Pesti Napló, 1864. február (15. évfolyam, 4189-4211. szám)

1864-02-23 / 4206. szám

különfélék. Pest, febr. 22. * A hivatalos lapok a következő legfelsőbb kéziratokat a közlik: „Kedves gróf D e g e n f­e­­­d. Midőn önt, ismételt kérelmére, a hadü­gyminisz­­teri állástól fölmentem, önnek mind békében, mind háborúban tett sokévi sikerdús szolgála­taiért legteljesebb elismerésemet fejezem ki. Hadseregem önnek a legújabb idő harczaiban különösen igazolt jeles kiképeztetést köszönhet; ön soknemű tapasztalásai által a hadsereg ki­tűnőségét emelő, s az összes fegyvernemekben oly előhaladásokat hozott alkalmazásba, melyek már eddig is hasznosaknak bizonyultak be. Bécs, febr. 9. 1864. Ferencz J­ó­z­s­e­f s­. k. Kedves lovag Frank altábornagy. Önt, a magyarországi parancsnokló tábornok adlam­sa állásátóli fölmentés mellett hadügyminiszterem­mé nevezem ki. Bécs, febr. 19. 1864. Ferencz József s. k.“ * Bécsi hirek szerint császárné ő Felsége az idei fürdőidényt hazánkban, B­a­l­a­t­o­n-F­ü­r­e­­den szándékoznék tölteni. * Gr. P­á­l­f­fy Mór ő excja Bécsből Budára visszaérkezett. A „P. H.“ szerint leginkább az Ínség enyhítésére újólag kivántató segély dol­gában járt vala Bécsben. * Hir szerint a magyar országos föld­hitelintézet kérelmére legközelebb legf. helyt megengedtetett, miszerint a magyar föld­hitelintézet tartalék­alapjának bővítése tekinte­téből ő Felsége által az országos alapból enge­délyezett 500,000 frtnyi segélypénznek 150,000 írtban megállapított harmadik és utolsó részlete is ezen országos intézet részére kifizettessék. * Szolnokon az Ínség legiszonyúbb képei me­rülnek föl ; az éhhalállal küzdők száma töme­gekre megy ; febr. 21-kéről írják, hogy három nap alatt öt ember hullott el éhség miatt. A város, a zárda, s magánosok, a­mit megtehetnek, megtesznek ,­­ de a nyomor oly óriási, hogy ere­jüket túlhaladja. Gyors és tömeges segély kell. — Holnap részletesebb tudósítást adunk, addig is a szerencsétlen szolnokiak iránt tevékeny részvétre hívjuk fel tehetőségeinket. * A helybeli kereskedelmi akadémia tanári testülete nemeskedlűleg elhatározá, hogy fize­téséből február, martius, és april hónapokra, havonként 42—42 ftot adand a hazai szűkölkö­­dök felsegélésére. Az első havi részletet már le is tették. *A czeglédi gőzmalom a„P.Ll.“szerint a tavasz­­szal megkezdendi működését. Ugyancsak az idő kinyiltával Miskolczon is megkezdendik egy gőzmalom építését, mely hasonlóképen részvé­nyeken alapul. * A Szegeden állomásozó cs. k. helyőrség tiszti kara 61 ft 60 krt adakozott a szükölködők­­nek és adott át az ottani levesosztó intézet rendel­kezése alá. Továbbá a Szász-Meiningen 46. sz. cs. k. gyalog ezred 4-ik zászlóaljának legény­sége saját profintjaiból 100 db kenyérrel járult ugyan e jótékony czélra. — Verpelét városi plébános s Hevesmegyé­nek volt országgyűlési képviselője főtiszt, szek. Babics János az Ínségben szenvedő hívei élelmezésére 100 o. é.­ftot adományozott; azon­felül 200 családnak párbéri illetményét egyszer mindenkorra elengedte. Miért is neki az „i­n­­ség segélyző bizottmány“ részéről ezennel a legforróbb köszönet nyilvánittatik. — Meghívás az evangyelmi árvaegylet­nek f. évi február 24-kén délutáni 5 órakor az evangélikus nagy iskolai teremben tartandó közgyűlésére. Tanácskozási tárgyak : 1. Tudó­sítván az egyletnek 1863 ik évi működéséről. 2) A számvizsgálók által megrostált számadás előterjesztése. 3. A tartalék-alapnak elhelyezése feletti értekezés. 4. Költségvetés az 1864-diki egyleti évre. 5. Netáni egyéb indítványok az egy­leti czél előmozdítására. Az egyleti választmány. * A komlótermelés jövedelmességére nézve helyén tartjuk megemlíteni gazdaközönségünk érdekében, hogy a bácsmegyei f­u­t­a­k­i urada­lom tulajdonosai a gr. C­h­o­t­e­k testvérek 24 holdas komlóskertet alakíttattak, melynek ter­mése minden hold után 900 ftnyi tiszta jöve­delmet adott. * Nagylakon e napokban a segélyző-bizott­ság több befolyt adományt osztogatott az ínsége­seknek. Ezek között volt egy szegény özvegy asz­­szony, kihez egy bizottsági tag azon kérdést inté­­zi, járatja-e gyermekeit az iskolába ? Hogyne, válaszolt a szegény asszony,­ hiszen ha nem já­ratnám, régen éhen haltak volna, mert én nem adhatok nekik kenyeret, az iskolában pedig a jómódú szülők gyermekei reggelij­üket és uzson­nájukat megosztják velük. Tudakozódtak az is­kolában, és ime kiderült, hogy az iskolás gyer­mekek egymás közt, egész természetesen, szin­tén segélyző bizottságot képeznek, s tizenkét pajtásukat táplálják. * A Drávamelléken ismét új rablóbanda szer­vezte magát Kara Miska nevű szegény legény vezérlete alatt. Zalában közelebbről két mura­közi rablót végeztek ki kötél által. * A „Z. S. K.“ írja, hogy a múlt havi esős hi­degekben a Balaton jege 16—25 hüvelyknyi vastag volt. * A győri Dunán a jég lezajlott, s hir szerint Komáromon alól Almásig szintén megindult, mig Pozsonymegyében Somorjánál — mint a „Gy. K.“ írja — megtorlóit, s e miatt félelem tölti el az ottani sik vidéket. * Debreczenben f. hó 19-kén kisérték örök nyugalomra nt. Aranyi Istvánt, az ottani ref. főiskolának 42 éven át ernyedetlen buzgalom­mal működött hittanárát. Béke poraira! * Dobsinán bányamivelő társulatot terveznek, melynek czélja lenne az érezgazdag határban oly bányamezők felkarolása, melyekkel pénzhi­ány miatt fölhagytak, melyeket elhanyagolnak vagy roszul mis­élnek, azonkívül uj bányamezők szer­zése. * B­á­r­d­o­s­i Gyula magyar nemzetiségű er­délyi hivatalnok magyar-román hivatalos használatra szánt szótárt irt és ad sajtó alá Ko­lozsvárit. * Horvátországban Popovacz mellett kirabol­ták a postakocsit. Mintegy 2000 forintot vit­tek el. * A kir. magy. tudomány-egyetem szülészi kórodáján a bábászati uj tanfolyam , valamint a csecsemők ápolásáróli előadások martius hó 1-jén fognak megkezdetni. * Bibornok hg prímás­­ eminentiája a schles­wigi hadjáratban megsebesültek részére 1000 frtot adományozott. * Koscher Bernát pesti lakos „Képes“­­re, és K­r­i­n­i­n Ferencz temesmegyei tiszti ki­adó „K­ö­r­é­n­y­i“-re változtatták vezetékne­veiket. * A kir. magy. természettudományi társulat f. hó 24-ki szakülésének tárgyai: 1) dr. Seb­or­m József az anilinpir­us meghatározási módszeréről, előadja Lorich Géza. 2) „A tüdőhám feletti vita“ Szabadföldy Mihálytól. * Dobsa, Vas Gereben és Kormos Béla uj életlapja hir szerint „Paprikajancsi“ czimet viselend. — Pécsi t. rendes levelezőnk febr. 7-ki leve­lét — a mely iránt tudakozódik — nem kap­tuk meg. * Komáromban H­o 11 é­s y Kornélia ?. hó 16- kán és 17-kén lépett föl; az első előadás jöve­delme 300 ft volt, a másodiké azonban csak 129 ft és 1 db arany; ebből a 76 ftnyi költségek levonatván a szükölködök javára 53 ft maradt. Ezen aránylag csekély összeget t. Konkolyi T­h­e­g­e Elek úr sajátjából 300 ftra egészité ki. * Zágrábban oly czimü politikai röpirat je lent meg: .Bedingt oder unbedingt?“ Eine Ansicht Uber die Lösung unserer staats­rechtlichen Fragen.“ Horvátból németre fordít­va. E röpirat mult évi decemberben Íratott Zág­rábban. * A petroleum mint fű­tőszer. Az egyesült­ államok tengerészeti minisztere által összeállított bizottmány azon meggyőződésre jutott, hogy a kőolaj gőzgépeknél kitűnő fe­tő­­szerül szolgál. A fű­tés és fűtési szolgálat ezáltal harmadrésznyire szállíttatik le a kőszén fűtéssel szemben. * Budaváros főkapitánya, felhívást intéz Bu­­daváros lakosságához, hogy az életbeléptetett intézetet, melynek kebelében a nyomorban szen­­vedőket meleg étellel, és fűtött szobákkal látják el, adományaikkal segélyezni sziveskedjenek. — Pazányi Elek Gábor földbirtokos a bé­késmegyei sz.-tornyai, és csabacsűdi birtoka 21 évi bérlőinek, a m. évi mostoha termés folytán, a fizetendő haszonbér, és tetemes részt elenge­dett, továbbá a f. évre szükséges vetőmaggal is látott el bennünket, mely példás nagylelkű­séggel párosult nemes tettét, ez alkalommal nyilvános köszönettel viszonozni kötelességünk­nek tartjuk. Szarvason, 1864. febr. 20. Wein­berger Simon, Benő és Jani haszonbérlők. * P a p Adalbert pesti zongora- és orgona-han­ goló azzal nyilatkoztatta részvétét a bazár iránt, hogy Bohus Szögyényi Antonia e nagyságához 50 jegyet küldött oly czéllal, hogy mindazoknak, kik ily jegyet 2 artért váltanak, kész zongoráju­kat a kívánt időben felhangolni. * A városi gazdasági bizottmány részéről kellő elővigyázati rendszabályok létettek a ne­­taláni­­ viz viszontagságai ellen. — A magyar képzőművészeti társulat f. hó 3-kán és 15-kén tartott választmányi ülé­seiben előfordult a nagy­közönséget is érdeklő ügyek és hozott határozatok a következők : Az évi tagilletménytől kiosztandó album egyik lapja „az ember tragoédiájá­­nak köre nyomta­tás közben megromolván, a választmány e lap újra rajzoltatását rendelte el s az uj nyomatok elkészültéig szives türelemre kéri ez évi adomá­nyában még nem részesült tagokat. Az elnök jelentést tett a díszoklevélnek Ká­rolyi István gr­ ő méltóságának f. hó 8-kán kü­l­­döttségileg történt átadásáról s a nemes grófnak a választmányt hálára kötelező azon örvendetes nyilatkozatáról, hogy a társulat érdekeiben mint alapító tag is kíván közreműködni. A pénztár és titkári hivatal vizsgálatára ki­rendelt bizottságok jelentést tettek, hogy az il­lető szakügyeket pontosan kezeltetni s teljes rendben folyni tapasztalták.­­ Könnyebb átte­­kinthetés végett azonban egyszerűbb eljárást ajánljanak s ily egyszerűsített, a társulat ösz­­szes pénzkezelését újjászervező ügyviteli ja­vaslat kidolgozására ajánlkoznak, mi elfogad­tatván, foganatosítása a titkár és társulati ügyész hozzájárulása mellett az indítványozókra bí­zatott. Levél útján egy tag javaslatot terjesztvén a választmány elé egy, a társulat által megindí­tandó képzőművészeti szaklap iránt, a javaslat részletes megbízálására bizottság neveztetett. A titkár előadja, hogy Perlmutter bankár úr, ki az összes sorsjegykészlet elárusításával meg­­bizatott, beadván végleges számadásait, kiderült, hogy a fővárosban és vidéken általa eladott sorsjegyekből 300 forintnyi bevételt sem tud fölmutatni, ezen a társulatra hátrányos eljárás fölött a választmány jegyzőkönyvileg is kifejez­ve rászólását, a teljes sikeretlenséggel csaknem azonos eredmény miatt kénytelennek látja ma­gát a sorshúzást március 18-áig elhalasztani, a visszavett több ezernyi sorsjegy készletnek pe­dig, mint részben már eddig is történt, saját kezelése mellett a főügynökség útján helyben és vidékre leendő szétküldését eszközöltetni. — Pesten, febr. 16 ikán 1864. Keleti Gusztáv, társulati szerkesztő. — A Magyar Gazdasszonyok egy­lete által kibocsátott iveken a szü­kölködök részére bejött adakozá­soknak folytatása. 53. A pesti kereskedelmi fiatalság küldemé­nye 38 ft 10 kr. 54. Gróf Károlyi Edéné ivén: Gróf Károlyi Edéné 50 ft. 55. Kazmovszky Antal né ivén: Két arany érem Kazmovszky Antalné által. 56. Róka Jani febr. 9-én tartott tánczmulat­­ságában, a tanítványok gyűjtése 26 ft. 57. Báró Gerliczy Felixné ivén Nagy­­váradról-" Nagyváradi lelkes nők által rendezett s­­orsjátékkal egybekötött jótékony czélután sz­­vigalomnak fele része, 924 ft 25 kr. 58. Hets Mátyásné Irén Győrött: Hets Mátyásné 5 ft, Örömey József 2, N. N. 2, Forster Teréz 2, Kormosy Gusztin 2, Schmidhauer 1, Méry Etelka 1, Vaulits Ignácz 1, Rumel 1, Csá­szár 1, Szilágyi Antonia 2, Szalay György 2, Tóth Antal plébános 2, Probst Ferencz 1, ösz­­vesen 25 ft. 59. B­a­­­k­a Janka: Kéttornya-lakról az általa rendezett sorsjáték eredményét, 90 ft. (Folyt. köv.) Az egylet felhívására nélkülöz­­hető ruhákat beküldöttek. Gerendaysz. Szebastian Luise és B­e­n­e­v­i 11 é­s S­z­e­b­a­s­t­i­a­n Leopoldine 3 meleg szoknyát, 4 kendőt, 4 női mellényt, 2 köpenyt, 2 perkál szoknyát, 1 kendőt. Szű­ts Lajosné 1 meleg köpenyt, 2 meleg fejkötőt.­­ Szupperné 1 mantilt és több gyermek öl­tönyt. Dr. Gurovicsné 1 meleg gyermek szűrt és több gyermek öltönyt. Névtelen több fehér­neműt. Gr. Almássy Dienes 1 budát, 1 nadrágot, 1 kabátot, 1 mellényt, 2 kendőt.­­ Tóth Gáspárné 2 szoknyát, 1 köpenyt, 1 fej­kötőt, czipőket, 2 kendőt. Horváth Géza több darab gyermekruhát. Németh Lajos 2 kabá­tot, 2 mellényt, 2 nadrágot, 4 lábra valót, 2 nyakkendőt. B­aj­u­s­z mellényt. K­á­tl­a­y Ber­talan 1 kabátot, 4 mellényt, 3 nadrág, 2 topányt 1 mellre valót. Molnár Aladár 1 kabátot, 3 nadrágot. N. N. 1 kabátot, 1 nadrágot, 1 mel­lényt, 1 pár topánt. Repászky Dániel 1 ka­bátot, 1 mellényt, 1 nadrágot, 4 inget és vászon darabot. G­u­z­e­y János 1 pár csizmát, 1 kabá­tot, 2 mellényt, 1 nadrágot, 1 nyakkendőt, kö­vetkező levél kiséretében: Pest, febr. 19-én. Tekintetes egyleti jegyző úr! Én mint becsüle­tes honfi, bár jelenleg szolgaállomásban, bátor­kodom ezen csekély adománynyal járulni az ín­ségben szenvedő honfitársaim segítésére, fájda­lom, hogy többet nem tehetek, de szegé­d csa­ládapa lévén, mást nem nélkülözhetek, vegye a Tekintetes úr és a nemes áldozatkészségű egy­let oly szívesen, mint ha ezer forint értékűt ad­tam volna. Ezen csekély ajándékot én uramtól, kire is havonként tisztitok, ajándékba kaptam saj­át fiam használatára, de hála Istennek, én és fiam nélkülözhetjük. Maradván hazafiul hódoló tisztelettel, alázatos szolgájuk, Guzey János, irodai szolga. Somogyi 1 kabátot. G­e­d­e­o­n Gábor 1 kabátot, 1 mellényt, 1 nadrágot. Tóth Gáspár örökösei 2 meleg kabátot, N. N. 1 kabá­tot, 3 mellényt, 1 köpenyt. Ezen ruházat egy része Szolnokra, másika Dézsánfalvára elkül­detett. Abazárra vonatkozólag: Egyik bol­­tosné Vitalis Móric, ő Eminentiájának a her­­czegprimásnak, boltjából egy porczellánképet küldvén, ő Eminentiája 100 forinttal jutalmazta azt; ugyan tőle egy másik küldeményt B­a­r­t­a­k­o­v­i­c­s Béla egri érsekhez, ő Méltósága 10 fo­rinttal jutalmazta, mely összegek, illető helyen átadattak. Egyes boltokban adományoztak Braun Lajosné boltjába Beneville Laura­­ ar: Beneville Asz. 15 ft, Zellenta 4 nap alatt eladott minden füsüt és kefét, Rothfelder ur 1­at, Fischer kertész 5 ft és 10 virág bokrétát. Gr. Cziraky 1 ar. B. Podmaniczky Andorné 25 ft. Gróf Zichy Pálné és Hollán Ernőné boltjában Ei­­­s­c­h­e­r ur több értékes tárgyakat. Özvegy Lányiné sz. gróf Csáky több értékes tárgyat, Hauszner 60 ft, München 100 forintnyi értékű tárgyakat, gr. Szapáry Antal Baula 60 példányát disz­kötésben. Vitalis Mórné boltjába­n.Forgó egy ér­tékes poharat, Yanko 43 ft, Zsömböry 6 nagy csészét 1 hamutartót és több játékeszközt por­­czellánban. Deák pipájához czimzett Karácsonyi Ferenczné és gróf Zichi Nándorné boltjában gr. Karácsonyi Guido 300 ft, Lázár Zsigmondné sz. Edelspacher Victoria 100 ft. Polgár Zsigáné és Ballallona bolt­­j­á­b­a­n Reinhard és társa 40 nagy limonádé, 12 üveg gyümölcs szörp, 20 üveg soda és szel­er vizet, Pechata */4 mázsa milli gyertyát, Sprung­feld gyógyszerész 50 dobosz gyümölcsöt. KralovánszkyGyörgynéés Herz­­felderné boltjában Herzfelder Dinorah 50 ft, Rosenberg 20 ft, Herzfelder Adolf 25 ft, Baumgarten 20 ft, Dr. Oesterreicber 1 ar. Dr. Gross 1 ar., Herzberg 1 ár., Rothfeld 5 ar., Meyer Procoapius 1 ar., Huber 1 ar., gr. An­­drássy Gyula 1 arany. A jó példa Mindig követőkre talál. G­a­­­b­á­r­y Mártoné héttől kezdve minden héten három­szor egész husvétig 30 embernek meleg ételt főzet. Vitalis Mórné e hó 22-étől naponta 4 embert tart el étellel egész husvétig. fállCM. Válasz a nemzeti színház ügyében tett felszólalásra.­­) E lapokban egy czikk jelent meg „A színházi bajok kútfejei“ czimmel álnév alatt. Ha e czikk csupán személyemet támadja meg, ha nem ily tekintélyes lapban jelenik meg, milyen a „Pesti Napló“, ha egyszerűen az inté­zet érdekének ürügye alatt nem két oly férfiú támadtatik meg, milyen Szigligeti és Erkel, kik közül az egyiknek a dráma, másiknak az opera igen sokat köszönhet, s kiknek jelenlegi buzgó tevékeny munkásságáról nekem közvetlen ta­pasztalataim vannak; az egészet hallgatással mellőztem volna, mint mellőztem sok méltatlan megtámadást, miután a tapasztalat s a nemzeti színház története nagyon is megtanított arra, a­mit a kérdéses czikk írója az új igazgatóról mond : „Megint az fog történni, a­mi mindig történt. ” Az új igazgatót üdvözölni fog­juk, hogy hónapok múltán annál keményeb­ben törjünk pálctát fölötte, s mert tudtam azt is, hogy sok ilyszerű­ megtámadás vagy ki nem elégített érdekek boszuja, vagy ügyvéde szokott lenni, s az igazgató csak úgy lehetne megóva tőlük, ha azon érdekeknek mindig ele­get tenne, a­mi nem mindig egyeztethető meg a legfőbbel, a színház érdekével. ’) Örömest közöljük e választ, annyival inkább, mert a „színházi bajok kútfejei“ czímű czikk kiadásával tulajdonkép nem egyebet czéloztunk, mint azt, hogy a közönségben itt-ott lappangó, némely lapban pe­dig igen­is szenvedélyesen felhozott vádak némi higgadt kifejezést nyerjenek s az ez által előidézett polémia kitisztulván a dolgot, a közönség képes le­gyen igazságosan ítélni a nemzeti színház belügyei­­ről. Íme az intendáns ur válasza már­is oly adato­kat leplez föl, melyek egyet-mást egészen máskép mutatnak, mint a szállongó hírek. Azonban nem akarván hoszszas polémiával untatni olvasóinkat, kijelentjük, hogy a „színházi bajok kútfejei“ írójá­tól elfogadunk ugyan még egy választ, valamint a másik részről is egy viszonválaszt, de ezzel aztán be is fejezzük az egész polémiát S z­e r­k. Ezen kérdéses czikk mindjárt elején kettős tüntetésről emlékezik : egyik a színházi személy­zet tömegének ovatiója, a másik néhány ízó petitiója volt. Az ovatió által megtiszteltetve éreztem magamat, s a személyzet tömegéről egyátalában még most sincs okom úgy gondol­kozni, mint czikkíró saját naiv vallomása sze­rint gondolkozott „a színész rendesen izgékony természetű, s nem saját szemével, hanem szin­­fali látcsővel nézi igazgatóját; tegyen ez érde­ke szerint : a látcső nagyitó végét szegezi felé­je, s óriást lát maga előtt; tegyen érdeke el­len , s azonnal megfordítja látcsövét, és az óriás rögtön törpévé változik.“ — A petitionariusok felett maga a czikk írója palczát tör, de legin­kább e szavaival : „közlönyeik meggyérülésé­­vel kevesebben nyilatkozhatnak.“ Ez eléggé bi­zonyítja, mily közlönyök voltak ezen azelőtt sűrűbben nyilatkozók. — Mi azon kitünöbb drá­mai művészeket illeti, kik czikk iró szerint : „A fáklyás zene legelső hősei­ voltak, kik elle­nem nem rég bizalmatlansági szavazatot írtak ; igen sajnálom, czikkiró ezen tény felhasznála­tával a következő felvilágosításra kényszerít. Az illetők azon szavazatot, hozzám intézett le­velük szerint, azzal indokolják, mivel én a múlt évi szerződések kötésekor (novemberben) azon esetre, ha a subventió legkegyelmesebben meg­adatik, megígértem­­­öl,hogy fizetéseiket a most következő színházi évre megjavítom, 2 az, hogy a bizottmány által rendelt hat heti szabadságidejöket még két héttel meg­toldom. De itt azon félreértés van, hogy midőn én fizetés-javítást ígértem 110,000 és nem 50,000 ftnyi subventiót reméltem. Igaz, hogy Ő cs­­a­­k. Fölsége a bizottmány által kért 60,000 ftnyi összegnél többet, különösen a múlt évekről fennmaradt hátralékok kifizetésére 32,572 ft 23 kr kifizetését méltóztatott legkegyelmesebben elrendelni, de — mint az alábbi kimutatás bizo­nyítja — e czim alatt 18,444 ft 81 krral kellvén többet kifizetni, a fizetés-javításról folyó évben egyátalában szó sem lehetett, a 2515 fttal s azon felül díjazott elsőrendű drámai művészek részére pedig a legközelebbi színházi évben sem történhetik; de igenis az ép oly jeles, mint aránytalanul roszul díjazott zene és ének­ka­rok, valamint a tánczkar, s a mindennapi ke­nyér beszerzésére is elégtelen fizetéssel évek óta nyomorgó nagyszámú szolgaszemélyzet ré­szére, kiknek biztosított fizetés javítás néhány ezer forintra megy. 2) Továbbá a nyolcz heti szabadságidőt élvező tagok szabadságideje a bizottmány által 4 hétre reducáltatván, folyó színházi évre ily értelemben szerkesztett szerző­dés küldetett az illetőknek. De ugyanazon bi­zottmányi ülésben, melyben e határozat hoza­tott, saját előterjesztésemre fölhatalmaztattam az érdemesebbek szabadságidejét a 4 héten fe­lül még két héttel megtoldhatni. Ezt, és ekkor ígértem én az illetőknek. Azonban ők időköz­ben szabadságidejük fölemeléséért a bizott­mányhoz folyamodtak, az fölemelte szabadság­­idejöket 6 hétre, ezt aztán még két héttel szer­ződésileg megtoldani már nem állott hatal­mamban. A­mit czikkíró a színház jelenlegi állásáról ál­talánosságokban mond, arra felelnem szükség­telen. Én a drámai személyzetet megnagyobb­í­­tottam, s a színház érdekében szükségesebbnek láttam inkább a személyzetet, mint némelyek fizetését nevelni; ez által egyszersmind gondos­kodni akartam a sucrescentiáról is, mert tudva van előttem, hogy azok, kiket most büszkén nevezhetünk művészeinknek, legtöbb­­nyire itt a központon képezték magukat azokká, a­mik, s ha megtekintjük a régibb la­pokat, látni fogjuk, hogy legtöbbnyire ugyan­azon gáncsoknak és faggatásoknak voltak kité­ve, mint a mostani új tagok, s éppen azért, mert a viszonyokat sokkal közelebbről ismerem, ál­tatok nem engedem magamat tévedésekbe ho­zatni. A­mit czikkiró egy kitű­nő színésznőről mond, ki szerződni nem kíván, arról a czikkirónak kö­zelebbi tudomása lehet, mint nekem, mert én ezen kitűnő színésznőnek is épen úgy elkü­ldöt­­tem a szerződést, mint a többieknek, de még ed­dig határzott választ nem kaptam, s így nem rajtunk múlt, hogy a szerződést még alá nem írta. A­mi az operai személyzetet illeti, azt szerveztem a budget erejéig a található és meg­fizethető legjobb erőkből. A czikkíró által fölem­lítettek eltávozását őszintén sajnáltam, de a két bariton oly fizetést kívánt, melyet túlságosnak találtam ; kedves emlékű primadonnánk pedig már igazgatásom előtt nyilvánítá, hogy vissza kívánt lépni. Hogy az operát a dráma rovására nem volt szándékom díjazni, mutatják a számok : a jövő évre a drámai színészek évi fizetése összesen 42,724 ftra, a magán­énekeseké pedig 36,450 frtra megy. Mit az előadásokról beszél czikkíró, annak értelme az, hogy azok legtöbbnyire roszak, vagy gyöngék , s hivatkozik a közönségre, mondván : aligha volt még téli idény, melyen a színházat általában ily gyéren látogatták vol­na. Lehettek az intézetnek némely szakmára jobb művészei8), lehettek és vannak hiányok, le­hetnek czikkíró szerint kedvetlen színészek4) . ’) Eszmerokonságnál fogva nem hagyhatjuk említet­­lenül, hogy némelyek az igazgatást és a pénzt te­kintik a drámai sz­ínészet virágzása legfőbb té­nyezőjének. De váljon ki az oka annak , hogy Lendvayt, és Lendvaynét, Megyerit, Szentpéterit senki sem tudja pótolni? Vájjon a mostani jobb fize­tés képes-e néhány oly színészt teremteni, minek elő­állottak ezelőtt harminc­ évvel a nélküüözés, sőt nyomor napjaiban ? Nem kívánunk félreértetni. Tel­jességgel nem óhajtjuk vissza a nyomor napjait, örvendünk, ha színészeink minél jobban fizettet­hetnek, csak szokjunk már el, mindent a­ pénztől várni s a nagyobbszerű tehetségek ritkaságáért a színházat tenni felelőssé. Szerk. *) Mi némely színész kedvetlenségét illeti, csak az a kérdés, vajjon jogos oka van-e a kedvetlenségnek. Ha az ok abban rejlik, hogy pénzügyi viszonyok miatt nem emeltethetett feljebb néhány főbb színész és színésznő fizetése, az csak oly nemű kedvetlen­ség, mely majd minden emberrel közös, mert ki nem szeretné, hogy minél több jövedelme legyen, de tel­jességgel nem olyan, hogy bárminő vád alapjául szolgálhasson. Ha a kedvetlenség oka egyéb, pél­dául, hogy a törvények szigorúan fenntartatnak, holmi szerep-visszaküldések, mulasztások, szeszé­lyeskedések nem tüzetnek , bár sajnáljuk az illetők érzékenykedését, de jobb módot nem tudunk a ked­de azt tagadom, hogy rend ne volna, s a darabok nem jól betanulva adattak volna. —■ Mi a gyér látogatást, mint argumentu­mot illeti, mindenki előtt tudva van, hogy a mostani országos sanyaruság s pénztelenség, melyhez hasonló alig volt, mily kedvezőtlen ha­tással van országszerte a színészetre, azon tája­kon is, hol az aszály nem pusztított. Azt nem is említem, hogy egy csomó nem sikerült pálya­­vígjátékot kellett betanultatnom, mik legtöbb­nyire nemcsak a műsorozatnak nem váltak elő­nyére, de a pénztárnak bizonyosan hátrányára, mert valamennyi együtt­véve csaknem semmit sem jövedelmezett. A­mi pedig ezen mondatát illeti •" „Mindezek koronáját képezi az , hogy még a magas segélypénz mellett is deficitről beszél­nek. Való­ ez ? — Ma még nem tudhatjuk.“ Azt igen is beszélhetik, kiknek érdekükben van azt óhajtani, de kénytelen vagyok e koronát czikk­írónak visszapresentálni, mert még deficitről szó sem lehet, pedig a subventió nagy részét is az itt következő kimutatás szerint kénytelen voltam épen a múltak deficitjeinek törlesztésére fordítani. Nevezetesen : Bevétel. Régi deficitek törlesztésére 32,572 frt 23 kr. Az 50,000 évi segélyből : 46,051 frt 69 kr. Bevétel összesen 78,623 frt 92 kr. Kiadás. 1862/3 színházi évi tulki­adás fedezésére....................12,118 frt 40 kr. 1862 év dec. 31-én fölvett előleg visszafizetésére . . . 10,000 frt — kr. Az országos segélyből e jö­retlenségek lassankénti elenyésztetésére, mint épen a törvények és rend minél szigorúabb fenntartását. Mi részünkről óhajtjuk, hogy az intendáns minél igazságosb és minél szigorúbb rendet tartson, még akkor is, ha ennek következtében egy pár jeles tag elhagyná is színházunkat. A­mit egy-két tagban netalán vesztene a színház, kétszeresen visszanyer­né a törvények tisztelete és a rend megerősítésében, mely nem csekély hatással van magára az előadá­sokra is. Szerk. 2) Ez intézkedést kiválón méltányoljuk. Ideje volt a a bajon segíteni. S valóban csodálkozunk, hogy némely főbb színészek, kik saját érdekükben annyiszor állanak elő követeléssel, ügyet sem vetnek szegény pályatársaik, valamint szolgálati személyzetük nyomorára. Szerk. A „P. Napló“ magán-társürgön­yei. Bécs, febr. 22. A „Gen. Corr.“ írja : Bille dán követségi titkár visszahiva­tott s elutazófélben van Bécsből. A dán alattvalókat a britt követség fogja kép­viselni. Papenburgból (virágzó tengeri ke­reskedéssel bíró város Hannoverben) a hajósok táviratilag azon kérelmet intéz­ték a hadügyérhez : fejezze ki hálás kö­­szönetüket a császárnak azon gondosko­dásáért, hogy az éjszaki tengerre hadi­hajókat küldött a kereskedelmi hajókat oltalmazni. Budai népszínház. Febr. 23-ra van kitűzve: „Az ördög pilulái.“ Nagy látványos, tü­neményes bohózat 15 képlettel, 3 felvonásban. - - Távirati tudósítás a bécsi börzéről febr. 22-kéről: Nemzeti színház. Febr. 23-ra van kitűzve: „A Troubadour.“ Opera 4 felv. 5% metalliques.............................71.65. Nemzeti kölcsön......................... 79.55. 1860-ki sorsjegyek................... 90.90. Bankrészvény............................. 770.8. Hitelintézet...................................178... Ezüst ................................................118.75. Londoni váltók...........................119.20. Arany........................................5.72Va. KÜLFÖLD. A „France“ a dán kérdésben. Közelebbi számunk egyik távsürgönye rövid kivonatot közöl a „France“ czikkéből, melyben mint látszik, félhivatalos uton a franczia kor­mány nyilatkozik. A czikk következő tartalma: „Poroszország és Dánia.“ „A dán kérdés néhány nap óta új szakba lé­pett, és oly különleges jellemet öltött, mely megváltoztatja azon nézpo­tot, melyből e kér­dést a nagy hatalmasságok tekinték, s megvál­toztatja maguktartását. Napról napra jobban világosságra jön Porosz­­ország politikája, melyet roszul leleplezett An­gliának tett kétértelmű ígéreteivel, midőn Ausz­triával egyetértve Schleswigbe benyomult. Hacsak arról lett volna szó, hogy Schleswig elfoglalása által Dániát kényszerítsék kötele­zettségei teljesítésére, a porosz és osztrák ha­dak vívmányai már túl mentek az elégen, s most meg kellene államok, hogy új alkudozásokat kezdjenek és a viszályos kérdést más után, ne fegyverrel oldják meg. E helyett azonban foly­tatják a háborút, megszállják Düppelt és Fre­­dericiát, s kijelentik, hogy semminemű fegy­verszünetbe nem egyeznek bele addig, míg egyetlen dán katona lesz, nemcsak Schleswig continentális területén, hanem még Alsen szige­tén is. Egyszersmind Németország tiltakozása elle­nére elfoglalja Poroszország Holstein hgség legjelentékenyebb tengeri pontjait Kiel, Altona, Neumü­nster a porosz csapatok kezében, s vala­mennyi sürgöny megegyezik abban, hogy itt ideiglenes megszállásnál komolyabb tervről van szó. Ily tényeke­t igen bajos összhangzásba hozni azon ígéretekkel, melyeket a porosz kormány az 1852-iki szerződést aláíró hatalmaknak tett. E tények foglalás és személyes becsvágy ter­veit mutatják, mely nagyon is hagyományos politika a berlini udvarnál, s e tények sokkal világosabban megfejtik Bismarknak a porosz kamarák és Németországgal szebben folytatott eljárását, mintsem ez az európai hatalmasságok figyelmét elkerülné. Vájjon teljesen egyetért e Poroszország és Ausztria e körülményben ? Bismark úr köze­lebbről állítólag így nyilatkozott: „az osztrá­kok a porosz királyért folytatják a háborút.“ Az semmi esetre sem valószínűtlen , hogy ez kissé a maga érdekében is működik, a nélkül azonban, hogy mint Poroszország területi na­gyobbodását tartaná szem előtt, a bécsi udvar Poroszországhoz csatlakozásában biztosítékot akar szerezni bizonyos eshetőségekre. Akár hogy álljon a dolog, mihelyt egyszerű szövetségi végrehajtás helyett, mely Holsteinra nézve kimondatott, és anyagi biztosíték nye­rése helyett, mely a békés alkudozások kezes­ségéül Schleswig elfoglalásában meg van nyerve, mondjuk ha ezek helyett becsvágy és foglalás kétségtelen jelei állnak elő, a kérdés szint vál­toztat, s mely elvileg német kérdés vala, euró­pai kérdéssé változik át. Európa nem nézhet el tétlenül oly területi átalakításokat, melyek egyensúlyát lényegesen megváltoztatnák, nem tűrheti, hogy ezek vég­hez menjenek ügyesen játszott szereplés szin­

Next