Pesti Napló, 1867. november (18. évfolyam, 5261–5285. szám)
1867-11-21 / 5277. szám
sebb feladatunk bebizonyítani azt is, hogy az önkormányzati szerkezetek leginkább képesek felébreszteni a nemzet szunnyadó erejét, és új életet adni a szorgalomnak. A százados tudák megbénították a nemzet erejét, s ha alkotmányunk szervezetének ezen legrégibb, de mindig erőteljes intézményét még arra is fel fogjuk használni, hogy kitűzve kebelében a hálat.Más zászlóját, általa fiait összetartásra, anyagi és szellemi haladásra, s mindenekfelett hazánk szeretetére buzdítandjuk, akkor még sokáig elmondhatjuk, mit Kollár a megyei szerkezet melletti lelkesültségében oly magasztalólag kifejezett: „Deum ipsum suisse, qui castrorum et comitatum instituta inspiravit.“ Rákóczy főjegyző viszont szóról szóra a következő beszéddel üdvözlé a helytartó főispánt: Méltóságos báró, helytartó főispán ur ! Midőn ezelőtt öt hóval méltóságod előtt Károlyi István gróf, kiről annyi kegyelettel méltóztatott megemlékezni, azon széket, melyet méltóságod ez ünnepélyes alkalommal elfoglalni méltóztatott, üresen hagyó, mély és leverő fájdalmat érzett Pestmegye közönsége, — kifejezni nem tudván, őszinte mély tisztelete és szeretőjével az emberbarát, a haza polgárhoz, vagy kegyeletteljes ragaszkodásával a főispánhoz volt-e fűzve inkább; csak azt tudta és érezte, hogy Károlyi István gr. csak egyetlen helyet hagyott üresen Pestmegye kebelében, a főispáni széket, Pestmegye 600,000 polgárának szivében a kegyelet helye számára örökítve van. Midőn az üresen hagyott főispáni széket elfoglalni méltóztatik, engedje méltóságod azon biztos reményünket kifejeznünk, miképp nehéz időkben kivivott dicskör, melyet méltóságod elődje rajta hagyott, méltóságod által fényben emelkedni és a hazánk előtt elismerést nyert szép viszony, mely a megye és volt főispánja közt fennállott, köztünk és mirgod között minden érzelmeivel megújulni és tartósan fennállani fog. Ezen biztos reményben van szerencsénk méltóságodat, mint helytartó főispánunkat ezennel őszinte szívvel üdvözölni, méltóztassék üdvözletünket kegyesen fogadni. És igy egyszersmind ezen megye közönségének természetévé vált abbeli nyíltságát, miszerint, mint törvényható-ság feteránja irányában a fődologra nézve "vdolkozását leplezetlenül kijelentse. Válságos időket élünk. Pest megyének ismeretes azon sokszor kijelentett megyőződése, miképp nehéz válságból kibontakozhatni csak egyetlen egy itt van — törhetlen ragaszkodás az alkotmánytbiztosító szentesített törvényekhez, míg azok törvényhozásilag meg nem változtattatok. Ez irányban haladt Pestmegye közönsége századok óta, ez iránya ma id. Ha Méltóságod, mint ezen megye helytartó főispánja, a mint hiszszük, szintén ez irányt tartani méltóztatik, — követni fogja Pestmegye egész odaadással — de honpolgári kötelességének ismert nyílt őszinteséggel azt is kijelenteni méltóságodnak, mikép ezen megye közönsége minden körülmények közt ez irányt követni van elhatározva még akkor is, ha — a mire szeretjük hinni, alkalom nem lesz — Méltóságod véleménye ellenében kellene is ezt tennie. Ismételve kérem méltóságodat, méltóztassék őszinte nyíltsággal, de tiszta szívből üdvözletünket kegyesen fogadni. Ezek után helytartó-főispán úr leteszi esetíjét. A napirenden levő tárgyakban a közgyűlés a következőket végzi: A költségvetésről a minisztériumnak teendő jelentés elkészítésére bizottmány küldetik ki. Körös városának a megye pénztárából nyert 3000 forintnyi kölcsön elengedtetik. Felolvastatnak a szentesített törvények. Elnök az elhaladt idő miatt az ülést felfüggesztvén, folytatását holnap délelőtti 10 órára tűzi ki. TÁRCZA. Bánó József beszéde az eperjesi collegium kétszázados ünnepélyén, 1867. sept. 10-kén. (Folytatás.) 1710-ben, Rákóczi romhányi csatája után, újra minden elborult. A nap leáldozott, hogy, ha nem a legiszonyúbb, de mindenesetre leghoszszabb éjét borítsa egyházunkra és főtanodánkra. Ezen korszak kitünőbb tanárai a már fentemlített Ladiveren kívül: Schvarcz János superintendens és tanító, több munka szerzője, 1687-ben halálra ítélve májusban, de Lajos würtembergi herczeg közbenjárása folytán kiszabadulva, külföldre menekült, míg végre 1709-ben haza jővén, superintendens lett. Szapun Henrik György szintén író , menekülése után Szászországban, Lipcsében lelkész. A nagyhírű Rezik, ki leírta az eperjesi véres drámát, minden tudományban jártas, számkivetésben külföldön bölcsészet tanára lett, de itthon halt el 1709-ben pestisben. Végre Kiheides Sámuel, tanította a philosophiát, tb. jogiát, retoricát, geographiát, keleti nyelveket, exegesist, homileticát és egyházi jogot. 1711-ben. tartotta a collegiumban az utolsó vizsgát, mert már sept. 30-án újra jezsuitáknak adatott át Rákóczi bukása után ámbár a protestánsok a katolikusokkal meglehetős előnyös szerződésre léptek itt Eperjesen, s ezt Wirmond császári tábornok el is fogadva, ennek alapján, a város neki megadta magát; — mégis az 1681. soproni és 1687 ki pozsonyi megszorító törvények nyomán oda lehetett magyarázni, hogy a prot. templom 5« iskola csak a külvárosban engedhető s így a ;'?vár.»i ..gyr templom i. ,► ,»k“á ''aad íd a,‘ m 1, ’ig«2? gy Elemér« 8»nemisza István sáros felső alispán, mint biztosok jelenlétében, mint mondám, 1711-ben sept. 30-án meg is történt. Az evangélikusoknak a nyugati külvárosban egy kis hely jelöltetett, hol építhessenek, de csak fából. S ha legalább fából építhettek volna, de a jezsuiták ezt is meg tudták hiúsítani, mert a már összehordott építkezési anyagot a pórnép által megtámadtatják és nyom nélkül széthordatják, s midőn az építkezés a kormány által újra meg lön engedve, akkor a katonai hatóság által tudtak tiltakozni az építkezés ellen, mint a közellevő puskaporos toronyra veszélyes ellen. Ezen egyetlenegy álok kiforgatása nehány évbe és 3000 fiba került. Végre felépítkeztek őseink a külvárosban, 25 évig maradtak nyugalomban, de nagy szegénységben. Azonban az iskola így is virágzott, s ez újra felkelte a jezsuiták gyűlöletét és félelmét. Mindennap több tanuló jött még Erdélyből is. Mily alkalmas ürügy a gyanúra, ily módon sikerült is kivinni a jezsuitáknak, hogy az akatholikusok iskolái csak a legalsóbb osztályokra szoríttassanak, míg nagy nehezen sikerül kieszközölni Mocsáry Jánosnak és ifjabb Pulszky Sámuelnek Bécsben, hogy a philosophia is taníttassák. Még ezen gyér engedélyre is fellelkesültek őseink, s 1750 ben számos alapítvány létezik. Szirmay Ádám 2000 ftot, idősb Pulszky Sámuel 4000, Pothornyay A. 1000 tallért, igy Péchy Gábor, Roskoványi, Dobay Gábor, de legkitűnőbb alapítvány e korban a Dessewffy Tamásé, ki a gymnasiumnak 4700 ftot adományoz, és azon házat, hol a tápintézet létezik. Az akkori protestánsok egy-egy legkitűnőbbike Horváth Gergely után egyházkerületi felügyelő, midőn 1773- ban meghalt, gyászolta az egész protestánsig, s azt mondták róla: „Non sibi Dessewffy vizit, sed posteritati Hinc poterit quivis discere quantue erat.“ A ki e jeles elhunytnak nemes arczvonásait látni kívánja, ott őrzi a főtanoda ma is könyvtárában. Ezen korbeli alapítványok továbbá, Walleithner Jakab, Szirmay Menyhért, Cornides-Hornung Mária, Kalnássy Ádám, Bánó Imre és többen. 1770-ben történt, hogy II. József császár katonai szemlét tartva Sóvár és Fnyiczke közt, véletlenül Eperjesre lovagolt, s ekkor lett felvilágosítva Kriebel János akkori lelkész által az eperjesi iskolák, templomok, s általában az evangélikusok sorsáról. És mert 1773-ban a pápai bulla által a jezsuiták rendje eltöröltetett, mit Mária Terézia elfogadott, 1774-től itt Eperjesen is megszűntek, s így kilátás volt a főiskola viszszaszerzésére. Ezen remény újra felvillanyozta a már ugyan nagyon meggyérült, de még mindig buzgó előbbkeleti egyházunknak, uj adakozások és alapítványok tétettek, Dessewffy sz. Péchy Anna 2000 frt, Sárossy László 2000, Ujházy Dániel 1000 és többen. A jezsuiták után még 10 évig maradt a tanoda üresen, s csak 173 bán H. József kormánya alatt, sikerült a protestánsoknak árverés utján sajátjukat 5000 felen megvenni, t. i. templomot és collegiumot, melyhez híveink a felszerelésért még 1000 irtot adtak, s igy összesen 6000 írtért 1784-ben végre kezeink közé került. A 6000 frt pedig a fundus studiorum javára esett. Akár miként fog ezen tény felett egykor a történet ítélni, elég az, hogy ezen eljárás áldásos volt, mert 82 sanyarúságos év után sajátunkhoz jutottunk, és ezen tény által nagyobb szenvedéseink korszaka be jön fejezve, s következnek kissé derültebb napok. Azonban az anyagi veszteség még itt sem szűnik meg, négy évvel az átvétel után 1788 ban július 5-én leégett a collegium. Ezen új berátak híres tanárai voltak, kik közül többek működése átnyúlik a jelen századba is: Karlovszky János és fia Zsigmond Kralovánszky András, Máyer András, ez utóbbi nagy kort ért, s 1831-ben halt meg,átlépve ezen századba, már nem a felső magyarországi r. k., de a tiszai evang. egyházkerület fogadja főtanodáokat védő szárnyai alá s elismervén kerületiségét, 1804-ben segélygyüjtést rendelt, de az 1806-ki superintendensi visitatio szomorúnak találja a collegium állapotát. És ezen szomorú állapot még szomorúbb lett a franczia háború következménye által. Az országban annyi családot koldussá tevő 1811-diki devalvatio, a collegium tőkéjét is felénél kevesebbre apasztotta, s tönkre ment annyi nemes áldozat. 1817-től javulnak a viszonyok, Szirmay András vidéki, és Pulszky Károly helybeli felülTelök alatt. 1830-tól nevezetes a collegium állása nemzetiségi szempontból: ezen évben Greguss Mihály volt első, ki a magyar történelmet és statisticát magyarul kezdé tanítani, s ezt folytatja 1833-ban Vandrák András. 1832-től pedig Benczúr József tisztelt barátunk, szintén magyarul tanit,s 1842- től a tannyelv általánosan a magyar lett. Még 1836-ban új tanrendszert határozott a nyíregyházi kerületi gyűlés, de ez nagyobb tanerőt és így nagyobb költséget is igényelt, s habár történtek egyes alapítványok, mint báró Mecséryné, Roskoványi István és neje Péchy Borbála, valamint Pulszky Károly által, mégis országos gyűjtés rendeltetett, mely 11,145 fttal váltóban gyarapította a collegium tőkéjét. Azonban leginkább kitűnt 1835-ben Szirmay János vidéki felügyelő alapítványa és ajándéka, 15,000 darab könyv és 4000 picnyi tőke. Ily módon gyarapodván a collegium minden oldalról 1844—5-ben tervbe vétetett a collegium kiépítése, még pedig részvények utján. Ezen terv kivételénél 1846-ban nagy buzgalmat fejtett ki Pulszky Ferencz tisztelt barátunk akkor és akarjuk hinni mostani felügyelő is, de az 1847—48-iki pozsonyi országos események megakasztották működését, s az azután következő 14 év valóban nem volt alkalmas nemes czélok kivitelére. Az 1849 utáni gyászos korszak gyászos volt itt is. A collegium az oroszok által lefoglaltatik, tanitás és tanárok magán szállásukra utasittatnak a collegiumból kórház lett, s a Hazslinszky Frigyes tanár által alapitott, és annyi szorgalommal gyűjtött museumz meglopatott, a tanárok igazolás végett hadi törvényszékekbe kerültek. 1850. február 10-kén Haynau felfüggeszti a magyarhoni protestáns egyház-alkotmányt, s ez által egyház és iskola uj aléltságba meríti.’ Kibocsáttatik az : „Entwurf der Organisation der oesterreichischen Gymnasien und Realschulen “ s minden tanodától kívántatik, hogy e szerint rendezkedjék. E tárgyban egy nagy, kerületinek mondható iskolai gyűlés tartatik 1852. jun. 14-én, s a colgium újra szerveztetik. De ehhez újra több pénzelő kellett, e czért felemeltetik a tanpénz, s a pártfogók uj áldoza szólittattak. Sőt a Gusztáv Adolf egylethez is történt iyamodás. A felszólitás, mint mindig, siker járt, sok egylet, egyház és pártfogók adakozti Hálásan kell említeni a Gusztáv Adolf egylet mely előbb 8000 frtot, azután öt éven át éviként 2000 (kétezer) pengő írttal gyámolita a collegium pénztárát. Hálásan kell említi egyházkerületünk díszét, Nyíregyháza város mely négy éven át, évenként 300 p.szttal, tápintézetet nagy mennyiségű életneművel lá el. — Egyesek közül az. ősz Schvarcz Miki esperes jelentékeny összeget gyűjtött Pest Bécsben, Trieatben, Velenczén. De az ellenséges indulat nyugodni soha s tud, az intézet újra gyanusittatik és Schul Gusztáv jogi főtanár kormányilag jön elinditva. A német kormány részéről Tomasek úgynevezett iskolai tanácsos küldetett ide ha a nyilvánosság feltételeit megbírálja. Ő mindben alávetést és német tannyelvet kívánt, d. collegim ily áron a nyilvánosság jogát megsárolni nem akarta. JoVé8becSzer.tetik a “Jóvánosság 1855. o . -n a híres pátens, a a késmái erű es gyűlés miatt több világiak és tanár Kassára idéztet dkCember hónapjan bünvátlilá^ra kezdődik a jogi pálya, márm ., részben rendes, részben póttal JS? ■ t “J “»«», kivit é. u/áldre r .tdozott Nyíregyháza városa újra 20 - f„aP^^uynyali Zsedényi Eduard kér. f nádf V°'ik’ 1863- KükoTnczei Sándor és Bánáth Erzsébeth 1000, Szent Andrássy Lai 2000 ír °a° 1866 Kral°vánszky Győr Xíw írt' iAz épitésre a helybeli takarékpénzt fogó ft’ a umneiumra 50, da számos több páni-ben 35 év után először, autonom sus rintendens, Maday Károly vitte véghez az egér ““»lapitvioyiti (Folytatása következik.) Firó Lajos válasza a népnevelési egyletek tárgyában kelt ■ közoktatásügyi miniszteri levélre. H. A levél említi továbbá, hogy a tervezett népnevelési egyleteknek másik, s tán épen főczélja lenne :„egy erős organizált közvélemény támasztása, mely a kormánynak törvényjavaslatainál s egyes rendelkezéseinél irányul és támaszul szolgáljon.“ Nem vonom ugyan egyenesen kétségbe e czélnak sem helyességét, sem kivihetőségét, de úgy vélekedem, hogy bár igen szép és nemes, ha a kormány a közvélemény irányadását kívánja követni , lehetnek mégis sok esetek, midőn annak a közvélemény előleges nyilvánulását meg is kell előznie. Nézetem szerint a népiskolaügyben is, mielőtt még a népnevelési egyletek útján organizált közvélemény támadna, kell és lehet is a kormánynak tennie, csak egyszerre nagyon sokat ne akarjunk, s ne kívánjuk, hogy az első szervezéssel iskoláink mindjárt ott álljanak, ahová a szerencsésebb külföld iskolái megelőző évtizedes és mondhatni félszázados haladás után eljuthattak. Igaz, hogy nálunk e tárgy körül még zavarosak a nézetek, de mégsem annyira, hogy az irányadó pontok iránt egészen tájékozatlanságban lehetnénk. A legnagyobb bizonytalanság azon kérdés körül látszik fennforogni: váljon a népiskolák átvétessenek e az állam kezeibe, vagy továbbra is az egyházakéban hagyassanak? Azok, kik a népiskolák secularisatióját sürgetik, szeretnek hivatkozni a külföldre, s különösen Svájczra, feledvén, hogy más történelmi előzményeknek más történelmi eredményük is van. Vegyük fel a zürich-cantoni népiskolákat. Azok az állam kezelése alatt vannak, bár ott is a helyi felügyelet elnöke mindenütt a lelkész , de mi ennek az oka ? A canton mindjárt kezdetben pártfogása alá vevén a reformatiót, ott nem fejlett ki azon ellentét, mely hazánkban az állam és a prot. egyház között előállott. Az állam gondoskodott ott a ref. egyház számára iskolákról is, s igy senkinek sem juthatott eszébe ott a ref. egyházat az állam ellen védeni. Nálunk az állam az egyházat semmivel sem segíti, sőt úgy kellett annak tétele mellett is az állam ellen folyvást küzdenie. Felsőbb és alsóbb iskolákat is önerejéből, híveinek filléreiből kell előteremtenie. Ezek tehát nálunk valósággal az egyházéi, melyekhez az, mint tulajdonához, akkor is méltán ragaszkodhatik, ha neki többé a régi módon nem kell is az állam ellen rendelkeznie. Az tehát előttem tisztán áll, hogy bármely népiskolaügyi reformok esetén az állam a prot. egyház kezeiből annak iskoláit és iskolai alapítványait ki nem veheti. Hogy az állam saját erejéből és alapítványaiból közös vagy hitfelekezeti iskolákat állítson-e ? — ez lehet idő kérdése ; de nem az: megtarthassa-e a prot. egyház saját népiskoláit? — hacsak a jog kérdése is idő kérdésévé nem válik. Igaz, hogy most kedvencz dolog az iskolák emancipatióját emlegetni, s még a prot népis-s kola-tanítók közül is sokan emlegetik ezt. Miért ? Tán hogy emancipáltatás esetén jobb lesz a tanrendszer, szigorúbb a felügyelet, s biztosabb a tanuás sikere? Vagy tán, hogy ők mind függés, mind fizetés tekintetében, helyzetük javulásának reményét kötik össze az iskolák seculerisatiójával ?! E kérdést én nem vitatom, de nem tartom fölöslegesnek a tanítói függés és fizetés kérdését egy pár példával illustrálni. Elég a svájczi iskolaszervezetet megtekinteni, s meggyőződhetünk, hogy a tanítók hivatali függése sokkal szigorúbb az állam kezelése alatt. A genfi cantonban e tekintetben is egész a kicsinységig minden pontosan körül van írva a „Lui générale sur l’instruction publique“ és a „Réglerment générale des écoles primaires“ által, így p. o. olvassuk : Art. 11. „Le Maitre ne peut changer même pour une fois gonjour de congé hebdomadaire, sans en avoir obtenu prealablement l’autorisation d .Tn pectour. I.orsqu’il’y obtenue, il en intormé immadiatement l'Autorité Municipale.“ Art. 53: „Le Maitre ne peut se servir du local de l'école pour y donner une répétition aux éléves ou de lecons particuliéres, que sans les conditions suivantes : lo. Davoir obtenu l’autorisation préalable du département.-----------3-6. De ne se servir d’aucum livre ni d’aucune fourniture appartenant a l’école.“ Art. 85: „Us (t. i. les Maitres) doivent suivre en tout ce qui concerne leur enseignement, les méthodes, les directions et les instructions qi leur sont transmises par le Departement.“ stb. stb. Hasonló szigor van a zürichi iskolák felügyelése körül is. De mit mondanának az ily emancipatióhoz sok tanítóink, kiknek most még annyi sok szabad ? ! Kívánatos volna ugyan nálunk is a felügyelet nagyobb szigora s a tanítók hatáskörének pontosabb körülírása, de ezt oly mértékben , mint Svájczban, nálunk még az állam közbejötte esetén sem remélhetnék egyszerre. Ami a népiskola-tanítók fizetését illeti: csalódnék, ki azt az állam kezelése alatt is valami magasnak képzelné. Genfben a népiskola-tanítók évi fizetése 700— 1400 frank, s ezen felöl minden tanuló után 50-ig havonként 30 centimé, 50-en felül pedig egy egy tanuló után 20 centimé. S fizeti mind az év, mind standijt — mert itt az elemi tanítás ingyenes — részben a canton, részben a község. A zürichi cantonban pedig az elemi tanító fizetése a községtől 200 frank, szabadlakás, 2 ölfa és ma hold föld, a mindennapos tanulótól tandíjul egy évre 3, a nem mindennapos tanulótól 11/* frank; s amennyiben a községtől járó fizetés a tandíj felével együtt 520 frankra ki nem ütne, ez a négy évesnél ifjabb tanító számára a canton által annyira kiegészíttetik, a négy évesnél idősb tanító számára pedig 700 frankig pótoltatik, és aztán a szolgálati évekhez képest 100, 200 és 300 frank évi pótdíjjal javíttatik, — úgy hogy e, zürichi cantonban az elemi tanító évi fizetésének legfelsőbb magaslata 1000 frank , és ezért a tanító, a testgyakorlati leczkeórákat ide nem számítva, ad hetenként 35 órát, míg ellenben nálunk főleg városokban, többnyire csak 26-ot. Ha most már egyházunkban az elemi tanítók fizetését tekintjük , úgy találjuk, hogy az némely helyeken akár a zürichinél, akár a genfinél jobb, igen sok helyen azokkal felér, s csak kevesebb helyeken mondható határozottan sokkal csekélyebbnek. A tandíj bizonytalan bevétele, s az egyház által adandó termesztmény és egyéb járandóságok pontatlan kiszolgáltatása nyomja le nálunk legtöbb helyen a tanítói fizetés kedvező mértékét. Ha a bajon segítve lesz, a minthogy azon nem is nehéz segíteni, s ezenfelül ha azt, hol tandíj fizettetik, a fizetni nem képes szegény tanulók tandíja a tanító részére a testület által megtéríttetik , nem sok lesz azon áldozat, melyet hozni kell arra nézve, hogy tanítóink fizetése a svájcziakéval általában kiállja a versenyt. Hogy Svájczban a népiskolák annyira rendezettek, s azoknak igazgatása és felügyelése mondhatni, zsinórszerű pontossággal gyakoroltatik , ennek okát kereshetik némelyek az állami kezelésnek általánosan czélszerűbb voltában; én azonban keresem azt az állam eddig érintetteken felül nemcsak az állam és egyesek vagyonosságában, de az államterület csekélységében is, mely a legpontosabb szervezkedést és felügyelést lehetővé és könnyűvé teszi. Svájczban mindenik canton iskolai tekintetben egy-egy külön állam, s tudomásomra a szövetségi állam közelebbi befolyása alatt csak a legfelsőbb iskolák némelyike és a zürichi műegyetem van, mint a melyet maga a szövetségi állam tart fenn ; — különben ahány canton, annyiféle szervezete van az iskoláknak. Nagy államterületen s csak a svájczi összes cantonokkal is bármelyik canton iskolai szervezetének egységes keresztülvitele, s az egész iskolaügynek egységes kormányzása erősebb centralizativ, s igy az egyes kantonok mostani szabadsága nagy részének feláldozása nélkül alig volna lehető. S ennek meggondolása is mindaddig, míg a népiskola-ügyet a centralisatió hatalomkarjai közé letenni nem akarjuk, nem kis mértékben teheti megnyugtatólag kimagyarázhatóvá, ha népiskoláink szervezete és felügyelete a svájczi mellett sok tekintetben hátra áll, s hogy ennek nem épen az egyházi kormányzás az oka. Egyébiránt a svájczi iskolafelügyelés pontossága is az igen sűrű iskolalátogatásokig ki nem terjed, sem ezen látogatások ilyen vagy amolyan egyletek rendszeres látogatásai által gyámkodólag nem pótoltatnak. S ez annyival inkább figyelmet érdemlő, mivel némelyek a prot. népiskolai felügyelet elégtelenségének és az állami kezelés, vagy legalább a népnevelési egyletek kisegítő közbejövetele szükségének bebizonyítására azt is felhozzák, hogy a prot. iskolai körlátogatók egy évben alig kétszer tesznek ily látogatást. Nem tagadom, hogy jó, ha a helyi felügyelet gyakrabban is tesz iskolalátogatást, de még egy részről a járási felügyeletnek — mint a körlátogatók intézménye is — ezt már oly sűrűn tenni nem állhat tisztében, másrészről általában véve igen sűrű iskolalátogatást sem tarthatni czélszerűnek. A genfi canton ide vonatkozó törvénye így hangzik : Art. 92. „A l’ exception des parents des éléves, et de l’ Autorité Municipale, aucune personne ne peut visiter une école sans une carte d’ autorisation de l’ Inspecteur.“ Art 93. „Les persones visitant une école doivent l-o Ne prendre aucune part à l’ enseignement, 2-o N’ adresser publiquement la parole ni an Maitre, ni aux éléves“ stb. A zürichi cantonban is a Bezirksschulpflege megbízott tagjai által évenként többnyire csak kétszer látogatja meg az iskolákat, s úgy tesz az azután (és nem egylet) a kiadott rovat szerint évenként jelentést az Erziehungsrathnak s minden harmadik évben kimerítőbb tudósítást. A Schulpflege, azaz a helyi felügyelet (mi ismét nem egylet) már gyakrabban látogatja az iskolát, átnézi a mulasztási jegyzéket, s tesz évenként rovatszerinti jelentést a Bezirksschulpflegének, s minden harmadik ében bővebb tudósítást és javaslatokat az óhajtandó reformokra nézve. Nálunk, anélkül, hogy a zürichi iskola felügyelés-rendszere állott volna előttünk, nagy részben ennek megfelelő a felügyelet szervezete. A presbyteriumok teszik a helyi felügyeletet, s így a Schulpflegét, az egyházmegyék és közlátogatók felügyelete képezi mintegy a Bezirksschulplogét, az Erziehungarathot pedig maga az egyházkerület. És valamint a zürichi canton mindenik Bezirkjében a tanítók Schulkapitelt, és valamennyi Schulkapitelek a Schulsgnodét alkotják, melyek véleményes javaslatokat terjesztenek az Erziehungsrath eleibe a népiskolai viszonyok , tanterv , tanmódrendszer , taneszközök stb. felett , úgy megvan nálunk némi hasonlatul az egyházmegyei tanítói értekezlet , és megvan az egyetemes tanügyi bizottság. S valóban alig kell több, minthogy egyházunk az iskolaszervezkedés szerencsésen megkezdett pályáján háborútlanul tovább haladjon, s hogy egyházunknak államházi viszonya — mint bizton reméljük— kedvezőbb alakot nyerjen: egyházunk népiskoláit rövid időn a magabb igényeket is kielégíthető virágzás fokára fogja emelni. No de még most népiskolaügyünk virágzóbbnak nem mondható. E czélból kellene tenni valamit kormányzási és törvényhozási úton is. Hogy ezt tehesse a minisztérium, a közvéleményt akarja megismerni, s e végett volna különösen szükséges a népnevelési egyletek felállítása. Meglehet, hogy az egyházak a minisztérium kezdeményezésénél alkalmatlan tehernek látszanak ; meglehet, hogy miattuk bajosabbnak látszik rövid idő alatt átható törvényjavaslatot készíteni, s a népiskolaügyet az állam czéljának egészen megfelelőleg szervezni. Ha ez valóban így volna, akkor olyan színezete lenne a dolognak, mintha a minisztérium a népnevelési egyletekkel szövetkezve, akarná megkísérteni, hogy a népnevelés ügyében, ha szükség, az egyházak ellenében is, mit és meddig lehetne tenni? De vájjon nem volna-e jobb az ügy érdekéből is ezt inkább az egyházakkal kezet fogva megkísérteni ?! Én legalább azon meggyőződésben vagyok, hogy az egyházzal (értve ezalatt a prot. egyházat, mert én más egyház viszonyait nem ismerem) érintkezésbe bocsátkozva, a cél könnyebben biztosanan elérhető, mint annak mellével egyletésre támaszkodva. " (Folyt, következik.) A magyar országos Iparegyestlet Ifávn tartott képviselő bizottmányi ülésénov. 16-án tartott képzésben követkében előterjesztett igazgatói ezöket véljük kiemelendőknek. A hiányzó igazgató ügykörének enné tökéletesebb betöltése végett az igazgató, teendők 8 előadói ügykörre szakítottak, mer ’ két más-más igazgatósági tag vállalta e körök következők : 1) Mezőgazdasági ipar 2) bányászati ipar, 3) egyéb gyáripar 4, ipar%) nivelé, 6/ A, forgalma és a consulsági ügy- 2) vámosi vámügyi szerződések. 8) Általános nemzetgazdasági és törvényhozási tárgyak. _ , , Az egyesület pénzkezelésére az igazgatóság nem látván czélszerűnek új pénztári hivatalt állítani, a pesti iparbankkal lépett összeköttetésbe, oly módon, hogy az iparbank az egyesület összes pénzkezelését 1/5 százalék provisio mellett átvállalta. . .... . Az. évi september 15-ei közgyűlésen megválasztott bizottsági tagok közül Drasche Henrik, Ganz Ábrahám és Radocsay Ferencz a választást el nem fogadhatván, helyükbe az utánuk legtöbb szavazatot nyert 3 tag lépett be a képviselő bizottságba, u. m. : Rohonyi Géza, Kölber Károly és Reitter Ferencz. Az igazgatósági jelentésből továbbá kiderült, hogy az iparegyesület erőteljesen felkarolta az 1848 előtt virágzóan fennállt iparegyesület ügyét. A régi iparegylet feloszlatása és végrendelete körülményeinek megtudását Keleti Károly igazgatósági tagra bízván, a kiderült tényállás elég reménynyel kecsegtet, hogy az egyesület, mint a régi egylet jogos utódja, annak minden veszteségek mellett is tetemes vagyonának birtokába fog léphetni. Igaz ugyan, hogy a régi iparegylet a nemzeti múzeumra hagyta vagyonát, de azon világos kikötéssel, hogy e vagyon iparos czélokra fordíttassék. Mivel azonban a múzeum e feltételnek meg nem felelhet, s a rá hagyott örökségből semmi hasznot sem lát, szívesen bele- egyeznék, hogy e vagyon czéljának megfelelőbb kezelésre bízatnék. Sőt több a kilátás, hogy amit a múzeum a volt iparegylet követeléseivel be nem hajthatott, az orsz. iparegyesület — ha e követelési jogok birtokába lép — rokon czéljánál fogva könnyebben beszedhetné. Továbbá kiderül a jelentésből, hogy az iparos nevelés és szakoktatásra vonatkozólag, egy részletes javaslat van készen, mely a legközelebbi ülés elé fog terjesztetni. A jelentésben egy szaklapra vonatkozó javaslat is foglaltatott, mely felett érdekes vita keetkezett, s mely végre oda dőlt el, hogy a szaklap megindítása a szakosztályok megalakuláséig függőben maradjon. Az ülés a jelentést helyeslő tudomásul vette, s a benne foglalt javaslatokat mind elfogadta, név szerinti, megszavazta a tisztviselők fizetését, megbízta az igazgatóságot, hogy a régi iparegyesület vagyonának megszerzése végett, a minisztériumhoz és az országgyűléshez forduljon, s végre addig is, míg részletes költségvetés lenne előterjesztendő, meghatalmazást adott az igazgatóságnak, a szükséges kiadások utalványozására. Hivatalos. A „B. P. K.-ból. A magyar országgyűlés által Ő Felségeiknek a megkoronázott Király és Királynőnek felajánlott s, ugyancsak Ő Felségeik által a volt honvédek árvái özvegyei, munka- és keresetképtelenné vált rokkantjainak felsegélsére adományozott százezer darab aranyból álló koronázási ajándéknak, az ehhez egyesek hazafias ajánlatai folytán járult összegeknek a kitűzött czélra fordítása az illető ministériumok kiküldötteiből, valamint kellő számú volt honvédtisztekből alakítandó bizottság által fog eszközöltetni. A bizottság működését, az e tárgyban folyamatban lévő előleges tanácskozmányok berekesztése után haladéktalanul megkezdi, s az a bizottsági tagok névsorával s az eljárás részleteivel együtt rövid időn közzé fog tétetni.