Pesti Napló, 1865. február (16. évfolyam, 4488–4060. szám)

1865-02-01 / 4488. szám

alapszabályok szövegének megállapítása, ille­tőleg a minta-alapszabályokban előforduló hé­zagoknak kitöltése alkalmával a számszerinti egyes tételek, s különösen a részvények értéké­re nézve azon elvek és határozatok követesse­nek, melyek a társulat által bemutatott és ott helyreigazított alapszabály-tervezetben foglal­tatnak.­­ A­mi azonban az alakítók azon óhaj­tását illeti, hogy a takarék­pénztári üzlet mel­lett zálogházi üzletek is helyt foglalhassanak, eziránt megjegyeztetett, miszerint a kérelem ezen pontjának tárgyalása a zálogházi üzletek­re vonatkozó, s az említett udvari rendelvény­nyel előírt mintához képest szerkesztett külön alapszabályok bemutatásáról tételeztetik fel.­­ A soproni takarékpénztári részvény­társu­latnak folyamodványa folytán, mint halljuk, felsőbb helyről megengedtetett, hogy ezen tár­sulat 50 forinton felüli betételeket 5%-nyi ka­matozásra elfogadhasson, a 4% betételekre néz­ve rövidebb felmondási határidőt megállapítson, s a jelzálogi kölcsönöknek évi 10%-nyi törlesz­téssel leendő visszafizetését követelhessen. * Sipos zongoraművész hazánkfia január 23-kán játszott először a prágai cseh színház­ban, s itt is megnyerte a közönség tetszését. Később meghívással tisztelteték meg egy udvari hangversenyben közreműködni. E meghívás K. Alfoldi altábornagy úr által történt. Miután a nemzeti színház magas igazgatója még Bécsben felszólítá e végre hazánkfiát, a pesti nemzeti színpadon kétszer fog fellépni. A „Pol.“ prágai lap játékáról így nyilatkozik : Az ideiglenes színházban tegnapelőtt hallottuk Sipos zongora­művész urat. Már Liszt Prófétabeli átiratával „les patineurs“ igen kedvező sikerre tett szert, mely Chopin 27. sz. nocturnéja, egy saját szer­zeményű magyar ábránd, és Lisztnek Faustke­­ringő átirata után még inkább emelkedett. Sipos nagy, arányos ujj ügyességgel, könnyűséggel és elegantiával bir, e mellett játéka nyugodt és biztos, hangverése erőteljes, s e tulajdonaival fényeskedni is tud. Azonban inkább külső ha­tásra törekvő játékmodorától az álmodozón­ ér­­zékies hangképletek távolabb esnek, így péld. a Chopin-féle nocturne. A hangversenyzőt min­den szám után ismételve hitták. * A „Prot. Lap“ értesülése szerint Czelder Márton Oláhország Buzei városában egyesült evang. prot. egyházat szervezett, mely bár né­metekből áll, de a moldva-oláhországi magyar missióhoz tartozik. * A kereskedői kórház felsegélésére a redoute termeiben febr. 8 -án tartandó tánczvigalomra az előjegyzések naponként d. e. 10—12 óráig, s d. u. 2­4-ig elfogadtatnak a kereskedelmi épületben, a kereskedői kar hivatal szobájában. Egy sarokpáholy 30 ft, a másféle páholy 20 ft, egy zártszék 4 ft. * „Caesar élete“ első kötetét a „France“ tu­dósítása szerint jan. 25-kén adta át Napóleon császár Petetin úrnak, a császári nyomda igaz­gatójának. Ezen kötet diszkiadása 1500 példány­ban nyomt­a melyből 1000-et ajándékkép osz­tanak szét. Az előszó alatt a császár neve áll. Geroldnál a német kiadásból már 4000 példány­ra, a francziából 600-ra tettek megrendelést. — A „Győri Közlönyében olvassuk : Egy valaki utazótársának útitáskájába nyúlt, s mi­kor amaz által megkérdeztetnék, miért teszi ezt, azt válaszolá: „Jogomnál fogva!" „Hogyan“ ? „Hát igy ni, ön úgy e barátom, az én zsebem­be nem nyúlhat?“ „Nem,“ jön a válasz. „De é­n igen ! “„Ig­gi?“ „Tehát, ha én oda is nyúlhatok, hová önnek tilos nyúlnia, hogy ne nyúlhatnék o­d­a, hová önnek szabad.“ A civilizált század­nak való codex juris. Rózsavölgyi kiadásában megjelent: Le reveil du Lion, par Antoine de Kontski. Ára 1 ft. 2 me Nocturne par Era. Charpaux. Ára 80 kr. , Le reveil des oiseaux, par E. Monnot. Ára 80 kr. Orvos­tan­hallgatók segélyegylete. Kimutatás az orvostanhallgatók segélyegyleté­nek ezen egyetemi évben történt gyarapodása és jelen állapotáról. A) Kimutatás a pénztárról. A tőkepénztára gyarapítására a jelen egyetemi év folytán következő kegyes adományok foly­tak be: Erőskövy Antal tr. Szeged, 2-od évi pártoló járuléka 10 ft, Adler Ignácz tr. u. o. 2-od évi p. j. 5 ft, Singer Mátyás tr. u. o. 2-od évi p. j.3 ft, Herzl Fülöp tr. u. o. 2 od évi pár­toló járuléka 3 ft, Herzl Lipót tr. u. o 2 ft, Alt­var Hermann tr. u. o. 2 ft, Altstädter Mór tr. u. o. 2 ft, Cájus Gábor tr. u. o. 1 ft, Lengyel End­re tr. S.-Patakon 3 évi p. j. 5 ft, Röck János tr. főorvos Veszprémben 2-od évi p. j. 5 ft, Sas Ist­ván tr. 2-od évi p. j. 2 ft, Korbuly Sándor tr. 2-od évi p. j. 2 ft, Wagner János tr. egyetemi tanár 10 ft, Poor Imre tr. közkórházi főorvos és egyetemi m. tanár 2 dr ££ m. b. Koroknay La­jos volt orvos t. h. véghagyományából bejött 4 ft 50 kr. A mult évi nov. hó 27-én több orvos­­tanhallgatók által rendezett hangverseny­h ad jövedelme 241 ft 38 kr, Margó Tivadar egyet. tr. 20 ft, Hornyai Ferencz tr. S.-A.-Ujhely 10 ft, Fodorovics Lajos tr. Szegszárdon 2 ft, Gajári Antal Pesten 2 forint, Herzfelder Vilmos­­ Pesten 5 ft, Porgesz Lajos tr. Pesten 1 db arany.­­ Ezenkivül Ács Károly ur Pesten 100 forintos alapitványnyal kegyeskedett a tőkét gyarapítani, s a Schaller János sz.-fehérvári főorvos úr által még a múlt egyetemi é­ végén nagylelkűleg tett 100 db aranyos alapítvány is teljesen bekebleztetett az egylet tőkéjébe. Az összes gyarapodás tesz 437 ft 88 k. o. é. és 1003 db aranyat.­­ A múlt év végén volt a tőkepénztárban 5140 ft és 100 db arany, mihez ez évi gyarapodást adva , jelenleg tesz a tőke 5577 ft és 88 krt és 203 db cs. k. aranyat. Pest, jan. 28. 1865. N­o­v­á­k Károly, pénztárnok. B) Kimutatás a könyvtárról. A könyvtárt ez egyetemi évben következő kegyes adakozók gyarapították : Tettes orvos­tanári testület 32 kötet és 23 füzettel, Boros­­nyai Béla orv. t. h. 2 kötet, Puskási László 4 kötet, Kézmárszky Tivadar orv. t. h. 3 kötet, Szabadföldy Mihály orv. t. h. 1 füzet, Arányi La­jos egyete tmr, mint szerző 1 kötet, Balogh Kál­mán t­r, mint szerző 1 kötet, Vári Szabó Já­nos tr. két boncztani nagy atlasszal, Stockinger Tamás egyetemi tar a „Gyógyászat és orvosi hetilap“ 1864-ik évi folyama egy-egy példányá­val, Flór Jr. főorvos az „orvosi tár“ teljes folyama egy példányával (21 köt.) Az összes gyarapodás tesz 64 kötetet és 24 füzetet, s két boncztani nagy atlaszt, mit a múlt év végén tett összeghez ad­va, jelenleg számlál a könyvtár 1066 kötetet és 288 füzetet. Ezenkívül a folyóiratok közül, szí­ves felajánlás folytán következők küldetnek meg: Gyógyászat, Hortobágy, Kórházi szemle (Schal­ler tr­ ur szívességéből), Orvosi hetilap, Medicini­­sche Halle, Wochenschrift, „Ungarisce Nach­richten.“ Pest, jan. 28. 1865. Fehér Lajos, . e. i. könyvtárnak. Midőn jelen kimutatásunkat nyilvános nyug­tázással közzé tennénk, fogadják a nagylelkű pártfogolók kegyes adakozásaikért legbensőbb köszönetünket. — Ez alkalommal egyszersmind ajánlván ifjú egyletünket a minden szépért és nemesért lelkesülő honleányok és honfiak há­lásan ismert kegyébe , szives pártfogásukért továbbra is alázattal esedezünk. Pest, jan. 29. 1865. A s. egyleti választmánynak nevében Tor­day Ferencz, titkár. — A nyitra megyei gazdasági egyesület által Nyitrán, 1864. évi oct. 16, 17, 18 és 19-én tartott terménykiállitásnak bírálati eredménye­­(Folytatás.) 34. Gr. Károlyi Alajos megyeri urad. 1. sz. 90 font. őszi búzája kitűnő, megyeri 7. sz. 88 font. tavaszi búzája kitű­nő, farkasdi 47. sz. 78 font. tavaszi rozsa kitűnő, lajoshalmi 79. sz. ár­pája kitűnő, ördöghi 81. sz. árpája kitűnő, la­­josmüvi 111. sz. zabja kitűnő, kukoriczája ki­tűnő, ondrhói 143. sz. kölese kitűnő, lajoshalmi 2. sz. 89. font. őszi búzája jeles, lajosmüvi 4. sz. 89 font. őszi búzája jeles, ondrhói 80. sz. árpája jeles, tótmegyeri kertészetéből 48. sz. óriási tavaszi rozsa jeles, tótmegyeri kertészetéből napraforgója jeles, tótmegyeri kertészetéből Tri­­pogal sárga dinynyéje jeles, tótmegyeri kertésze­téből nemes és kifejlett szőlőfajai jelesek, lajos­­művi 3. sz. 88 font. őszi búzája dicséretes, tót­megyeri őszi rózsa dicséretes, ondrhói zabja di­cséretes, lajosmüvi 185. sz. luczernája dicsére­tes, lajosmüvi 191. sz. mustármagja dicséretes, megyeri kertészetéből 192. sz. ürömmagja di­cséretes, ondrhói 197. sz. czirókja dicséretes, megyeri kertészetéből 238. sz. fehér murokja dicséretes, almái dicséretesek, folyton termő epre dicséretes, Madura auranticája, sövénynek való tövis növénye dicséretes, ördöghi és farkasdi őszi búzája figyelemre méltó, ördöghi árpája figyel, méltó, megyeri kertészetéből babja figyelemre méltó, megyeri kertészetéből folytontermő mál­nája figyel, méltó, ördöghi 1863-ki vörös bora figyel méltó. 35. Kelecsényi Antal negyedi urad. petre­zselyme kitűnő. 36. Kocsy Dávid galgóczi urad- fekete málva virágja dicséretes. 37. Kopecsny József nyitrai urad. különféle szölöfajai jelesek. 38. Kozmovszky József gergelyfalvi urad. őszi rózsa figy­el. méltó­ 39. Kratschvila István felső-szöllősi urad. 1857-ki fehér bora dicséretes, tarányi 1834-ki fehér bora figyelemre m. 40. Kudlik Thádé töke figyelemre m. 41. Kunszt Ferencz kalerábija figyelemre­­. 42. Koncsala István nyitrai urad. vöröshagy­mája kitűnő. 43. Lehotay Gida nyitrai urad. paradicsom almái dicséretesek. 44. Lukácsy Istvánná vogyerádi urad. nap­raforgója dicséretes, vogyerádi görög dinnyéje dicséretes, vogyerádi sárga répája dicséretes, vogyerádi foghagymája figyelemre m. 45- Markhot János nagyemőkei urad. árpája kitűnő, nagyemőkei 159. sz. borsója kitűnő, nagyemőkei 126. sz. kukoriczája jeles. 46. Marsovszky Kamil árpája jeles, őszirózsa dicséretes, őszi búzája figyelemre m. 47. Mazóly István nyitrai urad. 100 sz. árpája 74 font kitűnő, nyitrai 62. sz. 84 font rózsa je­les, zobori 1862. fehér bora jeles, zobori 1861. fehér bora dicséretes. 48. B. Mednyánszky Dénes rakoviczi urad. 106. sz. árpája jeles, rakoviczi 100. őszi rózsa figy. m. 49. Majerhuber Ferencz verebélyi urad. nap­raforgója jeles. 50 Nagy József Nyitramegyében gyűjtött urad. különféle madarai és ritkaságai jelesek. 51. Nü­rmberger János sarluskai urad. kale­rábija figyelemre­­. 52. Nyitrai gőzmalom búzája, rozslisztje és finom darája kitűnő. 53. Nyitrai káptalan sarluskai urad. rozsa di­cséretes. 54. Nyitrai püspökség radosnai urad. 60. sz. 84 font őszi rozsa kitűnő, radosnai 91. sz. 74 font árpája, radosnai 114. sz. 48 font zabja, vo­gyeradi 184. sz. bükkönye, vogyerádi 130. sz. kukoriczája, zobori 1863-ik termöse kitűnők, garázdái 18. sz. 90 font őszi búzája, lakácsi 56. sz. 65 font őszi rozsa, lakácsi 57. sz. 65 font őszi rozsa, mocsonoki 58. sz. 82 font őszi rozsa, ga­rázdái 59. sz. 82 font rozsa, mocsonoki 89. sz. 71 font árpája, mocsonoki 113. sz. 48 font zab­la, radosnai gesztenyéje, zobori 1855. fehér bora jelesek, lakácsi 15. sz. őszi búzája, mocsonoki 17. sz. őszibuzája, teknősi 61. sz. őszi rózsa, lakácsi 87. sz. árpája, mocsonoki 128. sz. kuko­riczája, radomai 183. sz. bükkönye, vogyerádi 243. sz. burgundi répamagja, vogyerádi 223. sz. burgundi répája, lakácsi 221. sz. burgundi ré­pája, zobori 1862-ki vörös bora dicséretesek, radomnai őszi búzája, teknősi őszi búzája, ga­rázdái 90 sz. árpája, lakácsi 117 sz. kukori­czája, vogyerádi 164 sz. repczéje, mocsonoki hagymája, zobori 1859-ki fehér bora, radosnai 1863-ki fehér bora, zobori 1863-ki veres bora figyelemre méltók. 55. Nyitra alvárosának nyitrai gránitköve kitűnő. 56. Odescalchi Anna hgnő szolcsányi burgo­nyája s egyéb zöldsége kitűnő, rozsa jeles, őszi búzája figyelemre méltók. 57. Hg Odescalchi Gyula nyitra szerdahelyi 103. sz. árpája, őszi rozsa, 151. sz. babja és töke jelesek, 14. sz. őszi búzája dicséretes, 215. sz. sarló répája és hagymája figyelemre méltók. 58. Oppermann H. C. T. czabáji 195. sz. óriási baltaczime, 234. sz. árpája és 249. sz. répamagja kitűnők, 171. sz. mákja, 233. sz. takarmány burgundiája és 248. sz. burgundi ré­pája jelesek. 59. Oszczity Mátyás pereszlényi alesperes kü­lönféle nemes almái kitűnők, körtéi és szőlő­­fajai jelesek. 60. Pazsitzky Manó 1859. fehér bora kitűnő. 61. Petricielli Salghetti dalmáthoni zárai urad. sárga és fehéritett viasza és gyertyái ki­tűnők. 62. Primatia érsekujvári ur­ 92. sz. árpája jeles, 165. sz. repczéje, jeles, őszi rozsa dicséretes, kö­lese dics., 177. sz. gomborkája, 181. sz. bükkö­nye, n. czétényi urad. szőlője, 1862. fehér bora dicséretesek, érsekujvári urad. őszi búzája figye­lemreméltó. 63. Ridló János sz.-mihályuri urad. 108. sz. árpája, 1863. vörös bora jeles, 34. őszi búzája dicséretes. 64. Rudnay István divék-ujfalvi urad. 71. sz. 84 ftos canadai rozsa jeles. 65. Rimanóczy Pál ujbarsi, pálhalmi urad. 1862. fehér bora jeles, 1862. vörös bora dicsé­retes. 66. Sebey testvérek felső tatói urad. 119. sz. kisszemü kukoriczája kitűnő, felső jatói 94. sz. 73 fa árpája, felső jatói 26. sz. 90­2 font búzá­ja, felső jatói őszi rozsa, 168. sz. repczéje dicsé­retesek, bükkönye, bánki 1857. fehér bora figye­lemre méltók. 67. Schiller Zsigmond nyitramegyei urad vi­­ránya, 800 db fű­gyüjteménye dicséretes. 68. Sziegler Erzsébet nyitrai urad. fehér mák­ja dicséretes. (folyt. köv) M­emzeti színház. Febr. 1-re van kitűzve: „CSAPODÁR.“ Vígjáték 3 felvonásban. — Távirati tudósítás a bécsi börzéről jan. 31-ről. 5%­metalliques...............................72. 15. Nemzeti kölcsön............................... 79. 95. Bankrészvény...............................814.­­ • Hitelintézet.....................................196. 20. Londoni váltók...............................113. 60. Ezüst...........................................113- 75. Arany....................................5. 37.% Angolország. Tegnap a kormány egyik kitűnő és függet­len szabadelvű tagjának politikai hitvallását mutattuk be az olvasónak. Ma az angol kor­mány egy másik, nem oly magas állású, de történeti nagyságú nevet viselő tagjának nem egészen szabatos hitvallása fekszik előttünk. Peel Frederick al­államtitkár, Bury alsóházi képviselője, beszédet tartott választóihoz, mely­nek egy része csak a szónok állásánál fogva érdemel némi figyelmet. A dán kérdésről szól­va, Peel Fr. ur tagadta, hogy Anglia megalá­zást szenvedett volna. A nem interventióra néz­ve a szónok nézete némileg eltér azoktól, me­lyeket eddig miniszterektől úgy, mint alsóházi tagoktól hallottunk. Peel úr nem nyilatkozik feltétlenül a be­ nem­ avatkozás elve mellett, ha­nem úgy vélekedik, hogy igen bölcs dolog lesz megszorítani azon esetek számát, melyekben a beavatkozás szükséges. Anglia czélja a béke és a neutralitás, az ösvény pedig, melyen e czélt elérni akarja, a be-nem-avatkozás. Külországok internationális ügyeire nézve már régóta nem­­interventio volt a szabály; — nem-interventio a szabály főkép oly esetekben, mikor valamely ország egy része elszakadni és független állam­má alakakulni akar. Anglia azt az elvet követte az amerikai háborúban. E furcsa, és az egész világ által ismert tényekkel nem egészen egye­ző állítás után szónok sajátságos történeti isme­retét tünteti ki az amerikai háborúnak és az angol kormány politikájának, mikor azt állítja, hogy Anglia a déli államokat csak akkor ismerte el hadviselő félnek, miután Éjszak is annak is­merte el őket, s ennélfogva, minthogy Éjszak és Dél, mint hadviselő felek, egyenlő vonalon államnak, Angliának, mint semleges hatalomnak, kötelessége sem az egyik, sem a másik félt nem látni el fegyverrel és lőszerrel. Anglia azért nem ismerte el Dél függetlenségét, mert Éjszak nem hagyott fel kísérleteivel Délt meg­hódítani, más részről pedig Délnek nem si­került függetlenségét bebizonyítania.­­ Ily kö­rülmények közt Délt elismerni annyit tett volna, mint oly segélyt nyújtani Délnek, mely a sem­legesség szabályaival nem volna megegyeztet­hető. A be­ nem­ avatkozás elvére nézve azonban szónok véleménye szerint távolról sem lehet ál­talános szabályt­­ felállítani, hogy Anglia, tör­ténjék bármi, nem fog háborút folytatni, hanem az angol politikát úgy kell érteni, hogy Anglia nem fog eltérni a béke és neutralitás ösvényé­től, hanem ha oly esetekben, mikor nem marad más választás. íme, ez Peel úr (néha az alma még­is nagyon messzire esik a fájától) külpoli­tikai bölcseségének rövid summája. Szólt még a pézügyi visz­nyokról s a reform kérdésről, észrevételeinek mélysége azonban nem igen ütött el attól, melyet a fentebbiekben láttunk , s igy nem csodálkozhatunk, hogy szónok nem ért egyet Bright úrral a szavazatjog kiterjesztésé­re nézve, s hogy csak lassú és korlátolt kiter­jesztést pártol. Leatham úr is megjelent választói előtt Hud­­dersfieldben. Beszéde némi kárpótlást nyújt az olvasónak azon ürességekért, melyeket Peel úrtól nyeldesni kénytelen volt. Leatham úr éles kifejezésekben kárhoztatja a kormány szósze­gését; a kormány a parliamenti reformot fogad­ta el programmjául, ezzel lépett hivatalba, s most e programmot a molyoknak dobta oda ele­delül. De szónok a közelgő hajnalt üdvözölte Gladstone ur nagy beszédében, mely a mult par­liamenti ülésszakban Bainet ur indítványa által volt előidézve. A választási jog kiterjesztése nem kegyelem, hanem igazság, melyet a nép­nek tartozásul van joga követelni, és szónok reménye, hogy a jövő reform mindjárt előre szé­les alapra lesz fektetve, hogy nemcsak az úgy­nevezett közvetlen szükségek, hanem minden idők szükségei ki legyenek elégítve. A Szónok helyeselve ismeri el, hogy a kormány a múlt év­ben megóvta a békét az országnak, de a módot, mely által e czél eléretett, sem észszerűnek, sem méltónak nem nevezheti. Igaz ugyan, hogy a kor­mány nem adta zálogul az ország becsületét, de adott mindenesetre intéseket, s itt sürgönyöket, melyek Dániában hamis reményeket keltettek, ily körülmények közt pedig a béke csak a nemzet méltóságának csorbulásával volt fenntartható, ámbár a háború izántszándékos bűntény volt volna az ország érdekei ellen. Még sokkal alja­sabb volt azonban az ellenzék (t. i. a toryk) magaviselete. Az amerikai háborúra vonatkozó nézeteit illetőleg szónok jól tudja, hogy Angliá­ban kevesebbségben van. Szónok mindig azt állította, hogy a harcznak csak egy vége lehet: a rabszolgaság megsemmisítése és Dél meghó­dítása. A bizonytalanság egyetlen abban volt, ha várjon elég szilárdul van-e Éjszak elhatároz­va e czélnak kivitelére. Most már senki sem kételkedik, hogy Éjszak végig fogja e harczot küzdeni, s hogy soha sem fog a rabszolgaság­gal szégyenteljes egyezkedésre lépni, annak tanúbizonysága az utolsó elnökválasztás. Szó­nok most már nem tart attól, hogy Dél angol barátinak a lázadás utolsó vonaglásaiban sike­rüljön a déli államok elismerésének már elteme­tett kérdését újra feleleveníteniük. Egy igazsá­gos béke Amerikában nemcsak alapot fog vetni 30 millió szabad amerikai polgár nemzeti bol­dogságának és jólétének, minőt még a történe­lem nem jegyzett fel, de új rugóul szolgáland­ó nemzetek haladásának, s az egész föld kerek­ségén új erőt fog adni a szabadsági törekvé­seknek. Stewart P. alezredes, ki Kelet-Indiában a táv­irati ügy, s a Kelet-Indiába vezető távirati vo­nal felállítása körül legnagyobb érdemeket szer­zett, m. hó 16-kán Konstantinápolyban 32 éves korában meghalt. Egy westminsteri kath. iskolának első eme­leti teremében m. hó 26-kán sorshúzás tartatott. Jelen volt mintegy 500 személy. Egyszerre a padlat egy része roppant robajjal leszakad, s mintegy 100 személy az egész gyülekezet ré­mült sikoltásai közt lezuhan a földszintre. Kéz-, láb-, nyak- és oldalborda-törés természetesen elég volt. Halálos eset még nem tudatik , de alig hihető, hogy a sérültek mindnyájan kilá­­boljanak. „Armenian“ posta­gőzös, mely Liverpool­ból Afrikába indult volt, m. hó 25-kén Izland keleti partján az úgynevezett Arklow-zátonyon hajótörést szenvedett. Négy személy kivételével az utasok és hajóslegénység megmenekültek­ Legújabb hírek szerint a gőzös menthetlenül veszve van , de sokan reményük, hogy búvárok segélyével sikerülni fog a postabőröndeket s a teher egy részét megmenteni. Fraancziaország. — A „France“ azt hiszi, hogy a senatus leg­közelebbi válaszfelirati vitájában főhelyet a val­lási kérdések foglalandnak el. Várják, hogy M­a­t­h­­­e­u érsek, mint a senatus tagja, szóba hozandja az államtanács általi felelősségre vo­natását, valamint a szervezeti czikkek által szentesített megszorító rendeleteket is; mond­ják, hogy e vitában részt fognak venni a roueni, bordeauxi és a párisi érsekek, az első a mai ülésszak folyama alatt elismert jeleit adó szó­noki talentumának ; a „France“ még azt is ír­hatja, hogy a tanácskozások ezen szakaszában N­a­p­ó­l­e­o­n herczeg, a titkos tanács alelnöke, is részt veend. A kormány nevében Roucher, Vuitry és Thuillier urak fognak nyilatkozni; a senatorok közül D­e­l­a­n­g­­­e­t említik, kinek a vallásellenes tanok tárgyában szőnyegen for­gott kérvény feletti beszéde még emlékezet­ben van.­­ A püspökök közt, kik a cultus-miniszter körlevele folytán tiltakozó iratokat küldöttek be, még megemlítendők a marseillei, algeri, st.­­fleuri, verdaui és a bayeuxi püspökök. A st. brienci és quimperi püspökök a tiltakozás mel­lett még körlevelet is bocsátottak alárendelt derűjükhöz, s a sensi érsek székes temploma szószékéről kihirdeté , miszerint ő kivétel és fenntartás nélkül ragaszkodik Pius minden ren­deletéhez. A rochellei püspök a fennforgó kér­dés felett némely észrevételeket bocsátott nyom­tatás alá, melyek a böjti utasításokkal nemso­kára meg fognak jelenni.­­ A „Gazette du Midi“ közelebbről megin­­téssel büntettetett a poitiersi püspök tiltakozó iratának közlése miatt. A nevezett lap most kér­désessé teszi ezen megintés törvényességét, mert az csupán a prefet­ től származott, a­nélkül, hogy az iránt előbb a minisztérium megkérdeztetett volna, holott egy­­ 1854 ben kelt körrendelet a megyei főnököket ilyen eljárásra kötelezi. A „G. du Midi“ e kérdést az államtanács elé fogja terjeszteni , hogy kimondassák, váljon az 1854-ki rendelet csak egyszerűen köz­­igazgatási hatással bír-e, vagy pedig legális magyarázat tulajdonítandó neki ? — Egy párisi törvényszék újabban n­agy hord­erejű ítéletet hozott. Elismerte, hogy a franczia törvényhozás mostani állapotában a katholikus lelkész papi minősége dirimens akadályt képez a polgári házasságra. Nem rég a perigneuxi tör­vényszék ezzel ellenkező ítéletet mondott, kije­lentve, hogy a katholikus pap, ha lelkészi szolgálatából kilép, mint a polgári rend tagja, érvényes házasságra léphet. Spanyolország. Az olasz királyság elismerésének kérdése a spanyol senatusban urb­ól szóba hozatott. — Az „Epoca“ szériát e csomót a kabinetnek végre is meg kell oldani, mert a turini udvar és kormány nem sokára Florenczbe költözik át; ezen áthe­­lyezkedésről a Turinban megbízott külhatalmas­sági követek hivatalosan értesittettek. Ha Spa­nyolország követe nem kísérné a királyt új fő­városába, bírja-e a madridi kabinet e politikát­­lan mulasztást kielégítőleg indokolni ? — s ha elkíséri, nem kényszerített elismeréshez hason­­lítna-e e tény? Az „Epoca“ azt hiszi, hogy a kormány ez alternatíva veszélyét egy — a ma­ga idejében hozandó elismerési nyilatkozattal ki fogja kerülni.­­ A „Correspondentia“ szerint a spanyol ál­lamtanács jan. 25-én még nem foglalkozott az encyclicával, habár teljes számban gyűlt össze ; ennek oka abban rejlik, hogy az igazságság és cultus ügyek minisztere a most nevezett pá­pai okmány iránti jelentéstétellel a híres jogtu­dó­t, Francesco de Cardenas urat bízta meg, ki e munkával még nem készülhetett el.­­ A rendes utón érkező tudósítások még hall­gatnak az ismét bekövetkezett miniszterválság­ról, ha azonban fontosságot tulajdonítunk az el­lenszenvnek, melyre a kormány adóelőlegezési javaslata az adózók közt talált, ezen válságot legalább is valószínűnek tekinthetjük. Olaszország. Az olasz lapok a közelebbről történt turini demonstrátiókról részleteket közölnek, de e rész­letek is igazolják tegnapi állításunkat, hogy az egész manifestatióban nem volt semmi, mi ko­molyan nyugtalaníthatna. Rokonszenvi bizonyí­­tékokat akartak adni a képviselőknek, kik Tu­rin városa, s általában Piemont érdekében szó­nokoltak ; a demonstratiót a tanuló ifjúság ve­­zeté. Megtisztelvén sorban a Turinban jelen volt ilyen képviselőket, a tömeg az egyetemi palota elé vonult, hol egy tanuló által csendes szétosz­­lásra szólíttatott fel. Másnap hasonló nyilatkozás történt, de ismét minden rendetlenség nélkül; a város elnöke mindazáltal kötelességében álló dolognak tekinté egy kiáltványban a népet a törvények iránti tiszteletre figyelmeztetni, s fel­hívni a sajtót, őt e törekvésében gyámolítani. A syndicus felhívása kívánt eredményű lett. —A „Italia“ — nápolyi lap —szerint az olasz kormány feloszlatni szándékoznék a mostani nápolyi katonai főparancsnokságot, s abból több, kisebb hadosztályokat alakitni ; ilyenek lennének a nápolyi hadosztály, mely a sajátlag úgynevezett nápolyi cumparian és sammumi tartományokra terjeszkednék ki egész a larinoi szorosig, benyúlva ekként a tyrbeni tengerre s az Adriára; az Abruzzák a Márkákhoz és Umbriához lennének csatolan­dók ; a két herczegség,Basilicata tartománynyal, külön hadosztályt képezne. Apulia egy parancs­nokság alá egyesíttetnék; Calabriát illetőleg azt mondják, hogy ezt Messinához szándékoztak csatolni, de később ez eszmét abban hagyták, s ezen három tartományból szintén egy önálló hadosztályt fognak alakítani.­­ A katonai kormány részéről is befejeztet­vén a septemberi események feletti vizsgálat, ennek eredménye lett, hogy 58 katonai egyén találtatott többé kevésbé büntetésre méltónak; 20 közülök olyan, kik a védelem határain túl mentek, a többi szükség nélkül vette haszná­latba fegyverét. Távirati jelentések. — Triest, jan. 30. A terület lakossága tegnap elhatározta csatlakozni Triest városa fel­iratához, csak azt óhajtván, hogy e felirat slo­­vén nyelvre lefordittassék, s a fordítás a terü­let lakossága aláírásával elláttassék. — Berlin, jan. 30. A keresztes újság írja : A képviselőházat, úgy látszik, azon tagjai, kik az élesebb összeütközést el akarják kerülni, a budget feletti tanácskozásban mellék­utakra ve­zetik, melyek tényleg az államháztartás törvé­­nyes megalapítása munkálatainak megszünteté­sére vezetendnek. Kétségtelennek látszik, hogy a kormány a házra hárítandja a sikertelenség és az értekeződések szükségelt megszakasztása miatti felelősséget. — Bukarest, jan. 29. Egy herczegi rende­let az itteni metropolitának a következő czimet adja : Metropolit­a, Rumania prímása. A követi kamra elnöke, Negrin Konstantin, Konstantinápolyból ide érkezett. — Páris, jan. 30. Dupin életveszélyen kí­vül van. Lesseps és testvére ide érkeztek, hogy a suezi vállalat ellen megindított cselszövénye­­ket legyőzzék. Budberg a jövő héten visszatér Nizzába, hol az orosz c­árné ápril végéig mula­­tand. A tegnapelőtti miniszteri és titkostanácsi ülésben Napoleon herczeg több miniszterrel vé­leményösszeütközésbe jött. A tudósítás, hogy a mexicói tartomány, Sonora, Francziaországnak elzálogosittatott, annyiban igaz, hogy Franczia­­ország az ottani bányákat egy pénzügyi tár­sulatnak egy kölcsön fedezése végett át akar­ja adni. Felelős szerkesztő : B. Kemény Zsigmond. Esti posta. Pest, jan. 31. — A „Wanderer“-ben olvassuk : Egy­­ álta­lunk vett közlemény szerint a bécsi porosz kö­vet, K. W­e­r­t­h­e­r, ma, 30-án, adó értésére gr. Mensdorfff külügyminiszternek, hogy kormányá­tól egy sürgöny érkezett, mely a múlt évi de­cember 21-iki osztrák sürgönyre válasznak te­kintendő. Tartalmáról csak annyit hallani, hogy nem igen felel meg az osztrák sürgönyben kife­jezett kivonatoknak. A herczegségek jövendő­beli állására nézve nincs formulázva a porosz követelés, de utalás történik azon szüksége­­ségre, hogy be kell várni a porosz korona­jogá­szok véleményét, hogy az örökösödés kérdésé­­vell egyszerre lehessen megoldani azon ügye­ket is, melyek közvetlenül a porosz érdekek körébe esnek. A Bécsi hírek szerint valósulni látszik, hogy a berlini vámértekezletekről keringett hírek kis­sé el voltak hamarkodva. Véleménykülönbségek tagadhatlanul vannak, kivált a borvámra nézve, a­mennyiben Poroszország megátalkodottan vonakodik az alsóbbrendű osztrák borok vámját a vám­egylet vámjegy­zékében megállapított 4 porosz talléron alul (mázsánként) leszállítani. A többi vámrovatokra nézve az egyezés meg van, s a borokra nézve sem volna a nehézség oly nagy, ha az a körülmény nem forogna fenn, hogy minden kedvezményt, melyben az osztrák borok részesülnének, a franczia borokra is ki kellene terjeszteni, mi­által a német borok ket­tős veszélyes versenynek volnának kitéve.­­ A „Pays“ azt állítja, hogy a bécsi és pá­risi kormányok közt még semmi lépés nem tör­tént egy , a két birodalom közt megállapítandó kereskedelmi szerződvény iránt. Ezzel ellenke­zőleg a „Mémor. Diplom.“ azt állítja, hogy a bécsi kormány már megérintette Párisban a két ország közötti kereskedelmi összeköttetés czél­­szerű­ségét. Mondja továbbá, hogy e nyilatko­zatok a legnagyobb készséggel fogadtattak Pá­risban, miután Ausztria egy, 36 millió lélekből álló vásárpiaczc­al nagy előnyöket ígér a fran­czia iparnak. E tárgyalások gyorsítása végett Benedetti úr fel volna hatalmazva, Hock báró­val érintkezésbe bocsátkozni, f előlegesen meg­határozni az alapokat, melyeken azután Páris­ban a tárgyalások folytattatni fognának. E ezél­­ra Hock báró berlini küldetésének bevégez­­tével Párisba fogna menni, s ott Metternich herczeg mellett mint másodmeghatalmazott mű­ködni egy osztrák-franczia kereskedelmi szer­ződvény létre­hozása körül. E hírekre nézve a felelősséget a „Mém. Dipl.“-nak engedjük át. — Kopenhága és Berlin közt a diplomatiai vi­szony egészen a régi lábra van visszaállítva. Jan. 26 kai kopenhágai hírek szerint Quande­­r Ber­linben néhány hét múlva megint átveszi a dán követi állomást. Béc­sben a dán kormány csak Ügyviselőt tart, és — talán nem is helytelenül — a kisebbre zsugorodott állam pénzügyi szo­rultságával mentegeti magát, de Ügyviselője ál­tal bizodal­masan oda nyilatkozott, hogy miután Ausztriával való jó viszonyára nagy súlyt fek­tet, mihelyt körülményei megengedik, követtel fogja az ügyviselőt felváltani. Thistedben (éjszaki Jütlandban) egy anti­­német egylet alakult. A belépni akarók egyebek közt következő feltételekre kötelezik magukat: szeretet déli Jütland (azaz Schleswig) iránt, és elismerése déli Jütland visszacsatolása szüksé­gességének.

Next