Pesti Napló, 1858. június (9. évfolyam, 2491-2514. szám)
1858-06-09 / 2497. szám
azt hiszszük, Munkácsi Flóra képes legtöbb egységet hozni e nemhogy drámai, hanem egyáltalán semminemű jellemet sem elénk állító szerepbe. Hegedüsné az első két felvonásban, hol Fanchon vadságát, szilajabb indulatait s naivságát kell föltüntetni;legnagyobb erővel s természetességgel játszott. Az érzelem erősebb kitöréseiben is az erő természetességgel párosul. Tűzzel, egész lélekkel játszik , nem csoda, hogy a közönség is egész lélekkel tapsolta meg szerepe több ily mozzanatát Igen szép, és valóban művészi diadala volt a második felvonás végén, midőn a parasztok őt mint boszorkányt Üldözőbe veszik, s Landry menti meg. Az őszinte hála, a kedves, hihetetlen meglepetésen való öröm, e naiv sép oly romlatban, mint vad lélekben a legtermészetesebben nyilatkozott. E nyilatkozat nem volt sírás, nem nevetés, hanem mindkettő együtt. Ez egymásba olvadó érzelmeknek ugyanazon kifejezésben való egyesítése nagy mértékben tanúskodott e színésznő drámai tehetségéről, valamint a drámaköltőnél is valódi tehetség jele, ha az úgynevezett complicált motívumokat egygyé tudja olvasztani s egyetlen kifejezésben az érzelmek egész színvegyületét mutatja fel. Színésznőnk e szerep több helyén mutatta meg, hogy néha igen egyszerű szavakban tud egy-egy lelkiállapotot kifejezni. Az utolsó két felvonásban már, hol kevésbé szilaj, inkább érzelmes a szerep, vendégünk nem mutatott oly tehetséget. Azonban az első két felvonás elég volt tehetsége kitüntetésére, s e szerep, mint már mondtuk, különben sem mutat legkevesebb egységet is, úgy hogy a színésznő a legnagyobb bizonytalanságban lehet, mit tegyen vele. — Több jelenetet lehet kimutatni, melyben Fanokon más más egyén. — A „Huszár csiny“-ben e színésznő azt bizonyítá be, hogy jeles népszínmű-énekesnővé, s közönségünk nagy kedvenczévé válhatik, ha nem igyekszik opera-énekesnőink modorában énekelni , s mintegy velük versenyezni. — Nemcsak azért tartjuk ezt károsnak, mivel ugyanazon egyén nehezen lehet mind operai énekben, mind drámai játékban kitűnővé, hanem mivel népszínműben, mint már többször jegyeztük meg, az előadás egységének árt az ének-productio; s a népszínműnek nem szabad hangverseny színét ölteni magára. Hegedüsné essz.éneke tanúskodott ugyan tehetségéről s a hang szépségéről; — de tévedésben van, midőn azt hiszi, hogy népszínműben helyén van color a túra-énekesnek mutatni be magát. —A színésznő arczjátéka kielégítő mozgékony és fogékonyságot mutat; — szerepében az inventionak s a felfogás és előadás eredetiségének is láttuk jeleit, — kevésbé a szelidebb, mint a szilajabb helyeken. Beszédhangja nem oly szép, mint az énekbeli; — azonban azt ami a csengésben hiányzik, a czélszerű gyakorlat, a modulatio által könnyen pótolhatja. A vendég szavalásában, közönyösebb vagy kevésbé szenvedélyes helyeken bizonyos egyhangúság van, mely a csupa elmondáshoz hasonlít s nem ad elég változatosságot szavalásának. Hangja ilyenkor épen a modulátiók hiányában szárazabbnak tetszik, mint a minő valóban, ha czélszerűen használja. Azt hiszszük, színpadunkon kevés idő alatt elenyésznek, észrevehetlenné válnék e hiány, annyival inkább, mivel szavalásában nagyobb ferdeséget, pl. helytelen hangsúlyozást nem vettünk észre, ami mutatja, hogy e fiatal színésznő még nem vett fel bizonyos, fájdalom, divatozó modort. Színházunk igazgatóságának azon szándékát, hogy Hegedüsné aszszonyt szerződtesse, már csak az eddigiek után is örömmel hallottuk., Igazítás. Tegnapi számunkban a lóversenyről tett jelentésünkben a „Károlyi tétverseny“ben „St. Giles-t úgy előzé meg e pályára“ helyett „St. Gies-t nagy hir előzé meg e pályára“ olvasandó. Ja, annak kijelölt gépét a szakosztály előleges felterjesztés után szigorúan megvizsgáltatván, a gép milyensége iránt bizonyítványt ad. Ez intézkedés a gépészek által lelkiismeretesen felhasználva, képes lesz sok panaszoknak elejét venni, melyek mostanában a gyárakból tökéletlenül kibocsátott gépek ellen szaporodtak. Hogy nem maradt sikeretlenül azon figyelmeztetés, melyet a gazdaközönség előtt, a jégkároknak ez idei gyakoriságából kiindulva, a biztosításokra nézve tettünk , örvendetes tanúságául tüntetjük ki annak,hogy az első magyar általános biztosító-társulatnál, jégkárrentesitési osztályban, ápril 25 óta, midőn ez osztály működését megkezdette, jun. 6-5, 763 jégkármentesitési kötvény által 2,108,931 pírt 54 kr. biztosíttatott, melyért 40,566 port 2 kr. biztosítási dij van befizetve. HIVATALOS. Öcs k. Apostoli Felsége f. é. május 30-ki legfelsőbb határozata által dr. Schordan Zsigmond császári tanácsost és a physiologia és fensőbb boncztan tanárát a pesti egyetemben, saját kérelmére a legmagasb megelégedés kifejezése mellett jól kiérdemelt nyugalomba helyezni; az ekként Pesten megürült physiologiai tanszékre dr. Czermák Jánost ugyané szak rendes tanárát a krakói egyetemben; és a physiologia rendes tanárává a krakói egyetemben dr. Albini Józsefet legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A nagyváradi cs. k. országos pénzügyigazgatósági osztály Sordovány János adóhivatali segédet III. osztályú irodasegédi állomásra ideiglenesen kinevezte. Felelős szerkesztő: Báró KEMÉNY ZSIGMOND. * Gazdasági és kereskedelmi szemle. Pest, jun. 8. A zivatar elkerült bennünket, összeolvadván a fenyegető felhők, csendes, meleg kis esőt bocsátottak tegnap estre, hanem a hőség folyvást növekedő, s most is esti öt óra felé a hévmező árnyékban 21 fok felett áll. Csak a belső hetivásárnak volt ma egy kevés jelentősége, fogyasztók jelentékenyen többet vásárolván ma, mint mostanában szoktak , az árak egy állapotban való állásukat tartják. Azon lanyhaságot tekintve, mivel a vásár egyre foly, majd egész bevégeztével is könnyen elmondhatunk róla mindent. Legtöbb vevője az Ig repezének volna, de kevés gazda van, kinek ez eladó van; az pedig jó árt kívánna érte, s a kívánságok megadásában a kereskedők még folyvást tartózkodók. Bécsben a repezeolaj mázsája már 30 V 2—31 pfton van; nem maradhat el ez emelkedés hatása a repezére sem. Temesvár vidékén nagyon kevés gabonát lehet már eladásra kapni, s a múlt szombaton 2 ft 30,—48 pkrjával örömest szedték a kereskedők a búzának méretét, fogyasztásra 3 pftig is felment; ugyanez volt az ár az épen elmúlt pünkösdi vásár folytán: kétszeres és rozs 2 pft, zab 1 ft 24 kr. A gyapjú iránti biztatásaink mindinkább több-több kilátást nyernek a valósuláshoz. Boroszlóban jan. 4-ki hír szerint reménységen túl igen nagy élénkséget nyert a gyapjúüzlet, míg eddig a hetiforgalom alig néhány száz, legfeljebb 1000 mázsára rúgott, a legközelebbi egypár napnak 25.000 mázsára emelkedett forgalmával az üzlet főrésze van befejezve; az árak a múlt éviektől alig néhány forinttal különböznek. A most folyó pesti vásár alatt működő és gyülésező gazdasági egyesület köréből, nagyobb horderejű s érdekesebb tényt alig ismertethetnék meg a nagy gazdaközönséggel, mint ez egyesület géposztályi szakosztályának tegnap tartott gyűlésében hozott azon határozatot, miszerint a mely gazdasági gépész a gazd. egyes,ezegét hitelének nevelésére felhasználni óhajt* KÜLFÖLD. Francziaország. De a r u e urnak, Danilo herczeg titkárának a grahovoi ütközet tárgyában kelt azon levele, melyet a jun. 2-diki „Moniteur“ kinyomatott, melynek ismertetését azonban mi helyszűke miatt kénytelenek valánk elhalasztani, május 22-kén kelt, s a nevezett titkár által van aláírva „a herczeg helyett és parancsára.“ A levél igy kezdődik „Consul ur! Szerencsém van önnek a Grahovoban történtek felöl jelentést tenni, s ha még valami újság tudomásomra jut, kötelességemnek tartandom önnel azt azonnal tudatni, megkérvén önt egyszersmind, értesítse arról Walewski grófot.“ „F. hó 4-dikén vonultak be a törökök az én területemre a grahovoi kerületben. Ott töltöttek négy napot, de parancsaimhoz képest meg nem támadtattak. Babokotól Spiláig, s Spilától Viluceig terjedt táboruk, ahol a házakat leégették. Visszavonulásukat remélve, én a montenegróiaknak megparancsoltam, tűrjék békével e bántalmat. Hogy összeütközést ne idézzek elő, vonakodom Grahovoba tüstént haderőt küldeni. Csupán egyik senatorom Philippo Péter szállotta meg egy 400 főnyi hadtesttel Hurnatz várat, s a grahovoi síkról Szucz a montenegrói kerületbe vezető szorosokat. Valószínűleg ezen tétlenség, ezen merőben védelmi tartás, mely nekem oly jóhiszemüleg tanácsoltatott, bátorító neki a törököket, akik Grahováczban ütöttek tábort, s azt megerősítették.“ A jelentés a montenegróiak békülékeny érzelmeinek magasztalását ugyanezen modorban folytatja tovább. Szerinte Philippo Péter a török parancsnoknál egy török által előterjesztett, mily komoly következ-,ményei lennének egy ütközetnek most, midőn a montenegrói kérdés békés alkudozás ösvényére jutott. Azonban ezen előterjesztésre török részről állítólag semmi válasz nem adatott. A levél így folytatja : „Ezen előterjesztések sikeretlenségéről értesülvén, Philippo Péternek 4000 főnyi erősítést küldök Mirko öcsém vezérlete alatt. A Katunszka nahia jutaléka érkezett meg legelőbb Stefanov Péter és Ivo Radonics alatt, s állást foglalt, a nélkül azonban, hogy a törököket megtámadta volna. Május 10-ikén követte Mirko a r i n k a i nahia hadának hátralevő részével. Grahovotól Grahováczig, azon meglehetős fensikig, ahol a török tábor tanyázott, mintegy három órai át vezet szorosakon és hegyes vidéken keresztül. Stefanov Péter egy hegyi patak mellett állott, mely őt a törököktől maga választa el. 11-ikén reggel megkezdődött az ütközet ezen patak leírásáért, melyre egyik hadseregnek oly szüksége volt, mint a másiknak. A törökök Stefanov Pétert elölről támadták meg, egyszersmind megkerülésére két zászlóaljat indítván el. Mirko még Grahovoban volt, azonban, midőn az ágyú és puska tüzelést meghalta, azonnal kivonult csapataival s 9 órakor megpillanta a török tábort. Ekkor érkezett egy montenegrói azon jelentéssel, hogy a török zászlóaljak 300 ember veszteséggel visszaverettek. Ez a csapatokba uj bátorságot öntött, melyek a török tábor sánczaitól fél pisztolylövésre foglaltak állást, mig egy másik osztály a tábort megkerülte s részint a Klobukba vezető uton, részint egy síkság meredekein állott csatarendben. — 12-ben elhatározta Mirko, hogy a törököket megtámadás helyett táborukban éhezteti ki. Azon hadtest, mely előlük az ivóvizet elzárta, megerősíttetett, szintén úgy a klobuki uton levő hadtest, ahonnan a törökök as élelmiszereiket kapták; a sereg többi része két állomást tartott megszállva, ahonnan az előbb említett két hadtestnek minden időben segítségére lehetett. Azonban 12-kén egy négy órai fegyverszünet a törököknek megengedő, hogy magukat ivóvízzel ellássák.“ És most fog a jelentés a maga fő feladatához, hogy a montenegróiakat azon árulás alól kimentse, melylyel a 13-iki ütközetet illetőleg vádoltatnak. Az említett 12-iki fegyvernyugvás alatt Dearu e titkár Hussein pasa török tábornoktól egy szabad járáskelési útlevelet kéretett, hogy azzal a török táboron keresztül Kemal effendihez és a consulokhoz mehessen. Az útlevél megadatott, s 3 órakor elutazott a titkár „hogy a consulok segélyével a bonyodalmak vérnélküli megoldásához jusson.“ Azonban Hussein basa tábornok kijelente a titkárnak midőn ez a török táborba érkezett, hogy nagyobb személyes biztossága végett maga fogja elkísérni Klobukba. Ez ellen a titkár állítólag kifogást tett, miután meg volt győződve, hogy a basa csupán tisztességes ürügyet keres, mely alatt Grahovácz melletti tarthatatlan állásából háborítatlanul visszavonuljon. Megjegyzi tehát a basának, hogy az átkelési útlevél teljesen elegendő." Az utóbbi azonban megmaradt aggodalmaiban, s Delarue által magának egy külön írást adatott ki, melyben ez nyilvánító, hogy ha útközben rajta valamely szerencsétlenség történik, annak a baja nem oka. Delarue azonban, mint mondja, e mellett szóval megjegyzi, hogy az ő küldetése egyátaljában nem köti meg a katonai parancsnokok kezét, akiknek szabadságában áll a körülmények szerint cselekedni. ” Tovább így folytatja a levél: • „Hogy a basának helyzete nehézségeit és a Klubukba való visszavonulási terv veszélyeit világosabban megmutassa, a titkár arra kérte őt, kiáltassa oda Stefanov Péter legközelebb álló montenegrói csapatának, (éjszaka lévén) „hogy a herczeg titkára és egy kísérő csapat Klobukba fognak menni.“ Péter a két hadsereg előtt visszakiáltotta , „hogy senki se merészetlen a klobuki útra menni.“ Ezen annyira jellemző intés nem volt képes a basa határozatát megváltoztatni, kivévén, hogy az éjjeli elindulás helyett, amint előbb szándékozott, az elindulás másnap reggelig elhalasztatott. Ezen késedelem a Klobukból érkezett tudósítások következtében történt. Másnap ugyanis 2 zászlóaljnak egy eleségszállítmánynyal kellett a táborba jönnie, s a basa azt remélte, hogy útközben azokkal összetalálkozik.“ „13-án regel Hussein basa a török hadseregnek indulást parancsolt, s kérte a herczeg titoknokát, adja tudtokra a montenegróiaknak, hogy a török hadsereg Klobukba veszi útját, hogy a herczeg küldöttjét Kemal effendihez és a consulokhoz kisérje, hogy a törökök sátraikat Grahováczban hagyják, s a herczeg nevében azoknak megkimélését kívánják. A titkár úgy tőn mint kivánták , azonban ismételve megjegyzé, hogy ez ajánlásai hasztalanok, miután neki semmi hatalma nincs a hadsereg felett, s mozdulatai iránt nem intézkedhetik, hogy ezenkívül a montenegróiak a hátráló hadsereget minden bizonynyal meg fogják támadni, miután őket abban semmi sem gátolja. Ez volt az egész török hadsereg nézete, s az azelőtti este Hussein basa által kívánt okirat tanúsítja, hogy e véleményt ő is osztotta. Az indulás perezében a basa az említett közlést Mirkohoz küldé. Siettében azonban franczia nyelven, lefordítás nélkül inditá azt el, úgy hogy Mirko későbben kézbesítéstét nekem, azt kérdezvén tőlem, mit jelent ez az írás.“ „A hasa megkezdte a visszavonulást, mielőtt a titkár levele a montenegrói táborban volt. A törökök első mozdulatára a szomszéd magaslatokat montenegrói csapatok lepték el. Minél tovább nyomultak a törökök, annál szorosabbra vonták össze a montenegróiak az őket bekerítő félkört. Csakhamar el volt vágva a táborba való visszatérhetés. Klobuktól Grahovácz csupán 4 óra járó föld. A török hadsereg hátrált, habár nagy bajjal; szállítmányok és marha megnehezítették a menetet a meglehetősen terhes utakon. A tábortól félórányira megtámadtattak a törökök, s először a lábas jószágot, azután az ágyukat hagyták cserben, s az egymásra szorított török zászlóaljak kénytelenek voltak a rohanókat szuronynyal tartani vissza. A katonákat még mindig a segély reménye lelkesítő, azért jó rendben vonultak, s a tábortól már két órányira jártak, midőn új hadtestet láttak feléjök nyomulni. Ezek montenegróiak valának, akik miután a Klobukból elindított segítséget szétverték, a tábor felé vonultak. Ekkor már Hussein basa parancsára nem hallgattak, a futás megkezdődött. Titkárom, ki eddig Hussein basánál vagy tisztjeinél vala, most magánosan elfogatott a montenegróiak által, kik őt megismerték, s alája egy lovat adtak. Ugyanakkor fogatott el egy, azultán szolgálatában álló franczia tiszt. „Végül consul úr, kérem, vegye figyelembe, hogy Hussein basa számos intés daczára, ahelyett hogy küldöttemnek Klobukból való visszaérkezését elvárná, önveszélyére elhatározta, hogy magának a visszavonulásra erőszakkal nyit utat. Én sajnálom az ezen elhatározás miatt folyt vért, de azt hiszem, megtevék mindent, hogy minden felelősség alól felmentessem. — Elindulása előtt megparancsoltam Mirko öcsémnek, hogy területem határait át ne lépje; ezen parancs bármely történet esetére adatott neki. Atörök hadsereg elvonulása, ágyúinak, fegyvereinek, lőkészleteinek elvétele után ismételtem e parancsot. A hadsereg Klobuk, Glaszko felé akart előrenyomulni, oly nyílt vidékre, mely segélyforrásokkal tele van, ott rokonszenvet fog rala találni, s legkisebb akadályt sem. Keleten Drobniák mellett volt csapataim hasonló mozdulatot tettek volna; mindnyájan keresztyén földre tették volna be lábukat, s a Herczegovina felét egy lövés nélkül elfoglalták volna. Én azonban reményemet a császár kormányába vetettem, mely irántam a legnagyobb jóakaratot tanúsítja. Azok után, miket értem és országomért tett, kötelességem kivonataira hajolni, tanácsait hallgatni. Fogadja ön stb. Olaszország. Nápolyból Írják, hogy a martalékhajó bizottmány máj. 31.dikén ült össze, a Cagliari ügyében határozandó. A király nevenapjának tegnap tartott ünnepélye alkalmából több politikai fogoly kegyelmet kapott. Németország: Albert herczeg f. ha 6dikán utazott Berlinből vissza Londonba. Törökország. A török- krajnai eseményekről, melyek három ausztriai határőri század kiindítására adtak alkalmat, következő részletes tudósítások érkeztek. A vajáknak a hatóságok és földesurak általi nyomása már rég idő óta elviselhetlen volt, ehhez az utóbbi időben még nagyobb erőszakoskodásoktól való félelem is járult. Ennek első következménye az ausztriai területre való kivándorlás volt, mi a múlt hónapban kezdődött. A vajak lecsendesitésére különféle módokhoz nyúltak. Mindenekfölött a vajákra legbefolyásosabb lelkészeket használták fel, hogy ezek által a községeket békés érzéletek iránt biztosítsák s nekik nem sokára bekövetkezendő könnyebbitéseket ígérjenek. A novlyani nahiában fekvő Ivanszka község egyike volt azoknak, honnan már történtek kivándorlások. Még többen is készültek kivándorolni. Ennek megakadályozására a nahia főnöke Tatics lelkészt, ki magát községének erélyes képviselőjéül bizonyitá, máj. 23-án Noviba hívta s meghagyta neki, hogy híveit a fentebbi módon csillapítsa. Tatics hazatérvén teljesíti a főnök kivonatát, de nem volt képes a bizalmatlanságot elhárítani, habár a raják megígérték, hogy békén várnak. Mily helyes volt az ivanszkaiak aggodalma, a rá következő nap — máj. 24 — eseményei igazolják. E napon reggeli 7 órakor, épen midőn a lakosság szokott napi munkájára menne, egyszerre csak hirtelen mintegy 150 emberből álló fegyveres noviyáni török csapat jött felé -Ötokéról. A lakosság megtámadástól félvén, a fegyverfogható férfiak összecsoportosultak és a legnagyobb sietséggel, ahogy lehetett, rejtekben tartott lőfegyverekkel, vas villákkal, bunkós botokkal,sat látták el magukat. Küldött hírnökök felriaszták a szomszéd helységeket s a kinek csatára bátorsága nem volt, ausztriai területre készült menekülni. Mihelyest a törökök lőtávolra közeledtek, haladék nélkül rájuk tüzeltek. Egy keresztyén halva maradt s egy nehéz sebet kapott. Erre a keresztyének vissza kezdtek húzódni, a törökök keményen szorították. Mindkét csapat közeledett az ausztriai határszélhez. Itt alig 2000 lépésnyire a határszéltől, a keresztyének nekibátorodván, az ellenségre elkezdtek tüzelni. A dolog valóságos ütközetté lett s délután 3 óráig tartott, miközben az ausztriai határszéltől ismét eltávolodtak. — Aveszteség nincs tudva. — A keresztyének Glodina és Dobrina között, a törökök velük szemben a Bastra völgyével határos magaslatokon ütöttek tábort. Május 25-én délutáni 1 óra tájban a törökök új támadást intéztek, mely azonban nem sikerült. . Négy halottnyi veszteséggel Otoka felé visszahúzódtak, hol új segítségre várakoztak. A keresztyének állásukat megtartották és formaszerinti előőrsi szolgálatot rendeztek. Ezóta a Krajnában leírhatatlan izgatottság uralkodik, s mint a bosnyák határszélről máj. 30-ról írják, Buzim, Krupa és Bihács vidékén minden irányban mozsarazást és dobszót hallani, a mivel a hívőket csatára hívják. ESTI POSTA, Pest, jun. 8. A párisi conferentia harmadik ülése június 5-kén, mint a kölni lapnak írják , csakugyan megtartatott. Az ott történtekről egyebet nem hallhatni mint azt, hogy a helyzetet átalában felette komolynak tartják. „A mi diplomata uraink ”- mond a levelező — aggodalmasan csóválják fej őket és Seebach úr nagy eseményeket jósol, anélkül, hogy azokat közelebbről megjelölné, mint ez a finom és ravasz diplomatának mindenkori szokása. — Úgy látszik egyébiránt, hogy a spanyol kormány szintén komolynak tekinti a helyzetet, miután tetemes erősbitéseket küld Mahonba, amiből azt lehet következtetni, hogy háború kitörésétől s ekkor Anglia részéről ezen sziget ellen intézendő valamely fegyvercsínytől fél. Ezen spanyol készületek annyiban jelentőséggel bírnak, amennyiben nem lehet feltenni, hogy ez illetők jószántukból nyúltak volna azokhoz.“ Visszatérvén a conferentiára, a diplomatiai világban az utolsó tudósítások szerint egyhangúlag azt vallják, hogy a Dunai fejedelemségek újraszervezése nem fog oly gyorsan menni, mint némelyek a conferentia megnyitása előtt remélték. Fuad basa már a huzamosabb tartózkodáshoz hozzá is alkalmaztatta magát s Maisons mellett négy hónapra bérelt ki egy nyári lakást. Az illetők általánosságban egyetértenek ugyan abban, mint a kölni lap másik levelezője tudni akarja, hogy egymásnak engedményeket tegyenek, de annyival szívósabban ragaszkodnak a magok nézeteihez, midőn egyes esetekre kerül a sor. Ez volt az oka, hogy a második ülés után még új utasításokat kellett kérni egy sereg pont felett, melyekben igen erős ellentétek ütötték ki magukat. Július közepe vagy végénél előbb a conferentia berekesztéséről szó sincs. —s Lie h m an n b., aki Ausztriát a Dunai-fejedelemségeknél képviseli, már szintén megérkezett Párisba. A biztosok jelenleg már mind együtt vannak. — A párisi börzén nagy sensatiót okozott a rendőrfőnöknek egy hirdetménye, mely jun. 5-kén a börzehírem majd mindenik oszlopára fel volt ragasztva. A hirdetmény igy hangzik : „1852. febr. 23-diki rendelet. 15-dik czikk : Hamis tudósításoknak, utánzott, hamisított, vagy hazugul egy harmadiknak tulajdonított okiratoknak közzététele vagy ismétlése, 50-től 1000 frankig terjedő birsággal büntettetik. Ha a közzététel vagy ismétlés gonosz szándékkal követtetik el, vagy pedig olynemű, hogy a közbékét zavarja, akkor a büntetés 1 hótól 1 évig terjedő börtön s 500- tól 1000 frankig menő pénzbírság. A büntetés maximuma akkor alkalmazandó, ha a közzététel vagy ismétlés olynemű, hogy a közbékét sérti, s egyszersmind gonosz szándékkal követtetett el. A párisi börzén levő rendőrbiztos úr megbizatik, azoknak kipuhatolására, akik a fentebbi rendeletek ellen cselekesznek, s azoknak haladék nélkül a bírói hatóságok kezébe való adására (aláírva) S B o i t e 11 e rendőrfőnök.“— Ezen kiáltvány közzététele nem tett jó benyomást a börzére; legalább minden rente és részvény meglehetősen csökkent. — Különben bizonyos körökben nagyon boszankodunk a börze magatartásán, valamint a megyékbeli üzletpangás is aggodalmakat gerjeszt. — Az angol alsóház jún. 4-diki ülésében 1. J. Russell felvilágosítást kért a chinai ügyekre nézve. Tudni akarja különösen, miért ment 1. Elgin éjszakra? s miért tartanak Chinában oly nagy (szerinte 11,000 főnyi) hadsereget ? Azon körülmény, hogy az angol kormány más hatalmakkal egyetértőleg működik, nem lehet ok a hallgatásra. Az 1842-ks szerződménynek két pontját nem tartották meg. Canton helyhatósága megsértő azon pontot, mely az angoloknak szabad bemenetelt engedett Cantonba , s az angolok megsértették azon pontot, mely szerint a mákonykereskedésnek véget kelle vetniök. Az igaz, hogy e részben a chinai vámhivatalnokok is vétkeztek. Francziaország más helyzetben van. Szerződése szerint 10 vagy 12 év múltával revisto alá kell venni a szerződményt. De e követelésben Anglia Francziaországot nem támogathatja, s főleg oly módon nem, hogy sokkal nagyobb haderővel működik Chinában, mint Francziaország, míg Amerika majdnem csupán néző. Disraeli: Nem tudja, hogy állanak voltakép a dolgok Chinában. Eredetileg Elgin teljhatalommal volt ellátva. A mostani kormány szintoly szabad hatáskört engedett neki. Szónok úgy hiszi, helyesen cselekvő Elgin, hogy éjszakra ment, ahelyett, hogy Cantonba visszajött volna. Milyen választ adott a chinai kormány, nem mondhatja meg. A lord Elgin követeléseit sem tudja pontosan, teljes egyetértésben működik Francziaországgal. Egy idő óta az Egyesült államok s bizonyos mértékben Oroszország is az angolokhoz csatlakozott a chinai ügyekben. Anglia szövetségesei szintén jókora hatalommal látták el hivatalnokaikat. Bright rászalja, hogy Anglia ez ügyben közremunkál más hatalmakkal. Ha Anglia a chinaiak által megsértetett, elég erős becsületét megvédeni. Az által, hogy más hatalmakkal szövetkezett Anglia, csak saját kezét kötötte meg, s az a rész az eredménye még e fölött, hogy a parliamentet a dolgok állapotáról nem értesítik. Ezek után a brit múzeumra, J. Russell indítványa folytán 79,275 ft sz. szavaztatott meg. A „bécsi börze“ jun. 8-i árkelete. 5%. nemzeti kölcsön 83. — 5% metail. 82. 1839 diki sorsjegykötelezvény 129. Bankrészvény 965. — Hitelintézet 222. — Danagörb. részvény 531. Augsburg usa 104%. Vert arany 7.