Pesti Napló, 1860. december (11. évfolyam, 3244-3266. szám)
1860-12-01 / 3244. szám
fogja a Kisfaludy társaság legközelebbi illésében (deczember 27-kén) ismertetni. Folyvást szaporodik a könyvtár is. A legutóbbi ülésben következő könyvek lőnek bemutatva: Garay Alajos úrtól: „Dalhangok a kath. egyház őstörténetes szent szokásaiból, irta Garay Alajos“, „Falusi élet (népies elbeszélések), irta Garay Alajos“, két kötet, „Temetési gyászénekek, szerkesztők és kiadók Engeszer Mátyás közreműködése mellett Garay Alajos és Soklya Antal“, „Betúlia hölgye, hősköltemény hat énekben , irta Garay Alajos“; Horváth Döme úrtól „Lengyelhon bukása, történetrajz, Raumer után forditá Horváth Döme.“ „Emléklap a kecskeméti kegyesrendi főitanodának megnyitási ünnepélyéről, ki adta Horváth Döme“; Hutter Antal úrtól „Tudósitvány a lévai kegyes tanitórendi kis-gymnásiumról, melyet 1859/60-ban közrebocsátott Hutter Antal.“ Köszönet a lelkes íróknak. Shakespeare fordítására számos vállalkozó jelentkezik; két színmű, „Othelló“ és a „Téli rege“ fordítása Szász Károly és be is adatott s bírálat alá bocsáttatott. Az uj tagok közöl Greguss Ágost köszöntött be. Toldy Ferencz volt bevezetője. Greguss Ágost beköszöntő munkája egy hetven és néhány darabból álló külföldi népdalgyüjtemény. A beköszöntő egy pár észrevételt bocsátott előre a népköltészet viszonyáról a műköltészethez s aztán egy két mutatványt olvasott föl a gyűjteményből. . ynivUiu «iJani* m©tc Szigligeti Edvárd a pénztárnokságról lemondván, a pénztárnoki tiszttel ideiglen Tóth Lőrincz bízatott meg. Kelt Pesten, nov. 30-án 1860. Greguss Ágost, titoknok. Megyei élet. — Inkey Ádám ur válasza gr. Batthyány Imre főispán urnak lapunk múlt vasárnapi számában közlött levelére következő : Ő excellentiájának, Németujvári gróf Batthyány Imre cs. kir. kamarásnak, val. bel. titk. tanácsosnak, és Zalamegye főispánjának hódoló tisztelettel Bécsben. Biliczán, nov. 9 én 1860. Mélyen tisztelt excellentiád ! Nem érhette volna nagyobb öröm Zalamegye közönségét annak értésénél, mint midőn excládnak, megyénk oly sok éven át általánosan szeretve tisztelt főispánjának régi törvényes méltóságábani, megyénk élére visszahelyeztetése tudattatott velünk. Excellentiádnak bölcs kormánya alatt nyugodtan nézünk megyénk uj átalakításának nagy munkája elé! üdvözöljük excládat uj méltósága küszöbén ! Engedje exellád, hogy jelen soraimban Zalamegye 6-ik járásának, muraköznek érdekében s nevében, mint ottani lakos, számos birtokosai és lakosai nevében is, mintegy közhajtásból fölszólaltak. Muraköz 1848 őszén, Jelasits fegyveres betörésekor honunkba, — ezen vezér által minden helyes ok nélkül, csupán önkényből, a lakosok előleges megkérdezése és beleegyezése nélkül, sőt azoknak később több ízben tanúsított világos és nyílt ellenkezése s ellenszegülése daczára — Horvátországhoz csatoltatott! Fájdalmasan esett nekünk muraközi lakosoknak akaratunk ellenére Horvátoknak tartatni, és századokon át velünk egy megyét képezett, Zalától elszakadni, — ezen kényszer még nehezebben viseltethető velünk a súlyos tizenkét évet! Az okt. 20-a óta hazánkat kecsegtető derű, s kedves főispánunknak bölcs kormánya majd lassankint hegedni engedi sajgó sebeinket ! Az okt. 20 iki kiadványokban nyíltan kimondva lévén a régi megyei határoknak visszaállítása, — erre építve esedezünk excellentiád előtt, kegyeskednék bennünk Muraközieket is méltó figyelmébe venni, é s helyiségeinket ellepett, s rajtunk nadályokként nehezedő karantén, stájer, cseh, morv és majd minden nemzetiségből való népzagyvalék hivatalnokoktól, ezek tarka seregétől, a bennünk zsarolóktól s dúlóktól mielőbb megszabadítani, ez legfőbb vágyunk, óhajtásunk, és könyörgésünk ! Melyek után midőn vidékemet, s magamat excellentiád magas kegyeibe, s hathatós pártfogásába ajánlanám, vagyok s elhalok mint excellentiádnak legőszintébb tisztelője, s kész szolgája Inkey Ádám, muraközi földbirtokos. — Szatmármegyéből, nov. 23. A minapi levelemben említett közlekedési akadályok s rész időjárás daczára több felöl sürgetett óhajtásra a megyének minden járásából e hó 21-kén Szatmáron összegyűltünk egy előleges értekezletet tartani, mely tanácskozásul azon átalános tájékozást tűzte ki magának, ahonnan az önkormányzás visszanyert terét elfoglalnunk, s amazt az október 20-ai diploma folytán életbe léptetnünk kellessék. A város által fölajánlott tanácsteremben az értekezletet közkívánatra az 1848-dik évben volt utolsó alispán és kormánybiztos, Eötvös Mihály úr nyitá meg, s ebben tényleg — mielőtt valaki fejtegetné, a közvéleményben átalánosan érvényes nézet nyilvánult, miszerint az 1847/1-ki törvények alapján kell a megye tanácsát megalakítani. E vezérelvből indulva kimondá az értekezlet, hogy az első közgyűlésileg egybehívott s kiegészített megyei bizottmány intézkedésének hagyandó fönn a visszaállított municipális rendszer életbe léptetése ; egyelőre azonban mellőzendőnek találta akár tisztújítási combinatiókat szóba hozni, akár csak a választás körüli irányelveket megpendíteni , hanem ildomosnak vélte kerülni óvatosan mindent, ami pártszellemet szítna az egyértelmű keblekben. Végre az óhajtva várt főispán üdvözletére egy számos tagból álló küldöttséget nevezett ki vegyesen a volt karok s rendek osztályával egy nemzettesté olvadt polgári elemből is. Látni való ezekből, mily szellemben kívánja megyénk természetes összefüggésbe hozni jelen helyzetét alkotmányos múltjával, és ezen egyszerűséggel könnyebben s gyorsabban oldhatja meg azon nehézségeket, miket talán félakarattal nyújtott engedmények hajszálain függő felsőbb utasítások maguk elé gördítenek , miközben a válságos órák fövenye folyton foly, s a fábiuszi töprengés csomóját váratlan események s tények logikája vághatja ketté. Azon közhír, hogy a püspök Nagy-Károlyban a tüntetés azon nemében részesíttetett, melyben az előtt a két főnök személyében egyszersmind alrendszer iránti ellenszenv nyilvánult, kedvetlen benyomást szült azoknál, kik az újra kitűzött alkotmányos nap melegétől áthatva, tágabb látkörű jövendőnk felé féltékeny szemmel néznek minden oly jelenségre, mely vallási eszméktől el nem vonható személyekre hárulván az átmeneti korszak úgy is lazább érzületén könnyen túlcsapongásra vezethet; másfelől zavarják az együtt ünneplő egyházi óvatiók, mint az összetartás diadalának magasztos emlékét. De e szelid érzelmek mellé — hogy enyhüljenek— oda kell állítanunk azon mérsékeltséget, mely az álmos botjairól egykor elhirhedt nép tizenkét év alatt tanúsított, midőn súlyos emlékei daczára, békén hagyta föl s alá lengetni legnépesebb utczáin a Londonban megtépett nagy bajuszt. Élvezzük békével szabadságunkat! 1 1. — Jász-Kis-ér, nov. 27. Tegnap tartatott meg községünkben a majdnem tizenkét év óta leszorított, de a néptől annál inkább óhajtott községi tisztúyitás. Az október 20-ai legmagasbb diplomába kifejezett akarat, csendes árként szivárogva szét a nép rétegei közé, megtermelte gyümölcsét s az hangos zörej közt volt hulló félbe a nép ajkáról, az oly huzamos időn át elfojtott — de el nem felejtett — törvényes jog gyakorolhatásáért, midőn a község értelmisége a fejetlenség s kitörhető méltatlankodás útját állva, higgadt vezetőül csatlakozott. Nyolcz nappal előbb elhatároztatott az 1848 diki választási törvények alapján, egy tíz tagból összeállított választmány által a választó lakosok összeírása, úgy a községünk lakói számához arányosított 52 számból álló képviselők, mint a kijelölendő községi tisztviselők megválasztása végett. Majd titkos szavazattal választatott egy tizenegy tagból álló választmány a tisztviselők kijelölését s a tisztujitást kellő renddel végrehajtandó). — Ezen választmányok pótolták a 1848. XXV. törvényczikk kivonata nyomán ez idő szerint lehetlenné vált tiszti küldöttséget; községünkre, mnt egy század óta rendezett tanárral s első illetőségű bírósággal felruházott községre, a XXIV. törvényczikk első szakasza is kiterjesztethetve. — Mind a községi képviselők — kiknek törvényes működésük majdnem pótolhatlan veszteséget idézett elő községünkben, mind a tisztviselők a tanács tagjaival együtt titkos szavazattal a legpéldásabb renddel választatván meg. Örömmel s az illető jelenleg is működő főbb hivatalnokok becsületére jegyezhetem ide , hogy míg e derék becsületes magyar nép ingerültségében is mérsékelt, jogaihoz féltékenyen ragaszkodó, törvényeihez hű és azokkal élni vagy enyészni elhatározott volt, a rend szigorú fönntartására tett figyelmeztetésen kivül, jogai gyakorlatába hivatalosan nem gátoltatok.. . A végrehajtott tisztújítás eredménye, tudomás végett — a járási cs. kir. s egyszersmind a kerületi főkapitány. Sághoz is fölterjesztetni elhatároztatott. M. — Pozsony, nov. 29. Nem szándékom ön lapjait kis körünkből kifolyó egynémely ármánykodások ellenében polémiánkba keverni; de egynémely bécsi lapoknak tegnapi számaiban pesti vendégeink érkeztére vonatkozó olynemű czélzásait, hogy csak Schiller városi titkár úrnak köszönheti a város közönsége a rend megtartását és szerencsétlenségek kikerültét, oly koholmány, miszerint illő és kötelesség lapjaiban kinyilatkoztatnom, hogy ebben minden igazságszerető, józan, és így a legnagyobb számú közönség városunkban megütközött. 26 és 27-kén számos vidéki látogatói voltak városunknak , de mind olyanok, kiknek eszek ágában sem volt egyéb, mint épen azon czél, mely miatt bejöttek, és pedig a gazdasági egylet és a megyei szerkezet körüli eszmélkedések és tanácskozások. Mennyire igaz ezen állításom, kitetszik azon intermezzoból, mely 27 -én este épen azon azon agyrémes lejekből kikerülhetett, melyek azon fönnebbi irányú czikkeket írhatták. A Pálffy-teremben szavaslati akadémiára szép és válogatott közönség gyűlt össze. Végén a zene csárdásra fordult, és a jelen volt hölgyek távozva kéretvén, szívesen engedőnek a kedélyes jó kedvbe beleelegyedni. Egyszerre tudtukra adatik, hogy a megyeházában félszázad katonaság fölállíttatott, és a város ezen részében hlynemű őrcsapatok járnak, minek az ostromállapotból ismeretesek maradtak. A jó kedv azonnal megzavartatott, s mindenki csendesen haza távozott. A városi közönség csak másnap volt értesítve a nagy készületről, még máig sem tudja senki sem okát, sem kútfejét. Ha tehát a bécsi lapok ilynemű eszélyes rendszabályokban vélik a szerencsétlenségek távolítását, nekünk okunk és alkunk van hinni, hogy mi ezek ellenében eszélyes vendégeinkben és közönségünkben találjuk nyugalmunk és biztosságunk biztosítékát. r. 1. M.-Sziget, novemb. 24. Máramarosban is föltűnt a rég nélkülözött, megbecsülhetlen municipális élet újabb hajnala. Az e pillanatban egymásra tóduló gondolatoknak, érzeményeknek nem bir ez örömtől reszkető kéz szavakat adni. — miért is ? hisz széles Magyarországon nincs lélek, mely bennünket meg ne értene, nincs szív, mely ne úgy dobogna, mint a miénk. Mán József szeretett főispánunknál tisztelgés napja ez. Már délben megkezdődött a nagyszerű búcsújárás, a városi és vidéki lakosság minden osztályából egygyé olvadt néptömeg Szaplonczay József vezetése alatt a városházától kiindulván, hogy a nemzeti lobogó, melyet lelkes ifjúink egyike, Darvay Gábor magasan emelt ég felé, a megye házhoz vitessék. Megrendült a Rákóczy-induló s a megyeháza előtt — miután Pataky János barátunk a megyei autonómiát és az 1848 ki alkotmányt meleg szavakkal ültette volna, — a nemzeti zászló a megyeház homlokzatára, honnan azt 11 év alatt a gyászlobogó leszorította, — anő örömrivalgásai között töltözetett. Könybe borult szemekkel énekeltük el a„Szózat“ot s levett fövegekkel imádkoztunk Isten szabad ege alatt ez örömkönyek bőségéért, tartósságáért. Délután 3 órakor régi tisztviselők, lelkészek, honaratiorok, polgárok a megye minden részéből nagy számmal gyűltek össze a megyeház teremében, négyezerét haladó gyász és vészteljes nap után most először, hol Szaplonczay József volt képviselő, ezen egyik legtiszteltebb veteránunk s vezetőnk fölkérte nevünkben fötisztelendő Anderkó Péter g.kath. püspöki helyettes urat, hogy lenne a tisztelgő testületnek szónoka. „Vezess, úgymond, bennünket hőn tisztelt főispánunkhoz, mond neki, hogy foglalja el mielőbb e megye kormányzói székét, alkossa meg a tisztviselői kart, független, szilárd jellemű férfiakból, tartsa fönn köztünk az egyetértést, melyet e haza ellenségei megzavarni törekszenek !, stb. Ezen terjedelmes s megyénk állapotát hot rajzoló beszédet a kitörő éljenek mondatról mondatra kísérték. Megindultunk Szarvaszóra, főispánunknak innen egy mértföldnyire fekvő birtokára. A kocsik és szekerek ily belábatlan hossza sorát Máramarosban soha nem láttuk. Pogány Ödön, néhai feledetlen alispánunk lelkes fia négy lovas fogaton vágtatva vivén a nagy menet előtt egy óriási trikolort. A tágas termet, szobákat, folyosóit egy perc alatt betöltötte a tengernyi nép, egy nagy rész — mint medréből kiszorult ár — kénytelenittetvén az udvbon helyt foglalni. Mihály Gábor e megye volt főispánja, mostani főispánunk sógora, és Szaplonczay Zsigmond volt másod alispán s a teljhatalmú választmánynak végső perczig hű elnöke, álottak a tisztelgő testület élén. Az aggastyán vicarius, — ki most már a 6-ik főispánt látja e megye kormányzói polezán állatai. — Üdvözlé a főispánt, s ismétlé előtte a fennebbi fölhívásban foglaltakat, mire főispánunk látható elérzékenyüléssel , kénytelt szemekkel válaszolt, elmondván : mennyire meglepte őt e kineveztetése, mely által oly sok más érdensésbek mellőztettek ; azonban az erők hiányát erős akarat és törekvés fogja pótolni Fölbátorítottak, lelkesedésre ragadtak bennünket csengő szavai, midőn a népfajok közötti békés egyetértés fönntartására, a rend megőrzésére, az alkotmányos átalakulás békés megoldására nemcsak buzdított bennünket, de ünnepélyes ígéretet is tett, hogy mindig ezek lesznek kormányzásának vezérfonalai. Háromszoros éljen reszkehteté meg a léget, mely sohasem hangzott vissza tisztább szivekből emelkedett és őszintébb kiáltásoktól! Mert hisz a hajnalnak sugárai a lapot bizonyosann elhozandják nekünk, és mert oly vezér után — minő főispánunk — édes és könnyű reend a küzdelem ! Estre szívélyes lakoma volt, hol a főispánért, lelkes nejéért s a volt főispán, Mihály Gáborért, kinek a forradalom napjaiban oly szerencsésen sikerült a rendet, egyetértést e megyében mindvégig fönntartani — emelt pohárköszöntések után azon meggyőződéssel távoztunk haza, hogy : „Él magyar, áll Buda még!!“ Várady Gábor. — Szegszárd, nov 27. Számosan egybegyült közönség törte meg a hazánk háromszín lobogójával diszeskedő megyeház termét, azon őzéiből, hogy ott az alakulóban lesz gazdasági eg-csilleg ügyei fölött, Dőry Frigyes ideiglenes elnök úr fölhívása következtében, tanácskozmány tartassék. A tisztelt elnök úr megnyitottnak nyilvánítván a gyűlést, Birtai György szeretett férfia e megyének emelt szót. S lelkes beszédében előadá, hogy most midőn hazánk az átalakulás küszöbén áll, mellőzve az alakulandó egylet érdekeit, kövessük keblünk sugallatát, engedjünk tért azon eszmék megvitatásának, melyeken az utolsó időben nem csak megyénknek, de az egész nemzetnek szemei kérdőleg függnek. Az átalános éljen-vihar, melyben az egybegyült közönség kitört, eléggé tolmácsoló, menynyire eltalálta a jeles szónok és hazafi a jelenvoltak érzeményeit. S midőn a helyeslő felkiáltások, melyek beszédét félbeszakiták, csillapultak, igy folytatá: „véleményem szerint szent kötelességünk férfias őszinteséggel nyilatkozni, és a kormánynak kétkedéseit eloszlatni azáltal, hogy ünnepélyesen kijelentjük, miszerint mi az országgyűlési képviseltetés alapját, szintúgy mint a helyhatósági kormányzatnak életbeléptetését illetőleg, más törvényes hasist, mint az ide vágó 1848-ik V., XVI, XVII. törvényczikkeket érvényesnek el nem ismerhetünk.“ Továbbá kinyilatkoztatá, hogy mind a megyei, mind pedig az országgyűlési tért esik a haza alkotmányos és igy az 1847 -iki törvények szerint óhajtja elfoglalni, mert „minden egyéb alap csak újabb provisorium volna, melynek átkát nép és trón már eléggé érezték.“ Végül indítványt tett, hogy nézeteinek elfogadása esetében egy minél számosabb bizottmány fogadja a kinevezendő és megérkezendő főispánt, mely bizottra így egyszersmind a főispán ur előtt a megye közérzületének hű tolmácsolója legyen. Az alkotmányos honszeretettől áthatott keblű szónok lelkes indítványaira, az egyetértés és lelkesülés kitörései közt hangoztaták a jelen voltak határozott helyeslésüket. A bizottmány elnökévé Dőry Frigyes ur, szónokává pedig Bartal György úr egyhangúlag megválasztatván, fölkéretett elnök úr, m minden községet fölhívni, hogy azok, a nép saját kebléből választott a kisebb községekben kettőt a nagyobbakban pedig számra , őt meg nem haladó képviselőket; csatoljanak a főispán úr elfogadására kiküldött bizottmányhoz, melynek a megye lakosai közül bárki tagja lehet. Hogy azonban legyenek egyének, kik az elnök úr fölhívására megjelenni kötelességöknek tartsák, a gyűlés tagjai közül 80-nál többen jelöltettek ki név szerint, s a bizottmányba részt venni kerettek. A tisztelt elnök úr, miután a közönség azon kérelmének, hogy az alakulandó egylet ügyeit előmozdítani szíveskedjék , eleget tenni ígért, e gyűlést befejezettnek nyilatkoztató. Gazd. egyl. ideiglene jegyző. —á— Pest, nov. 27. A pestvárosi fő-és elemi iskolák igazgatósága I. évi szeptember 2- ról kelt körlevélben a felügyelte alatt álló tanodák tanári testületének meghagyta, hogy minden hivatalos jelentések, beadványok, protokollumok sat. kizárólag csak magyar nyelven szerkesztendők.Továbbá november 1- ről utasitja a tanítókat, hogy társalgási nyelvül a tanodákban a magyar nyelvet használják és ez utóbbinak gyakorlatára szánt órákat a nyelvnek szakmájának szentelt óraszámból hetenkint 2 —3 órával szaporítsák. Ekkor a magyar nyelv mivelésére fordított időnek aránya a némethez olyan mint 2 : 1. Végtére kötelesek a főtanítók az eddigi használt tanrendet és egy a fennebbi rendelethez szabott a többi tanítókkal kidolgozott tanrendnek vázolatát az elemi iskola igazgatóságának minél hamarabb benyújtani, hogy ez a közelebb tartandó általános tanítói tanácskozmánynál megvitathassák. Egyúttal meghagyatott, hogy az olvasókönyvek kezelésénél azon olvasmányok, mik Magyarország történetéről szólnak, különös figyelemmel tárgyalandók, és édes hazánk történetével Magyarország földleírásának tüzetesebb tanulása egybekötendő. Bizton reméljük, hogy tekintve Pest külvárosainak vegyes ajkú lakosságát, ezen eljárás a magyar nyelvnek a külvárosokban is oktatási nyelvül való elfogadását legközelebb lehetővé fogja tenni. B. Vay Miklós magyar kir. udv. kancellár válasza Székesfehérvár szűk város tanácsának és községi választmányának üdvözlő iratára. Szeretett honunknak egy ezredév viszontagságaival szerencsésen megküldött alkotmánya, néhány fájdalmas emlékű év után előbbi érvényességébe visszahelyeztetvén, s ősi törvényes intézményeinek ismétt életbeléptetésével csekély személyem lévén megbizva, e terhes hivatás kezdetén mi sem hathatott volna reám inkább buzditólag, mint ezen nemes város képviselőinek folyó évi november 10 kéről hozzám intézett nagybecsű üdvözlő irata. Midőn uj hivataloskodásmban oly rendithetlen honszeretettel s egyszersmind oly szíves bizalommal és közrehatási készséggel van szerencsém találkozni, mint amely ezen nemes város igen tisztelt tanácsának és községi választmányának üdvözlő iratában nyilvánul, nem lehet keblemben azon kecsegtető reménynek nem ébrednie , hogy bármely félreismerhetlenek is az akadályok, azokat imádott hazánk alkotmányos szent jogainak biztosítására irányzott fáradhatlan törekvésem, polgártársaim tevékeny közremunkálása által gyámolítva, legyőzni, s a kitűzött ezélt megközelíteni képes leend. Egyedüli óhajtásom az, hogy hivatalos működésem minden részletei által igazolva legyen azon bizalom, mely ezen nemes város részéről személyem iránt tanúsíttatott, s melyért ezennel legőszintébb hazafiui köszönetemet nyilvánítom Bécsben, 1860 ik évi szentandráshó 26-án. B. Vay Miklós m. k. Különfélék. — Az esztergomi értekezlet tagjainak névjegyzéke ő Felségétől elfogadtatva, november 28-án Esztergomba megérkezett. — Hozzánk érkezett több rendbeli adakozásokról kell számot adnunk, melyekről eddig a felnádott tilalom miatt nem szólhattunk. Kassáról többen az Akadémia számára 40 rjítot küldtek hozzánk, mint „a hazai nyelv raívelését idegen szavak kiküszöbölése és pénzbeli megbüntetése által elősegítő sorsulatnak ezen büntetésekből mostanáig krajczáronkint befolyt összegét.“ Ugyancsak a M. Akadémiára Sikorszky Endre úr, kassai lyczeumi tanár 10 újítót küldött. A nemzeti Múzeum termei földíszitésére Enessey Frayler Lujza asszonyság Éneséről 5 darab aranyat küldött. A Széchenyi - emlékre érkeztek hozzánk : Pulay Júlia asszonyság gyűjtéséből Danczon 95 ft; több mohácsitól 58 ft; Török-Becséről egy barátságos házi ünnepély alkalmával történt adakozásból (Mihalich György gőzhajózási tiszt által) 50 ft; a szarvasi kaszinótól 40 ft; a nagykőrösi szlávajku ág. hitv. egyház által ez idén először megtartott Sz.István-napi nemzeti ünnep alkalmával történt adakozásokból (Raichar János ur tanító által) 26 ft 50 kr. az endrédi közbirtokosságtól (N. B. által) 18 ft. A forradalmi iratokért 15 évre elitélt Táncsics Mihály felesége és árvái számára Nagy- Váradon Győrffy Gyula ur 41 ftot gyűjtött, Kleh István pesti ügyvéd pedig 5 ftot adott. Rákecz özvegye számára B. L úr 10 ftot adott; Kovács Imre úr asztalos pedig Szombathelyt 6 ftot gyűjtött. Az egyes adakozók névsorát, bármint szeretnők is, tárgyhalmaz miatt teljes lehetetlenség közölnünk. De hiszen akik oly nemes czélokra adakoztak, épen mert ily czélokra adakoznak, bizonyosan nem törődnek azzal, tudják-e mások is vagy nem. Mi nem is a hiúságnak akarunk kedvezni, midőn az adakozók névsorát közöljük, hanem részint számadás végett, részint buzdító például a többinek. A beküldött összegeket az illető helyeken átszolgáltattuk. — A pesti jótékony nőegylet folyó évi deczember 2-dikától 29 ig terjedő 4 hétre jelenleg létszámban álló 195 szegény számára — kik közöl 30 új és 165 már elébb is részeltetett — 534 ft 65 krt. o. utalványozott, és pedig hetenkinti részesülésben álló szegényeknek 397 ft 15 krt, Begyszer mindenkorra segélyzett 29 szegénynek 137 ft 50 krt. — Ez alkalommal a választmányi nők szegények állapotát tárgyaló 29 vizsgálatról tettek jelentést. — Az egylet kötőintézetében jelenleg egyéb munkára nem képes 20 szegény talál foglalkozást és keresetet. — Az esztergomi tanácskozmányra hivandó tagok névsora Esztergomba érkezett. Mikorra hivatnak meg, még nem bizonyos. A vojvodinai szerbeknek és általában a magyar korona alatt lakóknak államjogi viszonyai felülis jogtörténeti értekezés jelent meg Temesvárt német nyelven Stojacskovics Sándortól. Ára 50 ujkr. — A budai cs. k. kát. térparancsnokság a hét elteltével átiratot intézett Buda város tanácsához a tárnokmester tiszteletére kitűzött nemzeti lobogó bevétele iránt. Egyszersmind kikötötte, hogy jövőre minden ily alkalmat a cs. k. katonai térparancsnok tudomására hozni el H, mulaszszák, általa a császári zászlónak, a törvények értelmében leendő kölcsönös kitüzhetése végett. „A megyehatóság, mint erről közelebb személyesen meggyőződtünk, olvassuk a „Győri Közlöny“ben, a várossal még legnagyobbrészt németül levelez s rendeleteit is e nyelven adja ki. Nem tudjuk mi okból történik ez, de azt mindenki tudhatja, hogy az okt. 20-ki C3. diplomával merőben ellenkezik, s annyival feltűnőbb, mert a