Pesti Napló, 1864. június (15. évfolyam, 4286-4310. szám)

1864-06-03 / 4288. szám

A Dunántúli történetkedvelők harmadik összejövetele. Répcze-Szemere (Sopron m.) máj. 19­91.1864. A múlt év deczember havában találkozott itt az egymással már régen levelezést folytató alsó-szopori Nagy Imre, a kőszegi kerül. tábla jegyzője, Ráth Károly acad. taggal, s a még je­lenlevő néhány történetkedvelő ezekhez csatla­kozva, csakhamar egy csoportba gyűlt, s váltig historizáltak, s tárczáikat adatokkal gazdagí­­ták, Horváth Elek csöngei (Vas m.) közbirtokos szives meghívása folytán pedig kezet adtak, hogy a farsang utolsó napjaiban Csöngén ösz­­szejönnek, s ott az összeszerzendő okmányokat lemásolják, s a munkafelosztást megkísérlik, s a szerepeket kiosztják. Az összejövetel megtörtént. A Répcze-Laki Kisfaludy s szentivánfai Szelestey Sándor, mi­­hályfai Vidos Kálmán és vönöczki Spissich urak bőségesen elláttak bennünket eredeti ok­mányokkal, melyek 1205—1711-ig számos be­cses adatot foglaltak magukban. Itt a követke­zőkben történt a megállapodás. Az éles kriticá­val irt monographiák leginkább elősegítvén az átalános történelem tisztázását, a megyék hely­­iratára fekteték a súlyt. A vállalkozás így ütött ki: Moson és Győrmegyét Ráth Károly, Sopront és Vast alsó-szopori Nagy Imre, Veszprémet Véghelyi Dezső. Ezek egymás­nak a kölcsönös gyámolítást megígérték úgy, hogy ha egyik vagy másik nem is a magok me­gyéje történetéhez tartozó okmányt találna, azt az illetőnek lemásolni s átadni köteles. A folyó évi május hó 19 én, mint előre kitű­zött napon Horváth Elek Csöngőről, Ráth Ká­roly Győrből, Véghelyi Dezső Marczaltőről megjelentek Répcze-Szemerén Sopron megyében, alsó-szopori Nagy János köztiszteletben álló hazánkfiánál, hol Paur Ivánnal (Sopronból), Mersics Miklós a kőszegi kerületi tábla bírójá­val és szives házi­gazdánk testvérjével a fenn is említett Nagy Imrével (Kőszegről) találkoztak. Először is Botka Tivadar, Pesti Frigyes és Thaly Kálmán magyar akadémiai tagok levelet olvastattak fel, kik értesítve lévén ezen válla­latról Bars, Temes és Komárom megyék mono­­graphiája megírását igér­tek, melyből nálok már egyes részek el is készitvék. Az ajánlat nagy örömmel fogadtatván, ezt fokozta Ráth Károly előadása, kinek utolsó Pesten léte alkalmával Nógrád, Zólyom és Nyitra megyék helyirata el­készítését Nagy Iván m. akadémiai tag, Csery József egyetemi könyvtárnok és Frankl Vil­mos megígérték. Addig is, míg a szerény kis körből „a magyarországi monographusok társu­lata növendi ki magát, a hazai történetírás ne­vében fogadják a tisztelt hazafiak hálánkat és mély köszönetünket. A három vállalkozó ezután számot adott sá­­fárkodásáról, hogy eddig mit tettek, s a kitűzött czél felé mennyire haladtak, mit a munkák fel­olvasása követett, melyeken Somogy, Sopron és Vas megyékből több közbirtokos úr volt jelen, 1-er. Paur Iván, magyar tudományos acade­­miai tag, a római „Instituto di corrispondenza archaeologica“ tagja, s a gróf Széchenyi család levéltárnoka bemutató I. Mátyás királynak, egy zöld átlással bevont, hajdan rézkapcsokkal ellátott, pergamentra irt codexét, Herodianus­­nak a római császárokról írt történetének a híres Bonfinius történetíró által fordított latin példányát, melynek a következő eolophonja van: „Ad serenissimum regem Matthiam H­e­r­o­­diani ab Antonio Bonfine traducti, et a Jo­hanne Francisco Comité Augustali, et familiare Pontificio transcripti ab magnam in Regem Vn­­garie et Boemie devotionem Finis. Soli Deo­laus et gloria.“ 2 or. Ráth Károly a magyar tudom. akadémia 1. tagja a török portyázások meggátlása végett épített (Sopron m.) bodonhelyi erősített kastély történetét olvasta fel. 3­ or. Nagy Imre ágyban fekvő beteg lévén, helyette Mersics Miklós ismertette. „Bezerédy Zsigmond naplóját, ki gróf Nádasdy Ferencz or­szágbíró udvarnoka volt s urával, továbbá ifjú gróf Zichy István, Kövér Gábor praefectus s többekkel 1665-ben Velenczébe utazott, onnét Rómába, hol egy szent canonisatióján voltak je­len. — E naplót a család tagjai 1762-ig foly­tatták. 4. Véghelyi Dezső az esegvári család és vár­rom történetét olvasta fel, melylyel valóban je­les kritikai készültséget tanúsított. 5. Paul Iván a legnagyobbszerü archeológiai testületet u. m. a római „Instituto di corrispon­denza archeologica“-t ismertette. 6. Ráth Károly egy pesti ház történetét 1486—1503 ig beszélte el. 7. Nagy Imre az ős Ostffy család XVII-dik századbeli eredeti úriszéki jegyzőkönyvét mu­tatta be, betegsége jobbra fordultával pedig „a nagy-martoni grófokról“ kitűnő kritikai ér­tekezést olvasott, mely értekezések valamint a többiek is a győri történelmi és régészeti füze­tekben fognak napvilágot látni. Felkéretett Mészöly Ignácz mérnök és Hor­váth Elek urak, hogy az Arrabonából Sabariába vivő római országutat kikutatni szíveskedjenek, mit azok örömmel fogadtak. A kunhalmok ása­tása a következő összejövetelen lesz tárgyalva. A hallgatók közül többen u. m. Fodor Pál Kis- Geresdről, Káldy József Tompaházáról, Kisfalu­dy László és Pál R.­Lakról, Véssei Antal So­­mogy megyéből hoztak mindössze vagy 300 régi okmányt az 1237—1711 közti időköz­ből IV. Béla , V. István , IV. László , III. Endre, I. Károly, I. Lajos, Zsigmond, Albert, a Hunyadyak, Jagellók, Szapolyayak s II. Rákó­czi Ferencz leveleit, melyek nem kevés fényt vetnek a magyar történelemre. Régi magyar levelekhez is volt szerencsénk, találtunk egyet 1513-ból, 1520 ból Tömöri Pál sajátkezű jegy­zékét pénze, ezüst 8 ruhaneműb­ől, 1541-ből egy Bécsben tanuló magyar deáknak édes anyjához irt levelét, melyben igen haragszik Márton deákra. (Luther Mártonra.) Későbbi időből a XVI. század vége felé eső korból pláne igen sokat találtunk. Megemlékeztek Mátray Gábor úrról is, ki a sümegi Szent­ Egyedről nevezett gyülekezet okmányait gyűjti, szereztek számára 9 darabot, meg Pesti Frigyes és Thaly Kálmánról, vala­mint többi társaikról is, kik majd annak idején kézhez fogják kapni az adatokat. 273 darab okmányt lemásolni nem tudván a történetkedvelők, azt maguk közt felosztva el­vitték oly kötelezéssel, hogy két hó múlva az illetőknek kézbesítik. A jövő összejövetel valószínűleg Somogy me­­gyében vagy Győrött fog tartatni. Végre köszönetet kell mondanom a szíves házi­gazda és asszonynak, kik mind a történet­kedvelőket, mind az egy­begy­űlt okmánytulaj­­donosokat és hallgatóságot oly szívesen fo­gadták. T. a féltékenység háborúja, a férj durful, de a nő csakhamar élét veszi, miután egészen őszintén bevallja a férjnek, hogy Béla a levelet előre ki­­csinált terv szerint írta, hogy féltékenynyé te­­gyék. Hanem a férjnek ez­ mégis szeget üt a fe­jébe, s azontúl nejét nem hagyja magára. — Ezen vígjáték után a szerzőt hívták, de nem je­lent meg. Mi a szerzőt őszintén üdvözöljük e rögös pályán, hol az írót a közönség és kritika rögtönítélő bírósága várja, mert benne nemcsak tehetség jeleit, de szerkezeti ügyességet is vet­tünk észre; az idomító tehetséget,mit a természet nem mindenkinek adott meg. Hány írót látunk, ki kezdeni és végzeni nem tud. Az elsőnél tapoga­­tódzik, keresi az ajtót, aztán nem találja a ki­lincset, mig végre nagy nehezen benyit, be­dugja fejét, nem tudja, jobb vagy bal lábával lépjen-e be, mig végre is féloldalt lép a szobá­ba, félvén, hogy egyenest nem fér be az ajtón. A kimenetelt épen ily nehezen végzi. Ellenben a kinek a természet a jó tapintatot megadta, miután egyéb tehetségei szerint megdagasztotta és keltette, biztos kézzel bele markol a tésztába, kiszakasztja s kigömbölyíti, a mint illik. „A nők hibája“ Dárday Menyhért szerint, egy tudós könyvből kiokoskodva, a többi közt az ellenmondó és viszketeg. Neje, Klára asszony, azzal követi el tettleg a legnagyobb ellenmon­dást, hogy férje állítása ellen fogad, hogy 12 óráig — mi azonban a színpadi óra szerint há­romnegyed órát tesz — senkinek sem mond ellent. Jönnek aztán a megpróbáltatások, kü­lönféle alakban ; mintha mindenikbe ugyan­azon sátán bujt volna, melyről tudjuk, hogy különféle alakot vesz magára, midőn a szegény esendő embert kísértetbe akarja vinni. Az is­pán elkérezkedik Miskolczra, sőt a napszámo­soknak is vakátiót kér, pedig a szénát hamar­jában fel kellene gyűjteni, nehogy az eső el­verje : a nő beleegyezik. Jön Kabzsi, és soha meg nem adom fejében előbb három, aztán rá­adásul még kétszáz forintot kér kölcsön : a nő megadja. A férj meghagyásából egy sürgős le­velet kellene Egerbe küldenie , de egyik cseléd sem akar lóra ülni. A szakács a már kész ebé­det egy bizonyos keresztelőre kéri el : a nő be­leegyezik. Hozzá bort is kér : a nő azt is meg­adja. A cselédek előbb negyed, aztán félévi bőröket kérik anticipandó : a nő megadja. Az el nem küldött levél miatt jön az executió egy ügyvéd és törvényszéki szolga képében, s az íróasztalt lepecsételik : a nő nem mond ellent. A kisasszony a tiszteletes­ asszony tánczmulat­­ságába kérezkedik, pedig köhög : a nő elbo­csátja. Végre még egy dandy is jön, s ez meg már arra kéri a nőt, hogy szökjék vele. — Még csak kevés idő van hátra a fogadásból; a nő, hogy megnyerje azt, szinteg ennek sem mond ellent , de szerencsére jön az elutazott férj, a dandy megugrik, az óra üt, s a fogadás meg van nyerve ! — Ezen tréfás alap bohózatnak jó lett volna. Ez is jól van kiszakasztva, hanem a tészta nem volt egészen megkelve, a kemenete kissé kihűlt s a sütemény nem sikerült. Nem akarunk azon taktikához érteni, mely a színpadi sikert hol csupán a szerzőnek, hol csupán az előadóknak tulajdonítja, a­mint t. i. jó barát, vagy nem barát a szerző. A szinbi­­rálóknak ezen faja, ha jó barát darabja adatik, ezt szokta írni : „A darab jó, de az előadás gyenge volt.“ Nem barátjuk darabjánál pedig ezt: „A darab rész, de az előadók mind pom­pásan játszottak, s megmentették, vagy­ még sem menthették meg a darabot.“ Annyi bizo­nyos, hogy e darabok szerző óhajtása szerint osztattak ki, nagy szorgalommal tanultattak be, s a jó kedv ellen sem lehetett panasz. Május 27-én : „IV-dik Lás­zl­ó“ tragoedia Dobsa Lajostól. Nagy Lujza k. a. Ayda szere­pében vendég. László király, ki magát kéjencz­­nek mondja, most Édua hálójában vergődik. Elbeszéli, mint gyötri e hölgy, kit még egy perczig sem mondhatott magáénak. Elbeszélik róla, hogy szerelmi dühében megszaggatja kön­tösét, ujjait kebléből véresen húzza ki, de a másik perezben már megfésülködve kullog visz­­sza Éduához, mint szelíd bárány, melyet kézből etetnek. László ezen kun hölgynek feláldoz mindent, Myzét kivéve, ki egykor megmentője volt. Kun ruhát visel, a kunokat pártolja, udva­rát velük tölti meg, a magyarokat pedig meg­veti, küldöttségüket elfogadja ugyan, de Édua miatt megint elutasítja. E lázas nagy szenve­délynek azonban egy percz alatt vége van. László távolról meglátja Aydát, Myze húgát, s rögtön a meny legszebb angyalának, fehér hattyúnak, amazonnak mondja, s azon perezzel Édua feledve van. A másik felvonásban szerel­mük már bevégzett tény, oly gazdag az már e földön, hogy istenről s a menyei dolgokról is jut idejök ábrándozni. Miután László elmondja katekizmusát, szerelmüket az örökkévalósághoz kötik. László ezen szerelemből, az előbbivel ellenkezőleg, nemes irányban indul. Becsületes hazafi, és jó király készül lenni. De a múltért bűnhődnie kell. Édua játszsza a nemes is szere­pét.­­Édua, hogy visszanyerje előbbi hatalmát László szíve felett, eltökéli Ayda halálát. A méreg legczélszerűbb eszköznek látszik előtte. Magunk sem adhattunk volna jobb tanácsot, s a következés igazolja, hogy utoljára is ezen esz­közhöz kell folyamodnia. Hanem azt a tanácsot mi már csakugyan nem adtuk volna Éduának, hogy a mérget saját kezével adja be, mi­után ő először is attól félt, hogy Ayda ha­lála miatt gyanúba jön, s nem nyeri vissza László szerelmét. Ezen gyanút kikerülendő, előbb egy jósnő tanácsára, sokkal tekervénye­­sebb utón tör Ayda vesztére. Oda csalatja, hol a pogány magyarok áldoznak, kik IV. László ko­rában még mindig lehettek, ha voltak, ott a po­­gányok üldözői elfogják, a szent széknek adják át, s miután mindent tagad, próbák hiányában, akkori szokás szerint, a tűzpróbára ítélik, miből aztán nagy, hatásos jelenet lesz, mert Agda a mahomedán s a keresztény isten közt ingadozik, mig jön a király, s ő mentve van. Tudniillik Lőrinczet, ki a jósnő tervét végrehajtotta, hogy örökre elnémítsa, Turtul meglövi; de ez nem mindjárt hal meg; s a király egyik oda té­vedt emberének elmondja a történteket. Ez meg­viszi a rémitő hirt Lászlónak; s László, ki épen ütközetre készül, a serget Müzére bízza, s maga megy Aydát szabaditni. Mint mondták, még jó­kor érkezik. Ekkor aztán nőül is akarja venni, de Édua oda lopódzkodik, a mérget jó szerével beadja, s miután László szerelmét vissza nem nyerheti, azt is megöleti. Ezen vázlatból látható, hogy az alapeszmében van tragicum; s ha szerző az egyszerűség mel­lett marad, ha el nem mesterkéli, ha a szenve­délyek elbeszélése helyett a szenvedélyek fes­tését teszi feladatául; ha Éduának, e kígyónak, nem mindig csak fullánkját látjuk; ha egész változásokat ennek terveléseivel s a harczhábo­­ruval nem tölt be: tragoediája ellen a kritiká­­i­ak kevesebb kifogása lett volna. A vendég Aydát adta. Mi azt hiszszük, tehet­ségeit a vígjátékokban és könnyebbszerű drá­mákban előnyösebben használhatja. Mikor nagy érzést akar kifejezni, hangja élessé válik, sza­valatában pedig hiányzik az emelkedettség. Mi többször megmagyaráztuk már,hogy az elő­adásban a pathos alatt nem értjük azt a „hamis pathost“, mely nem egyéb modornál. Lassúbb, de többnyire ugyanazon változatlan tempóban sza­val, vagy kiabál ez, de hiányzik belőle a leg­szükségesebb: a bensőség, az igazság. Ha az igazi kifejezést hallja, a legmiveletlenebb néző is meg van hatva, s mintegy önkénytelenül is érzi, hogy ez az, a­mire tulajdonképen vár, s a­mit oly ritkán kap. Ezt az igazit megérzi mindenki, de nagyon sokan a hamisat is elfogadják az igazi helyett. A megkülönböztetéshez az érzék és íté­let nem mindenkinek adatott meg; a tapsok bi­zonyítják ezt oly helyeken is, hol egy hang sem volt igaz. Leginkább tapasztaljuk ezt a háláda­­tos jellemeknél, melyek erkölcsileg jók lévén, a rokonszenvet megnyerik. Mi tragoediában azt az igazi pathost kivánnók, mely a költő magasz­­tosabb stylusának hű kifejezése. Szigeti Müzé­­ben sok helyütt ezzel örvendeztetett meg. A fino­mabb érzékű és gondolkozni szerető néző a pa­­thosban mindig meg fogja különböztetni az igazi gyöngyöket a hamisaktól, a­nélkül, hogy rész­letes kimutatásokra volna szüksége. Említve volt, hogy a nemzeti színház tagjai­ból két társulat akar alakulni, néhány előadásra a vidéki színpadokon a júliusi szünidő alatt. Az egyik nem alakult meg, tagjai vagy pihenni, vagy a vidéki színtársulatoknál fognak vendég­szerepelni. A másik, melynek vezetését Szigli­geti vette át, megalakult, s 9—10 darabra ké­szül. Ezen vállalat nem egyes ember üzérke­dése, mert a társulat tagjai csaknem egyenlő osztalékban részesülnek. Nagy hasznot sept­­élhetnek, mert a bizonyos költségek a remél­hető jövedelem legnagyobb részét fölemésztik. Törekvésük: a vidéki közönséget nagy szorga­lommal betanult előadásaik kerekdedségével megnyerni, azonkívül a választott darabok is mind olyanok, melyek a vidéki színpadokon még nem igen adottak. Azonban sorsa még ennek is bizonytalan. Biztosítás nélkül sehova sem me­hetnek , mert nagy hasznot nem várhatnak ugyan, de veszteni sem akarnak. Az alakultak a vidéki színpadoknak egykor többnyire főtag­jai és kedvenczei voltak, s ily számosan együtt még sehol sem léptek fel. Főtörekvésük, úgy hiszszük, inkább méltánylatot, mint gáncsot ér­demelne. De vannak jó barátaik, kik minden uton és módon gondoskodnak előmenetelükről. Maguknak ugyan semmit sem használnak vele, de ki tehet róla, hogy némelyekben az ártás ösztöne ellenállhatlan! ? Vidéki tudósítások. Piskolt, május 28. R.S. Igen tisztelt szerkesztőség! A télnek szi­gora e héten Orbán napkor is még éreztette ma­gát, s a­mit az e hóban járt hidegek még megkí­méltek, azt Orbán, irgalom nélkül elpusztította, kiválólag a kapásvetemények, mint paszuly, diny­­nye, tök, a hideg által megsemmisíttettek, hideg esőink voltak e hóban, de ezeket még hidegebb szél követte. Őszi vetéseink igen szépek, s a leg­szebb reménynyel biztatnak. A tavaszi vetések, mint árpa, zab, bükköny, kielégítők, a tengerit helyen-helyen sértette a hideg. A kaszálók szé­pen indultak, s a tavalyi nagy hőség következ­tében a föld porhanyósabbá válván, általában mindent buján, úgy­szintén a füvet is termi.­­ A legelőkön az ingóság zsendült, csak a viz hiánya mutatkozik ismét a kutakban. Utolsó időkben környékünket ismét meglátogatták az alföldiek, s lényeges gabnavásárlásokat tevén, az árak ennek következtében emelkedtek. Áraink következők : Tiszta búza 8 ft, kétszeres 7 ft, rozs 6 ft 40 kr, tengri 6 ft, zab 3 ft 40 kr köble. feleslegesnek tartom ugyan, de követendő pél­dául el nem mulaszthatom a velenczei gőzmalom bérlője, Teschler úr tettét megemlítni, ki a ba­racskai ínségesek számára a helybeli bizott­mány alakulásakor, ennek a szükségelt lisztet a folyó áron alól nemcsak kiszolgáltatta, hanem az árával a jövő aratás és nyomtatás végéig el­várni szíveskedik ; szűk pénzbeli állapotunkban mily nagy jótétemény ez, fejtegetni szükségte­len, s nagy ellentétet képez egy másik gőz­malommal , mely a tárnokiaknak a mázsán­ként 7 forintos lisztet csak 10 ftért akarta ki­szolgáltatni, s e felett a feleárt tüstént követelte. Mi az élelmezés módját illeti, az nem egyenlő; vannak ugyan általános szabályok, de mind­egyik felü­gyelő a helybeli körülmények tekin­tetbevételével intézkedik ; minthogy pedig min­denütt takarékosság és becsületesség a kiinduló pont,az óhajított és kitűzött czél eléretik. Én Er­csi és Kereszturban kenyeret süttetek, s az ál­talam alakított bizottmánynyal fejenként egy napra egy font kenyeret osztok ki , a­ki ezzel meg nem elégednék, vagy jutányos árért nap­számba menni vonakodnak, elutasittatnék — eltérés csak a betegeknél van. E szigort nem keményszivüség, hanem azon nézpontból gya­korlom, hogy a népet rendes élelmezésre ne szoktassuk, s igy indirect ajtón a szegénységi törvényt be ne csúsztassuk, melytől, ha egyszer gyökeret ver, nincs szabadulás. Intő például szolgálhat Anglia , melynek némely községe szegénységtartási adója az országost megha­ladja. Mi a jövőt illeti, sajnálom, hogy ismét vészt­­károgó hollóként kell szerepelnem, mert a nép viszonyait kutatván, azt tapasztalom, hogy a telkes gazdák közül csak kevesen voltak képe­sek önárpájuk és zabjukkal földjeiket bevethetni, ezentúl a költségekből kifogyván, súlyos felté­telű kölcsönökhöz voltak kénytelenek folya­modni, s így a bármily áldásos év termése a hitelezők markába fog vándorolni, miből az is­­mért uzsorás kölcsönhöz való folyamodás, ebből pedig lassanként a végelszegényedés szárma­­zand. A jövő aratási kilátásokra nézve az átalános hit, hogy valami különös jó eredményre nem számolhatunk, mert a téli száraz, s későbbi má­jusi fagyok az ősszel igen kecsegtető reményeket lehangolták, s így középszerű évre is csak úgy számolhatunk, ha a kellő esők el nem marad­nak, s az idő melegebbre fordul, mert a mostani hideg és szelek a növényzetet mintegy me£,ál­lították, minélfogv­a az aratás is a rendesnél messzebbre eltolatik. A májusi fagyok legtöbb kárt tettek a szőllőkben, mi leginkább azon községekre sújtó — p. o. Diósd, Csóka, Ujbaracs stb. — melyeknél főipar és életág a borászat; a kukoricza is szenvedett, de legtöbbet a modár, köles és répa, ez utóbbit e vidéken egészen újra kell most vetni, mi lesz belőle, s lesz-e valami belőle ? — nagy kérdés! — Fehérmegye, máj. 25-dikén. Mit a múlt évi junius hóban, minden ellenkező híresz­telések daczára, e lapban megírtam, hogy t. i. e megyét termés tekintetében súlyos csapás érendi, elég nagy mérvben teljesült, mert folyó évi február hóban az ínség több helységben ki­ütött, s azóta számuk úgy növekszik, hogy már harminczhatban kell véginséggel küzdőket élel­meznünk. A­mint a veszedelem mutatkozott, a tájbeliek tehetségük szerint a bajon segitni tüs­tént törekedtek, közhírré válván pedig egy jeles hölgykoszoru — élén gróf Zichy Nándorné ő mga — segély­gyűjtést indítván meg, ez oly szép eredményt mutatott, hogy legalább a fő­veszedelem el­len hárítva, nemsokára megyei központi hivatalos inségi bizottmány alakíttat­ván, általa a vész helyein élelmező felügyelők neveztettek ki, s ezeknek a több forrásból be­­gyült kegyadományok, felelet és számadás ter­he alatt, megküd­detnek; ezóta ép úgy rendsze­resen kezeltetik, s ezélszerű intézkedések tehe­tőse­n­égett kir. biztos ur elnöklete alatt bizott­­mányi ülések tartatnak, melyekben, minthogy mindenkit csak egy czélratörekvés lelkesít, a legszebb egyetértés és összehangzás uralkodik. Az adakozók és áldozók hosszú sorát közölni különfélék. Pest, jun. 2. * A hazai szűkölködök felsegélésére ma is­mét 10 ftot vettünk; egy 12—13 éves derék fiú jelent meg szerkesztőségünkben, s 10 ft átadása mellett maga írta e correct jelentést. „A budai kir. egyetemi főgymnasium III. osztálya hétfőn, május 30-kán, tartván meg majálisát, ez alkalommal nem feledkezhetett meg a szenve­dőkről, s megtakarított 10 forintját a tekintetes szerkesztőségnek rendelkezése alá bocsátja, hogy azzal belátása szerint intézkedjék. M­i­­­tényi és tantársai.“ Éljenek a lelkes és jószívű fiúk, kik valóban mind nemes érzületük, mind képességük által becsületére válnak tanáraiknak. Adakozásukat a magyar gazdasszonyok egylete elnöknőjének adtuk át, az inségi közkonyhák számára. A szerkesztőségünknél a fentebbi czélra ed­­digelé összegyűlt és átszolgáltatott pénzek ösz­­szege 44,240 ft 54 kr, 48 db cs. k. arany, 190 frank aranyban, 1 font sterling, 7 db ezüst tal­lér, 3 db ezüst frtos és 11 db ezüst huszas. — Az oly sokik fájdalmára, s tudományos irodalmunk veszteségére elhunyt dr. Récsy Emilnek, ki lapunknak is egyidőben szerkesz­tője volt — gyászjelentése igy hangzik: „Récsi Emilné, született Brencsán Polyxena, saját­­ kiskorú gyermekei : Polyxena, Geyza, J­o­l­á­n­­­a, és sógornője R­é­c­s­i Mária nevé­ben elkeseredett szívvel jelenti forrón szeretett elfelejthetlen férje, illetőleg édes atyjuk és test­vérbátyja : Récsi Emil, ss. mm. bölcsé­szeti és jogtudor, a magyar kir. tudomány-egye­temnél a római jog nyilvános rendes tanára, a magyar tudományos akadémia levelező tagja, a jogtörténelmi államvizsgálati bizottmány tagja, a jog- és államtudományi kar volt prodékánjá­­nak, folyó hó 1-én a haldoklók szentségeinek áj­­tatos felvétele után déli 12 órakor munkás életének 42-dik évében, tüdővészben történt gyászos kimultat.­­ Elhalt tetemei pénteken, f. hó 3-én délutáni 5 órakor a kerepesi út mel­letti temetőben fognak eltakaríttatni, az en­gesztelő szent­mise áldozat pedig szombaton folyó hó 4-én délelőtt 10 órakor az egyetemi szentegyházban tartatni. Pest, junius 2.1864. (Ferenczváros , Üllői­ ut, 4-ik szám.) * A déli vaspályatársulat, mint értesülünk, f. hó 29-dikén Budáról két vonatot rendezend Triestbe, hasonló programmal és vitelárak sze­rint, mint két évvel ezelőtt, mikor a kirándulás oly fényesen sikerült volt. * A B­a­r 11 Antal és Veress Ignácz pesti kir. főgymnasiumi tanárok által szerkesztett és Kugler Adolf által kiadott „Teljes magyar latin szótár“ második füzete kikerült a sajtó alól, a D-től az F. betűig megy. A szerkesztők buz­galma dicséretet s a közönség pártolását ér­demli. — Pest város tiszti főorvosa ápril havi s­e­b­é­­szeti és egészségügyi jegyze­teiből a következendőket közöljük: A­z idő­járáti viszonyok rendellenes hű­vösek valának, úgy, hogy a havi közép lég­­mérséklény csakis -1­6.40%-al számíttathatott ki, holott az a múlt évben 4-ll.20 ra rúgott. Hó 7, eső 11 napon esett, s ennek mennyisége 13, 84., a m. évben pedig aprilban csak 0,56 p. vonal volt. A közegészség állapota va­lamivel kedvezőbb, a betegesedés kevesebb mint a m. h., az uralkodó kórnemze hurutos lobos vo­­la; — aránylag szaporodtak az érzésszervi bántalmak, név­­szemléltok, az emésztő, ivar­szervi és átalános betegségek, ez utóbbiak közt a hagymáz és a váltólázak. A kimutatott 4401 betegesedési esetek közt 2520 járólag, 1881 a kórházakban fekvőleg orvosoltatott, és p. 1421 a p. sz. Rókus­, 393 a szegénygyermek-, 93 az izraelita-, 31 a keresked. kórházban s. i. t. — Ezekben a gyógyulási arány 44,28, a halálozá­si pedig 8,02°/o volt. — Egy-egy ezer beteg közt átalában szenvedett 2 agy vérömleny­ben, 17 szembántalmakban, 33 tüdőlákban, 69 tüdőgü­­mőben, 113 bujakórban, 1 himlőben, 2 kanya­róban, 1 vörhenyben, 17 hagymázban, 24 váltó­lázban, 4 orbánczban. A halálozás nagyobb mint a m. hóban ; halt öszv. 604 ember, s p. 332 fi és 272 nőnemű. Élet időre nézve volt 0— 1 éves 168, 1—10 éves 88, 10—20 é. 22, 20— 30 é. 52, 30—40 é. 85, 40—50 év. 81, 50-60 é. 44, 60-80 év. 55, 80 éven felül 9. A halál indokát tekintve, volt: 27 halva­szülött, 18 halt vele­szülött és 13 agygyöngeségben, 2 him­lőben, 2 vörhenyben, 5 hártyás torokgyíkban, 15 hagymázban, 12 hasmenésben, 27 tüdőlokban, 155 tü­dőgümőben, 78 rángásokban, 16 hürdés­­ben, 2 öngyilkos, 2 megfagyott. Született 530, sp. 277 fi és 253 leánygyermek, ezek közt volt 179 törvénytelen, tehát ez utóbbi 33,77 % aránynyal. Házasult 100 pár. Pesti lóversenyek 1864. Pályabirák: gróf Batthyány László és báró Wenkheim Béla. — Intézők : gr. Hunyady Jó­zsef, ifj. gr. Batthyány István, lovag Heinrich Nép. János, báró Wenckheim Béla, gr. Szapáry Antal, gr. Zichy Edmund. — Teherre ügyelő : gróf Festetics Ágoston. — Indítók: Ifj. herczeg Eszterházy Pál, gr. Festetics Pál és Cavaliero Ferencz ur. Első nap. Szombat, junius 4. Kezdete 4 órakor. — Félóránként uj futás. I. H a c k - S t a k e s. 1 mf. — Futhatnak a birodalomban nevelt félvér-lovak. Űrlovarok a szokott színekben. — Tét 10 ft. „fuss vagy fi­zess.“ — Az aláírás e versenyre kötelez 1861- töl 1866. évig bezárólag. — Ki csak egy évre ir alá 100 ft tételt fizet. — Tehér 4é. 125 font; 5é. 130 font; 6é. s id. 135 font; mén­e 3 fonttal több. — A 2-ik lóé 50 ft. 31 aláírás. 1. Gr. Stu­benberg J. 5é. p. h. Samslik, ap. Conphector, any. Samhan, 130 font. Vil. kék test, narancs­­szin ujj. fek. sapka; 2. Semsey Lajos ur 6é. sp. k. Doubtful, ap.­­ Jerry, any. Alice, 135 font. Feh­ér test, sárga szalag és sapka. 3. Gr. Sza­páry István (név. Semsey L. ur) 5é. fék. m. Co­lonel, ap. Gambia, ang. Alice, 135 font. 3. Ugyan­azok. 4. Blaskovich Ernő ur 4é. p. k. Pálma, ap. Crazy Boy, 125 font. Fehér test és ujj, kék sapka. II. Egyesült nemzeti dij: 400 ar. 20 av. ért. serlegben. Futhat magyarhoni 3é, minden mén és kancza, 1 ang. mértf. — Teher : 95 font, kanczára 2 fonttal kevesebb. — Lóra, mely bármit és bárhol nyert, 5 fonttal több. — Tét: 40 arany; bánat az egész; a tét­­össz fele az első, fele a második lóé. — Az egy éves csikó nevezése (két évvel az illető verseny előtt) tét: 40 ar., bánat 10 ar.; nevezési záridő : a pesti tavaszi versenyek utolsó napja. — A k­é­t éves csikó nevezése (egy évvel az illető verseny előtt), tét: 40 ar., bánat 20 ar.; nevezési záridő: a pesti tavaszi versenyek utolsó napja. 1862-ben nevezve : 1. Hg Eszter­házy Pál id. sga m. A­tl­antic, ap. Cotswold, ang. Mermaid, 95 font. Sötétkék test és ujj, sárga sapka. 2. B. Podmaniczky Géza sga k. Arany, ap. Cotswold, ang.­­ Armitage, 93 font. Ver­es test, fehér ujj és sapka. 3. Gr. Zichy Aladár sga m. Claudius III., ap. Smaragd, ang. Claudine, 95 font. Kék test, barna sapka. 4. Kisbéri cs. k. kat. ménes vp. m. Manfred, ap. Oakball, any. Niobe, 95 font. Sárga test, fekete sapka. 5. Hg Kinsky p. m. Twin, ap. Italian v. Alert, any. Vanity, 95 font. Fehér test és ujj, veres sapka. 6. Hg Auersperg V. op. k. Echo, ap. Incognito, any. Elastic, 98 font. Ha­­muszin test, veres ujj, fekete sapka. 7. Gr. Hu­nyady József p. k. Vanda, ap. Vandal, any. Cyrene, 93 font. Fek. test és sap. rózsaszín ujj. 8. Ugyanaz p. k. Lauterelle, ap. Bolton, any. Sorella, 93 ft. Ugyanazok.­­ 9. B. Wenckheim Béla id. sp. k. ap. Cotswold, any. Bustard­k, 93 ft. Fekete test, veres ujj, sárga sáp. 10. Gr. Wenckheim Rudolf sga k. Te hamis, ap. Chief Justice, ang. Medway, 93 ft. Fehér test, kék ujj. és sapk. 1864-ben nevezve: 11. Gr. Eszterházy Miklós sp. m. Bánk bán, ap. Forbiden Fruit, any. Mirha, 95 ft. Kék test, aga ujj és sáp. 12. Gr. Pálffy Pál p. k. Addy, ap. Italian, any. Alas, 93 int. Vil. kék és iga csikós test, iga sáp. 13. Ifj. gr. Batthyány István sp. m. Diadem, ap. Sma­ragd, ang. Renautte, 95 font. Vil. kék test, fehér ujj, fek. sáp. 10 arany bánat: Precipitation, Y. Fazzoletto, Szerény, Bajnok, Atom, Greg Du­chess­e, Conspiracy-k és Judith. III. Hazafi dij 100 arany. Futhat ma­gyarhoni minden kancza, 1 % angol mf. 3é. 92 ft., 4é. 107 ft., 5é. 114 ft, 6é. és idősbre 118 font. — Bécsi dij nyerősére ugyanazon évben 5 fonttal több.—­Tét: 10 arany. „Fuss vagy fizess.“ A tét össz fele az első, fele a második lóé. 1. Gr. Eszterházy Miklós 4é. p. k. Eglantine, ap. Oak­ball, anyja Phemia, 107 font, kék test, sga ujj és sap. 2. Gr. Wenckheim Rudolf 3é. sga k. Te­hamis, ap. Chief Justice, ang. Medway, 92 font, fehér test, kék ujj és sáp. 3. Hg Eszterházy 4é. sga k. Waternymph, ap. Cotswold, ang. Mer­maid, 107 font, sötétkék test és ujj, sga sap. 4. Gr. Hunyady József 4é. p. k. The Fly, ap. Bolton, ang. Sylph, 107 font, fekete test és sap, rózsaszín ujj. 5. Gr. Stubenberg J., 3é. p. k. Pretty Maid, ap. Prophet, ang. Samhan, 92 font, vil. kék test, narancsszin ujj, fek. sap. 6. Kis­béri cs. k. kat. ménes 5é. ig. k. Esther, ap. Oakball, any. Niobe, 119 font, sárga test, fek. sap. 7. Ugyanaz, 3é. ap. k. Camelia, ap. Lamb­­ton, any. Flageolette, 921 font, ugyanazok. 8. Gr. Kinsky Oct., 5é. fek. k. Ida Marie, ap. Ch. B. Nicholson, any. Irene, 114 font, veres és fe­hér csikós test, ver. sáp. 9. Gr. Pálffy Pál 3é. p. k. Addy, ap. Italian, any. Alas, 92 font, vil. kék és sga csikós test, sga sáp. 10. B. Wenck­­heim Béla 3é. p. k. ap. Cotswold, any. Bustard­k, 92 font, fekete test, veres ujj, sga sáp. Bánat: Edina, ap. Wolfdog. IV. Második oszt. császárdij 600 db cs. kir. ausz. arany. Futhat az ausz­triai birodalomban született és nevelt minden mén és kancza — 2 mértföld. — Tétel 150 ft; 75 ft bánat, ha azonban a bánat a verseny előtt egy hónappal bejelenteti: csak 30 ft. — Teher: 3é. 90 ft; 4é. 110 ft, 6é. 116 font; 60, és időnk­­re 120 font, kanczára 3 fonttal kevesebb. — Az ausztriai birodalmon kívül nevelt lovakra, azaz, melyek anyjok méhében mint csikók ho­zattak a belföldre, 3 fonttal több. — Egy 600 vagy 500 arany császárdij nyerőjére 3 fonttal, két vagy több ily dij nyerőjére 5 fonttal több.­­ A tét- és bánatpénzek fele az első, fele a második lóé. 1. Hg­hrenberg Lajos 4é. p. m. Gamester, ap. Sheet Anchor, any. Gaiety, 110 font, veres test, sga ujj és sap. 2. Gr. Wenck­heim Rudolf 5é. p. m. Alföld, ap. Little Jack, ang. The Medway, 116 font, fehér test, kék ujj és sap. 3. Gr. Eszterházy Mihály 4é. p. m.North­­countryman, ap. Cotswold, ang. Christiania, 115 font, violakék test, sga ujj és sáp. 4. Id. gr. Henckel Hugó 4é. p. m. Gilets the First, ap. St. Giles, ang. Lady Shrewsbury, 110 font, kék és fehér csikós test, fek. sáp. 5. Ugyanaz 3é, sga m. Euclid, ap. Ephesus, any. Caroline, 90 font, ugyanazok. 6. Gr. Sándor Móricz 3é. p. m.­­ Fazzoletto, ap. Fazzoletto, any. Bodkin, 93 font, barna test és ujj, veres sapka. 7. Gr. Kinszky Oct. 3é. p. k. Z­e­­­i­n d­a, ap. Van­dal, any. Zeta, 87 font. Veres és feh. csikós test, v. sapka. 8. Ugyanaz 3é. pd. k. Graue Schwester, ap. Grizzly Boy, ang. Palmyra !

Next