Pesti Napló, 1859. január (10. évfolyam, 2668-2691. szám)
1859-01-01 / 2668. szám
papok is; politikájok kivitelére az utolsó párát is felhasználják, mert azt mondják, „Sein oder nicht Sein!“* 2 3 4)’ Ennek a pártnak két egyéne van a herczegi székbe hitetendő, Michael Sturdza, ki 1834-től 1848-ig kormányzott; nem rég jött Párisból, bevonulását a fővárosba 7 hintó moldovai és 5000 zsidó kisérte. Az öreg összes vagyonát 44 millió aranyra teszik, ambitiósus, 69 éves öreg ember, az mondatik, minden áron herczeg akar lenni) — és ennek fia Gregori Sturdza, török szolgálatban volt Muhiz "pasa; vagyona ugyan nincs, de egy évi ittléte alatt nagy pártot szerzett. Mindkettőt Kogalnicsáné újság-szerkesztő csúnyán lefestette, mint olyanat, kik a herczegi választásba fel sem vétethetnek, s igy mindkettőt a candidaturából kirekeszté.5) A nemzeti pártnak is van két egyéne, Kosáky Négri és Vasilike Sturdza. Mind akettő tetőtől talpig nemeslelkű hazafi, de vagyonnélküliek. Igaz, a mostani triumvirátus (már csupán kettő érvényes) szabadelvű, erősen működik, úgy látszik feltételeiben tántoríthatatlan: csak az az átkozott pénz ne volna, mikor azzal oly sok Ádám fiait meg lehet vesztegetni. — A mostani triumvirátus nevei: Nastasáky Páno, Vasilike Sturdza és Stephansky Catargiu. E harmadik elpártolása nem kevés sensatiót okozott. A két első tehát az, kitől függ több nemzetiségek jövője. — ők kormányoznak. — Gyözend a hatalmas párt, akkor mi kereshetünk más hazát.6) Gyözend a nemzeti párt, akkor egy nagy része a zsidóknak, görögöknek sat. kivándorol. A zsidóknak nem lesz szabad eleséget árulni, kicsinyben kereskedést űzni, és nem lesz szabad házakat venni (holott most ők bírják a legszebb házakat), a görögök minden hivataltól elmozdíttatnak. A pénz szűke nagyon érezhető , ha felette sáros idő mellett is oly csend uralkodik, mintha semmit sem kellene tartani, pedig mielőtt egy hó eltelik, a herczegnek meg kell választva lenni. A harmadik kajmakám az ausztriai ágenssel ugyancsak működött a kiegyenlítésen, csaknem fegyveres erő is használtatott, de nique, a két első kaimakám győzött, sőt a telegraph directort, és több külföldi alattvalókat,valamennyi ausztriai alattvalóba hivatalokból kiutasítottak, még a fermánt hozó pasát is röviden utasíták el, mondván, az ő kötelessége volt a fermánt elhozni, azt felolvasni, most elmehet, máshoz semmi köze. Egy kis idő még, és meglátjuk mi történik. Dec. 9. Olvassuk az újságban, hogy a pasa, A fis bey, megkísértette a kajmakamrát, ha nem lehetne-e az ellenpártnak tért nyitni. Titoknoka két sürgönyt olvasott fel a kajmakámhivatalban, ezek egyikében a Porta rászalja a két kajmakám eljárását, és több egyénnek hivatalbóli eltávolítását. Ők röviden kiteszik az egészet az újságba , hogy a sürgönyöket szerették volna lemásoltatni, de nem engedték, azonban e dolgot a „Moniteur“-ben közrebocsátják, a pasának meghagyják a vendégi joggal vissza nem élni, hanem szeretnének neki minél előbb szerencsés utat kivánni. Az újságírók is sok tarka barka szépséget mondanak egymásnak. Tisztelettel maradunk három jassyi család. Nógrád, dec. 31-dikén. Csak pár nap előtt, dec. 25-kén, jelenté a „Pesti Napló“ megyénk egyik dísze, Szoboszlay Ferenczné a kora halálát, s én ismét gyászhírnök vagyok, mert megyénk hölgykoszorújából megint egy kedves szál van kitépve a könyörtelen halál keze által. A csapás most a köztiszteletben méltán álló Huszár-családot, különösen pedig Huszár István urat érte, ki nejét, szül. Blaskovics Anna a., élte legszebb világában, 22-dik, s házasságuknak csak 3-dik évében csupán néhány napig tartott szenvedéseiután folyó hó 28-kán reggeli 6 órakor Tereskén kimúlni látta. Elhunytát az egész család, különösen a búba merült férj és a már dicsőültnek szülei, testvérei, ott Tápió- Szent-Mártonban, méltán siratják ; csak egy van, kinek nem hullnak könyüi a ravatalra, a boldogultnak kiskorú Béla fia, mert ő még felfogni nem tudja vesztesége nagyságát, nem tudja, kit tettek le ma halotti gyászhangok s megilletődött közönség kíséretében a keszeghi, gyorsan népesedő családi sírboltba ! A tavasz megjő, meg ezernyi virága, de édes anyád, kedves árva! többé fel nem üdül. Szives emlékezet viraszszon a korán kimultnak koporsója fölött ír. 1. A trieszti lapnak ezt írják: Hitelt érdemlő értesítés szerint Majlandban teljesen elállottak volna mindazon magán-tanintézetek újabban megrendelt bezáratásától, melyek az új tanrendszernek e pillanatban csaknem teljesíthetetlen követeléseit be nem tölthetik (t. i. hogy minden magántanító vizsgálatot kiállott tanító tartozik lenni) és jelenleg azoknak fenmaradása biztosítva volna, mihelyt a közép tanításra elegendő egyéb kellékek kimutattatnak.• Piemonti lapok szerint Comóban néhány nappal ezelőtt oly orgyilkosság követtetett el, melyet a dohányzás elleni demonstratióval hoznak kapcsolatba. Ugyanazok szerint f. hó 23-dikán esti 6 óra tájban Paviában az ottani deleratiói épület folyosói alatt egy petárda pattant szét, mely azonban szerencsére senkit meg nem sértett. Ezen és előbbi csendháboritások miatt az egyetem további rendeletig állítólag bezáratott. — Itt erről nem tudnak semmit. A trieszti lap szerint a tartományi delegatiotól Pávia-szerk. 2) Csak bátran, messze vagyunk Jagsytól, s aztán sem görögül sem zsidóul nem tudunk. Szerk. 3) A görögöse is igy ejtik ki e fontos szavakat ? Szerk. 4) Gusztusnak nem rész. Szerk. 5) Hatalmas urak lehetnek ott az újságszerkesztők. Szerk. 6) Bocsássanak meg a t. tudósítók! — de ezt nem értjük. Moldva lakosainak alkotmányát Európa adá, s annak jótékonysága minden osztályzatra ki van terjesztve, pajzsa alá helyezve minden népfaj. Sz e r k. POLITIKAI ESEMÉNYEK. ANGOLORSZÁG. Glasgowban múlt pénteken reform-gyűlés tartatván, Bright értelmében végzések hozattak. — A Morning Postban következő érdekes fölleplezések olvashatók: „Nov. 24-dikén ítélt a párisi rendőrség Montalembert fölött. 25-dikén reggel az Ítéletben volt a Times ban, de más londoni lapban egyben sem. Ennek nem a levelezők voltak okai, mint eleinte hívék. 24 hén estre mindnyájan föladták sürgönyeiket, de csak a Timesét szállták el, a többié másnap reggeli 5 óráig ott maradt. Valamenyi lap figyelmeztető e boszantó esetre mind a franczia belügyminisztert, mind a táviró hivatal igazgatóját. Közös panaszainkra most, egy hónap múltával, érkezik a legkülönfélébb válaszok tarka sora. Az egyik gentlemannek azt felelik, hogy a Times sürgönye a minisztériumtól láttamozva volt (amit nem hihetünk) ; a másiknak, hogy egy részről igen sok volt a dolog s azért nem lehetett a sürgönyöket továbbozni, más részről pedig a táviróhivatali szolga hibát követett el, midőn a Times sürgönyét továbbozá. A mi levelezőnknek azt írták a hatóságok, hogy a baj „egy hivatalnok szándéktalan tévedéséből eredt,“ meg hogy a Times sürgönyét háromnegyed órával előbb adták föl a többinél. Ezt kereken tagadjuk. A hivatalban a DailyNews levelezője jelent meg első,a Timesé a harmadik volt. Azt is tagadjuk, hogy azon este sok dolog volt, s megjegyezzük, hogy ily boszantó igaztalanság nem most történik először. Midőn a császár híres cherbourgi beszédét tartotta, a nekünk szóló sürgönyt szintén félretették , a Times sürgönyét pedig ideszállták. A távirnok „ szándéktalan “ tévedése nekünk tetemes kárt okozott, a Tímeának pedig szintoly nagy hasznára volt. Az ember vagy nem becsületes vagy nem képes hivatalát betölteni. Mi nem tehetünk egyebet, mint, hogy a nyilvánosságra hivatkozunk, valahányszor ily „szándéktalan“ tévedések esnek, s reméljük, hogy legközelebbi alkalommal a tévedést szorgosabban fogják nyomozni s szigorúbban büntetni.“ Az Advertiser állítása szerint a táviróhivatalban egyenest kimondták, hogy a sürgönyöket nem lehet továbbozni ,s ha a Timesét mégis továbbozták, az csak azért volt, mivel az Európa fölötti uralomra vágyakodó császár minden áron meg akarja nyerni a Timest. A Times előtt büszkesége és gőgje meghajlik, s a legkisebb fordulat, melyet a Times az ő javára teszen (mint például minap a Montalembert dolgában), többet ér neki, mint más lapok olcsó magasztalásai. A többi lap még nem szólt e czifra sürgönyügyről. — A Times nem igen buzgólkodik a franczia császár magasztalásában. Legutóbbi vezérczikkében a francziaországi sajtófelügyelést azon felügyeléssel hasonlítja össze, mely a megbuktatott porosz kormányzat alatt dívott. Az összehasonlítás Francziaország rovására üt ki. Manteuf fel úr sokkal ügyesebben, finomabbul és hatályosabban tudott elbánni a sajtóval, mint Francziaországban tudnak. „Egy dragonyos káplárnak“, a Times szerint „nem lehetnek kevésbbé tiszta fogalmai a dologról, mint a párisi sajtó császári censorának.“ Mihelyt oly valami észrevétel vagy adat merül fel valami franczia lapban, mely a császárnak, vagy minisztereinek, vagy udvarának, vagy az udvari fodrásznak nincs ínyére, azon nyomban rendeletet bocsátnak ki, mely megszabja, mit kell tenni. Ha valamely lapra kéthárom efféle rendeletet bocsátottak, nyakát szegik a lapnak. — Indiákról a Pays újra oly híreket közöl, melyek az angol tudósítások rózsás színét erősen befüstözik. A nevezett lap t. i. következő levelet közöl Londonból dec. 25-dikéről : „Valósul, hogy az indiai fölkelők győztek. Bizonyosnak látszik, hog Tantta Topi, Kandersbe menve, 4000 főnyi angol hadra bukkant, mely három oszlopra oszolva a csuprai utat vala megszállandó. E hadat meglepvén, az első hadoszlopot a dulabarei szorosban megsemmisíté s aztán folytatta útját. Az angol had hátralevő része elkésett s nem vehetett részt az ütközetben , de még űzőbe sem vehették Tantta Topit, mert ez 18,000 főnyi had élén áll. Beszélték azt is, hogy a galuai s merati kerületek (a kandeisi tartományban) fölkeltek, Tedsara s Alinagher városokban pedig a lázadás már teljes világában áll. E vidékeket harczos nép lakja, mely borzasztóképen gyarapíthatja a fölkelők seregét. Mindezen tudósítások Szuratéba jöttek, mely Galuától 125 kilométernyire esik. Ha valóknak bizonyulnak, úgy a jelen hadjáratra nagy hatást fognak gyakorolni.“ FRANCZIAORSZÁG. A párisi lapok folytatják a szerb ügyekkel való foglalkozást, és a „Patrie“, valamint a „Pays“ nagy tűzzel tiltakoznak minden osztrák beavatkozás ellen. Idézik a párisi békeszerződés határozványait, melyek minden egyoldalú beavatkozást kizárnak, és Sándor fejedelemnek azt tanácsolják , hogy lemondása által az egész bonyodalomnak vessen minél előbb véget. A franczia fővárosban egyébiránt azon reményt táplálják, hogy a halhatatlan keleti kérdés a párisi conferentiát halottaiból újra feltámasztja, és annak örök életet adand. Ez okból a Szerbiában történt eseményeket a félhivatalos lapok felette komolyaknak festik, s egy közülük azt is értésére adja a világnak , hogy a conferentia összejövetele annyival szükségesebb, mivel nemsokára általános felkelés fog kiütni a törökországi keresztények közt. Páris és Bécs között a sürgönyváltás meglehetősen élénk, s úgy beszélik, hogy ezen utóbbi fővárosba Bourqueney úr nem sokára vissza fogna térni. — Ami a börzét illeti, ez dec. 27-dikén meglehetős pangásban volt, meglehet a szerb tudósítások miatt, de meglehet azon hír miatt is, hogy a párisi építkezési pénztár 100 millió értékű jegyet akar kibocsátani. A franczia kormány egyébiránt, mint a kölni lapnak írják, a külügyi hivatalból egy attachét küldött Belgrádba. Az oláh küldöttség ugyanazon lap szerint Páriában jó fogadtatásban részesült ugyan (tehát csakugyan megérkezett), azonban még kétes, vájjon kiviszi-e a mit óhajt. A nevezett lap tudósítója legalább úgy értesül, hogy Walewski gr. a Bukarestben lévő franczia főconsulhoz oly sürgönyt küldött volna, melyben ennek magaviseletét teljesen helyesli. Pedig Bechard ar épen nem pártolója az oláh haladási párt nemzeti és democratiai törekvéseinek. — Turinból azt írják Párisba, hogy a szardiniai kormány a hadsereg ruhával ellátására néhány százezer métre posztó szállítására hirdetett csődületet. — Az algíri köztanács legújabban egy, a mohamedán törvénykezés eltörlését tárgyazó indítványnyal foglalkozott. A választmány a maga jelentésében nagy óvatossággal szólott ezen fontos tárgyhoz, s elégnek tarta azt hozni javaslatba, hogy ha mohamedánusok közti perben a felek egyike azt jelenti ki, miszerint az ügyet a franczia bíróságokra akarja bízni, tehát a másik fél kényszerítve legyen ezen kívánatnak engedni. Ezen választmányi javaslatot különösen ellentette Y u s s uf tábornok és egy mohamedánus tag, kik is kifogásaikat az araboknak nemzeti törvényeik iránt való hagyományos előszeretetére és arra alapíták, hogy a mahomedán törvénykezés gyorsabb és kevésbbé költséges mint a franczia. Ezen ellenvetésekre a javaslat elvettetett, noha azt a főnök pártolta volt. A „Pais“ a „Charles-Georges“ kapitányától egy hosszú levelet tesz közzé, melyben Roux eureleitől végig elbeszéli a „szabad négerszállító hajó esetét, oly modorban, mely szerint természetesen Portugalliának egy csepp igaza sem volt. Ha mindaz igaz, amit ő mond, akkor vele és a hajó legénységével Mozambiqueban oly,rútul bántak, hogy azt csupán a négerekkel való utálatos bánás múlja felül. Őt és embereit ütötték verték, ételébe köptek stb. —■ Azonban kissé hihetetlenül hangzik, midőn a jó úr azt beszéli, hogy a négerek „Vive l’ empereur“ kiáltással váltak meg tőle. — Néhány nappal ezelőtt ment végbe a Lambert hotelben, ahol Czartomski herczeg lakik, az évek óta szokásban lévő vásár a beteg és szükséget szenvedő lengyel emigránsok javára. Az úgy nevezett lengyel bazárban a lengyel úrhölgyek árulnak. Feltűnt némelyek előtt, hogy sok előkelő orosz is elment oda, hogy a jótékonyság munkájához bőségesen járuljon. — A „Presse“ dec. 27-től második czikket hoz a középrendről, s annak a szabadsághoz való állásáról. Guérault úr azt mutogatja, hogy valamint a hűbéri rendszer visszatérése lehetetlenség Francziaországban, épen oly lehetetlen, hogy a bourgeoisie, mint 1848. előtt, az egész kormányhatalmat elnyerje. Szerinte a nemességnek és a polgári rendnek, amennyiben azok a földbirtokot és tőkepénzt, miveltséget és függetlenséget képviselik, már csupán egy szerepük van játszani, t. i. hogy az alsó osztályok erkölcsi és anyagi jóllétének emelésén munkálkodjanak. A „Presse“ tehát újra fejtegeti ezen általa sokszor kimondott eszmét, hogy magát a Montalembert gróf Ügye iránti rokonszenv hiányáért igazolja. Montalembert ő előtte nem a szabadság ügyét képviseli, hanem egy önző pártét, mely csak jogainak és szabadságának elvesztésén búslakodik. „Úgy látom — jegyzi meg a „Neue Pr. Zig“ egyik párisi levelezője, hogy a Montalembert gróf pere külföldön még csaknem nagyobb figyelmet gerjeszt mint itt. Az az hogy külsőleg itt az semmi figyelmet nem gerjesztett. A munkás meg a katona Montalembert grófot nem ismeri, a a hivatalnoknak nem szabad ismernie. Pedig a császári Francziaországban más karok és rendek nincsenek. A társadalom mivelt osztályainak köreiben ellenben a mélyreható ingerültség félreismerhetetlen. Ezt jól tudja a császár is, és azért szeretne az ügynek, amely korántsem óhajtása szerint ütött ki, minél előbb véget vetni.— L. Napóleon nem osztja azok csalódásait, akik egy társadalmat már megsemmisítettnek tartanak, ha az egy csatát elvesztett. Lajos Napóleon igen jól tudja, hogy a mivelt társadalom, melyet ő a munkások és katonák élén levert, pártkülönbség nélkül még mindig hatalmat képez emellette , hogy az egy nap akármikor újra elfogadandja vele a harczot. Ezen társadalom mellett, bármily súlyos hibákat követett legyen az el, mindazáltal egész Európa miveit osztályának rokonszenve van, és a Montalembert-perben ez ismét ugyan csak világosan kitűnt.“ Ami Montalembert grófot illeti, úgy látszik a grófnak nagy szüksége volt rá, hogy a kegyelmet másodszor is ráparancsolják. Az „Indep.“ szerint legalább M.ur a másod bírósági ítélet után bejelentette magát az álladalmi főügyvédnél, mint olyant, aki a rá mért fogságot ki akarja állni. Azt felelték neki, hogy a császár által önkéntesen adott kegyelem hatásának ki kell terjedni a második ítéletre csakúgy mint az elsőre. Montalembert gróf azonban ezzel el nem hagyta magát a fogház ajtajától utasítani, hanem a belga lap szerint semmisítésért folyamodott. Szóval a grófnak úgy látszik minden áron egy kis fogság kell, s a semmisítő törvényszék kényszerítve lett volna határozni a kegyelem kiterjedése felett, ha a „Moniteur“ azt a második ítéletre világosan ki nem terjeszti.A párisi érsek Delacouture abbénak hivatalos intést adott a Mortara-ügyben folytatott tollharczáért. Az abbé tudomás szerint megtámadta az „Univers“ azon nézetét, mely szerint az egyház mindenkor egyetértett aziránt, hogy a gyermekeket lelki üdvösségök érdekében erőszakkal el lehet szakítani szüleiktől. — 1858. márt. 1-sejétől kezdve a Francziaországba utazók tartoztak útleveleiket minden utazásra újra láttamoztatni. Most Delangle miniszter ismét a régi rendszabást állította vissza, mely szerint a franczia követek vagy konzulok vitája egy egész évig érvényes. OLASZORSZÁG, Turin, dec. 29. A lapok ismét a monacói herczegség lehető eladásával foglalkoznak; az „Armenia“ ezzel hozza kapcsolatba Konstantin nagyherczegnek Párisba történt utazását; a „Journal de Génévé“ szerint Piemont csupán Roccabrunra, és Mentgne-ért két millió frankot akar ajánlani. Romából dec. 25-től jelentik, miszerint ő felségeik a porosz király és királyné oda számos kisérettel, s jó állapotban megérkeztek. A „Giornale di Roma“ hivatalos közlöny azon meghasonlást említi fel, mely számos lapok állítása szerint a szentszék és Francziaország közt léteznék , s szóltak azon élénk jegyváltások és felszólalásokról is, melyek a két hatalom képviselői közt megtörténtek volna. Hogy hasonló újságok gyártóit a nevezett hivatalos közlöny megnyugtassa, fel van hatalmazva kijelenteni , miszerint a dolog egyáltalában nem úgy áll, mint ezen lapok elhíresztelték. TÖRÖKORSZÁG: Szambulból dec. 24-ről Írják : Dshemil bey a legközelebbi héten Párisba utazik. — Etkem pasa, Mahmud pasa és Nhami pasa azultán vejei a legfőbb igazságtanács tagjaivá neveztettek ki. — Hadshi Kramil pasa aleppói extábornok smyrnai kormányzóvá neveztetett. — Az angol konsul és a rhodusi kormányzó közti összeütközés kiegyenlíttetett. Smyrna, dec. 25. A deszkabazárban támadt tegnapi gyuladás nem megvetendő kárt okozott. — Anatolia belsejében az ujonczozást meglehetős széles mérvben folytatják. GÖRÖGORSZÁG. Athénből dec. 23-ról írják, hogy sir Gladstone oda azon hó 17-kén megérkezett, s nagy kitüntetésben részesittetik. Nem sokára viszszaszándékozik Corfuba, hol még legfölebb négy hétig fogna tartózkodni. PERSIA. Teheránból dec. 1-ről írják, miszerint Hussein Ali Khán a teheráni udvar párisi és londoni követjévé neveztetett. — A kormány 20,000 belga lőfegyver szállítására szerződést kötött. —• Listan herczegség főnökét a nép meggyilkolta. AMERIKA: New Yorkból érkezett legújabb tudósítások szerint ott hire járt, hogy az Egyesültállamok elnöke Közép-Amerika iránt a congressushoz még külön üzenetet akar bocsátani. A washingtoni tanács Prestonnak madridi, Glancy Jonesnak bécsi követte neveztetését, valamint a Chinával és Japánnal kötött új szerződéseket jóváhagyta. Ugyancsak a washingtoni tanácsban Clingman a Clayton-Bulwer féle szerződésre vonatkozólag ezen határozatot indítványozá: „Az elnök kéretik, hogy a Nagybritanniával s Nicaraguával a szerződés letelése vagy fentartása iránt netalán folytatott levelezést terjessze elő.“ Czingman hosszabb beszédben fejtegette indítványa helyességét, s azt többi közt azzal is indokolta, hogy az Egyesületnek mind becsülete mind érdeke a nevezett szerződés megszüntetését követeli. Indítványa mindamellett (amíg az alkudozások be nem végződnek) félretétetett. A képviselőház külügyi bizottsága egyértelműleg azt határozta, hogy a „Washington“ hajón minap angol tisztek által történt látogatás vizsgálat alá vétessék; utóbbi, washingtoni tudósítások szerint, e vizsgálat meg is történt s az angol tisztek illető nyilatkozatai az Egyesült államok kormányát tökéletesen kielégíték. E szerint a baj, még mielőtt bajjá nőhette volna ki magát, el van hárítva, pedig az Egyesült államok nem egy lapja, többi közt a „Washington Union“, már nagyon örvendezett az Angolország irányában mutatkozott ellenséges hangulat fölött. A „New York Courier and Enquirer“ azonban Walkerre nézve kereken így nyilatkozik : „Most már jóformán mindenki elismeri, hogy nagyobb csavargók a föld hátán még nem voltak, mint ő és cimborái. Bármi szerelmes legyen is beléjök a „Washington Union,“ nevetséges dolog volna föltenni, hogy az amerikai nép az ő kedvükért háborúba keveredjék.“— Egy savannai lap határzottan állítja, hogy „Wanderer“ yacht Savanna közelében rabszolgákat szállított partra, kiket is mindjárt széthordoztak a körüllevő tanyákra. Többeket a hajón volt emberek közül elfogtak. — Mexikóból írják, hogy Z u 10 a g a a zotolatlani hídnál De g 011 a d 0 által vereséget szenvedett ; Artheaga tbnok pedig Guanajuato közelében a Pueras ezredes alatt állt hadakat verte meg végkép. Máshol sem igen engedi másnak az elsőséget, han egy kibocsátvány jelent meg, melylyel mindazon tanulók, a kik törvény szerint nem azon város illetősége alá tartoznak, annak elhagyására utasittatnak. — A páviai egyetem bezáratását tudató hírre vonatkozólag az „O. C.“-nek Milánóból hiteles forrás után írják, miszerint azon intézetet csupán a karácsoni ünnepek alatt zárták be, mint ezt tenni szokás, s a városba nem tartozó tanulók utasittattak ezen idő alatt hazájukba távozni; ezt a nevezett lap a „T. Z.“ fenebbi hírének kiigazítására közli. A P ESTI POSTA, Pest, dec. 31. A franczia kormány — úgy írják Párisból dec. 28-ról — a Belgrádban levő franczia főkonzultól oly sürgönyöket kapott, melyben az további magatartására nézve utasítást kér. Walewski gróf, a kölni lap szerint azt felelte , hogy ezentúl bárminemű beavatkozástól óvakodjék. Azt hiszik, hogy minden nagyhatalom hasonlóképen hangzó utasítást adott a maga ügynökeinek. Ezt ugyan — jegyzi meg a levelező — Ausztriáról elhinni bajos, hanem úgy mondják, hogy ha Ausztria a szerb ügybe beleavatkozik, a congressus Párisban ismét össze fog gyűlni. — Egyébiránt most már ezen porosz lapnak is írják, noha még csak hírképen, hogy Ausztria Szerbia helyzete feletti tanácskozás végett a párisi conferentia egybegyűlését kívánja. Hübner úr eziránt állítólag már értekezett Walewski gróffal, s ez utóbbi nem látszanék idegennek attól, hogy az osztrák nagyköveti javaslatait elfogadja. ” A dec. 28-diki „Moniteur“-nek Montalembert grófot illető, táviratilag már közlött sürgönye így hangzik: „A császár megújítván első határozatát, elengedte Montalembert gróf urnak az ellene a párisi császári (feljebbviteli) törvényszéknek 1858. dec. 21-kén hozott ítélete által végérvényesen kimondott büntetéseket. „Ő felsége D 0 u n i 01 urnak a „Correspondant“ felelős kiadójának (gérant) szinte elengedte a november 24-iki ítélet által rámért fogsági büntetést.“ Domnics ur, mint tudva van, egyhavi fogságra és 500 fr. birságra büntettetek, és miután neki csak a fogság van elengedve, tehát a kegyelem ránézve csak részletes. Egyúttal megemlítjük, hogy az általunk ma közlött azon tudósítást, mintha M. ur semmisítésért folyamodott volna, a törvénynél alapok