Pesti Napló, 1862. április (13. évfolyam, 3641-3665. szám)
1862-04-08 / 3647. szám
81-3647 13-ik évi folyam. Kedd, april 8.1863. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7-ik szám, 1-ső emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek terén 7-dik szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizetési föltételek : Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva: félévre . . . . 10 frt 50 kr. a. é. Évnegyedre . . . 5 frt 25 kr. a. é. Hirdetmények dija : 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 ujkr. Bélyegdíj külön 30 ujkr. Magánvita 5 hasábos petit-sor 25 ujkr. Előfizetési felhívás „PESTI NAPLÓ“ ápril-júniusi évnegyedes folyamára. Előfizetési díj april-júniusi V. évre 5 forint 25 krajczár. A „Pesti Napló“ kiadóhivatala. PEST, april 1. 1862. (Fk) Míg az európai kabinetek feszült figyelemmel kisérik a szent atya egészségi állapotára vonatkozó híreket, az olaszok feliratokat intéznek mind Napoleon császárhoz, mind a britt parlamenthez, melyekben a francziáknak Rómábóli kivonulását sürgetik. A britt parlament, ezt egész bizonyossággal előre mondhatni, legfölebb egy interpellátióval fogja magát fárasztani, melyre Palmerston szépen faragott, de lényegében semmit sem mondó feleletet adand, és ezzel a dolog ad acta fog tétetni. Azonban majdnem ugyan ily bizonyossággal előre mondhatni, hogy a feliratnak a tuileriákban sem lesz hatása. III. Napoleon — experto credit Ruperto — saját tapasztalásból tudja, miként készülnek az ily tömegtüntetések, és az ő politikájának czéljai sokkal szilárdabban állnak, mintsem egy papírlap által megingattathatnának. Bármily rejtélyesek is e czélok, azon röpiratok, melyek többé kevésbbé nyíltan a császári politika tolmácsaiként jelentették be magukat, mégis néhány főpontra némi világosságot árasztanak. E főpontok egyike az, hogy III. Napóleon a pápának nemcsak világi hatalmát akarja megszüntetni, hanem világhatalmát is; ő nem a világ egyetem pápáját kívánja, hanem olasz pápát. Bár hányszor változott legalább is külsőleg a napóleoni politika arca, ezen egy vonás mindenkor fel volt ismerhető. Midőn még komolyan vagy nem, az mindegy — olasz foederatióról volt szó, e foederatió élére ő felsége a szent atyát akarta állítani, őt akarta a szövetkezett olasz államok, azaz az összes olasz nemzet erkölcsi fejévé tenni. Midőn e terv meghiúsult és az egyházi birodalom tetemes része elszakasztatott, a a többinek biztosítására ajánlkozott a franczia császár azon feltétel alatt, hogy a szent atyának az olasz nemzettel és annak királyával ki kelljen békülnie. És igye a legújabb ideig a tuileriák változatlan törekvése az volt, a katholikus egyház fejét az universalitás jellemétől megfosztani, és őt határozott nemzetiség zászlóvivőjévé tenni. E törekvés indokát könnyen kitalálhatni. III. Napóleonnál senki jobban nem ismeri a franczia clerus hatalmát, nálánál senki jobban nem tudja, hogy e hatalom egyik főtámasza azon együvé tartozás, mely az egész világ katholikus clerusa közt létezik, és melynek központját, kötelékét a pápaság képezi. Ha e közös kötelék valamikor megszűnnék, ha a pápaság bizonyos nemzetiségi jellemet öltene, közte és a franczia clerus közt is meglazulna az összeköttetés, és akkor ezen clerűs, mely legalább főbb személyesítőiben nem tartozik a bonapartismus támaszaihoz, önkénytelenül is a fennálló hatalom felé közelednék és a napoleonidáknak ellensége lenni megszűnnék, sőt tán még barátjává is válhatnék. Helyes-e ezen számítás vagy sem? Ki tudná ezt előre mondani, de hogy ily számítás létezik , azt alig lehet kétségbe vonni. Volt oly idő — épen 13 évvel ezelőtt — midőn a franczia császárnak talán még reménye volt ama czélját IX. Piussal is elérhetni; azon hires levél, melyet ő felsége Róma bevétele után Neyhez intézett, sőt maga a római expeditió is ilyesmit gyanittat. Ez expeditió főczélja az volt,Ausztriát és a többi kath. hatalmakat távol tartani, hogy a szentszék ne ezek befolyása alá kerüljön, minthogy épen ezen hatalmak az olasz nemzetiség megerősödésének esküdt ellenségei voltak. IX. Pius pápa trónraléptének első éve szintén reményt nyújthatott arra, hogy sikerülni fog őszentségét lassankint olasz nemzeties pápává alakítani át. De a szent atya állhatatosabbnak bizonyult, mintsem Párisban hitték volna, és így várni kellett. A türelem, kitartás, várni tudás úgyis a napóleoni politika legerősebb oldala. A franczia császárnak ily körülmények közt alig marad egyéb választása, mint Rómábani állását fenntartani, és egy új pápától várni azt, amire a most uralkodót nem lehetett rávenni. Ezen okokból nem hisszük, hogy az olaszok petitiója hatást fogna tenni a tuilleriákban, és miután (már régebben kimondott) erős meggyőződésünk az, hogy a római és velenczei kérdés nem egymásután, hanem egy időben fog megoldatni, átalában nem számolunk arra, hogy a franczia császár olaszországi politikája egyelőre lényeges változásnak indulna, — természetesen a „non putarem“ eseteket kivéve, melyek a tuilleriák minden calculusait néhány óra alatt felforgathatnák. Ha nem következik be ily előre nem látható esemény, ha IX. Pius pápa egészségi állapota nem oly aggasztó, amilyennek állítják, és ha Ratazzinak mindvégig sikerül a „cselekvés“ pártját féken tartani, akkor nem bírjuk felfedezni azon okot, mely Francziaország magatartását lényegesen módosíthatná, míg új pápa választásáról nem leend szó. Képzelhető, hogy mindezt a francziaellenes párt is igen jól tudja, és kétségtelen, hogy ő is megtette a maga intézkedéseit azon esetre, ha a szentszék véletlenül megürülne ; kétségtelen az is, hogy akkor nyílt küzdelem álland be Francziaország barátai és ellenségei közt, de ez oly határozatlan távolban álló esély, és a kimenetel annyira bizonytalan, hogy e percben sem ok, sem alap nincsen, ily eventualitással foglalkozni, ámbár a franczia császár talán már most is tisztában van magával a teendők iránt — mind a győzelem, mind a vereség esetére. Bécsi dolgok. A miniszteri felelősség kérdése miként áll a bécsi úgynevezett parlamentben, előadtuk közelebb. Tudjuk , hogy azt mondják, a kanczellárok állása nehezíti e kérdés eldöntését. Eddig — úgymond a „Lloyd“ bécsi levelezője — e kérdésben a kanczellár nem nyilatkozott, de ha nyilatkozni fog, nyilatkozása oda fog kimenni, hogy felelősség elvállalásáról addig nem lehet szó, míg az osztrákmagyar alkotmányos ügy a magyar országgyűlésen el nem intéztetik. Ez a magyar udvari kancellária álláspontja, a Lloyd tudósítója szerint. S ez álláspont minden átható rendezés vagy szervezés elutasítását követeli a magyar országgyűlésen kívül, így a szerb és románkérdésben is! Schmerling úr ismeri e részben a magyar kancellária nézeteit, s a felelősséget sürgető követeknek mindig azokkal áll elő. De hát azon kérdést, mondja az idéztük levelező, nem volna-e érdemes vizsgálni, hogy a német miniszterek a szűkébb Reichsrath előtt felelősekké tétessenek ? Úgy látszik, a magyar ügy inkább ürügy, mint valódi ok e kérdésben. Vagy a centralista uraknak csakugyan inkább fekszik szívükön Magyarország beolvasztása , mint az alkotmányosság megszilárdítása túl a Lajthán. A központosítási politikával függ össze a „Lloyd“ egy másik bécsi tudósítása a magyar földbirtoki hitelintézetről. E tárgyban fontos akadály merült föl, melyen az egész hajótörést szenvedhet. A pénzügyi minisztérium ugyanis — mint a Lloydnak írják — kijelenté, hogy az 572 százalékos kamatot nem adhatja meg. Annál kellemetlenebb meglepetés, mivel a nevezett minisztérium e pontra nézve régebben nem igen tett nehézségeket. S annyival inkább váratlan, mivel e pont szükségességéről a pénzügyi minisztérium maga meg volt győződve, midőn a zálogjegyek kamatját 6 százalékra emelte. Említsük-e e fölött, hogy Magyarországon a törvényes kamat is hat százalék. Hát nem elég a magyar záloglevelek kirekesztése a bécsi börzéről? Mivel igazolható e tilalom, még a bécsi bank és 4,5% papírok érdekében is, ha e fölött a magasabb kamatláb sem engedtetik meg? A magyar gazdasági egylet, mint tudjuk, életkérdésnek mondá közelebb is a földbirtoki hitelintézet ügyét. S ha valamikor, bizonyára joggal várhatja ez engedmény megadatását a magyar birtokosság azon pillanatban, mikor épen nagyobb adók behozásáról van szó. Úgy tudjuk, hogy a magyar gazdasági egyesület küldöttei, gróf Dessewffy Emil, gróf Barkóczy és Lónyay Menyhért urak, ma, talán épen midőn e sorokat írjuk, vannak kihallgatáson Ő Felségénél. Tudatni fogjuk az eredményt. Ugyanazon bécsi tudósító, ki a hitelintézet ügyének ez újabb, nem kedvező fordulatáról értesít, egy jellemző adomát beszél a ruthénekről, kik a reichsrathban ülnek. Beszéli ugyanis, hogy egyik ruthén közelebb a reichsrathban azt mondta volna : „Ha a császár még 50 milliót kíván is tőlünk, megadjuk, ha koldusbotra jutunk is, de nem adunk ezeknek az uraknak!“ Nem tudni, mond tudósítóink, e szavak közben a miniszteri padok vagy a baloldal felé pillantott-e az érdemes követ. Annyi bizonyos, hogy még ők is, még a ruthén parasztok is, a miniszteri nézetek ellen kezdenek fordulni ! Neszeznek, mint az öntudatra ébredező kisdedről mondják , neszeznek a politikában. Benne lévén az adoma - beszélésben — mivel a mai bécsi lapokban az eszméknek és fontosabb híreknek szörnyű híja van,— nem állhatjuk meg, hogy el ne mondjuk, mint a centralista lap felfogására nagyon jellemzőt, amit a Donau Zeitung közelebbi pesti levelében ily czím alatt: „Sprachenterrorismus“ olvasunk. A dolog ennyiből áll. Egy cs. kir. hivatalnok özvegyének sikerült idősb fia számára egy magyar gymnasiumban stipendiumot nyerni. Az anya távol lakván,egypár évig nem látható fiát. Az alatt a fiú szépen felserdült. Az anya végre fiát meglátogatja, kölcsönös ölelkezés, öröm könnyek; az anya kérdez, a fiú felel, újabb kérdés és felelet, — de — iszonyú — az anya és gyermek nem értik egymást! A gyermek elfeledte a német nyelvet, — mivel a gymnasiumban minden német szóra büntetés volt szabva. íme a nyelvterrorismus! S ha így volna is, mit mutatna ez eset ? Mit egyebet, mint visszahatást azon germanizálási politika ellen, mely Bach és Thun rendszere alatt divatozott. Ha e rendszer folytán nem egy magyar anya, hanem az összes magyar szülők jutottak volna azon helyzetbe, hogy gyermekeikkel, mikor a német gymnasiumból kikerülnek vala, nem tudtak volna beszélni : e tény fölött minő diadalzajt ütött volna a Donau Zeitung, mint azon culturmissio örvendetes eredménye fölött, mely a német elemnek jutott a Duna völgyén! Azonban a dolog nem van. Egy gyermek tanul meg magyarul a magyar stipendiumon , magyar gymnasiumban ! Ez iszonyú dolog ! Ez egy német ajkú gyermek kedvéért kell vala az összes gymnasium tannyelvét németre változtatni! Mint Bach és Thun ő excellentiáik idejében! Mert amit a német szó büntetés alatt eltiltásáról ír a „Donau Zeitung“ , azt határozottan mesének, költeménynek kell mondanunk, melyet a Magyarország elleni gyűlölség, vagy talán az anyanyelvét könnyedén elfelejtő német gyermek mentsége koholt. Annyira nem ment sehol a jogos visszahatás, ami pedig épen nem lenne csodálható az erőszakos germanisálás, e valódi nyelvterrorismus után. Azonban mi sokkal inkább bízunk tanáraink józanságában, hogysem a Donau Zeitung érintett adatát, a németül beszéllés tilalmára nézve, merő koholmánynál egyébnek tarthatnók, hogy sem akar megkezdődni, az előkészületek legalább arra mutatnak. Minthogy az erdélyi és felsőországi kereskedők még nincsenek itt, s tán nem is jönnek, a kézmű és iparczikkekre nem nagy kelendőség vár. Az incasso roszul megy, minthogy a nagykereskedők vallomásaiután a vidéki kereskedők nem fizettek, s nem is ígérkeznek fizetni. A gabonaüzlet hasonló pangásban tengődik, mely az irányiadó felső kereskedés nyomásából származik , s ehhez járul a rendkívül gazdag termelésre való kilátás; a gabonaforgalom csupán a hetivásárra szorítkozik, hol a kereskedők és molnárok sokat összevásárolnak. Míg a múlt hetekben a felsőbb kereskedők a Bánságban magas áron vették össze a búzát, ma a termelők az ide való kereskedőknek olcsó áron ajánlják, s a 87 fontos legjobb minőségű búzát 4 ft 50—60 kron adják. Kedden az új aradi hetivásárra mintegy 3000 mérő vizetett, s 4 ft 50 - 60 krön adatott el; ma az itteni hetivásárra pedig körülbelül 2000 mérő, mely 4 ft 10 krön kelt. A rozs ára is lement, minthogy a kincstár bevásárlásait megszüntetni szándékszik. E héten mintegy 4000 mérő 3 ft 5 krön adatott el. Kukoricza nagyobb mennyiségben szállíttatott s a múlt héten sok vizetett Horvátországba. Itt a héten mintegy 5000 mérő ment forgalomba, s 3 ft 5, krön vették a gyárak számára. Árpa roppant mennyiségben szállítva 2 ftoD kelt. Szesz, az erdélybe szállítás fölélénkülése által kelendőbb lett. A gyárak visszatartóbbak kezdenek lenni. E héten mintegy 600 akó szállíttatott el 56, s közel 500 akó 57 kron fokjáért. (Alföld.) Gazdasági s keresked, tudósítás. Pent, april 7. Folyton gyönyörű derült napok. A vetések mindenfelé pompásan zöldelnek, s a lóhere már több mint fél lábnyi magas. Jóltevő meleg esőre mindazáltal nagy szükség volna. A repere a télen át majd mindenütt tetemes fagyási károkat szenvedett, azért ebből gazdag termés nem várható. A gabnaüzlet még mindig pang, miután az angol és franczia piaczok folytonos lehangoltsága fővárosunk forgalmára is nyomasztólag hat. — Gyapjú a lefolyt héten 1000 m.-nál több adatott el 80—82 — egész 90 fttig, minőséghez képest. Győr ápr. 5-kén tartott hetivásárunk a beszállított gabnamennyiség tekintetéből a nagyobbak közé sorozható ugyan, azonban a vásárláshoz igen kevés kedv mutatkozott, elannyira, hogy a termesztők áruikat nagyobb részt kamarákba voltak kénytelenek berakni. Soka abban kereshető, hogy a bécsi árak nagyon nyomottak, kevés megrendelések történnek, s az őszi vetések pedig igen szépen állván, bő termés reménylhető. — Kukoricza, zab, árpa és köles leginkább kerestettek. — Egy auszt. mérő tiszta búza 4 ft, 70—90 kr, közönséges búza 4 ft 40—60 kr, kétszeres 3 ft 50—70 kr, rozs 3 ft 50 — 70 kr, árpa 2 ft 30—60 kr, zab 1 ft 60—70 kr, kukoricza 3 ft 40—60 kr, köles 3 ft 20—40 kr, bab 4 ft 50—70 kr, széna egy mázsa 1 ft 80—90 kr, bor egy akó 9—10 ft, burgonya zsákja 1 ft 20—60 kr. Szeged, apr. 4. Forgalmunkról csak leverőleg szólhatunk; csaknem minden iparágban szünetelés az eladást illetőleg. — Pénz és hitel mindinkább kevesbedik. A téli vetések dúsak, a tavasziakra a legjobb idő jár. A piaczi szállítmányok e héten nem csekélyek valának. Magtári alkuk jelentéktelenek, a piaczi ár következő vala: búza 4 ft 15—30 kr, kétszeres 3 ft 20— 50 kr, rozs 3 ft 20—30 kr, árpa 2 ft 40—50 kr, zab 1 ft 40—50 kr, kukoricza 3 ft 5—15 kr, köles 3 ft 15 kr, bab 5—5 ft 10 kr. Arad, apr. 4. Az elövásárnak ma lett vége. A máskor annyira népes jelen idényi vásár se Vegyes tudósítások. — Múlt martius 27-kén tartatott amlgy Lonovics József érsek elnöksége alatt szépszámú közönség jelenlétében a Szent-László-Társulat központi választmányának rendes havi gyűlése. Mindenekelőtt Danielik János vál. püspök s társulati főelnök , maga előterjesztette a társulat előleges költségei fedezésére nála befolyt pénzekről tett számadását, melyre nézve határoztatok, hogy az azon főpapjainkkal, kiknek ezen kegyes adományok köszönhetők, mély tisztelettel közöltessék. Ezután olvastatott a társulat titkárának, Hopf János tiszt, kanonoknak alább egész terjedelme szerint olvasható s a gyűlési határozathoz képest az illető egyházmegyei hivatalok utján valamennyi esperesi kerületeknek megküldendő jelentése a Szent-László Társulat alakulási s működési eredményeiről. A pénztárnoki kimutatás szerint a pénztári maradvány állam- s földtehermentesítési kötvényekben 2800 forintot, takarékpénztárban kamatozó tőkékben 21100 forintot és készpénzben 1811 ft 13 V*kr tevén, ez utóbbiból következő összegek határoztatak a társulat czéljaira fordittatni : Pápai szentsége részére..................... 400 ft A bukaresti angol kisasszonyok intézetére 400 ft. A pest-lipótvárosi templom épitésére . 400 ft. Az árvizkárosultak segélyzésére . . 100 ft. A pesti jogász-segélyző egyletnek . . 100 ft. A Londonban építendő Sz.Péter-basilikára 8 at. Összesen: 1400 ft a. ért. és 8 db arany. Ezenkívül a választmány a ferencziek bosnyaargentinai tartományának honunk szerzetes-házaiban képeztetni szokott növendékei közül kettőért az élelmezési díj fizetését magára vállalta; Pongrácz Bódog plojesti lelkész kérelmére pedig nemcsak megengedte, hogy az ottani egyház felszerelésére már azelőtt küldött 100 a. é. forintot azon 23 db csász. arany pótlására fordíthassa, melyet eddig a bukaresti püspök egyházi és tanodai szükségletek fedezésére adott, de legújabban visszavont, hanem ugyanazon 23 db aranynak ezentuli évenkinti fizetését is megajánlotta. A pest-lipótvárosi templom-építési bizottmánynak levelére, melyben az a folyó évi febr. 3-ai választmányi gyűlésben felajánlott 1000 a. é.ftért háláját nyilvánítja, válaszoltatni határoztatok, hogy a társulat, mint ezúttali újabb ajánlata is tanúsítja, ezentúl is minden alkalommal teljes készséggel fogja az érintett templom építését, mennyiben csak tőle telik, előmozdítani. A társulati ajtatosság s az ezt tartalmazó könyvecske tervezetének készítésére kiküldött bizottmány munkálata tárgyalás alá vétetvén, az ajtatosságot illetőleg egyebeken kívül elhatároztatott, hogy pápai Szentségétől a szent László és szent Erzsébet napjaira, mint a társulat ünnepeire, búcsú keressék; a könyvecske szerkesztésével pedig Garay Alajos társulati másod-titkár bízatott meg; ezzel összefüggöleg egyszersmind egri érseki excjának levélben kijelentett kegyes javaslatához képest elhatároztatván, hogy szent Lászlónak a hármas czél jelvényeivel s hátlapi imával ellátandó képe a tagok közti kiosztás végett kinyomassék, az ennek, valamint az egyúttal szóba hozott társulati pecsétnyomónak is mikénti kivitelére vonatkozó szükséges intézkedések megtétettek. — Tokaj, april 5. A Tisza vízállása nálunk bár igen magas, de nem rendkívüli, s mivel 4—5 heti esőtlen időjárás mellett sem apad, igen valószínű, miszerint már a beregi és máramarosi hegyekben is olvad a hó, és a Tisza vízállását folyvást magasan tartja. Az alsó szabolcsi tiszaszabályzó társulat vizszerkezetében Tokajtól T. Füredig, az ár ugyan mindenütt a védgátak tövében, de a kellő védintézkedések meglévén téve, veszély vagy baj sehol sem mutatkozik. A gátak szilárdak, a füzesek nagy részben biztos oltalmat nyújtván, — de hol ezek hiányosak, ott rőzsék által pótolva lévén, — az egész szerkezetben komolyabb veszélytől nem tarthatni. A társulatnak egyetlen öbölzete sincs különösen sem fenyegetve, sem veszélyezve, s ha az idei árvíz, bár mint várható, tartós, de rendkívüli nem leend, a meglevő erők és anyagok helyes alkalmazása mellett, az illető községek és érdekeltek, nyugodtan lehetnek vagyonuk és tűzhelyük védelme miatt. Még egy ideig, legalább a már igen magas víz tartalmára azonban a legnagyobb éberség és felügyelet szükséges, s ez a víz netalánt növekvésénél, esős vagy szeles időjárásnál megkétszerezendő, hogy a már mentesített árterületek megvédve, s a szabályozási gátak vég czélja is elérve legyen. 1. 1. — Szeben. A szebeni communitás mart. 31 -i ülésében feliratot határozott ő Felségéhez az országos főhatóságok Szebenbe helyezése s a városnak fővárossá emelése iránt. Itt közöljük szászvárosi senator s szász nemzeti egyetemi követ Bálombi János különvéleményét : „A nemzeti egyetemnek, mint olyannak, véleményem szerint két törvényes és alkotmányos tulajdona van. „Egyik tulajdona a II. folyamodványú bíróság. „Másik tulajdona a törvényhozási factor saját belügyeiben. „A jelen esetben ezen nemzeti egyetem nem az első, hanem az utóbbi tulajdonában látszik szerepelni és működni akarni. „A nemzeti egyetem, mindkét félebbi tulajdonaira nézt, bizonyos hatáskörre van szorítva. E hatáskör a törvényileg úgynevezett fundus regius s nem az usurpative elnevezett szász föld, mert Erdélyben nincs Szászország „A nemzeti egyetem által mai nap elvileg elfogadott bizottmányi munkálat, a nemzeti egyenjogúságnak Erdélyben gyakorlati keresztülvitele elvét illetőleg, túlhaladja a nemzeti egyetem törvényes hatáskörét, amelynek tárgya egész Erdélyország s annak összes lakossága. A nemzeti egyetem törvényes állásánál fogva nem tárgyalhat az egész országra kiterjedő ügyeket jogosan ,s ha mégis országos ügyekbe bocsátkozik , akkor elveszti egyetemi törvényes tulajdonságát s csak magánosok magángyülekezete fog lenni, határozatai nem leendőek senkire nézve irányadók és kötelezők. Az átalános országos ügyek az országgyűlést illetik. Az országgyűlésen a nemzeti egyetem, mint egyetem, nem bsr valamely morális testület jelentőségével, hanem a fundus regius egyes székeinek követei mind maguk közt egymástól, mind pedig az összeségtől függetlenek és joguk van az egyetem határzataitól függetlenül saját véleményüket s választói akaratát kinyilatkoztatni. „Igaz ugyan, mikép minden egyes polgárnak szabadságában áll határzatait államjogi ügyekben is másoktól függetlenül megállapítni, s azok érvényesítését törvényes úton megkísérlem. Hanem a jelen ügyekben a nemzeti egyetem alkotmányos egyetemi minőségében meg sem határozhat, mivel a nemzeti egyetem minősége törvényesen meghatározott tárgyakra és korlátolt hatáskörre van szabva, a fennforgó ügyek nem tartoznak a nemzeti egyetem törvényes teendőihez s a nemzeti egyetem korlátolt minőségét, a törvényes körvonalakon túl jogilag nem terjesztheti ki. Nézetem szerint a kérdéses országos ügyekben a nemzeti egyetem, csak mint magángyülekezet, tagjai egyes, egymástól független, semmi törvényes kötelékhez nem tartozó magán egyének. „Valamint egyes vagy több polgár kizárólag csakis maga részére és nem másokra nézve is, egyetértésekben ha nem is hasznos, de nem is káros határozatokat hozhat államjogi kérdésekben, s azok érvényesítését megkísértenie szabad , úgy ezen nem valódi nemzeti egyetemnek egyes tagjai is csak mint magánszemélyek, haszintén egymás közt egyetértőleg, határozhatnak országos ügyek felől s kísérthetik meg határzataik érvényesítését, s akkor a bizottmányi munkálat I. 1. pontjaira nézve magam is beleegyezőleg szavaznék. „Ha nem mint egyetemi tag sem magamnak, sem a többi egyéneknek, akik az egyetem szereplőit képezik, nem ismerem el jogát a kérdéses ügyekben határozhatni. Azért a kérdéses ügyekben a majoritás akarata nem lehet a még oly csekély ellenzéki minoritás akaratának is irányadója. „Egészen más volna ez egy erdélyorzsági országgyűlésen, amelynek jogában áll e kérdések fölött határozni, mert akkor, a határozás országgyűlési illetékessége mellett, a majoritás akarata az ellenzéki minoritás akaratára nézve is irányadó s kötelező lenne. „Miután a 1. nemzeti egyetem illetéktelenségét a fennforgó ügyek tárgyalására általam elegendőleg kimutatva lenni hiszem, nem akarok a hozott határzat mellett szavazni, hanem indítványom mellett maradni: t. i. a t. nemzeti egyetem illetéktelensége végett ne méltóztassék a fennforgó bizottmányi munkálat tárgyalásába bocsátkozni. Szeben, mart. 8. 1862. Balomiri János, senator s szászvárosi egyetemi követ.“ — Belső Szolnok megyéből Deés április 1-jén. Megyei köz- és nyilvános életünkből már kevés följegyezni való, örvendetes épen semmi. A közigazgatási hivatalnokok végzik teendőjöket katonai pontossággal, az ujonczozási munkálatok itt, mint az egész országban, bevégezvék , az ujonczok már illető ezredeiknél vagynak, a felül Az a napokban váratik egy főkormányszéki tisztviselő, ki a szolgabirákat a munkálatokba bevezeti; egy valaki azt indítványozza, hogy minden hosszas számitgatások s bizonyitgatások mellőzésével mondassák ki egyszerűen, hogy a kapott kárpótlási öszveg 710-e adatik dézmaváltság gyanánt, s ezen valakinek igaza van, mert gyorsabban lehetne eredményhez juthatni. A közrend, személy-és vagyonbátorság jó lábon áll,a megyei börtönben kevés a fogoly, azok is a régibb időből maradtak; nagyobbszerű bűntény alig egy pár s alig néhány vétség fordult elő ez évben, mi a nép csendes, nyugodt természetének s a rendhez szokásnak tulajdonítható. Erdőpusztítások, jogháboritások, birtok-eltulajdonitási esetek nem igen fordulnak elő; mi a megyei administrator úr mindjárt kezdetben erélyes fellépésének tulajdonítható, s nagyon hibáznak, kik a megyei alsóbb rendű lakosokat ilyesmivel vádolják, mint a „K. Közlöny“ rettégi levelezője. -----------— r.l.