Pesti Napló, 1862. május (13. évfolyam, 3666-3691. szám)
1862-05-31 / 3691. szám
125-3691 13-ik évi folyam. Szombat, május 31.1862. E lap szellemi részét illető minden közlemény Kiadó-hivatalt Előfizetési föltételek 5 Szerkesztési iroda : a szerkesztőséghez intézendő. Ferenczek terén 7-dik szám földszint. 1 Vidékre, postán: Helyben, házhoz hordva: 7 .u .„kr. 1 „x emelet Bérmentetlen levelek csak ismért kezektől fo- A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása ’ ’ * ' *2 £* 59 Ferencziek tere 7-ik szám, 1-ső emelet g adtatnak el. körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők. Évnegyedre ... 5 frt 25 kr. a. é. j Hirdetmények dija : 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 ujkr. Bélyegdíj külön 30 ujkr. Magánvita 5 hasábos petit-sor 25 ujkr. Előfizetés nyittatik „PESTI NAPLÓ“ junius—septemberi négy havi folyamára Előfizetési ár 7 forint. A „Pesti Napló“ kiadóhivatala. PEST, május 30. 1863. és Bécs, máj. 29. A tegnapi nap meghozta az első komoly megtámadást a concordatum ellen! A birodalmi tanács a tanulmányi alap felett tanácskozván, ez alkalmat felhasználta, hogy a concordatum azon határozmányát támadja meg, mely szerint a vallási és tanulmányi alap jószágai az egyházéinak mondottak. A bizottmányi javaslat szerint a háznak ki kell erre nyilatkoztatnia, miszerint a concordatum ezen pontját nem ismeri el jogérvényesnek. A concordatum mellett Litwinowicz püspök tartott egy kitűnő szónoklatot, melyre Giskra élesen és sok szellemmel válaszolt. A dolog érdemét egyelőre mellőzve, nem tehetjük, hogy csodálkozásunkat ne fejeznék ki azon furcsa jogfogalmak felett, miket a hajdani frankfurti parlament híres szónoka védeni jónak látott. A concordatum az absolutismus alatt köttetett, tehát oly időben, midőn ő Felsége még korlátlan hatalom birtokában vala, a mit ő Felsége akkor szentesített, az törvény, az jogérvényes, legalább azokra nézve, kik régibb jogokra nem hivatkozhatnak. Giskra úrnak talán igaza lehet, midőn azt mondja, hogy egyetlen sorral kimondhatná a birodalmi tanács, miszerint „a concordatum érvénye megszűnt.“ Ha az alsóház ezt kimondja, ha a felsőház e kimondást megerősíti, és ha Ő Felsége szentesíti — ezen három feltétel teljesítése után a concordatum érvénye csakugyan megszűnik, de arra, hogy az alsóház egyoldalúan mondja ki valamely jogérvényes törvénynek egész vagy részbeni érvénytelenségét, arra, hogy ő saját rovására tagadja meg „elismerését“ ily fennálló törvénytől, — erre sem a februári alkotmány, sem általános alkotmányos fogalmak szerint a Reichsrath alsóházának semmi joga nincsen. Megjegyzendő, hogy mi itt nem a concordatum barátainak szempontját fogadjuk el, kik azt mondják, hogy a concordatum internationalis szerződés, melyhez a követ uraknak semmi közük nincs, hanem hogy a concordatum elleneinek álláspontjából indulnak ki, kik azt állítják, hogy a concordatum egyszerű törvény, mint bármely más; a törvényt pedig a törvényhozás egyik tényezője egyoldalúan soha meg nem szüntetheti. . . . Midőn mi, magyarok, országunk régibb jogaira hivatkozván, kifogást tettünk az octoberi diploma némely határozmányai ellen, ugyanezen Giskrák és Herbstek azt mondták : Ő Felsége, midőn ama diplomát kibocsátá, absolut uralkodó vala, tehát feltétlenül érvényesnek el kell ismernetek azt, amit ő Felsége akkor korlátlan hatalmából rendelt vala, és egyedül alkotmányos utón, azaz: a képviselet és a korona egyetértésével lehet e tekintetben valamit változtatni , addig azonban a diploma minden pontja jogérvényes. És ine , midőn nekik így kell, ők egyszerűen „el nem ismerik“ egy fennálló törvény valamely részét, nem gondolva azzal, hogy e törvény megszüntetésére még két hasonjogú tényező beleegyezése szükségeltetik. Másfelől nagyon különösnek tartjuk, hogy a baloldali urak oly tárgyat, melyet ők maguk oly roppant fontosságúnak hirdetnek, mindig csak amúgy mellesleg „en passant“ hoznak szóba, ahelyett, hogy őszintén és becsületesen neki mennének. Ha a concordatum oly kártékony, amilyennek állítják, akkor tegyenek önálló indítványt annak módosítására vagy megszüntetésére, de aztán tárgyalják a dolgot komolyan, alaposan, kimerítően, amint ez ily fontos ügyhöz illik, kényszerítsék a kormányt „szint vallani“, legyen bátorságuk egy nagy csatát vívni, de ne higgyék, hogy ily nagyjelentőségű kérdést néhány olcsó életczel tisztába lehet hozni. Ez a mi részrehajlatlan véleményünk, és azt hisszük, hogy a concordatum barátainak és elleneinek nagyobb része ezzel egyet fog érteni. Tudni kell először, vájjon nemzetközi szerződés vagy közönséges törvénynyel állnak e szemben, alkalmat kell adni a közvéleménynek nyílt, határozott nyilatkozásra, és csak akkor lehet a részletek vitatásába ereszkedni. Most pedig , midőn a pénzügyi kérdés oly sürgető alakot öltött, valóban jobb volna ezzel foglalkozni, mint a tegnapihoz hasonló sivár szóváltásokkal az amúgy sem igen számos majoritás közé a viszály magvát hinteni ki. Részrehajlatlannak mondtuk ezen ítéletünket, és azt hisszük, ezt bátran mondhatjuk, mert magyar szempontból nézve a dolgot, sem a concordatummal tüzetesen foglalkozni semmi okunk, sem a birodalmi tanács ügyeinek miképeni haladásához semmi közünk nincs. Hónapok előtt szóltunk azon tervről, miszerint Rainer félig Budára küldetnék, hogy ott — minden hivatalos minőség nélkül — az egyezkedés lehető alapjait kipuhatolni törekedjék. Mondjuk alkorában, miszerint e terv létezik, és a kivitel legfölebb el van napolva. Legújabban ismét sűrűen foglalkoznak ezen eszmével, és hallomás szerint nevezetesen az államminiszter az, ki melegen ajánlja e kísérletet. Vannak mások — az olvasó megbocsájtja, hogy ily határozatlan kifejezésekkel élünk •— tehát vannak mások, kik a szellemdús Ferdinand Miksa főherczeget szeretnék e küldetéssel megbízva látni, és ezen oldalról vehette inspirátióját Debrauz (ne mondd Debró, hanem Debrautz-nak), midőn a „solution de la crise hongroise“ czímű művét tette közzé. Azon feltűnő sietség, melylyel maga a bécsi újság e mű félhivatalos jellemét tagadni szükségesnek találta, szintén azt sejteti, hogy a könyvnek bizonyos fontossága van, és hogy az egy töredék programmja, mely a mostani miniszterek többségének helyeslésével nem találkozik. Egyes ízó magán combinatióit a bécsi hivatalos lap figyelemre se méltatta volna. Minő állást foglal el a magyar udvari kanczellária ezen különböző törekvések irányában, nem tudom megmondani, hanem úgy látszik, hogy Forgách úr. semlegesen viseli magát ez ügyben, és hogy az ő terve, illetőleg reménye, még mindig az, a kívánt egyezkedést országgyűlés útján hozhatni létre. Annyi bizonyos, hogy határozat e tekintetben még nem létezik, és hogy kósza hírnél nem egyéb mindaz, amit egyes lapok a közeljövőre nézve írnak. Mindenesetre feltűnő, hogy épen a centralista lapok azok, kik Rainer félig küldetése mellett buzognak és Debrauz könyvét hevesen megtámadják. Debrauz az az igaz, a magyar viszonyokra nézve vastag tudatlanságot árul el, de ez nem elégséges ok ama heves megtámadások megmagyarázására, mert e tekintetben közte és a centralista lapok közt semmi különbség nincs, és „egyik varjú különben sem vájja ki a másiknak szemét.“ Tárcza. Vázlatok egy év történetéből. (1860. octob. 20—1861 octob.) Kecskeméthy Auréltól. .. Ha a könyveket azért irnák, hogy a lapok hosszú kivonatokkal táplálkozzanak, semmi sem volna könnyebb, mint eszme és elvbeli ismertetés helyett, e visszaéléshez folyamodni. E meg nem engedhető esetben, mely ellen az irói gyöngédség tiltakozik, kiírnám ide szerző könyvének VII. fejezetét, mely az „esztergomi értekezletet“ tárgyalja. E fejezet néhány szóval kifejezi az okot, mely egy évi alkotmányos küzdelmünket, ez idő szerint eredménytelenné tette. Az esztergomi értekezlet, az octoberi diploma s így a 47 teréről is egy szívvel és lélekkel a 48 ki szempontra állván, miután e szempontot, az 1848. V. elfogadása által, a kormány is magáévá tette, nem maradt vala egyéb hátra, mint a felelős minisztériumot kinevezni — vagy rögtön azt tenni, mi 1861 novemberben történt. A felelőssége szerint a rövid, de küzdelemteljes év hibáiért nem az országgyűlésre, de azon intéző körök gyengeségére hárul vissza, melyek az odob. diploma s az esztergomi értekezlet által választott út közt folyvást haboztak. Ez oly képe az 1860—61 év eseményeinek, mely logikai felfogás s az előadás vonzó szépségeire nézve, s még inkább a hasonló helyzet által, Macaulay angol története azon fordulópontjára emlékeztet, midőn orániai Vilmos az első parlamentet összehívja. A szóban forgó fejezet ezenkívül dióhéjban mindazon főbb kérdéseket egybevonja, melyekért a lapokban egy év óta annyi keserű polémia támadt; értem a képviseleti és megyerendszer összehasonlítását. Szerző a parlamentáris kormány embere, de ragyogó tollal tudja festeni a régi megyék politikai életének fény és árnyoldalait, melyek széles autonómiáját a parlamentáris kormánynyal összeegyeztethetőnek tartja. Az átalános elvek e tiszta felállítása miatt érzek a könyv itt taglalt részéhez különös rokonszenvet. Azon szempontok, melyek alatt szerző az octob. 20 diplomát elemezi,szintoly kifogástalanok: „Magyarország úgy fogta fel az octoberi fordulatot s arra helyezi a fősúlyt, hogy az államegységi politika — Magyarországnak eltűnése, a birodalom többi részeivel való egybeolvasztása, — megbukott.“ „A Lajthán-túli tartományok szemében pedig legfőképen annyit jelent e fordulat, hogy az absolutismus az alkotmányosságnak adott helyet.“ „E Lajthán-túli s inneni felfogásban és érzületben létező dualismusnak fonala átvonul az egész év történetén , — és e tettleges dualismusnak politikai kiegyeztetése a magyar és osztrák államférfiak mai feladata. „ „Midőn Magyarország a birodalom többi részeitől való törvényes önállóságát reclamálja — Austriától nem kér, nem vár alkotmányt. Neki van, mihelyt ő van. Nem vehet tehát részt a birodalmi többi népeknek az alkotmányosság kivivására s megszilárdítására irányozott fáradalmaikban, csak jó szerencse-kivánataival stb.„ Ha e szempontokhoz, szerző, az előadás egész folyamában hiven tartózkodik, el lehet vala mondani, hogy könyve az országgyűlési két felirat színvonalán áll. Azonban ő minden nézetnek igazságot akart szolgáltatni s a mély tárgyilagosság — mely iratának főérdemes felállított szempontjai iránt, részrehajlóvá nem, de többször közönyössé tette. Azon közvetitő párt, melynek alakulását óhajtja s melynek programmját a volt tárnoknak az országgyűlés feloszlatásakor mondott beszédében véli feltalálni; azon „állandó intézmények“, miket a birodalmi közös ügyek tekintetéből, a Lajthán-inneni és túli országgyűlések esetenkénti érintkezése helyett szükségeseknek talál s melyek homályos alakja a minisztériumok groupirozásában lebeg előtte, oly eltérések könyve elején felállított szempontjaitól,melyek csupán az elv gyakorlati alkalmazásának rovására nem esnek. De csak is a felirattal — mely még ma is a legjobb közvetítő — lehet e téveteg eltéréseket helyreütni, megczáfolni — kisebb erővel nem , s ez mutatja szerző okoskodásának szilárd elemeit. Szerző maga sem tagadhatná, hogy a két felirat a legnagyobb közvetitő, miután könyve 206 lapján maga írja: „A két fölirat nagy politikai eredménye, hogy az 1861 országgyűlés tartalék nélkül elfogadá az Ausztriával való államkötelék szempontját stb.“ „A jótékony közvetitő erő — mondja a második fölirat — a jognak állandóságába vetett hit és bizalom , mi a kötelezetség folytonossága nélkül még csak nem is képzelhető.“ Mihelyt az „alkotmány-eljátszás“ „hóditási elv“ s octoberi „theróriák“ helyett, Bécsben is a jogállandóság elvéből magyarázzák, úgy a pragmatica sanctiot, mint a 48-ks törvényeket: az egész ország kész egy közvetítő párttá alakulni. Mi az „esetenként érintkezés“ elégtelen voltát illeti, ez szerző azon balhiedelméből származhatik, melynél fogva a diplomatiát, had- és pénzügyet tisztán a birodalmi közös ügyek közé látszik sorozni, holott 48 előtt is véréről és vagyonáról szabadon rendelkezett a nemzet; a külügyek intézésébe pedig, mint a második felirat bő idézetei mutatják, mindig beleszólása volt, így tehát nem megelőző jogalap nélkül rendeltetik a 48 ki törvények által egyik miniszter Ő Felsége oldala mellé, ki az állandó érintkezést a közös ügyekre nézve fenntartja, s a szerző által ajánlott „állandó intézmény “t feleslegessé teszi. E helyen még két igen lényeges észrevételünk van, egyik szerző ezen megrovására: „szűkkeblű felfogásnak tartjuk a feliratban, hogy érdekeink nem a többi tartományok érdekei stb.“ Szerző nem olvasta teljes összefüggésében e pontokat. A feliratban azon különbségről van szó, mely az osztrák tartományok — mint a német szövetség tagjainak e szövetséggel közös ügyei s azon birodalmi ügyek közt valósággal van, melyek Magyarországgal közöseknek tekintendők. Másik észrevételünk a szerző által úgy nevezett „nádor-király és király-nádor torz helyeztetését“ illeti. Az 1848-ks törvényhozás sajátságos helyzetben volt azon férfiú irányában, kinek nádorrá lett elválasztatása által pótolni vélte a nemzet azon veszteséget, melyet elhunyt atyjában kesereg. E választás még a diéta kezdetén történt, midőn alig álmodott valaki a kedvező alkalomról, mely a parlamentáris kormány létrejöttét segítette. Mert egy király alatt sem hozattak törvények rendszerből, hanem alkalomból! Személyes tekinteteknek kell tehát a nádori hivatalhoz, a diéta későbbi folyama alatt kapcsolt kir. helytartói méltóságot tulajdonítani. De e királyi helytartó,sem az ország zászlósainak kinevezési jogával, sem czimek és rendek osztogatásával, sem a kegyelmezés jogának gyakorlatával nem birt (III. t. cz. 7. §); miniszterelnököt is csak a király jóváhagyása mellett nevezhete ki (III. t.cz. 11. §.); személyének sérthetlensége s végrehajtó teljes hatalma pedig azonnal megszünendett, mihelyt ő Felsége a király az ország határaiba lépett (III. 2. §.) Ezen kivül a magyar hadseregnek az ország határain kívüli alkalmazásába beleszólója nem volt, miután erre nézve ö Felsége, a személye körül levő magyar miniszter útján rendelkezett (II. 8 §.) Nem vala tehát a nádori helytartóság valami széles és korlátolatlan felségi hatalomkor; de nem is valamj és törvényeinkben szokatlan intézkedés, miután az 1567 : 26. és 1723 : 4. t. czikkek azt rendelik, miszerint a király távollétében a helytartó (nádor) a királyi tekintélyt az országban fenntartsa. Mi már a „vázolatok“ egyes fejezeteit illeti, nem szükség annak minden részletére kiterjeszkednem, miután a bevett szokás daczára, nem szándékom : könyvből könyvet írni. Ha az októberi diploma, februári pátens, a megyék önszervezése s politikája felől szóló fejezeteket érintem, ez nem a szerző ostorcsapásig éles megjegyzései miatt történik, melyek keserű izét mindenik féllel egyiránt kimélet nélkül érezteti; — mely neméhez a humornak, fájdalom, a mi ideg-gyönge irodalmunk még nincsen szokva; de történik azon régi igazság végett, mely szerint egyik hiba a másikat szüli. Az a vád, melyet szerző a megyék eljárása ellen támaszt, ugyancsak az ő előadása szerint mentséggé válik, amint az októberi diploma tökéletlen voltát, vagy a februári pátens túlhajtott kísérletét fejtegeti. „A nemzetiségekről“ szóló fejezet, mely a sikerültebbek közé tartozik, nem oldja meg ugyan a kérdést, de egybegyűjti mindazon anyagokat, melyeket a szerb congressus, horvát országgyűlés, román, tót és ruthén mozgalmak a rövid alkotmányos év alatt szolgáltattak, melyek a törvényhozó és politikus kezében megbecsülhetlen anyagok.“ Végre szólanunk kell a könyv irodalmi értékéről. Gyakorlott stylistával van dolgunk, kinek ép úgy rendelkezésére állanak eszméi, ismeretei, mint kifejezései. Tán erősb a sarcasmusban,mint a humorban , de többnyire ügyes és találó alakításaiban. Apró jellemrajzai, melyeket előadása folyamában itt-ott nyújt (Schmerling, Lasser stb), sikerültek. E jellemrajzok koronája Teleki László, kinek szerző külön fejezetet szentel. „A mélyebben érző itt azon borzasztó sors-tragoediák egyikét látta maga előtt elvonulni, mikben fátum a fötényező, minek a drámai törvények szerint elhibázottak, de az életben előfordulnak.“ így ítél azon „nemeslelkü, mivelt szellemű, magas törekvésű férfi“ haláláról, kit „a nálánál erősebb körülmények hatalma ragadott azon sirig, mely a legbecsületesebb s legjobb emberek könyeire, párttekintet nélkül méltó volt.“ XXX. Gazdasági s keresked tudósítás. Pest, máj. 30. Szép, napfényes idő. A viz tegnap este óta újra nő. A gabnaüzlet tegnapelőtt változatlan volt, s a búzára nézve nem nagy jelentőségű. Jobb minőségű búza a bejegyzett árakon vetetett meg ; a selejtesebb nem igen kerestetett. A zabüzlet kissé gyengébb volt. A vetések állapotát a túl a dunai és északi megyékben igen dicsérik, azonban a bánságiak még mindig kevesellik az esőt, sőt némely helyütt teljességgel nélkülözik is, a szárazság ily helyeken nagy károkat okoz. A gabnaüzlet Triesztben a bánsági szárazsági hírek folytán kissé élénkült. Pesten 1862-ik évi május 28 án tartatott heti marhavásár alkalmával volt: 299 ökör 160 ftól 300 ftig, 148 tehén 100 ftól 180 ftig, 30 borjas tehén 80 ftól 140 ftig, 1500 sertés 29 krtól 32 kr fontja, 3 bival 300 forint párja, mázsája a húsnak 25 ftól 26 ft 50 krig. — Baromfi- és tojás hetivásár május 27. és 30 dikán. Csirke 7682 darab, 40 kr—1 ft 20 kr párja, tyuk 565 darab, 1—1 ft 20 kr párja, kacsa 419 darab, 1—1 ft 40 kr párja, pulyka 679 darab, 3 ft 40 kr—5 ft 60 kr párja, lúd 1210 darab 1—1 ft 60 kr, tojás 224.000 darab, 24— 26 darab 40 kr, sajt 42 mázsa, 12—14 ft egy mázsa. — Halász hetivásár 1. évi május 30 kán tiszai kocsin hozott hal: ponty 79 mázsa, mázsája 8— 18 ft, fontja 8—10—12—16—20—30 kr, hártsa 85 mázsa, mázsája 6—18 ft, fontja 8 —10—12— 16—20—30 kr, csuka 8 m., mázsája 20—30 ft, fontja 24 — 30— 35—40 kr,eleven 58 m., mázsája 18—20 ft, fontja 16-20—25-30—35—40 kr. Szeged, máj. 27. Piaczi forgalmunk szombaton meglehetősen élénk volt; a búza ára nem változott, a többi termények ára csökkent. Jelenlegi árfolyamunk következő : búza 4—4 ft 25 kr, rozs 3—3 ft 5 kr, árpa 2 ft 20 kr, zab 1 ft 85 kr halmozva, kukoricza 3 ft, köles 2 ft 70 kr—3 ft, bab 3 ft 50—75 kr, borsó és lencse nem hozatott piaczunkra. Szalonna mázsája 32—32 fa ft, zsíré 50—52 ft, faggyúé 37—38 ft, szappané 27—28 ft. A paprika mázsája 25 ftra tartatik, szerenkint 30 krlával kel. A zöldség f eleség ára az döbbent szárazság miatt emelkedik. A faárakról közelebbi számunkban: Sziszek, máj. 25. A kukoriczából a szállítmányok nem elégségesek, az árak ennélfogva emelkednek — e czikknél. A héten 22.000 m. kukoricza adatott el 3 ft 65—80 krjával; 2000 m. zab 1 ft 55—60 krjával; s pár 100 m. búza részletekben 4 ft 40—55 krjával. Ebből nagyobb vételek a jobb hangulat mellett sem történhetnek a készlethiány miatt. Az időjárás jó, vetéseink szépek, a vizek apadnak. Temesvár, május 24. Folytonos szárazság következtében e héten a gabna-eladás s behozatal a magtárakba majd egészen megszűnvén, a folyó árakat csak a hetivásárra szorítkozva jelenthetem. — Tegnap pénteki hetivásárban kelt a jobbféle 76—87 fon, búza 4 ft 40 kr, kivételesen 4 ft 50 krig, a 84—85 fon. 4 ft 30—35 krig, kukoricza 3 ft 20 -30 kr, zab féltetővel 1 ft 80 kr, csapra 1 ft 60—70 kr, más faj gabina nem volt. Különben a hozatal is felényi, mint a múlt heti piaczon. Tavasz kezdete óta nálunk és Temesvár környékében f. hó 20-kán hallottuk az első tavaszi égzörgést délután 3 óra tájban, a fellegek azonban ismét hamar szétoszlottak, s csak annyi esőt adtak, mely a port verte el. Május 22-én azonban szinte délután a távolban, a déli s délkeleti részeken, ismét láttunk terhes felhőket összevonulni, s halljuk, hogy imitt-amott záporesőben részesült néhány falu határa, mely mindenhol rövid ideig tartott. Tegnap és ma már nincs remény vagy kilátás esőhöz, pedig nekünk s a Bánátnak még csak egy tartós országos eső használhatna valamit. Hiba már is elég van, mennyi lehet következése ? azt később tudhatjuk csak. Brassó, máj. 23. Első osztályú búzának köble 7 ft 35 kr, második osztályú 6 ft 96 kr, harmadik osztályú 6 ft 36. — Kétszeres 5 ft 91 kr. Első osztályú rozs 4 ft 86 kr, második osztályú 4 ft 74 kr. Szép árpa 4 ft 74 kr, középszerű 4 ft 47 kr. Első rendű zab 2 ft 55 kr, középszerű 2 ft 46 kr. Kukoricza 4 ft 74 kr. Köles 4 ft 80 kr. Borsónak köble 4 ft 80 kr. Bab 6 ft 39 kr. Krumpli 1 ft 35 kr. Lenmag 9 ft 30 kr. Székesfehér vár, máj. 26. A repczéből az aratás középszerűen ütött ki.— Esőzésünk elégséges és meleg, innét vetéseink rendkívüli szépek. Gabnaüzletünkben kevés élet. A búza 4 ft 25—60 kr, rozs 3 ft 20 - 30 kr, árpa 2 ft 10 —30 kr, zab 1 ft 70—75 kr, kukoricza 3 ft 45 -50 kr. Vegyes tudósítások. — Veszprém, máj. 23. A szöllödézma oly teher szöllöhegyeinken, mely büntetvén az ipart, szorgalmat, ezekre gyilkolólag, s igy borászatunk felvirágoztatására gátlólag, akadályozólag hat. Kellemetlen volt úgy az úri jogokkal bírókra, mint az ennek súlya alatt görbedőkre, s nem lehet csudálni, hogy mindkét fél óhajtván kellemetlen terhétöl megszabadulni, az örökváltsági egyezség a felek között több helyen megköttetett. Gr. Waldstein a vilonyai határban levő szöllőbirtokosokkal úgy egyezkedett, hogy azok az úri jogért minden hold után 33 ftot 4 évi részletekre osztva fizettek, a sz. istváni határban levő Ugrii hegy birtokosai 25 ftot fizettek egy holdtól. Ugyancsak az Ugrii hegynek litéri határba eső részét most váltották meg a birtokosok a litéri közbirtokosságtól, s fizetnek minden hold után két annyit, mint a sz. istváni részen levők, az az 50 ftot o. é. három évi részletekre osztva. De még igy is előnyös a váltság, s ha ez egyezség évekkel ezelőtt köttetett volna meg, akkor aligha volna oly sott elhagyatott szöllő, melyet csak újból ültetés által lehet helyrehozni. A jó bort termő papvásárlai szöllök szinte a litéri határban vannak, ezek holdját szinte három évi részletekben fizetendő 60 fton váltották meg a dézsma alól a litéri közbirtokosok. A vörösberényi szöllök holdjáért 30 forintot dézmaváltságot fizetnek a kamarának, mint volt földesúrnak. Valószínű, hogy a még dézma alatt nyögő helyeken is rövid idő múlva szabad, önkéntes egyezség útján meg leend a váltság, s ezt annyival inkább hiszem, mert legszerencsésebbek azon szöllő birtokosok voltak, kik legelőször léptek egyezségre a volt földesurakkal, s a mint késett az egyezség, úgy emelkedett a szöllöknek váltságdíja. F. hó 19-kétől 22-kéig a dunántúli ev. ref. egyházkerület tartott gyűlést Veszprémvárosban, melyen a protestantismus, közelmultbani küzdelmeiből kedvezőleg ismert, erős lelkű Nagy Mihály superintendens, s az ifjúi tűzzel, férfias higgadtságot párosító gróf Teleky Gyula fögondnok elnököltek. Főt. superintendens ur f. hó 16 án éjjel jött be Veszprémbe, s 17 én s 18 án jelen volt az ifjú lelkészek vizsgáltatásán. A főgondnok méltósága 18-dikán délután érkezett meg, s az egyházkerületi s veszprémi egyházi küldöttség elfogadása után részt vett a még ezen napon tartott előleges conferentiában. 19-kén délben a veszprémi egyháztagok nagy közebédet adtak az úri kaszinó termében, melyre közel 70 egyén volt hivatalos. Itt indítványozta, a lelkes felköszöntések által előidézett kedvező hangulatot felhasználva , tek. Sárközi József egyh. kerületi fötanodai fögondnok, hogy adakozás útján összegyűjtendő pénzen szerezzük meg a fötanoda könyvtára számára azon remekművet, mely a muszka birodalmat, ennek népiségeit stb. Európa elő rangú tudósának szellemi közreműködésével ismerteti, s a sz.pétervári akadémia által igen kevés példányban franczia nyelven fog kiadatni. Az indítvány közhelyeslést nyert, s az adakozás gyűjtésnek azonnal leendő megkezdésére a tisztelt indítványozó kéretett meg. Nem került bele fél óra, s 200 o. c. forint volt aláírva és befizetve. Még 300 ft hiányzik, s bizton várjuk, hogy ily szép kezdet után a még hiányzó összeg is összejöend. A jogi tanszék felállítását még a múlt évi egyh. kerületi gyűlés elhatározván, s Gondos Gábornak jogtanárul lett elválasztása által be is töltvén, alaptőke előteremthetéséért adakozásra felhívó levelek bocsáttattak ki. És e levelek nagy része „nem tért vissza üresen, hanem megcselekedte azt, mit az egyh. kerület akarta, fényesen bizonyította be nem csak hitünk Borsosainak buzgalmát, hanem róm. kath. testvéreinknek áldozat kézségben megdicsőülő testvéri szeretetét is. Nem említek neveket, miután hiszem, hogy az adakozók névsorát az egyházkerület különben is közzé teendi. 22 én délben záratott be a gyűlés, s valószínüleg június vagy július havában fog Székesfehérváron folytattatni. Az egyházkerületi gyűlés tagjai az elnökökkel együttek. Végheli Imre úr házánál — hova magyar vendégszeretettel ebédre hivattak meg — töltötték a délutánt, s csak az esti órákban oszoltak szét. Gr. Teleky Gyula ősisága esti 10 órakor, sőt, superintendens ur 23-án reggel utazott el. r. 1. — Olaszi, május 28-kán. B. Olasziban iszonyú volt a csapás és nagy a szerencsétlenség folyó év május 5-kén. A helység nagyobb részét a tűzvész porba és hamuba döntötte, földig égtek épületeink. A munkás nép amig a szőlőshegyekről haza szaladt, már égi üszköknél és romoknál egyebet nem talált. Az iszonyú szél szalmás épületeink égését előmozdítván, oltásáról, vagyonaink mentéséről gondolni sem lehetett, s igy történt, hogy egy élte javában lévő becsületes családapa,hogy övés részekre valamit menthessen, a dúló elem áldozatává lett. A kár temérdek. Helységünk legszebb része lett semmivé. Valamint a híveknek, úgy nekünk sem maradt meséink — megégett mindenünk — élelmünk, ruházatunk, könyveink, bútoraink, megégtek még az anyakönyvek is. Romba dőlt lakhelyeik felett kétségbe esve sírnak a szenvedők. Nincs hol mi és családunk fejünket lehajtanék, egy Mutatvány a „Budapesti Szemle“ közelebbi füzeteiből. Zichy Mihály: Művészi jellemrajz Gautiertól. (Vége.) Az ószerű remekektől a középkorba varázsoltatunk által a „zsidó vértanuk“ szemléleténél. Eme nagy értékű művében Zichy, a mély fölfogás egész eredetiségével, hiven ábrázolja ama kettős — politikai és vallási — üldözést, melynek az Isten fia halála megboszulásának ürügye alatt Izrael szerencsétlen népe ki volt téve. Egy pincze odújában, vagy helyesebben szólva, egy kétes menhelyül szolgáló földalatti üres