Pesti Napló, 1865. október (16. évfolyam, 4636–4661. szám)

1865-10-01 / 4636. szám

úgy kivánják, áldozatot mindenkinek kell hozni A legnagyobb példával ment ebben elöl ő Felsége, ki, hogy népeinek az óhajtott alkotmányt meg­adhassa, nemcsak birodalma kormányát változ­­tatá meg, hanem lejött közénk, s annyira leeresz­­kedék, hogy még az egyetem növendékeit is bátorító szavaira méltató. Megemlíti egyebek közt főispán úr ö­nmagának a Schmerling-kor­­mányzat ellenébeni küzdelmes állását. Senki sincs, úgymond, jogosítva, mindig csak köve­telni, a nélkül, hogy ő is engedne. — Ha 1861- ben tévedtünk, ez nem volt egészen a mi hibánk, mert annyi szenvedés után a nemzet kifakadása és a tájékozatlanság közti elkeseredése termé­szetes volt. De 1865 ben, midőn a fejedelem oly utat jelölt előnkbe, mely jóakarólag régi óha­jaink utóléréséhez kíván vezetni, ezt félreis­mernünk és visszautasítanunk nem szabad. Ve­gyünk tehát részt a megalakítandó bizottmány­ban (mely a jelen tanácskozmány egyik speciális tárgyául kínálkozik) s indítványozzzuk . Alkos­son az országgyűlés mielőbb t. czikket a megyék reconstituálása iránt. A mostani hivatalnokokat illetőleg legjobbnak látná, ha önként leköszönné­nek, így rehabilitálnák magukat, s annak idejé­ben ismét megválasztathatnának; ellenben mit nyernek a még 3 vagy 4 hónapig hivatalban ma­radással? stb. Végre ajánlja, hogy a megye a mérséklet terén maradjon. • Repeczky Ferencz szerint ha a kormány, s illetőleg a főispán úz ö­nmaga támogatást látnak szükségesnek, ez annak a jele, hogy valahol hiba van, mert a törvényesség támogatásra nem szorul. O­nmga részleteket nem adván elő, Fráter Pál indítványába bebocsátkozni nem le­het. Szóló a törvénytelenség terén senkit sem kíván pártolni. Gyür­k­y Abr. Tehát a kormány, melyet egy Sennyey, Wenkheim, Deák stb. támogatnak, törvénytelen utakon járna .... A mondott jeles férfiakat mindenkor lehet követni. Biskovics J. k.-sági esp. Minden ember­nek van az életben egyszer alkalma jobbléte és boldogsága előmozdítására. Áll ez a nemzetekről is. Nekünk most van ily alkalmunk, ne szalasz­­szuk el. Szavazzunk bizal­mat a kormánynak és ö­nmatgának, s kérjük meg : legyen kegyes az értekezlet tárgyait részletezve is megjelölni. Gr. Forgách J. Repeczkynek felelve, meg­jegyzi, miszerint feladatunk az, hogy a mostani törvénykivüli állásból a törvényesség terére jussunk. E végből meg kell a körülményekkel küzdenünk, s rá lépnünk az útra, mely ide ve­zet, s melyet a honunk alkotmányosságának visszanyerésére törekvő kormány élőnkbe tűzött. M­u­z­s­­­a­y Sándor: Hálát szavaz Ő Felségé­nek a sept. 20-iki manifestumért. Oly okmány ez, melynél becsesebbel még egy uralkodó sem lepte meg népét. Törekedjünk e magas bizalomnak megfelelni s legyünk azon, hogy a bizottmány a mi részvételünk mellett megalakuljon. B­o­r­y Pál Fráter indítványával ellenkező­leg oda szavaz, hogy a mostani tisztikar marad­jon hivatalában, míg az országgyűlés a megyék iránt törvény által intézkedik. A képviselővá­­lasztási bizottmány így is megalakítható. Huszár­ Károly szokott higgadt és velős be­szédben ismételve kiemelé, miszerint: mindnyá­jan tisztában vagyunk arra nézve, hogy főispán ö­nmgát mindaddig, míg bennünket a törvényes­séghez jutás útján vezet, támogatni készek va­gyunk. Ki a czélt akarja, akarnia kell az eszkö­zöket is. A mostani hivatalnokokat illetőleg hi­szi, hogy ezek meggondolván eredetüket és hely­zetüket, rövid időn határoznak , s ezt tudtul odaadják. — A követválasztások végett összehí­vandó bizottmány tekintetében úgy van meg­győződve, hogy főispán az ö­nmga felhívására e megyének egy polgára sem fog vonakodni abban részt venni, vagy annak elnökletét elvállalni, felteszi ezt különösen azon érdemes egyénről, ki a 61 iki ily bizottmánynak elnöke vola. Szontagh Pál.Muzslay L. azon megjegyzését, mintha valaki az országgyűlést hátráltatni akarná, helyreigazítja. A kormány által kívánt pártolást senki sem tagadja meg. Azon szerint nem tagad­hatja ezt meg főispán ur ö­nmatgától, ha ez a kormány szándékait kívánja keresztül vinni. Ő kegyessége már eddigi magas hivatalában is há­lára méltó érdemeket szerzett, mert neki köszön­hető az Erzsébeti amnestia is, mely szólót köze­lebbről érdekli és kötelezi le, a mennyiben egy kedves rokonának adta vissza szabadságát. Nem e körül forog tehát a vita tengelye, hanem a thema az : miként alakíttassék meg a bizott­mány ? Szóló e részben nem tud más lehetősé­get, mintha a körülmények által e végre adott tért elfoglaljuk. F ö i­s­p­á­n úr. A személye iránti szives nyi­latkozatokra csak azt viszonozza, hogy a mennyi jót tehetett, megtett, s tette ezt minden mellékes czél és számítás nélkül — akkor, midőn még teljességgel nem tudható, lesz e valaha szeren­cséje Nógrád megye főispáni székén ülhetni, — csupán azért, mert jót tehetni átalában örömére válik. Repeczky Ferencz aggodalmait ö­nmatga az­zal nyugtatta meg, hogy valamint ő (a főispán úr) Nógrád megyéről felteszi és tudja, hogy törvény­telenséget elkövetni nem akar, úgy ő excja sem fog soha ilyest elkövetni. Ő excja az értelmisé­get nemcsak hogy nem kicsinyli, de azt nagy hatalomnak és fontos tényezőnek ismeri el; ugyanazért kérte ki támogatását is, és tanácsával mindenkor szívesen él. — Én magyar ember va­gyok — mond ő excra felmelegedve — tudom, hogy e haza sok szerencsétlenségen ment keresz­tül, s épen azért óhajtom, hogy törvényes törek­véseim ellenében puszta negatíóval ne találkoz­zam. sőt kérem az intelligenciát, támogasson en­gem azok sikerítésében. Ha a tanácskozmány azt kívánja, hogy a bizottmányt mielőbb megtartsam, szívesen megteszem, s kész vagyok minden lehe­tő aggodalmat elhárítani. — Ezen, itt szintén csak főpontjaiban vázolt beszédet az értekezlet tagjai nagy tetszéssel fogadván, miután még egy pár szónok röviden nyilatkozik a kormány és kor­mányi alk. intézkedések pártolása mellett (kik Szontagh Ferencz, Bodnár István, Balogh Antal). Dessewffy Ottó volt e. alisp. szintén kije­lenté pártolását, s csak azt kiváná, hogy az ad hoc gyűlés kiegészítésére nézve főispán úr inten­­ziója (mire nézve ö­nmlga a tanácskozmányt tö­kéletesen megnyugtató) elfogadható legyen : ö­nmlga határozatkép mondá ki, hogy : mindaddig, mig a megyét a törvényességre jutás terén veze­­tendő, ennek pártolására számolhat, s hogy az in­­telligentia tagjai a bizottmányi gyűlésben részt fognak venni. S miután az országgyűlésnek f. é. december 10-ikére leendő megnyitása immár el van határozva, s az ide küldendő képviselők vá­lasztását az ad hoc összehívandó 1861-iki bizott­mányok vannak hivatva végezni, jó — úgymond ő exja — ha ezen dolog sebesen megy, miért is a bizottmány összeülésének határnapját jövő oc­tober hó 4-ikére tűzi ki. — Adja az ég — tévé — ex­­ja hozzá — hogy az alkotmányos jogaink visszanyerésére ezélre ezen lépések hazánk bol­dogulására vezessenek! Ezzel, a főispán ur ismé­telt lelkes éljenzése közben, a nagy számú ta­nácskozmány elégedett kedélylyel szétoszlék. C s a t o m­­­a i. K­ülönféléls. Pest, sept. 30. — Rottenbiller Lipót főpolgármester által a mai napra egybehívott képviselői értekezlet ,a kitűzött időben megtartatván, a meghívott kép­viselők közül összesen 190-en jelentek meg, s a terembe belépő főpolgármestert zajos éljenekkel fogadták. A főpolgármester az elnöki széket el­foglalván, az értekezlet czélját röviden előadta, és felszólíta a képviselőket a legközelebbi teen­dők tekintetében­ vélemény­­­nyilvánításra. Az értekezlet egészen magán jellemű lévén, annak egyes részleteit felemlíteni szükségesnek nem tartjuk, csak röviden közöljük eredményét. Az értekezlet a magyar kormány élén álló férfiak eljárása iránt bizalmat nyilvánít, s külö­nös megnyugvást talál abban, hogy a városi ha­tóság élén ismét 1861. évben megválasztott fő­polgármesterét szemlélheti. Miután a követválasztásokhoz szükséges in­tézkedések megtételére egybehivandó közgyűlés az 1848. évi V. t. ez. 8. §-a értelmében a bel- és kültanácsból áll, s miután jelenleg választott beltanács nem létezik, a törvényesség kelléké­nek leginkább vél megfelelhetni az által, ha az 1861-ben megválasztott tisztviselők közül azok, kik jelenleg is szolgálják a hatósá­got, hivatnak meg a közgyűlésre, azon nézet, hogy az 1861-ik évi egész tisztikar hivattassék meg ad hoc, nem talált pártolásra. A választókerületek beosztása iránt újabb in­tézkedést tenni, hiteles népösszeirási adatok hi­ányában jelenleg lehetetlen lévén, a gyakorlat által is érvényesült czélszerűségi szempontból az öt választókerület az öt városrész szerint fog megállapíttatni oly módon, hogy a lipót- és fe­­renczvárosi, mint két legkisebb választókerület­­hez, a kültelki lakók fognak beosztatni, neveze­tesen a kerepesi úttól jobbra eső rész a ferencz-, a balra eső rész pedig a lipótvárosba. A központi választmány megalakíthatására minden város­részbeli képviselők már a legköze­lebbi napokban maguk között értekezni fognak a megválasztandó választmányi tagok iránt. A belvárosi képviselőket dr. Havas Ignácz. A Lipót­városiakat Némethi János. A terézvárosiakat Balassa István. A józsefvárosikat Gschwind Mihály. A ferenczvárosiakat pedig Morócz István és Petrinyi Tamás hivandják össze. Ezzel az értekezletnek vége lett, és az a fő­polgármester ismételt zajos éljenzése mellett szétoszlott. A közgyűlés összejövetelére october 3-dika tűzetett ki. — A mint hiteles kutforrásból értesülünk, főtárnokmester­i excja az országgyűlési képvise­lők megválasztása iránti teendőkkel Buda fővá­rosában kisjeszeni Paulovics László kir. ta­nácsos és eddigi főpolgármestert bizta meg. — Debreczen és Nagyvárad városok királyi biztosává S­z­­­á­v­y József, Biharmegye főis­pánja neveztetett ki. — A „Debatte“ ellen — írja a „Lloyd“ — csakugyan megindítják a sajtópert. A vád már be van adva, s a „kormány hét főbűne“ czimü czikk ellen van intézve, izgatás és törvényelle­nes eljárások helyeslése képezi a vád alapját.­­ A jövő országgyűlés elé be terjesztendő tör­vényjavaslatok készítésére az országos gazda­sági egyesület kebeléből kinevezett választmá­nyok, a­mint halljuk, még e hó folytán megkez­dik működéseiket. A vízjogi törvényjavaslat ké­szítésével megbízott küldöttség tagjai: L­ó­n­y­a­y Menyhért elnöklete alatt, báró Orczi Béla, gróf Károlyi Sándor, Erkövy Adolf, Hollón Ernő, Szathmári Károly; a vadászat és halászati jog tárgyában ugyancsak L­ó­n­y­a­y Menyhért el­nöklete alatt, b. Wenckheim Béla, Bérczy Ká­roly, K. Orczy Béla, és Szathmári Károly; az erdőtörvény javaslat készítésével Lónyay Gá­bor elnöklete alatt: Bemvinkler Károly, Divald Adolf, Hajós József, Szathmári Károly és Wag­ner Károly foglalkoznak; — végre az adó tár­gyában kinevezett bizottmány tagjai Lónyay Menyhért elnöklete alatt: báró Eötvös József Hajós József, Keleti Károly, Korizmics László, Somsich Pál, Szathmári Károly, Ürményi József, Wodiáner Albert, gróf Zichy Ferencz, és gróf Zichy Nándor. Meg vagyunk győződve, hogy e küldöttségek munkálataiban az összeülendő or­szággyűlés igen érdekes és nagy becsű anyago­kat fog kapni. — Al­m­á­s­i Pált, bécsi hirek szerint, míg leg­felsőbb helyről a kegyelem szabadságát vissza­adná, Karlsbadból Prágába vagy Salzburgba vi­szik. — A népszínházat Szigeti Imre a „Föv. Lapok“ hallomása szerint már megnyerte s az operettekhez Mizsey Mari és C­s­á­n­y­i­ Gi­zella kisasszonyokat is szerződteté. — A dömösi szüreti kirándulás — írja a „Fő­városi Lapok — melyet a képzőmüv. társulat ren­dezett, most csütörtökön igen kedélyesen, vidáman folyt le. A „Hildegárd“ gőzös, feldíszítve szüreti jelvényekkel, a Patikárusok zenéje mellett indult el az akadémiai palota elöl. Tizenkét, csinos jelmezű alabárdos, a rendre ügyelve, sürgőst forgott a vendégek között, kik (sajnos bevallani) mindössze sem lehettek többen 80—90-nél. Szép idő lévén, kellemes utazás volt a Duna habjain. Az ebéd a hajó nagy termében vigan folyt, s a vendégek mindennel meg lehettek elégedve. Természetes, hogy toasztok sem hiányzottak, me­lyek közül kiemeljük Feleki Miklós indítványát, hogy t. i. jövőre az ily kedves kirándulás rendezését ne férfiakra, hanem höl­gyekre bízzák, mert a férfiak megtesznek ugyan mindent, de a nők még­is csak vonzóbbak a nagy közönségre nézve. Valóban, az egész mu­latságban nem volt egyéb árnyoldal, mint a tö­megesebb részvét feltűnő hiánya. A dömösi szőlő­hegy mulatsága kedvesen volt rendezve. Ott folyt az uzsonna; hat puttón szőlő kisorsolása, mely­nél a kik nem nyertek, hosszú orrot mutató kar­­rikatúrákat kaptak; tréfás látványok, mint pa­raszt fiuk versenyfutása, birkózása, s aztán táncz a jelmezbálból ismeretes Minerva-templomban, melynek tehát végre is jó hasznát lehetett venni. Nők nem voltak sokan, de azok kedélyesen mu­lattak. A férfitársaságot a Budán lakó Beth­len F­erencz gróf is diszesíté, e fiatal lelkű öreg főúr, ki minden művészetnek meleg keblű barátja. A szölőhely egyes pontjait találó alkalmi föliratok tarkiták, csinos festéssel. Egy kis tisztás gyepet „Tánczterem“-nek, egy csörgő patakot „Mosdó“nak, a bortelepet„Bachus gyógy­­tárának“, az ivóvíz helyét „Pegazus forrásá­nak“ keresztelők ez alkalomra az említett díszes föliratok. Átalában Telepyt (és a többieket is) dicséret illeti az egésznek ügyes és elmés ren­dezéséért. — Nagy-szalontai emlék czimü négyes Katona Zsigmondtól s a nagyszalontai dalárdának ajánlva. Ára 50 kr. — A műkedvelő közönség érdekében jelent­jük, hogy Barabás jeles veterán művészünk lakását az úgynevezett négyszögbe (József­­tér, 15. szám.) Dr. Kovács L. Endre házába tette át. — A szegedi kaszinó testületileg üdvözlő L­ö­w Lipót szegedi főrabbit 25 éves papi jubileu­ma ünnepén.­­ A „Pesti Biztosító intézetnek“ sept. 28-kán tartott választmányi ülésében minden ügybarát örömmel értesült az igazgatósági havi jelentés alapján a virágzó állapotról, melyben ezen inté­zet — daczára a kezdet nehézségeinek, magát találja. Az ország határain belül, s az örökös tartományokban összesen 1300 ügynököt foglal­koztat a biztosítások különféle ágaiban, e széles alapra fektetett berendezésnek, s a kezelők ér­telmisége és erélyének tulajdonítható, hogy tett­leges működésének alig négy hónapos tartama alatt 16 ezeret meghaladó kötvényt állított ki, melyek után a veszteség különösen a jég elleni biztosítási ágban, még oly kedvezőtlen nyárszak­ban is, mint a f. évi volt, jelentéktelennek mondható. Nemkülönben örvendetes eredmény mutatkozik a tengeri biztosításoknál. Egyébiránt ezen intézet alakulásának egész terét csak a be­következett ősz folytán készül egészen elfog­lalni, midőn megkezdendi az életbiztosí­tási üzletet is, melynek előkészületei­vel most már végkép elkészült.­­ A pestvárosi javadalmi bizottmány, és ta­nács egybehangzó javaslatához képest a m. kir. helytartó tanács megengedte, hogy a bormérési jog fejében a mostani díjak 3 ft 15 krról 4 ftra, 6 ft 30 krról 7 ftra, 9 ft 45 krról 10 ftra, 12 ft 60 krról 15 forintra, és 18 forint 90 krajczár­­ról 20 forintra emeltessenek, továbbá, hogy a vendéglősök által ugyanazon czím alatt eddig fizetett 21 ft, 31 ft 50 kr és 52 ft 50 kr helyett következő dijak állapíttassanak meg, am. 25 ft, 35 ft és 55 ft, végre hogy azon dij, mely a bor­mérők által vásár alkalmával fizettetik, az eddigi 35 kr helyett 1 ftra emeltessék. A pálinkamér­ési díjak tekintetében a hatóság oda utasíttatott, hogy azokat egyaránt 50 ftban állapítsa meg, és azon kérdést is tárgyalja, váj­jon némely pálinkamérési üzletek regale-díj fejében nem volnának-e 50 fton felül is meg­­rovandók. A kávésok és kávémérőknek indítványba ho­zott külön megadóztatása nem engedélyeztetett, mivel ezen iparüzletek kisebb királyi haszonvé­telek tárgyát nem képezik. — Bécs környékének egyik legérdekesi pontja : Maria­ Brunn. Az évenként itt tartani­­szokott búcsún 50—60,000 ember seregük ösz­­sze, de bájos fekvése végett más időben is szá­­mosan látogatja a kirándulásokért élő-haló bécsi nép. A díszes egyház meg-megtelik ájtatosko­­dókkal. A szerény sekrestye még szerényebb egyik fakó képe görbe betűkkel nyomott hosszú krónikás lap, melyben a templom Gi­zella magyar királyné általi alapíttatásának tör­ténete van előadva. Sz. István özvegye 1041. tá­ján időzött itt betegeskedő állapotban. Jámbor férfiak tanácsára a csodatevő hírben álló Mária kút vizéhez menvén, annak mélyén egy Mária­­képet pillantott meg, s miután annak vizéből ivott, kivétete a képet, s kápolnát építtetett fö­léje. Az író szerint a gyászoló királyné amaz ital víztől teljesen meggyógyult. — A ref. gymnasiumhoz igen közel, a reál­tanodához sem meszsze eső lakásomba két há­rom tanulót óhajtok teljes ellátásra fogadni; a legörömestebb fogadnék 10—14 éveseket. Ké­nyelmes, tiszta lakást, egészséges, jó kosztot és igazán családias gondviselést és felügyeletet ajánlok a reám bizandóknak. Figyelembe aján­lom azon körülményt is, hogy zongora van a háznál, s a zongorázni tanulók használhatják. Lakásom : lövészutcza 6-ik sz. D­i­e­n­e­s Lajos. " Az öt pacsirta utcza muzeum mögötti ré­szének és a muzeum utczának csatornávali ellá­tása és kiköveztetése a m. kir. helytartó tanács által már engedélyezve lévén, hogy az emlitett utczák még az országgyűlés megnyitása előtt használható állapotba tétethessenek, ezen mun­kákhoz azonnal hozzá fognak. Nemzeti színház. Oct. 1-re van kitűzve: „AZ IDEGESEK.“ Vígjáték 3 felvonásban. — Távirati tudósítás a bécsi börzéről sept. 30-ről. 5°/t-metalliques......................... 66. 75. Nemzeti kölcsön......................... 70. 80. Bankrészvény......................... 777.­­ Hitelintézet............................... 173 90. Londoni váltók..............................108. 9. Ezüst...........................................107. 2. Arany...................................... 5. 13. Angolország. A „Times“ most — mirabile dictu ! — a béke olajágával röpköd ide­s­tova Anglia és Amerika közt, s épületes homiliákat tart az őszinte, szi­ves barátság mellett, csak mintha gyökeresen megfeledkezett volna az utolsó négy év alatt történtekről. S e változott hangulat nemcsak ve­zércikkein ömlik el, hanem az Amerikából ér­kező tudósításokon is észrevehető. Levelezői most egészen más nótát dorombolnak, mint mi­kor Mackay urat csak azért küldötte „O­u­r Special­­Korrespondent“ rangjával és fi­zetésé­vel (pedig a „Times“ hatalmasan fizet) az éjszaki államokba, hogy mindent feketének lás­son, hogy Lincoln elnököt úgy ismertesse meg a világgal, mint ügyetlen, fonák illinoisi favágót, kinek voltakép csak két ballába van, s kinek egész szónoki tehetsége egy-két durva és eset­len éleztt adomából állott, hogy a szövetség tábornokait mint megannyi tokfilkót tüntesse fel, kiket akármely rokkant confederált do­bos csúffá képes tenni , s az éjszaki ka­tonákat mint megannyi nyúlszivü korcso­kat , kiket a birkanyáj által támasztott por­­felleg is megszalasztani képes; s hogy John­son urat, a mint a köztársaság alelnökét, mart. 4 kén úgy mutassa be a világnak, mint részeges barmot, Amerikát pedig, mint oly gyülevész ele­mek tanyáját, melyekből, tekintve a nép politikai, vallási, erkölcsi és társalmi sülyedettségét és a democratia természetes életrevalótlanságát , csakis oly söpredék szálhat a közélet felszí­nére, melynek csak ily Lincoln­ és Johnson féle politikai nullitások lehetnek képviselői. Ám, az idők nagyot változtak. A „Times“ régi levelezései igazság dolgá­ban tökéletesen egy szinvonalon állottak jö­vendöléseivel , melyek közül köztudatul még csak egyetlenegy sem teljesült, s most a citylap annál buzgóbban igyekszik jóvá tenni, mit négy évig nagyon is gonoszul tett, s békét és barátsá­got papol ott, hol eddig oly sürögve hintegette ki a viszály magvait. Levelezői, majd Philadelphiá­ból, majd New­ Yorkból, majd Washingtonból mind e leyális szellemben írnak, s most már a confederált hatóságoknak a szövetségi hadi­fog­lyok iránt követett ocsmány és kebellázító eljá­rása is lassanként a „Times“ hasábjain jut nap­világra. Ily szerencsés hangulatban van most a „Ti­mes“ az Egyesült Államok iránt, s szívének csak egy meleg óhajtása van, t. i. hogy Johnson elnök a mexikói császárságot ismerje el. Ezt a „Times“ nemcsak óhajtja, de reménye is, sőt a dolog természeténél fogva, s támaszkodva azon körülményre, hogy a mexikói ügyekbe való be­avatkozásnak csak egy párthíve van a washing­toni cabinetben, t. i. Harlan úr, a belügyi titkár, nem is hiszi, hogy az elnök máskép cseleked­hetnék. Amerikában még mind­eddig nem sok hajlam mutatkozott a „Times“ tanácsait követni, s csak csodálni lehet, hogy oly vezérlap, mint a „Times“, mely a helyes értesülésnek oly gazdag eszközei­vel bír, még nem tanulta meg Amerika történel­méből azt, hogy a köztársaság végzeteire egyes kormánynak, elnöknek, vagy minisztereknek egyénileg végtelenül csekély befolyása van, s hogy noha a kormány passiv ellentállása vagy inertiája gátat vethet egy ideig az árnak, és las­síthatja a fejleményeket, a közvélemény, a nem­zeti meggyőződés utóbb is utat tör magának, s diadalmasan ront előre. A Monroe-ban nem olyas­mi, a­mit egy angol lap, vagy Nagy-Brittannia összes hatalma kiverhetne az amerikaiak fejéből. A washingtoni cabinetben nem is arról volt szó, elismertessék-e Miksa császár az Egyesült Álla­mok által vagy ne; hanem arról, támogattassék-e Juarez ezentúl is, mire Seward úr válasza az volt, hogy Juarezt alattomosan támogatni az Egye­sült Államok méltóságához nem illik, nyíltan tá­mogatni pedig nem ildomos. Maga az elnök a csiklandós kérdést a jövő congressusnak tartotta fenn, de a mexikói császárság elismeréséről, míg az idegen zsoldosok onnan el nem távolittatnak, s az új birodalom be nem bizonyítja, hogy saját emberségéből is el tud élni, még eddig szó sem volt, s az amerikai nép egyhangú véleményével szemközt nem is lehetett. Olaszország. A September 22 -i turini ünnep csendesen, a volt főváros lakosságának komolyságához illőleg folyt le, de este zavargások jöttek közbe, me­lyek, fájdalom, emberélet-áldozattal végződtek. Több naplopó, gyanús külsejű egyének által vezettetve, csoportokra oszolva futkosák be az utczákat, harsányan éltetve Garibaldit; közben kövekkel hajigálták s vasbotokkal dön­gették a raktárak ajtait s a házak kapuit. Ezen csoportok egyike a kastélytéren állott meg, s a rendzavarók orditozásai csakhamar a kiváncsiak egész csoportját vonta oda. A főszereplők fel­kiáltása volt: „éljen Minghetti,“és„le Minghettivel.“ A folyvást növekedő tömeg innét a San Carlo térre vonult, s azután a Ghettoba, d'Angennes ut­­czában. Behatolva az udvarba, e kiáltás volt minden oldalról hallható : „a zászlókat akarjuk;“ egy higgadt polgár a rakonczát­­lanokat visszatartani akarva, erőszakos és köny­­nyen szomorú véget érhető lépésektől, egy tőr­­döfés által leszúratott, a szúrás szivén találta a szerencsétlen áldozatot,s rögtön meghalt; ezenkívül egy nő, s egy ifjú izrael­ia sérülést szenvedtek. Innét a csapat ismét a San Carlo térre vonult, hol a néphez haragos beszédek tartottak, majd a questura elé nyomultak a zavargók, folyton és zajosan éltetve Garibaldit. A nemzetőrség egy csapatja megsokalva a tréfát, beavatkozott, s né­hány fiatal embert 12—18 éves korban elfogott, többnyire mindnyája rongyos öltönyű volt. A Solferino téren egy másik,­­ mintegy 150 emberből álló csapat foglalt állást, s a Garibaldi hymnusz éneklésével mulattatá hallgatóit. A ren­detlenkedés, s a népnek ingerült hullámzása egész reggeli fél kettőig tartott. Másnap a Campo Santon az éjjel legyilkoltnak gyásztisztelete tar­tatott meg. 23-kan egy csapat naplopó az előtte való nap rendetlenségét ismételni akarva, a fegyvertérre vonult, de a felvonult nemzetőrség a csavargók közül vagy tizet hűvösre szállítva, a többit jókor észre tér­te. Az „Apenino“ e rendzavarókról azt jegyzi meg, hogy azok nem voltak turiniak, s hogy a turini komoly demonstrátiót ők más tilos czélok­­ra vállalkoztak kizsákmányolni. Az „Opinione" ugyan e meggyőződést jelenti ki. Szerinte az ordítozó suhanczok megfékezé­sére elég volt egy csapat katonaság, melynek láttára nagy sietséggel takarodtak el. Hallani lehetett Ülök e kiáltást is: „le Chiapusto questorral, s minthogy Chiapusto már rég óta nem turini lakos, ez is azt bizonyítja, hogy más vidékekről csábítottak ide felbérelt eszkö­zöket oly czélokra, mikre a törvényeket tisztelő turiniak közt vállalkozókat híjába kerestek volna. — Andre­a bibornoknak a bibornokok­ és püs­pökökhöz intézett, s általunk már említett iratát a „Temps“ teljesen közli. Ez érdekes önigazolá­si irat teljes tartalma a következő. Rövid beve­zetés után így szól: Mindenekelőtt azon külön­­ségek természetét kell pontosan meghatároz­nom, melyek nem köztem és asz. atya, hanem ő szentsége állam­titkársága között lé­teznek. Még akkor is megtartottam a mérséklet határait, midőn fontos okoknál fogva az in­­dex-congregatio elnöke voltam, jól tudván, hogy a pápa­fejedelem jóhiszeműségét a jezsuiták kerítették hatalmukba. Nyíltan elismerem, hogy a közvélemény nem csalódott, midőn azt tar­totta, miszerint egyetértettem azon eszmékkel, melyek a vallást a szabadsággal egybekötni tö­rekszenek, s összeegyeztetni akarják az egyház fejének függetlenségét és jogait a nemzet vágyai­val s kedves kath. Olaszországunk kifejlődésé­vel. De soha sem volt alkalmam e gyöngéd és nehéz kérdések feletti nézeteimet közvetlenül nyilvánítani. Aztán nem is illenék elhamarkodott véleményt mondani egy oly ügyben, melyben, mint püspök és a sz. collegium tagja, tanácsadó­nak sőt bírónak is vagyok hivatva. Az olasz politikára vonatkozó nézeteimet min­denkor nyíltan megvallottam és megvallom. Vé­leményem az, hogy ne tartsunk Ausztriával. Én most is ott állok, hol IX. Pius 1848 ban ál­lott , midőn felszólította a nagylelkű német nemzetet, hogy térjen vissza hazájába. Egykor az olasz confoederatiót óhajtottam, s leghíresebb és legkitűnőbb földjeimmel oly terveket készí­tettem, melyek alkotmányos utakon talán meg­menthették volna a bourbonok, családját s a pápa fejedelemségét. Mint bíbornok védeni óhaj­tottam a szent­szék érdekeit; mint nápolyi, új aerát akartam nyitni a bourbonok dynastiája előtt. Jutalmam az volt, hogy IX. Pius ábr­á­n­­d­o­z­ó­n­a­k , Ferdinánd, király pedig ellen­ségének nevezett. Jelenleg a tények egész tö­megével állunk szemben , melyre nem lehet megvetéssel tekintenünk. Az olasz királyságot majd minden hatalom elismerte: a régi illusiók hajótörésében a semptemberi egyezményt ajánl­ják mentődeszkául. Victor Emánuel király , vallásos érzelmeiről téve bizonyságot, alkudo­zásokba bocsátkozik Rómával. Mily enged­ményeket tegyen tehát a szentszék az idő köve­telményeinek ? Mily alapon egyezkedhetik ki az olasz királysággal ? Ez azon pont, mely felöl még nem nyilatkozhatom. Talán első még az az idő, midőn e pont felöl is nyilváníthatom nézeteimet; de hogy a kellő pillanat már megérkezett volna, nem hiszem. A múlt tél alatt egy fiatal herczeget, Victor Emánuel király fiát, látogattam meg, s ebből barátaim valamint ellenségeim is azt kö­vetkeztették, hogy a napi kérdések felől már nyi­latkoztam. Ebben csalódtak; látogatásom pusz­tán az Hiedelem ténye volt, s ha a közbeszéd Humbert herczeggel politikai-vallási dolgokat hozott összeköttetésbe, ez által önkénytelenül is a három hónappal később Róma és Victor Emánuel között létrejött alkudozások előhírnö­kévé lön. De elhagyom a politika magaslatait, hogy ar­ról beszéljek, mit közönségesen „Andrea bí­bornok affaire“-­ének neveznek. E kérdés, fájda­lom­­ az orvosokhoz tartozik. A legjelesebb or­vosok kijelentették, hogy a nápolybani tartóz­kodás reám nézve szükséges. Ismeretesek azon üldöztetések, melyeknek kitéve vagyok, h ügyem mégis maga magát védi. Remény­em, hogy a sz. atya végett fog valahára vetni az ellenem szőtt ármánykodásoknak, melyek nem volnának le­hetségesek, ha Consalvi vagy Pacco vezetné az ügyeket. Nápoly, sept. 22-kén. (I. T.) Andrea bibornok: Távirati jelentések. — Florencz, sept. 28. Rómából , f. hó 26-ról jelentik . A pápa által megtartott con­­sistoriumban e szentsége különböző vallási sec­tákról szólt általában, s különösen a szabad­kő­­művességről. Kárhoztatta azon uralkodókat, kik ily sectákat megtűrnek. A consistorium után ő szentsége több püspö­köt fogadott el, ezek közt a westminsterit is, mely alkalommal így nyilatkozott: „Még sok megtámadtatást leszünk kénytelenek elszenvedni, de végre Isten ujja helyreállítandja a békét.“ — Hamburg, sept. 28. A „Hamburger Zig“ Kieiből jelenti: A hivatalnoki személyzettől kö­vetelt esküt illetőleg, a f. h. 15-ke előtt állandóan kinevezett holsteini tisztviselők közül csak ke­vesen adandják be a kivánt reverbalist; mint hallani, a glückstadt­i főtörvényszék azt in pleno fogja megtagadni. — Frankfurt, sept. 29. A nemzeti egylet bizottmánya ma elhatározta, hogy october 29 re egyleti közgyűlést hirdet Frankfurtba. — Berlin, sept. 29. A „Nordd. alig. Ztg“ védi Pfordtent azon hírek ellenében, hogy külhatalmakkal rokonszenvezne, s a külföld beavatkozását akarná előidézni. Daczára annak — írja — hogy Pfordten Porosz­­ország ellen küzd, nincs okunk gyanusítni a ne­vezett miniszterelnök német érzelmeit.— Ugyane lap jelenti a „Patrie“ ellenében, hogy a nyugati hatalmak körjegyzéke nem volt befolyással a porosz kormányra. — New-York, sept. 20. Seward hivatalosan értesíti az Egyesült Államok londoni követét, hogy az unió kormánya nem felelős a déliek kölcs­ö­­néért, s követelni fogja, hogy az angol ítélőszék a csapatot adassa vissza. Esti posta, Pest, sept. 30. Berlini tudósítások szerint a porosz külügy kör­nyezetében az a hir, hogy a porosz követ Párisban nem igen kedves hangulatot talál a porosz annexi­­onális politikára nézve. Hir szerint Bismarck gróf a nyugati hatalmak körjegyzékeire válaszul ha­sonló körjegyzéket készített, s ennek szövegét a bécsi kormánynyal is közölte oly felszólítással, hogy hasonló tartalmú kör­jegyzékkel csatlakoz­zék Poroszországhoz. A bécsi kormány, hallo­más szerint, nem állott rá az ajánlatra. A porosz körjegyzőkben Poroszország diplomatiai ügynö­kei oda utasíttatnak, tüntessék fel a gasteini egyezményt úgy, mint a herczegségek végleges rendezésének alapját. Egyike ez ama kötések sorának, melyeket Dánia 1852 óta soha sem tar­tott meg, míg végre a bécsi békekötésre sen kényszerít. A herczegségek kérdését Európa conservativ rendjének szellemében kell megol­dani, de a kérdés belső természeténél fogva né­­­met kérdés, s nem tűri a nem német államok beavatkozását. Schleswig - Holstein területéből semmi sem fog átengedtetni, valamint az sem engedhető meg, hogy Németország hatalom terü­lete bárhol is meggyöngíttessék. Az Ausztria és Poroszország közötti végmegállapodás, jóváha­gyásul a szövetségi gyűlés elébe fog terjesztetni. Felelős szerkesztő : B. Kemény Zsigmorr

Next