Pesti Napló, 1864. február (15. évfolyam, 4189-4211. szám)
1864-02-02 / 4189. szám
26—4189 rV’15. évi folyam. Szerkesztési iroda : Ferencziek tf 1s 7-dik szám, 1-ső emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény E 1 ft d 0 • h 1 V a t a 1 ! Előfizetési feltételek : a szerkesztőséghez intézendő. ,T.jj. , . . ... , Ferencziek terén, 7 dik szám, földszint. Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva : Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pen., kiadása körüli félévre • • • ' • TM . kr o. é fogadtatnak el. panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Évnegyedre . . . . 5 frt 25 kr o. e. 1864. Kedd, febr. 2. Hirdetmények dya : 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 uj kr. Bélyegdij külön 30 uj kr. Magánvita 6 hasábos petit-sor 25 uj kr. Előfizethetni „PESTI NAPLÓ“ február—mártiusi 2 havi folyamára 3 ft 50 kr. február—júniusi 5 havi folyamára 8 ft 75 kr. A „Pesti Napló“ kiadó hivatala. Fest, febr. 1.1864 Az ágyuk töltve vannak, a kanócz is meg van gyújtva mellettük, — de azért a béke támogatói remélnek. E remény alapját azon kiválólag conservativ politika képezi, mely úgy Ausztriát, mint Poroszországot, hagyományosan jellemzi. Lehetetlen e nézet szerint, hogy e két nagyhatalom szemet hunyhatna azon veszélyek előtt, melyek mindkettejükre bekövetkezhetnek, ha a rég folytatott jó tanácsokat tovább is, és következetesen mellőzve , politikájuk régi osztályosával, szövetségük ősi tagjával nyílt meghasonlásba jönnének. Azaz, ha Schleswigbe csakugyan berontva, Angliát nyílt ellenségükké tennék. Lehet, hogy a harczias előkészületek minden zaja mellett a viszálykérdés eldöntését nem bízzák a szuronyokra, s lehet, hogy a megharagudott két ellenfél, egész a sorompóig előtörve, ahelyett, hogy egymásra rontanának,baráti kézszorítással lepik meg a rendkívülire várakozó világot, de a mutatkozó jeleket tekintve, ez esélyekre nincs biztató kilátás. A „Morn Post“ fennhangon hirdeti, hogy Anglia segíteni fogja Dániát a harczban, mely ezt Németország részéről fenyegeti. Más oldalról beszélik a készületeket, melyek Angliának úgy tengerészi, mint szárazföldi hadai közt létetnek; s hogy a régi szokás jóknak bizonyult tanai ezúttal se mellőztessenek, gondoskodva van szövetségesről is, mely az angol aranyfontoknak megfelelő emberszámot állítand a síkra. Svédország úgy szomszédsági , mint egyéb érdekekből, beavatkozásra vállalkozott, s hogy ez annál nyomatékosabb legyen, rendkívülileg összehivatott a norvégiai országgyűlés, hogy a kormánynak hitelt és újonczokat szavazzon. Dánia végsőre lévén elkészülve, oly állást foglal, mely ha épségének, s igy hatalmi tételének kérdése nem forog fenn — a kétségbeesés erősödésének lenne mondható. Az természetes, hogy el nem némulhat a kérdés e válságok közt: merre hajol Francziaország ? Napóleon császárt kedélyesnek mondják, szivesen szemléli a korcsolyázókat, szívélyesen társalog estélyeiben vendégivel, néha a színi előadások alatt mosolyog is, — de mi a szándéka a német-dán viszály eshető fordulatainál ? minők azon tervek, melyeket ilyenkor Francziaország érdekei javasolnak ? minő ama cselekvés, melynek szabadságát a franczia kormány magának fenntartá? — erről s ezekről ő franczia felsége hallgat, miniszterei is hallgatnak, a senatus se szól, s a törvényhozó kamra is másról beszél, midőn a szomszéd a bor árát kérné. Páris magasabb köreiben vélik, hogy e hallgatás, mely folytatva ép oly aggasztó, mint megszakítva félelmes, — egy kis változáson megy át, ha majd a kamra megszavazott válaszfelirata fog átnyujtatni. Ő felsége némely igazságokra személyesen akarná rányomni a bélyeget, másokat pedig azon ösvényre terelni, melyen haladniok kell. Ez lenne azon alkalom, mely a várt belreformok iránt az országot, s a fennforgó nagy kérdésekben Európát tájékozhatná. Ha a félhivatalos sajtónak mintegy előkészítő ujjmutatásait akarnók ezen arcanum kulcsául használni, úgy az elsőre nézve a császári kormányt a fukarhoz kellene hasonlítanunk, ki — gazdag vagyona mellett— maga is éhezik, csakhogy másnak ne kelljen valamicskét juttatni, s a másodikat illetőleg egygyel ismét többször lenne bebizonyítva az, hogy az ajkak közt a nyelv néha azért is szól, hogy eltakarja az ész terveit, ismeretlenül hagyja a szív érzéseit. A császár nem hamar feledi, s nem könnyen engedi el , hogy Francziaország nevében tett ajánlatát Európa nagyhatalmai elutasíták. Most ő az, kire a válaszolási sor került. Bécsi dolgok. A schleswig-holsteini ügy, a tíz milliónyi hitel fölötti vitáknak még szombaton sem volt vége. A jan. 29-ki ülésben a határozat mellett Rechbner, Kuranda, Skene és Schindler szállotak, ellene gróf Brints, gr. Hartig , báró Tinti és Pratobevera. A vitákra új tárgyat adott báró Tinti indítványa, melyet nyolczvan reichsrattal íratott alá,hogy térjenek napirendre, a határozati indítványt mellőzve. A határozati párt (ha szabad e kifejezéssel élnünk, miután az Oesterreichische Zig is használja) a határozati párt minden érvei hasztalanok e 80 szavazat ellenében. A határozat ügye alkalmasint el van döntve ezáltal. A „Presse“ kiemeli Tinti báró rendezői ügyességét, melylyel a 8- as indítványt, a kormány érdekében, színpadra hozta. Ő nem tartozik a főszereplők közé, de rendezői tehetsége kétségtelen. „A hívek közül — mond a „Presse“ — egy sem hiányzik; az udvari, kormányszéki és egyéb tanácsosok, Erdélyből szintúgy, mint a közép párt emberei, mindnyájan épen jókor seregeitek Tinti zászlója alá.“ Egyébiránt az e napi ülés nagyon heves volt. Kuranda, Skene, Schindler urakat az elnök többször rendre utasítá. Kuranda szerint a határozat elvetése a parlament lemondásával egy jelentőségű. Skene sötét színekkel festi a birodalom pénzügyi viszonyait. Schindler úrról megjegyzik hogy egyik legjobb beszédét tartá életében. A házat, mely gr. Hartig beszéde alatt majd elaludt, egészen felvillanyozó. Sok irónia és gúny volt beszédében. Az osztrák alkotmány történeteiről szólván, azon refraint variálta, amelylyel válságos pillanatokban az ellenzék elhallgattatására mindannyiszor elő szoktak állani: „Veszélyben forog az alkotmány!“ Beszédét ekkér reassumálja a „Wiener Lloyd“: „Évenként meg kell-e vennünk az alkotmányt, egyszer 525.000 stb. forinton, s most 10 millióért.“A miniszterpártiak közül eddig még egynek sem sikerült Riegeleben tanácsos elől elragadni a koszorút. Január 30-án Herbst, Kaisersfeld és Giskra voltak a nap hősei. De a tárgy ki lévén merítve, új okokat alig tudtak ők is felhozni, habár minden szónoki erejüket összeszedték. Ők fejezték be az általános vitákat. Berger végül visszahúzta indítványát a határ táján hitelnyitásra nézve. A részletes viták megkezdetvén, az első szakasznál, mely az 5,343,950 ftnyi hitelnyitásról szól. „Matricular-Beitrag“ czím alatt, Grocholski gallicziai követ, kívánta beiktattatni a szövegbe, hogy: fenntartva utóbb leendő elhatározását annak, mennyiben érdekeltetnek (azon német szövetségi illeték által) államjogilag az egyes országok. Ha ez indítvány el nem fogadtatik — úgymond — ő és társai a tárgyalás alatti törvényjavaslat fölött nem fognak szavazni. — B a r i t i u (Erdélyből) annál inkább pártolja ez indítványt, mert nyilt alkotmánykérdést lát abban fennforogni. Zimmermann (Erdélyből) tagadja Erdély jogát, hogy a német szövetségi illeték alól magát kivonhassa. Tettleg, úgymond, 1848 előtt is járult a német szövetségi terhekhez, miután az Erdélyből vont jövedelmek egy részéről nem számolt ak®rmány. Grosz (Erdélyből) csatlakozik Grocholski indítványához. Schuler Libby (erdélyi szász) csak birodalmi pénzügyet ismer el, nem erdélyit is. Itt mint birodalmi polgárok, nem mint erdélyiek ülnek az erdélyi követek. Akik külön erdélyi pénzügyet akarnak, alkotmányszegésre egyengetik az utat. (Bravo, bravo bal oldalról.) Grosz tiltakozik az alkotmányszegés vádja ellen, mert akkor aztán többé nem lehet szólani se. (Bravó jobbról.) Skene indítványára berekesztetett az e napi ülés. A reichsrathnak a Schleswig holsteini ügyben folyt vitáiban 28-ban még egy szónok beszélt, B r in z ur. Ő ellentmond Riegeleben azon állításának, mintha egész Németország irány- és nemzetiségi politikát űzne; kijelenti, hogy a mozgalom nemzeti, de magasztos értelemben. (Nagyon helyes.) Eltekint a londoni jegyzőkönyvtől, mely Mexicó és Görögország szerepére sülyeszti Németországot. (Éljen ! Nagyon helyes !) Nem akarja, fölidézni azon egész Németországban kisértő rémet, mely nem egyéb, mint a hűségeknek 1852-ben Dánia részére való igazolhatlan kiszolgáltatása. Jogi szempontból tekintve az ügyet, a kormánybiztos állításait czáfolja, azt mondván a többi közt, hogy ennek részéről oly érveket kell hallania, melyek kimondását lehetetlennek tartá. (Halljuk !) Jogtalanságot proclamálni nem szabad. Hasonlón lehetne állítani, hogy bármely európai vagy ázsiai nagyhatalomnak jogában áll, hogy integritást állapítsanak meg ott is, hol az örökösödés jogot képez ezen integritás ellen. Összehasonlítja az osztrák pragmatica sanctiot, mely szerinte minden nemzetet kielégített az újabb nagyhatalmi actioval, mely az illető nép tudta és megegyezése nélkül történt. (Helyes !) Védi az Augustenburgok öröködési jogát, a minisztériumot illetőleg pedig kijelenti, hogy kettős álláspont semmiféle ügyben nem létezhetik. Csak kettő lehetséges, vagy semmi — vagy csak egy álláspontja van valakinek. A kormány által kijelölt jogi álláspont tulajdonképen nem is létezik. Rechberg gróf azt mondta a pénzügyi bizottmányban, hogy rosz ügyvéd az, ki védencze számára nem a legtöbbet követeli, hanem a legkisebbel megelégszik. Szóló azt hiszi, a külügyér vagy nem akar ügyvéddé válni, vagy ha igen, jó ügyvéd kíván lenni. Ez esetben nem jó ügyvéd ő excellentiája. (Éljen !) Szólónak úgy tetszik, ő excellentiája nem ügyvéde és képviselője valamely kimondott jognak, hanem Ausztria közbenjárói szerepet vállalt el ahelyett, hogy a német jog védőjéül lépett volna fel. (Viharos helyeslés!) Nem lehet egyszerre a londoni egyezményt védeni, s az örökösödést függőben tartani. Míg a szövetség tagja Ausztria, teljesítnie kell szövetségi kötelességeit,s mindenekelőtt szükséges leendőtt biztosítni azon esetre, ha szorosabb kapcsolatba visszakerül Németországhoz. Ha mindjárt kötve érzi is magát a kormány a londoni jegyzőkönyv által, mint szövetségi tag, nincsen kötelezve, s míg ez így áll, a szövetségi többség határozatinak alá kell rendelnie magát. E szerint szóló nem mondhatják megelégedését a kormány eljárása fölött. A rászalást kimondókhoz csatlakozik, s következő szavakkal fejezi be szónoklatát . Nem magát a foglalás tényét, hanem az eljárást illeti a megrovás. Megrovandó, ami jan. 14-én, s ezzel kapcsolatban már dec. 7-én a jog ellen a szövetségnél történt, s szakadást okozott. Ez, osztrák érdek szempontjából, semmiképen sem helyeselhető. (Élénk helyeslés balról.) — A 29-ei ülésben tovább folyt a vita ugyanazon tárgyában. Vrns a bizottság javaslata ellen szavaz. A kormány két rész közül a kisebbiket választá. Most már Ausztria és a hadsereg becsületéről van szó. Ausztria nem támadólag lépett föl, hanem egy német nép gonosztevői elnyomására. A német szövetség illetékessége nem terjed túl az Eideren, annálfogva csak Ausztria léphet fel Schleswig ügyében. Az Augustenburgiak örökösödési joga csak Holstein némely részére terjed ki. Csak néhány évet kell vala várniok, talán önkényt rájuk száll rala egész Dánia koronája. — Valameddig alkotmányos minisztérium lesz, szónok nem mond ki bizalmatlansági szavazatot. A felelősség a minisztériumon van, s nem a házon. A minisztérium késznek nyilatkozott a felelősség elvállalására. Szónok úgy véli, Ausztria érdekében áll a dán monarchia épsége. Ausztria a herczegségek osztatlanságát védi, a szövetség pedig az örökösödést, mire nincs joga. Megrója azon állítást, mintha Ausztria becsületbeli dolga volna: szakítni a londoni jegyzőkönyvvel, mi nem egyszerű jegyzőkönyv, hanem szerződés. A szavazatoknak nemcsak számát, hanem súlyát is kell tekinteni. Ha két nagy hatalom áll a szövetség többi része ellenében, a szövetség kétharmada áll egyharmad ellen. Beckbauer: Alkotmányos államban nem szabad oly terhet róni a népre, melyet a népképviselet meg nem szavaz. Ha azt véljük, hogy a kormány politikája nem szolgál az állam üdvére, jogunk van a megszavazást megtagadni. A kormány politikája nagyon megrovandó. — Ausztriának és Poroszországnak semmi joga a schleswig-holsteini ügybe avatkozni. E két hatalom a szövetség jogait akarja védeni — erre pedig csak a szövetség van hivatva. — A szövetségi actó nem ismer német előhatalmakat. E két hatalom azt állítja, hogy a szövetség többsége ellenére kell fellépnie a szövetség érdekében. Az alattvalók korlátolt belátásáról való 48 előtti elméletet kiterjeszti e a porosz és osztrák külügyminiszter a német fejedelmekre is? (Zajos tetszés.) Ha Ausztria és Poroszország nem hagyják leszavaztatni magukat, mire való akkor a szövetségi okmány és a német szövetség? (Bravók). Nem mondá-e maga császárunk Frankfurtban, hogy ő a több ég szavazatának engedni fog? (Bravo.) Azt mondják, a szövetség nem competers. Pedig hogy az, mutatja az Ausztria és Poroszország részéről január 14-dikén a szövetségi gyűlés elé terjesztett javaslat. Ha Ausztria mint nagyhatalom lép fel, egy belső német kérdést nemezetközivé tesz. Annál fogva nemcsak nem jogos, hanem politikában is a fellépés. Ausztria fenyegeti a szövetség fennállását. A német nép használni akarja az ég intő jelét, s a dán királyi ág kihaltával vissza akarja csatolni a herczegségeket. Ausztriának nincs más czélja, mint a londoni jegyzőkönyv keresztülvitele. A protocollum-királyhoz intézett felszólítás, vegye vissza alkotmányát, magában foglalja a dán király, mint schleswiging elismerését. Máskor Ausztria mindig a legitimitást védte. Talán szerencsétlenségnek tartják, hogy ezúttal a legitimitás egyezik a nép óhajtásával. — Német Ausztriában is olyan a hangulat, mint Németországon, de ezt kétségkívül jól tudják illető helyen. Tudja szónok, hogy a fennforgó kérdést nem lehet „határozatokkal“ megoldani, hanem ágyúval. Mindamellet nem kellene megvetni a nép hangulatát, midőn nem érzelemből, hanem világos jogi öntudatból foly. Mondják, a mostani mozgalom forradalmi. Akkor forradalmi Dalwigh, Beust, s a bajor és szász király is. Ezekkel maga szónok is örömest számíttatná magát a forradalmiak közé. A javasolt határozatról szólva, szükségesnek véli, hogy a ház világosan nyilatkozzék. Nincs helyén a hallgatás , mert a tettek következéseit nem a cselekvő férfiak, hanem a nép fogja viselni. Szónok élesebb, szabatosabb resolutiót óhajtott volna, de csatlakozik a bizottságéhoz. — Berger indítványát, hogy határtalan hitel szavaztassák meg, iróniának tartja. Reméli, Berger visszaveszi indítványát. Hogy a nép ne legyen homályban, szükséges határozottan kimondani, hogy a ház rászalja a kormány eljárását. Meglehet, a minisztérium nem fogja számba venni a népképviselet szavazatát ; nincs hatalmunk ezen változtatni ; de ha a szent ügyet ismét elveszni engedjük a szűkkeblű diplomatia kezei közt, hadd viseljék a felelősségét azok a férfiak, kik siketek lévén a jog és népek szavára, csak ama Bismark-féle jelszóhoz tartják magukat: a hatalom jog. A történet igazságot tesz majd köztünk és ama férfiak közt, — ítéletében nem lehet kétség- (Tetszés.) Tinti sajnálja, hogy nem terjesztenek kékkönyvet a ház elé, mert külföldi ügyekben bajosabb az ítélet, mint másokban. Berger és Brinz csak az alárendelt jogtani szempontot vették. Ahol új állam alapításáról van szó, a politikai szempont a fő. Az 1815-iki kötések hiányosak, de harmincz évig adtak békét Európának. Az európai hatalmakkal való egyetértés nélkül maradandókig nem lehet területi változásokat vinni ki. Legfontosabb szempont a béke fenntartása. S minő garantiákat ad az ellenfél? Valameddig a kormány a szerződések terén áll, nem lehet czél nélküliséget vetni szemére. — A hesseni javaslat elfogadásával legvalószínűbb a nagyhatalmak beavatkozása. Szónok egyetért a bizottsági javaslat első felével. Átalán szabatos a 10 millió összegnek a költségekre való praeliminálása. A kormány csak a holstein-lauenburgi szövetségi executióra való költségek fedezését kívánja, nem pedig a Schleswigiekét. Maga is ellene szavazna, ha azt vélné, hogy más czélra fordíttatik a pénz. A népképviselet pénzmegszabási jogával szemben a korona azon joga áll, hogy háborút viselhet és békét köthet. Nem hiszi, hogy magában Németországon viszály támadjon. Reméli, sikerülni fog a kormánynak a maga nézetére térítni a többi kormányokat. ... A kormány czélja a kétségbevonhatlan jog megvédése. A resolutio oly határozatlan, hogy nincs semmi gyakorlati nyomatéka, de veszélyes, mert mindennemű értelmezést megenged. Maga szónok sem akar feltétlen bizalmat szavaztatni meg a kormány részére. De azt akarja, hogy a jog jognak maradjon, s hogy a Poroszországgal való kézfogásnak ne legyen ismét oly eredménye, mint 1852-ben. E képviselőháznak nyolcvan tagja a következendő tartalmú indítványban egyezett meg. Tekintve, hogy a resolutio a kormánynak a schleswig-holsteini ügyben követett osztrák politikájára csak átalánosságban mond ki rászólást, anélkül, hogy csak megjelölné az indítványozók nézetét a helyesebb politikára nézve, s így nem lehet irányadó a kormány által követendő politikában; tekintve, hogy a resolutio különféle magyarázatok tárgya lehet, mi által Ausztria megkezdett diplomatiai és katonai kérdése lényegesen megnehezittetnék, midőn már Ausztria katonái az Eider mellett vannak; végre azon várakozásban , hogy a császári kormány Ausztria érdekei s a német szövetségben való kiváló állása öntudatában mindent el fog követni a béke fenntartására s a szövetségbeli társak közreműködésének megnyerésére ; valamint arra, hogy Schleswig-Holsteinnak jogokon alapuló kivonatai, alkotmányos szabadsága és autonmiája, valamint a német nemzetiség teljes érvénye, népjogi garantiák által biztosíttassék, aláirttak ezen indítványt teszik. Határozza el a ház : „Hogy az indítványozott resolutióról egyszerűen napirendre tér át.“ (Következnek az aláírások, köztök Leményi, Alduban, Isseczeskul, Baricz, Bohaczel, Groisz, Eranosz, Moldovan, Sipariu stb.) Szónok csak egy nyilatkozatot vár az államminisztertől, melyben mondja ki, hogy a kormánynak Poroszországgal való kézfogása nem lesz befolyással Ausztria belügyeire. Kuranda. Én a választmányi javaslat mellett szólandok. Tizennégy év óta látjuk, hogy hadseregeink egy része minduntalan távol vidékekre küldetik, országokon át, a melyeket Wallenstein és Laudon ideje óta osztrák harczos lába nem tapodott. S a nép — mely a diplomatia ügyeit nem ismeri — csodálkozva kérdezi: mely czélra e hadviselések? Mily jogokért küzdünk ? Osztrák jogok-e azok ? Nem, Ausztria érdeke ott közvetlenül épen nem forog fenn. Vagy tán barátaink jogáért harczolunk? Sőt barátaink az Isten nevével is tiltakoznak e szeretetteljes szolgálatkészség ellen. (Vidámság, bravo.) Igen, szeretetünk e kimutatását ők haraggal, gyűlölettel fizetik vissza. Ne csodálkozzanak, uraim, azon, ha ily működés a népben ellenszenveket kelt. Ki is rokonszenszenvezne ily tevékenységgel ?! Ausztria nem német lakossága bizonyára nem, miután az ország erejét oly érdekekre látják fordíttatni, amelyek őket nem érdeklik- A német lakosság pedig még nagyobb boszúsággal látja, hogy oly viszonyok hátrányára használtatik fel, amelyek a nagy német szövetséggel való kapcsolatunkat biztosítanák. (Igen helyes,bravo.)Önök is, uraim, kik e gyülekezet méltóságától át vannak hatva, lehetetlen, hogy Tinti indítványát elfogadják. Elnök félbeszakítja őt: Kérem, ne tessék egy eventuális szavazatot oly módon critizálni, hogy általa a ház méltósága sértetnék meg. Ez szerintem mégsem engedhető meg. Kuranda (tovább folytatva beszédét) fejtegeti azon esetlegességet és következményeket. A malatoni ünnep miatt lapunk legközelebbi száma dötörtökön ízbr. 4- én fog megjelenni, melyek Ausztriára is háramlottak volna, a darmstadti indítvány elfogadása által. Először kérdés : ha elfogadtatott volna-e ez indítvány? Ez épen nem bizonyos. De ha elfogadtatott volna is , nem Ausztria és Poroszország bízattak volna-e meg kivitelével ? S ha igen , úgy nem leendettek volna képesek meggátolni, hogy az occupatióból világháború ne támadjon. A pénzügyi választmányban az mondatott a napokban, hogy Ausztria azért tart Poroszországgal, hogy megakadályozza a túlságbamenetelt. De ha Ausztria a német szövetséggel tartott volna , ezt akkor is megakadályozta volna. S ha háborúra kerülendett a dolog : Ausztria vagy azt mondta volna, hogy a német szövetség túlmegy illetékességi körén, vagy maga is a német szövetséggel ártott volna még azon esetben is, ha Schleswig elfoglalása a jogok megóvása tekintetéből háborúba kevert volna bennünket. Az osztrák-porosz működésre czélozva, kérdi: miként fog Ausztria e hadjáratból visszatérni ? Minő állása lesz az osztrák politikának, ha végre győztesen tévendnek meg katonáink Schleswig-Holsteinből? Ausztria bajosan nyerend az által, ha Bismark úr — eltekintve reactionarius programmjától — az általános politikára gyakorlott befolyásával Ausztriával szemben áll. A helyzet ura Poroszország leend, s Ausztriának újra el kellene kezdenie a küzdelmet németországi existentiájáért. És ama hű és jó déli német szövetségtársak többé nem segítenének ebben bennünket. A szónok nem képzelheti, hogy a minisztérium — amelyben mégis van egykét tag, ki, úgymond, bizalmunkat bírja —ilyesmit elkezdjen, a nélkül, hogy a következményeket meggondolná ; ő azt hiszi , van még e talánynak valami titkos kulcsa. Ha nem tűzetett ki bizonyos czél, és nem jött létre egyezmény,mely Ausztriát és Németországot azon politika felől biztosítja, amelyet Poroszország eddigelé minden egyesülés ellenében követett, akkor ezen merészelt drága inprovisatio értelme alig volna megfogható. Ezen kétkedés van kifejezve a resolutio szerkezetében, és ő ezért mellette szavaz. Mérsékeltebben már nem lehet szerkeszteni határozatot, mint ahogy ez szerkesztve van ; akik még ettől is elállani akarnak, azok azt akarják, hogy a parlament szája be legyen kötve. Ilyen véleményhez ő sohasem csatlakozhatik. (Élénk tetszés.) B. Pratobevera a kormányt pártolja. Diszlakoma gr. Széchenyi István emlékére a nemz. kaszinóban. A nemz. kaszinó ez évi jan. 30-án tartott közgyűlésében, gr. Széchenyi Istvánná és fiai által bekürdetvén azon billikom, melyet a meghalt nagy honfi a kaszinónak emlékül hagyományozott , a megdicsőült óhajtása szerint e setleg minden évben az ő emlékezetére Magyarország legnemesb borából a társulat tagjai által lévén kiürítendő , határozatba ment gróf Széchenyi emlékét minden évben lakomával megünnepelni, s e lakoma megtartása ez évben febr. 1-jére tűzetett ki. A lakoma csakugyan, mint határzatba ment, ma, febr. 1-én, azon diszszel s kegyelettel tartatott meg, mely méltón hallatlan nagy hazafi emlékéhez. A nemzeti kaszinó fényes helyisége ez alkalomra ünnepélyes szint öltött. Három terem 150 terítékkel fogadá a tisztelgőket. A házi úr szerepét gr. Szapáry Antal, a nemz. kaszinó igazgatója vitte, s fogadta a kaszinó-társulat ez ünnepélyre megjelent tagjait. A középső nagy teremben b. Wenckheim Béla elnökölt, ki ez alkalomra az áldomás mondására kéretett fel, s azt el is fogadta. Mellette ültek gróf Károlyi György és gróf Andrássy György ő náltságaik. A lakoma közepette a háziúr megtölte gr. Széchenyi billikomát tokaj borral, s b. Wenckheim Béla körülbelül a következő áldomást mondta : „Kegyelettel emelem e serleget, melyet gr. Széchenyi István kaszinónknak végrendeletileg hagyományozott, s melyet minden évben a közebéden emlékére kiürítünk. Nem érzem magamat elég erősnek minden érdemét felemlitni, de mint igaz tisztelője és hű barátja emelem magasra e serleget, hogy a dicső férfi emlékét éltessem. Exceptionális állását a nemzet közepette csak nagy hazafiai érdemei tarthatták fel. A hazaszeretet legmagasb felfogása sarkalta őt tetteire. Nem czélom tetteinek sorozatát követni. Szólanak az emlékek, melyeket emelt, szólanak azon igazságok, melyeket ő mindenkor nyiltan a nemzet fogékony keblébe elvetett. Ki kell emelnem alkotásai közül a kaszinót, melyet 1827-ben szervezett. Némelyek ezt csak a kávéháznál tisztességes társalgási helynek vélték,pedig ez az erők központosítása, a közszellem alkotója volt, s ez alkalommal kimondá gróf Széchenyi az elvet, hogy nem egyedül a czim teszi a nemest, s ez által eszközölte a közös érzés ébredését. Harminczhét éve áll ez egylet. Nem