Pesti Napló, 1867. november (18. évfolyam, 5261–5285. szám)

1867-11-21 / 5277. szám

sebb feladatunk bebizonyítani azt is, hogy az önkormányzati szerkezetek leginkább képesek felébreszteni a nemzet szunnyadó erejét, és új életet adni a szorgalomnak. A százados tudák megbénították a nemzet ere­jét, s ha alkotmányunk szervezetének ezen leg­régibb, de mindig erőteljes intézményét még arra is fel fogjuk használni, hogy kitűzve kebe­lében a hálat.Más zászlóját, általa fiait összetar­tásra, anyagi és szellemi haladásra, s mindenek­­felett hazánk szeretetére buzdítandjuk, akkor még sokáig elmondhatjuk, mit Kollár a megyei szerkezet melletti lelkesültségében oly magasz­­talólag kifejezett: „Deum ipsum suisse, qui cas­­trorum et comitatum instituta inspiravit.“ R­á­k­ó­c­z­y főjegyző viszont szóról szóra a kö­vetkező beszéddel üdvözlé a helytartó­ főispánt: Méltóságos báró, helytartó főispán ur ! Midőn ezelőtt öt hóval méltóságod előtt Ká­rolyi István gróf, kiről annyi kegyelettel mél­­tóztatott megemlékezni, azon széket, melyet mél­tóságod ez ünnepélyes alkalommal elfoglalni méltóztatott, üresen hagyó, mély és leverő fájdal­mat érzett Pestmegye közönsége, — kifejezni nem tudván, őszinte mély tisztelete és szeretőjé­vel az emberbarát, a haza polgárhoz, vagy ke­gyeletteljes ragaszkodásával a főispánhoz volt-e fűzve inkább; csak azt tudta és érezte, hogy Károlyi István gr. csak egyetlen helyet hagyott üresen Pest­megye kebelében, a főispáni széket, Pestmegye 600,000 polgárának szivében a kegyelet helye számára örökítve van. Midőn az üresen hagyott főispáni széket el­foglalni méltóztatik, engedje méltóságod azon biztos reményünket kifejeznünk, mikép­p nehéz időkben kivivott dicskör, melyet méltóságod elődje rajta hagyott, méltóságod által fényben emelkedni és a hazánk előtt elismerést nyert szép viszony, mely a megye és volt főispánja közt fennállott, köztünk és mirgod között minden érzelmeivel megújulni és tartósan fennállani fog. Ezen biztos reményben van szerencsénk mél­tóságodat, mint helytartó főispánunkat ezennel őszinte szívvel üdvözölni, méltóztassék üdvöz­letünket kegyesen fogadni. És igy egyszersmind ezen megye közönségé­nek természetévé vált abbeli nyílt­ságát, miszerint, mint törvényható-­ság feteránja irányában a fődologra néz­ve "v­­­dolkozását leplezetlenül kijelentse. Válságos időket élünk. Pest megyének ismeretes azon sokszor kije­lentett megyőződése, mikép­p nehéz válságból kibontakozhatni csak egyetlen egy itt van — törhetlen ragaszkodás az alkotmányt­­biztosító szentesített törvényekhez, míg azok törvényho­­zásilag meg nem változtattatok. Ez irányban haladt Pestmegye közönsége szá­zadok óta, ez iránya ma id. Ha Méltóságod, mint ezen megye hely­tartó főispánja, a mint hiszszük, szintén ez irányt tartani méltóztatik, — követni fogja Pest­­megye egész odaadással — de honpolgári kötelességének is­mert nyílt őszinteséggel azt is ki­jelenteni méltóságodnak, mikép ezen megye közönsége minden körülmények közt ez irányt követni van elhatározva még akkor is, ha — a mire szeretjük hinni, alkalom nem lesz — Mél­tóságod véleménye ellenében kellene is ezt tennie. Ismételve kérem méltóságodat, méltóztas­sék őszinte nyíltsággal, de tiszta szívből üdvözletünket kegyesen fogadni. Ezek után helytartó-főispán úr leteszi esetíjét. A napirenden levő tárgyakban a közgyűlés a következőket végzi: A költségvetésről a minisztériumnak teendő jelentés elkészítésére bizottmány küldetik ki. Körös városának a megye pénztárából nyert 3000 forintnyi kölcsön elengedtetik. Felolvastatnak a szentesített törvények. Elnök az el­haladt idő miatt az ülést felfüg­gesztvén, folytatását holnap délelőtti 10 órára tűzi ki. TÁRCZA. Bánó József beszéde az eperjesi collegium kétszázados ünnepélyén, 1867. sept. 10-kén. (Folytatás.) 1710-ben, Rákóczi romhányi csatája után, új­ra minden elborult. A nap leáldozott, hogy, ha nem a legiszonyúbb, de mindenesetre leghosz­­szabb éjét borítsa egyházunkra és főtanodánkra. Ezen korszak kitünőbb tanárai a már fentem­­lített Ladiveren kívül: Schvarcz János superintendens és tanító, több munka szerzője, 1687-ben halálra ítélve május­ban, de Lajos würtembergi herczeg közbenjá­rása folytán kiszabadulva, külföldre menekült, míg végre 1709-ben haza jővén, superintendens lett. Szapun Henrik György szintén író , menekü­lése után Szászországban, Lipcsében lelkész. A nagyhírű Rezik, ki leírta az eperjesi véres drámát, minden tudományban jártas, számkive­­tésben külföldön bölcsészet tanára lett, de itthon halt el 1709-ben pestisben. Végre K­­iheides Sámuel, tanította a philoso­­phiát, tb. j­o­giát, retoricát, geographiát, keleti nyelveket, exegesist, homileticát és egyházi jo­got. 1711-ben.­ tartotta a collegiumban az utolsó vizsgát, mert már sept. 30-án újra jezsuitáknak adatott át Rákóczi bukása után ámbár a protestánsok a katolikusokkal meglehetős előnyös szerződésre léptek itt Eperjesen, s ezt Wirmond császári tá­bornok el is fogadva, ennek alapján, a város neki megadta magát; — mégis az 1681. soproni és 1687 ki pozsonyi megszorító törvények nyomán oda lehetett magyarázni, hogy a prot. templom 5« iskola csak a külvárosban engedhető s így a ;'?vár.»i ..gyr templom i. ,► ,»k“á ''aad íd a,‘ m 1, ’ig«2? gy Elemér« 8»­nemisza István sáros f­első alispán, mint biztosok jelenlétében, mint mondám, 1711-ben sept. 30-án meg is történt. Az evangélikusoknak a nyugati külvárosban egy kis hely jelöltetett, hol építhessenek, de csak fából. S ha legalább fából építhettek volna, de a jezsuiták ezt is meg tudták hiúsítani, mert a már összehordott építkezési anyagot a pórnép által megtámadtatják és nyom nélkül széthordatják, s midőn az építkezés a kormány által újra meg lön engedve, akkor a katonai hatóság által tud­tak tiltakozni az építkezés ellen, mint a kö­zellevő puskaporos toronyra veszélyes ellen. Ezen egyetlenegy ál­ok kiforgatása nehány év­be és 3000 fiba került. Végre felépítkeztek őseink a külvárosban, 25 évig maradtak nyugalomban, de nagy szegény­ségben. Azonban az iskola így is virágzott, s ez újra felkelte a jezsuiták gyűlöletét és félelmét. Min­dennap több tanuló jött még Erdélyből is. Mily alkalmas ürügy a gyanúra,­­ ily módon sikerült is kivinni a jezsuitáknak, hogy az akatholi­­kusok iskolái csak a legalsóbb osztályokra szoríttassanak, míg nagy nehezen sikerül kiesz­közölni Mocsáry Jánosnak és ifjabb Pulszky Sámuelnek Bécsben, hogy a philosophia is tanít­tassák. Még ezen gyér engedélyre is fellelkesültek őseink, s 1750 ben számos alapítvány létezik. Szirmay Ádám 2000 ftot, idősb Pulszky Sámuel 4000, Pothornyay A. 1000 tallért, igy Péchy Gá­bor, Roskoványi, Dobay Gábor, de legkitűnőbb alapítvány e korban a Dessewffy Tamásé, ki a gymnasiumnak 4700 ftot adományoz, és azon házat, hol a tápintézet létezik. Az akkori protes­tánsok egy-egy legkitűnőbbike Horváth Ger­gely után egyházkerületi felügyelő, midőn 1773- ban meghalt, gyászolta az egész protestánsig, s azt mondták róla: „Non sibi Dessewffy vizit, sed posteritati Hinc poterit quivis discere quantue erat.“ A ki e jeles elhunytnak nemes arczvonásait látni kívánja, ott őrzi a főtanoda ma is könyvtá­rában. Ezen korbeli alapítványok továbbá, Walleith­ner Jakab, Szirmay Menyhért, Cornides-Hornung Mária, Kalnássy Ádám, Bánó Imre és többen. 1770-ben történt, hogy II. József császár ka­tonai szemlét tartva Sóvár és Fnyiczke közt, vé­letlenül Eperjesre lovagolt, s ekkor lett felvilá­gosítva Kriebel János akkori lelkész által az eperjesi iskolák, templomok, s általában az evan­gélikusok sorsáról. És mert 1773-ban a pápai bulla által a jezsuiták rendje eltöröltetett, mit Mária Terézia elfogadott, 1774-től itt Eperjesen is megszűntek, s így kilátás volt a főiskola visz­­szaszerzésére. Ezen remény újra felvillanyozta a már ugyan nagyon meggyérült, de még mindig buzgó előbbkeleti egyházunknak, uj adakozások és alapítványok tétettek, Dessewffy sz. Péchy Anna 2000 frt, Sárossy László 2000, Ujházy Dániel 1000 és többen. A jezsuiták után még 10 évig maradt a tanoda üresen, s csak 17­3 bán H. József kormánya alatt, sik­erült a protestánsoknak árverés ut­ján sajátjukat 5000 felen megvenni, t. i. temp­lomot és collegiumot, melyhez híveink a felsze­relésért még 1000 irtot adtak, s igy összesen 6000 írtért 1784-ben végre kezeink közé került. A 6000 frt pedig a fundus studiorum javára esett. Akár miként fog ezen tény felett egykor a történet ítélni, elég az, hogy ezen eljárás áldásos volt, mert 82 sanyarúságos év után sajátunkhoz jutottunk, és ezen tény által nagyobb szenvedé­seink korszaka be jön fejezve, s következnek kissé derültebb napok. Azonban az anyagi veszteség még itt sem szű­nik meg, négy évvel az átvétel után 1788 ban július 5-én leégett a collegium. Ezen új berátak híres tanárai voltak, kik közül többek működése átnyúlik a jelen szá­zadba is: Karlovszky János és fia Zsigmond Kralovánszky András, Máyer András, ez utóbbi nagy kort ért, s 1831-ben halt meg,­­átlépve ezen századba, már nem a felső ma­gyarországi r. k., de a tiszai evang. egyház­­kerület fogadja főtanodáokat védő szárnyai alá s elismervén kerületiségét, 1804-ben segélygyüj­­tést rendelt, de az 1806-ki superintendensi visi­­tatio szomorúnak találja a collegium állapotát. És ezen szomorú állapot még szomorúbb lett a franczia háború következménye által. Az or­szágban annyi családot koldussá tevő 1811-diki devalvatio, a collegium tőkéjét is felénél keve­sebbre apasztotta, s tönkre ment annyi nemes ál­dozat. 1817-től javulnak a viszonyok, Szirmay An­drás vidéki, és Pulszky Károly helybeli felülTe­­lök alatt. 1830-tól nevezetes a collegium állása nemzeti­ségi szempontból: ezen évben Greguss Mihály volt első, ki a magyar történelmet és statisticát magyarul kezdé tanítani, s ezt folytatja 1833-ban Vandrák András. 1832-től pedig Benczúr József tisztelt barátunk, szintén magyarul tanit,s 1842- től a tannyelv általánosan a magyar lett. Még 1836-ban új tanrendszert határozott a nyíregyházi kerületi gyűlés, de ez nagyobb tan­erőt és így nagyobb költséget is igényelt, s habár történtek egyes alapítványok, mint báró Mecsé­­ryné, Roskoványi István és neje Péchy Bor­bála, valamint Pulszky Károly által, mégis orszá­gos gyűjtés rendeltetett, mely 11,145 fttal váltó­ban gyarapította a collegium tőkéjét. Azonban leginkább kitűnt 1835-ben Szirmay János vidéki felügyelő alapítványa és ajándéka, 15,000 darab könyv és 4000 picnyi tőke. Ily módon gyarapodván a collegium minden oldalról 1844—5-ben tervbe vétetett a collegium kiépítése, még pedig részvények utján. Ezen terv kivételénél 1846-ban nagy buzgalmat fej­tett ki Pulszky Ferencz tisztelt barátunk akkor és akarjuk hinni mostani felügyelő is, de az 1847—48-iki pozsonyi országos események meg­akasztották működését, s az azután következő 14 év valóban nem volt alkalmas nemes czélok kivitelére. Az 1849 utáni gyászos korszak gyászos volt itt is. A collegium az oroszok által lefoglaltatik, ta­­nitás és tanárok magán szállásukra utasittatnak a collegiumból kórház lett, s a Hazslinszky Fri­gyes tanár által alapitott, és annyi szorgalommal gyűjtött museumz meglopatott, a tanárok igazo­lás végett hadi törvényszék­ek­be kerültek. 1850. február 10-kén Haynau felfüggeszti a magyarhoni protestáns egyház-alkotmányt, s ez által egyház és iskola uj aléltságba meríti.’ Kibo­csáttatik az : „Entwurf der Organisation der oesterreichischen Gymnasien und Realschulen “ s minden tanodától kívántatik, hogy e szerint rendezkedjék. E tárgyban egy nagy, kerületinek mondható iskolai gyűlés tartatik 1852. jun. 14-én, s a col­gium újra szerveztetik. De ehhez újra több pénzelő kellett, e czért felemeltetik a tanpénz, s a pártfogók uj áldoza szólittattak. Sőt a Gusztáv Adolf egylethez is történt iyamodás. A felszólitás, mint mindig, sik­er járt, sok egylet, egyház és pártfogók adakozti Hálásan kell említeni a Gusztáv Adolf egylet mely előbb 8000 frtot, azután öt éven át évi­ként 2000 (kétezer) pengő írttal gyámolita a collegium pénztárát. Hálásan kell említi egyházkerületünk díszét, Nyíregyháza város mely négy éven át, évenként 300 p.­szttal,­­ tápintézetet nagy mennyiségű életneművel lá el. — Egyesek közül az. ősz Schvarcz Miki esperes jelentékeny összeget gyűjtött Pest Bécsben, Trieatben, Velenczé­n. De az ellenséges indulat nyugodni soha s tud, az intézet újra gyanusittatik és Schul Gusztáv jogi főtanár kormányilag jön elin­ditva. A német kormány részéről Tomasek­­ úgynevezett iskolai tanácsos küldetett ide ha a nyilvánosság feltételeit megbírálja. Ő mind­­ben alávetést és német tannyelvet kívánt, d. collegim ily áron a nyilvánosság jogát meg­­sárolni nem akarta. JoVé8b­ecSzer.tetik a “Jóvánosság 1855. o . -n a híres pátens, a a késmái erű e­s gyűlés miatt több világiak és tanár Kassára idéztet dkCember hónapj­an bünvátlil­á^ra kezdődik a jogi pálya, márm ., részben rendes, részben póttal JS? ■ t “J “»«», kivit é. u/áldre r .tdozott Nyíregyháza városa újra 20 - f„aP^^uynyali Zsedényi Eduard kér. f nád­f V°'ik’ 1863- KükoTnczei Sándor és Bá­náth Erzsébeth 1000, Szent Andrássy Lai 2000 ír °a° 1866­ Kral°vánszky Győr Xíw írt' iAz épitésre a helybeli takarékpénzt fogó ft’ a umneiumra 50, da számos több pá­ni-ben 35 év után először, autonom sus rintendens, Maday Károly vitte véghez az eg­ér ““»lapitvioyi­ti (Folytatása következik.) Firó Lajos válasza a népnevelési egyletek tárgyában kelt ■ közoktatásügyi miniszteri levélre. H. A levél említi továbbá, hogy a tervezett nép­nevelési egyleteknek másik, s tán épen főczélja lenne :„egy erős organizált köz­vélemény támasztása, mely a kormánynak törvényjavasla­tainál s egyes rendelkezései­nél irányul és támaszul szol­gáljon.“ Nem vonom ugyan egyenesen kétségbe e czél­­nak sem helyességét, sem kivihetőségét, de úgy vélekedem, hogy bár igen szép és nemes, ha a kormány a közvélemény irányadását kívánja kö­vetni , lehetnek mégis sok esetek, midőn annak a közvélemény előleges nyilvánulását meg is kell előznie. Nézetem szerint a népiskolaügyben is, mielőtt még a népnevelési egyletek útján organizált köz­vélemény támadna, kell és lehet is a kormány­nak tennie, csak egyszerre nagyon sokat ne akarjunk, s ne kívánjuk, hogy az első szervezés­sel iskoláink mindjárt ott álljanak, a­hová a szerencsésebb külföld iskolái megelőző évtize­des és mondhatni félszázados haladás után eljut­hattak. Igaz, hogy nálunk e tárgy körül még zava­rosak a nézetek, de még­sem annyira, hogy az irányadó pontok iránt egészen tájékozatlanság­ban lehetnénk. A legnagyobb bizonytalanság azon kérdés kö­rül látszik fennforogni: váljon a népiskolák át­vétessenek e az állam kezeibe, vagy továbbra is az egyházakéban hagyassanak? Azok, kik a népiskolák secularisatióját sürge­tik, szeretnek hivatkozni a külföldre, s különö­sen Svájczra, feledvén, hogy más történelmi előz­ményeknek más történelmi eredményük is van. Vegyük fel a zürich-cantoni népiskolákat. Azok az állam kezelése alatt vannak, bár ott is a helyi felügyelet elnöke mindenütt a lelkész , de mi ennek az oka ? A canton mindjárt kezdet­ben pártfogása alá vevén a reformatiót, ott nem fejlett ki azon ellentét, mely hazánkban az állam és a prot. egyház között előállott. Az állam gon­doskodott ott a ref. egyház számára iskolákról is, s igy senkinek sem juthatott eszébe ott a ref. egyházat az állam ellen védeni. Nálunk az állam az egyházat semmivel sem segíti, sőt úgy kellett annak tétele mellett is az állam ellen folyvást küzdenie. Felsőbb és alsóbb iskolákat is önere­jéből, híveinek filléreiből kell­ előteremtenie. Ezek tehát nálunk valósággal az egyházéi, me­lyekhez az, mint tulajdonához, akkor is méltán ragaszkodhatik, ha neki többé a régi módon nem kell is az állam ellen rendelkeznie. Az tehát előttem tisztán áll, hogy bármely népiskolaügyi reformok esetén az állam a prot. egyház kezeiből annak iskoláit és iskolai alapít­ványait ki nem veheti. Hogy az állam saját ere­jéből és alapítványaiból közös vagy hitfelekezeti iskolákat állítson-e ? — ez lehet idő kérdése ; de nem az: megtarthassa-e a prot. egyház saját nép­iskoláit? — hacsak a jog kérdése is idő kérdé­sévé nem válik. Igaz, hogy most kedvencz dolog az iskolák emancipatióját emlegetni, s még a prot népis-s kola-tanítók közül is sokan emlegetik ezt. Miért ? Tán hogy emancipáltatás esetén jobb lesz a tan­rendszer, szigorúbb a felügyelet, s biztosabb a tanu­ás sikere? Vagy tán, hogy ők mind függés, mind fizetés tekintetében, helyzetük javulásának reményét kötik össze az iskolák seculerisatió­­jával ?! E kérdést én nem vitatom, de nem tartom fö­löslegesnek a tanítói függés és fizetés kérdését egy pár példával illustrálni. Elég a svájczi iskolasze­rvezetet megtekinteni, s meggyőződhetünk, hogy a tanítók hivatali füg­gése sokkal szigorúbb az állam kezelése alatt. A genfi cantonban e tekintetben is egész a ki­csinységig minden pontosan körül van írva a „Lui générale sur l’instruction publique“ és a „Réglerment générale des écoles prim­aires“ által, így p. o. olvassuk : Art. 11. „Le Maitre ne peut changer mêm­e pour une fois gon­jour de congé hebdomadaire, sans en avoir obtenu prealablement l’autorisation d .Tn­ pectour. I.orsqu’i­­l’y obtenue, il en in­tormé immadiatement l'Autorité Municipale.“ Art. 53: „Le Maitre ne peut se servir du local de l'école pour y donner une répétition aux élé­ves ou de lecons particuliéres, que sans les con­ditions suivantes : l­o. Davoir obtenu l’autori­sation préalable du département.-----------3-6. De ne se servir d’aucum livre ni d’aucune four­­niture appartenant a l’école.“ Art. 85: „Us (t. i. les Maitres) doivent suivre en tout ce qui concerne leur enseignement, les méthodes, les directions et les instructions qi leur sont transmises par le Departement.“ stb. stb. Hasonló szigor van a zürichi iskolák fel­ügy­e­­lése körül is. De mit mondanának az ily emancipatióhoz sok tanítóink, kiknek most még annyi sok szabad ? ! Kívánatos volna ugyan nálunk is a felügyelet nagyobb szigora s a tanítók hatáskörének ponto­sabb körülírása, de ezt oly mértékben , mint Svájczban, nálunk még az állam közbejötte ese­tén sem remélhetnék egyszerre. A­mi a népiskola-tanítók fizetését illeti: csa­lódnék, ki azt az állam kezelése alatt is valami magasnak képzelné. Genfben a népiskola-tanítók évi fizetése 700— 1400 frank, s ezen felöl minden tanuló után 50-ig havonként 30 centimé, 50-en felül pedig egy egy tanuló után 20 centimé. S fizeti mind az év, mind s­tandijt — mert itt az elemi ta­nítás ingyenes — részben a canton, részben a község. A zürichi cantonban pedig az elemi tanító fi­zetése a községtől 200 frank, szabadlakás, 2 ölfa és ma hold föld, a mindennapos tanulótól tandíjul egy évre 3, a nem mindennapos tanuló­tól 11/* frank; s a­mennyiben a községtől járó fizetés a tandíj felével együtt 520 frankra ki nem ütne, ez a négy évesnél ifjabb tanító szá­mára a canton által annyira kiegészíttetik, a négy évesnél idősb tanító számára pedig 700 frankig pótoltatik, és aztán a szolgálati évekhez képest 100, 200 és 300 frank évi pótdíjjal javít­­tatik, — úgy hogy e, zürichi cantonban az elemi tanító évi fizetésének legfelsőbb magaslata 1000 frank , és ezért a tanító, a testgyakorlati leczke­­órákat ide nem számítva, ad hetenként 35 órát, míg ellenben nálunk főleg városokban, többnyire csak 26-ot. Ha most már egyházunkban az elemi tanítók fizetését tekintjük , úgy találjuk, hogy az némely helyeken akár a zürichinél, akár a genfinél jobb, igen sok helyen azokkal felér, s csak kevesebb helyeken mondható határozottan sokkal csekélyebbnek. A tandíj bizonytalan be­vétele, s az egyház által adandó termesztmény és egyéb járandóságok pontatlan kiszolgáltatása nyomja le nálunk legtöbb helyen a tanítói fizetés kedvező mértékét. Ha a bajon segítve lesz, a minthogy azon nem is nehéz segíteni, s ezenfe­lül ha azt, hol tandíj fizettetik, a fizetni nem ké­pes szegény tanulók tandíja a tanító részére a testület által megtéríttetik , nem sok lesz azon áldozat, melyet hozni kell arra nézve, hogy taní­tóink fizetése a svájcziakéval általában kiállja a versenyt. Hogy Svájczban a népiskolák annyira rende­zettek, s azoknak igazgatása és felügyelése mond­hatni, zsinórszerű pontossággal gyakoroltatik , ennek okát kereshetik némelyek az állami keze­lésnek általánosan czélszerűbb voltában; én azon­ban keresem azt az álla­m eddig érintetteken felül nemcsak az állam és egyesek vagyonossá­­gában, de az államterü­let csekélységében is, mely a legpontosabb szervezkedést és felü­gye­­lést lehetővé és könnyűvé teszi. Svájczban min­­denik canton iskolai tekintetben egy-egy külön állam, s tudomásomra a szövetségi állam köze­lebbi befolyása alatt csak a legfelsőbb iskolák némelyike és a zürichi műegyetem van, mint a melyet maga a szövetségi állam tart fenn ; — különben a­hány canton, annyiféle szervezete van az iskoláknak. Nagy államterületen s csak a svájczi összes cantonokkal­ is bármelyik can­ton iskolai szervezetének egységes keresztülvi­tele, s az egész iskolaügynek egységes kormány­­­­zása erősebb centralizativ, s igy az egyes kanto­nok mostani szabadsága nagy részének feláldo­zása nélkül alig volna lehető. S ennek meggon­dolása is mindaddig, míg a népiskola-ügyet a centralisatió hatalomkarjai közé letenni nem akarjuk, nem kis mértékben teheti megnyugtató­lag kimagyarázhatóvá, ha népiskoláink szerve­zete és felügyelete a svájczi mellett sok tekintet­ben hátra áll, s hogy ennek nem épen az egyházi kormányzás az oka. Egyébiránt a svájczi iskolafelügyelés pontos­sága is az igen sűrű iskolalátogatásokig ki nem terjed, sem ezen látogatások ilyen vagy amolyan egyletek rendszeres látogatásai által gyámkodó­­lag nem pótoltatnak. S ez annyival inkább figyel­met érdemlő, mivel némelyek a prot. népiskolai felügyelet elégtelenségének és az állami kezelés, vagy legalább a népnevelési egyletek kisegítő közbejövetele szükségének bebizonyítására azt is felhozzák, hogy a prot. iskolai körlátogatók egy évben alig kétszer tesznek ily látogatást. Nem tagadom, hogy jó, ha a helyi felügyelet gyakrabban is tesz iskola­látogatást, de még egy részről a járási felügyeletnek — mint a körláto­gatók intézménye is — ezt már oly sűrűn tenni nem állhat tisztében, másrészről általában véve igen sűrű iskola­látogatást sem tarthatni czélsze­­rűnek. A genfi canton ide vonatkozó törvénye így hangzik : Art. 92. „A l’ exception des parents des élé­ves, et de l’ Autorité Municipale, aucune per­­sonne ne peut visiter une école sans une carte d’ autorisation de l’ Inspecteur.“ Art 93. „Les persones visitant une école doivent l-o Ne prendre aucune part à l’ enseignement, 2-o N’ adresser publiquement la parole ni an Maitre, ni aux éléves“ stb. A zürichi cantonban is a Bezirksschulpflege megbízott tagjai által évenként többnyire csak kétszer látogatja meg az iskolákat, s úgy tesz az azután (és nem egylet) a kiadott rovat szerint évenként jelentést az Erziehungsrathnak s min­den harmadik évben kimerítőbb tudósítást. A Schulpflege, azaz a helyi felügyelet (mi ismét nem egylet) már gyakrabban látogatja az isko­lát, átnézi a mulasztási jegyzéket, s tesz éven­ként rovatszerinti jelentést a Bezirksschulpflegé­­nek, s minden harmadik ében bővebb tudósítást és javaslatokat az óhajtandó reformokra nézve. Nálunk, a­nélkül, hogy a zürichi iskola fel­­ügyelés-rendszere állott volna előttünk, nagy részben ennek megfelelő a felügyelet szervezete. A presbyteriumok teszik a helyi felügyeletet, s így a Schulpflegét,­­ az egyházmegyék és közlátogatók felügyelete képezi mintegy a Bezirksschulplogét, az Erziehungarathot pe­dig maga az egyházkerület. És valamint a züri­chi canton mindenik Bezirkjében a tanítók Schul­­kapitelt, és valamennyi Schulkapitelek a Schul­­sgnodét alkotják, melyek véleményes javasla­tokat terjesztenek az Erziehungsrath eleibe a népiskolai viszonyok , tanterv , tanmódrend­­szer , taneszközök stb. felett , úgy megvan nálunk némi hasonlatul az egyházmegyei ta­nítói értekezlet , és megvan az egyetemes tanügyi bizottság. S valóban alig kell több, minthogy egyházunk az iskolaszervezkedés sze­rencsésen megkezdett pályáján háborútlanul to­vább haladjon, s hogy egyházunknak államházi viszonya — mint bizton reméljük­­— kedvezőbb alakot nyerjen: egyházunk népiskoláit rövid időn a magabb igényeket is kielégíthető virágzás fo­kára fogja emelni. No de még most népiskolaügyünk virágzóbb­nak nem mondható. E czélból kellene tenni va­lamit kormányzási és törvényhozási úton is. Hogy ezt tehesse a minisztérium, a közvéleményt akarja megismerni, s e végett volna különösen szükséges a népnevelési egyletek felállí­tása. Meglehet, hogy az egyházak a minisztérium kezdeményezésénél alkalmatlan tehernek látsza­nak ; meglehet, hogy miattuk bajosabbnak lát­szik rövid idő alatt átható törvényjavaslatot ké­szíteni, s a népiskolaügyet az állam czéljának egészen megfelelőleg szervezni. Ha ez valóban így volna, akkor olyan színezete lenne a dolog­nak, mintha a minisztérium a népnevelési egyle­tekkel szövetkezve, akarná megkísérteni, hogy a népnevelés ügyében, ha szükség, az egyházak ellenében is, mit és meddig lehetne tenni? De vájjon nem volna-e jobb az ügy érdekéből is ezt inkább az egyházakkal kezet fogva megkísér­­teni ?! Én legalább azon meggyőződésben vagyok, hogy az egyházzal (értve ezalatt a prot. egyházat, mert én más egyház viszonyait nem ismerem) érintkezésbe bocsátkozva, a c­él könnyebben biztosan­an e­lérh­ető, mint a­nnak mellével egyletésre támaszkodva. " (Folyt, következik.) A magyar országos Iparegyest­let Ifávn tartott képviselő bizottmányi ülésé­­nov. 16-án tartott kép­zésben követké­ben előterjesztett igazgatói e­zöket véljük kiemelendőknek. A hiányzó igazgató ügykörének enné töké­letesebb betöltése végett az igazgató, teendők 8 előadói ügykörre szakítottak, me­r ’ két más-más igazgatósági tag vállalta e­­ körök következők : 1) Mezőgazdasági ipar 2) bányászati ipar, 3) egyéb gyáripar 4, ipar%) nivelé, 6/ A, forgalma és a consulsági ügy- 2) vámosi vámügyi szerződések. 8) Általános nemzetgaz­dasági és törvényhozási tárgyak. _ , , Az egyesület pénzkezelésére az igazgatóság nem látván czélszerűnek új pénztári hivatalt ál­lítani, a pesti iparbankkal lépett összeköttetésbe, oly módon, hogy az iparbank az egyesület összes pénzkezelését 1/5 százalék provisio mellett át­vállalta. . .... . A­z. évi september 15-ei közgyűlésen megvá­lasztott bizottsági tagok közül Drasche Henrik, Ganz Ábrahám és Radocsay Ferencz a válasz­­tást el nem fogadhatván, helyükbe az utánuk legtöbb szavazatot nyert 3 tag lépett be a képvi­­selő bizottságba, u. m. : Rohonyi Géza, Kölber Károly és Reitter Ferencz. Az igazgatósági jelentésből továbbá kiderült, hogy az iparegyesület erőteljesen felkarolta az 1848 előtt virágzóan fennállt iparegyesület ügyét. A régi iparegylet feloszlatása és végrendelete körülményeinek megtudását Keleti Károly igaz­gatósági tagra bízván, a kiderült tényállás elég reménynyel kecsegtet, hogy az egyesület, mint a régi egylet jogos utódja, annak minden veszte­ségek mellett is tetemes vagyonának birtokába fog léphetni. Igaz ugyan, hogy a régi iparegylet a nemzeti múzeumra hagyta vagyonát, de azon világos kikötéssel, hogy e vagyon iparos czé­­lokra fordíttassék. Mivel azonban a múzeum­ e feltételnek meg nem felelhet, s a rá hagyott örök­ségből semmi hasznot sem lát, szívesen bele-­­ egyeznék, hogy e vagyon czéljának megfelelőbb kezelésre bízatnék. Sőt több a kilátás, hogy a­mit a múzeum­ a volt iparegylet követeléseivel be nem hajthatott, az orsz. iparegyesület — ha e követelési jogok birtokába lép — rokon czéljá­­nál fogva könnyebben beszedhetné. Továbbá kiderül a jelentésből, hogy az iparos nevelés és szakoktatásra vonatkozólag, egy rész­letes javaslat van készen, mely a legközelebbi ülés elé fog terjesztetni. A jelentésben egy szaklapra vonatkozó javas­lat is foglaltatott, mely felett érdekes vita ke­­etkezett, s mely végre oda dőlt el, hogy a szak­lap megindítása a szakosztályok megalakuláséig függőben maradjon.­­ Az ülés a jelentést helyeslő tudomásul vette, s a benne foglalt javaslatokat mind elfogadta, név szerinti, megszavazta a tisztviselők fizetését, megbízta az igazgatóságot, hogy a régi ipar­egyesület vagyonának megszerzése végett, a mi­nisztériumhoz és az országgyűléshez forduljon, s végre addig is, míg részletes költségvetés lenne előterjesztendő, meghatalmazást adott az igazga­tóságnak, a szükséges kiadások utalványozására. Hivatalos. A „B. P. K.-bó­l. A magyar országgyűlés által Ő Felségeiknek a megkoronázott Király és Királynőnek felaján­lott s, ugyancsak Ő Felségeik által a volt honvé­dek árvái özvegyei, munka- és kereset­képtelen­né vált rokkantjainak felsegél­sére adományozott százezer darab aranyból álló koronázási ajándék­nak,­ az ehhez egyesek hazafias ajánlatai folytán járult összegeknek a kitűzött czélra fordítása az illető ministériumok kiküldötteiből, valamint kellő számú volt honvédtisztekből alakítandó bizott­ság által fog eszközöltetni. A bizottság működését, az e tárgyban folya­matban lévő előleges tanácskozmányok berekesz­tése után haladéktalanul megkezdi, s az a bizott­sági tagok névsorával s az eljárás részleteivel együtt rövid időn közzé fog tétetni.

Next