Pesti Napló, 1860. május (11. évfolyam, 3067-3091. szám)

1860-05-23 / 3085. szám

PEST, május 22. (Fk.) Több felöl azon hír érkezik, miszerint Anglia nem ellenzi a keleti kérdés fölötti ta­nácskozást és hogy a pétervári angol követ nem „tiltakozott** Giorcsakoff hg nyilatkozata ellen, hanem csak azt jegyzé meg, miszerint azon ténybeli adatok, miket a herczeg a török­­honi keresztények helyzetére nézve fölhozott, nincsenek öszhangzásban azon tudósításokkal, miket az angol kormány ugyan­ e tárgyban vett. E hírek elseje nagyon alkalmas arra, hogy itt ott tü­­vérmes reményeket költsön, és azért véljük szükségesnek, azt valódi értékére ve­zetni vissza. Ha valaki abból, hogy Anglia nem ellen­zi a keleti kérdés tárgyalását, azt követ­keztetné, miszerint Franczia-, Orosz-és Angol­ország közt e tárgyban máris teljes egyetértés létezik, ezt igen veszélyes csa­lódásnak tartjuk. Ellenben tökéletesen oszto­zunk azon véleményben, miszerint Anglia ko­rántsem idegen attól, hogy a nevezett két ha­talommal az egyetértés létrehozása czéljából értekezésre lépjen, és hogy nem hiszi lehetet­lennek, miszerint a keleti kérdés oly megol­dást találhatna, mely mind öt, — Angliát — mind a két császár kormányát egyaránt kie­légíthetné. Ha tehát egyfelől Anglia szóban álló nyilatkozatát nem akarnók túl­becsültetni, még­sem ismerjük félre annak fontosságát és nem tagadjuk azt, hogy egy arrangement kiindulási pontját képezhetné. A közlemény maga hivatalos színezettel nem bír ugyan, és meglehet, hogy hitelessége in­nen onnan kétségbe fog vonatni, de azért még­sem kétkedünk rajta, miszerint abban az angol politika legalább lényegében hiven vissza van adva. Angol- és Oroszország — az igaz — kele­ten régi vetélytárs és még igen sokáig az fog maradni, hanem e vetélkedés színhelye talán nem annyira a mi világrészünk, mint inkább Ázsia. Azonkívül Londonban igen jól tudják, miszerint az angol kormány elláthatlan kime­netelű krízist idézne elő, ha Oroszország ellen oly perc­ben lépne föl, a­midőn e hatalom Francziaország föltétlen gyámolítására szá­molhat. Hiába mondják, miszerint a franczia kor­mány több helyütt szorul Anglia támogatásá­ra is, nevezetesen Olaszhonban,­­ mert a­mit Anglia Olaszhon érdekében tesz, azt nem Francziország kedvéért teszi, hanem azért, mert Anglia érdeke úgy kívánja, és mert akkor sem cselekedhetnék másként, ha Fran­­cziaország más után járna. Anglia gyámolítá­­sáról Olaszhonban tehát III. Napóleon amúgy is biztosítva van, és ez reá nézve nem lehetne ok, hogy az angol kormánynak valami enged­ményt tegyen. Olaszhonban — hogy csak e mellett ma­radjunk— csak egy veszélyes ellene van Fran­­cziaországnak és ez — Ausztria. Tehát arra kell­ törekednie, hogy Ausztria önkényt vo­nuljon ki Oroszhonból, vagy — miután erre nincs kilátás — oly szövetségest kell keresni, mely épen Ausztria ellenében különösen jó szolgálatot tehet és ez — Oroszország. Mindezt Londonban igen jól tudják, — tud­ják, hogy Anglia hiába kisértené meg e percz­ben, Napóleont az orosz szövetség mellől elté­ríteni, valamint a két császár elleni nyílt ellen­szegülés sem biztat valami nagy siker kilátá­sával. Nagyon természetesnek találjuk tehát — akár kimondta Russell, akár csak gondolta — hogy Anglia mindent el fog követni, hogy ne izoláltassék, hogy, ha már egyik oldalon nem akadályozhat egyet mást, ami rá nézve nem a legkellemesb, legalább a másikon húzzon mi­nél nagyobb előnyt, hogy — ha már magát a kárt el nem háríthatja — legalább a kár­pótlásra nézve ne szenvedjen rövidséget. Ez a mi nézetünk azon politikáról, melyet Anglia a legközelebbi időben a keleti ügyre nézve valószínűleg követni fog, és melyre egyebek közt azon hír is utalni látszik, misze­rint a két nyugati kormány vonatkozásaiban néhány nap óta föltűnő javulás vehető észre. Csalódtunk-e, midőn múlt vasárnapi szá­munkban azt mondtuk, miszerint osztrák-an­­gol-porosz szövetséget illetőleg, Anglia csat­lakozása legkevésbbé sem biztos? Hogy pe­dig Anglia nélkül ez ellenszövetség nem kép­zelhető, úgyis magától érthető. Megjegyzésre méltó ténynek és szintén a mi nézetünk megerősítésének tartjuk azt is, hogy Prokesch bárónak meghagyatott, miszerint Stambult el ne hagyja. Ugyanis jól értesült személyek azt állítják, miszerint a báró terve­zett „szabadsági“ utazásának különös czélja volt. Hat.i.azon alkudozások sikerülnek,mik­nek következtében az orosz-franczia egyezkedés orosz-franczia-osztrákká tágittatott volna, a bárónak, mint a keleti viszonyok alapos is­merőjének Párisba kellett volna mennie, hogy a részletes alkudozásokban Ausztriát képvi­selje. Innen következtethetni, mit jelent az, hogy a tudós báró egyelőre Szambulban marad. Jelenleg, úgy látszik, még csak Orosz­, Franczia és Angolország közt folynak bizal­mas szóváltások, a többi két hatalom pedig alkalmasint csak akkor fog a tanácskozásban részt venni, a midőn ez a formaszerű conferen­­tia hivatalos jellemét ölti. Hanem attól kell tartani, hogy ily hivatalos értekezlet csak akkor fog egybelépni, ha a há­rom „bizalmasan“ értekező a főpontokra nézve már egyezkedett és hogy aztán a többi kettő­nek aligha döntő befolyása leend már a keleti kérdés miképeni megoldása tárgyában. Magyar tudományos Akadémia. (A bölcselmi, törvénytudományi és történelmi osztályok ülése máj. 21-én.) Konek Sándor lev. tag folytatván értekezését Ma­gyarország népességi viszonyairól, a magyarországi lakosoknak nem, kor, lakhely, vallásfelekezet és ke­reset szerinti számkülönbségeit mutogatá­s A­mi a nemet illeti, Magyarországnak 3,953,327 fi , 4,101,144 nőlakosa van s itt ezer fira 1033 (a hadsereg hozzá­vételével csak 1006) nő esik, Ausztriában általában 1046; Magyarországban tehát a főlakosság erősebben van képviselve. A házasok száma Magyarországon 3,165,352, a­kik közül férfi 1,572,496, nő pedig 1,8­92,856. Ezer fira 29, ezer nőre 90 özvegy esik; Ausztriában ezer fira 32, ezer nőre 82.­­ A kor sze­rinti különbség arányai következők. Magyarországon ezer lakosra jut: gyermek 355, fölserdült ifjú és nő a 24-ik évig 198, 24—40 éves 245, 40 - 60 éves 156, 60 éven túl levő 46; Ausztriában pedig, Magyaror­szágon kívül, jut ezer lakosra: gyermek 324, fölser­dült 205, 24—40 éves 235, 40—60 éves 180, 60 éven túl levő 56. — Áttérve a lakhelyek szerinti különbsé­gekre, ismét alkalma volt értekezőnek több vastag hibát fölmutatni a legutóbbi két összeírás adataiban. Az összeírók a városok, faluk fö jegyzésében oly ren­detlenül, önkényesen s egymástól eltérőleg jártak el, hogy míg például az 1861-diki összeírás szerint Ma­gyarországnak 95 városa van, az 1857 diki összeirás már tizenhárommal kevesebbet, t. i. 82 várost mutat ki; falu pedig van Magyarországon az 1851-diki ösz­­szeirás szerint tiz­ezeren felül, az 1857-diki szerint azonban már csak nyolczezer és néhány száz, tehát kétezerrel kevesebb, mint hat évvel ezelőtt! A házak száma Magyarországon a legutolsó összeírás szerint meg épen százezerrel kevesebb, mint az utolsóelőtti sze­rint. A magyarországi mezővárosok száma (az utolsó összeírás szerint) 638, így jut nálunk 39 □ mfdre 1 vá­ros (Csehországban 3 □ mfdre jut egy), s 1 □ mfdre 2— 3 falu. Ha azonban Magyarországon a városi, me­zővárosi és falusi helyek száma kelletinél csekélyebb, a helyett viszont e helyek annál nagyobbak és népe­sebbek. Az osztrák birodalom területét képező orszá­gok városait mind összefoglalva, a lakosság száma szerint Buda-Pest például valamennyi közt a második (mindjárt Bécs után következik), Szeged a 8-ik, Po­zsony a 13-ik, stb.­­ A vallásfelekezeti arányok úgy mutatkoznak, hogy a katholikusok 54, a helv. hitval­lásnak 18, az ág. hitvallásnak 9, a gör. n.­egyesültek 5, a gör. egyesültek 8, a zsidók 4 százalékát képezik a lakosságnak.­­ A­mi a kereset szerinti különbsé­geket illeti, az összeírás e részben is igen hibás és tö­kéletlen. Minek hozzunk föl tehát számokat, ha nem lehet rájuk építeni? Érdekes adatképen csak azon egyet említjük meg, hogy Magyarországon az „írók és művészek“ rovatába az legutolsó összeírás szerint kilencz­ezer jut, d­e rovatba vannak azonban sorozva a tanítók is, még pedig oly tág értelemben, hogy a nyelv-, táncz- és vívómesterek is bele­foglalvák. E statistikai értekezés után fölolvasá a titoknak azon bizottság jelentését, mely a fölállítandó állandó statistikai bizottság működéseinek körvonalazására küldetett volt ki. E működés egyik leglényegesb ré­sze a gyűjtött, rendezett, megbírált adatoknak közre­bocsátása révén, az Akadémia az igazgató­tanácsot megkérendőnek határozá, hogy a statistikai bizottság munkálataira évi észletet rendeljen, addig is az el­nökség késznek nyilatkozik a megkívántató költsé­gek utalványozására. Magát az állandó statistikai bizottságot azon tagok fogják képezni, kik a programm kidolgozásával voltak megbízva; hozzájuk járul még, elnökül gr. Dessewffy Emil és tagul Hunfalvy János. Most tehát az Akadémia állandó statistikai bizott­sága meg van alakulva : elnöke gr. Dessewffy Emil; alelnöke Korizmics László; ta­gai Csengery Antal, Galgóczy Károly, Hunfalvy Jáno , Konek Sándor, Lónyay Menyhért. E bizottság megalakulása fontos lépés az Akadémia történeteiben : új, nagy és még kevéssé mivelt mezőt nyit meg tervszerű, alapos tu­dományos mivelésének Ezután két levelet olvasa föl a titoknak : az egyik, Somsich Pál úrtól, jún. 14-ére Niklára, Berzsenyi Dániel síremlékének, a másik, Osterhuber József úrtól, június 11-dikére Balaton­ Füredre, Kisfaludy Sándor szobrának leleplezési ünnepélyére hívja meg az Akadémiát, hogy magát legalább küldöttségileg képviseltesse. A két rendbeli meghívás köszönettel fogadtatván, néhány tag mindjárt késznek is nyilat­kozék az elmenetelre ; határzatta jön, hogy a­kik menni akarnak, csütörtökig jelentsék magukat, hogy az elnökség a szükséges intézkedéseket megtehesse. —is. — A „Budapesti Hírlap“ 97-dik szám alatti hivatalos értesítőjében megjelent hirdetés szerint, néh. Rhédey László végrendeleti örököseinek kivonatához képest, — az annak hagyatékához tartozó s Szatmármegyében, Szatmár-Németihez közel fekvő 355 holdnyi penészleki, — továbbá a Biharmegyében Debreczentől 3 órányira a nagyváradi országút mellett fekvő 137 holdnyi bakony­­szegi s az 558 holdnyi közös birtok a legelőnek Vo­Cl* vagyis 93 hold — és az evvel szomszédos 815 holdnyi berettyó sat-mártoni birtok, mely a folyamatban levő ta­gosítás s a Berettyó szabályozása által még jelentékenyen növekedni is fog. — i. é. május 24-kén délelőtt 9 órakor Debreczenben a megyetörvényszék hivatalában el fog ár­­vereztetni s több árverés nem fog tartatni. — A penész­­leki részbirtoknak kikiáltási ára 3050 frt; a bakonyszegi s berettyó sz.-mártoni részbirtoké pedig 50,000 frt, mely, ha ezen kikiáltási áron fölül ígéret nem létezik, nem fog elárusítt­ani. Megjegyeztetik egyszersmind, hogy valamint a többi, úgy ezen hagyatéki részbirtokok vételárának fele részére is kellő árvás biztosíték kimutatása mellett, hitel fog nyit­tatni, s hogy ajánlatok is elfogadtatnak lepecsételt leve­lekben, melyek Kecskés János debreczenyi közjegyző úrhoz (1. a piaczon Poroszlay ház 1. em.) f. é. máj. 24 ig beküldendők s csak az árverezés után fognak felnyittatni. Miről az illető venni kívánók a m. tudom. Akadémia, a debreczenyi s sárospataki kollégiumok s a nemzeti színház nyugdíjintézete, mint a Rhédey László végrende­leti örökösei részéről ezennel értesittetnek. — Pest, 1860. ápril 28. Hinka József m. k., magyar akadémiai ügyész. Részvét-nyilatkozatok. Nagyméltóságu grófné­­ Midőn gróf Széchenyi István alkotó szava a lelke­sedés forrását egy varázscsapással megnyitá, hogy azt nemzetiségünk elsatoyult mezején hatalmas fo­lyammá dagassza, az önmegtagadás ezen teremtő szó­zatának Pozsony városa volt születési helye. Mi, kik e város nevében szólunk nagyméltóságodhoz, kik egykor boldogak valónk, hogy e drága élet legfényesb mocczanatainak annyiszor szemtanúi lehetünk, most szivünk megereszkedett húrjain alig találunk hangot, melylyel a dicsőült gyászravatalánál mai napon össze­­sereglett minden rendű és rangú polgártársainknak e nagy halott fölötti osztatlan bánatát nagyméltóságod­nak megvigyü­k. — Vigasztalhatlanok volnánk e nagy veszteség fölött, ha azon nemzeti érzésben, me­lyet erőssé ő nevelt, azon köztiszteletben, mely az éber bánat őszinte följajdulásaiban minden szivet egyesitett, zálogát nem birnák azon megnyugvásnak, hogy e nagy férfinak csupán hullája az, a mit tőlünk az egek megtagadnak. Nagyméltóságodat, kiben a földi kellem a mennyei erénynyel oly csodálatosan párosult, hogy e nagy férfi ernyedetlen munkásságának öröm és hi közepette mindvégig nyugpontul szolgáljon, e veszteség nagysá­ga mint nőt és anyát kétszeresen sújtja, de mert a közrészvét és oly vigaszteljes és határtalan, mint azon szeretet, mely e nagy férfit nagyméltóságodhoz kapcsoló, hitté válik bennünk a remény, hogy midőn polgártársaink részvétteljes érzelmeinek kinyilatkoz­tatásával nagyméltóságod bánattelt szivéhez közele­dünk , fájdalmunkat, melyet tell hiven tolmácsolni nem képes, nagyméltóságod megérté. Mély tisztelettel maradván nagyméltóságodn­k Pozsony ápril 30-án, 1860. alázatos szolgái Pozsony városa közönsége. Nagyméltóságu grófné! A legnagyobb magyar — kitől ez árva hazát talán csak azért foszták meg oly véletlen az egek, hogy azon közfájdalom láttára, mely a dicsőült sírjától meg­válni nem bir, e szivszoritó érzelmi vegyületek csodá­latos öszhangzatában vigasztalólag gyönyörködhes­senek, — nincs többé! Midőn mi e gondolat súlya alatt leroskadtan közeledünk nagyméltóságodhoz , hogy bánatunk égető könyeivel mutassuk be mi is azon részvételt, melylyel nagyméltóságodnak e veszteség nagysága fölötti méltó fájdalmában őszintén oszto­zunk, vigasztaló angyal gyanánt emel föl bennünket azon gondolat, hogy gróf Széchenyi István bár meghalt, de műveiben, melyek a nemzetnek egy szebb jövendőt alkotanak, s legközelebb fiaiban, kik fölött egy nemzet szeretete s egy köztiszteletben álló anya erénye állanak őrt, köztünk még mindig él s min­denkor élni fog. Megkülönböztetett mély tisztelettel maradván Pozsony, apr. 30. 1860. a pozsonyi kaszinó. Különfélék. — Hallomás szerint a magyar Akadémia elnöksége a Dunagőzhajósági társaság irányában már megtette a ház­telkek megcserélése iránti lépést. Az Akadémia ajánla­tai nagyon méltányosaknak mondatnak. Kíváncsian várjuk az eredményt. A Danages hajózási társaságnak feladatán kívül fekszik, pénzét költséges építkezésekbe verni. De most építkezni sem akar. Nem tehet czélszerűbbet, mint ha cser­él. A kapandó telekből négy házhely telik. Ha egyre épít is a társaság, a többi háromnak mindjárt akad jó vevője, így pénze is vissza­kerül a társaságnak és háza is lesz. Részvényesei bizonyosan helyeselni fogják ezen eljárást. Eddig is hi­ába hevert pénzek az üresen álló háztelekben — és ezen pénznek bizony nem ez a czélja és rendeltetése. — Özv. gr. Széchenyi Istvánné eddigi bécsi laká­sát fölmondta s a jövő hónaptól kezdve nyáron Czenken, télen Pesten fog lakni. — Dr. Gutzman Rudolftól igen érdekes röpirat jelent meg : „Gróf Széchenyi István a döblingi magán-téboly­dában.“ Eredetileg németül volt írva s B. J. fordította magyarra. Jellemző és megható részletek az ,élve elte­­metkezett nagy férfi életéből. — A beszéd, melyet Geduly Lajos pozsonyi ág. hitv. lelkész a Széchenyi tiszteletére Pozsonyban máj. 31-n rendezett gyászünnepély alkalmával mondott, nyom­tatásban is megjelenvén, 20 ujkron kapható. Czime: „A keresztény hazafi képe;“ igéi pedig (Apost. csel. 6, 8.): „István pedig, mivel hogy teljes vala hittel és erővel, a nép között nagy csodákat és jeleket cselekszik vala.“ — Mindszenty Gedeontól és Zsasskovszky Endrétől gyászének jelent meg Széchenyi halálára . Mind­szentytől van a szöveg, Zsasskovszkytól a dallam a férfihangra. Remélhetőleg a pesti műárusoknál is k ható lesz. — B. Patheánytól Szig­­geten és környékén a szül­ködő horvátok részére begyült adakozásokat, melyek­ért 30 krra rúgnak, átvettük. Ugyanazon czélra Veké­röl (Zemplénmegyében) 4 írtra terjedő adakozások keztek hozzánk. Mind a két összeget e szűkölködő k­­átok számára működő országos sorshúzási bizotti rendelkezése alá bocsátottuk.­­ Az ág. hitv. pestvárosi esperesség tegnap­­hétfő délután gyűlést tartván, az újon­­­gválasztott esper felügyelő, Kubinyi Ferencz elfoglaló elnöki székét. Je voltak az esperesség valamennyi egyházának képvisei kivéve a pesti tót egyházéi, melynek papja Podhraczi mint tudva van, a septemberi pátenst elfogadta volt. gyűlés főbb határozatai következők : a múltra fát; borittatván,a pesti tót egyház levélben értesittetik, hogy visszatérés útja számára nyitva áll; a központi bizotts april 18-kai határozatai fölolvastatván, az erperess ezekhez tartja magát, e bizottság elnökségének r­ész­letet szavaz s további működésre kéri föl mindaddigi mig a superintendens választása megtörténvén, a kerül teljesen rendezve lesz. b. Prónay Albert kerületi fel­gyelő fölszólittatik, tegye meg a superintendensi válás tágra a szükséges intézkedéseket. A cs. k. kormány ált kinevezett adminisztrátor, Valka ur netáni rendeletei e után is mellőzendők. — Benedek tsznagy ur a tegnap­ esti vasúti vonat, Bécsbe utazott. — A brosi „Fortschrittában ez fordul elő: „Dem Ferenc», 1848-ban igazságügyi miniszter, egyik legn­gyobb magyar jogtudós, pártjától ösztönöztetve, emlék­iraton dolgozik, mely Magyarország történeti igénye az összes birodalom szükségeivel öszhangzásba hozza oly magyar alkotmány körvonalait rajzolja le, mely polgári elemnek a maga illetékes helyét kijelöli.“­­ Hogy bécsi lapok a mi férfiainkról és ügyeinkről itt élé­ket írnak, azon fájdalom nem csodálkozhatunk; de igeni méltán megbotránkozunk a fölött, hogy akadt két pest lap, mely ez éretlen beszédet átvette, még pedig az egyik „igen érdekes tudósítás“képen! Megbotránko­zunk különösen a magyar Upon, mivel ennek vezetői maga is tökéletesen meg lehetett győződve, legalább meg kellett lennie győződve a felől, hogy a közlött hit merő­ben alaptalan. ” A nyíregyházi ág. hitv. egyház világi alöljárósági részéről következő nyilatkozat érkezett hozzánk: „Nyír­egyháza város közönségét, kiválólag annak ág. evang hitvallású Borsosait érdeklőleg e lapok hasábjain, de más lapokban is fordultak elő, elszórva egyes czikkecs­kék. A nagy közönség némi tájékoztatásául legyen meg­jegyezve, hogy helyben két ág. hitv. egyház van u. m., s régi autonom, és az 1860. évi apr. 1-én a cs. k. minisz­teriális bizottmány befolyásával szervezett uj egyház. — Amannak élén főt. E.V. alesperes és lelkész, a nép egye­temlegessége által 1859. jul. 12 én megválasztott pres­­byteriummal, fölügyelővel s az emennek élén az egyház­­biróságilag elmozdított, de egy h. hitv. bizottmány által visszahelyezett J. L. lelkéssszel s 2500 választóképes egyháztag közül a választásban csupán 400 taggal részt­­vett új egyház részéről megválasztott presbyteriummal. A különválás megtörtént, tettleg azonban a máj. 17-kén megtartott autonom egyházi közgyűlésben hajtatott vég­re, s határozatta lön, miszerint 1. a gyülekezet mind ha­zálig a régi autonóm szerkezetben megmarad, az egy időre tettleg megakadályozott szerves életét folytatja; 2. a felügyelő, gondnok s a presbyterium köteleztetik az egy­ház kormányzását folytatni; 3. a lelkész és a tanítók ál­lása biztosittatik, azon kikötéssel, hogy az autonóm egy­ház hívei maradnak; 4. egyházkerületi felügyelőül Zse­­dányi ő mga, superintendensül­­. Máday Károly úr nyerte a közszavazatot.“ — Nagykőrösi rendes levelezőnk irja : „Reményi máj. 18 án távozott el városunkból. Hangversenyt máj. 17-én adott válogatott közönség előtt, furadásig tömött terem­ben , s hogy a lelkesedés itt sem volt kisebb, mint a haza többi városaiban, melyeket megjárt, mondanom se kell. És mi mégis hisz­zük , hogy diadalútjának egyik feled­­hetlenebb napja lesz a körösi. Szerették fesztelen kedé­lyét, imádták művészetét mindenütt, de azt, mit Körösön föltalált, másutt hiáb­n kereste volna. Azt a dalt értem, melylyel Arany János megénekelte, s mely a Liszthez írottnál annyival szerencsésebb, mert rokon keblekre ta­lált. Fogja e a magyar közönség nyomtatva olvasni, nem tudom, — de hogy Reményi babérjai közt e levélre büszke lehet, azt mondhatom. E verset a költő azon la­komán nyújtá át — mint emléklapot — melyet a művész tiszteletére szives házigazdája, Farkas Elek tegnap estre rendezett.“ — A „Wanderer“nek írják Debreczenből május 17 éről: „Hamis hírek megelőzése végett sietik a tegnap esti 11 órakor történt kihágásról következő biztos jelen­tést tenni: Az itteni helvét vallású collegium tanulói tegnap az itteni erdőben majálist tartottak és a tanárok­tól kísértetve, esti 9 órakor tértek haza. Hat vénebb diák­nak sikerült e közben észrevétlenül hátramaradó, és sakkal több bort inni, mint a­mennyit megbírtak volna. Ily állapot­ban érkeztek esti 11 órakor a városba, itt ott néhány abla­kot betörtek, énekeltek és ellenállótok a városi biztonsági őrségnek, mely végre erősítést nyerve elfogta őket, de mielőtt bevitték volna őket, elillantak és a kollégiumba menekültek. Itt meghunták az iskolai harangot, mire az őrség jelent­se után a kihágók befogására két század ka­tona rendeltetett ki a gr. Khevenhüller-gyalogezredből. A nagyobb számmal összecsoportosult diákok ellenszegül­tek társaik elfogatásának, míg végre a katonaságból egy tized tüzet adott, mire a tömeg szétfu­tott és a kihágók elfogattak. A tüzelés oly kímélettel történt, hogy senki sem sebesült meg. Az ügy fölött most egy tanári és ka­tonai vegyes bizottmány tart vizsgálatot.“ — Miskolczon következő fölhívás jelent meg nyom­tatásban: „Folyó év május hó 31-én Miskolczon a nem­zeti színház helyiségeiben jótékony czélu­tánezviga-­­­o­m rendeztetik, melynek jövedelme ínséggel küzdő horvátországi testvéreink nyomorának eny­hítésére lesz szentelve. Egy rokon nép sóhajtása hangzik felénk a szenvedések örvényiből. Századokon át közös testvériség szent kötelékei fűzték őket hozzánk, hiv osz­tályosait jó és balsorsunknak. Az idők szelleme kétsze­resen ösztönöz most, hogy fájdalmukra a távolból is részvevő kebellel gondoljunk s kényeiket a minnyá­­junkat egyesítő s erősítő szeretet áldozatával letölteni aiessünk. — Köz emberbaráti érzés s nemzeti egyéni körülményeink egykép buzdítsák honfiainkat a honleá­nyainkat a nemes czélú áldozatra! Önkény­­en adakozások köszönettel vétetnek, s e czélból a jegyek áruhelyein

Next