Pesti Napló, 1866. november (17. évfolyam, 4961–4985. szám)
1866-11-21 / 4977. szám
it., Platán az nemcsak a s*„lános módon ki volt hirdetve, hanem a herybeli „Eger“ lap is már 11-én tudatta; igen rejtélyesnek látszik tehát, hogy arról épen a legtekintélyesebb polgárok nagyobb része nem tudott volna semmit. Meg lehetnek tehát a nép nevében szóló urak győződve, hogy azon „tekintélyesebb polgárok“, kiket ők értenek, és oly jól voltak értesülve a közgyűlés felöl, mint szók, kik abban részt vettek, s hogyha mégis jobbnak tartották otthon maradni az nem a közgyűlés felöli tudomáshiányban keresendő. Vagycsakugyan követelik önök azt, hogy egy városi közgyűlésre minden abban részt venni jogosított különösen meghivassék, mert annyit csak fel kell tételeznem az önök népies érzelmeiről, hogy a többé vagy kevésbé tekintélyes polgárok közt holmi aristocraticus distinctiókat tenni nem akarnak. A felett, hogy mikor lehet egy közgyűlésen nagy vagy csekély számmal megjelentekről szó önökkel vitázni, azt hiszem, igen háladatlan munka volna, azatán az magától értetődik, hogy ott, hol az önök véleménye érvényre nem emelkedik, legfeljebb „összetákolt emberekről“ de nem közgyűlésről lehet szó. Azt mondják „a nép nevében“ szóló urak hogy ha az úgynevezett közgyűlés Eger összes polgárainak gyűlése lett volna, a polgármesteren, a városi főbírón, a megyei főszolgabírón s egypár érseki hivatalnokon kívül más egyének szavait is meghallgatandja, mig így a véletlenség (!) által oda vezetett s a fogyasztási adót törvénytelennek nyilvánított néhány polgár felszólalása azonnal lekiabáltatott, s az eszélyesség statútumáról tárgyalást tartott főbíró okoskodása pedig a gyűléshez méltó (!) éljenzésben részesittetett. Ám eme nehány sorban annyi a fogalomzavar és tényelferdítés a mennyi csak belefér. Először is kitűnik azokból, hogy „a nép nevében szóló urak csak azt tartják városi közgyűlésnek, melyben az összes polgárok részt vesznek. Ily közgyűlést azonban létrehozni lehet, hol nekik hatalmukban áll, mert úgy látszik, ők nem ismernek lehetetlent, de más halandónak nem. Továbbá, hogy a gyűlésen az általuk idézetteken kívül mások is kihallgattattak, azt mindenki tudja, ki a gyűlésen jelen volt, így hogy másokat ne említsünk, Eger városa országgyűlési képviselője is Csiky Sur, mégpedig zajos éljenzések közt. De vájjon eszébe jutott-e neki csak egyetlen szóval is kifogást tenni akár a közgyűlés összehívási módja, akár annak bármi tekintetbeni hiányossága ellen ? Hanem igenis megrótta azt, hogy közgyűlés ritkán tartatik. Hogy voltak szólók, kik lekiabáltattak, az áll, de korántsem a fogyasztási adó ügyben, melyre nézve teljes véleményegység uralkodott, hanem igenis a szobor tárgyában. De azt csak meg fogják engedni „a nép nevében“ szóló urak, hogy ily lekiabálások nálunk annál gyakoriabbak, minél népesebbek a gyűlések. Ez lesz igen kárhozatos szokás, de még eddig nem lehetett kiküszöbölni. Mindenesetre ott található azonban a nép nevében szóló urak igazságszeretetök és részrehajlatlanságuk fénypontja fel, amidőn ők meglepő felkészültséggel állítják, hogy a közgyűlés azoknak felszólalásait, kik a fogyasztási adót törvénytelennek nyilvánították, azonnal lekiabálta, amelyből, kapcsolatban az ő nagy horderejű kijelentésükkel, hogy a fogyasztási adót ezennel törvénytelennek nyilvánítják, amely új felfedezés zsebeinket okvetlenül biztosítani fogja ama fizetése ellen — mindenkinek azt kellene következtetni, hogy a közgyűlés a fogyasztási adót nemcsak törvényes, hanem áldásos intézkedésnek is tartja, amelyért legalább is hálafeliratot kíván intézni a német kormánynak. Pedig hát „a nép nevében“ szóló uraknak az ildomosság eszékbe juttathatta volna, hogy „sunt certi denique fines,“ amelyeken túl még cholerás időben is nehéz megtartani a praetenciált komolyságot. Korántsem azért küldettek ki tehát a közgyűlés által Csiky L. ur, városunk országgyűlési képviselője, valamint a polgármester és főbíró urak, hogy a pénzügyi igazgatóságnak köszönetet szavazzanak a fogyasztási adóért, hanem hogy azzal alkudozván ezen gyűlölt és súlyos adónak a város általi kezelése annak lehető legkönnyebb elviselhetése czéljából lehetővé tétessék. Mert bizony uraim elhihetik önök, hogy sokat, igen sokat kell fizetnünk még úgy is, hogy ha nyerészkedő bérlők által nem nyomatunk, s ép azért óhajtottuk megkönnyíteni a terhet, a mennyire lehet. — Amidőn tehát „a nép nevében" szóló urak a közgyűlést gúnyolni s becsmérelni nem átalják, ebben nem mondom ugyan, hogy önmagukról megfeledkezett merészséget találok, mint ezt ők szememre vetik, hanem igenis találok annyi tiszteletlenséget, amennyivel csak a tényeknek általuk történt elferdítése vetekedhetik. Azt is mondják „a nép nevében“ szóló urak, hogy én a szobor ügynél a nép hajába kapaszkodtam. — Bár kapaszkodni nem szokásom, mert hála Istennek elég nagyra nőttem, de az legfeljebb is csak azt bizonyítaná, hogy közel járok annak fejéhez, — s hogy nem teszek úgy a néppel, mint az ökörszem a sassal, melynek szárnyai alá bujt, s midőn az már a legmagasabb pontot elérte, onnan előbujván, fölé kerekedett. Hogy „a nép nevében szóló“ urak a vallásos buzgalom és lelkesedés kifejezését, melynek talán tanúi voltak, fanatizmusnak nevezte, azon ismét nem csodálkozom : a vallásos érzelem oly anyag, melyet bármi czifra vásári czikk feldolgozására könnyen felhasználni lehetne. Hogyha, „a nép nevében“ szóló urak a Pest városához intézett megkeresést kunyaráló levélnek keresztelik, úgy ismét csak arról tesznek tanúbizonyságot, hogy sem a közgyűlés végzését sem a megkeresés tartalmát nem ismerik, mert különben óvakodniok kellene oly kifejezéstől, mely mi a dolognak meg nem felel, csak a személyeket érinti sértőleg. Végre nem küzdhettem le csodálkozásomat a felett, hogy „a nép nevében“ szóló urak irályommal nincsenek megelégedve, miután az, azt hiszem, eléggé democraticos Azonban ha netalán azt veszik nekem rósz néven, hogy nem tartottam szemeim előtt azon courtoisiát, melyre Horácz egyik satyrájában figyelmezteti: Strabonem Appellat Paetum pater et Pullum male parvus Si cui filius est, ut abortivus fuit olim Sisyphus stb. úgy bocsássanak meg s legyenek elnézők, miután a classicusokkal most nem igen volt időm foglalkozni. — Azt azonban ismét értem, hogy azok, kik „a nép nevében“ szólnak, előre is „alaptalan cáfolatnak“ neveznek minden okot, mely állítások ellenében felhozatik, mert hiszen ez csak az ő csalhatatlanságuk szükséges kifolyása. Kár, hogy önök bűnös ellenmondóikra Pozsony, nov. 18. Az „Oesterreichische Vierteljahrschrift für Recht und Staatswissenschaft“ XVII. kötetének 2-ik füzete Rentmeister Antal nagyváradi jogtanártól egy czikket közöl, melyben egy pillantást vet egyelőre jogtudományi irodalmunk jelen állására, ígérvén, hogy azt folytatni fogja a közoktatás terén is. A czikk annyiban érdemel figyelmet, mert rövid átnézetében hemzseg a szemrehányástól, s jogirodalmunkat olykér tünteti fel, mintha mi egyszerre tudatlanságba estünk volna vissza. Elősorolván azon három munkát, mely tudtára az 1868. év óta megjelent, t. i. Suhaydáét, Ökrösét és Kvassayét, feljajdul a felett, hogy oly átmeneti korszakban, mint a minő a miénk, lehetséges e tudományos fejlődést feltételezni a jogirodalmi termékek ily meddősége és jogéletünk annyi hiányai és hézagai mellett. Miután Sahaydáét részben főleg rendszere miatt dicséretére méltatja, meg nem tudja neki bocsátani, hogy abban a nemesi jogokat, a magyar zálogot, kb. kisebb haszonvételeket és az úrbért tárgyalja, melyek, szerinte, részben elavultak, részben nem polgári jogba tartozók, Kvassay munkáját pedig részletes ismertetésre méltatja, úgy látszik, azért, hogy silányságának kimutatása által jogirodalmunk silányságát bizonyítsa. Kitörései nagy részben igaztalanok, s én részemről az ily felületes ismertetésnek barátja nem lévén, azt, mint magyar jogásztól jövőt, helytelenítem. Az adománybeli jogviszonyok, a zálog, az urbér nem elavult tárgyak még mai nap sem; minden magyar jogász tudja, hogy azoknak fogalmait és rendszerét ismerni kell, mert a belőle folyó perek még mai nap is folyamatban vannak, s a zálogok bizonyos ideig még utóbb is folyamatba tétethetnek. Az úrbéri viszonyokból még teljesen nem bontakoztunk ki, s azoknak elintézése polgári törvényszékek elébe tartozó lévén, ismertetése csakis ott foglalhat helyet. Kvassay munkája figyelmet nem érdemel, s ilynemű munkák másutt is megjelennek, de annak megjelenhetéséből az irodalom kopárságára következtetést vonni nem lehet. Ami az ismertetésben legnagyobb hiány, az, hogy időszaki jogirodalmunkat egészen ignorálja; márpedig kétsételen, hogy ez a lefolyt években leggazdagabb tárháza volt gyakorlati jogéletünknek és hiányaink ismertetésének. Ezen időszaki sajtó közléseiből felismerhette volna szerző mindazon tételeket, melyek amott alaposabban és kevesebb általánossággal tárgyaltatnak, mint saját czikkében. Legeredetibb szerzőnek azon állítása, hogy mi nem tudunk oly rendszeres munkát előállítani, mely a polgári jog hézagait legalább a szokási jog forrásaiból merített tételek által degészítve adná. Szerinte ez könnyű volna. Ma is elismeri, hogy a hézagok és hiányok tetemesek, nem lehet nem tudnia, hogy átmeneti korszakban vagyunk . Suhaydát dicsérettel említi, s bevallja, hogy az kiválólag Frank után dolgozott, Frank pedig, amennyire lehetséges volt, épen az ellenvetés cáfolatául szolgál, a négy év pedig csak szokást meg nem állapíthatott, és igy minden tekintetben ezen szemrahányása helytelen és igazságtalan is. A kérdéses czikk sok általános igazságot tartalmaz, mely azonban már százszor ismételve volt, ez characterizálja a német jogászt s ebben ellentéte a magyarnak, ki ismert tételek igazságát és tudását időszaki folyóirata czikkekben olvasóinál feltételezi és egyenesen a tárgyat felvilágosító nézeteire szorítkozik. Az említett évnegyedi irat szerkesztőségét pedig figyelmeztetjük, hogy habár a czikk Magyarországból jött, épen úgy jöhetett volna Badenből, mert a czikkió jogéletünket alig ismeri, különben meggyőződhetett volna, miszerint ha folyton nem is sopánkodunk, de képesség és elszánt akarat van a kétségtelenül létező bajokon mihamarább gyökeresen javítani. .. . . . szer békével — ezerek áldása leng őrködőleg sírja köröl. Őszi terményeink részint középszerűen, részint gazdagon jutalmazták a fáradságot. A kedvező, hosszú, meleg őszben a tengeri mindenhol tökéletesen megérett. Mezőföldön — hir szerint — középszerűn aluli tolt a tengeri termés. Veszprém köríti jó középszerü. — Burgonya a megye déli vidékén meglehetős s minőségileg jó, éjszaki vidékein — különösen a Bakonyban — gazdag, de veszni induló, minőségileg rosz termést adott. A kik az aratáskor rombolt jégeső által kivert árpát azonnal alászántották, azoknak oly határokban, melyek augustus hó utáján és september elején járt pusztis esőnek áldásában részesültek, részben megérett, részben az érés stádiumáig fejlődött, s takarmányul értékesíthető másod termésök lett. Szüretünk nem lett. A kevés kivétel említést sem érdemel. Nagy részben a tőkék is végkép elvesztek, s csak újból lakás által alakíthatjuk azokat szőllőkké. S a szőllő birtokosokra még sem volt tekintet, nem részesültek a kölcsön jótékonyságában, pedig ezek vannak legnagyobb mértékben sújtva. A jelen év már negyedik terméketlen esztendejök, mert 1863 óta a szárazság s jelenleg a fagy miatt nem volt tenné sök, s mert újból kellene berakniok szőllőföldeiket, (ha t. i. volna rá pénz, mert az újból rakás tetemes költséggel jár), 5—6 évig nem is számolhatnak jövedelemre, költekezniük kell, 6 év múltával kezdődő haszonvétel reményében. A szőllő birtokosok sújtott osztályára államgazdászati tekintetből is ki kellene terjedni a kormány figyelmének, s ha egyébben nem, legalább az új szőllő-telepek termővé fejlődéséig adóelengedés jótékonyságában kellene őket részeltetni, mert hogyan adózzanak oly birtokról, mely nem jövedelmez, melynek jövedelmezővé tételéért éveken át kell magukat adósságokba verniök. Adó alapul csak jövedelmező, használható birtok szolgálhat ! Fáradhatlan régiségbuvárunk Véghely Dezső, ki ügyvédi elfoglaltatása —inségügyi bizottmánynál stb. jegyzői minőségben működése melett is folytatja régészeti kutatásait, okmányozását, egy magán családnak levéltárában ismét érdekes (XIV., XV. és XVI-ik), századbeli okmányokat fedezett fel, s az értékes kincseket, melyekkel okmánytárunkat már is jelentékenyen gazdagította, új kincsekkel fogja meggazdagítani. A megyénk részére szánt, közmunkákra, (utak irtása, új közutak készítése stb.) fordítandó segélyösszeget — hír szerint — 100.000 ftban állapította meg a kormány. A termények ára jelentékenyen emelkedik. A búza mérője 5 ftról 6 ftra, rozsé 4—4 ft 50 krra, árpáé 2 ft 40 krról 3 ftra emelkedett. Zab mérője 1 ft 60 kr, tengerié 2—3 ftra szökött fel. Ó borakója 8—12 ft. r. 1. nem alkalmazták mindjárt a tridenti zsinat ismert kiátkozási formáját: Si quis dixerit.... csakhoz az anathema sit helyett: mert uns est Veszprémmegye, nov. 16. Az inségügyi központi bizottmány folytatja áldásdús működését. Iránytője a hazafias s emberbaráti érzelem, önzetlen s közhasznú fáradozásainak jutalma a közönségnek hálás elismerése és az öntudat. Megyénk részére az ínségesek közt vetőmagra már kiosztott 200,000 ft kölcsön-segélyen kívül — ugyancsak vetőmag beszerezhetéséért ismét 20,000 ftat tett a kormány folyóvá. Ez összegből részint a 200,000 ft szétosztásakor ez öszszegből saját hibájuk miatt nem részesült, de valóban ínséges, hgy a kölcsön segély jótékonyságára rászorult községek lakosai, (minek a siómarosiak), részint oly községek részesítettek, melyek aratáskor még azt hitték, hogy leend annyi termésök, mennyiből elvethetnek, s igy bűnnek tartották volna inségesebbek elől elvenni a segélyt, nyomtatás után azonban számorúan tapasztalták, hogy várakozásukban csalódtak, s segélyért folyamodásra voltak kénytelenek, (mint Papkeszi), részint oly községek, melyek a 200,000 ftból aránylag rájok eső öszszeget nyerhetvén csak, a szükségelt s kellő időben kért összegnek csak y3-dát lehetett részekre utalványozni. A 20,000 ft kiutalványozása után is sok még a kérelmező, de ahol nincs, onnan kiutalványozni nem lehet ! A járvány megyénkben is egész erővel dühöng. A városok közül Pápán öntötte ki legnagyobb mértékben mérgét, s ott tartósan megfészkelte magát. Csak most van még szűnőfélben, de egészen jelenleg sem szűnt meg Múlt hó 30 -áig 595-en betegedtek meg, s ezek közül 317 halt meg. Pápa után Városlödön, Csernyén, Déghen, Saáron, Szilas-Baláson, Lázin, Kajáron, Csatkán, Csajághon pusztított legerősebben. — Vilonyán a napokban — de egész erővel kezdte rombolását. Az orvosi kar önfeláldozásra kész emberszeretettel jelenik meg mindenütt, hol segélyére szükség van, a megyei főorvos fáradhatlan, kitartó szorgalommal s buzgósággal tesz eleget nemes hivatásának, s orvostársai a legnagyobb készséggel támogatják működésében. A veszprémvárosi orvosi karból is maga után áldott emlékezetet hagyott, nemeslelkű s hasznos tagot ragadott el a halál Ferenczy orvosban, ki már hosszú idő óta betegeskedett, s állítólag szivbajlan halt el. Nyugodjanak a nemeslelkü emberbarátnak por ré K fi I fi n f é I é k. Pest, nov. 10. A hivatalos lapban olvassuk: A testvérfővárosok küldöttségei kir. tárnokmester ur ő excellentiája előtt Császárné ő Felsége tegnapi névünnepe alkalmából kijelentett szerencsekivánataikkal újabb kifejezést adtak jobbágyi hódulatuknak és azon tiszteletteljes ragaszkodásnak, melylyel ő Felségeik legmagasb személyei iránt viseltetnek. Ezen hódolatnyilvánitás távirati után ő Felségeik legm.tudomására hozatván,az esti órákban szintén táviratilag utasittatott a kir. tárnokmester, hogy ezen szerencsekivánatok és leyális kijelentésekért ő Felségeik különös köszönetét tudassa. — A f. é. nov. 17-kén kelt királyi leirat kinyomattatván, méltóztassanak a képviselő urak illető példányaikat a képviselőház irodájából elvitetni. — Pest, nov. 20. 1866. Bothoi Endre, irodaigazgató. — Kéretnek a t. ez. képviselő urak, szállásaiknak a háznagyi irodában leendő beiktatására, hogy az oly annyira szükséges lajstromok elkészíttethessenek, és a képviselő urak annak idején gyorsan értesíthetők legyenek minden őket illető tárgyak felöl. Kelt Pesten, nov. 21. 1866. A háznagyi iroda. — Majláth főcanczellár, mint a „Hírnök“ írja, már tegnap reggel megérkezett Budára. — A régi „Presse“ távirati tudósításai szerint nov. 19 -én mindenütt megnyittattak Lajthán túli országgyűlések. Prágában Herbst tette meg a felirat iránt az indítványt, melyhez a német tagok tömegesen csatlakoztak. — A „Hungária“ jelenti: Az udvari ügyekre vonatkozólag mindig jól értesült forrásból halljuk, hogy ő Felségeik Pestre utazása végleg elhatároztatott, csak hogy az ismét összeült országgyűlés olyamától függ, hogy ezen elhatározás valósíttassék e vagy nem. Első esetben ő Felségeik január közepéig maradnának itt, s a család, valamint a diplomatiai test újévi üdvözletét Budán fogadnák el. Mindkét esetben azonban a császári gyermekek Bécsben maradnának, s az ügyek kedvező fordultával, orvosi tanács következtében, jövő tavaszon ismét Budára jönnének. * Az orsz. m. képzőm.-társulat f. hó 2-ikán és 15-kén tartott választmányi rendes ülésében, a pénztár utósó évnegyedi vizsgálatára kiküldött bizottság jelentése, és egyéb, a társulat belügyeire vonatkozó tárgyalások után, a titkár új tagokat bejelentette: a hódmezővásárhelyi kaszinót , Szatmáry Károlyné asszonyt, Luczenbacher János, Uein Ferencz, Gegei Frigyes, Keres Keresztély, Klein Frigyes és Heindlhofer János urakat, s új alapító tagut: Páffy Lipót gróf e méltóságát. Elhatározta továbbá a választmány, hogy az album kiadványok gyorsítása czéljából, a jövő évi album három lapjára már jelenleg hirdeti ki a pályázatot, oly módon, hogy a szokott feltételek mellett készítendő pályaművek beküldési határidejéül jövő évi márt. 31-ét tűzte ki. Egyúttal felszólíttatnak a magyarországi képzőművészek (építészek , szobrászok, festészek , kőrajzolók, réz-, aczél- és fametszők, hogy lakásaikat, vagy az e részben történt változásokat alálírottnál (Pest, uri utcza 8. sz.,) vagy a társulat főügynöki hivatalában (magyar akadémia palotája), jövő december hó közepéig, az évkönyvbe leendő feljegyzés végett, bejelenteni szíveskedjenek. — Pest, 1866. nov. 16. Kelet Gusztáv, társ. szerk. — a. Mily vonzerővel bírnak a budai dalárda dalestélyei, kitűnt a múlt szombaton, midőn a rendkívül rosz idő daczára megtelt a budai népszínház közönséggel. A dalelőadás jeles volt, mint mindig; különösen ki kell emelnünk a férfi négyesek nagymesterének, Mendelssohnnak „Liebe und Wein“ czímű gyönyörű kardalát, továbbá Wöher igen sikerült „Abschied“ ját, s végül Rieger György egyleti tag „Tavaszi dal“-át, mely a budai dalárda által kitűzött pályadíjak harmadikát nyerte el. Sok szép gondolat van benne, ha nem is mind új, s a kidolgozás tehetséget és alapos tanulmányt árul el. Henig „Frosch-Cantate“-ja geniálisan összeállított bohóság, melyet a közönség zajosan ismételtetett. A magánrészeket Knahl Adél aszszony, Schmidt Lajos és Denkenberger Ferencz egyleti tagok, továbbá ifj. Eperjessy István töltötték ki. Knahlné asszony csengő alt-hangjával és szép előadásával zajos tapsra ragadta a közönséget. Eperjessy hegedüjátéka elég correct, s a közönség az általa előadott „Lucia“ábrándot ismételtette. Az előadást táncz követte. A pesti kegyesrendiek gymnasiumának segélyegylete figyelmezteti a közönséget, hogy mindazon aláírási ívek, melyek Scitovsky János elnök és Bohus János választmányi tag neveikkel a segélyegylet és gymnasium pecsétjével ellátva nincsenek, hamisak, s előmutatójuk, mint sikkasztó, feljelentendő. A Feszler „Geschichte der ungarn“ czímű híres művét Brockhaus Lipcsében, Horváth Mihály által írt előszóval, füzetekben újra kiadja — „Hitelt érdemlő forrásból halljuk — Írja a „Hírnök“ — hogy az összes magyarországi cs. kir. adóhivatalnokok felszólittattak, hogy szolgálati kimutatásaikat adják be. Magától értetődik, hogy e tény sokféle combinatióknak szolgálhat alapjául.“ — Dom Miguel f. hó 14 -én Brombach kastélyban(badeni nagyherczegségben) szélhüdés folytán rögtön meghalálozott, ünnepélyes temetésére Bécsből tegnapelőtt az udvar képviselőjéül ő Felségének egyik szárnysegéde, továbbá Lajos würtembergi herczeg utazott Karlsruhéba. A temetési ünnepélyen a Dom Miguel gyalogezred egy küldöttsége is jelen leend, mely ezrednek az elhunyt tulajdonosa volt. Engel jeles szobrász hazánkfia, Rómából Pestre érkezett, s pár nap óta körünkben időz. A Széchenyi szoborra új mintát készített, melyet e napokban közszemlére kiállítani szándékszik. — Rákosy „Aesopus“ át Ferenczy Ida k. a Császárné ő Fige számára megrendelte. — A budai kir. József műegyetemi segélyegylet alakuló közgyűlése folyó hó 18 án tartatott meg. Általános szavazattöbbséggel megválasztattak : Elnöknél : Eritz Ernő, bizottmányi tagoknak az egyes tanfolyamok tekintetbe vételével : Szőllősy Gyula alelnök, Zombory Jenő pénztárnok, Thaly István főjegyző, Tiszay Kálmán szertárnok, Czibur Vilmos, Rákóczi Zoltán, Dessewffy Ferencz aljegyző, Graef Libly Emil, Jezsits Kornél és Unger Emil. Budán, november 18. 1866. Thaly István, e. i. főjegyző. — Bécsi levelezőnk írja : „A múltkor e lapok hasábjain Jalics úrról volt szó, mint kinek egyedül lehet köszönni, hogy a magyar borok a világkereskedelem piaczára kerültek. Tisztelet Jalics urnak, elismerjük működését és fáradozásait , — de az érdemnek a — koszorút! „Él itt Bécsben elvonultan és s ridegen egy magyar születésű borkereskedő , névszerint : Schwarzer Alajos, kit talán Magyarországban alig ismernek, jóllehet neve circulatióban gyakran forgott, midőn a nagy Széchenyi István tervezete szerint Pesten egy magyar általános bortársulatról volt szó , valamint legközelebb is, midőn egy pár évvel ezelőtt több érdemes borászunk egy ily társulat létrehozásában fáradozott. Az eszme eszme maradt mai napig, a társulat nem jött létre, de hogy megalakuljon, arra nagy pénzbeli erővel, Schwarzer úr kész leendett vállalkozni. Ő már 1816 ban kezdé a külföld figyelmét a magyar borok iránt felkelteni, s ez érdemben tetemes áldozatoktól sem riadt vissza. Hol a magyar bor ismeretlen volt, ő előkelő társaságot gyűjtött össze, s a legfinomabb és a legkülönbözőbb magyar borokkal megvendégelé, s ekként az egyszer megizlelt tűzfolyam pártfogóra és vevőre talált, így vitte ő a magyar borokat az egész ismert világ minden zege-zugába, kivévén az egy Japánt, hol kísérletei dugába dőltek, s ki ezen országnak politikai és vallási institutióit ismeri , azt igen természetesnek fogja találni. Amerikában, New-Yorkban, nagyszerű borcsarnokot létesített, mely folytonos virágzásnak örvend. Francziaországban és Spanyolországban a helyi borokkal versenyzett, s a magyar boroknak kivívta az egri nevet. Schwarzer úr most 70 éves, s koránál fogva nyugalomra vágyik; természeténél fogva pedig hallgatag, s tökéletesen egy rideg angol phlegmájával bir. A dicsekedés távol van tőle; a birvadászat nem az ő kenyere. Az ő működése a borászati téren árvíz volt, mely maradandó medret vájt magának. Egy Széchenyi , egy Deák kitűnő elismeréssel voltak az ő nagyfontosságu tevékenysége iránt, s hogy a magyar bor az világkereskedelm mérlegében forgalmi értékkel bir , az legfőként Schwarzerer dicsősége. Mi nem vagyunk bálványozók, de szeretjük tündökölve látni a gyöngyszemet, melyet a szerénység és az életkor homályba von szemeink elöl. Ha egyszer a magyar borászat érdekében csakugyan létrejö a pesti általános borászati társulat, annak világ tapasztalatainál fogva legelső hőse bizonyára — Schwarzer úr leend.“ A „Gazeta Narodowa“ ismét uj adatot szolgáltatott az orosz izgatásokról, ezt írván: „Peczinszynie-ben , Kolonisz kerület egyik helységében e napokban bizolyos Iwanow Wasili tűnt elő, ki a ruthen plébánosokkal azonnal értekezésbe bocsátkozott s oly nyiltan kezdett izgatni Oroszország érdekében , hogy az ottani kerületi főnök késztetve érze magát az orosz küldönczet letartóztatni, s a kormánynál, a további intézkedések végett, kérdést intézni. Ezen Ivanov azelőtt Magyarországban tartózkodott, és pedig a ruthenektől lakott vidékeken, s csak nem régiben volt Lembergben. Ugyanő volt az, kinek elutazása után Lembergben az egészen ujj és fényes ezüstrubelek felmerültek, melyekről már említést tettünk. A többi közt Go-uchowski grófra ezélze gunyiratot találtak nála.“ A „Gazeta Narodowa,“ miután ezen adatokat közli, azt véli, hogy „ezek ama kimerítő részletek, melyeket a „Debatte“ tőle követelt, midőn nemrégiben az orosz izgatásokra utalt.“ Mindenesetre van valami a dologban. Azért sürgős kötelességük a kormány közegeinek, valamint a népeknek maguknak, hogy a különféle részről netalán felmerülő alattomos fondorkontásokat éber szemmel kisérjék. A „Wanderer“ közelebb egészen nyátan kimondá, hogy az ausztriai szlávok több irányadója milliókra menő rubelt kapott Oroszországból. A szláv lapok erre természetesen elförmedtek, s azt követelik a „Wanderertől, hogy bizonyítsa be állítását. ” Az 1867 ik évi párisi világkiállítás ügyében működő franczia császári bizottmány értesítése szerint az érintett kiállítás alkalmával egy új neme a jutalmazásnak fog előfordulni oly személyek, üzletek vagy helységek számára, kik vagy melyek sajátságos szervezésük vagy intézményeik következtében az ugyanazon munkák előállításában közreműködők jó egyetértését, anyagi, szellemi és erkölcsi jólétét előmozdították. Ezen jutalmak 10 díj és 20 dicsérő megemlítésből állanak, a díjak összes értéke 100,000 franc. Azonfelül egy nagy el nem osztható 100,000 fr. dij engedélyezhető oly személy, üzlet vagy helységnek, ki vagy mely e tekintetben különösen kitüntette magát. Ezen dijakért folyamodhatnak olyanok is, kik a kiállításban részt nem vesznek. Az illető okmányokkal ellátott folyamodványok i. é. december 10-éig nyújtandók be a magyarországi központi bizottmánynál. — Egy középkoru gyermektelen, jó házból való özvegy, ki több évekig saját háztartást vezetett, úgy a gazdasszonyságban mint mindennemü női munkákban, nemkülönben a női szabóságban tökéletesen jártas, óhajtana valamely magános urnát mint gazdasszony alkalmazást nyerni. Bővebb értesülést irodánk adhat. — Nagy-Enyedről írják a „K. K.“nek, hogy Reményi hangversenyei a legfényesebb eredménynyel folytak le. F. hó 4 kén tarta első hangversenyét, akkora közönség előtt, hogy a nők nagy része a színpadon foglalt helyet. Másnap díszebéd várta Reményit, mely alkalommal 100 ft gyűlt a Petőfi-szoborra, 6 dikán pedig Kemény István báró vendége volt Csombordon. Enyedről Fehérvárra ment, honnét visszatértében Enyeden az ottani tanoda zenekara javára egy nevét viselő alapítványt tett. E második hangversenye szintén látogatott vala, mindenki sietett meghallgatni a geniális művészt. Előadás közben az ifjúság emlékkonzornt nyújtott Reményinek, este pedig fáklyászenével tisztelték meg, mely alkalommal az ifjúság zenekara működött. F. hó 12 -én az Enyeden működő színtársulat javára lépett fel, mely egyszersmind búcsúhangversenye volt. A kir. magyar természettudományi társulat folyó nov. hó 21-ik napján, szerdán, délután 5 órakor a magyar akadémia épületében szakgyülést tartand, melyre úgy a társulat t.ez tagjai, mint a természettudományok kedvelői ezennel tisztelettel meghivatnak. A szakgyülés tárgyai lesznek : 1. Molnár János úrtól: a cholera járványra vonatkozó vegyelemzési közlemények. 2. Krenner József úrtól : a bromsalmiak jegecz alakjáról. 3. Bernáth József úrtól: a) A budai Árpád keserűviz forrásáról, b) A budai keserűviz források vegyelemzése. Dr. Kátai Gábor, társulati első titkár. Helyreigazitás. Lapunk tegnapi számának országgyűlési tudósításában az elnöki megnyitó beszéd 15-ik során kezdve következőleg olvasandó : Ila a szellemi haladás erőt meríthet a gyarapodó anyagi jóllétből, s ezt viszont a szellemi haladás emelni fogja. Magyarhoni földtani társulat. A magyarhoni földtani társulat f. hó 14-kén tartott szakülésében Kubinyi Ferencz elnök úr azon örvendetes tudósítással nyitá meg az ülést, miszerint a társulat közhasznú működése mindinkább szélesebb körökben találván elismerésre, jelentékeny számmal szaporodtak tagjai az utolsó szakülés óta. Bejelentettek a következő új tagokat : Dräsche Henrik, Dräsche Gusztáv, Szabó Károly, Hamberger József, Nessel Alajos, Uher Károly, Slávik Dániel, Koch Antal, Kuhinka István, Kuhinka Katalin, Kuhinka Geyza, ebergi báró Henniger, Vásárhelyi Imre, Braun József, gróf Lázár Kálmán, Dobay Vilmos, árvai Török Gyula, Palkovics György, Posner Károly Lajos, Dr. Knöpfler Vilmos, Münstermann Frigyes, Benedek Antal, Széles Dénes, Pálfy Samu, Veress József, Weiss Tádé, Fornszek Gusztáv, lovag Oelberg Frigyes. Jelenti továbbá elnök úr, hogy a földtani társulat gyűjteményeiből a pápai református főiskola és a keszthelyi országos gazdasági intézet számára általa összeállított gyűjteményeket rendeltetése helyekre már elküldötte, közölvén a társulattal Péterfi József a keszthelyi intézet és Kiss János a pápai főiskola igazgatói köszönő leveleit. Dr. Krenner úr értekezett az ajnácskői ősemlősök maradványairól, részletesen leírván az ottan előforduló tapírt, a kódok egy új faját, melyet Ebeczki Emil úr tiszteletére, aki az ajnácskői ősemlősök tudományos érdekbeni kibányázása körül nagy érdemeket szerzett, „Castor Ebeczkii“ nek nevezett. Hantken Miksa jelentést tett julius, augustus és october hónapokban Esztergom, Ipolyságh és Szebb vidékeire tett kirándulásáról.Tokodon megvizsgálta két, 62 és 76 ölnyi farlyuk mély esztése alkalmával kiszállított fariszapot. Ezen ***8S klódás eredménye világosan mutatja a folytani pontos észleletek bányászati tekintetnem szerfeletti hasznosságát. Jelentette továbbá, hogy az u. n. kis czelli tályog (Tegel), mely Buda vidékén hatalmasan ki van , fejlődve, Sári-sáp, Tokod és Esztergom vidékein is nagy elterjedtséggel bir és ottan szintén tégla előállítására szolgáltatja az anyagot. Ezen tályag azáltal tűnik ki, hogy microscopi kicsinységű állatocskák, az ú. n. foraminferák csodálatos alakú héjait roppant nagy mennyiségben tartalmazza. Ipolyságh vidékén megvizsgált egy kövületekben bővelkedő réteget, mely Ipoly Szécsénként Vasih Öld^18,mely az által övezetes, hogy a trachyt kitódulása kezdetét jelöli. , y.f£re. "gya° e bemutatta az újabb időben 311 földtani tárgyakat, melyek közül kiemelendők: Nessel Alajos a Dräsche kőszének igazgatója által beküldött 8 kőszénpéldány és egy a doroghi kősziklából való szép ammonit, mely unicumnak tekintendő • Choczensky József által beküldött a szápári kőszéntelepekből való anthracotherium. Reitz Frigyes a földtani társulat alelnöke által befeüldött Edelényből való dinotherium és Römer Ilona közbenjárása folytán Goldberger Ede és