Pesti Napló, 1861. február (12. évfolyam, 3293-3315. szám)
1861-02-23 / 3311. szám
45- 3311. 12-ik évffolyam Szerkesztési iroda: Kzdp-utcza 1-ső szám, 1-ső emeleti lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. VIDÉKRE, Ocetán félévre .... 10 frt 50 kr. a. érti Évnegyedre . . 5 frt 25 kr. a. ért POSTÁN, házhoz hordva, félévre . . . . 10 frt 50 kr. a. ért Évnegyedre . . 6 frt 25 kr. a. ért. BÉCSI BÖRZE február 21-én, 1801. Adott alártottár 1861. Szombat, febr. 23. Előfizetési föltételek: Ki a1 ó hiva t a 11 Ferencsiek terén 7-dik szám földszint A lap anyagi részét illető közremények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők. NirrietBienveL dili« 6 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 1 ujkr. Bélyegdij mraeiMeiyen «uj» t luUip ^ uftr Magá*villa 4 hftgábo, petitJr 25 ujhJr,b ' Adott Tar-Államadósság. ártott ár 5%-os osztrák értékben.................100 frt 00 50, 61 — 6Volos nemzeti kölcsön.................100 frt 77 50 17.70 67,,-os metalliques..........................100 frt 65 26. 65 60 4'/,%-os „ ................................100 frt 67 25 57.75 Földtehennentesitésiek. 6%-os magyarországi......................100 frt 66 60( 67 25 50/,-Or bánsági, horvát és szláv . . 100 frt 64 25 1'ö — 5e %-os erdélyi........................... . 100 frt 61 76. 62.60 Velenczei kölcsön 1859 5% . . . . 100 frt 87.50 88 — Záloglevelek. A n. bank 6 év. 5*/0-os .... 100 ft pp. 101 — 102 — „ „ „ 10 év. 57 -os .... 100 ft pp. 27 _ 18 — „ „ „ sorsolh. 5“/».......................100 ft pp. 90.76 91.— „ „ „ 12 hó 57„..........................100 ft pp. 99 50 100 — A n. bank sors. 67,...................100 ft a. é. 27 — 87 25 „ gallicziai föld. hitelintéz. 47,%-os 100 ft pp. 88 — 89 — Sorsjegyek. 1839-diki sorsolással.......................100 frt 105 — 106 — 1854-diki „ ............................100 írt 86 60 87.--1860-diki „ ....... 100 írt 81 75 1 82 25 Conforentpapírok 42 ausztral líra...................15.60 16.— A hitelintézeti darabja...................100 ft a. é. 112 .6113 26 Trieszti db.....................................100 ft pp.123 —1995 — Dunagőzhajóz. társ. darabja . . . ICO ft pp. 19 50 100 50 Budai városközség db . . . . . 40 ft a. é. 37.75 38 25 Eszterházy ......... 40 ft pp. 91 10‘ 1*2 60 Salin .......... 40 ft pp. 16 — 1 36 60 Pálffy ..............................................40 ft pp. 87 75 38 25 Clary .............................................40 ft pp. 35 60 86 — St. Genois...................................40 ft pp. 36 86 50 IVindischgrStz ........ 20 ft pp. 21.— 21 60 IWaldstein ......... 20 ft pp. 24 75 25 25 Keglevich....................................10 ft pp. 16 60^ IC — Adott Tar-Elsőbbségi kötvények, ártott ár Államvasp..................................... 500 frank 149.— 160 — Lombard-velenczei...........................60 frank 144 60 145 50 Duna-kőzhajózási társulat . . . 100 ft pp. 94.— 96.— Osztrák Llyod................................100 ft pp. 80— 81.— Részvények. Nemzeti bank (ex div.)................................. 787 — 789 — Hitelintézet 200 frt. ......... 168 —168 20 Alsó-ausztriai esc. bank 600 frt................... 662 — 665.— Duna-gőzhajózási társulat 500 frt...................413.— 416.— Trieszti Lloyd 2-ik kibocsátás 600 ft pp. . . 165.— 105.— budapesti lanezbid 600 k pp. . . . . . . 8*. 0 — 400 — Éjszaki vasút...............................................2166—2168— Ausztr. államvaspálya . . . ...................2*8 - 1189 — Nyugati vasút ............................................... 1*6 751*7 — Pardubitz vasút ..........................................108 0069.— Tiszai vasút...................................................147.— 147.— Déli vaspálya 60% (ex div.).....................191 — 192 — Károly Lajos vaspálya (ex div.).................197 76 168 26 Graz-Köflachi.............................................112 — 05.— Adott Tatár ott ár N. Szombati 1-fő kibocsátás..................22.— 6á.— N. Szombati 2-ik kibocsátás ..........................60.— 6ú.— Váltok (devisek). Három hónapra. Amterdam 100 boll. frt (85 ft 52 kr a. é.) 37, 195 25 125 60 Argburg 100 d. német ft (85 ft 90'/, kr) 37, „ n5 601L5 75 Berlin 100 tallér (160 frt ausztr. értékb.) „___— M. Frankfurt 100 d. ném. ft (85 ft 90'/, kr) 3 „ 105 75 jpg _ Hilburg 100 mark-bank 6 frt (75 ft 85 kr) 2 „ ] jo 75 ) *11 — Loodon 10 font sterling. (100 ft 28% kr) 6 r 147 75 _ Parix ICO frank (40 ft 50 Sr ausztriaiért) 3'/, „ 58 50 68.CO Pénznemek. Koróna........................••••••• 20 25 — .— Csiszári arany..................................................10 PG —. — Ben és arany............................................... 6 96 —.— Napoleonsdor...................................................11 78 11 80 Orosz imperiale..............................................1203_____ EfUnt............................................................. 146 60 — — A nemzeti kölcsön papír szelvényei. . . .no_ _— Porosz pénztári utalvány..............................— PEST, február 22. (Fk.) Azon tüzetes és szorosan tárgyilagos feleletben, melyet a félhivatalos Donauztg minapi czikkünkre ad, örvendetes jelét látjuk annak, miszerint a magyar időszaki sajtó fejtegetései a német kormányférfiak részéről is figyelembe vétetnek, és hogy ezek nem vonakodnak Magyarország jogaira nézve a hírlapi vita terére állni, ahelyett, hogy — miként ez egy előbbi korszakban történt — az ellenfelet „megintésekkel“ dorongolnák le, vagy pedig a tekintetes rendőrség szives segélyével, szóhoz sem juttatnák. A Donauzig legújabb czikke két részre szakad. Az első az IS-T/ski törvényczikkek bírálatát tartalmazza, a másik azt törekszik kimutatni, miszerint azon viszony, mely 1848 előtt Magyarország és az örökös tartományok közt uralkodott, nem volt personális, hanem reális unió. A czikk első részére csak azon számtalanszor ismételt megjegyzésük van, miszerint az 1847/s-diki törvények főereje nem feltétlen és átalános jelességekben, hanem abban keresendő, hogy a törvények. Míg tehát a hivatalos sajtó azt nem mutatja ki, miszerint ama törvények a törvényesség valamelyik kellékével nem birnak, addig az egész országnak a mellett kell maradnia, hogy ezen 184 idiki törvények — bármilyenek legyenek is— teljes érvénynyel birnak, míg országgyűlésileg nem módosíttatnak. Egyébiránt nem sejti e a Donauzeitung, hogy— e törvények czélszerűségét oly keményen megtámadván — nem annyira azok ellen lép föl, kik e törvényeket hozták, hanem egyenesen a királyi sanctio ellen, mely egyedül képes volt az országgyűlés végzéseire a törvényiség bélyegét nyomni? A bécsi félhivatalos lap tehát, még ha állana is mindaz, mit az 184'Ajki törvények ellen fölhoz — legfölebb azt bizonyítaná, hogy e törvények országgyűlési revisióra szorulnak , ami ellen senkinek úgy sincs kifogása. Részletesebben kell felelnünk a félhivatalos czikk második részére, mely az 1848 előtti állapotot tárgyalván, ezt nem personális, hanem reális unió színében akarja föltüntetni. A hadügyre nézve azt mondja a D. Z., miszerint „a bécsi hadügyminisztériumra a magyar rendeknek nem volt semmi befolyása.“ Ez nem igazi A bécsi hadügyminiszterium Magyarország irányában szabatos törvények által le volt kötve; nem említjük azon számtalan törvényt, és inaugurale diplomat, mely szerint a fejedelemnek megígérték, hogy Magyarország és a partes adnexae ügyében az ország tudta és jóváhagyása nélkül háborút nem fognak indítani és idegen katonát nem hozandanak az országba. Elég lesz az 1662 : II. törv. czikkre hivatkozni, melyben egyensen ki van mondva, hogy az idegen csapatok ezúttal csak kivételesen „töretnek“ az országban, hogy ez semmi praecedemiát nem képezhet, és I. Lipót mégis ígéri ama csapatok visszavonását. Van azonkívül egész csoport törvény arra nézve, hogy a várparancsnokoknak, katonatiszteknek stb., magyaroknak kell lenniök, meg jön határozva az őrizet száma és így tovább. A bécsi hadügyminisztériumnak ezen, a magyar rendek által hozott törvényekhez kelle ragaszkodni; miként mondhatja tehát a D. Z., hogy a magyar rendeknek a bécsi hadügyminisztériumra semmi befolyása nem volt. „Az újonczállítást — folytatja a D. Z. — az országgyűlés megszavazta ugyan,de a sokszor igen terjedelmes toborzások meg voltak engedve.“ A félhivatalos lap itt a viszonyok körüli nagy tudatlanságot árul el; úgy látszik, azt hiszi, miszerint nálunk is volt conscriptió, és hogy a megszavazott újonczok conscriptió útján állíttattak, azonkívül pedig toborzani is lehetett, mig mi nálunk minden gyermek tudja, hogy a conscriptió a mi törvényhozásunkban terra incognita, és hogy a verbuvált csapatok rendesen az országgyűlésileg megszavazott hadilletékbe számittattak be. „Az 1715.41. t.cz.ben az kivántatott ugyan — szól továbbá a Dn.Z. — hogy a külügyek körüli értekezésekben magyar tanácsosok is vegyenek részt, de a királyi tekintélynek nem kellett ezt figyelembe venni.“ Már ez aztán a kényelmes argumentátió; ha a „királyi tekintélynek“ az országgyűlésileg hozott és királyilag szentesített törvényeket „nem kell figyelembe vennie“ (braucht sich nicht daran zu kehren), akkor persze semmi jogunk nincsen és Bach báró uralma a törvényszerűség netovábbja volt; akkor azt sem szükséges figyelembe venni, hogy Mária Terézia 1741. XI. első §-ban megfogadta, miszerint a magyar ügyek az országon belül és kívül magyarokra fognak bízatni és akkor a félhivatalos lap fáradozása általában fölösleges, mert igy minden ellenvetést azzal erőtleníthetni s „igenis, ezek, vagy azok a törvények léteznek, de — a királyi tekintély nem veszi figyelembe.“ „A közoktatási ügy kath. intézetekre nézve a király kezében volt és az országgyűlés majdnem (!) soha sem avatkozott bele,“ kiki tudja, hogy ezen „majdnem sohasem“ tulajdonképen azt teszi, hogy : igen gyakran! Egyébiránt nagy okosan hallgatja el a „D. Z.“ azt, hogy még a király is kizárólag magyar hatóságai által folyt be a közoktatási ügyre is. Az adóügy függetlenségét — legalább az egyenes adóra nézve — a félhivatalos lap is elismeri, de a közvetett adóra nézve ellenkezőt állít. Várjon nem ismeri-e a bécsi békekötés V. pontjának azon határozmányát, miszerint ,,Thesaurarius .... cum aliis sibi adjunctis in nullum partem gubernationis Regni sesem misceat, sed Régius dun taxat et coronae proventus curet?‘‘ És miután a ,,D. Z.“ épen a harminczadról szól, nem jutottak-e eszébe az 1059-ki és 1715-ki törvények ? A ,,Donau Zig“ imént említett, elég gyönge érvei után, elég őszinte azt a vallomást tenni, hogy az 1848 előtti viszony legalább „látszólag personális unió“ volt, de valósággal reális. Mi azt hisszük, hogy a dolog megfordítva állott, és hogy az akkori viszony talán látszólag reális, de voltaképen personális unió volt. Azonban engedjen meg nekünk a „II. Z.“ egy igen egyszerű kérdést: ha ő csakugyan a reális uniót tartja egyedül üdvözítőnek, és ha e reális uniót az 1848 előtti viszonyban föl is találja, miért ellenzik a bécsi államférfiak még ezen viszony helyreállítását is? miért buzognak a birodalmi tanács mellett, melynek 1848 előtt nevét sem ismertük és miért akarják elvonni a magyar országgyűléstől még az adó- és ujoncz-megszavazási jogot is, miután a „D. Z.“ állítása szerint ezen jog fönnállása mellett is virágzott a „reális unió“, melyet a félhivatalos lap oly igen nagyon pártol. A bősi lap végre azon csodálkozik,hogy mi azt mondtuk, miszerint — ha a „D. Z.“ a kormány egy töredékének nézeteit tolmácsolja — e töredéknek le kell győzetnie, vagy pedig a magyar minisztereknek vissza kellene vonulniuk. „Furcsa következtetés!“ Így kiált föl a„D. Z.“ — „nem állanak-e a magyar miniszterek is az oct. 21-adiki diploma alapján azon alapon, melyen mi (a D. Z.) is állunk ?“ Érdemes ellenfelünknek e kérdésére igennel felelnénk, ha a praesens helyett a perfectumot használná. Négy hónappal ezelőtt az akkor megalakult kabinet kétségen kívül az oktoberi diplomát fogadta el alapul, de az alap meg nem maga az építmény és igen jól képzelhetjük el azt,hogy akik az alapra nézve egyetértenek, az építmény tervére nézve különböző véleményűek lehetnek és hogy akkor vagy az egyik, vagy a másik tervnek meg kell buknia, főleg ha a véleménykülönbség oly lényeges dolgok körül forog, hogy e tekintetben valami comprommissió lehetetlen. Rechberg gróf lapja végre kinyilatkoztatja, miszerint egyedül a diploma szelleme rá nézve a fődolog, de annak betűjére nézve változtatásoktól sem idegenkedik, ha „az állam egységének“ lényeges kivántmányaiban elégtétetnék. Próbálják csak az osztrák államférfiak ezen „egységet“ nem a Bachféle,hanem magasabb szempontból fölfogni, azon szempontból, ahol az egység fogalma épen csak a birodalom fönnállásával azonosul, kisértsék meg az ezen fennállhatás nélkülözhetlen föltételeinél nem kevesebbet ugyan, de többet sem kívánni és azonnal meg lesz találva azon it, mely a birodalom két fele közti viszálynak véget vet! Pénzügy. II. A centralizálók,ehetetlenségre törekszenek, két ellentétet akarnak összeolvasztani; ők oly Magyarországot szeretnének, mely gyönge a középponti kormánynyal szemben, de erős külellenség ellen. Jól tudjuk, hogy a nálunk szokásos financz-operatiók még egy ideig táplálékot nyújthatnak a centralisták álmodozásainak. A papírpénz még nagyobb értékcsökkenést is megbir, 1810—11-ben 400—1800 volt az ezüst agro. Miért ne húzódhatnék finanszügyeink tisztázása addig, mig ezt újra el nem érjük? És ha elértük s ez után tovább menni nem lehet, még ott van menedékül az l8ll-diki példa, midőn az állam 1060,793,653 forint értékű bankójától új papírpénzes (Einlösungsschein Wiener Wäcrung) 100-ért csak 20-at fizetve akart szabadulni. Szóval, menedék még a dévaivatio. De ezt nyomban kell követnie ismét, mint akkoriban, egy vagy más alakban az Anticipationschein-nak, vagyis oly papírpénznek, mely előre több év adóját emészti föl. Végre aztán visszakerülünk ismét oda, ahol most vagyunk, csak hogy a kimerülés és elszegényedés még nagyobb lesz, a bizalom még rongáltabb, s a növekedett elkeseredés miatt egy őszinte transactio nehezebb, mint jelenleg. Ily nézetek s meggyőződések mellett az iparkamarák véleményezése, csak anyiban bir becsesei előttünk, amenyiben egys más javaslataikkal e nézetünket megközelíteni látszanak. Ezt pedig csak háromról, az észeki, pesti és prágai kamarákról mondhatjuk. Az első azon nem épen helyeselhető tanács előre bocsátása után, hogy az állam 200 millió lefizetésével tegye a bankot fizetésképessé, így folytatja : „De hol vegye az állam e pénzt? Kölcsön útján. A kölcsönkötés ügye az oct. 20-diki diploma szerint a birodalmi tanács elébe tartozik. De nem kell szemet hunyni a helyzet valódi állása felett. A monarchiának egy nagy része, név szerint Magyarország, nem hajlandó a birodalmi tanács tekintélyét elismerni. A kölcsönt, melyet ez határozand, a birodalom nagyobb felében semmi módon, más részében csak nehezen lehetne fölhajtani. Első szükség itt a népek bizalmát megnyerő politka megalapítása. És csak akkor lesz ideje, hogy a képviselő test vagy testületek, melyeknek körébe tartozana a pénzügyekben ahatározás, túlszálíítassanak az állam adósságainak törlesztése módját megszavazni. Ebben ha nem is határozottan kimondva, de benne van a független pénzügyi kezelés eszméje. A pesti s prágai kamarák pedig tovább mennek , némileg körvonalazzák is ez önálló pénzügyi állapotot, midőn a kölcsön tisztázására egy nagy kölcsön fölvételét, annak az országok közti felosztását s az egyes országgyűlések általi biztosítását javalják. Az egyes országok biztosítéka mellett forgalomba hozott papírpénz koronája a javaslatnak. Nincs ideje sem helye, ellene vagy mellette szavazni jelenleg e tervnek. Az olvasó velünk együtt tekintse úgy, mint jó szándékú lépést pénzügyünk fölötti független rendelkezhetésre. De a külön papírpénz mellett nem sikolhatunk el azon megjegyzés nélkül, hogy előbb utóbb ennek kell lenni a belforgalom élénkítése és nemzeti gazdagságunk kifejtése egyik legfőbb eszközének, és tesszük e megjegyzést azért is, mert a dr Ilein bölcsessége által inspirált troppaui kamara jónak látta a hitelbankjegyeket, mint a birodalomtól elszakadás eszközét, előre denunciálni. A jámbor természetesen Magyarországot érti , miután azt az országot, hol Troppau fekszik, kozákok nélkül is, egy-két rendőrszolgával is, hozzá lehet terelni a birodalomhoz. Nem vesztegetjük a szót, mert olyan ügyben, mi javunkra szolgál, úgy sem képesek megérteni azok, kik a bét p-nek, a dét t-nek hallják, a kiknek fejében, ugyanazon egy rekeszben megfér ilynemű okoskodás: „a magyarok elszakadnak ha jó állapotra engedjük vergődni s csak akkor fognak testvéri szeretettel ragaszkodni hozzánk, ha vérig kinozzuk őket.“ A centralisatio politikájának e józan vezérelve, mint látjuk, a csizmadia műhelyekbe is elhatott. Üdvözöljük a troppaui ipar- s kereskedelmi kamarát, hogy ily nagy eszme s bámulatos logica közlönyévé tette magát. A többi iparkamara véleményéről hallgathatunk, miután köztük csak annyi különbség van, hogy némelyik határozottan a 49-diki mártius 4-diki alkotmányt kéri vissza, a másik egyszerűen csak alkotmányt kér, az egyik, az adósság kifizetésére most létesíthetetlen kölcsönt indítványoz, a másik némely állampapírnak oly árbáni forgalomba bocsátását, ahogy soha se kell és van végre oly bomba is, mely a birodalomban egyesek kezében levő arany és ezüstnek önkénytes fölajánlás útján beszedését tanácsolja. Mindez nem tesz ránk más benyomást, mint azt, hogy bámuljuk a gyakorlat embereinek gyakorlatiatlanságát. A bankra kizárólag vonatkozólag csak három kamarától olvastunk oly eszmét, melyet ha megfogadnának, a birodalom számos lakója