Pesti Napló, 1859. január (10. évfolyam, 2668-2691. szám)

1859-01-01 / 2668. szám

papok is; politikájok kivitelére az utolsó párát is felhasználják, mert azt mondják, „Sein oder nicht Sein!“* 2 3 4)’ Ennek a pártnak két egyéne van a herczegi szék­be hitetendő, Michael Sturdza, ki 1834-től 1848-ig kormányzott; nem rég jött Párisból, bevo­nulását a fővárosba 7 hintó moldovai és 5000 zsidó kisérte. Az öreg összes vagyonát 44 millió aranyra teszik, ambitiósus, 69 éves öreg ember, az mondatik, min­den áron herczeg akar lenni­­) — és ennek fia Gr­e­­gori Sturdza, török szolgálatban volt Muh­­­iz "pasa; vagyona ugyan nincs, de egy évi itt­léte alatt nagy pártot szerzett. Mindkettőt Kogalnicsáné újság-szerkesztő csúnyán lefestette, mint olyanat, kik a herczegi vá­lasztásba fel sem vétethetnek, s igy mindkettőt a candidaturából kirekeszté.5) A nemzeti pártnak is van két egyéne, K­o­s­­­á­k­y Négri és Vasilike Sturdza. Mind akettő tető­től talpig nemeslelkű hazafi, de vagyonnélküliek. Igaz, a mostani triumvirátus (már csupán kettő ér­vényes) szabadelvű, erősen működik, úgy látszik feltételeiben tántoríthatatlan: csak az az átkozott pénz ne volna, mikor azzal oly sok Ádám fiait meg lehet vesztegetni. — A mostani triumvirátus nevei: Nastasáky Páno, Vasilike Sturdza és Stephansky Catargiu. E harmadik elpártolása nem kevés sensatiót okozott. A két első tehát az, kitől függ több nemzetiségek jövője. — ők kormányoznak. — Gyözend a hatalmas párt, akkor mi kereshetünk más hazát.6) Gyözend a nemzeti párt, akkor egy nagy része a zsidóknak, görögöknek sat. kivándorol. A zsidóknak nem lesz szabad eleséget árulni, ki­csinyben kereskedést űzni, és nem lesz szabad háza­kat venni (holott most ők bírják a legszebb háza­kat), a görögök minden hivataltól elmozdíttatnak. A pénz szűke nagyon érezhető , h­a felette sáros idő mellett is oly csend uralkodik, mintha semmit sem kellene tartani, pedig mielőtt egy hó eltelik, a herczegnek meg kell választva lenni. A harmadik kajmakám az ausztriai ágenssel ugyan­csak működött a kiegyenlítésen, csaknem fegyveres erő is használtatott, de nique, a két első kaimakám győzött, sőt a telegraph directort, és több külföldi alattvalókat,­­valamennyi ausztriai alattvalóba hiva­talokból kiutasítottak, még a fermánt hozó pasát is röviden utasíták el, mondván, az ő kötelessége volt a fermánt elhozni, azt felolvasni, most elmehet, máshoz semmi köze. Egy kis idő még, és meglátjuk mi történik. Dec. 9. Olvassuk az újságban, hogy a pasa, A fis bey, megkísértette a kajmakamrát, ha nem lehet­ne-e az ellenpártnak tért nyitni. Titoknoka két sürgönyt olvasott fel a kajmakám­­hivatalban, ezek egyikében a Porta rászalja a két kajmakám eljárását, és több egyénnek hivatalbóli eltávolítását. Ők röviden kiteszik az egészet az új­ságba , hogy a sürgönyöket szerették volna lemásol­tatni, de nem engedték, azonban e dolgot a „Moni­­teur“-ben közrebocsátják, a pasának meghagyják a vendégi joggal vissza nem élni,­­ hanem szeretnének neki minél előbb szerencsés utat kivánni. Az újságírók is sok tarka barka szépséget mon­danak egymásnak. Tisztelettel maradunk három jassyi család. Nógrád, dec. 31-dikén. Csak pár nap előtt, dec. 25-kén, jelenté a „Pesti Napló“ megyénk egyik dí­sze, Szoboszlay Ferenczné a­ kora halálát, s én ismét gyászhírnök vagyok, mert megyénk hölgy­­koszorújából megint egy kedves szál van kitépve a könyörtelen halál keze által. A csapás most a köz­­tiszteletben méltán álló H­u­s­z­á­r-családot, különö­sen pedig Huszár István urat érte, ki nejét, szül. Blaskovics Anna a., élte legszebb világá­ban, 22-dik, s házasságuknak csak 3-dik évében csupán néhány napig tartott szenvedései­­után folyó hó 28-kán reggeli 6 órakor Tereskén kimúlni látta. Elhunytát az egész család, különösen a búba merült férj és a már dicsőültnek szülei, testvérei, ott Tápió- Szent-Mártonban, méltán siratják ; csak egy van, ki­nek nem hullnak könyüi a ravatalra, a boldogultnak kiskorú Béla fia, mert ő még felfogni nem tudja vesztesége nagyságát, nem tudja, kit tettek le ma halotti gyászhangok s megilletődött közönség kísé­retében a keszeghi, gyorsan népesedő családi sír­boltba ! A tavasz megjő, meg ezernyi virága, de édes anyád, kedves árva! többé fel nem üdül. Szives em­lékezet viraszszon a korán kimultnak koporsója fö­lött í­r. 1. A trieszti lapnak ezt írják: Hitelt érdemlő ér­tesítés szerint Majlandban teljesen elállottak vol­na mindazon magán-tanintézetek újabban megren­delt bezáratásától, melyek az új tanrendszernek e pillanatban csaknem teljesíthetetlen követeléseit be nem tölthetik (t. i. hogy minden magántanító vizs­gálatot kiállott tanító tartozik lenni) és jelenleg azoknak fenmaradása biztosítva volna, mihelyt a közép tanításra elegendő egyéb kellékek kimutattat­­nak.­• Piemonti lapok szerint Com­óban néhány nappal ezelőtt oly orgyilkosság követtetett el, me­lyet a dohányzás elleni demonstratióval hoznak kap­csolatba. Ugyanazok szerint f. hó 23-dikán esti 6 óra tájban Paviában az ottani deleratiói épület folyosói alatt egy petárda pattant szét, mely azonban szeren­csére senkit meg nem sértett. Ezen és előbbi csend­­háboritások miatt az egyetem további rendeletig állítólag bezáratott. — Itt erről nem tudnak semmit. A trieszti lap szerint a tartományi delegatiotól Pávia-s­z­e­r­k. 2) Csak bátran, messze vagyunk Jagsytól, s aztán sem görögül sem zsidóul nem tudunk. S­z­e­r­k. 3) A g­ö­r­ö­g­ö­se is igy ejtik ki e fontos szavakat ? S­z­e­r­k. 4) Gusztusnak nem rész. S­z­e­r­k. 5) Hatalmas urak lehetnek ott az újságszerkesztők. S­z­erk. 6) Bocsássanak meg a t. tudósítók! — de ezt nem értjük. Moldva lakosainak alkotmányát Európa adá, s an­nak jótékonysága minden osztályzatra ki van terjeszt­ve, pajzsa alá helyezve minden népfaj. S­z e r k. POLITIKAI ESEMÉNYEK. ANGOLORSZÁG. Glasgowban múlt pénte­ken reform­-gyűlés tartatván, Bright értelmében végzések hozattak. — A Morning Postban következő érdekes föl­leplezések olvashatók: „Nov. 24-dikén ítélt a párisi rendőrség Montalem­­bert fölött. 25-dikén reggel az Ítélet­ben volt a Ti­­m­e­s b­a­n, de más londoni lapban egyben sem. Ennek nem a levelezők voltak okai, mint eleinte hívék. 24 hén estre mindnyájan föladták sürgönyeiket, de csak a T­i­­mesét száll­ták el, a többié másnap reggeli 5 óráig ott maradt. Valamenyi lap figyelmeztető e boszantó esetre mind a franczia belügyminisztert, mind a táviró hivatal igazgatóját. Közös panaszainkra most, egy hónap múl­tával, érkezik a legkülönfélébb válaszok tarka sora. Az egyik gentlemannek azt­ felelik, hogy a T­i­m­e­s sürgönye a minisztériumtól láttamozva volt (a­mit nem hihetünk) ; a másiknak, hogy egy részről igen sok volt a dolog s azért nem lehetett a sürgönyöket továbbozni, más rész­ről pedig a táviróhivatali szolga hibát követett el, midőn a T­i­m­e­s sürgönyét továbbozá. A mi levelezőnknek azt írták a hatóságok, hogy a baj „egy hivatalnok szándék­­talan tévedéséből eredt,“ meg hogy a T­i­m­e­s sürgönyét háromnegyed órával előbb adták föl a többinél. Ezt ke­reken tagadjuk. A hivatalban a DailyNews levele­zője jelent meg első,a Timesé a harmadik volt. Azt is tagadjuk, hogy azon este sok dolog volt, s meg­jegyezzük, hogy ily boszantó igaztalanság nem most történik először. Midőn a császár híres cherbourgi be­szédét tartotta, a nekünk szóló sürgönyt szintén fél­retették , a Times sürgönyét pedig ideszáll­ták. A távirnok „ szándéktalan “ tévedése nekünk tetemes kárt okozott, a Tímeának pedig szintoly nagy hasznára volt. Az ember vagy nem becsületes vagy nem képes hivatalát betölteni. Mi nem tehetünk egyebet, mint, hogy a nyilvánosságra hivatkozunk, valahányszor ily „szándéktalan“ tévedések esnek, s reméljük, hogy legközelebbi alkalommal a tévedést szorgosabban fogják nyomozni s szigorúbban büntetni.“ Az Advertiser állítása szerint a táviróhiva­­talban egyenest kimondták, hogy a sürgönyöket nem lehet továbbozni ,s ha a Timesét mégis továb­­bozták, az csak azért volt, mivel az Európa fölötti uralomra vágyakodó császár minden áron meg akarja nyerni a Timest. A Times előtt büszkesége és gőgje meghajlik, s a legkisebb fordulat, melyet a Times az ő javára teszen (mint például minap a Montalembert dolgában), többet ér neki, mint más lapok olcsó magasztalásai. A többi lap még nem szólt e czifra sürgönyügyről. — A Times nem igen buzgólkodik a franczia császár magasztalásában. Legutóbbi vezérczikkében a francziaországi sajtó­felügyelést azon felügyeléssel hasonlítja össze, mely a megbuktatott porosz kor­mányzat alatt dívott. Az összehasonlítás Franczia­ország rovására üt ki. Man­teuf fel úr sokkal ügyesebben, finomabbul és hatályosabban tudott elbánni a sajtóval, mint Francziaországban tudnak. „Egy dragonyos káplárnak“, a T­i­m­e­s szerint „nem lehetnek kevésbbé tiszta fogalmai a dologról, mint a párisi sajtó császári censorának.“ Mihelyt oly va­lami észrevétel vagy adat merül fel valami franczia lapban, mely a császárnak, vagy minisztereinek, vagy udvarának, vagy az udvari fodrásznak nincs ínyére, azon nyomban rendeletet bocsátnak ki, mely megszabja, mit kell tenni. Ha valamely lapra két­­három efféle rendeletet bocsátottak, nyakát szegik a lapnak. — Indiákról a P­a­y­s újra oly híreket közöl, me­lyek az angol tudósítások rózsás színét erősen be­­füstözik. A nevezett lap t. i. következő levelet közöl Londonból dec. 25-dikéről : „Valósul, hogy az indiai fölkelők győztek. Bizonyos­nak látszik, hog Tantta Topi, Kandersbe menve, 4000 főnyi angol hadra bukkant, mely három oszlopra oszolva a csuprai utat vala megszállandó. E hadat meg­lepvén, az első hadoszlopot a dulabarei szorosban meg­­semmisíté s aztán folytatta útját. Az angol had hátra­levő része elkésett s nem vehetett részt az ütközetben , de még űzőbe sem vehették Tantta Topit, mert ez 18,000 főnyi had élén áll. Beszélték azt is, hogy a galuai s merati kerületek (a kandeisi tartományban) fölkeltek, Tedsara s Alinagher városokban pedig a lázadás már teljes világában áll. E vidékeket harczos nép lakja, mely borzasztóképen gyarapíthatja a fölkelők seregét. Mindezen tudósítások Szuratéba jöttek, mely Galuától 125 kilométernyire esik. Ha valóknak bizonyulnak, úgy a jelen hadjáratra nagy hatást fognak gyakorolni.“ FRANCZIAORSZÁG. A párisi lapok folytatják a szerb ügyekkel való foglalkozást, és a „Patrie“, va­lamint a „Pays“ nagy tűzzel tiltakoznak minden osztrák beavatkozás ellen. Idézik a párisi békeszer­ződés határozványait, melyek minden egyoldalú be­avatkozást kizárnak, és Sándor fejedelemnek azt ta­nácsolják , hogy lemondása által az egész bonyoda­lomnak vessen minél előbb véget. A franczia főváros­ban egyébiránt azon reményt táplálják, hogy a hal­hatatlan keleti kérdés a párisi conferentiát halottai­ból újra feltámasztja, és annak örök életet adand. Ez okból a Szerbiában történt eseményeket a félhivata­los lapok felette komolyaknak festik, s egy közülük azt is értésére adja a világnak , hogy a conferentia összejövetele annyival szükségesebb, mivel nem­so­kára általános felkelés fog kiütni a törökországi ke­resztények közt. Páris és Bécs között a sü­rgönyvál­­tás meglehetősen élénk, s úgy beszélik, hogy ezen utóbbi fővárosba Bourqueney úr nem sokára vissza fogna térni. — A­mi a börzét illeti, ez dec. 27-dikén meglehetős pangásban volt, meglehet a szerb tudósítások miatt, de meglehet azon hír miatt is, hogy a párisi építkezési pénztár 100 millió értékű jegyet akar kibocsátani. A franczia kormány egyébiránt, mint a kölni lap­nak írják, a külügyi hivatalból egy attachét küldött Belgrádba.­­ Az oláh küldöttség ugyanazon lap szerint Pá­riában jó fogadtatásban részesült ugyan (tehát csak­ugyan megérkezett), azonban még kétes, vájjon kivi­­szi-e a mit óhajt. A nevezett lap tudósítója legalább úgy értesül, hogy Wale­wski gr. a Bukarestben­ lévő franczia főconsulhoz oly sürgönyt küldött volna, melyben ennek magaviseletét teljesen helyesli. Pe­dig B­e­c­h­a­r­d ar épen nem pártolója az oláh hala­dási párt nemzeti és democratiai törekvéseinek. — T­u­r­i­n­ból azt írják Párisba, hogy a szardiniai kormány a hadsereg ruhával ellátására néhány száz­ezer métre posztó szállítására hirdetett csődületet. — Az algíri köztanács legújabban egy, a moha­medán törvénykezés eltörlését tárgyazó indítvány­­nyal foglalkozott. A választmány a maga jelentésé­ben nagy óvatossággal szólott ezen fontos tárgyhoz, s elégnek tarta azt hozni javaslatba, hogy ha moha­­medánusok közti perben a felek egyike azt jelenti ki, miszerint az ügyet a franczia bíróságokra akarja bízni, tehát a másik fél kényszerítve legyen ezen kí­vánatnak engedni. Ezen választmányi javaslatot kü­lönösen ellentette Y u s s u­f tábornok és egy moha­­medánus tag, kik is kifogásaikat az araboknak nem­zeti törvényeik iránt való hagyományos előszerete­tére és arra alapíták, hogy a mahomedán törvény­kezés gyorsabb és kevésbbé költséges mint a fran­czia. Ezen ellenvetésekre a javaslat elvettetett, noha azt a főnök pártolta volt.­­ A „Pais“ a „Charles-Georges“ kapitányától egy hosszú levelet tesz közzé, melyben R­o­u­x e­­­ur­eleitől végig elbeszéli a „szabad négerszállító hajó esetét, oly modorban, mely szerint természetesen Portugalliának egy csepp igaza sem volt. Ha mind­az igaz, a­mit ő mond, akkor vele és a hajó legény­ségével Mozambiqueban oly,­rútul bántak, hogy azt csupán a négerekkel való utálatos bánás múlja felül. Őt és embereit ütötték verték, ételébe köptek stb. —■ Azonban kissé hihetetlenül hangzik, midőn a jó úr azt beszéli, hogy a négerek „Vive l’ empereur“ kiál­tással váltak meg tőle. — Néhány nappal ezelőtt ment végbe a Lambert hotelben, a­hol Czartom­ski herczeg lakik, az évek óta szokásban lévő vásár a beteg és szükséget szen­vedő lengyel emigránsok javára. Az úgy nevezett lengyel bazárban a lengyel úrhölgyek árulnak. Fel­tűnt némelyek előtt, hogy sok előkelő orosz is el­ment oda, hogy a jótékonyság munkájához bősége­sen járuljon. — A „Presse“ dec. 27-től második czikket hoz a közép­rendről, s annak a szabadsághoz való állásá­ról. Guérault úr azt mutogatja, hogy valamint a hű­béri rendszer visszatérése lehetetlenség Francziaor­szágban, épen oly lehetetlen, hogy a bourgeoisie, mint 1848. előtt, az egész kormányhatalmat elnyer­je. Szerinte a nemességnek és a polgári rendnek, a­mennyiben azok a földbirtokot és tőkepénzt, mivelt­­séget és függetlenséget képviselik, már csupán egy szerepük van játszani, t. i. hogy az alsó osztályok erkölcsi és anyagi jóllétének emelésén munkálkod­janak. A „Presse“ tehát újra fejtegeti ezen általa sokszor kimondott eszmét, hogy magát a Montalem­bert gróf Ügye iránti rokonszenv hiányáért igazolja. Montalembert ő előtte nem a szabadság ügyét képvi­seli, hanem egy önző pártét, mely csak jogainak és szabadságának elvesztésén búslakodik. „Úgy látom — jegyzi meg a „Neue Pr. Zig“ egyik párisi levelezője, hogy a Montalembert gróf pere külföldön még csaknem nagyobb figyelmet gerjeszt mint itt. Az az hogy külsőleg itt az semmi figyelmet nem ger­jesztett. A munkás meg a katona Montalembert grófot nem ismeri, a a hivatalnoknak nem szabad ismernie. Pe­dig a császári Francziaországban más karok és rendek nincsenek. A társadalom mivelt osztályainak köreiben ellenben a mélyreható ingerültség félreismerhetetlen. Ezt jól tudja a császár is, és azért szeretne az ügynek, a­mely korántsem óhajtása szerint ütött ki, minél előbb véget vetni.— L. Napóleon nem osztja azok csalódásait, a­kik egy társadalmat már megsemmisítettnek tartanak, ha az egy csatát elvesztett. Lajos Napóleon igen jól tudja, hogy a mivelt társadalom, melyet ő a munkások és kato­nák élén levert, pártkülönbség nélkül még mindig hatal­mat képez emellette , hogy az egy nap akármikor újra elfogadandja vele a harczot. Ezen társadalom mellett, bármily súlyos hibákat követett legyen az el, mindaz­­által egész Európa miveit osztályának rokonszenve van, és a Montalembert-perben ez ismét ugyan csak világosan kitűnt.“ A­mi Montalembert grófot illeti, úgy látszik a gróf­nak nagy szüksége volt rá, hogy a kegyelmet másod­szor is ráparancsolják. Az „Indep.“ szerint legalább M.­ur a másod bírósági ítélet után bejelentette ma­gát az álladalmi főügyvédnél, mint olyant, a­ki a rá mért fogságot ki akarja állni. Azt felelték neki, hogy a császár által önkéntesen adott kegyelem ha­tásának ki kell terjedni a második ítéletre csakúgy mint az elsőre. Montalembert gróf azonban ezzel el nem hagyta magát a fogház ajtajától utasítani, ha­nem a belga lap szerint semmisítésért folyamodott. Szóval a grófnak úgy látszik minden áron egy kis fogság kell, s a semmisítő törvényszék kényszerítve lett volna határozni a kegyelem kiterjedése felett, ha a „Moniteur“ azt a második ítéletre világosan ki nem terjeszti.­­A párisi érsek Delacouture abbénak hivata­los intést adott a M­ort­ara-ügyben folytatott toll­­harczáért. Az abbé tudomás szerint megtámadta az „Univers“ azon nézetét, mely szerint az egyház min­denkor egyetértett aziránt, hogy a gyermekeket lelki üdvösségök érdekében erőszakkal el lehet sza­kítani szüleiktől. — 1858. márt. 1-sejétől kezdve a Francziaországba utazók tartoztak útleveleiket minden utazásra újra láttamoztatni. Most Delangle miniszter ismét a régi rendszabást állította vissza, mely szerint a fran­czia követek vagy konzulok vitá­ja egy egész évig érvényes. OLASZORSZÁG, Turin, dec. 29. A lapok ismét a monacói herczegség lehető eladásával foglalkoz­nak; az „Armenia“ ezzel hozza kapcsolatba Konstan­tin nagyherczegnek Párisba történt utazását; a „Jour­nal de Génévé“ szerint Piemont csupán Rocca­­brunra, és Mentgne-ért két millió frankot akar ajánlani. Romából dec. 25-től jelentik, miszerint ő felsé­geik a porosz király és királyné oda számos kiséret­­tel, s jó állapotban megérkeztek.­­ A „Giornale di Roma“ hivatalos közlöny azon meghasonlást említi fel, mely számos lapok állítása szerint a szentszék és Francziaország közt léteznék , s szóltak azon élénk jegyváltások és felszólalásokról is, melyek a két hatalom képviselői közt megtörténtek volna. Hogy hasonló újságok gyártóit a nevezett hivatalos közlöny megnyugtassa, fel van hatalmazva kijelen­teni , miszerint a dolog egyáltalában nem úgy áll, mint ezen lapok elhíresztelték. TÖRÖKORSZÁG: Szambulból dec. 24-ről Ír­ják : Dshemil bey a legközelebbi héten Párisba uta­zik. — Etkem pasa, Mahmud pasa és N­hami pasa a­zultán vejei a legfőbb igazságtanács tagjaivá neveztettek ki. — Hadshi Kramil pasa aleppói extábornok smyrnai kormányzóvá neveztetett. — Az angol konsul és a rhodusi kormányzó közti összeüt­közés kiegyenlíttetett. Smyrna, dec. 25. A deszkabazárban támadt tegnapi gyuladás nem megvetendő kárt okozott. — Anatolia belsejében az ujonczozást meglehetős szé­les mérvben folytatják. GÖRÖGORSZÁG. Athénből dec. 23-ról írják, hogy sir Gladstone oda azon hó 17-kén megérkezett, s nagy kitüntetésben részesittetik. Nem sokára visz­­szaszándékozik Corfuba, hol még legfölebb négy hé­tig fogna tartózkodni. PERSIA. Teheránból dec. 1-ről írják, miszerint Hussein Ali Khán a teheráni udvar párisi és lon­doni követjévé neveztetett. — A kormány 20,000 belga lőfegyver szállítására szerződést kötött. —• Listan herczegség főnökét a nép meggyilkolta. AMERIKA: New­ Yorkból érkezett legújabb tudó­sítások szerint ott hire járt, hogy az Egyesült­államok elnöke Közép-Amerika iránt a congressushoz még külön üzenetet akar bocsátani.­­ A washingtoni tanács Prestonnak madridi, Glancy Jonesnak bécsi követte ne­­veztetését, valamint a Chinával és Japánnal kötött új szerződéseket jóváhagyta.­­ Ugyancsak a washingtoni tanácsban Cling­­man a Clayton-Bulwer féle szerződésre vo­natkozólag ezen határozatot indítványozá: „Az el­nök kéretik, hogy a Nagybritanniával s Nicaraguá­val a szerződés letelése vagy fentartása iránt neta­lán folytatott levelezést terjessze elő.“ Cz­i­n­g­m­a­n hosszabb beszédben fejtegette indítványa helyessé­gét, s azt többi közt azzal is indokolta, hogy az Egyesületnek mind becsülete mind érdeke a nevezett szerződés megszüntetését követeli. Indítványa mind­amellett (a­míg az alkudozások be nem végződnek) félretétetett.­­ A képviselőház külügyi bizottsága egyértelmű­­leg azt határozta, hogy a „Washington“ hajón mi­­nap angol tisztek által történt látoga­tás vizsgálat alá vétessék; utóbbi, washingtoni tu­dósítások szerint, e vizsgálat meg is történt s az an­gol tisztek illető nyilatkozatai az Egyes­ült álla­mok kormányát t­ö­kélet­e­s­en kielé­gí­t­é­k. E szerint a baj, még mielőtt bajjá nőhette volna ki magát, el van hárítva, pedig az Egyesült­ államok nem egy lapja, többi közt a „Washington Union“, már nagyon örvendezett az Angolország irányában mutatkozott ellenséges hangulat fölött. A „New­ York Courier and Enquirer“ azonban Walkerre nézve kereken így nyilatkozik : „Most már jóformán mindenki elismeri, hogy nagyobb csavargók a föld hátán még nem voltak, mint ő és cim­borái. Bármi szerelmes legyen is beléjök a „Washington Union,“ nevetséges dolog volna föltenni, hogy az ame­rikai nép az ő kedvükért háborúba keveredjék.“­­— Egy savannai lap határzottan állítja, hogy „Wanderer“ yacht Savanna közelében rabszol­gákat szállított partra, kiket is mindjárt széthordoztak a körüllevő tanyákra. Többeket a ha­jón volt emberek közül elfogtak. — Mexikóból írják, hogy Z u 10 a g a a zoto­­latlani hídnál D­e g 011 a d 0 által vereséget szenve­dett ; Artheaga tbnok pedig Guanajuato közelé­ben a P­u­e­r­a­s ezredes alatt állt hadakat verte meg végkép.­ ­ Máshol sem igen engedi másnak az elsőséget, han egy kibocsátvány jelent meg, melylyel mind­azon tanulók, a kik törvény szerint nem azon város illetősége alá tartoznak, annak elhagyására utasit­­tatnak. — A páviai egyetem bezáratását tudató hírre vo­natkozólag az „O. C.“-nek Milánóból hiteles forrás után írják, miszerint azon intézetet csupán a kará­csoni ünnepek alatt zárták be, mint ezt tenni szokás, s a városba nem tartozó tanulók utasittattak ezen idő alatt hazájukba távozni; ezt a nevezett lap a „T. Z.“ fenebbi hírének kiigazítására közli. A P­ ESTI POSTA, Pest, dec. 31. A franczia kormány — úgy írják Párisból dec. 28-ról — a Belgrádban levő franczia főkonzultól oly sürgönyöket kapott, melyben az további magatartá­sára nézve utasítást kér. Walewski gróf, a kölni lap szerint azt felelte , hogy ezentúl bárminemű beavat­kozástól óvakodjék. Azt hiszik, hogy minden nagy­hatalom hasonlóképen hangzó utasítást adott a maga ügynökeinek. Ezt ugyan — jegyzi meg a levelező — Ausztriáról elhinni bajos, hanem úgy mondják, hogy ha Ausztria a szerb ügybe beleavatkozik, a congressus Párisban ismét össze fog gyűlni. — Egyéb­iránt most már ezen porosz lapnak is írják, noha még csak hírképen, hogy Ausztria Szerbia helyzete feletti tanácskozás végett a párisi conferentia egybegyű­lé­­sét kívánja. H­ü­b­n­e­r úr eziránt állítólag már érte­kezett Walewski gróffal, s ez utóbbi nem látsza­nék idegennek attól, hogy az osztrák nagyköveti ja­vaslatait elfogadja. ” A dec. 28-diki „Moniteur“-nek Montalembert grófot illető, táviratilag már közlött sürgönye így hangzik: „A császár megújítván első határozatát, elengedte Montalembert gróf urnak az ellene a párisi császári (fel­­jebbviteli) törvényszéknek 1858. dec. 21-kén hozott íté­lete által végérvényesen kimondott büntetéseket. „Ő felsége D 0 u n i 01 urnak a „Correspondant“ fe­lelős kiadójának (gérant) szinte elengedte a november 24-iki ítélet által rámért fogsági büntetést.“ Domnics ur, mint tudva van, egyhavi fogságra és 500 fr. birságra büntettetek, és miután neki csak a fogság van elengedve, tehát a kegyelem ránézve csak részletes. Egyúttal megemlítjük, hogy az álta­lunk ma közlött azon tudósítást, mintha M. ur sem­misítésért folyamodott volna, a törvénynél a­lapok

Next