Pesti Napló, 1863. szeptember (14. évfolyam, 4063-4091. szám)

1863-09-19 / 4078. szám

213-40 IS 14. évi folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7-ik szám, 1-sS emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény Kiadó­hivatal: I Előfizetési feltételek: a szer esz s g ez in­nen Ferencziek terén 7-dik szám földszint. I Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva ! Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli félévre . . . . 10 frt 50 kr o. é. fogadtatnak el. panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők. [_____Évnegyedre ... 5 irt 25 kr o. e.­­ 1803. Szombat, sept 10. Hirdetmények dija: 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 uj kr. Bélyegdij külön 30 uj kr. Magánvit . 6 hasábos petit-sör 25 uj kr. Feet, sept. 18.1863. *** Becs, sept. 11. Nemcsak jó, ha­nem rész kedvében is fütyül az ember. Hiba volna tehát, egy pár itteni centra­lista lap fennhéjázó szólásmódjából azt kö­vetkeztetni, hogy az urak különösen jól érzik magukat, sőt ellenkezőleg talán még soha sem volt oly nagy a kényel­metlenség, a habozás, a tájékozatlanság, mint a jelen pillan­atban. Ez állapotnak fő oka — Poroszország. Vilmos király csak nem felel a vele közlött reformjavaslatra; ő mit sem gon­dol az udvariasság szabályaival, melyek ily esetben minél gyorsabb választ igé­nyelnek ; az sem bántotta őt, hogy meny­nyit költ Latour gróf berlini hoteljében, ha ily soká várakoztatják; szivét még az sem lágyitá meg, hogy őrnagy úr végre felelet nélkül is hazautazott, — a berlini kabinet néma, mint a bal. Ma azt halljuk ugyan, hogy a kész­de­lem okát formahibában kell keresni. La­­tour gróf t. i. nem a királyi „general“ adjutantura, hanem a követség útján nyújtotta át a közleményt, és igy a válasz is a hosszú bureaucratiai után fog Bécsbe vándorolni. Hanem elég azon, hogy Po­roszország hallgatása által bénítva van egyszersmind a bécsi kabinet minden actiója a német reeform terén, mert a frankfurti congressus utolsó ülésében még az­ Ausztriához szóló államok többsége is kijelenté , hogy további lépésekről a reform valósítására csak akkor lehet szó, ha majd Poroszország a vele köz­lött javaslatra nézve nyilatkozandott. Azon itteni lap, mely eddig leginkább buzgólkodott a reformügy mellett, a Rot­sebafter elég őszinte bevallani, hogy nem tudja, mi fog majd történni, és hogy — míg ez nincs eldöntve — azon visszaha­tásról sem szólhat, melyet a német kér­dés Ausztria belügyeire gyakorolni fog. Legkényelmetlenebb a követek házá­nak helyzete, mely a szóba hozott tünte­tésre nézve nem tudott egyezkedni. Az ellenszegülés főleg a centralista részről eredt, és ezt helylyel közzel nem kizárólag é­­­v­­­e­s kifogásokból származ­tatják, hanem demonstratiót akarnak ben­­ne látni az államminiszter mellett, kit Rechberg gróf a frankfurti congressus színre hozatala alkalmával mellőzhet­­n­i vélt. §.Nem akarjuk hinni, hogy ily kicsinyes rugók adhattak irányt a birodalmi ta­nács magatartásának, a két államférfi közti viszony tisztán személyes ügy, melyhez a parlamentnek nincs köze. Hogy pedig az államminis­zer elvileg nem ellensége a reformaciónak, azon egy­szerű körülmény mutatja, hogy ő még hivatalban van, nem is szólva arról, mi­szerint átalánosan azt hiszik, hogy a re­­formjavaslatra nézve az atyaság] tetemes része^Schmerling urat illeti* így Magast körökben a ^reichsrath maga­tartása nem igen jó benyomást tett, mert ott leginkább abba helyezik a nyomaté­­kot, hogy a frankfurti esemény a fejede­lem s­z­e­mv­é­l­y­e­s kezdeményezéséből eredt, és hogy e szerint ő felsége iránti személyes hódolat kifejezése lett v­olna azon tüntetés, mely a vélemények szét­ágazása miatt nem jöhetett létre. A felsőház csakugyan a császár sze­mélyes kezdeményezésének szempontjá­ból tekinti a dolgot, és, miként halljuk, ily értelemben fog nyilatkozni, a­mi még kedvezőtlenebbé teszi az alsóház helyze­tét, úgy, hogy ez utóbbinak tagjai közt máris arról van szó : nem lehetne e valami­­i képen helyrehozni az a — nem tudunk gyöngédebb kifejezést találni — tapin­tatlanságot, mely az alsó házat mind az udvar, mind a császárt ujjorgással üd­vözlő lakosság, mind pedig Németország­­ irányában compromittálta. Sokat adnának érte, ha Rechberg gr. rá szánná magát, valami hivatalos értesí­tés által alkalmat adni a nyilatkozásra, hanem ő excra állig be van gombolva, és eddig, úgy látszik, még nincs oly nagy melege, hogy a felgombolást szükséges­nek tartaná. A Roganski-féle ügy sem megy úgy, miként a kormány kívánná, és hacsak az államminiszter , kinek a reichstatttal szemben már nem egy kényes feladat megoldása sikerült, közbe nem lép, az igazság­ügyminiszter igen kellemetlen helyzetbe fog jutni, még­pedig csak sa­ját hibája által, mert a lembergi törvény­szék obligát védőjének tekinti magát, a­helyett, hogy teljesen részre hajlatlanul állna a nevezett törvényszék, és az annak eljárása felett bíráskodó akóház közt. Mily komolyan veszi a ház a szóban álló tárgyat, és mily fontos következményűvé fejlődhetik ebbeli határozata, már több ízben fejtegettük. A­mi a magyar ügyeket illeti, csak arra inthetjük e lapok olvasóit, hogy senkinek hitelt ne adjanak, a­ki akár kedvező , akár kedvezőtlen iránybani fordulatról, mint határozott dologról szól. A­mi nevezetesen a sokat endített „nota­­bilisek gyűlését“ illeti, ez nemcsak nem tartozik a határzott dolgok közé, hanem eltűnt még a tervek sorából is, föltéve, hogy ott valamikor csakugyan figuráit volna. Ez alkalommal nem hagyhatom szó nélkül az „Ostd. Post“ mai dementijét, mely közvetlenül a Lloydhoz van ugyan irányozva, de annyiban engem is illet, a mennyiben én említem fel legelőször, hogy a centralista követek egy töredéke — ha Magyarország számára rendkívüli hitel kívántatik — a magyar főkan­­cz­ellár megjelenését akarná követelni. Az „Ost. Post“ az­t mondja, hogy a fi­­nancz­ bizottmányban ily eszme még nem pendittetett meg. Elnézve ezen félénk „még“ szócskától, meg kell jegyezni, hogy a financz bizott­mányról (mely egyébiránt ama rendkí­vüli hitelköveteléssel még nem is foglal­kozhatott), és hivatalos nyilatkozatról senki sem szólt, hanem csak égits cen­tralista követek véleményéről ; ha pedig az „Ostd. Post“ még azt is tagadná, hogy ezek közül néhányan — köztük igen te­kintélyesek — a magyar kanczellár meg­jelenését szóba hozták ,készek va­gyunk érdemes collegánknak azon követ urak neveivel szol­­g­áni, kik jelenlétünkben az általunk emlitett értelemben nyilatkoztak. Hogy Forgách gróf azért csendesen alhatik, abban igaza van az „Ostdeutsche Post­­nak, h­anem ő tuója álmát alkalma­sint még az sem fogná háborgatni, ha a birodalmi tanács, Kuranda utat bezáró­lag, csakugyan a főkancze­lár úr citálására kedvet mutatna. U. i. Épen most — délután 3 órakor — végződött a birodalmi tanács alsóhá­­zának titkos ülése; az újtók m­egnyíltak, és a ház „rendezője“ jelenté, hogy az ülés ismét „nyilvánossá“ lesz. A jelen volt közönség két hírlapíróból állott, kik elég türelemmel j­ártak, báróba érán át várakozni. Ezen „közönség“ előtt az elnök kije­lenté, hogy Roganski szabadon bocsáttatása határoztatott. Az igaz­­ságügyi miniszter, Hein úr, intézkedést tett, hogy e határozat még ma táviratilag közöltessék a lembergi törvényszékkel, de Potocki azonnal az ülés után telegra­­fh­ozott egyenesen Rogawskinak, ki — mint remélik — az alsóház hétfői ülésén már jelen fog lenni. A titkos ülésről csak annyi lehet mon­danom, hogy az a leghevesbek egyike volt, és az igazságügy év tökéletes vere­ségével végződött. Hein­er és Potocki közt formaszerű párbeszédek folytak a leg­szenvedélye­sebb hangon. Mühlfeld jelentéséről csak egy véle­mény van, t. i. az, hogy e jelentés „klas­­sikai“ volt, és Mühlfeld által oly modor­ban adatott elő, a­mint az antik római szónokokat képzeljük magunknak. M­ü­hl­­feld, köztudomás szerint, majdnem telje­sen vak, és így az egész jelentést könyv nélkül el kell­ mondania, a­mi — a tárgyra vonatkozó számos adatot és okmányt te­kintve — óriási feladat volt. Giskra, Schindler, Berger és mások erélyesen véd­ték a ház jogait az igazság ügy­éi ellen, kinek oldala mellett némán ültek col­­legái. Hétfőn Dzu­dusicky ügye lesz napiren­den, ki a házban jel­e van, és a lembergi redőrség általi letartóztatásáról tett pa­naszt. Ez alkalommal Mecséry báró rendőr­ségi ügyérnek kellene síkra szállnia, — több szerencsével teendő-e, mint ma szó­lott kollegája , majd meglátjuk. Bécsi dolgok. Roganski ügyében, mint a „G. Korr.“ írja, a lembergi törvényszék táviratilag azzal a kéréssel járult az igazságügyi mi­niszterhez, hogy Roganski felségsértés miatt tovább is fogságban maradjon. Te­kintettel e körüm­­ényre, az alsóházi bi­zottság azt határozta, hogy nem fog ad­dig határozatot hozni, míg ama törvény­­széki előterjesztés indokolását szintén elő sem adják. A N. Nadir. ugyan e bizottságról írja, hogy az iga­zságügyi és rendőrminiszter jelentésében több ideig azon formai kér­déssel foglalkozott, miként alkalmazandó a követi sérthetlenségről szólló törvény Roganski elfogatása esetére. Az igazság­ügyi miniszter tagadta, hogy joga volna az alsóháznak belebocsátkozni annak vizsgálatába, vájjon tetten kapva fogták-e el Rogawskit, vagy sem ; a háznak nem lehet ítéletet mondania az elfogatás tör­vény­ességé­ről, csak arról: meg akarja-e szüntetni Rogawski fogságát vagy nem. A bizottsági tagok mindnyájan kikeltek a miniszter ezen felfogása ellen, s azt kö­vetelték, hogy mindenekelőtt a fölött kell határoznia a háznak, vájjon a tettenkapás esete forog-e itt fenn a követi sért­etlen­­ségről szólló törvény 2. §-a szerint, vagy sem . Ha e kérdés el van döntve, akkor már önként következik, hogy Roganski fogságának meg kell szűnnie. A C. Oesterreichische Zig és a Bot­schafter, közelebbi számukban kenetes czikk, két imák, melyekben a német, ma­gyar kérdésről, februári alkotmányról pele­mére mindent összebeszélnek, a Bot­schafter plane verseket is idéz, s az eszme hiányát szavak bőségével pótolják. A­mi a dolog bibéje, azt mind a ketten gondo­san kikerülik. Kimerítő czikkekben fejte­gették e lapok a reformació visszahatását a februári alkotmányra. E fejtegetésekre az idéztült lapok legfeljebb egyszerű állí­tásokkal felelnek, ily általánosságban : „A februári alkotmány, a­mint önként érte­tődik, minden előtt a birodalom szüksé­geit tartotta ugyan szem előtt, de azért épen nem tekintet nélkül a Németország irányábani viszony, s a már akkor szüksé­gesnek elismert német szövetségi reform­ra keletkezett,­­ valamint viszont biztos tudomással állíthatjuk, hogy a szövetségi reformació, a minő jelenleg, csak úgy jött létre, a­menn­y­iben és mivel a februári alkotmánynyal ellentétben nem állanak ismertetettel. E szerint tehát valótlan mindaz, a­mit a reichsrath urak elenzéséről hallunk bes­szélni. Azon testület, mely a februári al­kotmány mellett a demonstrálásra oly rendkívüli készséget tanúsított minden alkalommal, bizonyára ezúttal is véteked­­ni fog a bajor kamrával és a bécsi nép­pel a lelkesedés kifejezésében azon re­formációt illetőleg, mely — a Botschaf tér biztos tudomása szerint — csak úgy jöhetett létre, a­mennyiben és mi­ve­l a februári alkotmánynyal nem ta­lálták ellentétben állónak. Alaptalan tehát a bécsi centralista párt gyanúsítása : mintha a fejedelem nagy­szerű kezdeményezése, a ném­et fejedel­mek áldozatkészsége nem a legnagyobb lelkesedéssel üdvözöltetnék általok. Csak várnunk kell, s a nevezett centralista urak fényesen megczáfolják a vádat, mely a német reformació ellenzői közt Bismark ur mellé sorolja neveiket . A magyar orvosok és természet­­vizsgálók IX. nagygyű­lése Pesten. *) Pest, sept. 18. 1863. **) II. Az általánosságokat előre bocsátva, át­térek a jelen nagygyűlésre,melyre a be­írás épen azon napon kezdődik, melyen e levél az ol­vasó kezébe jut. Szóljunk te­hát előbb a beírásról. Tagja e ván­dorgyűléseknek csa­k az lehet, ki magát, mint ilyen, beíratja. A beiratás egy kü­lön bizottság jelenlétében történik, mely egyszersmind üdvözli a jötteket, s felvi­lágosítással szolgál. A találkozási tanya a múzeum. Itt szombaton, sept. 19., va­sárnap és hétfőn reggeli 9—12. és d. u. 3— 5 órakor írják be a tagok neveiket és a szakokat, valamint a­ki első napokon akar értekezést tartani, erről is nyilatkozik. E három nap a tömeges beírásra van szán­va, a­ki azonban későbben jönne, szintén beiratik, mert az iroda e végből nyitva marad a gyűlés egész ideje alatt. A be­íráskor 6 forint fizetendő, mi a nagygyű­lés jövedelmi forrását képezi, miből a munkálatok nyomozása s egyéb költsé­gek fedeztetnek. Ezért viszont minden beírott tag két könyvet kap : az utolsó nagygyűlés és a magyarhoni földtani tár­sulat munkálatait. Azon jegy, melyet ez alkalommal a tag kap, feljogosítja min­den, a nagygyűléssel összekötött intézke­désben vagy helyiségben megjelenni. Hétfőn, sept. 21., esti 7 órakor estély a múzeum kerek termében, melynek czélja kölcsönös ismerkedés, sőt kis csoportu­­lása a szakembereknek, mi a következő napon megtörténő beosztási szakokba és alszakokba, elő fogja készíteni. Keddtől kezdve gyűlések, s ezek két­félék : köz- és szakgyűlések. Ezek tartá­sára 5 nap van szánva, 3 napon köz és 2 napon szakgyűlések. A közgyűlések napjai kedd, csütörtök, szombat. Kedden a megnyitó, melyen elnöki beszéd, a múlt gyűlésről ezen gyű­lésre átjutott közlegények, beszéd elhunyt elnökünk dr. Bene Ferencz felett, mint ki a soproni nagygyűlés alkalmával e pestire elnöknek volt választva; továbbá egy rövid s közérdekű tudományos elő­adás az egyik titkár által, végre a hiva­talos levelek közlése kerülnek szőnyegre. *) Kéretnek a tisztelt szerkesztők, ennek közlésére becses lapjaikban. **) Az első levél folytatását még a Hegy alján megír­tam, de a vidéki posta kezei között eltévedt a le­vél, azért a késedelem. ■rfa P TÁRCZA: Klement János Mih­ály II. Rákóczi Ferencz követe Berlinben, Hágában, Londonban. IX. Jablonski, mihelyest a fejedelemnek a porosz királyhoz intézett levelét vette, sietett azt ő fel­ségének bemutatni, felolvasván egyszersmind előtte az eredetileg Dobozi számára szerkesztett, s ennek elindulása halasztást szenvedvén, Ele­ment ok, Jablonskival közlés végett által adott utasítást. Ez­nek bevezetése kötelességévé teszi a kül­döttnek, hogy »miután a fejedelem érdeke az ügy titokban maradását kívánja, egyelőre sem­miféle követi jellemet se tulajdonítson magá­nak; s hogy továbbá,,a negotiatiónak mind kez­deténél mind egész folyama alatt Jablonski tu­dornak, a porosz király theologusának tanácsá­val éljen, azt követvén mindenben.* Az 1—19. pontok — ennyiből áll az egész utasítás — a küldött teendőit sorolják elő; név­­szerint: kinyilatkoztatni fogja, a­­miszerint nem­ kétli, hogy a király előtt tudva lesz az ok, miért fo­­gott fegyverhez a fejedel­em, t. i. hazája régi tör­vényes szabadságának helyreállításáért; s hogy ő, Rákóczi, mindig kész volt ezen feltétel alatt, a békére; az interregnum is csak akkor hirdet­­tetett ki, midőn már semmi remény sem volt a kiegyenlítéshez, s hogy annál inkább lássák, mi­szerint, nem hagyja magát ambitio által vezérel­tetni, az uj k­irály választása egyelőre felfüg­­gesztetett; b) volna ugyan módja a fejedelemnek, még évekig kabócát folytatni­a a franczia király­lyal uj szerződésre lépni, mitől és az olasz liga szeren­csés fejleményétől az ország tökéletes elkülöní­tése az­ ausztri uralomtól remélhető; de ha a hazának boldogsága enyhébb eszközökkel pol­gárvér ontása nélkül eszközölhető, hajlandó megadni mindezt, mit tőle józanul kívánhatni, valamint ez már be is jelentetett (legújabban Tolvay Gábor által) a bécsi udvarnak; — azonban c) úgy látszik, hogy a császári minisztérium, mindennemű mediatio elmellőzésével, már csak az ő híveiből, a hazának elfajzott fiaiból álló úgy nevezett diéta által akarja, a­mint neki tet­zik, az ügyeket elintézni, (a rerdek 1708 elejére Pozsonyba hivattak, s az ülések csak ugyan kezdetűket is vették) általános amnes­­tiában állandóán az összes kielégítőz­és; — de d) Tökölyi példájából is tudván a fejdelem, hogy ilyetén, szerződés nélkül engedélyezett amnestiákat csak bebörtönzések és vérontások szoktak e­ lövetni, nagy hibának tartaná formális szerződés nélkül békére lépni, miért is akarván Nagybritannia királynéját, s az egyesült Belga rendeket a mediatio megújítására felhivni, fel­kéri egyszersmind ő felségét a királyt, hogy azért, mivel a protestáns hitvallások ügye szo­­ros kapcsolatban áll a magyar ügygyel, töreked­jék a tengeri hatalmasságokat rá­bírni, hogy ve­le közösen mediátori közreműködéseiket oda­irányozzák, miszerint az ország nyugalma egye­temben az ország szabadságaival állítassák helyre; e) a nemzet bizalmatlansága azonban máskép nem fog lecsillapitathatni, mint a közbenjáró ha­talmasságok formális garantiája s az erdélyi fej­delemségnek teljes szabadságba visszaiktatása által, minek követelésétől a fejdelemmel szövet­kezett magyar rendek sem el nem állhatnak, sem elválni nincs is szándékuk, tudván tapasz­talásból, hogy a mondott tartomány, melyet ausz­triai köriratok Magyarország zabolájának nevez­nek, mily nagy értékkel bir szabadságuk biztosí­tására nézve. Mert valameddig az ausztriai ura­lomtól elkülönítve, saját fejdelmei által kormá­­nyoztatott e tartomány, olyan kézzelfogható el­nyomását az országnak s a hitvallásoknak nem lehetett tapasztalni, mint attól fogva, mióta álnok­szerződés által azt hatalmának alávetette a mi­nisztérium ; f) tudja ugyan a fejdelem, hogy a bécsi udvar mindenféle ürügyek alatt törekszik Erdélyt ma­gának megtartani, hol azt állitván, hogy fegy­verrel szerezte, hol hogy török jogon bírja , a karloviczi békekötés sértése nélkül vissza sem adhatja; de mindkét mentség érvénytelen. Ezen fejdelemség saját fejdelme által, ellenére az al­kupontoknak s ellenére az országnak, csalárd szerződés alapján, melynek egyetlenegy ágazata sem hajtaték végre, adatott által az illetőknek ; s a békekötésre való hivatkozás is értéktelen, mert a török nem szállíthatott más jogot a csá­szárra, mint az oltalmazásét, egyéb jogot maga sem követelvén magának; g) egész Európa fogja Erdély e függetlensé­gének hasznát venni; mert Magyarország sza­badsága és Erdély elkülönítése által biztositatik az európai bilanx, melyet ha más valaki találó­a megtámadni, a fejdelem mindig kész az ausz­triai háznak is segédére kelni, m­ert nem visel­tetik gyűlölettel a császár személye iránt, kinek — megváltja — különös kedvezését tapasztalta, de iránta való kötelességénél nagyobb volt kö­telessége a haza iránt, s ha ennek szabadságai visszahatnak, felebbi kötelessége is annak rende szerint feléled; — ugyan­is h­­a porosz király biztosítva lehet, miszerint a fejedelem nincsen olyannyira lekötelezve Fran­­cziaország királyának, hogy az ő érdekében kész volna vég nélkül folytatni a háborút; s minden eddigi szerződéseit úgy kötötte meg, hogy békét kötni ne legyen akadályozva ; sőt ha az erdélyi fejedelemséget a szövetséges hatalmasságok köz­benjárása megszerzi néki, a tapasztalás tanúsitni fogja őszinteségét (ezen sőt kilátást nyit, hogy velük együtt talán maga is Francziaország ellen fordul); — aztán, értesíteni kell a királyt, i) hogy a muszka csűr is megkínálta a feje­delmet rendkivüli követség által közbenjáráséi­val, s miután ezt sok oknál fogva nem utasít­hatta vissza, kérdés : mint lehet a svéd media­­tiót is kieszközölni? — ha pedig j) kérdés támasztatnék : miért járt el a feje­delem nyakra főre ez ügyben ? ezt kell vála­szolni : Egy évnél több, hogy a czár megkereste a fejedelmet, fogadná el a lengyel koronát, mi be­jelentetvén a svéd udvarnak s biztosítás kéret­vén tőle, hogy segédet nyújt a czár ellen, ha ez a fejedelmire támad a korona elutasítása miatt, válaszul csak annyi adatott , hogy a svéd király rövid idő múlva kimozdulván Szászor­­szágból a czár ellen, ez majd fel fog hagyni ijesz­­téseivel. A fejedelem húzta halasztottá ez ügyet, de végre beérkezett a czár nyilatkozata: ha nyomban küldöttség nem megyen hozzá szerző­dés végett, ő tízezer kozákot állít a császár rendelkezésére. Nehogy tehát a szomszédban lévő hadai által elnyomas vél, követeit hozzá küldte a fejedelem és formális szerződésre lépett vele, ez által a czár eszét elvonván a királyvá­lasztástól. Azért is tanácsos volt vele szerződés­re lépni, mivel Erdély jövendőre semmiképen sem védelmeztetik meg hathatósabban a török ellen, mint a czár segéde által. S mivelhogy a császár Erdély felszabadítása ellen azt is hozta fel okul, hogy az nem képes magát a török ellen megvédeni, a fejedelem meg akarta mutatni, hogy tud e módot annak eszközlésére. ... Az erdélyi rendek, továbbá, nem fogják ellenezni, hogy fejedelmök a magyar királynak és Ma­gyarországnak hűbérese legyen, azonképen mint a német electorok a császáréi; de azt lehetettek megengedni , hogy az erősségekben császári őrség maradjon (mint Apafival stipuláltatott); k) ha ez akadályok ellenére mindamellett szükségesnek vélné a svéd mediatiót a porosz király, keressék meg : nyilatkoztatná ki, mely eszközök által volna ez elérhető ? l) Mindennek könnyebb foganatosítására száz­ezer forintról rendelkezt­etik Jeblonski úr ; ha­tár­ozza meg, kinek mennyit kell adni; a fejede­lem biztosítja őt, hogy Vinekkinek kifizeti a ma­gáét mindjárt a békekötés s Erdély átadása után ; egyelőre küld szintén Jablonski rendel­kezésére 30 kisebb és 20 nagyobb hordó tokaji bort, az utóbbiak s amazokból tizenkettő a ki­rálynak adandók ; a többiről intézkedjék tetszé­se szerint Jablonski ur , — elvégezvén ekkép ügyeit a berlini udvarnál a küldött, m­ ha Jablonski ur helyesnek találja, elme­gyen vele Hamburgba, s aztán herczeg Marlbo­roughhoz, kinek bemutatván a fejedelem levelét, mondani fogja, miszerint ő, Rákóczi, csak a fegyvernyugvás felbomlásának tulajdonítja, hogy ezelőtt két évvel Újvárból adott levelére nem vett választ a herczegtől; szeretné azonban, ha ama levél elégségesen fejtegette volna bizodal­mát az ő személye és a magyar néphez viseltető igazságos volta iránt,. . .mely nép a közbenjáró hatalmasságokhoz s Nagybrittania felséges ki­rálynéjához folyamodik, hogy a keresztyén vérontás megszüntessék s az ő szabadsága meg helyreálljon elvégre. A magyar nép ugyanis eddig elé ügyét semmiféle más állam ügyéhez rém kötvén, nem szándékozik másnak kedvéért folytatni a háborút, feltéve, hogy biztosíték mel­lett léphet békére. . . S noha a bécsi miniszté­riumban most sem tesz fel különös hajlamot Magyarország szabadságainak visszaadására, mégis megkísértette e lépést, miszerint a király­né lássa, hogy az é­s a szövetséges hatalmassá­gok érdekeit szívén viseli a fejedelem, erős re­ményt táplálván kölcsönös rokonizene iránt,... mert ezen ország valóságos nehezék az európai béke vagy háború mérlegében. A Francziaor­­szággal való háború, igaz, mintha elalud­ni lát­szanék Flandriában, de keletkezik Olaszország­on és fennáll Spanyolországban , s ezen hatal­masságok aligha kényelmesebben csitítathatná­­nak le, mint a magyar béke által, mert tudják, hogy a mediátorok zsoldjából háborúskodó csá­szár a magáéból semmit sem vethet a mérlegbe, de igen , ha kiegyenlíti Magyarországgal az ügyet. Ehhez részéről is hozzájárulnia, a szövet-

Next