) panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. 1857. Csütörtök, sept. 17. Előfizetési feltételek: Pesten, házhoz hordva: Évnegyedre . . . . 3 frt p. p. Félévre...................6 frt p. p. Hitrlet­mén­yek Aro -6 h*sobos Petri sor hároms­ori hirdetésnél 4 p. kr. B4­ .niru.t. tllicity Ch. uija • iyegdíj külön lOpkr.MagUn vics GhaB&boa petit sor5pkr Szerkesztési Iroda, Egyetem-utcaa 2-dik szám, 1-ső emelet, Vidékre, postán Évnegyedre . . . . 4 frt p. p. Félévre...................8 frt p.­p. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS PESTI NAPLÓ 1957. October—decemberi negyedévi folyamára. BUDA­PESTEN, házhoz hordva 3 pírt. VIDÉKEN, posta­küldéssel 4 frt. pp. A lap nagy elterjedése mellett a lapunkbani hirde­tés a t. hirdetőkre nézve nagy előnynyel lévén össze­kötve, bátorkodunk a t. közönséget mentül gyakoribb hirdetésekre felhívni. Egy petit sor háromszori hir­detésnél 4 párral számittatik. A „PESTI NAPLÓ“ kiadó hivatala. PEST, Sept. 17. Tájékozás. (Fk) Vogonidesz herczeg nem sokáig süt­­körészhetett a franczia kegy napfényében; uj fellegek tornyosulnak feje fölött s úgy látszik, mintha az alig letűnt fergeteg ujult erővel akarna felvonulni. Az Étoile du Danube már is keményen korholja Francziaország s a vele szövetkezett három protestáló hatalom azon engedékenységét, miszerint a kaimakam leté­­tetését nem kívánták. A dolgot nevetségesnek lehetne mondani, ha annyira boszantó nem lenne. Ugyanazon perc­ben, midőn a törökök a követségi zászlók újbóli kitüzetése miatt mashalláh-t kiáltanak, már­is ismétlődni kez­denek azon jelenetek, melyek a diplomatiai összeköttetés félbeszakadását eredményezték. Ha némely franczia lap mindazáltal a válasz­tások „kielégítő“ haladásáról szól, ez mit sem jelentő phrasis, mely által legfölebb azt akar­ják nyilvánítani, hogy a választások az ő sze­­mek előtt már sokat vesztettek eredeti fontos­ságukból s hogy a Dunafejedelemségek ügye egészen más úton fog rendeztetni. És valóban bárminő ellenkezők legyenek is sok tekintetben a stuttgarti találkozásra vo­natkozó hírek, annyiban mégis teljesen össze­vágok, hogy a Dunafejedelemségek ügye a ta­nácskozás főtárgyát képezendi s hogy azon utak fognak megfontoltatni, miken e kérdés európai congressus elé hozatalát lehetségessé tehetni. A Porta és Ausztria köztudomás sze­rint ellenzi e tervet, de ha nem csalódunk a helyzet megítélésében, utolsó percében ők is engedni fognak. Láttuk ezt a múlt havi stam­­buli intermezzóból is. Akkor, az igaz, csak a forma körül forgott a vita s Bécsben azt mondhatták, a választás még nem maga a szervezés, amarra nézve en­gedhetünk, a nélkül hogy emerre nézve eddigi nézeteinktől eltérnénk. De hisz még a confe­­rentia sem maga a szervezés s igy e tekintet­ben is engedni fognak, ha a követelés a másik részről elég hangosan s erélyesen történik. Pedig meg fog történni, úgy kell történnie. Ha a választások az unióra nézve kedvezőt­lenül ütnek ki, Franczia­ és Oroszország csak nem fog minden további ellenállás nélkül ka­­pitulálni, hanem a dolgot addig fogja bonyolí­tani, míg épen csak conferentia maradand mint egyetlen kijárás. Ha pedig az unió elve győz­ne, Ausztria részéről ismét oly nehézségek fognának az újjászervezés elé gördíttetni, hogy azoknak kiegyenlítése ismét csak a hatalmak conferentiájától várható. Hogy a franczia és orosz császár az unióról végképen lemondtak volna, mi sohasem hittük s a dolgok mostani állása fényesen igazolja abbeli tamáskodá­sunkat. Az ügy végkimenetelét mindazáltal e perc­­ben senki sem bírja előrelátni, mert senki sem ismeri azon mértékét az ellenállásnak, melylyel Ausztria a fejedelemségek unióját gátolni kész leend, se nem azon mértékét az erélynek, melyet az ellenfél az unió ke­resztülvitelére fordítani szándékozik. Poroszország a fejedelemségek ügyében a protestáló hatalmak mellett állt s igy köny­­nyen képzelhető, hogy a porosz királyt a most készülő találkozásba is bele akarnák vonni, míg Ausztria mindent elkövet, ama törekvések ellensúlyozására. Ausztriai császár ő­felsége berlini utazása — bár igaz lehet, hogy annak egyenes politikai czélja nincs — mégis azál­tal, hogy épen e perc­ben akar történni, legalább közvetett összefüggésben látszik ál­lam a stuttgarti összejövetellel. Nem hisszük azonban, hogy Poroszországot a Dunafejede­lemségek dolgában eddig elé követett politiká­jától egykönynyen el lehetene téríteni. Ausztria tehát — ha a krízis megújulna — alkalmasint még most is régi négy ellenével fog szemközt állani, miután Szardinia nézetei­ben sem történhetett változás. Hanem augustus eleje óta annyiban mégis megváltozott a hely­zet, hogy most valószínűleg Anglia is az orosz­­franczia részen lesz található. Az osbornei ta­lálkozás s azon nyílt rászólás, melyet Red­­cliffe lord politikája az angol sajtóban talál, am az aggodalmat épen nem légből kapott gya­nánt mutatja. Meg kell vallani, hogy Napóleon Lajos e tekintetben remekül manővíírozott és két hónap alatt eszélye által oly eredménye­ket vívott ki, mik teljes mértékben megérdem­lik a politikai világ bámulatát . Oroszország­gal mindinkább szívélyes viszonyra lépett s nemcsak a czár személyes barátságát, hanem ugyanazon után Európa legconservativebb ha­talmának elismerését is vívta ki magának, a mellett a Franczia- és Angolország közti ha­gyományos ellenségeskedés helyébe lépett nyugati szövetséget az Oroszországgali meg­barátkozás daczára is fentartotta; a londoni kormányt, mely tán ama megbarátkozás miatti aggodalomból Ausztria mellé állott, onnan nagy ügyességgel elvonta. Poroszországot da­czára annak, hogy a holsteini ügyre nézve ha­talom szándékai Francziaországéival homlok­­egyenest ellenkeznek, mindeddig oda tudta vinni, hogy ezen kényes pontra nézve semmi határozott lépésre ne egyesüljön Ausztriával, míg a többi külpolitikai kérdésre nézve egye­nesen franczia-orosz terveket gyámolította. Szardiniát örökre lekötelezte azáltal, hogy folyvást oly előzékenyen bánik vele, mintha nem másod­rendű, hanem nagyhatalommal volna dolga, szóval majdnem egész Európát — az egy Ausztriát kivéve a maga részére hóditá. Bámulásra méltó diadala egy ember elméjének. A népeknek az igaz, mindebből semmi hasznuk nem való s alkalmasint nem is lesz. Épen azért Napóleon az uralkodó iránt semmi rokonszenvet nem érezhetünk , de igazságtalanok volnánk, ha Napóleonnak, a diplomatának érdemeit el nem ismernék. Ez értelemben kérjük dicsérő szavainkat vé­tetni : lehet ember, a­kit egyáltalában nem sze­retünk, de azért elmondhatjuk róla, hogy jó c sakkjátszó­s érdekkel kisérhetjük re­mek vonásait! TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Kirándulás Hollandia. *) Schevellingen, sept. elején, III. Rotterdamtól Hágáig körülbelül egy óra kívánta­tik vasúttal; csatornán (egy ló által vont és „Treckschuit“nak nevezett hajón) mintegy öt vagy hat óra, mely utóbbi esetben Delftet is megtekint­hetni, azonfölül, hogy a vidék megszemlélésére idő­s alkalom nem hiányzanak. Delft a gerencsérek ősha­zájaként tekinthető, egykor innen szálliták a világ legkülönbözőbb s legtávolabb vidékeire azon edény fajokat, melyek helyét napjainkban a Wedgwood­­féle tökéletes­ készítvény foglalta el. Különben az egykori nagyságnak ma már csak bús ma­radványaival találkozunk e sok tekintetben érdekes helyütt. Edénykészítéssel jelenleg alig foglalkozik 200 ember, s a­mi készül is, közönséges cserép. Még nagyobb az ellentét, ha az ó-templomba (onde kerk) lépünk, s ott T­r­o­m­p admiral síremlékénél állunk meg. A hírhedt hajóvezér nem kevesb mint 32 ten­geri csatát vívott, s miután 1652-ben az angol hajó­hadat a hollandi partok közelében részint tönkre tette, részint megadásra kényszeríté­­s­e p­t ü­t­köz­tetett saját vezéri hajójának fő árboczára, s úgy vi­torlázott át a csatornán, hogy a csatorna másik olda­lán lakók (az angolok) e jel által tudnák meg, mi­ként ő a tengert (elsöpörvén róla a brit hajórajt) megtisztítá. Azonban e diadala nem volt tartós,­­ új hajóraj jelent meg a hollandi partok előtt, a hős de Tromp Scheveningtől nem messze még egyszer megütközött ki nem fárasztható elleneivel — s még elég jókor esett el, vitézül nyert sebektől borítva, hogy ne látná hajói egy részét elsülyesztve, a többit pedig a gyűlölt angolok kezében. *) Londoni t. levelezőnktől. S s e r k. Addig is, mig a németalföldi műkincsekről tüze­tesebben szólhatnék, — hadd fejezzem ki itt abbeli meggyőződésemet, minélfogva a hollandi farag­­ványokat én oly jeleseknek tartom a magok ne­mében, mint általjában a festészeti remekek tar­tatni szoktak. A wes­tmin­s­ter­i apátság bolt­ívei alatt sok szép márvány látható, — de eszme és kivitel ritkán fognak kezet, hogy tökéletes egésszé alakulva gyönyörködtessék ne csak szemein­ket de lelkünket is. Midőn ugyanitt (Delftben) azon óriási emlék elé léptem, melyet orániai I. Vilmos tiszteletére az „Egyesült Tartományok“ emeltettek (az úgynevezett új­ egyházban), — az egész műből csak egy — aránylag parányi — részt láttam ; a többi rám nézve nem létezett; testi szemeimmel meg­néztem az egészet , de emlékezetem táblájára csak egyetlen kép nyomódott eltörlilhetlen vonásokkal. A hanyatt dűlt herczeg lábainál ül h­ü­ebe; őrzi urát, mig majd az újra fölébred a föltámadási tárogató­nak riadó szavára. Ez ebecske ugrott ura ágyára — midőn ennek sátora alatt, mély álomba merülten kell vala spanyol orgyilkosok által agyon szuratnia — ez menté meg az ütött zaj által Vilmost, ez feküdt legkésőbb meggyilkolt ura lábaihoz, honnan — mint az emlékem fölirat mondja, többé föl se kelt : bánat ölte meg a hű állatot. A szobrász, ki e müvet faragta — remeklő vésűje által megörökité a fönebbi mon­dában rejlő költészetet: az állati hűség méltánylásá­nak emelt emléket ott, hol vallási és politikai elv­rokonságról kell vala tanúságot tennie; mást terem­tett, mint a mire vállalkozott, s midőn merő diszit­­v­é­n­y­k­é­p oda lehelé e parányi állatot — tán maga se sejté, miként véletlenül oly remeket alkotott, mely az ókor bármely e nemű maradványával bizton mérközhetik! Fa vésetekben is igen sok szépet láttam; itt csak a hágai jezuita­ templom szószékét akarom megem­­líteni. „Bocsássátok hozzám a kisdedeket, megha­­tóbban ábrázolva aligha volt valaha, mint itt ez­t egyszerű fatáblákon kifaragva láthatni. Óra hosszant állhat az ember e faragványok előtt, a­nélkül, hogy kitalálná, hol rejlik tulajdonképen ama bűvös erő — mely őt lekötve tartja, — s midőn e kedves tárgyak­tól megválik, önkénytelenü­l is azt óhajtja : vajha minél előbb találkozhatnék ismét velök ! Mielőtt Delftet elhagytam, még egy emlék előtt állapodtam meg — s nem tudom, a kervek közt átsu­hant hi­s szellem e, vagy a lelkem előtt borongó képek a sötét múltból a pillanatra megrázkódtattak, s ön­­kénytelenül körülnéztem, vájjon nincsenek-e körülem kínzó szereikkel azon szörnyek, kik tán csak azért bírtak emberi alakkal, hogy az emberiséget annál büntetlenebbül gátolhassák. Aztán közelebb léptem az igénytelen emlékkőhöz, melyre e szók vésték : „fi­u­g­o n i G r­o t i­o“, s köszönetet mondok a meg­­dics­ült nagy szellemnek, — koránsem mély tudo­mányt lehelő irataiért, hanem azon egyszerű mondat­ért, melylyel a középkor legundokabb szörnyét a vallási és politikai tortúrát agyonüté. „Mentietur qui ferre poterit; mentietur qui ferre non poterit;“ ezt mondván megmutatta, mily ocsmány hazugság vala azok állítása, kik a kinpadot — mint az igazság ki­­puhatolására szolgáló eszközt ajánlák, — s hol csak lehete — alkalmazók is. Grotiusnak az emberiség nevében kellene emléket állítani, — mint a türelem, fölvilágosultság, s testvéries összetartás képviselő­jének ! A­mint a városból kilépünk, — újra ragyog fölöt­tünk a mosolygó nap, — liget, mező — mintha ün­nepi öltönyt váltottak volna — oly tisztán terülnek el közülünk; a kövér rétek tarka lakói (értem ezút­tal a hollandi tarka tehénfajt) ha tölgyük engedné, szökdécselnének széles jó kedvükben,a mig a ber­kekből madárének zeng, az árkok mélyéről pedig békasereg kuruttyol : lehet-e aztán busongva me­rengni, ha még oly komoly környezettől váltunk volna is meg ? Élvezzük a kedves látványt, s csak hamar meggyőződünk, miként ipar és józan gazdál­kodás más irányban keresi és leli meg annak pótlékát mai nap, mi az ősi nagyságból, az idők folyása közben elveszett. Az ország határai — igaz — jóval szűkebbre szoritvák, — az egykori ten­geri had, mely Piet Hein alatt, az ezüsttel terhelt spanyol flottát elfoglalta, s a világtengeren főszere­pet vitt — ma legföljebb csak emlékjelekben él — a gyarmatok nagy része más urnak hódol, — d­e a birtok e szűkebb határok közt sokkal biztosabb,— a nemzetközi jogok védszárnya alatt biztosan szeldeli a hullámokat a hollandi lobo­góval ellátott hajó, — otthon pedig békén űzi mes­terségét a kézműves, miveli földjeit a gazda, mig a közjó fölött nép és fejedelem a szeretet és bizalom hangján tanácskoznak. Kicsiny de boldog nép, a­mely munka által gyűjtött vagyo­­nod józan szabadság pajzsa alatt élvezed, s ezáltal naponként uj ösztönt nyersz a meglevőnek gyarapí­tására : maradj sokáig e példás állapot birtoká­ban, hogy megtanulhassuk tőled, mi teszi az orszá­gokat virágzókká, a népeket elégültekké, — mi ad kedvet a munkára honn, — szerez becsülést künn a testvérnépeknél, hogy megtanulhassuk : mi fűzé oly szorosra azon lánczot, mely­­-ik Vilmost jó népével összecsatolja; érdekben, jogban, hir­­s nagyságban azonosítja! Átmeneti raktárak Pesten. II. (Az ügy fej­­­ése). A pesti nagykereske­dői testület 1852. jul. 11-én tartott gyűléséből Öcs. k. Apostoli Felségéhez ez ügy­ben tett legelső folyamodványát julius 23-áról szóló átküldő levele mellett átteszi a budapesti kereskedelmi és iparkamarához, mely szintén pártolását adván az ügyre, ebbeli első folya­modását legmagasabb helyre ugyanazon évi sept. 6-án terjesztette fel. Uj beadmányok tör­téntek 1854. jul. 17-én, s azután 1856. ápril 7-én, mely beadmányok tüzetesen kifejtették a kérdéses raktárnak mind szükségességét, mind hasznos voltát. — Az ez utóbbi bead­­ványra 1856. jul. 20-ról 1584 V. szám alatt érkezett magas kereskedelmi minisztériumi lei­rat, az ügyet in principio megállapítja, hanem a raktárt az építendő főharminczad-hivatallal teszi egybeköttetésbe, s a további ügyfejlesz­­tést a budai cs. k. országos pénzügyigazgatási osztályhoz utasítja. Ennek következtében 1856. dec. 1-én Romberg Ferdinánd cs. k. főhar­­minczado­s illetékhivatali főigazgató ur jelen­létében tartott a kereskedelmi s iparkamara kereskedelmi osztálya gyűlést, mely gyűlés rakta le elsőben a kivitel alapjait. Legyen szabad itt e gyűlési jegyzőkönyv rövid kivonatával élnem. „Miután a párisi békeszerződésben a Duna­­hajózás szabadalma ki van kötve, több mint valószínű , hogy a nyugati hatalmak valame­lyike saját iparterményei számára és pedig talán épen az osztrák birodalom kapui előtt fog magának ilyféle átmeneti szabad raktárt állítani, hogy tehát az ily raktár hasznát a belföldi iparnak és kereskedésnek megszerez­hessük, nem szabad többé annak felállításával késnünk.­­ Az építendő főharminczadhivatal­­lali összeköttetés ellen nincs a kamarának kifo­gása, valamint annak a földunasoron az úgy­nevezett hajójavítási téren kijelölt helyét a raktárra nézve is annyival inkább alkalmas­nak találja, mivel azon hely mind a Dunához, mind a vasúti állomáshoz közel van, sőt kü­lönben már a harmincradolás tekintetéből is egyenes egybeköttetést fog a vasúttal nyerni. Csakhogy azon tér a főharminczadhivatalnak a raktárral együtti befogadására még akkor is kicsiny, ha a Dunapart szabályozásából hozzá esendő tért is felvesszük. Ha tehát felü­gyelet tekintetéből kívánatos, hogy a főhar­­minczad és raktár egymáshoz közel legyenek, nem marad egyéb hátra, mint a körülfekvő he­lyiségeket kisajátítani, melyek különben most a magas kincstár kezében vannak, hajóhiva­talul és katonai sütödéül használtatván, mely használatból különben e terek annál könnyeb­ben lesznek kiveendők, mivel a hajóhivatal hihetőleg az Új-Pesten épülő kikötő közelébe fog áttétetni; a katonai sütöde pedig a tábor­­kóroda mellett a város által a magas kormány használatába bocsátott helyiségre jöhet át.­­ Csak az marad tehát kérdésül, hogy ki által építtessék a kérdéses szabad átmeneti raktár? Ha a magas kormány építteti azt, akkor min­den további kérdés megszűnik. Magánosok általi építtetés esetére tudni kell a kedvezése­ket, melyeket a magas kormány s város enge­délyez ; különösen tudni kell a vámkedvez­ményt s aztán az építtető társaság szabadal­mának tartamát, sőt igen kívánatos volna, ha mint közügyi vállalat mellett, a vasutak kö­rüli gyakorlat szerint, az építtetőknek befek­tetett tőkéiktől 5 f 6­/1 kamat­jövedelem is biz­tosíttatnék. Ez értelemben legfelsőbb helyre e gyűlésből újlagos folyamodvány terjesztetett. Erre a ma­gas pénzügyminisztériumnak 1857. febr. 26-ról 48­­imn. szám alatt kelt s a budai cs. k. orszá­gos pénzügyigazgatósági osztály elnöksége által 1857. márt. 15-ről 300 szám alatt átkül­dött leirata oda utasítja a kamarát, hogy a kérdéses raktár magán vállalkozók által épít­tessék és kezeltessék. Melynek következtében a kereskedelmi kamara, a cs. k. féharminczad hivatali főigazgatóság utján felterjeszti a rak­tárépítés programmját. Ennek főbb pontjai következők : --— A színházi rendezők s azok leg­­jelesbike. (Vége.) Arra, hogy színházunkban a dráma elsőszülötti jogához és rangjához illő külfénynyel jelenjék meg, mindenekelőtt megkívántatnék, hogy az igazgatóság nagyobb költségeket fordítson kiállítására. Szavunk­nak sikerét remélvén, azon ellenvetésre is felelnünk kell, hogy így a színház az igen nagy számú eredeti művek kiállítását költséggel nem győzné, feleljük pedig, hogy csupán azon művekre nézve kívánjuk e fényes kiállítást, melyek hosszabb színpadi életet ígérnek. Nem minden eredeti művet óhajtunk ily ki-

Next