Pesti Napló, 1860. szeptember (11. évfolyam, 3167-3191. szám)
1860-09-01 / 3167. szám
nül eleget tenni a nemzet, midőn a fővárosban színházat alapított. Közönség közönséget vonz, mint a pénz magához húzza a pénzt, s nekünk, akiknek a színház nem puszta mulatság, iparkodnunk kell, hogy legyen egy hely, ahol a vidékről bejövő rokon s az itt széttekintő idegen együtt láthasson bennünket. — Nem tartózkodtunk elmondani e pár észrevételt; a „Szózat“ halhatatlan írója lebegett előttünk, „a kit nagy é s kicsinyben érdekelt a hon.“ — Ami az előadást illeti, a vendégművésznő a pikánt kis vígjátékban kedélyesen játszott . F e 1 e k ur szinte, csakhogy néhol kissé vontatva. — A balletben Tót Soma sok komikai erőt fejtett ki; érdemlett tapsokban részesült Rotter Mari k. a. is; csupán azon kell iparkodnia, hogy e tapsok ne csupán a lábikrák aczélos rugékonyságát s a karcsú derék könnyű lebegését, hanem az arcz hóditó játékát is illessék. — Szept. 1-jére van kitűzve : „Ilka és a huszár toborzó“ opera 3 fölv. Doppler F.-től. Kényszerű nyilatkozat. Az átalakított „Nép Újsága“ 2., 3. és 4-ik számaiban, „brassói magyarok“ czim alatt egy történeti beszély közöltetik az én nevem alatt; igaz, hogy én egy ily czimü népbeszélyt Magyar Mihály úrnak mint akkori tulajdonos és ideiglenes szerkesztőnek ez év elején küldöttem, de mivel a lapban az ő vezetése alatt meg nem jelent, azt tőle egy magánlevélben visszakértem, azonban úgy látom, későn. Az érintett beszély czime alatt egy oly érthetlen halmaz jelent meg az említett számokban, mit magaménak sehogy sem ismerhetek el, mert oly czikkel a t. közönség előtt megjelenni szégyenlenék , annál inkább, minthogy 14 év óta közlött egyes dolgozataimért magamat szégyeneim nem volt okom. Én azt hiszem, hogy egy szerkesztőnek joga van a rendelkezése alatti dolgozatokat közölni, vagy nem, de azok iveit sorokra és pedig érthetlenül és elferdítve torzítani, soha , és mivel ily visszaélések megtorlására a sajtótörvényben ezikk nincs, csak e nyilvános óvással őrizhetem meg becsületem a könnyelmű firkászság gyanújától, mely óvásomat, hiszem minden az irói becsületet védő lapok tisztelt szerkesztői közölni fognak. Temesváron, aug. 22-én 1860. Ötevényi. Politikai események. ANGOLORSZÁG, London, aug. 27. A Savoya és Nizza bekeblezése ügyében adott feleletében lord Palmersten a közelebbi ülés folytán jónak látott egy helyet módosítani. A módosító nyilatkozat így szól: „Hogy nyerték meg a savoyai nép szavazatát, nem kell mondanom.“ A „Times“nek írják Hongkongból, júl. 8-káról: „Lord Elgin és Gros báró Sanghaiból a tengeri és szárazföldi erő parancsnokait a Pecseli öbölbe követték. Nagyon félnek, hogy a követek jelenléte éjszakán azon gyanúra ad okot, hogy megint hasztalan alkudozásokba akarnak bonyolódni, holott mindenki meg van a felől győződve, hogy a chinaiak el vannak határozva a harczra. Parancs van kiadva, hogy a két Kiang kormányzóját, aki nem rég Sanghaiba menekült, küldjék Pekingbe vasra verten. A lázadók jelen állásáról ellenkező hírek keringenek, de úgy látszik, hogy előhaladnak. S még Suesét is megszállva tartják. Néhány hithirdető Sanghaiból meglátogatta őket nemrég. A lázadók eredeti vezére még él s Nankingban parancsnokol. Fucsóban komoly verekedés támadt a kantoni és csuhai emberek közt, de helyreállíták a rendet. Brit hajó jelenléte az összes kikötőkben igen óhajtandó. Az angol konzul útban van Swatcba, ahol még nagy szükség van jelenlétére s ahol jó szolgálatokat tehet, egy hadihajóval háta mögött, habár kineveztetése China iránti viszonyaink tekintetéből merő anomália. Kanton csöndes, de mindjárt gyanús, mihelyt császári csapatok jelennek meg közelében, állítólag azon czélból, hogy az ország belsejébe vonuló lázadókat fékezzék, de valószínűleg azért, hogy azon vereséget, melyet a chinaiak szerint a szövetségesek megint szenvedni fognak a Peihon, fölhasználják. Ugyancsak a Timesban megtámadják lord Palmerstonnak a dariai szoros tárgyában tett nyilatkozatát, mint a történet meghamisítását. Lord Palmerston, mond a Times, így adá elő a dolgot : 1852 előtt egy dr Cullen nevű vállalkozó alföldi fölmérte a dariai szorost s alkalmasnak találta azt csatorna építésére. A következő évben Anglia, Francziaország és a szövetséges államok vizsgálatot tétettek. Gisborne, a társaság mérnöke, kivihetlennek találta a tervet, a Cordillerák miatt, melyek a szoroson átvonulnak s tízszerte magasabbak, hogy sem csatornát lessen keresztülvinni , s igy az angol kormány nem akar részt venni e vállalatban. A dolog valódi állása, mind a „Times", következő: 1851-ben az amerikaiak jó közlekedési utat állítottak, nagy részint vizen, Nicaraguán által s rendesen sok ezer utast szállítottak New-York és California közt. A társaság, melynek ez újra engedménye volt, azon gondolatra jött, hogy a rég óhajtott csatornát létesíti. Childe ezredes, new-yorki álladalmi főmérnök bízatott meg a nivellírozással és költségvetéssel s javaslatot lord Malmesbury szakértőkkel, mint nevező, megvizsgáltató. Helybenhagyták. Sir Henry Bulwer, akkor washingtoni követnek nagy érdeke volt részt venni a tervben, s kikötő , hogy az aláírás a tőke fele részére nézve, Angliának tartassák föl. A newyorki társulat tehát biztosokat külde Londonba, ahol a dolog közpártolásban részesült. Midőn a kedvező hangulat a legnagyobb fokra emelkedett, megjelent bizonyos dr Cullen (közbevetőleg mondva, egykor Napoleon Lajos házigazdája Londonban), s azon állítással lépett föl, hogy igen könynyen kivihető csatornás vonalt talált föl a dániai szoroson. Aki a vidéket ismeri, nem adott hitelt neki, mert tudva van, hogy a Cordillerák végig vonulnak az egész földszoroson, s hogy az indiánok nem engedik, hogy fehér ember járjon által területükön. Cullen azonban azt mondá, hogy neki szabad a keresztülutazás, mivel egy főnök leányát vette nőül, és sikerült neki sir Ch. Fox, Henderson és Brassy urakat megnyernie, úgy hogy pénzt tettek össze, s őt egy mérnök kíséretében visszaküldék a helyszínen teendő vizsgálat és a végett, hogy az ujgranadai kormánytól a szükséges engedményt eszközölje ki. Ezen mérnök Gisborne Lionel ur volt. — 1852. áprilban ment el s augusztusban tért vissza, s közzé ten egy jelentést csodálatos fölfedezéséről, hogy hajózható csatornára csakugyan könnyen létesíthető vonalat talált föl. Ezen fölfedezést azonban egészen önállólag téve, miután Cullen nem tarta megadott szavát, hogy kalauzolta volna őt, sőt Gisborne szerint sohasem is ment keresztül az az ur a szoroson. Most minden más vonallal fölhagytak s az angol és amerikai kormány expeditiót küldött a helyszínére. A helyszínen azonban mr Gisborne nem volt képes kimutatni azon völgyi utat, melyet fölfedezett s a társaság egy része lázban, éhen és az indiánok megtámadása következtében elveszett. Akik visszatértek, beadták a kormánynak jelentéseket, mely azonban sohasem jelent meg. Gisborne úrról azután nem hallottunk egyebet, csupán hogy a kormány mérnökké nevezte ki a vöröstengeri távirodánál stb. FRANCZIAORSZÁG, Napóleon herczeg, mint aug. 27-dikéről írják, Svájczból visszaérkezett Parisba, azonban nemsokára Angliába akar kirándulni a „Cassord“ hajón. A herczeg, mint írják, a legszigorúbb incognitóban teend körutat a mezőgazdaságot űző kerületekben, s ott állítólag a nagy példány gazdaságokat fogja tanulmányozni. A marseillei „Semaphore“ tudósításai szerint aug. 11-dikén a bejruti kikötőben nem kevesebb hasalt 25 hadihajónál az európai népek részéről. Az új meg új hadihajók érkezése szakadatlan lőpor-durrogtatást idéz elő. A törökök és a drúzok a „Semaphore“ szerint abban a nézetben vannak, hogy csupán az angolok nem értik a tréfát; a többi tengeren járó népek csak puffogatásban mesterek. — Párisban két új gyalogezrednek Szíriába küldéséről beszélnek , hogy a hatalmak beleegyezésével-e, nem tudni. Egy dandártábornok is megy oda. Beaufort d’Hautpou nevezetesen osztálytábornokká léptettetvén elő, többé az ezredesekkel nem érintkezhetik közvetlenül. Az „Uiloa“ és „Eldorado“ gőzfregátok, mint porosz lapoknak írják, f. hó 23-dikán 84 tengerészszel, 700 katonával és 400 tonnát tevő lőszerekkel és lövegekkel Chinába indultak. A pápai kormányt, hír szerint, Párisból hivatalosan értesítették volna már, hogy ha szinte a franczia hadak Rómában maradnak is, Goyon tánok ottani állomására nem fog visszatérni többé, hanem a csapatok fölötti főparancsnokságot az őt ideiglenesen felváltott De nouethnek fogja vinni. Az „Ami de la Religion“ a pápának egy június 27-én kelt levelét teszi közzé, melyben a sz. atya az orleansi püspöknek a „pápai souverainitás“ról írt munkája felöl a legelismerőbb és legmelegebb szavakban nyilatkozik. A levél így szól a többi közt: „Azon súlyos gondok közepett, melyekkel a boldogtalanság és fájdalom ezen napjaiban az egész kereszténység reánk nehezedik, szivünknek nem eshetik jobban semmi, mint annak látása, hogy a mi tiszteletreméltó testvéreink a püspökök a szélvész közepett mint érczfal állanak, hogy Izrael házát megvédjék és oly ébereknek, oly szilárdaknak mutatják, hogy az egyház elleneinek támadását folyvást visszaverhessék. — Ily vigasztalást szereztek nekünk a te munkáid és a te csatázásaid tiszteletreméltó testvér, midőn te, előbb ezen sz.szék tekintélyét és jogait, valamint az egyházi fegyelmet oly rettenthetlenül védvén, a mi világi hatalmukról és a pápai souverainitásról oly igazsággal és világossággal teljes iratokat adtál ki, hogy mindazok közt, kik az újabb időben e nehéz föladatra adták magukat, egyet sem lehet veled összehasonlítani.“ — Csaknem valamennyi miniszter odahagyta Párist. Roucher közmunkák minisztere Puy de-Dôme megyébe, Chasseloup-Laubatur pedig Charente inférieure-be ment elnökösködni. A gyarmatügyi miniszter később Afrikába megy a császárt fogadni, míg Hamein tengernagy hasonló okból Toulonba fog utazni. — A „Messager du Midi“ szerint a császárné Corsicába és Algírba nem fogja elkisérni a császárt, hanem az egészen helyreállított Borelly kastélyban Marseil1-ben várja be. — Az aug. 28-diki „Moniteur“, mint a távíró értesít, a császárnak Chambéry - ben tett fogadtatásáról tesz jelentést. Az elutazás Lyonból 27-dikén történt 12 órakor. Útközben Ambérieux-ban az Ain megyei hatóságok lőnek fogadva. A lakosság messze földről összetódult mindenfelől. A hivatalos lap folytatja : „Három órakor érkezett a császár és a császárné Chambéry-be , ahol a legdemonstratívabb és legmelegebb fogadtatásban részesültek. A pályafőnél való kiszállásnál d’Alexandry úr a polgármester, ő felségének a város kulcsait átnyújtván, a következő beszédet tartá: „Sire! Visszatérte alkalmával mi már üdvözlök Olaszország megszabadítóját, a három nagy ütközetben győzedelmest, s lelkesedett örömkiáltásaink felséged előtt azon nemzeti érzület hevét fejezék ki, mely minket Francziaországhoz vonzott. Hála önnek sire, hála az ön bölcs szilárdságának, Savoya reményei beteljesedtek. A becsület és hűség e classicus földön felséged csupán oly polgárokat talál, a kik örvendnek , hogy legitim uralkodójukat üdvözölhetik, azt í. i., a kit szavazataikkal szabadon ők választottak. E város lakosai adák első felét a bekeblezési mozgalomnak ; most azon kitűnő szerencsében részesülnek, hogy elsők lehetnek megmondani felségednek, mily engedelmesek és hívek fognak ők lenni. „Asszonyom ! Az árvaságra jutottak áldják az ön megérkezését; a szerencsétlenek újra élednek, midőn ennyi jóságról megemlékeznek. Mi asszonyom bámuljuk önben a nemes uralkodónét, szeretjük önben anyját a császári herczegnek, azon hősi nemzetség örökösének, a mely koronája ékességei közé fogja számítani a htt Savoyát örökre. Éljen a császár! Éljen a császárné! Éljen a császári herczeg!“ A hivatalos lap közli azon beszédet is, melyet Sauvie új franczia megye köztanácsa nevében Costa de Beauregard úr az elnök tartott. E kevésbbé színezett beszédben a szónok elismerését nyilvánitá a császár azon kegy és gyengédségteljes gondolatáért, hogy az uj megyének meghagyta a nevet, mely annak annyira szivéhez van nőve; valamint a császár azon atyai gondoskodásáért, melylyel arra törekszik, hogy az uj megyének erkölcsi és anyagi érdekek tekintetében ne legyen oka a régi megyéktől semmit irigyelni. Biztosítja viszont a császárt, hogy ezen hit tartomány ő felsége magas személye iránti ragaszkodásban nem engedendi magát megelőztetni egyik által is soha stb. stb. A császár megköszönte a polgármesternek és az elnöknek a rokonszenv és hűség általok kifejezett érzelmeit, s a franczia család új tagjait biztositó gondoskodásáról s azon törekvéséről hogy szükségeiknek és óhajtásaiknak eleget tegyen. A pályafőtől a császári pár a székesegyházba vette útját, a hol azt már B 11 e t a papság élén fogadá. Az ünnepélyes tedeum után a régi várkastélyba mentek, ahol megszállottak. OLASZORSZÁG: A kalabriai harctérről újabb tudósítások nem érkeztek, a Melander és Briganti dandárokat illetőleg azonban megemlítendőnek véljük a különféle versiókat, melyek azóta fölmerültek. Az első állítás volt, hogy ezen dandárok Piale mellett Cosenz hadosztálya ellen bátoran verekedtek, de később magukat föltétlenül magadták ; a „Patrie“ ezzel ellenkezőleg azt állítja, hogy a nevezett két dandár nem adta meg magát föltétlenül, hanem a hegyek közé vonult vissza; egy marseillei sürgöny pedig Nápolyból azt jelenti,hogy de Martino külügyminiszter a diplomatiával tudata, miszerint Reggioban két dandár átment. Hogy ezen versiók közül melyik igaz, azt a jövő fogja bebizonyítani. Egyébiránt, mint minden oldalról írják, Garibaldi folyvást erősítéseket von magához, a csapatkiszállítások a sportiventoi foktól egész a tarenti öbölig minden ponton eszközöltetnek. E közben a tartományi fölkelések is mérvben s kiterjedésben szaporodnak , egyiknek példája utánragadja a másikat. Az „Opinion Nat.“ szerint nem csak Capitanata és Basilicata, hanem a Principato ulteriore, Molise, Avellino és Campobasto tartományok fővárosai is teljesen fölkeltek; a fölkelés átkelt Salermoba is, s így látható, hogy az mind közelebb jő a főváros kapuihoz, melynek falai közt az eldöntő lázadást minden órán várják. A pápai Beneventben is, mint már írtuk, nyílt fölkelés jött létre. Egy aug. 25-ről szóló Rómából írt , Marseillebe érkezett levél jelenti, hogy a pápai kormány a beneventi helyőrség megerősítésére csapatokat küldött, melyek a fennálló szerződések szerint, a nápolyi földön át fegyvertelenül vonultak; azonban a nép által mindenütt kigúnyoltattak s Beneventből visszaüizettek s kényszerittettek visszavonulni. A kormányzó az erődbe zárkózott. Ennyit röviden a tartományokból. Magát a fővárost illetőleg minden tudósítás megegyez abban, hogy itt az izgatottság, s a tömeg ingerültsége a legfőbb fokot érte el, s csak az alkalmas időben lehulló szikrát várják, hogy a szétpattanás azonnal bekövetkezzék. Ily helyzetben föltűnőnek találják némelyek a franczia követ Brennernek azon föllépését, hogy a júniusban szenvedett ütlegekért most közel két hó múlva s a kormány legszorongatottak helyzetében kér elégtételt; a franczia követ mellett, mint elégtételt sürgető fél ott áll Villamarina szárd követ is, ki a piemonti bersaglieriknek a nápolyi katonáktól szenvedett megveretések, sőt némelyeknek agyonveretéséért kíván elégtételt. A piemonti lövészek ugyanis egy szárd hadihajóról , számra mintegy ötvenen a nápolyi öbölben partra szálltak, s ezen kirándulásuk alkalmával támadtattak meg a nápolyi csapatok által. Bécsi lapok szerint a szárd követ ezen nemzetjogi sértésért már kapott is elégtételt. A „Presse“ nápolyi tudósítója közli azon fölirást, melyet a nápolyi minisztérium a királyhoz aug. 21-én benyújtott, s melynek tartalma ez : „Sire! Felséged miniszterei híven programmjukhoz semmit sem mulasztottak el, hogy a jun. 25 bi souverain tény s a jul. 1-i rendelet által visszaállított képviseleti rendet minél gyorsabban léptesse életbe. Vezérgondolatuk volt a választótestületeknek összehívása a végből, hogy az országnak minél előbb törvényes képviselete legyen. „Hanem ezen nemzeti képviselet életbeléptetését hiába remélenék oly pillanatban, midőn az alkotmányos jogainak gyakorlatában még uj ország folyvást növekedő izgatottságban van a Faron túli háború miatt, mely most már a szárazra s nevezetesen Calabriába is áttétetvén, magát a nápolyi öbölt sem kímélte meg, főleg pedig a rendetlenségi mozgalmak miatt, melyek különféle tartományokban különféleképen jelentkeznek, s melyekben -habár az illetők a csend helyreállítására mindent elkövetnek, de azért a zavarok a választótestületek összejövetelét mégsem teszik lehetségessé, mert azok a lakosok többségét a polgári kiváltságok békés gyakorlatától visszatartják. „A dolgok ily állapotában, s a fennebb érintett nyomás alatt az összehívandó képviselőház nem lehetne a nemzeti többségnek teljes és valódi kifejezése, sőt kihágások származhatnának belőle, melyek csak az ország valódi intézményei ellenségeinek használnának. „Ez okból alólírottak azt véleményezik, hogy a választások az egész jövő hóban elhalasztandók lennének, remélve , hogy addig az ország az idegen támadás elfogultságától, s minden belső zavartól menten, s elvonva minden illegitim suggallat okozta benyomások alól, képes lesz teljesen s függetlenül gyakorolni szavazatának azon jogát, mely az ország és az egész olasz nemzet jövendő rendeltetésére annyi befolyással lehet.“ A király az alkotmány 64-ik §-a szerint teljes joggal bírván a parliament összehívása és szétoszlatására, minisztereinek fentebbi javaslatát e jog erejénél fogva azonnal és szívesen elfogadta, s rendelte, hogy a parlamenti választások sept. 3- án, s a parlament megnyitása oktob. 2- án történjék meg. A kormánynak ezen elhalasztási tettét, ha pártszínezet után nem helyeslik is, de attól a lojalitást meg sem vonják ; a kormány egyenesen kimondja, hogy az ország veszedelemben s háborús állapotban van, mikor egy képviselő a hozzá első alakulású képviselőházat, Garibaldival a hát mögött összehívni, mindenesetre csak oly kormány tehetné, melynek nem érdeke az, mi a trón é s más programmját írta alá. — A „Siécle“nek írják Turinból aug. 25-ről, hogy Farini belügyminiszter ezen élen utazott el Chambérybe, Napoleon császár üdvözlésére ; levelező szerint a császár egyenes kívánsága volt, Farinivel találkozni, s ezért érte őt a nagy szerencse a nemzet uralkodóját udvara nevében tisztelhetni. A miniszter csak huszonnégy óráig leend távol, s e rövid időre helyetteséről sem intézkedtek. Talleyrand turini franczia követ 24-én utazott el Párisba ; Lyonban a császár által elfogadandó volt. A követ elutazását ismét nevezetes történendőkkel hozzák kapcsolatba, s némileg Thouvenel azon jegyzékével, mely nemrég érkezett a turini kabinethez, s melyben a franczia kormány sürgetően ajánlja a turininak, ne kaczérkodjék úgy a forradalommal, mert a szél fordulni kezd. Ezen jegyzék a kabinettanácsban élénk vitának volt tárgya, minő eredménynyel, nem tudni. MONTENEGRO. Dalmátiából érkezett hírek szerint a „feketehegy“ lakosai az ifjú Mirko Koszpodár apjának vezérlete alatt teljes erővel háborúra készülnek, azt adván okul, hogy segítségére mennek a szomszéd tartományokban elnyomott keresztyén népnek. Hir szerint máris hat ellensége lövetett agyon az új fejedelemnek. Az özvegy fejedelemnő az új vladika kikiáltása után el akarta hagyni Montenegrót, de a lakosok nem engedik távozni. Cattaróból 14 montenegrói száműzöttet, kik régóta tartózkodnak ott, az ausztriai kormány Zárába távoztatott el, összecsapások kikerülése végett. OROSZORSZÁG: Odesszából aug. 16-ról a besszarábiai csapatmozgalmakról, melyekről többször létetett említés a sajtóban , a hamburgi „Börsen-Halleynak egy jól értesült levelezője írja , hogy September 1-sejétől sept. 20-dikáig az 5-dik hadtest harmadik osztálya Bendernél fog táborozni s ide jön ugyanazon hadsereg két másik osztálya is. Ezen hadtesthez tartozik az 5-dik könnyü lovas osztály és az 5 dik tüzérségi osztály is s egy ágyu-park dandár. — A hadtest parancsnoka itt fog szemlét tartani ezen jókora haderő fölött. TÖRÖKORSZÁG. A sz.-pétervári orosz nyelven irt újság, „Szláv országok“ rovat alatt egy várnai levelet tesz közzé a bolgár nép állapotjáról, melyben hihetőleg túlzással adatik elő, hogy a szíriai közelebbi vérengezés mind semmi azon szenvedésekhez képest, melyeket a bolgárok tűrnek. — Ha a török urak most nyugton vanak is, bármely pillanatban tehetik azt, a mit amaronitákkal tettek. A nagyvezír utazása, mond a panaszos levél, mit sem könnyít a keresztyének helyzetén, meg sem látogatta Bulgária belsejében a nevezetesebb városokat sem. Számos kérelmet küldöttek be neki, de azokat csak Konstantinápolyba visszatérte után ér rá elolvasni, addig nagy részét félre tette. A belgrádi angol konzul, ki Viddinben találkozott Kupruszli basával, azon jelentést tette, hogy a nevezett utazás a legjobb eredményű és Bulgária elégedett; — már pedig ez angol nem járt bennebb az országban , mint Viddinben, egy határvárosban. — Mindenfelől rablások hírét hallani a birodalom e részében is. A tatárok beköltözése Bulgáriába folyvást tart. Nemrég egy csapat Bazarcsikba indult, ahol 600 házat készítnek számukra és egy másik Sumlába. Dobrudzsában már sok telepedett le közülök. Nem akarnak a pusztákon telepítni gyarmatokat, hanem keresztyén falukban kívánnak megszállani. Egy faluban, ahol megtelepedtek, azt mondák a lakosoknak: „Mi magunk akarunk itt lakni, — titeket elkergetünk, — menjetek Oroszországba.“ Várnában azt beszélik, hogy a tatárok elfoglalandják egész Dobrudzsát és Bulgária egész éjszakkeleti részét, hogy tisztán mozlim, együttartó népet képezzenek. A bolgárok pedig azon gondolkoznak, hogy vándoroljanak Krímbe, elfoglalni a tatárok által pusztán hagyott helyeket. — A franczia hadparancsnok Beaufort d’Hautpoul megérkezett Szíriába, — s ezenkívül a legújabb tudósítások szerint 3600 franczia katona szállott partra. Fuad basa minden tartományi főnökhöz körlevelet bocsátott, melyben fölfejti, minő szerepe lesz a franczia csapatoknak s fölszólítja, legyenek ennek segítségére Szíria kibékítésének munkájában. Távirati jelentések. S t a m b u 1, aug. 25. Hir szerint megint 2000 ember megy Szíriába. — A nagyvezír meglátogatja Bolgárország belsejét s darab ideig Drinápolyban marad. — Mondják,hogy Dömöszkben egy kenyérszállitó a muzulmánoknak való kenyeret megmérgezte. — Stambul és Hamburg közt uj gőzhajózási vonal megnyitására készülnek. — Hire jár, hogy Milos hy a fényes kapu engedményeit elutasítja. — Fuad basa, mint mondják, kijelentette, hogy a keresztyének összerombolt házai Dömöszkben a török lakosság költségén lesznek fölépítendők, szintúgy kártérítésre fogják szorítani a törököket. — Ferik Fehir basát, ki Fuad basa megérkezte előtt Bejrutban parancsnokoskodott, elfogták. Fuad basa napiparancsot bocsátott ki hadaihoz, melylyel minden fegyelmetlenségért főbelövetéssel fenyeget. Athén, aug. 25. Távsürgönyök jelentik, hogy Hautpouthnok már Dömöczkbe érkezett. — Hire jár, hogy a görög kormánynak Törökország állapotairól szóló emlékirata ügyében török részről már második jegyzék is adatott. Karlsruhe, aug. 30. Az országgyűlést ma bezárták. Anlig köszönetet mondott a népnek iránta tanúsított szeretetéért s hűségéért, egyszersmind reményét nyilvánította, hogy a fejedelem és nép közti boldogító kapcsolat meglazítása semmi gonosz kísérleteknek sem fog sikerülni; a kormány azt, ami végeztetett, engesztelő szelídséggel, hanem egyszersmind azon szilárdsággal fogja foganatosítani, mely az igaz jog és jó szándék erősítő tudatán épül. Milano, aug. 30. A Perseveranza jelenti Nápolyból 27-dikével, hogy az idegen zászlóaljak Salernóban a fegyvert leteszik. — Basilicatában hatalmas a fölkelés, Bodoni parancsnokol. Capitanatában, Salernoban és Avellinoban kiütött a forradalom. — Múlt hétfőn érkezett meg Nápolyba a „Franklin“ azon tisztekkel és katonákkal, kik nem állottak át Garibaldihoz. — A minisztérium fölkérte a syracusai grófot, járjon közben a királynál, hogy engedje át neki a nápolyi régensséget, nehogy az uralkodóház változása által az ország bomlásnak induljon. — Hétfőn éjjel hét tánok (köztök Viglio és Pianelli) föliratot intéztek a királyhoz, hogy engedjen az általános népszavának s hagyjon föl a már úgyis lehetlenné vált karczczal. A tengerészet részéről hasonló fölirat ment a királyhoz. — A király elutazását minden órán várják. A király Co tro finanotlonokot nevezte ki Nápoly meghatalmazott térparancsnokává. — Pianelli, ki már tengerre szállt Calabria felé, a legújabb eseményekről szóló tudósítások vétele után útjával fölhagyott. London, aug. 30. A Reuter féle irodának sürgönyözik 29-kéröl, Bécsből, hogy a hírek az osztrák és orosz császárok közös találkozásáról, melyben a porosz hgkormányzó is részt fog venni, merőben alaptalanok. Eddig e végből se Ausztria, se Oroszország részéről nem történtek lépések.