Pesti Napló, 1863. március (14. évfolyam, 3914-3938. szám)

1863-03-31 / 3938. szám

73-3938 14-ik évi folyam. Kedd, mart. 31.1863. Szerkesztési iroda : Ferencznek tere 7-ik szám, 1-ső emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek terén 7-dik szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizetési föltételek : Vidékre, postás : Helyben, házhoz hordva , félévre . . . . 10 frt 50 kr o. é. Évnegyedre ... 5 frt 25 kr o. é. Hirdetmények dija : 7 hasábos petit-sor egysze- hidetésnél 7 uj kr. Bélyegdij külön 30 uj kr. Magánvita 5 hasábos petit-sor 25 uj kr. Előfizethetni „PESTI NAPLÓ“ april—júniusi folyamára. Előfizetési ár: april—júniusi 14 évre 5 ft 25 kr, april—septemb.r évre 10 ft 50 kr. A „Pesti Napló“ kiadóhivatala. PEST, martina 30. 1863. *#* Bécs, martius 29. Nézek, nézek, de nem látok semmit, mondja a magyar paraszt. Hasonlóképen az itteni lapokról is azt mondhatni, hogy szólnak, szólnak a mi ügyeinkről, de nem mondanak semmit, kivéve talán azt az egyet, amit tegnapelőtti levelünkben említettünk, hogy t. i. a magyar főkancellár lelépéséről nincs többé szó. Hallomás szerint a kiegyenlítés úgy történt, hogy a miniszteri konferentián kívül megállapodás történt, mely szerint a szoros értelemben vett magyar kérdést egyelőre nyugodni hagyják, míg a kanczellár az őt legalább közvetlenül nem érdeklő erdélyi ügyre nézve eddigi elveit fel nem áldozza ugyan, hanem ezek melletti tiltakozás után a többség határzatában megnyugszik. Nem tudjuk, mennyiben alapos e verzió, hanem közlésre méltónak tartottuk azon okból, mert legalább a valószínűség nagy mértékével látszik bírni. Való-e az , hogy gróf Apponyi lemondott, önök nálamnál jobban fogják tudni, ámbár mi részünkről nem bírjuk átlátni , mi összefüggésben állhat az országbíró helyzete az e napokban itt tárgyalt erdélyi ügyekkel. — De bár mint legyen a dolog, nem lehet indignatiónkat ki nem fejeznünk azon trágár modor felett, melylyel a „Presse“ a nevezett mágnást megtámadja. Ha politikája ellen szólal fel, ezzel csak jogát gyakorolja, és ez esetben nem jutna eszünkbe a hívatlan prókátor szerepét játszani, de a journalistika méltóságával nem tartjuk megférőnek, hogy egy államférfi magánviszonyai tétessenek gúny tárgyává. — Az államférfi eljárása közbirálat alá esik, dehogy gr. Apponyi, az atya, gyermekeit sűrűen meglátogatja, és hogy e gyermekek egy jezsuita convictusban neveltetnek, ahhoz — úgy hiszszük — a publicistának semmi köze nincs. Némely urak magánviszonyai egészen más sebezhető helyeket nyújthatnának a satyrának, és a magyar journalistika még sem feledkezett meg a maga méltóságáról annyira, hogy a harczot ily térre vitte volna át. Valóban rosz példa olyanok részéről, kik bennünket minden áron „civilisatióra“ akarnak tanítani. Természetes , hogy az országbíróról szólva, a minapi conferentia is hozatik ismét szóba, és hogy nem hiányzanak az oldalvágások a mi hitelviszonyainkra, főleg miután az itteni pénzintézeteknek (hitelintézet , escompte-intézet stb.) az imént közzétett kimutatásaiban a „veszteségek“ rovatában Magyarország is nem csekély summákkal fordul elő. Legyen szabad egyszer mindenkorra e tárgyra nézve egy megjegyzést tenni. Az igaz, hogy a nevezett intézetek eleget vesztettek Magyarországon , de nem vesztettek-e egyebütt is? Vesztettek, mégpedig aránylag épen annyit, mint minálunk; az okot tehát nem specifice magyar , hanem általános viszonyokban kell keresni. E viszonyok kifürkészése nem nehéz. A hitelintézet péld. — szóljunk őszintén — Bruck báró alatt főleg azért alapíttatott az átalános szédelgés idején , hogy ez intézet segélyével azt a sok mindenféle részvényt, mely akkor gomba módjára nőtt ki a földből , poussirozni lehessen. A közönség nem sokára jóllakott azokkal a papírokkal, és ezeknek nagy része veszteséggel maradt a hitelintézet kezében. Ennek tehát a maga tőkéit másképen kell hasznosítani, hogy osztalékot fizethessen a részvényeseknek. Kezdett tehát nagyban hitelezni a kereskedők aprajának, nagyjának, és a német példabeszéd azt mondja: Gelegenheit macht Diebe. Sok kereskedő nem birt ellene állni a kisértésnek, és mig addig saját pár forintjával óvatosan speculált és apró nyereségekkel beérte vala, az újonnan nyert hitel következtében (mely nem az illetőnek hitelre érdemességén, hanem az intézet elhelyezési szükségén alapult),nagyszerű vállalatokba kezdett ereszkedni, mik erején túl mentek, és mikhez részben talán nem is értett. Így aztán persze csak egyetlen kedvezőtlen conjectura kellett, és a kártyaház összeomlott, összeomlott annyival inkább, miután az illetőnek könnyelműségét annak tudata is fokozta fel, hogy legroszabb esetben nem a maga pénzét veszti 1l, hanem másokéit. Tehát hímezés hámozás nélkül adva elő a dolgot, ennek folyama az volt, hogy a hitelintézet maga nem tudott roppant tőkéivel mit tenni, bátorította tehát vele az apró nyerészkedést, mely nagy kamatot fizetni — ígért, és in fine finali, se tőke, se kamat nem volt. Ebben a magyar törvényhozás csak oly ártatlan, mint a japáni, és ez minálunk csak úgy történt, mint Csehországban vagy Bécsben. Egyik pesti lapnak — ha jól emlékezem, a „Lloydsnak ” bécsi levelezője említést tennesz tábornagynak az erdélyi vasútra vonatkozó emlékiratáról. Hozzátehetem, hogy ennél előbb más , szintén katonai follból származott hasonirányu munkálat érkezett a hadügyminisztériumhoz. E munkálat tartalmáról, remélem, nem sokára részleteket fogok közölhetni. Egyelőre csak annyit mondok, miszerint szerző azon névpontból indul ki, miszerint a fővonal meghatározásában arra is kell tekintettel lenni, hogy ez minél több oldalvonal építésére kecsegtető legyen, úgy, hogy az ország minél terjedelmes a vasúthálóval boríttassék. Ezen kézpontból kiindulva, az ajánlott vonal az eddig szőnyegen forgottak egyikével sem fog azonos lenni, hanem mind az arad-nagyszebeni, mind a nagyvárad-kolozsvári mellett fennállhatna, sőt ezeknek jövedelmezőségét még növelné. A részletek közlését, miként mondjuk, máskorra tartjuk fenn. Az általam két hét előtt említett újólagos hadsereg-reduktió hírét a mai Presse is megerősíti. Azonban, úgy halljuk, hogy a reduktió, mely amúgy is terjedelmes előmunkálatokat igényel, csak akkor fog életbe lépni, ha a politikai helyzet a mostaninál megnyugtatóbb alakot ölt. Francziaországból ugyanis magánhírek érkeztek ide, melyek e hatalom nagyszerű hadikészületeiről értesítenek ; az itteni Evident-Bureaunak, melynek e részben hivatalos forrásai vannak, e készületekről eddigelé azonban még nincs tudomása. Annyi ellenben tény, hogy a Moniteurben mart. 20. megjelent császári rendelet, mely a dünkircheni kikötőből a fegyverkivitelt megengedi, itt némi megdöbbenést okozott, mert e kikötőből legkönnyebben juthatni el Curlandba, és hogy a fegyverek onnan tova szállíttassanak, annak kieszközlése alkalmasint fő czélja Czartorysking svédhoni utazásának. Minden külső nyájasság mellett Francziaország ellenében itt még mindig a legnagyobb bizalmatlanság uralkodik. Bécsi dolgok. A bécsi lapok most már nagy ára mégis megegyeznek azon tudósításban, hogy az általok jósolt válság, gróf Forgách helyzetét illetőleg, ezúttal elmúltnak tekinthető. „Mindenki megtartja — mond a „Morg. Post“ — állását, nézeteit, terveit.“ A fennforgott kérdésekben, mint az Ostd. és Morg. Post írták, Schmerling úr mellett voltak Mecséry, Degenfeld, Lasser, Wickenburg és gr. Nádasdy. A másik oldalon gróf Forgách és Eszterházy. Közvetítő állást foglaltak el gróf Rechberg, Plener ur és a horvát kanczellár. A Morg. Post e fölött azt beszéli, hogy Schmerling ur igen hosszas látogatást tett a külügyi hivatalnál, mire megjegyzi az idéztük lap: „Ha a magyar kérdésről komolyan van szó, a jelen politikai helyzetben mindenesetre a külügyi miniszter különösen meghallgatandó.“ A .Presser szerint minden versió megegyez abban, hogy a magyar-erdélyországi ügy fölötti vitákból állott elő az az összeütközés, melyet válságnak neveznek. Hogy a m. kancellár ez idő szerint még nem tartja összehívandónak a magyar országgyűlést, míg a miniszterek többsége sürgeti: ez, monda ,Presse, csak egy része a kérdésnek. Két éve, hogy a birodalmi képviselet fennáll, s még meg sem kísértették az erdélyi országgyűlés egybehívását, holott, a ,Presser szerint, attól függ a birodalmi képviselet össz-illetősége (Gesammt-Competenz), forma szerint kimondva, akár jelenne meg Erdély a reichsrathban, akár nem. Annál sürgősebbnek tartja tehát a ,Presse, Erdély megkérdezését, mivel különben a szűkebb reichsrath, meglehet, hogy alig lesz ismét hajlandó, jogi fictio alapján, oly teendőkbe vágni sarlóját, amelyek csak a birodalom összes részeiből egybehívott (teljes birodalmi) képviseletet illetnek. A magyar és erdélyi országgyűlések kérdése pedig ismét oly közel érintkezésben van egymással, hogy nem döntethetik el az erdélyi ügy se a magyar udvari kanczellár hozzájárulása nélkül. Íme, aPresse4 szerint, az összeütközés eredete az erdélyi és magyar kanczellárok nézetei közt. Továbbá, ha Erdély megkérdezése után bármi eredménye lesz a megkérdezésnek, a birodalmi képviselet teljesnek nyilváníttatik: a magyar, erdély- és horvátországi kancellároknak meg kell ott jelenni. Gróf Forgách ezt nem tartja tanácsosnak.Íme, a harmadik vitás pont, közte és minisztertársainak többsége közt, így adja a „Presse44 a helyzet magyarázatát. S végül a csehek ellen fordul a centralista lap, mint akik otthon akarnának maradni. „A legtüzesebb centralisták is — úgymond az idéztük lap — előbb egyezkednek a magyarokkal dualisticus alapon, mintsem a cseh tervekbe menjenek bele!“ Az „Oster. Ztg“ szerint a válság, melyről szó van, már chronicus baj, másfé éve hogy tart, de még „acutus“ jellemet nem öltött. E baj — az Oster. Ztg. szerint — a látszatos vagy valódi dualismus a központi kormány kebelében. Hasonló szellemben ir a Botschafter és „Donau Ztg.“ Mindkét lap szerint a febr. alkotmány „non plus ultráját“ foglalja magában az engedménynek, amit az egyes országok autonómiájának adhatni. A Botschafter épen az amerikai szövetséges államokkal teszi párhuzamba a febr. alkotmányt. A .Donau Ztg4 cikkéből legyen elég kiemelnünk a következő sorokat : „A közös birodalmi ügyekből, a külügyi , pénz-, had- és kereskedelmi ügyek minisztériumainak feladataiból, merőben lehetetlen bármi kis töredéket valamely országos képviseletnek által engedni.44... .,1847-ben mások voltak a viszonyok. Az alkotmányos Ausztriában a közös birodalmi ügyeket csak közösen lehet tárgyalni és vezetni.44... „Miután a februári alkotmány, eltekintve határozottan népelmü jellegétől, mindent megad, amit lehet autonomisticus tekintetben, s így annak vonalától nemcsak nem távozhatni el, hanem inkább mindent el kell követni, hogy minden felől gyakorlati érvény szereztessék annak. Alapvonalait nem forgathatni föl stb.“ Hát a landtagok mit csinálnak ? Az ,Ország‘-ban (Fk) érdekesen állítja össze a legújabb mozzanatokat. — Egy vagy más alakban mindenik landtagon a kir. tanács kérdése került szőnyegre. De halljuk (Fk)-t. Első helyen áll e tekintetben a prágai gyűlés. Thun gróf és Rieger Jr. minapi indítványai olvasóink előtt ismeretesek. Sok világosságot árasztanak azok a cseh pártnak nemcsak jelenlegi, hanem jövőbeli állására is. A csehek ugyanis nem nyilatkoznak egyenesen a februári alkotmány ellen, hanem azt mondják : aut-ant , vagy valósíttassék ezen alkotmány teljes terjedelmében, azaz legyen meg a szűkebb és a teljes birodalmi tanács, vagy — ha ez nem lehet — módosíttassák egészben. Ez okból akarják ők, hogy a Lajthán inneni részeknek is adassák alkalom a teljes birodalmi tanácsra nézve nyilatkozni; ha a kormány ezt nem akarja vagy nem tudja tenni, úgy ők — a csehek — a szűkebb bírádó tanácsban sem vesznek többé részt, és miután föntebbi indítványuk megbukott, az egész párt tartózkodott a birodalmi tanácsban megürült helyek számára elrendelt pótválasztásoktól. Erre azt mondta ugyan a bécsi „Presse“, hogy következetlenség e választásokban nem venni részt, és mégsem mondani le a saját mandátumról. Ennek azonban igen egyszerű oka van. A csehek t. i. jól tudják, hogy ha ők mandátumukról lemondanak, helyökbe más tagokat kell választani a birodalmi tanácsba, ha pedig a csehek e választásokban nem vesznek részt, hát megválasztja helyetteseiket a német párt, és természetesen a maga kebléből, így aztán Csehország képviselete a birodalmi tanácsban, szám szerint mégis teljes volna, és csupa purfang németekből állana, úgy, hogy a cseh párt ama tartózkodásából nemcsak semmi reális előnyt nem hozna, hanem még tüntetést sem tehetne vele. Megtartják tehát egyelőre a mandátumot, de nehezen fognak vele élni, úgy, hogy — ha a birodalmi tanács ismét egybegyűl — az elnöknek constatálnia kell a cseh pártbeliek jelen nem létét, ami aztán legalább tüntetésnek megjárja. A lengyelek szándékairól semmit sem mondhatni, a lembergi gyűlés nincs együtt és nem is lesz a birodalmi tanács második ülésszakának megnyittatása előtt, így tehát legfeljebb magánértekezések történhetnek a követek közt, melyeknek tartalmáról nincs tudomásunk. Felötlő az úgynevezett német autonomisták kedvetlensége; ezeknek tűzhelye a felső ausztriai gyűlés, melynek szine előtt minap az öreg becsületes Wiser mandátumát letette. Akiket helyébe megválasztottak, nem fogadták el a választást, ami valóban oly jelenség, mely gondolkozásra késztheti a februári alkotmány híveit. A német autonomisták azok, kik — a foederalismust a monarchia fölbomlásával azo Gazdasági tanügyünk érdekében. Keszthely, mart. 25-én 1863. E becses lapok hasábjain folyó évi martius 20-án mgos báró Miske Imre úrtól egy hosszú czikk jelent meg, mely, úgy látszik, a köztem és t. Érkövy Adolf úr között, a gazdasági tanintézetek ügyében váltott nyilvános levelek által idéztetett elő. Felhíva érzem magamat, mint olyan, ki az országos gazdasági egyesület után a nyilvánosság előtt első léptem fel Keszthelyért, illetőleg a gazdasági tanintézetnek itten leendő felállításáért, az imént érintett czikkre válaszul a különösen tisztelt szerzőnek nézeteimet elsorolni. „Nem a jelenre csak, hanem a jövőre kell főleg hatnunk; magot teszünk le, mely egy későbbi jövendőnek gyümölcsöt hozni van hivatva, ám azért jó is legyen megválasztva a föld, hova azt letesszük.“ Ezek körülbelül szavai a t. bárónak. Mennyire igaza van ebben a szerzőnek, s mennyire magunkévá teszszük ez eszme igazságát, bizonyítja azon törekvésünk, mely szerint teljes igyekezettel azon lennénk, hogy a dunántúli kerület gazdasági intézete csakugyan a legalkalmasabb pontra tétessék, azaz Keszthelyre. Elfogultak soha sem voltunk oly alkalommal, midőn közérdekű ügyről volt a szó, s éppen azért a visszaemlékezés kegyelete nem egyedüli érvünk, melyet Keszthely mellett fel tudunk hozni; bár ezzel kezdők meg felszólalásunkat, mert érezzük haza fiúi keblünkben, és hitünkké vált meggyőződés, miszerint ha őseink nagy tettei iránt több kegyeletüt viseltettünk volna tényleg is, nemcsak költészetekben, sok egyes tagja dicső nemzetünknek őrizkedett volna elfajulni annyira, hogy nem maradt más belőle a nemzet számára, mint „magyar neve“, melynek felemlitésekor mindig komorság fog arczunkra ülni, s bánat ébred fel a honért dobogó keblünkben. — Azért tehát óhajtanánk, hogy érveink egyikeül legyen elfogadva, ha Zalában és Somogyban azt mondják, „illő, hogy a nagy Festetics György emléke iránti kegyeletből, ki első gyűjta világot itt mezőgazdászatunk terén, ki Keszthelynek még századok után következő unokáit is örök hálára kötelezé, mindent elkövessünk, hogy a volt intézet újólag életnek örvendhessen." De legyen elég az érzelgésből, s térjünk át érveink elősorolására, taglalván azonnal a Fehérvár mellett felhozott érveket is. Czikkiró alapul veszi fel azon néhány, csak feltevőlegesen előhozott szavait az országos egyesület felterjesztéseinek, melyek szerint azokban a régi Georgicon épületeinek talán megnyerhetése van érintve; hosszasan taglalja ezt mind az épületek használhatóságának kétségbevonásával, mind azon feltevéssel, váljon a birtokos gróf e méltósága átadandja, vagy adhatja-e ezeket ? Ha csak ez lenne előnyünk, hogy t. i. itt áll a régi Georgicon épülete, úgy azt mondanánk, hallgassunk el, s menjünk Fehérvára. Mi a Georgicon épületeit nem kérjük, mert látjuk, hogy az ma egyéb czélra van fordítva. De nem kérjük azért is, mert nálunk nem a falak, hanem a föld teszi a fő alapot. Van nekünk épületünk elég, vagy ha nincs, teremtünk, a nélkül, hogy a méltóságos grófnak terhére legyünk ezzel, vagy hogy kizsákmányoljuk a tervbe hozott pénzöszletet. Igaz ugyan, hogy Keszthely városa maga nem gazdag és sokat nem adhat, de itt van Zalaés Somogymegye, számitok Vas megyére és más megyékre is, melyeknek mind érdekek : Keszthelyre hozni az intézetet. Az épületekre nézve megemlíthetjük itt, miszerint jobban számítunk mi a megyének katonai szállásokra használt épületeire, s még egyéb épületekre, melyeket intézetté alakítani pénzerőnk mindig megengedendő. Lássuk, hogy állunk a földdel ? Itt már, igaz, hogy a mgos gróf tulajdonost kell megkérnünk, hogy terjedelmes birtokából ott, hol a legalkalmasabbnak véli, hol ez gazdaságának hátrányára nincs, adjon az országnak bérbirtokot. Ez lesz a határozó tényező. Kapunk-e, vagy nem ? Sem mi, sem senki más e hazában azt nem kívánhatja, hogy valaki, birtoka bármely részének feláldozásával mutassa meg haza szeretetét, s azért, mivel mi, érdekeltek, mindnyájan igy gondolkozunk, mindenkit előre megnyugtathatunk, miszerint egghoz, a tulajdonos grófhoz, az illető helyről csak oly kérés fog menni, mely a méltányosságra leend alapítva. Hogy mi czélszerűbb, a bérbirtok-e, vagy a tulajdon ? ez az intézeteknél nem úgy áll, mint a magányosoknál, s azért igen relatív dolog. Ha egy intézet oly helyen vesz bérbe földet, hol azon földterület elárusítása soha fel nem tételezhető, nem lehet még gondolni is, miszerint egy gazdasági intézettől elvegye valaki a bérben adott földet, feltéve, hogy ezen intézet pontosan fizet, hogy nem ront, hanem észszerűleg gazdálkodik. A készített tervezetben az áll, hogy a szükséges földterület Fehérvár városától 50.000 forintokon megszerezhető lenne. Feltéve, hogy Fehérvár városa egy fillért sem venne a földterüetért, még akkor sem állana előnyben Keszthely előtt, mert ha az intézet Keszthelyen állíttatik fel, előre is merjük biztosítani a dunántúli kerüetre szánt alapot, miszerint sem földvételre, sem bérletre legkissebb mérvben sem fogjuk terhelni. Sőt reményünk van, hogy rövid időn oly ajánlatokkal léphetünk fel, melyek, aránylag helyzetünkhöz, nyomatékosak lesznek anyagi tekintetben is. Földtani fekvésről szólt továbbá t. czikkíró úr. Nem tudjuk, mit akar itt érteni ? ha a topographicus (helyrajzi), vagy geographiai (földirati) fekvést értelmezi, úgy Keszthelyé az elsőség, ha geológiait (földtani), ismét Keszthelyé. — Hogy miért, azt mindjárt elmondjuk. Fehérvárt úgy tekithetjük, mint Pest külvárosát, két órányira a fővárostól gazdasági intézetet állítani ma, midőn éppen czikkező úr szerint a jövőről kell gondoskodni, valóban nem lenne czélszerű, mivel fel sem tehető, hogy idővel Pest-Buda ne kapjon egy országos fő gazdasági akadémiát, hol azután a magasabb államgazdászat stb. fog taníttatni. — Ekkor azután mi czélszerűbb, ha a külvárosban van egy intézet, vagy a dunántúli kerület egyik legnépesebb megyéjében, azon a ponton, mely Mosony megyénél elvágva bosszant a kerületet, éppen a közepére esik a dunántúli kerületnek. A közlekedést tekintve, vasutunk nekünk is van, s amilyen reménynyel Fehérvár kecsegtetheti magát újabb összeköttetéssel, úgy éppen Keszthely is, mert a győr-keszthelyi vonal építésére, ha létez igazság a földön, engedélyt kell nyerni. Ha pedig Keszthely geológiai (földtani) fekvését tekintjük, határozottan Keszthelyé az előny, mint említők. Ugyanis Keszthely határában már magában legalább 12—15 különféle talajvegyület fordul elő, és alig megyünk egy negyed órára a határtól, már oly ásványi változatosság áll elénk, mely maga egy élet búvárkodására elég. De van nekünk itt hideg és természetes meleg fürdőnk, mely épen azért, mivel itt van, az ide jövendő tanuló ifjúság családatyáinak valódi élvezet leend. Előhozza czikkíró úr még, hogy Fehérváron az ifjúság nyelvészete egyéb tanulmányokban is nyerhetne oktatást, nem különben, hogy ott a ciscercitai rend lelkes tanítói előnyüi lennének az intézetnek, végre, hogy a nagyobb gyógytárakban mily könnyű lenne a vegyészet tanában gyakorlati oktatást nyerni. Ami a nyelveket illeti, mi itten Keszthelyen tudjuk az angol, franczia és német nyelvet tanítani ; a premontrei rend nagyérdemű prépostjának birjuk ígéretét, hogy az esetben, ha szükség lesz, mennyiségtani és vegyészi tanárt maga a szerzet adand. — Végre a mi a gyógyárakat illeti, igen szomorú helyzetnek tartanánk, ha egy országos erővel felállított, jól berendezett gazdasági tanintézetnek a gazdasági vegytant falain kívül kellene gyakorlatilag észlelni. Mi, egyéniségünket értvén, sokat bajlódtunk életünkbe a vegytannal, és foglalkozunk ma magával a gazdasági vegytannal is, azért illetékesnek érezzük magunkat kijelenteni, hogy a gazdasági vegytan műhelye nem lehet a gyógytári műhely, ha maga a gyógytár olyan nagy lenne is, mint a birodalom első gyógytára. Segédtanulmányi forrásokról is szól még t. czikkíró úr, s ez alat részben a könyvtárt is kell értenie. Vájjon hány oly tudományos könyvtár, s különösen gazdasági műgyűjtemény található az országban, minő itt Keszthelyen van. S e 45 ezer kötetet meghaladó könyvtárnak a legszebb oldala az, miszerint a magos gróf tulajdonos lovagias szívességéből nyilvános használatra van engedve, mert bárki menjen oda, órákig élvezheti, és annyiszor, a mennyiszer akarja. Itt a legszebb pomologiai gyűjtemény viaszból, mely egy megfizethetetlen kincs, s számtalan értékes és hasznos tárgyak, íj Ezután térjünk a főló dologra, és ez lenne az ifjak elhelyezése, olcsó tartása és a morális magaviseletek feletti őrködtetés. Vagy megáll a terv,hogy az ifjak az intézetben fognak lakni, s ekkor egy kis városban az intézeti ifjúság több ártatlan szórakozásnak örvendhet, mint a nagy városban, hol az ifjakat, kivált korunkban,még a szemektől is védeni kell, vagy nem ragaszkodik a rendelet az intézeti élethez, s ekkor határozottan jobb a kis város, hol úgy az elhelyezés, mint élelmezés, sokkal olcsóbb, mint Fehérváron, hol már igen drága a kövezet. Azután meg 7—8 tanár mi könnyen felügyelhet ott, hol az egész város alig 5—6 száz ház, hol minden lépés felett őrködni lehet. Végre már most kérdezzük meg, hogy az egész országban hol van párja a hallhatatlan Festetics György által alapított,s ma is közhasználat és élvezetre átadott füvészkertnek, melyben több mint 400 faj fanemmel találkozunk. — Itt van a vinczellérképezde, mely hajlandó beolvadni mindenestől a földmives iskolába, s ez oly súly az egész ügyre, mely ma az ország egy vidékén sem fedezhető fel; mert intézetünk ténylegesen áll és működik, vagyonkája is van, és mire a nagy intézet megnyílhat, oly vállalatot ad által, mely valódi kincs fog lenni. Ezek mai napig érveink,és hiszszük,hogy nem csak ennyi lesz, mert reményünk van sokkal többel előállhatni, mihelyest a főkérdés a földet illetőleg, az erre illetékes helyen, a mos gróf és ország között el leend döntve. Mindezeket tehát tekintetbe véve, egyedül csak Keszthelyt, és semmi más helyet nem vélünk alkalmatosabbnak a dunántúli kerület gazdasági intézetének fölállítási helyéül. Jagócsi PÉTERFFY JÓZSEF, nosnak tartván — a dualismus felé hajlanak, a német és magyar elem szövetkezésében látnak egyedül üdvöt, és igy Magyarország kiengesztelését állítják programmjuk élére. Az alsó ausztriai landtag Berger urat választó a reichsrabla képviselőjének. Ezzel ismét szaporodott a minisztérium elleni ellenzék. Végre a cseh landtagon éles összeütközés volt megint Rieger és Herbst urak — a cseh és német párt vezérszónokai — közt, midőn a községi ügyek tárgyalásánál a kormány által kinevezett hivatalnokok szavazatképességéről volt szó. A Tiszaszabályozás eredménye az alsózabolchi vizszerkezetben. III. Az 1862-ik évi tavaszi árvíz alig 20—21 lábnyi magasságra emelkedvén, kétkedünk, hogy a tiszamelléki területeket is megfutotta volna, még ha a védgátak ennek szabad elterülését nem akadályozzák is. Az alsóbb vidékek oly területei,mik nagy részben csak rendkívüliárvizek idején lőnek elborítva, a múlt évben bizonyosan nem jöttek volna víz alá, s ekkor a tavaszi áradásnak valami különös bűbájos eredménye még akkor sem leendett, ha a tiszai védgátak nem állanak. E szerint a Tisza árja eredményétől, mi nem lett volna, nem is fosztatának meg.