Pesti Napló, 1858. április (9. évfolyam, 2442-2466. szám)
1858-04-08 / 2447. szám
61—2447. 9-dik évffolyam.PESTI NAPLÓ. Szerkesztési iroda: Egyetem-utcza 2-dik szám, 1-ső emelet. Szerkesztő szállása Angol királynő 63. sz. App szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Előfizetési feltételek: postán I ■ Pesten, házhoz hordva. . . 6 frt pp. Évnegyedre . . 5 írt —kr. pp. reievre..........................11 frt pp. Félévre . . . 9 frt 30 kr. pp. Qirésimí mrskáiL • 6 hasáb.petit sor 3 szőri hirdetésnél 6 pkr. Bélyegdij Ilii UCtUI PiljCa Uljfl . külön 15 pkr. Magán vita 6 hasábos petit sor 6 pkr. Vidékre, Évnegyedre . , Félévre 1858. Csütörtök, apr. 8. Előfizetési fölhívás PESTI NAPLÓ 3 és 6 havi folyamára. Április 1. . . (helyben 5 frt. Június | napra (vidékre 6 pfrt. Április ) , (helyb. 91. 30 kr. September (vidékre 11 frt. A „Pesti Napló“ kiadóhivatala. PEST, apr. 8. Néhány nappal ezelőtt a félhivatalos „Patrie“ föllármázta az egész világot Perim miatt, s harczias hévvel hirdeté, hogy Anglia — mint erőszakos foglaló — ellen fel kell lépni. A „Patrie“ czikke roppant hatást idézett elő. Sokan úgy hitték, hogy Napóleon talált már oly kérdésre, mely által isolálhatja Angliát, mint a keleti háborúkor Oroszországot. Véleményük két igen nyomós okon nyugvók. — Senki nem hozhatja t. i. kétségbe, hogy a világkereskedelem sokat nyerne azzal, ha a suezi földszorost csatorna hasitaná át; de e nyeremény tetemesen devalváltatnék, midőn Anglia Perim szigetéből második Gibraltárt csinálna, s ágyúival ellenőrizne minden lobogót. Továbbá, kétségtelen, hogy a párisi béke által Törökország területi épsége biztosíttatott, s minthogy Perim a török birodalomhoz tartozik, elfoglaltatása a szerződést aláírt hatalmak közös sérelmének is tekinthető. Anglia a 18-dik századból egy alkut hoz ugyan föl, melynek erejénél fogva a keletindiai társaság Perim birtokaává lön, s állítja, hogy ezen törvényesen szerzett jog nem semmisült meg, ámbár hoszas idő óta érvénybe nem vétetett. A diplomatia, ha érdeke kívánta, külömb kérdésen is túltette már magát, mint az, hogy hány év alatt válik egy fölhagyott sziget iránt formált birtokjog elévültté? S valóban, Anglia sem hiheti a levéltárak porából kikutatott avas okmányt czélszerű ürügynél többnek, így állván a dolog, azt lehet gondolni, hogy megtalálta már Napóleon az archimedesi pontot, melyről egy lökéssel Angliát a szövetségesek köréből kitaszíthatja , pont a Perim-sziget. Csak az volt még a kérdés : minő eszközzel történend a kilökés ? A „Patrie“ a fegyvert látszott javasolni. Mások a párisi értekezletet vélték jó eszköznek. A két mód közül, a siker tekintetéből, egyik ellen sem lehetett volna kifogás, föltévén t. i. azt, hogy a nagyhatalmak Anglia ellen egyesíthetők. Mert Napóleon a párisi békét aláírt államok segítségével bizonyosan megverte volna Angliát. S ugyan, ha a többiek melléje állnak, a párisi béke 7-dik és 8 dik pontjának értelmei szerint, a mindig megszületni akaró értekezlet tárgyává tehette volna a Perim-ügyet, és annyira szögletbe szoríthatja Angliát, hogy az, hagyományos büszkeségének daczára, viszszaadja azultánnak a puszta szigetet, minden költséges melioratiókkal együtt. Sime a „Patrie“ fenyegető czikke után, alig fél hét múlva, már a franczia kormány figyelmeztette a párisi lapokat : ne folytassák a Perim-polémiát, mivel az szükségtelen viszálkodásokra vezethetne. Perim miatt tehát aligha lesz háború, sőt tán értekezlet sem. Napóleon nem akar viszálkodni. S miért? Mert, mint most kitűnik, a Perimügyben is is pálya van , vagy legfölebb csak Oroszország hanyag és kétkedő rokonszenvére támaszkodhatnék. Azultán t. i. nem szándékszik a suezi csatornára engedélyt adni, s örvend, hogy a többek között ürügyül felhozhatja Perim megszállását is. Azultán nem boszankodik a török birodalom területi épségén ejtett sérelmen, sőt minden jelek szerint egy kézre játszik Angliával. Szerepe megfogható. Mert valóban mi öröme lenne abban , hogy a Középtengeren Francziaország, mely Algírt is bírja, a suezi csatorna által mindenhatóvá váljék. A Columbus és Gama tengeri útját Suez rögtön bezárná, elfeledtetné. Kelet kereskedelme a Középtengeren vonulna Európába. E kereskedés fölött a középtengeri legnagyobb birtokos, Francziaország őrködnék, s Törökország egyszerre csak azt venné észre, hogy a Marmora tenger innenső vízszorossát nagyobb flotta fenyegeti, mint fenyegette a túlsót a Feketetengerrel, Szebasztopol fénykorában. Ausztria sem lehet a suezi csatorna barátja, szintén a Középtenger jövendője fölötti aggodalmak miatt. A „Patrie“ pánczélos és sisakos czikke Bécsben sem talált viszhangra. A berlini sajtó szintén nyilatkozott ez ügyben. Poroszország, mint látszik, szeretne azon erkölcsi nyomástól is menekülni, melyet eddig Francziaország a párizsi értekezletek által gyakorolt. A berlini conservatív és ellenzéki lapok azt sem akarják átlátni, hogy a párisi értekezlet tárgya lehessen a Perim-ügy. Általában kétkednek az ily értekezletek czélszerűsége felöl is. "“Szóval, még csak Oroszország véleménye iránt vagyunk homályban. Hogy mit szőnek a diplomaták Péterváron? azt mély titok leple fedi. De az tény, hogy a czár a török birodalom keresztény alattvalói előtt temérdeket nyert népszerűségben, épen azon idő óta, midőn a Napóleonnal történt találkozás után Anglia és Francziaország közt hidegfélés mutatkozott. Mentül erősebbé lesz a két hatalom egymástóli idegenkedése , annál hatalmasabbá nő a czár befolyása a keleti kereszténység fölött. Neki csak várni kell. Miért tenne ? Figyelő nyugalmában több erő rejlik, mint a cselekvőségben. KEMÉNY ZSIGMOND, MÁRTHA. Irta VALKEY. XV. — Mért vagyok oly vig ? kürdé magától Mánuel egy estve, midőn Alvarez marquisné estélyéről hazajött. Mindent összevéve, most nem igen panaszkodhatom sorsom miatt. A progressisták bálványa kezdek lenni, az ügyetlen elkeseredés pedig, melylyel a mérsékeltpártiak rám támadnak, még csak növeli híremet. Már alkudozásokba is ereszkedtek velem, de követté kell lennem. Eszméimnek csak így szerezhetek diadalt, csak így juthatok minél hamarabb hatalomra. Ha egyszer miniszter vagyok. . . . Ekkor azután elmélyedt Mánuel a politikai tökéletesedés és nemzeti újjászületés terveibe, hová minekünk legyen szabad őt nem követni; utóbb meg — egy oly különös egybevetődés szerint, minek a legjobban alkotott agyvelőkben is előfordulnak — Alvarez marquisné fehér válla s igéretteljes mosolygásai oly állhatatosan összekeveredtek társadalmi átalakítása terveivel, hogy végre is elhiteté magával, hogy az nap eleget munkált hazája boldogságára, s ellentállás nélkül engede át magát gyöngédebb gondolatoknak. A marquisné fiatal, szép s kaczér volt, a marquis vén és nit. Elegendő alap, egész, nagy reményvár ráépítésére. S ez általános tekinteteken kívül Mánuelnek ez estve még egyéb kifiön okai is valának, hogy mosolyogva nézze szivarja füstjét, midőn a marquistiéra gondolt. Ütött azonban az óra, mikor jobbnak látá karszékét ágyával cserélni. Átköltözködése közben egyszerre az jutott eszébe, hogy már több napja semmi hirt sem von Mártháról. Gondolkodott, hogy mikortól kelt utolsó levele, de fáradtsága s az álom zsarnok hatalma erőt vevén rajta, nem bírta emlékét megfeszíteni s más napra hagyta a számítást. Másnap reggel, hét óra tájban, még aludt, midőn ajtaja nagy zajjal kinyilt s egy nő rohant be ágyához, levéllel kezében. Mánuel a házmesternére ismert s elég gorombán reá förmedt. Ez mentegetődzött, mondván, hogy a ki a levelet hozta, nagyon sürgetésnek monda. Mánuel hanyagul felbonta a levelet, de alig olvast néhány sort, midőn homloka ránczba vonult, szeme kimeredt, keze görcsösen rángatódzni kezdett. A levél Márthától volt. Mártha azt írta, hogy Madridba jött. Nehogy Mánuelt elbusitsa, csak alig hozta föl a szomorú jeleneteket, melyek őt Francziaország elhagyására kényszeríték. Eltitkolta, mit szenvede, s csak a boldogságról beszélt, hogy őt viszont láthatja. Manuel le volt verve. Az önzés éles szemével egyszerre mind belátta a bajos következéseket, mik ez esetből életére háramlandanak. Bretagne magányos gerébjein ő igazi őszinteséggel mondogató Márthának naponkint, hogy ha megvonja tőle szerelmét, neki nem lesz többé ereje a czéltalanná s örökre sivárrá vált életet elviselni. Akkor épen olyan — a férfiak életében oly ritka — esetben volt, midőn valamely nő iránti szenvedélyek nem kívánja tőlök semmi kedvtelés vagy érdek föláldozását, hanem azon idő óta már hat hónap múlt el, s ő már legalább is három hónapja tökéletesen boldog vola Mártha nélkül, habár ezt még tán önmagának sem vallotta még. Két hónap! — Tehát eddig tartott neki az elválás fájdalma. S még az sem bizonyos, vájjon akármely más országban még addig is szenvedett volna-e. Madridban a körülmények oly különös találkozása vagy olyan jó akarat kívántatik, hogy az ember szórakozhassék, hogy ott nem oly nagy érdem, mint másutt, ha az ember valami emléknek vagy reménynek szenteli életét. Az ezer meg ezer újkori találmány, mik Európa többi fővárosa nagyobb részében az embert szinte erőszakosan kiragadják magából, a Pyrenéken meg át nem kelt. Ha ott nem volna a királyi múzeum — mely, igaz, öly szép, hogy párját kell keresni — Spanyolországban az ember még azt is könnyen elfelejtheti, hogy a világon festészet is van. A zene csak az Oriente színházban adja élete jelét, hol télen át olasz társaság szerepel. A közönség életében a gitár uralkodása lejárt, a zongoráé pedig még el nem kez- düdött. Ami a tüzes nemzeti tánczokat illeti, azokat már csak a színházban látni, a párisi téli kerthez hasonló intézetet pedig Madridban hiába keresne az ember. Akik szükségét érzik, hogy a természet szemlélése által lelkeket felüdítsék, a két Castilla fővárosában meg sajnálatraméltóbbak, mint akik ott szellemi élveket és zajos mulatságokat keresnek. Londonnak parkjai vannak, Hampton-Court és Richmond, Parisnak ville-d’avrayi, saint-germaini s fontaineble-t aus berkei. Madrid körül a szem a mennyire csak elláthat, csak az eget és a kopasz földet látja, melyek ünnepélyes unalmassággal látszanak egymásra bámulni. Mégis az idegenek, kik Spanyolországot beutazzák, onnan elragadtatva jönnek haza, amit egyébiránt nem lehet csodálni, ha meggondoljuk, hogy Spanyolországban spanyol nők vannak. Ha a félsziget szépeit a mi hideg ködeinkből s csinálmányos, illemünkből vizsgáljuk, könnyen azzal vádoljuk őket, hogy szeretik az igen erős színeket, hogy járásuk tulságo-lsan hányakodó s viseletök hevessége és pongyolasága már az ízléstelenséggel határos, hanem e kitu- s nés, e mozgalom, az életnek ezen fényűzése, úgy öszszehangzik bazájok ragyogó napjával, hogy elég a hegyeken átkelnünk, ha meg akarunk győződni, hogy a nőnem legigézőbb faja a spanyol nő Spanyolországban. (Folytatjuk.) A keleti vaspálya köréből. ■ I. Miután a magas kereskedelmi minisztérium kibocsátványa folytán, a II.Kanizsától Pettanon keresztül a déli állampályához vezetendő vasútnak vonatozása, Kanizsától Pettanig helybehagyatott, múlt hónapban a politikai vizsgáló bizottmány az illetőkkel egyetért öl még megállapította mindazon tanépítvényeket, átjárásokat s mellékutakat, melyek e vonal hosszában a köz, valamint a magánérdekek tekintetéből szükségeseknek mutatkoztak. A vonal Kanizsától, csatlakozási illetőleg végpontjáig 15 mértföldet számlál. Középállomásait Kottori, Goricsán, Csáktornya, Polsterau, Friedau s Mosgánczen képezendik. A Muras Dráva folyamok, Kottorinál s Pettaunál fognak áthidaltatni amerikai rendszer szerint kőoszlopokkal, s vasrostély-oldalakkal, mely utóbbiak a teherviselésére egyszersmind tartalékul is szolgálnak. A kőépítvényeket egy pettaui társulat a vasszereléseket Sigl és Martinsen belföldi gyár vállalta el. Ezeken kívül még Friedaunál fordul elő nevezetesebb müépitvény, hol egy magas hegynek meredek oldala a Dráva partjára dűl, melyben a vasutat elvezetni kellene. A megnevezett művek ajánlkozások utján adattak ki, s a vállalkozók, kik a telet előkészületekre használhatták, türelmetlenül várták a tavasz megnyílását, hogy nagyszerű munkáikhoz foghassanak, mert szerződéseik, 1859 ik apriléig, a legfelső kavics-rétek elsimítására kötelezik őket; miből önkényt következik, hogy a vonalnak megnyitása ugyanazon évi máju 1 éve készül. A közbeeső munkálatok, az egész vidéknek róna alakzatánál fogva, igen egyszerűek, s alig 2—3 lábnál magasabb töltések felállítására szorítkoznak. A tölgyfa talpak már nagy részben elszólhattak kijelölt lakhelyeikre, valamint az Angolhonból Triesztbe s Kranicksfeldre érkezett vas-sinek elhordása is megkezdetett. Mindezeket megelőzte az illető földrészeknek kisajátítása, mi mellett érintetlenül hagynunk nem lehet, hogy ez Kottori helységében, a lakosság nemes áldozatkészségét, valamint magasabb értelmiségét tanúsító határozatával nyittatott meg, mely szerint nevezett helység elöljárósága, a Mura-hidjához, ügy közelében töltések s egyéb épitvények felállítására szükségelt földrészeket, a társaság birtokába ingyen átengedte, az egyes birtokosoknak pedig a község birtokából leendő kárpótlását magára vállalta. Említenünk sem kell, mily nagybecsű volt ezen példának erkölcsi hatása, a társaságnak további eljárására nézve e téren, s mennyire méltó elismerést érdemel az idézett határozat, mely hazánk egyik legszebb reményű vonalának létrehozásában oly előnyösen közreműködött. Kanisától Kottoriig a kisajátítás szinte barátságos megegyezés utján, — ugyanis holdanként 16000 ölével, I. osztályu szántóföldért 120 pft. rétért 150 pft. kárpótlási dij mellett, — befejeztetett. A szóban álló vonalnak kezdős végpontjai, —illetőleg a kanizsai indóház elhelyezése valamint a déli állampályához létesítendő csatlakozása, — még e mai napon is nyílt kérdéseket képeznek. Mégis ez utóbbira nézve kijelenthetjük, hogy a folyamatban levő tárgyalások eddigi fejlődése folytán, a magyar kereskedelmi érdekek károsítatni nem fognak, és igen hihető, hogy a compromissum oly formán létesülend, miszerint a társaság vonalát Pettauból csatlakozás végett Pragerhofba vezetendi, s majd ha hálózatának kiépítése megfelelőleg haladott, szintén a Pettau-Marburgi szárnyat is felállítandja. El nem mulaszthatjuk e helyütt, hogy a „Pesti Napló“nak f. é. febr. 20-káról szóló értekezésében felmerült némely tévedéseket meg ne igazítsuk. Tévedés ugyanis először, hogy Triesztre nézve, a pettau-pöltschachi vonal, a Pettau-Pragerhofmnál rövidebb volna. A tervek mind a két vonalra nézve teljesen kidolgoztattak, miből kitűnik, hogy a távolság Pettautól Pöltschachig : 3' 4 mértf. ». Pragerhofig : 2 „ 1 3*/. mértf s Pragerhoftól Pöltschachig P/4 „ szám ál. Tehát akár Pettauból egyenesen Pöltschachba, akár Pragerhofon keresztül vizessék az út, a távolság egyenlő, ugyanis 3% mértfű marad. A különbség mégis abban áll, hogy Pettauból egyenesen Pöltsehachba, a vonalnak egy bonyolódott tekervényes völgyön át a Dráva mellett kellene vezettetnie , a míg a másik útra nézve, Pragerhoftól Pöltschachig, az állampályának kész részét lehet használni, a nélkül, hogy az it csak 400 ölnyivel is meghoszszabbittatnék, mi mellett még Pettantól Pragerhofig minden emelkedés nélkül, egyenes zóna földön haladhatni, az úgynevezett „Pettauer Feld“-en, mi a jövő üzletre nézve, épen meg nem vetendő tekintetet érdemel. Fő indóházát a társaság mindenesetre Pettauban fogja felállítani Tévedés továbbá az is, hogy a keleti vaspálya társaság, a pettau-marburgi vonalat felépíteni valaha vonakodott volna, a fenálló viszonyoknál fogva pedig igenis könnyen megmagyarázható, hogy Pettau Pragerhoff vonalát miért kívánja a pettau-marburgi előtt munkába vétetni. Sőt a magyar érdekek szempontjából kiindulva, szándékát a társaságnak rosszallunk épen nem lehet, ha első rendő feladatához ragaszkodva, meglevő öszszegét előbb a kitűzött magyar vonalak kiépítésére fordítja, a pettau-marburgi szárnynak helyreállítását pedig akkorra hagyja, a mikor „Magyarország s az alpesi tartományok kölcsönös forgalma,“melyre említett levelező úr utalt, a közlekedési utaknak Klagenfurton túl, Tyrols Olaszország felé megtörtént kiterjesztésével, csakugyan szilárdabb alapokra fektethető, a szóban álló stejer- vonal pedig, az addig már megnyitott magyar vonalaknak meggazdálkodott jövedelméből magából is kiépíthető kend. PESTI NAPLÓ. Pest, ápril 8. — Az „Alig. Zig“nak Írják : A magyar tudományos académia sorai mind gyérebbekké lesznek. Annál örvendetesebb azon hit, hogy a Császár ő Felsége által már szentesített alapszabályok nemsokára meg fognak jelenni, hogy a hézagok új választások által töltessenek be. TUDOMÁNY IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Flóra 50 Költeménye, Pest, Emich Gusztáv könyvnyomdája 1858. Andersen üresei. Fordította Szendrey Julia. Pest, 1858. Kiádja Lampel Robert. I írónőink napról napra szaporodnak. Most egyik, majd másik divatlap vezeti be kettőt-hármat nagy elragadtatás kíséretében, s már csaknem szokássá vált irányokban az udvariasnál több, bizonyos udvarlóihang. Ha ez a roszul felfogott nőtiszteletből folyna, még hagyján. A nőtisztelet valami oly szép és erkölcsös dolog s annyi nemesnek és jónak kútfeje mind a társadalmi, mind az irodalmi téren, hogy még tufaágaiban is nagy kíméletet érdemel, különösen nálunk, kik némi keleties és a nőtiszteletnek nem épen kedvező házi szokásokat máig sem tudtunk egészen levetkőzni. Azonban divatlapjaink egészen más indokból vannak elragadtatva; legalább, ha a nőtisztelet oly nagyon szivökön fektetnék, nemcsak a bókokban volnának pazarak, de jobban vigyáznának verseikre, újdonságaikra, novelláikra is, melyekben nem mindig tisztelik a nőket, ők nem annyira a nőket tisztelik, mint az írónőket magasztalják, örülni látszanak, hogy a magyar nő is elég bős lelkű és szabadelmű