Pesti Napló, 1860. május (11. évfolyam, 3067-3091. szám)
1860-05-23 / 3085. szám
PEST, május 22. (Fk.) Több felöl azon hír érkezik, miszerint Anglia nem ellenzi a keleti kérdés fölötti tanácskozást és hogy a pétervári angol követ nem „tiltakozott** Giorcsakoff hg nyilatkozata ellen, hanem csak azt jegyzé meg, miszerint azon ténybeli adatok, miket a herczeg a törökhoni keresztények helyzetére nézve fölhozott, nincsenek öszhangzásban azon tudósításokkal, miket az angol kormány ugyan e tárgyban vett. E hírek elseje nagyon alkalmas arra, hogy itt ott tüvérmes reményeket költsön, és azért véljük szükségesnek, azt valódi értékére vezetni vissza. Ha valaki abból, hogy Anglia nem ellenzi a keleti kérdés tárgyalását, azt következtetné, miszerint Franczia-, Orosz-és Angolország közt e tárgyban máris teljes egyetértés létezik, ezt igen veszélyes csalódásnak tartjuk. Ellenben tökéletesen osztozunk azon véleményben, miszerint Anglia korántsem idegen attól, hogy a nevezett két hatalommal az egyetértés létrehozása czéljából értekezésre lépjen, és hogy nem hiszi lehetetlennek, miszerint a keleti kérdés oly megoldást találhatna, mely mind öt, — Angliát — mind a két császár kormányát egyaránt kielégíthetné. Ha tehát egyfelől Anglia szóban álló nyilatkozatát nem akarnók túlbecsültetni, mégsem ismerjük félre annak fontosságát és nem tagadjuk azt, hogy egy arrangement kiindulási pontját képezhetné. A közlemény maga hivatalos színezettel nem bír ugyan, és meglehet, hogy hitelessége innen onnan kétségbe fog vonatni, de azért mégsem kétkedünk rajta, miszerint abban az angol politika legalább lényegében hiven vissza van adva. Angol- és Oroszország — az igaz — keleten régi vetélytárs és még igen sokáig az fog maradni, hanem e vetélkedés színhelye talán nem annyira a mi világrészünk, mint inkább Ázsia. Azonkívül Londonban igen jól tudják, miszerint az angol kormány elláthatlan kimenetelű krízist idézne elő, ha Oroszország ellen oly percben lépne föl, amidőn e hatalom Francziaország föltétlen gyámolítására számolhat. Hiába mondják, miszerint a franczia kormány több helyütt szorul Anglia támogatására is, nevezetesen Olaszhonban, mert amit Anglia Olaszhon érdekében tesz, azt nem Francziország kedvéért teszi, hanem azért, mert Anglia érdeke úgy kívánja, és mert akkor sem cselekedhetnék másként, ha Francziaország más után járna. Anglia gyámolításáról Olaszhonban tehát III. Napóleon amúgy is biztosítva van, és ez reá nézve nem lehetne ok, hogy az angol kormánynak valami engedményt tegyen. Olaszhonban — hogy csak e mellett maradjunk— csak egy veszélyes ellene van Francziaországnak és ez — Ausztria. Tehát arra kell törekednie, hogy Ausztria önkényt vonuljon ki Oroszhonból, vagy — miután erre nincs kilátás — oly szövetségest kell keresni, mely épen Ausztria ellenében különösen jó szolgálatot tehet és ez — Oroszország. Mindezt Londonban igen jól tudják, — tudják, hogy Anglia hiába kisértené meg e perczben, Napóleont az orosz szövetség mellől eltéríteni, valamint a két császár elleni nyílt ellenszegülés sem biztat valami nagy siker kilátásával. Nagyon természetesnek találjuk tehát — akár kimondta Russell, akár csak gondolta — hogy Anglia mindent el fog követni, hogy ne izoláltassék, hogy, ha már egyik oldalon nem akadályozhat egyet mást, ami rá nézve nem a legkellemesb, legalább a másikon húzzon minél nagyobb előnyt, hogy — ha már magát a kárt el nem háríthatja — legalább a kárpótlásra nézve ne szenvedjen rövidséget. Ez a mi nézetünk azon politikáról, melyet Anglia a legközelebbi időben a keleti ügyre nézve valószínűleg követni fog, és melyre egyebek közt azon hír is utalni látszik, miszerint a két nyugati kormány vonatkozásaiban néhány nap óta föltűnő javulás vehető észre. Csalódtunk-e, midőn múlt vasárnapi számunkban azt mondtuk, miszerint osztrák-angol-porosz szövetséget illetőleg, Anglia csatlakozása legkevésbbé sem biztos? Hogy pedig Anglia nélkül ez ellenszövetség nem képzelhető, úgyis magától érthető. Megjegyzésre méltó ténynek és szintén a mi nézetünk megerősítésének tartjuk azt is, hogy Prokesch bárónak meghagyatott, miszerint Stambult el ne hagyja. Ugyanis jól értesült személyek azt állítják, miszerint a báró tervezett „szabadsági“ utazásának különös czélja volt. Hat.i.azon alkudozások sikerülnek,miknek következtében az orosz-franczia egyezkedés orosz-franczia-osztrákká tágittatott volna, a bárónak, mint a keleti viszonyok alapos ismerőjének Párisba kellett volna mennie, hogy a részletes alkudozásokban Ausztriát képviselje. Innen következtethetni, mit jelent az, hogy a tudós báró egyelőre Szambulban marad. Jelenleg, úgy látszik, még csak Orosz, Franczia és Angolország közt folynak bizalmas szóváltások, a többi két hatalom pedig alkalmasint csak akkor fog a tanácskozásban részt venni, a midőn ez a formaszerű conferentia hivatalos jellemét ölti. Hanem attól kell tartani, hogy ily hivatalos értekezlet csak akkor fog egybelépni, ha a három „bizalmasan“ értekező a főpontokra nézve már egyezkedett és hogy aztán a többi kettőnek aligha döntő befolyása leend már a keleti kérdés miképeni megoldása tárgyában. Magyar tudományos Akadémia. (A bölcselmi, törvénytudományi és történelmi osztályok ülése máj. 21-én.) Konek Sándor lev. tag folytatván értekezését Magyarország népességi viszonyairól, a magyarországi lakosoknak nem, kor, lakhely, vallásfelekezet és kereset szerinti számkülönbségeit mutogatás Ami a nemet illeti, Magyarországnak 3,953,327 fi , 4,101,144 nőlakosa van s itt ezer fira 1033 (a hadsereg hozzávételével csak 1006) nő esik, Ausztriában általában 1046; Magyarországban tehát a főlakosság erősebben van képviselve. A házasok száma Magyarországon 3,165,352, akik közül férfi 1,572,496, nő pedig 1,892,856. Ezer fira 29, ezer nőre 90 özvegy esik; Ausztriában ezer fira 32, ezer nőre 82. A kor szerinti különbség arányai következők. Magyarországon ezer lakosra jut: gyermek 355, fölserdült ifjú és nő a 24-ik évig 198, 24—40 éves 245, 40 - 60 éves 156, 60 éven túl levő 46; Ausztriában pedig, Magyarországon kívül, jut ezer lakosra: gyermek 324, fölserdült 205, 24—40 éves 235, 40—60 éves 180, 60 éven túl levő 56. — Áttérve a lakhelyek szerinti különbségekre, ismét alkalma volt értekezőnek több vastag hibát fölmutatni a legutóbbi két összeírás adataiban. Az összeírók a városok, faluk fö jegyzésében oly rendetlenül, önkényesen s egymástól eltérőleg jártak el, hogy míg például az 1861-diki összeírás szerint Magyarországnak 95 városa van, az 1857 diki összeirás már tizenhárommal kevesebbet, t. i. 82 várost mutat ki; falu pedig van Magyarországon az 1851-diki öszszeirás szerint tizezeren felül, az 1857-diki szerint azonban már csak nyolczezer és néhány száz, tehát kétezerrel kevesebb, mint hat évvel ezelőtt! A házak száma Magyarországon a legutolsó összeírás szerint meg épen százezerrel kevesebb, mint az utolsóelőtti szerint. A magyarországi mezővárosok száma (az utolsó összeírás szerint) 638, így jut nálunk 39 □ mfdre 1 város (Csehországban 3 □ mfdre jut egy), s 1 □ mfdre 2— 3 falu. Ha azonban Magyarországon a városi, mezővárosi és falusi helyek száma kelletinél csekélyebb, a helyett viszont e helyek annál nagyobbak és népesebbek. Az osztrák birodalom területét képező országok városait mind összefoglalva, a lakosság száma szerint Buda-Pest például valamennyi közt a második (mindjárt Bécs után következik), Szeged a 8-ik, Pozsony a 13-ik, stb. A vallásfelekezeti arányok úgy mutatkoznak, hogy a katholikusok 54, a helv. hitvallásnak 18, az ág. hitvallásnak 9, a gör. n.egyesültek 5, a gör. egyesültek 8, a zsidók 4 százalékát képezik a lakosságnak. Ami a kereset szerinti különbségeket illeti, az összeírás e részben is igen hibás és tökéletlen. Minek hozzunk föl tehát számokat, ha nem lehet rájuk építeni? Érdekes adatképen csak azon egyet említjük meg, hogy Magyarországon az „írók és művészek“ rovatába az legutolsó összeírás szerint kilenczezer jut, de rovatba vannak azonban sorozva a tanítók is, még pedig oly tág értelemben, hogy a nyelv-, táncz- és vívómesterek is belefoglalvák. E statistikai értekezés után fölolvasá a titoknak azon bizottság jelentését, mely a fölállítandó állandó statistikai bizottság működéseinek körvonalazására küldetett volt ki. E működés egyik leglényegesb része a gyűjtött, rendezett, megbírált adatoknak közrebocsátása révén, az Akadémia az igazgatótanácsot megkérendőnek határozá, hogy a statistikai bizottság munkálataira évi észletet rendeljen, addig is az elnökség késznek nyilatkozik a megkívántató költségek utalványozására. Magát az állandó statistikai bizottságot azon tagok fogják képezni, kik a programm kidolgozásával voltak megbízva; hozzájuk járul még, elnökül gr. Dessewffy Emil és tagul Hunfalvy János. Most tehát az Akadémia állandó statistikai bizottsága meg van alakulva : elnöke gr. Dessewffy Emil; alelnöke Korizmics László; tagai Csengery Antal, Galgóczy Károly, Hunfalvy Jáno , Konek Sándor, Lónyay Menyhért. E bizottság megalakulása fontos lépés az Akadémia történeteiben : új, nagy és még kevéssé mivelt mezőt nyit meg tervszerű, alapos tudományos mivelésének Ezután két levelet olvasa föl a titoknak : az egyik, Somsich Pál úrtól, jún. 14-ére Niklára, Berzsenyi Dániel síremlékének, a másik, Osterhuber József úrtól, június 11-dikére Balaton Füredre, Kisfaludy Sándor szobrának leleplezési ünnepélyére hívja meg az Akadémiát, hogy magát legalább küldöttségileg képviseltesse. A két rendbeli meghívás köszönettel fogadtatván, néhány tag mindjárt késznek is nyilatkozék az elmenetelre ; határzatta jön, hogy akik menni akarnak, csütörtökig jelentsék magukat, hogy az elnökség a szükséges intézkedéseket megtehesse. —is. — A „Budapesti Hírlap“ 97-dik szám alatti hivatalos értesítőjében megjelent hirdetés szerint, néh. Rhédey László végrendeleti örököseinek kivonatához képest, — az annak hagyatékához tartozó s Szatmármegyében, Szatmár-Németihez közel fekvő 355 holdnyi penészleki, — továbbá a Biharmegyében Debreczentől 3 órányira a nagyváradi országút mellett fekvő 137 holdnyi bakonyszegi s az 558 holdnyi közös birtok a legelőnek VoCl* vagyis 93 hold — és az evvel szomszédos 815 holdnyi berettyó sat-mártoni birtok, mely a folyamatban levő tagosítás s a Berettyó szabályozása által még jelentékenyen növekedni is fog. — i. é. május 24-kén délelőtt 9 órakor Debreczenben a megyetörvényszék hivatalában el fog árvereztetni s több árverés nem fog tartatni. — A penészleki részbirtoknak kikiáltási ára 3050 frt; a bakonyszegi s berettyó sz.-mártoni részbirtoké pedig 50,000 frt, mely, ha ezen kikiáltási áron fölül ígéret nem létezik, nem fog elárusíttani. Megjegyeztetik egyszersmind, hogy valamint a többi, úgy ezen hagyatéki részbirtokok vételárának fele részére is kellő árvás biztosíték kimutatása mellett, hitel fog nyittatni, s hogy ajánlatok is elfogadtatnak lepecsételt levelekben, melyek Kecskés János debreczenyi közjegyző úrhoz (1. a piaczon Poroszlay ház 1. em.) f. é. máj. 24 ig beküldendők s csak az árverezés után fognak felnyittatni. Miről az illető venni kívánók a m. tudom. Akadémia, a debreczenyi s sárospataki kollégiumok s a nemzeti színház nyugdíjintézete, mint a Rhédey László végrendeleti örökösei részéről ezennel értesittetnek. — Pest, 1860. ápril 28. Hinka József m. k., magyar akadémiai ügyész. Részvét-nyilatkozatok. Nagyméltóságu grófné Midőn gróf Széchenyi István alkotó szava a lelkesedés forrását egy varázscsapással megnyitá, hogy azt nemzetiségünk elsatoyult mezején hatalmas folyammá dagassza, az önmegtagadás ezen teremtő szózatának Pozsony városa volt születési helye. Mi, kik e város nevében szólunk nagyméltóságodhoz, kik egykor boldogak valónk, hogy e drága élet legfényesb mocczanatainak annyiszor szemtanúi lehetünk, most szivünk megereszkedett húrjain alig találunk hangot, melylyel a dicsőült gyászravatalánál mai napon összesereglett minden rendű és rangú polgártársainknak e nagy halott fölötti osztatlan bánatát nagyméltóságodnak megvigyük. — Vigasztalhatlanok volnánk e nagy veszteség fölött, ha azon nemzeti érzésben, melyet erőssé ő nevelt, azon köztiszteletben, mely az éber bánat őszinte följajdulásaiban minden szivet egyesitett, zálogát nem birnák azon megnyugvásnak, hogy e nagy férfinak csupán hullája az, a mit tőlünk az egek megtagadnak. Nagyméltóságodat, kiben a földi kellem a mennyei erénynyel oly csodálatosan párosult, hogy e nagy férfi ernyedetlen munkásságának öröm és hi közepette mindvégig nyugpontul szolgáljon, e veszteség nagysága mint nőt és anyát kétszeresen sújtja, de mert a közrészvét és oly vigaszteljes és határtalan, mint azon szeretet, mely e nagy férfit nagyméltóságodhoz kapcsoló, hitté válik bennünk a remény, hogy midőn polgártársaink részvétteljes érzelmeinek kinyilatkoztatásával nagyméltóságod bánattelt szivéhez közeledünk , fájdalmunkat, melyet tell hiven tolmácsolni nem képes, nagyméltóságod megérté. Mély tisztelettel maradván nagyméltóságodnk Pozsony ápril 30-án, 1860. alázatos szolgái Pozsony városa közönsége. Nagyméltóságu grófné! A legnagyobb magyar — kitől ez árva hazát talán csak azért foszták meg oly véletlen az egek, hogy azon közfájdalom láttára, mely a dicsőült sírjától megválni nem bir, e szivszoritó érzelmi vegyületek csodálatos öszhangzatában vigasztalólag gyönyörködhessenek, — nincs többé! Midőn mi e gondolat súlya alatt leroskadtan közeledünk nagyméltóságodhoz , hogy bánatunk égető könyeivel mutassuk be mi is azon részvételt, melylyel nagyméltóságodnak e veszteség nagysága fölötti méltó fájdalmában őszintén osztozunk, vigasztaló angyal gyanánt emel föl bennünket azon gondolat, hogy gróf Széchenyi István bár meghalt, de műveiben, melyek a nemzetnek egy szebb jövendőt alkotanak, s legközelebb fiaiban, kik fölött egy nemzet szeretete s egy köztiszteletben álló anya erénye állanak őrt, köztünk még mindig él s mindenkor élni fog. Megkülönböztetett mély tisztelettel maradván Pozsony, apr. 30. 1860. a pozsonyi kaszinó. Különfélék. — Hallomás szerint a magyar Akadémia elnöksége a Dunagőzhajósági társaság irányában már megtette a háztelkek megcserélése iránti lépést. Az Akadémia ajánlatai nagyon méltányosaknak mondatnak. Kíváncsian várjuk az eredményt. A Danages hajózási társaságnak feladatán kívül fekszik, pénzét költséges építkezésekbe verni. De most építkezni sem akar. Nem tehet czélszerűbbet, mint ha cserél. A kapandó telekből négy házhely telik. Ha egyre épít is a társaság, a többi háromnak mindjárt akad jó vevője, így pénze is visszakerül a társaságnak és háza is lesz. Részvényesei bizonyosan helyeselni fogják ezen eljárást. Eddig is hiába hevert pénzek az üresen álló háztelekben — és ezen pénznek bizony nem ez a czélja és rendeltetése. — Özv. gr. Széchenyi Istvánné eddigi bécsi lakását fölmondta s a jövő hónaptól kezdve nyáron Czenken, télen Pesten fog lakni. — Dr. Gutzman Rudolftól igen érdekes röpirat jelent meg : „Gróf Széchenyi István a döblingi magán-tébolydában.“ Eredetileg németül volt írva s B. J. fordította magyarra. Jellemző és megható részletek az ,élve eltemetkezett nagy férfi életéből. — A beszéd, melyet Geduly Lajos pozsonyi ág. hitv. lelkész a Széchenyi tiszteletére Pozsonyban máj. 31-n rendezett gyászünnepély alkalmával mondott, nyomtatásban is megjelenvén, 20 ujkron kapható. Czime: „A keresztény hazafi képe;“ igéi pedig (Apost. csel. 6, 8.): „István pedig, mivel hogy teljes vala hittel és erővel, a nép között nagy csodákat és jeleket cselekszik vala.“ — Mindszenty Gedeontól és Zsasskovszky Endrétől gyászének jelent meg Széchenyi halálára . Mindszentytől van a szöveg, Zsasskovszkytól a dallam a férfihangra. Remélhetőleg a pesti műárusoknál is k ható lesz. — B. Patheánytól Sziggeten és környékén a szülködő horvátok részére begyült adakozásokat, melyekért 30 krra rúgnak, átvettük. Ugyanazon czélra Vekéröl (Zemplénmegyében) 4 írtra terjedő adakozások keztek hozzánk. Mind a két összeget e szűkölködő kátok számára működő országos sorshúzási bizotti rendelkezése alá bocsátottuk. Az ág. hitv. pestvárosi esperesség tegnaphétfő délután gyűlést tartván, az újongválasztott esper felügyelő, Kubinyi Ferencz elfoglaló elnöki székét. Je voltak az esperesség valamennyi egyházának képvisei kivéve a pesti tót egyházéi, melynek papja Podhraczi mint tudva van, a septemberi pátenst elfogadta volt. gyűlés főbb határozatai következők : a múltra fát; borittatván,a pesti tót egyház levélben értesittetik, hogy visszatérés útja számára nyitva áll; a központi bizotts april 18-kai határozatai fölolvastatván, az erperess ezekhez tartja magát, e bizottság elnökségének részletet szavaz s további működésre kéri föl mindaddigi mig a superintendens választása megtörténvén, a kerül teljesen rendezve lesz. b. Prónay Albert kerületi felgyelő fölszólittatik, tegye meg a superintendensi válás tágra a szükséges intézkedéseket. A cs. k. kormány ált kinevezett adminisztrátor, Valka ur netáni rendeletei e után is mellőzendők. — Benedek tsznagy ur a tegnap esti vasúti vonat, Bécsbe utazott. — A brosi „Fortschrittában ez fordul elő: „Dem Ferenc», 1848-ban igazságügyi miniszter, egyik legngyobb magyar jogtudós, pártjától ösztönöztetve, emlékiraton dolgozik, mely Magyarország történeti igénye az összes birodalom szükségeivel öszhangzásba hozza oly magyar alkotmány körvonalait rajzolja le, mely polgári elemnek a maga illetékes helyét kijelöli.“ Hogy bécsi lapok a mi férfiainkról és ügyeinkről itt éléket írnak, azon fájdalom nem csodálkozhatunk; de igeni méltán megbotránkozunk a fölött, hogy akadt két pest lap, mely ez éretlen beszédet átvette, még pedig az egyik „igen érdekes tudósítás“képen! Megbotránkozunk különösen a magyar Upon, mivel ennek vezetői maga is tökéletesen meg lehetett győződve, legalább meg kellett lennie győződve a felől, hogy a közlött hit merőben alaptalan. ” A nyíregyházi ág. hitv. egyház világi alöljárósági részéről következő nyilatkozat érkezett hozzánk: „Nyíregyháza város közönségét, kiválólag annak ág. evang hitvallású Borsosait érdeklőleg e lapok hasábjain, de más lapokban is fordultak elő, elszórva egyes czikkecskék. A nagy közönség némi tájékoztatásául legyen megjegyezve, hogy helyben két ág. hitv. egyház van u. m., s régi autonom, és az 1860. évi apr. 1-én a cs. k. miniszteriális bizottmány befolyásával szervezett uj egyház. — Amannak élén főt. E.V. alesperes és lelkész, a nép egyetemlegessége által 1859. jul. 12 én megválasztott presbyteriummal, fölügyelővel s az emennek élén az egyházbiróságilag elmozdított, de egy h. hitv. bizottmány által visszahelyezett J. L. lelkéssszel s 2500 választóképes egyháztag közül a választásban csupán 400 taggal résztvett új egyház részéről megválasztott presbyteriummal. A különválás megtörtént, tettleg azonban a máj. 17-kén megtartott autonom egyházi közgyűlésben hajtatott végre, s határozatta lön, miszerint 1. a gyülekezet mind hazálig a régi autonóm szerkezetben megmarad, az egy időre tettleg megakadályozott szerves életét folytatja; 2. a felügyelő, gondnok s a presbyterium köteleztetik az egyház kormányzását folytatni; 3. a lelkész és a tanítók állása biztosittatik, azon kikötéssel, hogy az autonóm egyház hívei maradnak; 4. egyházkerületi felügyelőül Zsedányi ő mga, superintendensül. Máday Károly úr nyerte a közszavazatot.“ — Nagykőrösi rendes levelezőnk irja : „Reményi máj. 18 án távozott el városunkból. Hangversenyt máj. 17-én adott válogatott közönség előtt, furadásig tömött teremben , s hogy a lelkesedés itt sem volt kisebb, mint a haza többi városaiban, melyeket megjárt, mondanom se kell. És mi mégis hiszzük , hogy diadalútjának egyik feledhetlenebb napja lesz a körösi. Szerették fesztelen kedélyét, imádták művészetét mindenütt, de azt, mit Körösön föltalált, másutt hiábn kereste volna. Azt a dalt értem, melylyel Arany János megénekelte, s mely a Liszthez írottnál annyival szerencsésebb, mert rokon keblekre talált. Fogja e a magyar közönség nyomtatva olvasni, nem tudom, — de hogy Reményi babérjai közt e levélre büszke lehet, azt mondhatom. E verset a költő azon lakomán nyújtá át — mint emléklapot — melyet a művész tiszteletére szives házigazdája, Farkas Elek tegnap estre rendezett.“ — A „Wanderer“nek írják Debreczenből május 17 éről: „Hamis hírek megelőzése végett sietik a tegnap esti 11 órakor történt kihágásról következő biztos jelentést tenni: Az itteni helvét vallású collegium tanulói tegnap az itteni erdőben majálist tartottak és a tanároktól kísértetve, esti 9 órakor tértek haza. Hat vénebb diáknak sikerült e közben észrevétlenül hátramaradó, és sakkal több bort inni, mint amennyit megbírtak volna. Ily állapotban érkeztek esti 11 órakor a városba, itt ott néhány ablakot betörtek, énekeltek és ellenállótok a városi biztonsági őrségnek, mely végre erősítést nyerve elfogta őket, de mielőtt bevitték volna őket, elillantak és a kollégiumba menekültek. Itt meghunták az iskolai harangot, mire az őrség jelentse után a kihágók befogására két század katona rendeltetett ki a gr. Khevenhüller-gyalogezredből. A nagyobb számmal összecsoportosult diákok ellenszegültek társaik elfogatásának, míg végre a katonaságból egy tized tüzet adott, mire a tömeg szétfutott és a kihágók elfogattak. A tüzelés oly kímélettel történt, hogy senki sem sebesült meg. Az ügy fölött most egy tanári és katonai vegyes bizottmány tart vizsgálatot.“ — Miskolczon következő fölhívás jelent meg nyomtatásban: „Folyó év május hó 31-én Miskolczon a nemzeti színház helyiségeiben jótékony czélutánezviga-om rendeztetik, melynek jövedelme ínséggel küzdő horvátországi testvéreink nyomorának enyhítésére lesz szentelve. Egy rokon nép sóhajtása hangzik felénk a szenvedések örvényiből. Századokon át közös testvériség szent kötelékei fűzték őket hozzánk, hiv osztályosait jó és balsorsunknak. Az idők szelleme kétszeresen ösztönöz most, hogy fájdalmukra a távolból is részvevő kebellel gondoljunk s kényeiket a minnyájunkat egyesítő s erősítő szeretet áldozatával letölteni aiessünk. — Köz emberbaráti érzés s nemzeti egyéni körülményeink egykép buzdítsák honfiainkat a honleányainkat a nemes czélú áldozatra! Önkényen adakozások köszönettel vétetnek, s e czélból a jegyek áruhelyein