Pesti Napló, 1866. május (17. évfolyam, 4809-4833. szám)
1866-05-16 / 4821. szám
fit 4821 Szerda, május 16. 1866. 17. évf folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám, 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Félévre . . 10 írt 50 kr. o. é. Évnegyedre : 5 frt 25 kr. o. é. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 uj kr. Bélyegdij külön 30 uj kr. Nyílt tér: 5 hasábos petitsor 25 uj kr. - '• • ■ ' V c •• Pest, máj. 13. A balaton-gőzhajózási társulat közelebbi közgyűlésén a lenni vagy nem lenni forgott kérdésben. Az elnöki jelentés szerint az 1865-ki üzlet év közönséges jó év volt, s a számadás 2450 ft 54 kr tiszta nyereményt mutat, — noha múlt évben azon, több mint 24.000 ftnyi mindenféle régi tartozásnak, melyet a mostani igazgatóság az előbbitől átvett, s évről évre törlesztgetett, legutolsó maradványa is (1575 ft) kifizettetett, s e mellett igazításokra is 1929 ft fordittatott. Letisztázva lévén tehát már minden adósság, s még tiszta nyereség is fennmaradván, és igy elérve lévén egy oly eredmény, melyet ezelőtt öt-hat évvel csak reményleni is merészség lett volna , most már némi osztalékot is adhatna a vállalat az oly soká hazafias kitartással áldozó részvényeseknek. Azonban miután a sfaludy-gőzös már busz Fost, május 15.1866. (Fk) Politikai czikk e pillanatban a felvonás közti zene szerepére van kárhoztatva , a szünetet ki kell tölteni, de érdeket ébreszteni aligha sikerül. A diplomata a működéséről már nincs mit írni, a hadsergekéről még nincs. Azon kérdés: lesz-e háború? már túlérett, és magától hull le a fáról; az pedig: mikor lesz és hol fog kezdődni? még nagyon magasan függ, nem lehet még megmarkolni. Csak annyi kétségtelen, hogy e bizonytalanság egypár napnál nem tarthat tovább. Egypár csekély teendőt kivéve, a készületek mindenünnen be vannak fejezve; az osztrák ordre de bataille nemcsak kész, hanem észak felé az egyes csapatrészek már el is foglalták az abban számukra megjelölt állomásokat, és Benedek táborszernagy e percben tartja az utolsó értekezleteket Bécsben, melyet e hét vége felé oda fog hagyni, hogy az éjszaki hadsereg feletti főparancsnokságot átvállalja. E tábornok hadvezéri tehetségét igen kitűnőnek tartják, ámbár annak teljes mértékébeni bebizonyítására még nem volt alkalma. De két nagybecsű előnynyel már most is bír az inspe éjszaki főparancsnok. — Egyik az, hogy a hadsereg rendkívüli bizalommal viseltetik irányában, és hadvezéreknél úgy, miként orvosoknál, a bizalom máris félsiker. — Másodszor pedig tudják, hogy Benedek határozottan utasítana vissza minden jogosulatlan beavatkozást, s midőn a felelősséget magára veszi, tántoríthatlanul fog ragaszkodni annak nélkülözhetlen előfeltételéhez is, t.i. hogy teljesen „szabad keze“ legyen, és hogy amiről felelnie kell, az úgy történjék, amint ő jónak hiszi. A déli csatatéren az intézkedések kiválóan védelmi jellemmel brnak, és arra mutatnak, hogy Ausztria minden erejének összpontosításával lehető legrövidebb idő múlva akar végezni Poroszországgal, aztán peedig az olaszok felé fordulni, és ezeket, ha időközben előnyomultak volna, mostani határaik közé visszaszorítani, ha pedig lehet, visszavenni tőlük egynémely annectált területet, mely nincs a zürichi békekötés értelmében Francziaország által biztosítva. E tárgyban szakértők nem lévén, egyszerűen feljegyezzük ezt, nem ítélhetvén arról, várjon jó és kivihető-e az imént említett terv. Katonai tekintélyek, kiknek nemcsak képességében, hanem elfogulatlanságában is bízni teljes okunk van, azt mondják, hogy a tett intézkedések teljesen kielégítők, és oly oly jók, amilyenek az adott viszonyok közt csak lehetnek. De amiről nagy csodálkozásunkra semmi szó nincs, az a harmadik esetleges harcztér, mert hogy a küzdelem az imént említett két térre szorítkoznék, az máris nagyon valószínűtlenné lett. Hol leendőne a harmadik harcztér? kérdi az olvasó. Úgy hiszszük, a monarchia délkeleti határszélén, Moldva és Oláhország felé. Ugyanis semmi kétséget sem szenved az, hogy a német és olasz kérdéssel nemsokára a keleti is fog társulni. Párisi tudósítások szerint az ottani konferentiában képviselt hatalmak többsége meghatalmazta a portát a Dunafejedelemségek megszállására. Mit mondott erre Oroszország, az nincs hozzátéve, de könnyű kitalálni, hogy az orosz kormány vagy az együttes megszállás jogát fogja igénybe venni, vagy pedig a porta részéről egyoldalú megszállásra azzal felelni, hogy a maga csapatait, melyek úgyis Pruth mellett állnak, szintén berukkoltatja Romániába. — Ilyesmi több ízben történt már, és mindannyiszor — habár nem közvetlenül, de aránylag rövid idő múlva — Oroszország és a porta közti összeütközésre vezetett, és oda vezetne most is annyival inkább, mivel több európai nagyhatalomnak érdekében áll a czár hadait ott lemn foglalkoztatni, és mivel Grortsakoff ug tán maga is kedvezőnek tartja Oroszország régi terveinek kivitelére azt a pillanatot, a midőn Ausztria teljes ereje másfelé van igénybe véve, midőn Francziaországnak készen kell állnia arra, hogy minden perczben akár a Rajna, akár a Pó mellett ő is szálljon az arénába, s midőn Anglia oly legyőzhetlen nyugalom-vágyat tanúsít, hogy még a reá nézve épen nem közömbös közép-európai háborúba sem akar avatkozni. Nem tudjuk elképzelni, hogy Ausztria veszteg nézhetné, ha Oroszország az alsó Duna táján foglalásokat tenne, vagy a porta amúgy is csekély hatalmát végképen megtörné. Sőt bátrak vagyunk oly véleménynyel lenni, hogy a monarchiára nézve Kelet semmivel sem kevésbé fontos, mint Németország, és hasonlíthatlanul fontosabb , mint Olaszország. Hónapok előtt, midőn a német villongások még csak felfedező félben voltak, megemlítők azon hírt, hogy a francia császár ez alkalmat fel fogja használni a lengyel ügyben szenvedett csorba kifenésére. Azóta Fama nem igen foglalkozott többé e tárgygyal. Nem csekély meglepetésünkre azonban most újból kezd szárnyalni azon hir, hogy Bismark gróf III. Napóleonnal a lengyel kérdésre nézve is közölt oly megoldási tervet, melyet a hatalmas imperator épen nem talált volna megvetendőnek, s mely szerint illő kárpótlásért mind Porosz, mind Oroszország lemondana a maga lengyel birtokáról, — Poroszország Németországban, Oroszország padig az Al-Duna mellett kártalanittatván. Ezzel egyszersmind megjelöltetnek azon szálak, mik által a romániai események az európai összhelyzettel, amint e pillanatban fejlődni látjuk, összefüggésben állanának. Furcsa, hogy ez összefüggés létezését némely bécsi körökben is megengedik, csakhogy ott azon variánssal adatik elő a dolog, miszerint Francziaország a bécsi kabinetnek proponálta volna a lengyel kérdés ilynemű megoldását, melynél fogva Galliczia helyett a dunai fejedelemségeket nyerné Ausztria, s ha aztán Velenczére nézve is lehetne egyezkedni, Ausztria, Franczia, Olasz- és talán még Törökország is, Porosz- és Oroszország ellenében szállana síkra. Ha az olvasó azt kérdené tőlünk : vájjon e versiók melyikét tartjuk mi valószínűnek, erre minden habozás nélkül ezt felelnők : azt hinészük, hogy a franczia császár valamint az olasz, úgy a lengyel kérdésre nézve is tisztán tudja, mit akar, de arra nézve, hogy kinek segélyével valósítsa a maga terveit, amíg csak lehet, mind a két utat törekszik nyitva tartani. Ha választania lehet, talán jobban szeretne Ausztriával szövetkezni, mint a sem Francziaországban, sem egyebütt nem igen kedvelt Bismark féle Poroszországgal. De ha Bécsben süket fülekre találnak az ő indítványai, ha ott sem az olasz, sem a lengyel kérdésre nézve nem fogadják el II. Napóleon czéljait , akkor ő nem ezen czéljait fogná feláldozni Ausztria barátsága kedvéért, hanem megfordítva. A nemzetiségi kérdés megoldásával megbízott választmány ma tartotta magasan ülését, melyet némely lapok hibás tudósítása szerint már tegnapi napon megtartottnak hitt az olvasó közönség. Tárgya ez ülésnek, az albizottmány megválasztása volt. Bár a nagy bizottmány több tagja már oda hagyta a fővárost, ez ülésben mégis 27 tag vett részt. Az elnök, Somsich Pál, megnyitván az ülést, mindenekelőtt az e hó 12-én tartott ülés jegyzőkönyvét hitelesítette meg, majd a hitelesített jegyzőkönyv tartalmához képest, felhívta a jelen volt tagokat, az előkészítő 11 tagú albizottmány tagjait titkos szavazás mellett megválasztani. A beadott szavazatok a teljes ülésben és azonnal összeolvastatván: Kubicza Pál és Markos István 25, b. Eötvös József 24, Nyáry Pál 23, Zsedényi Ede és Kerkápolyi Károly 22, Szentkirályi Mór és Armbruszt Péter 21, b. Podmaniczky Frigyes és Faur János 20, végre Branovacsky István 20 szavazattal lettek az albizottmányba megválasztva, egyszersmind elnöki kimondással oda utasítva, hogy megalakulván, a hozzájuk jutandó segédadatok felhasználása mellett igyekezzenek javaslatukat hova előbb a nagy bizottság eleibe terjeszteni, év óta van használatban, s annak állapota évi ötévre több-több elővigyázatot igényelt; a választmány már tavaly megvizsgáltatta a baját szakértők által, kik azt vélelmezték, hogy a gőzöst némely kijavítások után még egy évig aggály nélkül járatni lehet, de tovább nem lenne tanácsos lényeges igazítások nélkül. Az ily gyökeres igazításhoz szükségelt nagyobb pénzéremvel azonban a társulat nem bírván, de kölcsönszerzése nem sikerülvén, már múlt évben a hajónak eladatása czéloztatott, de vevő nem akadt. A választmány azonban úgy maga a vállalat, mint a közönség érdekében minden lehetőt megtenni kívánván a gőzös járat hatása végett, az idén újra felkérte a szakértőket, hogy a hajót ismét legnagyobb gonddal vizsgálják meg, annál is inkább, mert a társulatra azon szerencse is várt, királyné ő Felségét is Füredre szállíthatni, és tegyenek költségvetést, de csak a múlhatlan kijavításra szorítkozva. A szakértők a hajót még romlottabb állapotban találván, mint tavaly is, anak járhatását — ha csak előbb a hajótest, kazán és gép teljesen helyre nem hozatik, semmi esetre sem tartották tanácsosnak — az ajánlott gyökeres kijavításokat pedig — miáltal azonban a gőzös majdnem egy új hajószilárdságára tene szert, legalább 15 — 20 ezer forintra számították. Noha már a múlt évi jelentés szerint is nagyobbszerű javítások voltak várhatók, mégis a hiányoknak, s következőleg a veszélynek és költségnek ily váratlanul nagy mértéke megdöbbentő a választmányt, annál is inkább, mert a vállalat alig egy tizedrészével bír a szükségelt pénzerőnek , és így fájdalmasan le kellett mondani minden reményről, hogy a társaság a gőzöst kijavítni és járatni egyelőre képes legyen. Ez aggasztó helyzet közben arról értesült a választmány, hogy egy új vállalat van keletkezőben, mely a Balatonra új gőzöst állítni kíván, de a társasággal értekezni és egyezkedni óhajtana. Elégett tehát egy bizottmány kinevezése legczélszerűbb lenne. Végre a választmány általában kötelességének tartotta, az eddigi húsz évi tapasztaláson alapuló azon meggyőződését kijelenteni, a társukat jövőbeli terveiben leendő irányadás végett, miszerint egy gőzhajó a Balatonon fenntarthatja ugyan magát, ha kivált ha oly nehéz idők jönnek közbe, mint a minőt e társulat átélt, s ha csak a forgalom sokkal nagyobbá nem leend, mint eddig volt — osztalékot adni képes talán soha ; nem leend, mert a koronkénti kijavítások majdnem minden jövedelmét felemésztik. ’ E jelentés után a közgyűlés fájdalmát nyilvánitván, hogy a hajó jelenleg még csak a szokott járások folytatására sem alkalmas, szem előtt tartva azonban azon hazafi kötelességet, hogy a honunk e szép vidékén és bájos taván, kivált Füred tekintetéből a gőzhajóság minél előbb helyreállhasson : egy bizottmányt nevezett ki úgy a kellő pénzerőnek megszerzése, a gőzösnek helyrehozatasa, másrészről az érintett új vállalattali egyezkedés, vagy ha ez nem sikerülne, más vevő szerzése végett. Ezen bizottmány véleményes jelentése alapján rendkívüli közgyűlés fog öszszehivatni, hogy átalában a társulat jövője iránt véghatározat hozassák. | I a ! Észrevételek a magyar bányászat felett, I különös tekintettel a kőszénre és vasgyártásra. I. Olcsó és sok kőszén, olcsó és sok vas. E jelszó hangzik már régóta a nemzetgazdászati pályán előre haladottabb országokban. | Legyen szabad előbb az olcsó és sok , vas fontosságát vázolnom, hogy annál jobban kitűnjék azután az olcsó és sok kőszénnek nagy jelentősége. Elemezve a jelszóban foglalt kívánat kútfejét, keresztül látunk a mindennapi , szokás által borított fátyolon . Vassal kapálunk és kaszálunk, vassal szántunk, vetünk; vetünk ? Igen, mert gépekkel is vetünk már, ezeknek lényeges részei pedig vasból alkotvák; vassal aratunk ; nyers terményeinknek akár házias, akár gyárilagos további feldolgozásának számtalan ágazatában feltűnően szerepel a vas. Aczél-tollal és vastartalmú folyadékkal írunk; gondolatainkat vasfonalak viszik villámsebességgel földszinti, földalatti és tenger alatti utakon a legtávolabb vidékekre nemcsak, hanem már-már az egész földgömböt távirdai vasszálakkal körülhálózva, mintegy folytatásával az agyból eredt idegeinknek, átöleljük e világot. Majd ismét párhuzamosan a távirdai vonalokkal, a nem csekélyebb érdekkel bíró vasutakon feltűnik a vasnak nagy jelentősége. Alig van anyag, mely képes volna az emberi nemnek művelődésében nevezetesebb tényezőül szolgálni, mint a vas. Terjedésében látjuk a vasat az építészetben és gépészetben vele versenyző anyagokon sűrűen diadalmaskodni. A távírdás sodronyokon legyőzte a rezet; vasutaink helyettesítik a közönséges utak kövezetét; hajókat már vasbádogból építünk ; harangokat is öntünk már aczélból; a szalma-, fa- és cserépfedél helyett vasból kezdjük építeni a háztetőket. Gőzgépeink, mind a csekélyebbek, mind pedig a több száz lóerő hatásúak alig állanak egyébből, mint vasból. Vas hiányában nem is volnánk képesek a roppant távolságú szárazföldi és tengeri utazásokat hetekről napokra kurtított idő alatt oly gyorsasággal megtenni. Ezek és többek mind megannyi diadalai a vasnak a békés polgárosodás terén, s ez irányban további terjedéséről és elérendő túlsúlyáról most még alig lehet sejtelmünk, mert valóban a vas- és aczélpuska, a vas- és aczélágyú, akár vontcsövű, akár nem, a barczias szellemnek eme legjelesb találmányai, mily csekélyeknek tűnnek fel a távírdák, vasutak, gőzhajók, és az emberiség jobblétét előmozdító egyéb művelődési eszközök mellett, melyek már most is uralják a világot. Az örök gondviselés e tekintetben nagy jutalékot fektetett a vasba, anyagi támaszul magasztos végczélunk felé irányzott haladásunkban. Példabeszédes és általánosan ismeretes Angliának az olcsó és sok kőszén, s olcsó és sok vas alapján elért vagyoni gyarapodása. — Az angolok most már nemcsak jelesek az iparban, hanem kitűnőek a földmivelésben is, de ők sem haladhattak volna oly sikeresen ez utóbbi pályán, ha az ipar nem szolgáltatja nekik az előnyös eszközöket. Mivel nem oszthatom azon nézetet, mintha hazánk jövője anyagi gyarapodására nézve kiválóan csak földmiveléshez lenne kötve, és az ipart csak igen mellékesen kellene ápolnunk ; épen azért szivemen fekszik eme nézet eloszlatásához csekély erőmmel járulni, s honi iparunk mellett általánosan, különösen pedig kőszénbányászatunk és vasgyártásunk érdekében igénytelenül felszólalni , egyetértvén azokkal, kik földművelésünk áldásos haladását, nemzetünk anyagi ereje emelését , az iparnak józan fejlesztése által elérendőnek tartják. Kezdem ezt egy példával, t. i. egy oly gyártással, mely a földműveléshez lgközelebben áll. Ki tagadhatja, hogy a gőzmalmok már nem a földműveléshez, hanem az iparhoz tartoznak? Ki tagadhatja ez iparágunk nagy fontosságát,üdvös befolyását a földművelésre is, és biztos, szép jövedelmezését? Ki tagadhatja, hogy gőzmalmaink vállalkozói előnyösebben és biztosabban kamatoztatják tőkéjüket, mint a földművelő ? De az is való, hogy mielőtt ezen iparághoz hozzá fogtunk, a most ebből eredő vagyoni gyarapodás ránk nézve egészen veszve, és csak azon országok hasznára volt, hova gabonánkat nagy mennyiségben szállítottuk, vagy eladtuk. Hasonlóan állunk mai napig egyéb számtalan terményeinkkel és nyersanyagainkkal. A jelen kort azon elvitázhatlan tapasztalás jellemzi, hogy egy, csupán földművelő ország, magára hagyatva, ipar nélkül szegény marad, mert munkásságának különben tőkésíthető gyümölcse, s így anyagi vagyona, átszivárog azon iparos országokba, melyekkel kereskedési viszonyban áll. Az iparnak fő célja, az emberi élet szükségleteit lehető legolcsóbban előállítani. Márpedig bizonyos az , hogy aki ugyanazon körülmények között olcsóbban él, többet is takaríthat, és legtöbbet takaríthat az, ki az élet szükségleteit legközelebb tudja előteremteni, mivel a messzehozás egyenlő körülmények között azokat elkerülhetlenül drágítja. Ennek következése még az is, hogy egy ország, melynek nagy földművelési tere van, az iparban is nagy fejlődést, s így az anyagi jólétnek magas fokát is képes elérni. Ellenben egy, a földművelési elemeket nélkülöző, s egyedül iparra szorított ország pillanatnyi előnyöket is vívhat ki a földművelő országok felett, de ez utóbbiakon soha felül nem emelkedhetik, ha ezek be nem várván végkimerüléseket, az anyagi gyarapodásnak közvetlen két főtényezőjét elég korán fel tudják használni. A nemzetgazdászati nagy versenyben ezen egyensúlyozásnak igazsága igen feltűnően bizonyul be. Ott a dúsgazdag Britannia, ott a hanyatló Spanyolország. Mindkettőnek kereskedelmi szempontból hasonló földrajzi fekvése van, sőt Spanyolországé még előnyösebb. Ez utóbbi természetadta kincsekben jobban bővelkedik, mint Angolország, és mégis a kettő közt mily nagy a különbség szellemi és anyagi jólét, és hatalmi állásra nézve! Spanyolországnak ipara annyi mint semmi; e részben szolgáltatja magát Anglia és Francziaország által. Az ipar vállvetve jár nemcsak anyagi gyarapodással, hanem szellemi általános művelődéssel is, s emennek mintegy haladási bérmérője. így állíthatjuk szembe Angliát, Belgiumot, Francziaországot, Svájczot Oroszországgal és Törökországgal. Ettem az ellenvetést. olvasó, miszerint van elég, a műveltség csekély fokán álló nagy iparos és gazdag gyártulajdonos, ki nevét alig tudja helyesen leírni; de nézzük sarjadékai nevelő körét: ebben a nyelvészet, művészet, classicus tanulmányok és természettudományok többnyire otthonosak. Az apa iparkodik sokszorosan pótolni gyermekeiben mind azt, mit a sors tőle megtagadott, s melynek hiányát vele számtalanszor megérezteté. Félreismerhetlen tény, hogy a jelenkori és végtelen jövő iparnak leglényegesb rugója marad a gépészet, valamint a tűznek gőzfejlesztő, olvasztó, izzó, forrasztó, szárító és egyéb átváltoztató elemi ereje, mindezeknek alapja pedig az alkalmas és olcsó tűzi anyag, továbbá olcsó és sok vas. Ha olcsó és sok kőszenet, olcsó és sok vasat tudunk termeszteni, olcsón építhetjük gépeinket, gyárainkat, vasutainkat, hajóinkat, s ezáltal elérjük a nemzetgazdaságnak főtényezőjét, a jó és olcsó közlekedést; olcsóbban és tökéletesebben művelhetjük földeinket is, de a mi legfontosabb mindazáltal, sokat megtakarítván ide benn, terményeinknek és vasgyártmányainknak lehetővé lett nagyobb mérvbeni külföldre való kivitele folytán pénzünk is szaporodván, elérjük mindezt megtakarított saját tőkéinkkel,saját erőnkkel. Korántsem azt akarom érteni, hogy ne építsük talán mindaddig vasutainkat, míg a vasipar országunkban ennyire nem fejlődött, elég tér és alkalom marad akár idegen tőkével megkezdett hálózatnak további fejlesztésére ön vagyonunk számára is. Hazánkban mind az ásvány-szén, mind a vas-ércz tömérdek nagy mennyiségben van lerakva, elegendő, századokra, sőt évezeredekre terjedő nagyszerű kiaknázásának. Ebben nemcsak hogy hiányt nem szenvedünk, hanem előnynyel bírunk sol, szomszédos ország és több európai állam felett. Úgy gondolom, nagyon hibáznánk ha ezen előnyöket, melyek után más nemzetek sóvárognak, hazánknak anyagi jobblétére kellően fel nem használnánk Erre talán némely. olvasó azt fogja, megjegyezni: igen, van sok barna kőszén, de ez nem használható nyers va termesztésére, az erre alkalmas fekete kőszén pedig hazánkban ritkább. Tekintve jelen vasgyártási módunkat, ez a válasz alapos, de csak félig, t. i. annyiban, mennyiben a barna kőszenet vas-ércz ovasztására még eddig alkalmazni nem tudjuk; de igenis használjuk azt már jelenleg is kisebb mérvben a nyersvasnak mindennemű finomítására. Míg a kokszolás fel nem találtatott és a vasnak érez bőr olvasztására nem alkalmaztatott, a vas-éreznek fekete kőszénnek olvasztására nézve épen a fentebbi vélemény uralkodott annak előtte; már pedig arra, hogy barnaszénnel nyersvas termesztésére nekünk az utat szintén egy angol mutassa hiába várnánk, mivel Angliának nincsenek terjedelmes barna-kőszén telepei, tehát ezzel foglalkoznia sem alkalma nincs, sem érdekében nem áll. Itt csak mi segíthetünk önmagunkon, és kell is hogy segítsünk, mert a jutalom nagy egész hazánkra nézve, mely e feladat kivitelét elvárja. Hogy pedig ez a lehetőségek közé tartozik, bátorkodom oly röviden, amint ez a tisztelt olvasó közönség elébe alkalmas, előadni. Vidéki tudósítások. Belső-Szolnokmegye, Deés, máj. 10. A lápos detreki határon, a V i r a Z e p o d i nevű helyen, odavaló lakos Fulga Melentye szántóföldjében mintegy 2 kupányi ezüst pénzt találtak, mely megszámláltatván, 1151 darab apró ezüst pénz, a mostani 10 krajcsárosokhoz hasonló, és 3 két ftos tallér alakú. Találták 1. hó 2kán, a mint az ekéhez mentek volna a mezőre — egy cserép kancsóban. A pénzek verési ideje 1563 és 1621., melynek fele már a rozsdától meg van emésztve, s alig olvasható körülírása. Jelenleg az láposi szolgabirói hivatalnál van letéve, további rendeletig. A rozsdától megtisztítva, a darabok évszámát is meg lehetne látni a szakértőnek, azért óhajtandó