Pesti Napló, 1860. szeptember (11. évfolyam, 3167-3191. szám)

1860-09-01 / 3167. szám

n­ü­l eleget tenni a nemzet, midőn a fővárosban szín­házat alapított. Közönség közönséget vonz, mint a pénz magához húzza a pénzt, s nekünk, a­kiknek a szín­ház nem puszta mulatság, iparkodnunk kell, hogy legyen egy hely, a­hol a vidékről bejövő rokon s az itt széttekintő idegen együtt láthasson bennünket. — Nem tartózkodtunk elmondani e pár észrevételt; a „Szózat“ halhatatlan írója lebegett előttünk, „a kit nagy é s kicsiny­ben érdekelt a hon.“ — A­mi az előadást illeti, a ven­­dégművésznő a pikánt kis vígjátékban kedélyesen ját­szott . F e 1 e k­­ ur szinte, csakhogy néhol kissé vontatva. — A balletben Tót Soma sok komikai erőt fejtett ki; érdemlett tapsokban részesült Rotter Mari k. a. is; csupán azon kell iparkodnia, hogy e tapsok ne csupán a lábikrák aczélos rugékonyságát s a karcsú derék könnyű lebegését, hanem az arcz hóditó játékát is illessék. — Szept. 1-jére van kitűzve : „Ilka és a huszár to­­borzó“ opera 3 fölv. Doppler F.-től. Kényszerű nyilatkozat. Az átalakított „Nép Újsága“ 2., 3. és 4-ik számaiban, „brassói magyarok“ czim alatt egy történeti beszély közöltetik az én nevem alatt; igaz, hogy én egy ily czimü népbeszélyt Magyar Mihály úrnak mint akkori tulajdonos és ideiglenes szer­kesztőnek ez év elején küldöttem, de mivel a lapban az ő vezetése alatt meg nem jelent, azt tőle egy magánle­vélben visszakértem, azonban úgy látom, későn. Az érin­tett beszély czime alatt egy oly érthetlen halmaz jelent meg az említett számokban, mit magaménak sehogy sem ismerhetek el, mert oly czikkel a t. közönség előtt meg­jelenni szégyenlenék , annál inkább, minthogy 14 év óta közlött egyes dolgozataimért magamat szégyeneim nem volt okom. Én azt hiszem, hogy egy szerkesztőnek joga van a rendelkezése alatti dolgozatokat közölni, vagy nem, de azok iveit sorokra és pedig érthetlenül és elferdítve torzítani, soha , és mivel ily visszaélések megtorlására a sajtótörvényben ezikk nincs, csak e nyilvános óvással őrizhetem meg becsületem a könnyelmű firkászság gya­nújától, mely óvásomat, hiszem minden az irói becsületet védő lapok tisztelt szerkesztői közölni fognak. Temes­váron, aug. 22-én 1860. Ötevényi. Politikai események. ANGOLORSZÁG, London, aug. 27. A Savoya és Nizza bekeblezése ügyében adott feleletében lord Palmersten a közelebbi ülés folytán jónak látott egy helyet módosítani. A módosító nyilatkozat így szól: „Hogy nyerték meg a savoyai nép szavazatát, nem kell mondanom.“ A „Times“nek írják Hongkongból, júl. 8-káról: „Lord Elgin és Gros báró Sanghaiból a tengeri és szá­razföldi erő parancsnokait a Pecseli öbölbe követték. Nagyon félnek, hogy a követek jelenléte éjszakán azon gyanúra ad okot, hogy megint hasztalan alkudozásokba akarnak bonyolódni, holott mindenki meg van a felől győződve, hogy a chinaiak el vannak határozva a h­arcz­­ra. Parancs van kiadva, hogy a két Kiang kormányzóját, a­ki nem rég Sanghaiba menekült, küldjék Pekingbe vasra verten. A lázadók jelen állásáról ellenkező hírek keringenek, de úgy látszik, hogy előhaladnak. S még Suesét is megszállva tartják. Néhány hithirdető Sanghai­ból meglátogatta őket nem­rég. A lázadók eredeti vezére még él s Nankingban parancsnokol. Fucsóban komoly verekedés támadt a kantoni és csuhai emberek közt, de helyreállíták a rendet. Brit hajó jelenléte az összes ki­kötőkben igen óhajtandó. Az angol konzul útban van Swatcba, a­hol még nagy szükség van jelenlétére s a­hol jó szolgálatokat tehet, egy hadi­hajóval háta mögött, ha­­bár kineveztetése China iránti viszonyaink tekintetéből merő anomália. Kanton csöndes, de mindjárt gyanús, mi­helyt császári csapatok jelennek meg közelében, állító­lag azon czélból, hogy az ország belsejébe vonuló láza­dókat fékezzék, de valószínűleg azért, hogy azon veresé­get, melyet a chinaiak szerint a szövetségesek megint szenvedni fognak a Peihon, fölhasználják. Ugyancsak a Timesban megtámadják lord Pal­­merstonnak a dariai szoros tárgyában tett nyilatko­zatát, mint a történet meghamisítását. Lord Palmer­ston, mond a Times, így adá elő a dolgot : 1852 előtt egy dr Cullen nevű vállalkozó alföldi fölmérte a da­riai szorost s alkalmasnak találta azt csatorna építé­sére. A következő évben Anglia, Francziaország és a szövetséges államok vizsgálatot tétettek. Gisborne, a társaság mérnöke, kivihetlennek találta a tervet, a Cordillerák miatt, melyek a szoroson átvonulnak s tízszerte magasabbak, hogy sem csatornát lessen ke­resztülvinni , s igy az angol kormány nem akar részt venni e vállalatban. A dolog valódi állása, mind a „Times", következő: 1851-ben az amerikaiak jó közlekedési utat állítottak, nagy részint vizen, Nicaraguán által s rendesen sok ezer utast szállítottak New-York és California közt. A társa­ság, melynek ez újra engedménye volt, azon gondolatra jött, hogy a rég óhajtott csatornát létesíti. Childe ezre­des, new-yorki álladalmi főmérnök bízatott meg a nivel­­lírozással és költségvetéssel s javaslatot lord Malmes­bury szakértőkkel, mint nevező, megvizsgáltató. Hely­benhagyták. Sir Henry Bulwer, akkor washingtoni követnek nagy érdeke volt részt venni a tervben, s kikötő , hogy az aláírás a tőke fele részére néz­ve, Angliának tartassák föl. A newyorki társulat tehát biztosokat külde Londonba, a­hol a dolog közpártolás­ban részesült. Midőn a kedvező hangulat a legnagyobb fokra emelkedett, megjelent bizonyos dr Cullen (közbe­­vetőleg mondva, egykor Napoleon Lajos házi­gazdája Londonban), s azon állítással lépett föl, hogy igen köny­nyen kivihető csatornás vonalt talált föl a dániai szoro­son. A­ki a vidéket ismeri, nem adott hitelt neki, mert tudva van, hogy a Cordillerák végig vonulnak az egész földszoroson, s hogy az indiánok nem engedik, hogy fe­hér ember járjon által területükön. Cullen azonban azt mondá, hogy neki szabad a keresztülutazás, mivel egy főnök leányát vette nőül, és sikerült neki sir Ch. Fox, Henderson és Brassy urakat megnyernie, úgy hogy pénzt tettek össze, s őt egy mérnök kíséretében visszaküldék a hely­színen teendő vizsgálat és a végett, hogy az uj­­granadai kormánytól a szükséges engedményt eszkö­zölje ki. Ezen mérnök Gisborne Lionel ur volt. — 1852. áprilban ment el s augusztusban tért vissza, s közzé ten egy jelentést csodálatos fölfedezésér­ől, hogy hajózható csatornára csakugyan könnyen létesíthető vo­nalat talált föl. Ezen fölfedezést azonban egészen önál­­lólag téve, miután Cullen nem tarta megadott szavát, hogy kalauzolta volna őt, sőt Gisborne szerint sohasem is ment keresztül az az ur a szoroson. Most minden más vonallal fölhagytak s az angol és amerikai kormány ex­­peditiót küldött a helyszínére. A helyszínen azonban mr Gisborne nem volt képes kimutatni azon völgyi utat, me­lyet fölfedezett s a társaság egy része lázban, éhen és az indiánok megtámadása következtében elveszett. A­kik visszatértek, beadták a kormánynak jelentéseket, mely azonban sohasem jelent meg. Gisborne úrról azután nem hallottunk egyebet, csupán hogy a kormány mérnökké nevezte ki a vöröstengeri távirodánál stb. FRANCZIAORSZÁG, Napóleon herczeg, mint aug. 27-dikéről írják, Svájczból visszaérkezett Parisba, azonban nemsokára Angliába akar kirándulni a „Cas­­sord“ hajón. A herczeg, mint írják, a legszigorúbb in­­cognitóban teend körutat a mezőgazdaságot űző kerüle­tekben, s ott állítólag a nagy példány­ gazdaságokat fogja tanulmányozni.­­ A marseillei „Semaphore“ tudósításai szerint aug. 11-dikén a bejruti kikötőben nem kevesebb ha­salt 25 hadihajónál az európai népek részéről. Az új meg új hadihajók érkezése szakadatlan lőpor-durrog­­tatást idéz elő. A törökök és a drúzok a „Semaphore“ szerint abban a nézetben vannak, hogy csupán az an­golok nem értik a tréfát; a többi tengeren járó népek csak puffogatásban mesterek. — Párisban két új gyalogezrednek Szíriába küldé­séről beszélnek , hogy a hatalmak beleegyezésével-e, nem tudni. Egy dandártábornok is megy oda. Beau­fort d’H­a­u­t­p­o­u­­ nevezetesen osztálytábornokká léptettetvén elő, többé az ezredesekkel nem érintkez­­hetik közvetlenül.­­ Az „Uiloa“ és „Eldorado“ gőzfregátok, mint po­rosz lapoknak írják, f. hó 23-dikán 84 tengerészszel, 700 katonával és 400 tonnát tevő lőszerekkel és löve­­gekkel C­h­i­n­á­b­a indultak.­­ A pápai kormányt, hír szerint, Párisból hivatalo­san értesítették volna már, hogy ha szinte a franczia hadak Rómában maradnak is, Goyon tánok ottani állomására nem fog visszatérni többé, hanem a csapa­tok fölötti főparancsnokságot az őt ideiglen­esen fel­váltott D­e n­o­u­e­thnek fogja vinni.­­ Az „Ami de la Religion“ a pápának egy június 27-én kelt levelét teszi közzé, melyben a sz. atya az orleansi püspöknek a „pápai souverainitás“ról írt munkája felöl a legelismerőbb és legmelegebb sza­vakban nyilatkozik. A levél így szól a többi közt: „Azon súlyos gondok közepett, melyekkel a boldog­talanság és fájdalom ezen napjaiban az egész keresz­ténység reánk nehezedik, szivünknek nem eshetik jobban semmi, mint annak látása, hogy a mi tiszteletre­méltó testvéreink a püspökök a szélvész közepett mint érczfal állanak, hogy Izrael házát megvédjék és oly ébereknek, oly szilárdaknak mutatják, hogy az egyház elleneinek támadását folyvást visszaverhes­sék. — Ily vigasztalást szereztek nekünk a te mun­káid és a te csatázásaid tiszteletreméltó testvér, mi­dőn te, előbb ezen sz.­szék tekintélyét és jogait, va­lamint az egyházi fegyelmet oly rettenthetlenü­l véd­vén, a mi világi hatalmukról és a pápai souveraini­­tásról oly igazsággal és világossággal teljes iratokat adtál ki, hogy mindazok közt, kik az újabb időben e nehéz föladatra adták magukat, egyet sem lehet ve­led összehasonlítani.“ — Csaknem valamennyi miniszter oda­hagyta Pá­rist. R­o­u­c­h­e­r közmunkák minisztere Puy de-Dôme megyébe, Chasselou­p-L­a­u­b­a­t­ur pedig Charen­te inférieure-be ment elnökösködni. A gyarmatügyi miniszter később Afrikába megy a császárt fogadni, míg H­a­m­e­­­i­n tengernagy hasonló okból Toulon­­ba fog utazni. — A „Messager du Midi“ szerint a csá­szárné Corsicába és Algírba nem fogja elkisérni a császárt, hanem az egészen helyreállított Borelly kastélyban M­a­r­s­e­i­l1­­-ben várja be. — Az aug. 28-diki „Moniteur“, mint a távíró érte­sít, a császárnak Chambéry - ben tett fogadtatá­sáról tesz jelentést. Az elutazás Lyonból 27-dikén történt 12 órakor. Útközben Ambérieux-ban az Ain megyei hatóságok lőnek fogadva. A lakosság messze földről összetódult mindenfelől. A hivatalos lap foly­tatja : „Három órakor érkezett a császár és a császárné Chambéry-be , a­hol a legdemonstratívabb és legme­legebb fogadtatásban részesültek. A pályafőnél való kiszállásnál d’Alexandry úr a polgármester, ő felsé­gének a város kulcsait átnyújtván, a következő be­szédet tartá: „Sire! Visszatérte alkalmával mi már üdvözlök Olaszország megszabadítóját, a három nagy ütközet­ben győzedelmest, s lelkesedett örömkiáltásaink fel­séged előtt azon nemzeti érzület hevét fejezék ki, mely minket Francziaországhoz vonzott. Hála önnek sire, hála az ön bölcs szilárdságának, Savoya remé­nyei beteljesedtek. A becsület és hűség e classicus földön felséged csupán oly polgárokat talál, a kik ör­vendnek , hogy legitim uralkodójukat üdvözölhetik, azt í. i., a kit szavazataikkal szabadon ők választot­tak. E város lakosai adák első felét a bekeblezési mozgalomnak ; most azon kitűnő szerencsében része­sülnek, hogy elsők lehetnek megmondani felséged­nek, mily engedelmesek és hívek fognak ők lenni. „Asszonyom ! Az árvaságra jutottak áldják az ön megérkezését; a szerencsétlenek újra élednek, midőn ennyi jóságról megemlékeznek. Mi asszonyom bá­muljuk önben a nemes uralkodónét, szeretjük önben anyját a császári herczegnek, azon hősi nemzetség örö­kösének, a mely koronája ékességei­ közé fogja számí­­tani a htt Savoyát örökre. Éljen a császár! Éljen a császárné! Éljen a császári herczeg!“ A hivatalos lap közli azon beszédet is, melyet Sau­­vie új franczia megye köztanácsa nevében Costa de Beauregard úr az elnök tartott. E kevésbbé színezett beszédben a szónok elismerését nyilvánitá a császár azon kegy és gyengédségteljes gondolatáért, hogy az uj megyének meghagyta a nevet, mely an­nak annyira szivéhez van nőve; valamint a császár azon atyai gondoskodásáért, melylyel arra törekszik, hogy az uj megyének erkölcsi és anyagi érdekek te­kintetében ne legyen oka a régi megyéktől semmit irigyelni. Biztosítja viszont a császárt, hogy ezen hit tartomány ő felsége magas személye iránti ragaszko­dásban nem engedendi magát megelőztetni egyik ál­tal is soha stb. stb. A császár megköszönte a polgármesternek és az elnöknek a rokonszenv és hűség általok kifejezett ér­zelmeit, s a franczia család új tagjait biztositó gon­doskodásáról s azon törekvéséről hogy szükségeik­nek és óhajtásaiknak eleget tegyen. A pályafőtől a­­ császári pár a székesegyházba vette útját, a hol azt már B­­ 11­­ e t a papság élén fogadá. Az ünnepélyes tedeum után a régi várkastélyba mentek, a­hol meg­szállottak. OLASZORSZÁG: A kalabriai harc­térről újabb tu­dósítások nem érkeztek, a Melander és Briganti dan­dárokat illetőleg azonban megemlítendőnek véljük a különféle versiókat, melyek azóta fölmerültek. Az első állítás volt, hogy ezen dandárok Piale mellett Cosenz hadosztálya ellen bátoran verekedtek, de később ma­gukat föltétlenül magadták ; a „Patrie“ ezzel ellen­kezőleg azt állítja, hogy a nevezett két dandár nem adta meg magát föltétlenül, hanem a hegyek közé vo­nult vissza; egy marseillei sürgöny pedig Nápolyból azt jelenti,hogy de Martino külügyminiszter a diplomatiával tudata, miszerint Reggioban két dandár átment. Hogy ezen versiók közül melyik igaz, azt a jövő fogja bebi­zonyítani. Egyébiránt, mint minden oldalról írják, Ga­ribaldi folyvást erősítéseket von magához, a csapatki­­szállítások a sportiventoi foktól egész a tarenti öbölig minden ponton eszközöltetnek. E közben a tartományi fölkelések is mérvben s ki­terjedésben szaporodnak , egyiknek példája utánra­­gadja a másikat. Az „Opinion Nat.“ szerint nem csak Capitanata és Basilicata, hanem a Principato ulteriore, Molise, Avellino és Campobasto tartományok főváro­sai is teljesen fölkeltek; a fölkelés átkelt Salermoba is, s így látható, hogy az mind közelebb jő a főváros kapuihoz, melynek falai közt az eldöntő lázadást minden órán várják. A pápai Beneventben is, mint már írtuk, nyílt föl­kelés jött létre. Egy aug. 25-ről szóló Rómából írt , Marseillebe érkezett levél jelenti, hogy a pápai kor­mány a beneventi helyőrség megerősítésére csapato­kat küldött, melyek a fennálló szerződések szerint, a nápolyi földön át fegyvertelenül vonultak; azonban a nép által mindenütt kigúnyoltattak s Beneventből visszaüizettek s kényszerittettek visszavonulni. A kor­mányzó az erődbe zárkózott. Ennyit röviden a tartományokból. Magát a fővárost illetőleg minden tudósítás meg­egyez abban, hogy itt az izgatottság, s a tömeg inge­rültsége a legfőbb fokot érte el, s csak az alkalmas időben lehulló szikrát várják, hogy a szétpattanás azonnal bekövetkezzék. Ily helyzetben föltűnőnek ta­lálják némelyek a franczia követ Brennernek azon föllépését, hogy a júniusban szenvedett ütlegekért most közel két hó múlva s a kormány legszorongatot­­tak helyzetében kér elégtételt; a franczia követ mel­lett, mint elégtételt sürgető fél ott áll Villamarina szárd követ is, ki a piemonti bersaglieriknek a nápo­lyi katonáktól szenvedett megveretések, sőt némelyek­nek agyonveretéséért kíván elégtételt. A piemonti lövészek ugyanis egy szárd hadihajóról , számra mintegy ötvenen a nápolyi öbölben partra szálltak, s ezen kirándulásuk alkalmával támadtattak meg a ná­polyi csapatok által. Bécsi lapok szerint a szárd kö­vet ezen nemzetjogi sértésért már kapott is elégtételt. A „Presse“ nápolyi tudósítója közli azon fölirást, melyet a nápolyi minisztérium a királyhoz aug. 21-én benyújtott, s melynek tartalma ez : „Sire! Felséged miniszterei híven programmjukhoz semmit sem mulasztottak el, hogy a jun. 25 bi souverain tény s a jul. 1-i rendelet által visszaállított képviseleti rendet minél gyorsabban léptesse életbe. Vezérgondola­tuk volt a választótestületeknek összehívása a végből, hogy az országnak minél előbb törvényes képviselete legyen. „Hanem ezen nemzeti képviselet életbeléptetését hiába remélenék oly pillanatban, midőn az alkotmányos jogai­nak gyakorlatában még uj ország folyvást növekedő iz­gatottságban van a Faron túli háború miatt, mely most már a szárazra s nevezetesen Calabriába is áttétetvén, magát a nápolyi öbölt sem kímélte meg, főleg pedig a rendetlenségi mozgalmak miatt, melyek különféle tarto­mányokban különféleképen jelentkeznek, s melyekben -­­habár az illetők a csend helyreállítására mindent elkö­vetnek, de azért a zavarok a választótestületek összejö­vetelét még­sem teszik lehetségessé, mert azok a lako­sok többségét a polgári kiváltságok békés gyakorlatától visszatartják. „A dolgok ily állapotában, s a fennebb érintett nyo­más alatt az összehívandó képviselő­ház nem lehetne a nemzeti többségnek teljes és valódi kifejezése, sőt kihá­gások származhatnának belőle, melyek csak az ország valódi intézményei ellenségeinek használnának. „Ez okból alólírottak azt véleményezik, hogy a vá­lasztások az egész jövő hóban elhalasztandók lennének, remélve , hogy addig az ország az idegen támadás elfo­gultságától, s minden belső zavartól menten, s elvonva minden illegitim suggallat­ okozta benyomások alól, ké­pes lesz teljesen s függetlenül gyakorolni szavazatának azon jogát, mely az ország és az egész olasz nemzet jö­vendő rendeltetésére annyi befolyással lehet.“ A király az alkotmány 64-ik §-a szerint teljes jog­gal bírván a parliament összehívása és szétoszlatásá­­ra, minisztereinek fentebbi javaslatát e jog erejénél fogva azonnal és szívesen elfogadta, s rendelte, hogy a parl­amenti választások sept. 3- án, s a parl­ament megnyitása oktob. 2- án történjék meg. A kormány­nak ezen elhalasztási tettét, ha pártszínezet után nem helyeslik is, de attól a lojalitást meg sem vonják ; a kormány egyenesen kimondja, hogy az ország vesze­delemben s háborús állapotban van, mikor egy kép­viselő a hozzá első alakulású képviselőházat, Gari­baldival a hát mögött összehívni, mindenesetre csak oly kormány tehetné, melynek nem érdeke az, mi a trón é s más programmját írta alá. — A „Siécle“nek írják Turinból aug. 25-ről, hogy Farini belügyminiszter ezen élen utazott el Chambé­­rybe, Napoleon császár üdvözlésére ; levelező szerint a császár egyenes kívánsága volt, Farinivel találkoz­ni, s ezért érte őt a nagy szerencse a nemzet uralkodó­ját udvara nevében tisztelhetni. A miniszter csak hu­szonnégy óráig leend távol, s e rövid időre helyette­séről sem intézkedtek.­­ Talleyrand turini franczia követ 24-én utazott el Párisba ; Lyonban a császár által elfogadandó volt. A követ elutazását ismét ne­vezetes történendőkkel hozzák kapcsolatba, s némi­leg Thouvenel azon jegyzékével, mely nemrég érke­zett a turini kabinethez, s melyben a franczia kor­mány sürgetően ajánlja a turininak, ne kaczérkodjék úgy a forradalommal, mert a szél fordulni kezd. Ezen jegyzék a kabinettanácsban élénk vitának volt tár­gya, minő eredménynyel, nem tudni. MONTENEGRO. Dalmátiából érkezett hírek sze­rint a „feketehegy“ lakosai az ifjú Mirko Koszpodár apjának vezérlete alatt teljes erővel háborúra ké­szülnek, azt adván okul, hogy segítségére mennek a szomszéd tartományokban elnyomott keresztyén nép­nek.­­ Hir szerint már­is hat ellensége lövetett agyon az új fejedelemnek. Az özvegy fejedelemnő az új vla­­dika kikiáltása után el akarta hagyni Montenegrót, de a lakosok nem engedik távozni. Cattaróból 14 montenegrói száműzöttet, kik régóta tartózkodnak ott, az ausztriai kormány Zárába távoztatott el, össze­csapások kikerülése végett. OROSZORSZÁG: Odesszából aug. 16-ról a bessza­­rábiai csapatmozgalmakról, melyekről többször léte­tett említés a sajtóban , a hamburgi „Börsen-Halley­­nak egy jól értesült levelezője írja , hogy September 1-sejétől sept. 20-dikáig az 5-dik hadtest harmadik osztálya Bendernél fog táborozni s ide jön ugyanazon hadsereg két másik osztálya is. Ezen hadtesthez tar­tozik az 5-dik könnyü lovas osztály és az 5 dik tüzér­ségi osztály is s egy ágyu-park dandár. — A hadtest parancsnoka itt fog szemlét tartani ezen jókora had­erő fölött. TÖRÖKORSZÁG. A sz.-pétervári orosz nyelven irt újság, „Szláv országok“ rovat alatt egy várnai leve­let tesz közzé a bolgár nép állapotjáról, melyben hi­hetőleg túlzással adatik elő, hogy a szíriai közelebbi vérengezés mind semmi azon szenvedésekhez képest, melyeket a bolgárok tűrnek. — Ha a török urak most nyugton va­nak is, bármely pillanatban tehetik azt, a mit amaronitákkal tettek.­­ A nagyvezír utazása, mond a panaszos levél, mit sem könnyít a keresztyének hely­zetén, meg sem látogatta Bulgária belsejében a neveze­tesebb városokat sem. Számos kérelmet küldöttek be neki, de azokat csak Konstantinápolyba visszatérte után ér rá elolvasni, addig nagy részét félre tette.­ A belgrádi angol konzul, ki Viddinben találkozott Ku­­­pruszli basával, azon jelentést tette, hogy a nevezett utazás a legjobb eredményű és Bulgária elégedett; — már pedig ez angol nem járt bennebb az országban , mint Viddinben, egy határvárosban. — Mindenfelől rablások hírét hallani a birodalom e részében is. A tatárok beköltözése Bulgáriába folyvást tart. Nemrég egy csapat Bazarcsikba indult, a­hol 600 há­zat készítnek számukra és egy másik Sumlába. Dob­rudzsában már sok telepedett le közülök. Nem akar­nak a pusztákon telepítni gyarmatokat, hanem keresz­tyén falukban kívánnak megszállani. Egy faluban, a­hol megtelepedtek, azt mondák a lakosoknak: „Mi magunk akarunk itt lakni, — titeket elkergetünk, — menjetek Oroszországba.“ Várnában azt beszélik, hogy a tatárok elfoglalandják egész Dobrudzsát és Bulgária egész éjszakkeleti részét, hogy tisztán moz­­lim, együttartó népet képezzenek. A bolgárok pedig azon gondolkoznak, hogy vándoroljanak Krímbe, el­foglalni a tatárok által pusztán hagyott helyeket. — A franczia hadparancsnok Beaufort d’H­au­t­­poul megérkezett Szíriába, — s ezenkívül a leg­újabb tudósítások szerint 3600 franczia katona szál­lott partra. Fuad basa minden tartományi főnökhöz körlevelet bocsátott, melyben fölfejti, minő szerepe lesz a franczia csapatoknak s fölszólítja, legyenek ennek segítségére Szíria kibékítésének munkájában. Távirati jelentések. S t a m b u 1, aug. 25. Hir szerint megint 2000 ember megy Szíriába. — A nagyvezír meglátogatja Bolgáror­szág belsejét s darab ideig Drinápolyban marad. — Mondják,hogy Dömöszkben egy kenyérszállitó a muzulmá­noknak való kenyeret megmérgezte. — Stambul és Ham­burg közt uj gőzhajózási vonal megnyitására készülnek. — Hire jár, hogy Milos hy a fényes kapu engedmé­nyeit elutasítja. — Fuad basa, mint mondják, kijelen­tette, hogy a keresztyének összerombolt házai Dömöszk­ben a török lakosság költségén lesznek fölépítendők, szintúgy kártérítésre fogják szorítani a törököket. — Fe­rik F­e­h­i­r basát, ki F­u­a­d basa megérkezte előtt Bejrutban parancsnokoskodott, elfogták. Fuad basa napiparancsot bocsátott ki hadaihoz, melylyel minden fe­­gyelmetlenségért főbelövetéssel fenyeget. Athén, aug. 25. Távsürgönyök jelentik, hogy Haut­­p­o­u­­­thnok már Dömöczkbe érkezett. — Hire jár, hogy a görög kormánynak Törökország állapotairól szóló em­lékirata ügyében török részről már második jegyzék is adatott. K­arlsruhe, aug. 30. Az országgyűlést ma bezár­ták. A­nlig köszönetet mondott a népnek iránta tanúsított szeretetéért s hűségéért, egyszersmind reményét nyilvání­totta, hogy a fejedelem és nép közti boldogító kapcsolat meglazítása semmi gonosz kísérleteknek sem fog sike­rülni; a kormány azt, a­mi végeztetett, engesztelő sze­lídséggel, hanem egyszersmind azon szilárdsággal fogja foganatosítani, mely az igaz jog és jó szándék erősítő tudatán épül. Milano, aug. 30. A Perseveranza jelenti Ná­polyból 27-dikével, hogy az idegen zászlóaljak Salernó­­ban a fegyvert leteszik. — Basilicatában hatalmas a föl­kelés, B­o­­­d­o­n­i parancsnokol. Capitanatában, Saler­­noban és Avellinoban kiütött a forradalom. — Múlt hétfőn érkezett meg Nápolyba a „Franklin“ azon tisz­tekkel és katonákkal, kik nem állottak át Garibal­dihoz. — A minisztérium fölkérte a syracusai grófot, járjon közben a királynál, hogy engedje át neki a nápo­lyi régensséget, nehogy az uralkodóház változása által az ország bomlásnak induljon. — Hétfőn éjjel hét tánok (köztök Viglio és Pianelli) föliratot intéztek a ki­rályhoz, hogy engedjen az általános népszavának s hagy­jon föl a már úgyis lehetlenné vált karczczal. A ten­gerészet részéről hasonló fölirat ment a királyhoz. — A király elutazását minden órán várják. A király C­o t­r­o f­i­n­a­n­o­tlonokot nevezte ki Nápoly meghatalmazott tér­­parancsnokává. — Pianelli, ki már tengerre szállt Calabria felé, a legújabb eseményekről szóló tudósítások vétele után útjával fölhagyott. London, aug. 30. A Reuter féle irodának sürgönyö­­zik 29-kéröl, Bécsből, hogy a hírek az osztrák és orosz császárok közös találkozásáról, melyben a porosz hg­­kormányzó is részt fog venni, merőben alaptalanok. Ed­dig e végből se Ausztria­, se Oroszország részéről nem történtek lépések.

Next