Pesti Napló, 1867. január (18. évfolyam, 5009–5034. szám)
1867-01-15 / 5020. szám
12-5020. Szerkesztési iroda: Peremziek tere 7. szám. 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kedd, január 15.1867. 18. évi folyam. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok , hirdetmények) a kiadó Hivatalhoz intézendők.PESTI NAPLÓ ■5" Előfizetési feltételek: Vidékre, postán , vagy helyben, házhoz hordva. Félévre , . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 6 frt 25 kr. o. é. Hirdetményez: ája: 7 hasábos petitsor egyveri ford*. tésntS 7 nj kr. Bélyegdij külön 30 njkr Nyilt-tér: 5 hasábos pr‘. ’ 2?7 nj kr. Előfizetési felhívás I*E&'TI NAPLÓ 1867-diki első félévi év negyidevi folyamára. Előfizetési díj: Januar—joniusi % év re . Januar—marliusi ^4 évre . a . i PESTI NAPLÓ kiadó-hivatala. 10 frt 50 kr. ' 25 .. P esi, jan. 14. 181)7. Bécs, jan. 13. A Azon német követek, kik Protobevera hajdani igazságügyeinél értekezletet fognak tartani, mind együtt vannak már, kivéve Kaiserfeldet, Rechbauert és Auersperg Antal grófot (Grün Anasztáz álnév alatt a leghiresb német költők egyike), kik csak délután érkeznek a gyorsvonattal, s a holnapinapot is itt fogják tölteni. Az értekezlet ma estre 9 órakor fog véghez menni, s előreláthatólag nagyon rövid lesz, mert a fődologra nézve (hogy t. i. a rendkívüli reichsrab számára nem szabad követeket választani, sem ilynemű mandátumot elfogadni) máris teljes egyetértés létezik, a modus procedendi pedig részletesen nem fog megállapíttatni, mert ezt részint a kormány eljárásához, részint a különböző tartományi gyűlések elnökeinek magatartásához kellene alkalmazni. Ha egynémely lap egész bizonyossággal állítja, hogy a németek ama programjával szemben Belcredi gróf máris el volna tökélve egyenes választásokhoz folyamodni, ez egyelőre csak üres combinatió, vagy, ha tetszik, egyszerű lehetőség, mert államminiszter úr ő excja e tekintetben még semmit sem határozott, s épen a mai conferentia eredményét akarja bevárni, mielőtt a további teendőket végleg megállapítaná. Nem tartják lehetetlennek, hogy ő excja — mily forma alatt, még nem tudjuk — még egy lépést teend a németek megnyugtatására, melynek lényege annak kijelentésében állna, hogy a rendkívüli reichsrathnak, a dolog természete szerint, a Magyarországgali egyezkedés szerint nem lehet határozó hatalommal bírnia, mert ez annyit tenne, mint őt Magyarország túrájává tenni, hanem igenis fog bírni ily hatalommal a mi a Lajthán inneni alkotmányügy rendezését illeti, és e tekintetben Belcredi gróf tudatni akarja, hogy ő nem osztozik a foederalisták azon nézetében, miszerint Lajthán innen semmi közös képviseletnek nem lehet helye, hanem, épen ellenkezőleg, a szűkebb reichsrath intézményét lényegben fenn akarja tartani, a rendkívüli reichsrathra bízván azon mód szabatosítását, mely szerint ama szűkebb képviseletet meg kellene alkotni. Amennyire a német követek hangulatát ismerjük, ily nyilatkozat nem fogná őket megnyugtatni. Ők épen megfordítva kívánják a dolgot, t. i. hivassák egybe a februári alkotmány szerinti szűkebb birodalmi tanács, és erre bízassák aztán a februári alkotmányon teendő bármily módosítás. Ami pedig a Magyarországgali egyezkedést illeti, ők azt mondják, hogy a szűkebb reichsrab, ha határozó szavazattal bír, ezért még nem lenne Magyarország bírájává, mert az ő határozatának, valamint a magyar országgyűlésének a korona szentesítése nélkül még nincs érvénye. Azt követelik tehát, hogy a magyar országgyűléssel teljes paritása legyen az itteni képviseletnek, és ha az itteni határozatok nem egyeznének össze a mieinkkel, szólíttassék fel mind két képviselet, hogy minden praejudicium nélkül ad hoc választmányt nevezzen ki, mely a két eltérő álláspont összeegyeztetésére kísérletet tenne. Ha ez nem sikerülne, akkor — no, akkor az alkotmány-kérdés alkotmányos uton, azaz az összes birodalom beleegyezésével általában megoldhattam Nem tudjuk, várjon Belcredi gróf fogja-e követni ezen utat. — Magyarországra nézve, mondják, határozottan jól állnak a dolgok, s a dualismus még a reichsrath egybelépése előtt fait accompli leend, már azon okból is, mert előrelátható, hogy a felsőház, ahol annyi magas állású bureaucrata, tábornok, egyházfejedelem stb. található, nem szavazandja meg a dualistikus megoldást, ha e tekintetben szabad kezet engednek neki, hanem igenis, a vele született lojalitásnál fogva, meg fog nyugodni benne, ha őfelsége valami eclatáns tény által kimutatja, hogy a dualismust helyesli. De ezt csak mellesleg akartuk megemlíteni ! Főkérdés itt : mi lesz a reichsrathból ? És erre nézve nagyon tekintélyes emberek azt állítják, hogy ha a németek csakugyan távol maradnak, Belcredi grófnak sem ideje, sem alkalma nem leendő a maga kísérletét végig folytatni. Vannak nagyon befolyásos személyek, akik e kísérletet elejétől fogva nem helyeselték, akik veszélyesnek tartják az örökös tartományok képviseletének czíme alatt itt Bécsben, a választási mozgalom által felizgatott lakosság szeme láttára, oly testületet léptetni egybe, melyben a németek nincsenek képviselve. Nem lehet e tárgyról részletesben szólni, hanem úgy halljuk, hogy Beust báró is csak bizonyos határig kész az államminiszterrel karöltve járni, hogy a nemes báró nem ellenezte grófi kollegájának tervét azon feltevés mellett, hogy a kivitel sikerül, de ha az ellenkező történnék, ha a németek nem jönek el, akkor Beust b. — ismerősei úgy állítják — első leendő ki ő Felsége előtt ki fogná jelenteni, hogy az államminiszter experimentuma máris meghiúsultnak tekintendő, s hogy ő — a külügyér — nem tanácsolhatná, miszerint e poharat fenékig kelljen üríttetni a Lajthán inneni lakossággal. Természetes, hogy Beust úr hatalmas támaszt találna az udvarnak fentebb említett személyiségeiben, kik még korántsem feledkeztek meg arról, hogy az osztrák dynastia valamikor Németország élén állott, hogy a lakosságnak nagyszámú és nagyműveltségű része még most is német, s hogy ha már az elveszett németországi állást vissza nem hódíthatni, mégsem szükséges, hogy a birodalom nyugati részeiben új Velenczék alakuljanak. Nem lehet személyeket megnevezni, de az olvasó körülbelül kitalálhatja, kik az imént érintett nézetek védői, és aztán el is fogja ismerni, hogy ily személyek nézete nem épen csekély súlyú. Azt azonban ki lehet mondani, hogy magas katonai körökben a többség így gondolkozik ; uton-útfélen hallani ott, hogy a „vitéz, lovagias és — ha kielégíttetik — leyális“ magyar nemzetnek engedményeket kell tenni, de hasonlót más nem-német nemzetekre nézve, legalább ezen körökben, senki sem javasol, legalább nem oly engedményeket, melyek a Lajthán innen a német elemet háttérbe szorítanák. A helyzet tehát a legközelebbi napok alatt a szó valódi értelmében válságossá fog fejlődni, azaz — szabatosan szólva — tulajdonképen az államminiszter helyzete forog főleg szóban, mert Beust báró, a fentebbiek szerint, nemcsak hogy Belcredi gróffal együtt meg nem buknék, hanem épen ő volna az, a ki az államminiszteri kísérlet meghiúsulása után, a dolgokat más kerékvágásba terelni hivatva volna, ha a gróf úr nem tartaná tanácsosnak, hogy idejekorán ő maga tegye meg ezt. Bécsi dolgok. — A Lajthán túli német képviselők vasárnap este értekezletet tartottak Bécsben. Jelen volt mintegy 20 volt reichsrathbeli tag. Köztök Plener Csehországból, Kaiserfeld és Rechbauer Sziriából, Arneth, Kuranda, Mende, Schindler, Mühlfeld stb. A gyűlés elfogadta a következő pontokat: 1. A f. évi jan. 2-ki pátens által egybehívott rendkívüli reichsrathba való választások megtagadandók, azonban 2. A reichsrath-statutum és az 1861. február 26-ki tartományi törvények alapján és rendelete szerinti választások megteendők a törvényes reichsrath képviselőháza és a tartományi bizottságok számára. A „Wiener Zig“ egy rendeletet tesz közzé, mely szerint a pénzügyminisztérium az államjegyeket továbbra csak az államadósságokat ellenőrző bizottság ellenjegyzésével adhatja ki. — Beust báró némely lap szerint a külső udvaroknál levő osztrák diplomatiai képviselőihez egy sürgönyt intézett, melyben Ausztria mostani belügyi állását fejtegeti, és állítólag a rendkívüli reichsrath összehívását magyarázza. A sürgöny tartalmáról különben nincsenek részletesebb és hiteles értesülések. Pest, január 1I. in. De már tovább a figyelmet Kelet-India kereskedelmi útvonalának horderejével fárasztani nem kívánom, és ismét magánérdekünkre térek át, s ha átgondolom, hogy jelenleg egyedül Magyarországnak, s igy Horvát-, Tót- és Erdélyországokat oda nem számítva, termőföldje 31,626,343 hold, melyből 12,653,459 hold szántóföld, a termés kimutatás szerint pedig terem 112 millió mérő szemes gabonát; számítsuk vetőmagnak az egésznek egy negyedét, s egy lélekre 4'/a mérő helyett 5-öt, valamint vegyünk fel állattartásra 20,000,000 mérőt, mégis marad eladási készletül 12,000,000 mérő. Mely számítás, hogy nem felette túlzott, tanúsítja az 1861 és 1862-ki hivatalos kimutatás , mely szerint 1861-ben Bécs és Győr felé szállíttatott 11,356,130 mérő gabona, Triest felé pedig 2,402,754 mázsa gabona és 179,757 mázsa liszt. — 1826- ben Bécs és Győr felé 8,055,660 mérő, Triest felé pedig 1,634,155 mázsa gabona és 96,810 mázsa liszt szállíttatott. Hogy ha az országban a közlekedési eszközök létrejönnek, s ez által a kereskedelem megnyílik, majdan czélszerűbb mezei és gazdászati rendszerrel, s ha átgondoljuk, hogy még 5,380,990 hold föld, mint legelő, parlagban hever, akkor az eladható gabonamennyiségnek magas emelkedésére bizonyára számíthatunk, kivált ha még hozzá számítjuk, hogy Erdélynek is 9,985,967 hold termőföldje van, melyből 2,733,935 hold szántó és 1,164,407 hold legelő, valamint Horvátországnak és Slavoniának is 2,921,733 hold termőföldje van, melyből 890,147 hold szántó és 325,888 hold legelő, nemkülönben a határőrvidéknek 4,616,580 hold termőföldje van, melyből 1,365,835 hold szántó és 787,632 hold legelő. Horvát- és Tótország erdősége, mely a majdan vezetendő vasút közelébe esnek, 1,500,000 holdnál nagyobb területet foglal el, a határőrvidéket is oda számítva, 3,000,000 hold erdő; azonfelül Magyarország 8,475,495, Erdély pedig 4,133,005 hold erdőséggel bír; mindezek jelenleg, a belföldi szükségletet ide nem számítva, valamint a tenger felé vivő hajó és épületnek való fát is, 15—20 millió dongát adnak. És most tekintsük át, hogy ha terményeinket ez idő szerint hat fő árutereinkről (piacz) a tengerhez akarjuk szállítni, hány mértföldnyi út igényeltetik arra, s ellenkezőleg, ha az ország érdekeivel megegyező utak lennének, mily távolaira esnek a tenger. I. Budáról Kanizsa-Steinbruck-Triest . . Buda lenne Kottori-80.79 mértföld. Károsvárosy Fiume . 73, „ II. Várad Pest-Triest Várad lenne Szeged-113... )) Sziszek-Fiume . . . III. Temesvár, Szerep.„sVged-Pest-Triest . . Temesvár lenne Sze-122.„ Véged-Eszék-Fiume . • IV. Sziszek -Stein94,-465 bruck-Triest . . • Sziszek lenne Ká-45,9 rolyváros Fiume . • V. Sopron Kanizsa-3146s Steinbruck-Triest . .. Sopron lenne Kotto-84,4-6V K-Fiume .... VI. Sémiin a vizen 97 mértföld, Sziszek-77,10 Triest 46.. . összesen Sémiin Diakovár-154,gn Sziszek-Fiume . . • 77,. 9 Odessából kivitel a gabonában: 1861- ben . . . 10,675,000 mérő. 1862- ben . . . 7,995,000 „ ezen utolsó öszletből Angolhonba szállíttatott 4,290,000 mérő, valamint 2,330,000 mérő a Középtengerre. Fiuméból vagy Triestből ez időszerinti 30% ágióval a szállitásbér; Anconába . . . • • . — ft 20 kr. Marseillebe 96 gabna, annak daczára, hogy csekélyebb sulylyal bír, mindamellett is 30—40 krral drágább szokott lenni, mint a magyar földön, úgy mindaddig, míg Magyarország Triest felé kénytelen szállítani gabnáját, nem versenyezhet Oroszországgal, ez idézi elő azon nevetséges, de egyszersmind szomorú helyzetet, hogy a természettől dúsan megáldott magyar földre 2,000,000 mérő gabonánál több szállíttatik be Odessából, melyért 12,000,000 forintnyi öszszeg szivárog ki, még pedig ezüst pénznemben, ahelyett, hogy legalább kétannyi érezpénz összegnek befolyni kellene. Ha számításba veszszük, hogy csupán Angolországba 1862-ben 26,145,600 mérő gabna szállíttatott, melyből esik Éjszak-Amerikára 39.68%, Németországra 30.78%, Feketetengerre vagyis Odessára 20.54%, más különböző helyekre pedig, melyek közé az osztrák birodalom, következőleg Magyarország is esik, csakis 9% jut. Ezen számítás korántsem meglepő, ám szemügyre veszszük, hogy Oroszország mindent elkövet, hogy a szállítást Odessából minél olcsóbbá tegye. 1810-ben a szállításból* Fiuméig 2 ft p. p. 1810—1820-ig 1 ft 50 kr p. p. 1820 — 1830-ig 1 ft p. p. volt, s jelenleg 40 kr p. p., vagyis 75 kr nj pénzben. Mig ellenben nálunk a Bánátból Sziszekig 12 krajczárról 28 krra p. pénzben szökött fel a vitelbér, vagyis 50 krra p. értékben; Sziszektől Károlyvárosig 5-ről 10 krra, vagyis 18 krra o. é.-ben; Károlyvárostól Fiuméig 27-ről 50 krra, vagyis 87 krra o. é.-ben, következőleg 44-ről 88 krajczárra p. pénzben, azaz egy mérő gabna vitelbére jelenleg 44 kr p. p., vagyis 1 ft 7 kraj pénzzel drágább, mint azelőtt. Nem elég, hogy a mértföldek kerülése drágítja a szállítást, de e mellett a vitelbér is oly magas és önkényes, hogy azzal a szállítást felette súlyosítják, míg ellenben Belgiumban egy mázsának szállítása 0.34 kr, a paris-orleansi vonalon 0.19 kr, a rajnai vonalon 0.32 kr, a London birminghami vonalon 0.25, a porosz vitelbér úgy áll az osztrákéhoz, mint 2 a 4-hez, s így tovább, addig nálunk a déli pályán a szállítás 1.7 kr, 2.6 kr és 3.5 kr, egy-egy vámmázsától mértföldenként, s e mellett még az agio, hacsak külön alkura nem lépnek, vagy pedig különös kedvezményben nem részesülnek a szállítók , azonfelül még égbekiáltó kihágásokat is tesz, így például a gabnának és repezének mázsáját olcsóbban viszi, mint a lisztnek, olajnak és olajpogácsának ; minek folytán a triesti lisztelő malmok és olajgyárak vagy jutányosabban, vagy pedig nagyobb nyereménynyel adhatják el lisztjüket és olajukat, mint a pesti gyárnokok, habár Magyarországból veszik is a búzát és az eperét. Nemkülönben a legnagyobb igaztalanság az is, hogy a gyógyszerek, kakaó, len, kender, szesz és illatszerek kötegekbe, valamint a gyapjú vitelbére Bécs és Triest között olcsóbb, mint Pest és Triest között. Hogy váljon sikerülend e a kormánynyali kiegyezkedés, vagy nem, s Horvátország aláírondja-e a számára fennhagyott tiszta lapot, az egyedül a jövő mély titka, s megtörténhet, hogy több év telik majdan bele, míg a kiegyezkedések létrejöhetnek, de az országgyűlésnek addig is kötelessége mindent elkövetni, hogy a haza anyagi jólléte emelkedjék, kivált pedig mindent kövessen el oly ügy mellett, mely késedelmet nem tűr, s nemhogy évek lefolyásával, de nagyon is rövid idő alatt oly érzékeny kárt okozhat, melyet soha, vagy csak nagyon későre, és roppant áldozatokkal leend képes helyrepótolni; ily kipótolhatlan kár volna, ha tengerpartjainktól a világkereskedelem végképen elvonulna. Nem is említem fel többé a suezi csatornát s az azzal egybekötött kelet-indiai kereskedelmet, de ha Angol-, Olaszország és Brasilia Magyarország tengerpartjaitól elfordul, és szükségleteiket Oroszország terményeivel látják el , akkor már késő leend a vétkes elhanyagolásunkból bekövetkezett óriási károkat helyrehozni, s mi sem marad egyéb hátra, mint az erőtlen sóhajtozás és a „mea culpa“ őszinte bevallása azon, éretpénzben befolyandott milliók után, melyeket a szent István koronája alatti országok nyerhettek s élvezhettek volna terményeikből és a határaikon átvonuló keleti kereskedelemből, mely egykoron Erdélyt oly dúsgazdaggá teendezte, ha annak üdvéről előre gondoskodtak volna. Miként fentebb érintem: Oroszország mindent elkövet, hogy a szállítást minél jutányosbá tegye , továbbá. Amerikában társulatok keletkeztek azon indokból, hogy a szállítást minél csekélyebbre leszállítsák, s már jelenleg is Angolország gabnaszükségletének majdnem 40%-ját ők állítják elő, a Francziaország szükségletére való dongát is nagyba kezdik szállítani. A drága szállítás és a birodalom szerencsétlen politikája folytán, Angolhan és Belgium, még a szomszéd Egyesült Oláhországból is kiszorított bennünket. Mindezeket látva, s a jövő felet tűnődve : ha az országgyűlésnek politikai áldozata és önmegtagadásába is kerülne, elhatározott léptekkelkell odatörekednie, hogy azt, ami még megmenhető, hazafias kötelessége következtében, mentse is meg múlhatlanul. S miután jelenleg a magyar tengerhez való juthatás közvetlenül Slavonián és Horvátországon lehetséges csupán, ezen két tartománynyal pedig a kiegyezkedés mindeddig függőben van, ily körülmények közepette nem tehetünk egyebet, hanem szólítja fel az országgyűlés ő Felségét, mint végrehajtó hatalmat, hogy miután az 1847—48-ki XXX. t. sz. 3 ik §-sa a fiumei vasutat megrendelte, egyszersmind kérje meg ő Felségét egy alázatos feliratban, kifejtvén benne: mennyire elkerülhetlen nem csupán Magyar- és Horvátország, hanem az összes birodalom érdekében, hogy egyfelől a fiumei kikötő oly helyzetbe tétessék, hogy az európai, vagyis inkább a világkereskedelmet elébe fogadhassa, másfelől pedig méltóztassék elrendelni ő Felségének, akár magánvállalat által, akár pedig az országköltségén , építtessék fel egy vasútvonal a Drávától, azaz Eszéktől kezdve Sziszéken és Károlyvároson át Fiuméig, valamint Kottoritól Zágrábig. Nyilvánítsa ki az országgyűlés őfelségének, s egyszersmind hozzon határozatot, hogy a fent érintett építendő vasutak, habár Slavónia és Horvátország földén is vonulnának át, minek folytán természetes, hogy az abból eredő haszon e két országra háramland leginkább, de Magyarország azon esetre is kész egyfelől ez ügy sürgetőssége miatt, másfelől pedig minthogy a két egyesült országnak, önmagára hagyatva, financiális helyzeténél fogva anyagi ereje hiányzik, miért is ennek kivitelét saját biztosítékára elvállalni képtelen ; ennek folytán Magyarország törvényes országgyűlése addig is, míg Horvátországgal a kiegyenlítés létrejöhet, s az országgyűlés azon helyzetbe tétetik, hogy törvénycikkeket hozzon ezen építési tárgyak felett, biztosítja, hogy ha ezen vállalatok akár magán, akár pedig országos költségen létesülnének, a kamatbiztosítékot az ország tiszta jövedelméhez aránylag viselni fogja, s kéri őfelségét, hogy hasonló kamatbiztosítékot Horvátország részére is eszközöljön ki, hogy ezen építkezések mihamarább nemcsak kezdessenek meg, de minél rövidebb idő lefolyása alatt be is fejeztessenek. Gróf BETHLEN FARKAS. Angolhonba........................ Konstantinápolyba Odessába ..... Odessából Marseillebe Angolhonba........................ Konstantinápolyba . Ha felveszszük, hogy Odessában a . 1 tf 44 kr • 51 50 „ . » 75 „ • 1 * 45 „ . 1 r· 48 „ • — „ 40 „ A magyar őrs?. iparegyesület folyó hó 13-án d. e. 10 órakor a polgári lövöldében, Eötvös József báró elnöklete alatt, közgyűlést tartott, melyen az iparos osztály tömeges megjelenése és élénk részvétele által ezen egyesület iránti érdekeltségének fényes tanúságát adta. A képviselőház tagjai közül az egyesület id. elnökén és Fest Imre id. alelnökön kívül jelen voltak: Ghiczy Kálmán, Gorove, Gubody, Horváth Károly, Hollán Ernő, Visontai Kovách László, Szentkirályi Mór, Tisza Kálmán, Trefort Ágost és ifj. Zichy József gróf. Eötvös József b. elnök a gyülekezet élénk éljenzése közben a következő beszéddel nyitotta meg az ülést: T. gyülekezet! Napjainkban kevés ember van, aki nem látná altal, hogy minden állam és ország kifejlődésére semmi nem fontosabb az iparnál. Vannak emberek, kik a XIX-ik század közepette a XVI-ik század institutióiról álmodoznak, és vannak olyanok, kik, miután már nem tagadhatják, hogy a föld tengelye körül forog, legalább azt akarnák elhitetni magukkal, hogy a föld szinén minden régi helyén marad, és ezek a primitív állapotok boldogságáról álmodoznak ; előadják költőileg, mennyire irigyelhető az oly országok állapota, melyek tisztán mezei gazdasággal foglalkoznak, és az iparnak mételyétől még szabadok maradtak. Egyébiránt a ki a