Pesti Napló, 1866. május (17. évfolyam, 4809-4833. szám)

1866-05-04 / 4812. szám

bi aránylag magas árakon az utolsó eladó szemig eladatott. 14 megyében termesztik már az idén az álta­la a Jerseyből behozott, s itt Magyarországon termett gabnákat és gyökereket. Én magam már a idén nagyobb előjegyzéseket vagyok képes «'­fogadni a fent kitett árakon, mert ha csak tűr­­h­ető termésünk lesz, 200 mérő búzát és 600 mérő titár zabot reménynek eladhatni. Zárszóul ismétlem, hogy szabad alkotmányos állapot, rendezett pénzügy, jó és olcsó közleke­dési eszközök, helyes arányokban kezelt gazda­ság mellett Magyarország felvirágoztatására múl­hatlan szükséges régi vető­mag­vainkat uj és job­ban termő bő fajokkal felcserélni. THALY ZSIGMOND: Vidéki tudósítások. Derecske, (Biharmegye) apr. 14 Városunknak a nép által szabadon választott 40 tagból álló képviselő testülete, mélyen áthatva Deák Ferencz nagy hazánkfia bokros érdemei s nemzetünk jelen átalakulási korszakában e hon jogos érdekei s alkotmányos önállása mellett a képviselők házában tanusított magatartása s tiszteletre gerjesztő működése által; s egyszer­smind komolyan meggondolva azt, hogy a jelen körülmények között megyék s köztörvény ható­ságok nem létezvén alkotmányos alakban, ezek nem nyilatkozhatnak a törvényhozás képviselő testülete avagy annak egyes kitűnőbb tényezői irányában; s e szerint a megyék, mint politikai élet nélküli testületek helyett annak egyes részei hivatják teljesíteni a nyilatkozás kötelességét, s az egyes tagoknak kell némi életjelt mutatniok a kormány által politikai tetsz­halálra kárhoztatott test helyett: mai napon egyhangúlag elhatározta nagy hazánkfia Deák Ferenczhez, e város ös­­­szes lakossága nevében — mint a­melyet képvi­sel — bizalmi s hálanyilatkozatot intézni, melynek valamint szerkesztésével, úgy illető kézhez juttatásával, engem, mint e testület egyik tagját bízott meg; e megbízatásomhoz képest az itt mellékelt bizalmi s hálanyilatko­zatot formuláztam, s ugyanazt egy hasonpél­­dányban a nagy hazafi részére leendő kézbesí­tés végett Tisza Kálmán úrhoz Pestre fel­­küldtem. Bizalmas tisztelettel felkérem tekintetes szer­kesztő urat, méltóztassék e nyilatkozatot jelen soraimmal együtt becses lapjába felvenni s köz­rebocsátani. Annál inkább kérem pedig azt, mi­­vel a hírlapi közzététel is e város képviselőinek közóhaja. Komáromy Károly, h. ügyvéd, mint városi képviselő. Nigos úr! Mélyen tisztelt hazafi! Szavaink nem méltók a gondolathoz, gondolataink nem méltók az érzelmi fen­séghez, melyre lelkünk ez ünnepélyes perczben emelkedett, midőn Nagyságod, mint e haza bölcse és első polgára iránti mély tiszteletünk, törhetlen bizalmunk, ragaszkodásunk és kegyeletes hálánk szent érzetének gyarló szavakban kifeje­zést adni megkíséreljük. Oh, mert érez­zük szellemi erőnk parányiságát ily vál­lalathoz ; s ok mert jól tudjuk, miként ily magasztos érzés kifejezéséhez — a költő szavaival élve — szótárunk nem ad­hat nyelvet. De bátorít minket azon édes és biztos hit, miszerint igénytelen nyilatkozatunk, melybe honfi sziveink legtisztább érzel­mei tükrözik magukat, kedves leend nagy­ságod előtt, s a mesteri kéz hiányát pó­tolni fogja e nyilatkozatban az azt tolmá­csoló kegyelet. Fogadja azért nagyságod legőszintébb tiszteletünk és hazafias hálánk kifejezését, melyet e város összes lakossága nevében, mint szabadon választott népképviselők teljesíteni szerencsések vagyunk. S en­gedje meg Nagyságod, hogy mi is osztoz­hassunk ama legnagyobb — mert legön­­kénytesebb — hódolatban, melylyel e haza igaz és hű polgárai adóznak Nagy­ságod halhatatlan erényei és érdemeinek; s hogy mi is egy szerény nefelejtset tűz­hessünk az örökzöld koszorúba, melyet a nemzeti köztisztelet és hála kezei fontak Nagyságod halántékaira. A gondviselés — a halhatlan Köl­csey szavai szerint — minden kor­nak kioszt­ja saját nagy fér­fiait. Ily férfiút jelölt ki nemzetünknek a gond­viselés Nagyságodban, ki magát e külde­tésében már a múltban is megdicsőítette; hazánk jelen átalakulási korszakában pe­dig még inkább hivatva van az ország közjogi sérelmeit orvosolni, s távol úgy minden személyes dicsvágy- és kegyva­dászattól, mint az agitatio szenvedelmei­től, országos képviselői magas állásában, a jog és ész fegyverével küzdve a nehéz körülmények s a hatalom túlsúlya ellen, befejezni az elkezdett nagy munkát, tel­­jesítni a nehéz, de szép és magasztos fel­adatot , érvényesítni a felülről csak elvi­leg elismert jogfolytonosságot, visszavivni csonkítlanul alkotmányunkat, s ez által k­i­­hozni e nemzetet a szolgálatnak házából. Lelkünkből üdvözöljük Nagyságodat az elévülhetlen jog és szellemi hódítás te­rén. Üdvözöljük, mint oly férfiút, ki a legtisztább jognézetek és állampolitika magaslatán áll, a kinek szellemi nagysá­ga, lelkének erkölcsi ereje, a múltak ta­núsítása szerint, e ha­za veszélyeivel foly­vást növekedett. A nagy Wesselényi mondá: „mely béke a szabadság romjain épült, az halál.“ Ama közelebbi két rendbeli felirat, a mely által Nagy­ságod maga számára e nemzet közelis­merését s osztatlan bizalmát, a nemzet részére pedig a szabadelvű Európa s pol­­gárosult világ becsülését s rokonszenvét biztosítá, — hűn tartalmazza e magas eszmét s az ebben rejlő igazságot. Igen, mert Nagyságod védi a fennálló törvények uralmát, s nem akar, nem óhajt semmi eredményt alkotmányos sza­badságunk árán, ellenben minden sikerét e nehéz küzdelmekre hivatott jelen tör­vényhozásnak, jogilag létező törvényeink s őseinktől öröklött alkotmányunk sér­tetlen visszaállítása és fenntartásához köti. És mi, ama feliratokban kifejtett leg­tisztább közjogi elvek s elutasíthatlan jognézetek által a nemzeti valódi közvé­leményt látván képviselve s híven kife­jezve: teljes mérvben s minden fenntar­tás nélkül osztjuk és politikai meggyőző­désünk hü kinyomatának valljuk azok­nak egész tartalmát. S épen azért helye­seljük, sőt követni fogjuk Nagyságod­nak, valamint az egész képviselőháznak magatartását, követni fogjuk még akkor is, ha — mitől Isten óvjon — az állam­béke művének meghiúsultával újabb küz­delmek és szenvedések várnának e ha­zára és nemzetre, s ha ama keserű pa­naszra kellene is fakadnia nemzetünknek Petőfy­vel: „Remény, remény! mért vagy te szép virág ? Téged nekünk az ég miért is ád ? Azért-e csak, Hogy hervadandó kelyhed légyen, Hová csalódás éjjelében Szemünk harmatjai halljanak ? !“ Az ég áldja meg Nagyságodat, mélyen tisztelt hazafi , polgári érdemei s hal­hatlan erényeihez mért hosszas boldog élettel. S adja a mindenható Isten, hogy miként Washington, élje túl Nagy­ságod e sokat hányatott haza szenvedé­seit, s élvezhesse sokáig bevégzett nagy műve gyümölcsét, hazánk alkotmá­nyos szabadságát! Fogadja Nagyságod soha meg nem változó mély tiszteletünk ismételt kifeje­zését, melylyel maradunk Derecskén (Biharmegyében) 1866. apr. 14. — Nagyságodnak köteles és alázatos szob­ái: Derecske város összes képviselői. (Hon.) TÁRCZA. Nyilt szózat Attila, Attila fiai és utódai történelmének magyar fordítása ügyében. Nagy-Körös, 1866. ápr. végén. Nehány nappal ezelőtt egy igen kedves és tisztelt barátom és irótársam látogatott meg. — Pestről jött, hol az irodalmi ember néha olyan tapasztalásokat is tehet, melyek reánk, vidéki­ekre nézve, csodával határosak. íme, egy rám nézve meglepő, de levő leleplezése: úgy értesült a könyvárusoktól, hogy Attila, s fiai és­ utódai történelmének nincs kelete. Megfoghatlan! Igaz, hogy a lapok nem mindig nyújtanak az olvasónak kellő tájékozást a megjelent munkák­ról, s többnyire elégnek tartják, ha a legbecse­sebbet épen úgy, mint a legsilányabbat, egysze­rűen megemlítik. — S valóban, nem emlékszem, hogy e munkára nézve kivétel történt volna. De mégis nem meglepő volna-e, ha akár Thierrynek, akár Szabó Károlynak ilyen ajánlgatására volna szükség ? Ez az, mit nem akarok hinni, s ké­szebb vagyok nyomott és zilált anyagi viszonya­inkban keresni mentséget. De hát a nyomott és zilált anyagi viszonyok elegendőkbe az irodalom iránti részvétlenség igazolására ? S mi, miután alig kezdtük meg ta­nulni, hogy az ember nemcsak kényén él él, már el is feledtük volna azt ? Kellemetlen circulus vitious még felemlíteni is. — De nem tartozom azok közé, kik jobbnak tartják az ilyen tényeknek elhallgatás­át. Sőt úgy vagyok meg­yőtődve : jobb ezeket felem­legetni, és nem áltatni a közönséget. Itt mulasz­tás forog szóban — olyasmi, mit minden ember sietene jóvá tenni. De minő mulasztás ? — Legyen szabad azt e tisztelt lapok olvasóinak pár szóval bemutatnom. Magyarország történetét az utolsó tizedben két kitűnő tudósunk írta meg: Szalay és Hor­váth, s munkáját mindkettő a magyaro­s bejöve­telénél kezdte. Nem szólnak semmit ha­zánk ko­rábbi sorsáról, nem rokon­ainkról, a hunokról, avarokról, kik előttünk bírták e földet. Koránt­sem kicsinylésből, hanem mivel nem illett be előre készített tervekbe. Kétségtelenül, jogukban állott — de helyesen is tették ezt. Tanulmányai­kat nem forgácsolták el annyira, s kitűzött czél­­juknak megfelelőleg, jobban közpo­ntosíthatók. A véletlen úgy hozta magával, hogy midőn ők becses műveikre tették az előkészületeket, Eu­rópának egy első rangú tudósa a magyar ős­tör­ténelmet, a hun faj két első beköltözését vegye­­ tollára. A tudós Thierry Amadéé volt, s a mun­ka : Histoire d’ Attila és Histoire des fils et des successeurs d’ Attila, mely előbb a Revue des deux Mondesban, s 1856-ban két kötetben önál­­lólag megjelent. E munka, bár franczia nyelven írva, Thierryt a magyar irodalom tagjává és magyar történet­íróvá tette. Büszkék lehetünk erre, mert Thier­ry Európa első rangú írói közé tartozik, mert munkája épen oly igéző szépségű, mint alapos munka. Attilának, s fiainak és utódainak törté­nelme, a história bonyolultabb kérdései közé tar­tozik. Az Isten ostora nevének rettenetessége halálával nem múlt el, valamint élete is világtör­ténelmi fontosságú volt. De birodalma is fennál­lott a hősnek halála után is, valamint hun hor­dáknak Európába nyomulása mindig világrendítő esemény volt. Nincs történetíró, ki e nevezetes tényt kétségbe vonta volna, s annak körülmé­nyeit sokan is igyekeztek felderíteni. De mint Thierry, senki sem tett oly beható tanulmányo­kat, senki sem bírálta az eseményeket oly elfo­gulatlanul, senki sem ítélt oly menten előítéle­tektől, és senki sem irt azok közül oly műbecs­­csel bíró munkát. Prolegoment képez ez a ma­gyar történethez, nélkülözhetlent mindenki szá­mára, ki ezt ismerni akarja, s ki Szalay vagy Horváth munkáit bírja. E dologról felesleges sokat beszélni.­­ A mű megjelenésekor a tudós világ Magyarország ha­tárain innen és túl el volt ragadtatva. Maga Atti­la rögtön megjelent magyar fordításban, a folyó­iratok a mondákból mutatványokat közöltek, a lapok sokat foglalkoztak a dologgal, s az Aka­démia Thierryt tagjává választotta. De mosta­­nig egészen, e tíz teljes év lefolyása előtt, még nem lett átültetve.­­ Az alatt a franczia pél­dány három kiadást ért, jeléül, hogy a magya­rok őstörténelme a művelt Európát jobban érdekli, mint Magyarországot. — A két utóbbi kiadáshoz magyar tudósok nevezetes adalékkal járultak — főként Szabó Károly, maga is kitű­nő búvára a magyar ős­történelemnek; tény, melyet maga a franczia szerző is megkülönböz­tetve említ meg a második kiadás előszavában. Thierry munkája magyar fordításának kiváló becset épen azon körülmény ad, hogy ezt Szabó Károly tollából veszszük. Kétségtelenül főként 8 volt erre hivatva a magyar írók közül. Midőn a franczia példány második kiadása rendeztetett sajtó alá, szerzővel Szabó néhány évre terjedő jegyzeteket közölt, melyeket az új magyar mú­zeum szerkesztője, Toldy Ferencz, méltóknak tartott becses folyóiratában kiadni, s melyeket Thierry fel is használt. Mert, mint tudva van, Szabó Károly első rangú helyet vívott ki magá­nak azon íróink sorában, kik a magyar őstörté­­nelemmel foglalkoznak, s főként critical eljárá­sának alaposságával alapitá meg nevét. Az ő fordítása tehát, mint szaktudósé is, teljes figyel­met érdemlő mű. De e fordításnak nemcsak criticai becse van: valódi műbecsével is bir az. Nemcsak cor­rect , hanem az eredetinek minden báját is visz­­szaadja. Könnyű, folyékony, világos, erőteljes, és a­­franczia styl minden sajátságait visszaadó, a magyaros zamatnak teljes megtartásával. Bi­zonynyal Thierry épen igy, s talán épen e sza­vakkal is irta volna munkáját magyar nyelven. Ez a legnagyobb dicséret, mit egy fordításról, még ha műfordítás is, mondhatni, s ezt Szabó munkája megérdemli. Még csak egy pár szót. Thierry munkája most már teljesen át van ültetve Szabó által, és három részletből áll: 1) Attila történelme. Pest, 1860. 2) Attila fiai és utódai történelme. Pest, 1865.3) Attila mondák. Pest, 1864. —­s mindhárom hol felvilágosító, hol helyreigazító jegyzetekkel kisér­ve. Fontossága kétségtelenül abban áll, hogy minden bizonyság, mit a történet Attiláról és fiai­ról szolgáltat, össze van benne állítva, de feldol­gozva egyszersmind oly kellemes olvas­mány alakjában, mely még nőinket is érdeklendi. Té­vedés volna azt hinni, hogy ez száraz őstörté­nelmi kutatás, korántsem. Jellemzés, alakítás, feldolgozás tekintetében az összes európai iro­dalom kitűnőbb termékei közé tartozik. Nem kár-e, s tán több: nem szégyen-e, ha ily munka olvasatlanul hever a könyvárusok polczain ? SZILÁGYI SÁNDOR. B. Kimutatása a korábbi sorsolások alkalmával kihúzott magyar földtehermentesítési kötelezvé­nyeknek, melyeket, noha már lejártak, kifizetés végett eddigelé be nem­ mutattak: Budai 5 ftos : 13 319 457 884 1962 2285 2408 94-6Q 3715 mnl­ lO0 ftos 461 468 469 606 725 848 1527 1547 1622 2069 2114 2228 2507 2548 2862 3174 3498 3779 3882 4205 4277 4394 4497 4794 4909 4973 5164 5267 5377 5758 6138 6215 6571 6740 6771 6791 6820 7179 7854 8068 8078 8153 8250 8452 8773 8985 9001 9476 9757 9838 9963 sz. 500 ftos : 2­82 275 346 456 478 529 671 1220 1278 1698 1701 1807 sz. 1OO0 ftos: 283 451 768 1457 1872 2295 2382 2864 3595 7533 8205 8245 8283 sz. 10.000 ftos : 493 sz. Kassai 50 ftos : 1 3 144 471 1553 1621 1640 1853 1938 2007 2394 2967 3103 3249 3686 3694 3930 4315 4436 4481 4581 4636 4710 at. 100 ftos . 27 808 836 886 1269 1496 1540 1560 1718 1810 2410 2476 2530 2633 3042 3256 3365 3563 4114 4149 4259 4300 4326 4363 4429 4562 4671 4681 4926 5255 5425 5622 6086 6354 6387 6719 6726 6727 6989 7213 7408 7551 7782 7784 7888 7955 8269 8704 8869 9059 9143 9215 9440 6972 9861 10151 10441 10718 10814 11337 11487 11694 11847 12032 12406 12572 12984 13025 13304 13373 13451 13676 13832 13837 13899 14080 14177 14375 14446 14785 14999 15059 15074 15146 15336 15342 15408 14536 15719 sz. 500 ftos . 926 1132 1363 1765 1863 2085 2430 sz. 1000 ftos: 19 151 155 1105 2361 2681 2839 3088 3109 3519 3598 3771 4327 4346 4425 számok: 10.000 ftos : 297 sz. Nagyváradi 50 ftos : 44 449 1424 1727 1787 1829 1896 1969 szám: 100 ftos : 51 366 523 691 1248 1457 1917 2099 2192 2248 3168 3383 3423 3503 3889 3917 4139 4161 4165 4404 4604 4792 5049 5171 5570 5737 5877 6026 6698 6700 7080 7134 7212 7319 7620 8072­ 8087 8147 szám: 500 ftos : 69 296 339 425 508 566 690 1292 1500 1540 sz. 1000 ftos : 80 270 1722 2509 2759 2876 3557 3708 3854 6606 6796 7213 7509 sz. 10.000 ftos : 758 sz. (Vége következik.) A „P. Napló“ társs­rgényei München, május 3. Hírszerint a ba­jor kormány a parlament egybehívási idejének megállapítása iránt elutasítólag fog válaszolni. Bajorország tudomást kí­ván szerezni a parlamentnek teendő elő­­terjesztmények felől, minthogy ezen par­lame­ntét nem tekinti alkotmányozó gyü­lekezetnek. Pár­is, május 3. A törvényhozó­ testü­let mai ülésében az évi katonai jutalék iránti viták folytában Rouber­t— élénk tetszés közt — azon nyilatkozatott tette, hogy a jelenlegi viszonyokban a kormány politikája eme három pontba foglalható egybe: békés politika, legális semleges­ség, és tökéletes cselekvési szabadság. Ha — úgymond szónok — Olaszország meg­támadja Ausztriát, a franczia kormány ismételve kinyilatkoztatá az olasz kor­mánynak, miszerint ez esetre a felelősség egyedül és teljesen rá fog hárulni. Berlin, május 3. A mai „Staatsan­zeiger“ írja. Az ápril 26-ki ausztriai sür­gönyre, — mely a herczegségek kérdé­sének végleges szabályozására vonatkozó javaslatokat tartalmazza, — még nem küldetett hivatalos válasz. A kérdés fon­tossága behatóbb megfontolást igényel. Poroszország ellenjavaslatának más téren kell mozognia, mint a­minőn az ausztriai javaslatok mozognak, mely utóbbiak a bécsi békekötést és a gasteini egyez­ményt ignorálják. Poroszország ragasz­kodik ezen szerződésekhez, és az ezek alapján szerzett jogokhoz. Hogy Ausztria a kérdésnek a szövetség általi, kilátásba helyezett eldöntését mikép akarja a szö­vetséggel összeegyeztetni, — ez nem lát­ható be. Poroszország nem lehet hajlandó arra, hogy Ausztriával közösen kivívott birtokot más, mint saját elhatározásától tegyen függővé. Különfélék. Pest, május 3. — Bécsi hir szerint 8 Felsége a császár és Királyné balaton­füredi útjára nézve változások jöttek közbe, s a Felséges Asszony ez évben nem látogat­and­ja meg a nevezett fürdőt. Beyer kormány­tanácsos, ki a rendezés vezetésével volt megbízva, e miatt Füredről már visszahiva­tott. Királyné 8 Felsége május hóban Schön­­brunnban fog időzni, s júniusban Rudolf főher­­czeg és Gizela föherczegnével együtt Ischlbe menend.­­» Biztos forrásból értesülünk, hogy a nagy­vára­d-k­olozsvár-brassói vasútvo­nalnak a közlekedési tervek közt első­sorban leendő kiépítése a legközelebbi alkalommal tartott miniszteri tanácsban egyhangúlag lett el­fogadva. * Szathmáry L.-né asszony hálás köszönetét nyilvánítja mindazoknak, kik közelebbi hosszú betegsége alatt a részvét jótékonyságaival enyhi­­ték szenvedő napjait s különösen Radnótsáy in­tendáns urnak, ki gyakori jótékonyságaival örök hálára kötelezte; a művészeteket melegen pár­toló Hajós Józsefné urhölgynek; pályatársa­nőinek, s köztök első sorban Jókainé és Felekiné asszonyoknak; s mindenek fölött dr. Farkas szín­házi orvos urnak, ki gondos segélye és tudo­mánya által már-már veszendő életét megmen­tette.­­ A Vörösmarty - ünnepélyre f. hó 6-kán Zeyk Károly alelnök vezetése alatt Fehér­várra menendő országos küldöttség a következő képviselő urakból fog állni : Salamon Lajos, Domhidy Fer­, Kende Kanut, Bethlen Farkas, Tury Gergely, Kubicza, Torma Károly, Justh J., Ibrányi L., Jekelfalussy L., Gajzágó L., Tury L., Oláh Miklós, Hosszú J., Glum A., Perczel Béla, Szabadffy Sándor, Stephanidesz H., Dettrích Zsig., Patay István, Bónis Samu, Csiky Sándor, Bujanovits Sándor, Vay Sándor, Domokos László, Ivánka Zsig., Királyi P., Simai Gerg., Ráth Pé­ter, Wlád Alajos, Lázár Dénes, Szolga Mihály, Boer János, Szemző Nándor, Kupricz János,­Ge­­cző János és Bánó József. V­áradon tegnap, a „P. L.“-hoz érkezett sürgöny szerint nagy tűz volt, melynek az ottani sörház és a hozzá tartozó épületek áldozatul es­tek. Ezen épületek az I. m. á. b. társulatnál vol­tak biztosítva. V A budai vasút néhány nap óta majdnem kizárólagosan kincstári szállításokra van igény­be véve. V Az osztrák gazdasági egyesület elnöksége közzé teszi, miszerint a f. hó 14 és 19-ikére ha­tározva volt közgyűlése nem fog most megtar­tatni. Hogy mikor fog tartatni ? — bizonytalan. Az elnökség annak idejében el nem mulasztja a közgyűlés idejét köztudomásra jutatni. V Ő Felsége L­ó­n­y­a­y Menyhértnek a ma­gyar tudós társaság másodelnökének megválasz­tását helyben hagyni méltóztatott.­­ A 12-es bizottmány, melynek feladata a még hiányzó öt bizottmány tag­névsorát javaslat­képen összeállítani, tegnap már megkezdte mű­ködését, s azt valószínűleg mihamarabb be is fe­jezi, hogy a ház szombaton ülést tartván, a vá­lasztásokat megtehesse, a 67-es bizottmány pe­dig ma fog gyűlést tartani az akadémia kis ter­mében. * A keresztutcza 28. számú ház első emele­tén (a ház Szelestey László írótár­­sunké, ki jelenleg Theresienstadtba van belleb­­bezve) egy igen csinos utczára néző szállást tu­dunk, három díszesen bútorzott szobából állót, konyhával stb. és két bejárással. Ara igen jutá­nyos. A jelentkezőknek szívesen adunk bővebb felvilágosítást. (F. L.) A fővárosi közönséget, sőt talán a vidéki nők nagy részét is érdekelni fogja, hogy a budai várostanács a zugligetbe vezető utakat jó karba hozza, s az utak szélein, nevezetesen az úgyne­vezett Laszlovszky melletti téren, fasorok ülteté­sét fogja eszközölni. A zugliget a fővárosnak legkellemesebb kiránduló helye, és így csak örül­ni lehet a czélszerű intézkedésnek. V Velenczében több utczai zavargás történt legközelebb, melyek alkalmával egy rendőrbiz­tos veszélyesen bántalmaztatok. V Mányik Ernesztinia k. a., kinek ven­dégszerepléséről a nemzeti színpadon, a múltkor említést tettünk, ma lép fel először, mint Mar­git, a „Faust“ czímű operában. Az eredmény­ről holnap. V Ma oly hideg és mogorva idő van, hogy önkénytelenül eszünkbe jut, miszerint a múlt évben épen május 3-án volt ama nevezetes fagy, melynek az oly szépen mutatkozott szőlőtermés és gyümölcs áldozatul esett. Vajha az idén ne járnánk úgy, mert a rendkívüli pénzhiány mel­lett egy kis jó termés legalább az éhségtől men­tene meg bennünket. — Felhívás. Mindazon igen t. irótár­­sainkat, kik az általunk szerkesztendő „Aurora naptár“ cz. hölgyek évkönyvébe dolgozatokat ígértek, vagy erre fel vannak szólítva, ezennel felkérjük, hogy műveiket e hó 10—15 ig bekül­deni szíveskedjenek. Pest, máj. 3. 1866. Áldor Imre, Zilahy Imre: Nemzeti színház. Május 4-ére van kitűzve: „AZ IDEGESEK.“ Vigjáték 3 felvonásban. — Távirati tudósítás a bécsi börzéről május 3 fől: 6% metaüiqaes......................... 52.25. Nemzeti kölcsön..............................55.75 Bankrészvény.................................610­­. Hitelintézet..............................191.— Londoni váltók.............................118.75 Ezüst.................................................118 — Arany....................................... 5­72 KÜ1FÖLD. Az apr. 26-kán kelt osztrák sürgönyök. I. Sürgöny gróf Károlyi Alajoshoz a le­fegyverzés kérdésében. Folyó hó 18-kán kelt sürgönyünkre a porosz kabinettől a másolatban ide mellékelt választ vettük. Siettem azt a császár ő felsége elébe ter­jeszteni, és utasítva vagyok a királyi kormány­nak exclád eszközlése által következő kijelen­tést tenni. Legkegyelmesebb urunknak, a császárnak őszinte megelégedésére szolgált, hogy mind a két hatalom egyidejű lefegyverzésének javaslata porosz részről elfogadtatott. Ő felsége nem várt kevesebbet Vilmos király ő felsége békülékeny indulataitól. A császár most teljesen kész elren­delni, hogy a csehországi őrhadak erősítésére oda rendelt hadak a birodalom belsejébe vissza­­huzassanak, miszerint még látszata is megszűn­jék a Poroszország elleni felállításnak. Most azonban oly helyzetbe jutottunk, mely­ben arra kell határoznunk magunkat, hogy más irányban erősítsük védelmi eszközeinket, és szükségesnek tartjuk magunkat biztosítani ar­ról, miszerint ez utóbbi körülmény nem fogja a kir. porosz kormányt tartóztatni attól, hogy ha­daink visszahúzására a cseh határszélekről a hadi készségbe helyezett porosz seregrészek le­szállításával válaszoljon. Az utolsó hírek Olaszországból ugyanis két­ségen kívül helyezik, hogy Victor Emánuel ki­rály hadserege Velencze területének megtáma­dására készíttetik elő. Ausztria tehát kénysze­rítve van olaszországi hadseregét a szabadságo­­sak berendelése által hadi­lábra állítani, és nem csak a Pó mellékén, hanem terjedelmes partvi­dékén is határainak kellő védelméről gondos­kodni, mi nem történhetik sikeresen jelentékeny seregmozgalmak nélkül a monarchia belsejében. Szükségesnek tartjuk ezt,tudatni a királyi kabinet­tel, nehogy ki legyünk téve ama balmagyaráza­toknak, melyek azon pillanatban, mikor a Cseh­országban elrendelt áthelyezéseket visszarendel­jük, a monarchia más részeiben folyamatban levő katonai készületek híre következtében támadhatnának. Exclád tehát meghatalmaztatik a kir. kormánynak kijelenteni, hogy e készületek csak egy, az olaszok elleni háború eshetőségére vonatkoznak, s hogy mi a kölcsönös lefegyver­zés javaslatának végrehajtását azonnal megkezd­jük, mihelyt biztosítva leszünk arról, hogy a kir. kormány azon intézkedéseknek, melyeket a déli szomszédaink részéről jöhető megtámadás visz­­szatorlására kell tennünk, nem fog befolyást engedni az Ausztria és Poroszországi rendes viszony megállapított helyreállítására. E pontra nézve exclád haladék nélkül értekezni fog a miniszterelnök úrral, kit a fentebb adott nyilat­kozatnak megfelelő válaszra fog felkérni. Ha egyébiránt a porosz királyi udvar a le­­fegyverkezési javaslat kivitelét azon feltevéshez is köti, hogy a német szövetségi államokban semmi további készületek nem történnek, erre meg kell jegyeznem, hogy ezen államokban tud­tunkra még sehol sem történtek valóságos készü­letek, s hogy az illető kormányok érzülete már előre teljes kezességet nyújt a békeállapot álta­lános fenntartására, mihelyt Ausztria és Porosz­­ország részéről a békés nyilatkozatok cseréjét tények kezdik követni. Végül nem hagyhatom eml­ktetlenül, mikép név szerint egészen Poroszország elhatározásától függ, a szövetségi béke fenntartásának épen oly határozott biztosítása által, mint a milyent f. hó 21 -én magunk adtunk, szövetségeseink köze­pette teljesen elhárítani minden aggodalmat, mely netalán önkénytelenül támadhatott Német­ország kormányaiban. Exclád meg van hatalmazva e sürgönyt Bis­­mark gróf úrral másolatban közölni. Fogadja stb. (Aláírva:) M e n s d o r f f. II. Sürgöny gróf Károlyi Alajoshoz a schles­­wig-holsteini kérdésben. Minél nagyobb fontosságot tulajdonit azon kölcsönös nyilatkozatoknak, melyek által a két német nagyhatalmasság közti összeütközés pil.

Next