Pesti Napló, 1865. október (16. évfolyam, 4636–4661. szám)
1865-10-01 / 4636. szám
úgy kivánják, áldozatot mindenkinek kell hozni A legnagyobb példával ment ebben elöl ő Felsége, ki, hogy népeinek az óhajtott alkotmányt megadhassa, nemcsak birodalma kormányát változtatá meg, hanem lejött közénk, s annyira leereszkedék, hogy még az egyetem növendékeit is bátorító szavaira méltató. Megemlíti egyebek közt főispán úr önmagának a Schmerling-kormányzat ellenébeni küzdelmes állását. Senki sincs, úgymond, jogosítva, mindig csak követelni, a nélkül, hogy ő is engedne. — Ha 1861- ben tévedtünk, ez nem volt egészen a mi hibánk, mert annyi szenvedés után a nemzet kifakadása és a tájékozatlanság közti elkeseredése természetes volt. De 1865 ben, midőn a fejedelem oly utat jelölt előnkbe, mely jóakarólag régi óhajaink utóléréséhez kíván vezetni, ezt félreismernünk és visszautasítanunk nem szabad. Vegyünk tehát részt a megalakítandó bizottmányban (mely a jelen tanácskozmány egyik speciális tárgyául kínálkozik) s indítványozzzuk . Alkosson az országgyűlés mielőbb t. czikket a megyék reconstituálása iránt. A mostani hivatalnokokat illetőleg legjobbnak látná, ha önként leköszönnének, így rehabilitálnák magukat, s annak idejében ismét megválasztathatnának; ellenben mit nyernek a még 3 vagy 4 hónapig hivatalban maradással? stb. Végre ajánlja, hogy a megye a mérséklet terén maradjon. • Repeczky Ferencz szerint ha a kormány, s illetőleg a főispán úz önmaga támogatást látnak szükségesnek, ez annak a jele, hogy valahol hiba van, mert a törvényesség támogatásra nem szorul. Onmga részleteket nem adván elő, Fráter Pál indítványába bebocsátkozni nem lehet. Szóló a törvénytelenség terén senkit sem kíván pártolni. Gyürky Abr. Tehát a kormány, melyet egy Sennyey, Wenkheim, Deák stb. támogatnak, törvénytelen utakon járna .... A mondott jeles férfiakat mindenkor lehet követni. Biskovics J. k.-sági esp. Minden embernek van az életben egyszer alkalma jobbléte és boldogsága előmozdítására. Áll ez a nemzetekről is. Nekünk most van ily alkalmunk, ne szalaszszuk el. Szavazzunk bizalmat a kormánynak és önmatgának, s kérjük meg : legyen kegyes az értekezlet tárgyait részletezve is megjelölni. Gr. Forgách J. Repeczkynek felelve, megjegyzi, miszerint feladatunk az, hogy a mostani törvénykivüli állásból a törvényesség terére jussunk. E végből meg kell a körülményekkel küzdenünk, s rá lépnünk az útra, mely ide vezet, s melyet a honunk alkotmányosságának visszanyerésére törekvő kormány élőnkbe tűzött. Muzsay Sándor: Hálát szavaz Ő Felségének a sept. 20-iki manifestumért. Oly okmány ez, melynél becsesebbel még egy uralkodó sem lepte meg népét. Törekedjünk e magas bizalomnak megfelelni s legyünk azon, hogy a bizottmány a mi részvételünk mellett megalakuljon. Bory Pál Fráter indítványával ellenkezőleg oda szavaz, hogy a mostani tisztikar maradjon hivatalában, míg az országgyűlés a megyék iránt törvény által intézkedik. A képviselőválasztási bizottmány így is megalakítható. Huszár Károly szokott higgadt és velős beszédben ismételve kiemelé, miszerint: mindnyájan tisztában vagyunk arra nézve, hogy főispán önmgát mindaddig, míg bennünket a törvényességhez jutás útján vezet, támogatni készek vagyunk. Ki a czélt akarja, akarnia kell az eszközöket is. A mostani hivatalnokokat illetőleg hiszi, hogy ezek meggondolván eredetüket és helyzetüket, rövid időn határoznak , s ezt tudtul odaadják. — A követválasztások végett összehívandó bizottmány tekintetében úgy van meggyőződve, hogy főispán az önmga felhívására e megyének egy polgára sem fog vonakodni abban részt venni, vagy annak elnökletét elvállalni, felteszi ezt különösen azon érdemes egyénről, ki a 61 iki ily bizottmánynak elnöke vola. Szontagh Pál.Muzslay L. azon megjegyzését, mintha valaki az országgyűlést hátráltatni akarná, helyreigazítja. A kormány által kívánt pártolást senki sem tagadja meg. Azon szerint nem tagadhatja ezt meg főispán ur önmatgától, ha ez a kormány szándékait kívánja keresztül vinni. Ő kegyessége már eddigi magas hivatalában is hálára méltó érdemeket szerzett, mert neki köszönhető az Erzsébeti amnestia is, mely szólót közelebbről érdekli és kötelezi le, a mennyiben egy kedves rokonának adta vissza szabadságát. Nem e körül forog tehát a vita tengelye, hanem a thema az : miként alakíttassék meg a bizottmány ? Szóló e részben nem tud más lehetőséget, mintha a körülmények által e végre adott tért elfoglaljuk. F ö ispán úr. A személye iránti szives nyilatkozatokra csak azt viszonozza, hogy a mennyi jót tehetett, megtett, s tette ezt minden mellékes czél és számítás nélkül — akkor, midőn még teljességgel nem tudható, lesz e valaha szerencséje Nógrád megye főispáni székén ülhetni, — csupán azért, mert jót tehetni átalában örömére válik. Repeczky Ferencz aggodalmait önmatga azzal nyugtatta meg, hogy valamint ő (a főispán úr) Nógrád megyéről felteszi és tudja, hogy törvénytelenséget elkövetni nem akar, úgy ő excja sem fog soha ilyest elkövetni. Ő excja az értelmiséget nemcsak hogy nem kicsinyli, de azt nagy hatalomnak és fontos tényezőnek ismeri el; ugyanazért kérte ki támogatását is, és tanácsával mindenkor szívesen él. — Én magyar ember vagyok — mond ő excra felmelegedve — tudom, hogy e haza sok szerencsétlenségen ment keresztül, s épen azért óhajtom, hogy törvényes törekvéseim ellenében puszta negatíóval ne találkozzam. sőt kérem az intelligenciát, támogasson engem azok sikerítésében. Ha a tanácskozmány azt kívánja, hogy a bizottmányt mielőbb megtartsam, szívesen megteszem, s kész vagyok minden lehető aggodalmat elhárítani. — Ezen, itt szintén csak főpontjaiban vázolt beszédet az értekezlet tagjai nagy tetszéssel fogadván, miután még egy pár szónok röviden nyilatkozik a kormány és kormányi alk. intézkedések pártolása mellett (kik Szontagh Ferencz, Bodnár István, Balogh Antal). Dessewffy Ottó volt e. alisp. szintén kijelenté pártolását, s csak azt kiváná, hogy az ad hoc gyűlés kiegészítésére nézve főispán úr intenziója (mire nézve önmlga a tanácskozmányt tökéletesen megnyugtató) elfogadható legyen : önmlga határozatkép mondá ki, hogy : mindaddig, mig a megyét a törvényességre jutás terén vezetendő, ennek pártolására számolhat, s hogy az intelligentia tagjai a bizottmányi gyűlésben részt fognak venni. S miután az országgyűlésnek f. é. december 10-ikére leendő megnyitása immár el van határozva, s az ide küldendő képviselők választását az ad hoc összehívandó 1861-iki bizottmányok vannak hivatva végezni, jó — úgymond ő exja — ha ezen dolog sebesen megy, miért is a bizottmány összeülésének határnapját jövő october hó 4-ikére tűzi ki. — Adja az ég — tévé — exja hozzá — hogy az alkotmányos jogaink visszanyerésére ezélre ezen lépések hazánk boldogulására vezessenek! Ezzel, a főispán ur ismételt lelkes éljenzése közben, a nagy számú tanácskozmány elégedett kedélylyel szétoszlék. C s a t o ma i. Különféléls. Pest, sept. 30. — Rottenbiller Lipót főpolgármester által a mai napra egybehívott képviselői értekezlet ,a kitűzött időben megtartatván, a meghívott képviselők közül összesen 190-en jelentek meg, s a terembe belépő főpolgármestert zajos éljenekkel fogadták. A főpolgármester az elnöki széket elfoglalván, az értekezlet czélját röviden előadta, és felszólíta a képviselőket a legközelebbi teendők tekintetében véleménynyilvánításra. Az értekezlet egészen magán jellemű lévén, annak egyes részleteit felemlíteni szükségesnek nem tartjuk, csak röviden közöljük eredményét. Az értekezlet a magyar kormány élén álló férfiak eljárása iránt bizalmat nyilvánít, s különös megnyugvást talál abban, hogy a városi hatóság élén ismét 1861. évben megválasztott főpolgármesterét szemlélheti. Miután a követválasztásokhoz szükséges intézkedések megtételére egybehivandó közgyűlés az 1848. évi V. t. ez. 8. §-a értelmében a bel- és kültanácsból áll, s miután jelenleg választott beltanács nem létezik, a törvényesség kellékének leginkább vél megfelelhetni az által, ha az 1861-ben megválasztott tisztviselők közül azok, kik jelenleg is szolgálják a hatóságot, hivatnak meg a közgyűlésre, azon nézet, hogy az 1861-ik évi egész tisztikar hivattassék meg ad hoc, nem talált pártolásra. A választókerületek beosztása iránt újabb intézkedést tenni, hiteles népösszeirási adatok hiányában jelenleg lehetetlen lévén, a gyakorlat által is érvényesült czélszerűségi szempontból az öt választókerület az öt városrész szerint fog megállapíttatni oly módon, hogy a lipót- és ferenczvárosi, mint két legkisebb választókerülethez, a kültelki lakók fognak beosztatni, nevezetesen a kerepesi úttól jobbra eső rész a ferencz-, a balra eső rész pedig a lipótvárosba. A központi választmány megalakíthatására minden városrészbeli képviselők már a legközelebbi napokban maguk között értekezni fognak a megválasztandó választmányi tagok iránt. A belvárosi képviselőket dr. Havas Ignácz. A Lipótvárosiakat Némethi János. A terézvárosiakat Balassa István. A józsefvárosikat Gschwind Mihály. A ferenczvárosiakat pedig Morócz István és Petrinyi Tamás hivandják össze. Ezzel az értekezletnek vége lett, és az a főpolgármester ismételt zajos éljenzése mellett szétoszlott. A közgyűlés összejövetelére october 3-dika tűzetett ki. — A mint hiteles kutforrásból értesülünk, főtárnokmesteri excja az országgyűlési képviselők megválasztása iránti teendőkkel Buda fővárosában kisjeszeni Paulovics László kir. tanácsos és eddigi főpolgármestert bizta meg. — Debreczen és Nagyvárad városok királyi biztosává Szávy József, Biharmegye főispánja neveztetett ki. — A „Debatte“ ellen — írja a „Lloyd“ — csakugyan megindítják a sajtópert. A vád már be van adva, s a „kormány hét főbűne“ czimü czikk ellen van intézve, izgatás és törvényellenes eljárások helyeslése képezi a vád alapját. A jövő országgyűlés elé be terjesztendő törvényjavaslatok készítésére az országos gazdasági egyesület kebeléből kinevezett választmányok, amint halljuk, még e hó folytán megkezdik működéseiket. A vízjogi törvényjavaslat készítésével megbízott küldöttség tagjai: Lónyay Menyhért elnöklete alatt, báró Orczi Béla, gróf Károlyi Sándor, Erkövy Adolf, Hollón Ernő, Szathmári Károly; a vadászat és halászati jog tárgyában ugyancsak Lónyay Menyhért elnöklete alatt, b. Wenckheim Béla, Bérczy Károly, K. Orczy Béla, és Szathmári Károly; az erdőtörvény javaslat készítésével Lónyay Gábor elnöklete alatt: Bemvinkler Károly, Divald Adolf, Hajós József, Szathmári Károly és Wagner Károly foglalkoznak; — végre az adó tárgyában kinevezett bizottmány tagjai Lónyay Menyhért elnöklete alatt: báró Eötvös József Hajós József, Keleti Károly, Korizmics László, Somsich Pál, Szathmári Károly, Ürményi József, Wodiáner Albert, gróf Zichy Ferencz, és gróf Zichy Nándor. Meg vagyunk győződve, hogy e küldöttségek munkálataiban az összeülendő országgyűlés igen érdekes és nagy becsű anyagokat fog kapni. — Almási Pált, bécsi hirek szerint, míg legfelsőbb helyről a kegyelem szabadságát visszaadná, Karlsbadból Prágába vagy Salzburgba viszik. — A népszínházat Szigeti Imre a „Föv. Lapok“ hallomása szerint már megnyerte s az operettekhez Mizsey Mari és Csányi Gizella kisasszonyokat is szerződteté. — A dömösi szüreti kirándulás — írja a „Fővárosi Lapok — melyet a képzőmüv. társulat rendezett, most csütörtökön igen kedélyesen, vidáman folyt le. A „Hildegárd“ gőzös, feldíszítve szüreti jelvényekkel, a Patikárusok zenéje mellett indult el az akadémiai palota elöl. Tizenkét, csinos jelmezű alabárdos, a rendre ügyelve, sürgőst forgott a vendégek között, kik (sajnos bevallani) mindössze sem lehettek többen 80—90-nél. Szép idő lévén, kellemes utazás volt a Duna habjain. Az ebéd a hajó nagy termében vigan folyt, s a vendégek mindennel meg lehettek elégedve. Természetes, hogy toasztok sem hiányzottak, melyek közül kiemeljük Feleki Miklós indítványát, hogy t. i. jövőre az ily kedves kirándulás rendezését ne férfiakra, hanem hölgyekre bízzák, mert a férfiak megtesznek ugyan mindent, de a nők mégis csak vonzóbbak a nagy közönségre nézve. Valóban, az egész mulatságban nem volt egyéb árnyoldal, mint a tömegesebb részvét feltűnő hiánya. A dömösi szőlőhegy mulatsága kedvesen volt rendezve. Ott folyt az uzsonna; hat puttón szőlő kisorsolása, melynél a kik nem nyertek, hosszú orrot mutató karrikatúrákat kaptak; tréfás látványok, mint paraszt fiuk versenyfutása, birkózása, s aztán táncz a jelmezbálból ismeretes Minerva-templomban, melynek tehát végre is jó hasznát lehetett venni. Nők nem voltak sokan, de azok kedélyesen mulattak. A férfitársaságot a Budán lakó Bethlen Ferencz gróf is diszesíté, e fiatal lelkű öreg főúr, ki minden művészetnek meleg keblű barátja. A szölőhely egyes pontjait találó alkalmi föliratok tarkiták, csinos festéssel. Egy kis tisztás gyepet „Tánczterem“-nek, egy csörgő patakot „Mosdó“nak, a bortelepet„Bachus gyógytárának“, az ivóvíz helyét „Pegazus forrásának“ keresztelők ez alkalomra az említett díszes föliratok. Átalában Telepyt (és a többieket is) dicséret illeti az egésznek ügyes és elmés rendezéséért. — Nagy-szalontai emlék czimü négyes Katona Zsigmondtól s a nagyszalontai dalárdának ajánlva. Ára 50 kr. — A műkedvelő közönség érdekében jelentjük, hogy Barabás jeles veterán művészünk lakását az úgynevezett négyszögbe (Józseftér, 15. szám.) Dr. Kovács L. Endre házába tette át. — A szegedi kaszinó testületileg üdvözlő Löw Lipót szegedi főrabbit 25 éves papi jubileuma ünnepén. A „Pesti Biztosító intézetnek“ sept. 28-kán tartott választmányi ülésében minden ügybarát örömmel értesült az igazgatósági havi jelentés alapján a virágzó állapotról, melyben ezen intézet — daczára a kezdet nehézségeinek, magát találja. Az ország határain belül, s az örökös tartományokban összesen 1300 ügynököt foglalkoztat a biztosítások különféle ágaiban, e széles alapra fektetett berendezésnek, s a kezelők értelmisége és erélyének tulajdonítható, hogy tettleges működésének alig négy hónapos tartama alatt 16 ezeret meghaladó kötvényt állított ki, melyek után a veszteség különösen a jég elleni biztosítási ágban, még oly kedvezőtlen nyárszakban is, mint a f. évi volt, jelentéktelennek mondható. Nemkülönben örvendetes eredmény mutatkozik a tengeri biztosításoknál. Egyébiránt ezen intézet alakulásának egész terét csak a bekövetkezett ősz folytán készül egészen elfoglalni, midőn megkezdendi az életbiztosítási üzletet is, melynek előkészületeivel most már végkép elkészült. A pestvárosi javadalmi bizottmány, és tanács egybehangzó javaslatához képest a m. kir. helytartó tanács megengedte, hogy a bormérési jog fejében a mostani díjak 3 ft 15 krról 4 ftra, 6 ft 30 krról 7 ftra, 9 ft 45 krról 10 ftra, 12 ft 60 krról 15 forintra, és 18 forint 90 krajczárról 20 forintra emeltessenek, továbbá, hogy a vendéglősök által ugyanazon czím alatt eddig fizetett 21 ft, 31 ft 50 kr és 52 ft 50 kr helyett következő dijak állapíttassanak meg, am. 25 ft, 35 ft és 55 ft, végre hogy azon dij, mely a bormérők által vásár alkalmával fizettetik, az eddigi 35 kr helyett 1 ftra emeltessék. A pálinkamérési díjak tekintetében a hatóság oda utasíttatott, hogy azokat egyaránt 50 ftban állapítsa meg, és azon kérdést is tárgyalja, vájjon némely pálinkamérési üzletek regale-díj fejében nem volnának-e 50 fton felül is megrovandók. A kávésok és kávémérőknek indítványba hozott külön megadóztatása nem engedélyeztetett, mivel ezen iparüzletek kisebb királyi haszonvételek tárgyát nem képezik. — Bécs környékének egyik legérdekesi pontja : Maria Brunn. Az évenként itt tartaniszokott búcsún 50—60,000 ember seregük öszsze, de bájos fekvése végett más időben is számosan látogatja a kirándulásokért élő-haló bécsi nép. A díszes egyház meg-megtelik ájtatoskodókkal. A szerény sekrestye még szerényebb egyik fakó képe görbe betűkkel nyomott hosszú krónikás lap, melyben a templom Gizella magyar királyné általi alapíttatásának története van előadva. Sz. István özvegye 1041. táján időzött itt betegeskedő állapotban. Jámbor férfiak tanácsára a csodatevő hírben álló Mária kút vizéhez menvén, annak mélyén egy Máriaképet pillantott meg, s miután annak vizéből ivott, kivétete a képet, s kápolnát építtetett föléje. Az író szerint a gyászoló királyné amaz ital víztől teljesen meggyógyult. — A ref. gymnasiumhoz igen közel, a reáltanodához sem meszsze eső lakásomba két három tanulót óhajtok teljes ellátásra fogadni; a legörömestebb fogadnék 10—14 éveseket. Kényelmes, tiszta lakást, egészséges, jó kosztot és igazán családias gondviselést és felügyeletet ajánlok a reám bizandóknak. Figyelembe ajánlom azon körülményt is, hogy zongora van a háznál, s a zongorázni tanulók használhatják. Lakásom : lövészutcza 6-ik sz. Dienes Lajos. " Az öt pacsirta utcza muzeum mögötti részének és a muzeum utczának csatornávali ellátása és kiköveztetése a m. kir. helytartó tanács által már engedélyezve lévén, hogy az emlitett utczák még az országgyűlés megnyitása előtt használható állapotba tétethessenek, ezen munkákhoz azonnal hozzá fognak. Nemzeti színház. Oct. 1-re van kitűzve: „AZ IDEGESEK.“ Vígjáték 3 felvonásban. — Távirati tudósítás a bécsi börzéről sept. 30-ről. 5°/t-metalliques......................... 66. 75. Nemzeti kölcsön......................... 70. 80. Bankrészvény......................... 777. Hitelintézet............................... 173 90. Londoni váltók..............................108. 9. Ezüst...........................................107. 2. Arany...................................... 5. 13. Angolország. A „Times“ most — mirabile dictu ! — a béke olajágával röpköd idestova Anglia és Amerika közt, s épületes homiliákat tart az őszinte, szives barátság mellett, csak mintha gyökeresen megfeledkezett volna az utolsó négy év alatt történtekről. S e változott hangulat nemcsak vezércikkein ömlik el, hanem az Amerikából érkező tudósításokon is észrevehető. Levelezői most egészen más nótát dorombolnak, mint mikor Mackay urat csak azért küldötte „Our SpecialKorrespondent“ rangjával és fizetésével (pedig a „Times“ hatalmasan fizet) az éjszaki államokba, hogy mindent feketének lásson, hogy Lincoln elnököt úgy ismertesse meg a világgal, mint ügyetlen, fonák illinoisi favágót, kinek voltakép csak két ballába van, s kinek egész szónoki tehetsége egy-két durva és esetlen éleztt adomából állott, hogy a szövetség tábornokait mint megannyi tokfilkót tüntesse fel, kiket akármely rokkant confederált dobos csúffá képes tenni , s az éjszaki katonákat mint megannyi nyúlszivü korcsokat , kiket a birkanyáj által támasztott porfelleg is megszalasztani képes; s hogy Johnson urat, a mint a köztársaság alelnökét, mart. 4 kén úgy mutassa be a világnak, mint részeges barmot, Amerikát pedig, mint oly gyülevész elemek tanyáját, melyekből, tekintve a nép politikai, vallási, erkölcsi és társalmi sülyedettségét és a democratia természetes életrevalótlanságát , csakis oly söpredék szálhat a közélet felszínére, melynek csak ily Lincoln és Johnson féle politikai nullitások lehetnek képviselői. Ám, az idők nagyot változtak. A „Times“ régi levelezései igazság dolgában tökéletesen egy szinvonalon állottak jövendöléseivel , melyek közül köztudatul még csak egyetlenegy sem teljesült, s most a citylap annál buzgóbban igyekszik jóvá tenni, mit négy évig nagyon is gonoszul tett, s békét és barátságot papol ott, hol eddig oly sürögve hintegette ki a viszály magvait. Levelezői, majd Philadelphiából, majd New Yorkból, majd Washingtonból mind e leyális szellemben írnak, s most már a confederált hatóságoknak a szövetségi hadifoglyok iránt követett ocsmány és kebellázító eljárása is lassanként a „Times“ hasábjain jut napvilágra. Ily szerencsés hangulatban van most a „Times“ az Egyesült Államok iránt, s szívének csak egy meleg óhajtása van, t. i. hogy Johnson elnök a mexikói császárságot ismerje el. Ezt a „Times“ nemcsak óhajtja, de reménye is, sőt a dolog természeténél fogva, s támaszkodva azon körülményre, hogy a mexikói ügyekbe való beavatkozásnak csak egy párthíve van a washingtoni cabinetben, t. i. Harlan úr, a belügyi titkár, nem is hiszi, hogy az elnök máskép cselekedhetnék. Amerikában még mindeddig nem sok hajlam mutatkozott a „Times“ tanácsait követni, s csak csodálni lehet, hogy oly vezérlap, mint a „Times“, mely a helyes értesülésnek oly gazdag eszközeivel bír, még nem tanulta meg Amerika történelméből azt, hogy a köztársaság végzeteire egyes kormánynak, elnöknek, vagy minisztereknek egyénileg végtelenül csekély befolyása van, s hogy noha a kormány passiv ellentállása vagy inertiája gátat vethet egy ideig az árnak, és lassíthatja a fejleményeket, a közvélemény, a nemzeti meggyőződés utóbb is utat tör magának, s diadalmasan ront előre. A Monroe-ban nem olyasmi, amit egy angol lap, vagy Nagy-Brittannia összes hatalma kiverhetne az amerikaiak fejéből. A washingtoni cabinetben nem is arról volt szó, elismertessék-e Miksa császár az Egyesült Államok által vagy ne; hanem arról, támogattassék-e Juarez ezentúl is, mire Seward úr válasza az volt, hogy Juarezt alattomosan támogatni az Egyesült Államok méltóságához nem illik, nyíltan támogatni pedig nem ildomos. Maga az elnök a csiklandós kérdést a jövő congressusnak tartotta fenn, de a mexikói császárság elismeréséről, míg az idegen zsoldosok onnan el nem távolittatnak, s az új birodalom be nem bizonyítja, hogy saját emberségéből is el tud élni, még eddig szó sem volt, s az amerikai nép egyhangú véleményével szemközt nem is lehetett. Olaszország. A September 22 -i turini ünnep csendesen, a volt főváros lakosságának komolyságához illőleg folyt le, de este zavargások jöttek közbe, melyek, fájdalom, emberélet-áldozattal végződtek. Több naplopó, gyanús külsejű egyének által vezettetve, csoportokra oszolva futkosák be az utczákat, harsányan éltetve Garibaldit; közben kövekkel hajigálták s vasbotokkal döngették a raktárak ajtait s a házak kapuit. Ezen csoportok egyike a kastélytéren állott meg, s a rendzavarók orditozásai csakhamar a kiváncsiak egész csoportját vonta oda. A főszereplők felkiáltása volt: „éljen Minghetti,“és„le Minghettivel.“ A folyvást növekedő tömeg innét a San Carlo térre vonult, s azután a Ghettoba, d'Angennes utczában. Behatolva az udvarba, e kiáltás volt minden oldalról hallható : „a zászlókat akarjuk;“ egy higgadt polgár a rakonczátlanokat visszatartani akarva, erőszakos és könynyen szomorú véget érhető lépésektől, egy tőrdöfés által leszúratott, a szúrás szivén találta a szerencsétlen áldozatot,s rögtön meghalt; ezenkívül egy nő, s egy ifjú izraelia sérülést szenvedtek. Innét a csapat ismét a San Carlo térre vonult, hol a néphez haragos beszédek tartottak, majd a questura elé nyomultak a zavargók, folyton és zajosan éltetve Garibaldit. A nemzetőrség egy csapatja megsokalva a tréfát, beavatkozott, s néhány fiatal embert 12—18 éves korban elfogott, többnyire mindnyája rongyos öltönyű volt. A Solferino téren egy másik, mintegy 150 emberből álló csapat foglalt állást, s a Garibaldi hymnusz éneklésével mulattatá hallgatóit. A rendetlenkedés, s a népnek ingerült hullámzása egész reggeli fél kettőig tartott. Másnap a Campo Santon az éjjel legyilkoltnak gyásztisztelete tartatott meg. 23-kan egy csapat naplopó az előtte való nap rendetlenségét ismételni akarva, a fegyvertérre vonult, de a felvonult nemzetőrség a csavargók közül vagy tizet hűvösre szállítva, a többit jókor észre térte. Az „Apenino“ e rendzavarókról azt jegyzi meg, hogy azok nem voltak turiniak, s hogy a turini komoly demonstrátiót ők más tilos czélokra vállalkoztak kizsákmányolni. Az „Opinione" ugyan e meggyőződést jelenti ki. Szerinte az ordítozó suhanczok megfékezésére elég volt egy csapat katonaság, melynek láttára nagy sietséggel takarodtak el. Hallani lehetett Ülök e kiáltást is: „le Chiapusto questorral, s minthogy Chiapusto már rég óta nem turini lakos, ez is azt bizonyítja, hogy más vidékekről csábítottak ide felbérelt eszközöket oly czélokra, mikre a törvényeket tisztelő turiniak közt vállalkozókat híjába kerestek volna. — Andrea bibornoknak a bibornokok és püspökökhöz intézett, s általunk már említett iratát a „Temps“ teljesen közli. Ez érdekes önigazolási irat teljes tartalma a következő. Rövid bevezetés után így szól: Mindenekelőtt azon különségek természetét kell pontosan meghatároznom, melyek nem köztem és asz. atya, hanem ő szentsége államtitkársága között léteznek. Még akkor is megtartottam a mérséklet határait, midőn fontos okoknál fogva az index-congregatio elnöke voltam, jól tudván, hogy a pápafejedelem jóhiszeműségét a jezsuiták kerítették hatalmukba. Nyíltan elismerem, hogy a közvélemény nem csalódott, midőn azt tartotta, miszerint egyetértettem azon eszmékkel, melyek a vallást a szabadsággal egybekötni törekszenek, s összeegyeztetni akarják az egyház fejének függetlenségét és jogait a nemzet vágyaival s kedves kath. Olaszországunk kifejlődésével. De soha sem volt alkalmam e gyöngéd és nehéz kérdések feletti nézeteimet közvetlenül nyilvánítani. Aztán nem is illenék elhamarkodott véleményt mondani egy oly ügyben, melyben, mint püspök és a sz. collegium tagja, tanácsadónak sőt bírónak is vagyok hivatva. Az olasz politikára vonatkozó nézeteimet mindenkor nyíltan megvallottam és megvallom. Véleményem az, hogy ne tartsunk Ausztriával. Én most is ott állok, hol IX. Pius 1848 ban állott , midőn felszólította a nagylelkű német nemzetet, hogy térjen vissza hazájába. Egykor az olasz confoederatiót óhajtottam, s leghíresebb és legkitűnőbb földjeimmel oly terveket készítettem, melyek alkotmányos utakon talán megmenthették volna a bourbonok, családját s a pápa fejedelemségét. Mint bíbornok védeni óhajtottam a szentszék érdekeit; mint nápolyi, új aerát akartam nyitni a bourbonok dynastiája előtt. Jutalmam az volt, hogy IX. Pius ábrándozónak , Ferdinánd, király pedig ellenségének nevezett. Jelenleg a tények egész tömegével állunk szemben , melyre nem lehet megvetéssel tekintenünk. Az olasz királyságot majd minden hatalom elismerte: a régi illusiók hajótörésében a semptemberi egyezményt ajánlják mentődeszkául. Victor Emánuel király , vallásos érzelmeiről téve bizonyságot, alkudozásokba bocsátkozik Rómával. Mily engedményeket tegyen tehát a szentszék az idő követelményeinek ? Mily alapon egyezkedhetik ki az olasz királysággal ? Ez azon pont, mely felöl még nem nyilatkozhatom. Talán első még az az idő, midőn e pont felöl is nyilváníthatom nézeteimet; de hogy a kellő pillanat már megérkezett volna, nem hiszem. A múlt tél alatt egy fiatal herczeget, Victor Emánuel király fiát, látogattam meg, s ebből barátaim valamint ellenségeim is azt következtették, hogy a napi kérdések felől már nyilatkoztam. Ebben csalódtak; látogatásom pusztán az Hiedelem ténye volt, s ha a közbeszéd Humbert herczeggel politikai-vallási dolgokat hozott összeköttetésbe, ez által önkénytelenül is a három hónappal később Róma és Victor Emánuel között létrejött alkudozások előhírnökévé lön. De elhagyom a politika magaslatait, hogy arról beszéljek, mit közönségesen „Andrea bíbornok affaire“-ének neveznek. E kérdés, fájdalom az orvosokhoz tartozik. A legjelesebb orvosok kijelentették, hogy a nápolybani tartózkodás reám nézve szükséges. Ismeretesek azon üldöztetések, melyeknek kitéve vagyok, h ügyem mégis maga magát védi. Reményem, hogy a sz. atya végett fog valahára vetni az ellenem szőtt ármánykodásoknak, melyek nem volnának lehetségesek, ha Consalvi vagy Pacco vezetné az ügyeket. Nápoly, sept. 22-kén. (I. T.) Andrea bibornok: Távirati jelentések. — Florencz, sept. 28. Rómából , f. hó 26-ról jelentik . A pápa által megtartott consistoriumban e szentsége különböző vallási sectákról szólt általában, s különösen a szabadkőművességről. Kárhoztatta azon uralkodókat, kik ily sectákat megtűrnek. A consistorium után ő szentsége több püspököt fogadott el, ezek közt a westminsterit is, mely alkalommal így nyilatkozott: „Még sok megtámadtatást leszünk kénytelenek elszenvedni, de végre Isten ujja helyreállítandja a békét.“ — Hamburg, sept. 28. A „Hamburger Zig“ Kieiből jelenti: A hivatalnoki személyzettől követelt esküt illetőleg, a f. h. 15-ke előtt állandóan kinevezett holsteini tisztviselők közül csak kevesen adandják be a kivánt reverbalist; mint hallani, a glückstadti főtörvényszék azt in pleno fogja megtagadni. — Frankfurt, sept. 29. A nemzeti egylet bizottmánya ma elhatározta, hogy october 29 re egyleti közgyűlést hirdet Frankfurtba. — Berlin, sept. 29. A „Nordd. alig. Ztg“ védi Pfordtent azon hírek ellenében, hogy külhatalmakkal rokonszenvezne, s a külföld beavatkozását akarná előidézni. Daczára annak — írja — hogy Pfordten Poroszország ellen küzd, nincs okunk gyanusítni a nevezett miniszterelnök német érzelmeit.— Ugyane lap jelenti a „Patrie“ ellenében, hogy a nyugati hatalmak körjegyzéke nem volt befolyással a porosz kormányra. — New-York, sept. 20. Seward hivatalosan értesíti az Egyesült Államok londoni követét, hogy az unió kormánya nem felelős a déliek kölcsönéért, s követelni fogja, hogy az angol ítélőszék a csapatot adassa vissza. Esti posta, Pest, sept. 30. Berlini tudósítások szerint a porosz külügy környezetében az a hir, hogy a porosz követ Párisban nem igen kedves hangulatot talál a porosz annexionális politikára nézve. Hir szerint Bismarck gróf a nyugati hatalmak körjegyzékeire válaszul hasonló körjegyzéket készített, s ennek szövegét a bécsi kormánynyal is közölte oly felszólítással, hogy hasonló tartalmú körjegyzékkel csatlakozzék Poroszországhoz. A bécsi kormány, hallomás szerint, nem állott rá az ajánlatra. A porosz körjegyzőkben Poroszország diplomatiai ügynökei oda utasíttatnak, tüntessék fel a gasteini egyezményt úgy, mint a herczegségek végleges rendezésének alapját. Egyike ez ama kötések sorának, melyeket Dánia 1852 óta soha sem tartott meg, míg végre a bécsi békekötésre sen kényszerít. A herczegségek kérdését Európa conservativ rendjének szellemében kell megoldani, de a kérdés belső természeténél fogva német kérdés, s nem tűri a nem német államok beavatkozását. Schleswig - Holstein területéből semmi sem fog átengedtetni, valamint az sem engedhető meg, hogy Németország hatalom területe bárhol is meggyöngíttessék. Az Ausztria és Poroszország közötti végmegállapodás, jóváhagyásul a szövetségi gyűlés elébe fog terjesztetni. Felelős szerkesztő : B. Kemény Zsigmorr