Pesti Napló, 1868. szeptember (19. évfolyam, 5504–5528. szám)
1868-09-01 / 5504. szám
etejí jn 200-5504. Szerkesztési iroda: Úri utcza 6. szám. II. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. n-—??-4» ss£ Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok , hirdeti a kiadó-hivatalhoz intézendők.mények), rimkrift Kedd, September 1.1868. 19. évi folyam* Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 nj kr. Bélyegdij külön 80 njkr. Nyílt tér: 5 hasábos petit-sor 26 nj kr. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Félévre . . 10 frt 50 kr. o. i. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. 6. Pest, aug. 31. 18(8. A rablásokról. Túl a Tiszán, aug. 28. □ Az 1863-ki és 1866-ki ínség után, a természet hazánkat a múlt évben , ez idén dús terméssel áldotta meg. Ez áldás jótékonyságát a társadalom minden osztálya érzi, de egy sem oly mértékben, mint a mezei munkások osztálya. De épen most, mikor a mezei munkás egy pár hét alatt az egész évre élelmet szerezni képes, túl a Tiszán valamint túl a Dunán a rablók szaporodnak, s a közbiztonság megszűnt. Komoly társadalmi jelenség ez, s muatja, mennyire miveletlen és vad még köznépünk. E jelenségen láthatják a kormány s a törvényhozás, hogy a népneveéésről is már egyszer gondoskodni kellene, mert az legalább is oly fontos , mint Tinea és Simonyi Ernő interpellátiói más efféle épületes tárgyak, melyekkel képviselőház, a hibás házszabályok következtében, idejét tölteni kényszerittetik. E társadalmi jelenségnek megvan azonban a maga politikai oldala. Köznépünkben, sok jó tulajdona mellett, meg van a hajlam a rabláshoz , de e hajlam nem törne magának utat, ha az agitátorok nem izgatnák folytonosan e szegény népet. ) Kétséget nem szenved, hogy az Asztatalos, Madarász és Balsághy iskola szünet nélkül piszkálja a szenvedélyeket a nép alsó rétegeiben. Tudjuk pedig, hogy ha a kedélyekben az erkölcsi disciplina megszűnik, csak egy további lépés szükséges, s a szabadság azon értelmezést nyeri, mely a zsiványok közt otthonos. De mi is tartóztathatná köznépünket, hogy szilaj hajlamainak tért ne engedjen — midőn a forradalmárok rendszeresen dolgoznak, hogy irtassék ki a törvény tisztele a nép kedélyében. V. sz. predicálják, hogy az országgyűlés eladta az ország vérét az idegen hatalomnak, hogy a közös ügy az utolsó krajcrárt lopja ki a magyar nép zsebéből. Ezen urak nem akarják tudni, hogy a magyar népnek még soha se volt oly bő keresete, mint most. De ahol azok, kik a törvényt alkotják, oly alávaló rágalmaknak vannak kitéve, ott a nép a törvényt nem tisztelheti s attól ismét csak egy lépés, és a fogalmak a tulajdon tiszteletéről felzavartatnak. E fogalomzavar pedig máris a rablásokban igen drastikus kifejezést nyert. Idején volna a legnagyobb erélylyel fellépni , hogy a közbiztonság helyreállíttassék. De ki tegye ezt? A kormány talán ? A kormánynak nem állanak a szükséges eszközök rendelkezésére. Nálunk a kormány kormányoz, de nem administrál. A kormány nem rendelkezik a közigazgatással. A kormánynak nincs semmi közege a városokban, azok igazi respublicák, mint Szeged példája mutatja; a megyékben pedig oly közegei vannak, kik közönségesen nincsenek a megyékben, s ha ott vannak is, nem gyakorolnak befolyást a közigazgatásra. A helyhatóságoknak pedig, amint az effectus mutatja, nincs képessége a rablók kiirtására s a közbiztonág helyreállítására. Miután pedig az ősz közeleg, midőn a rablókat üldözőbe venni sokkal nehezebb, mint az év kedvezőbb szakaiban, mert a hosszú éjek s a rosz utak a rablók természetes szövetségesei — nem fog egyébb hátramaradó , mint hogy az országgyűlés, mihelyt ismét összejön, ez ügyhöz hozzá szóljon, s a kormányt felhatalmazza, hogy mindenhova, hol rablók mutatkoznak, kormánybiztosokat, katonai erővel ellátva, küldhessen, kiknek rendeleteit teljesíteni a megyei tisztviselők kötelesek legyenek. Kell pedig idővesztés nélkül ez után a közbiztonság helyreállításáról gondoskodni, nem kétlem, hogy az Asztalos, Hadarás , V. és Balághy párt kivételével, mindenki óhajtja, hogy a becsületes emberek a télen át a rablók előtt ne rettegjenek, s Magyarország a külföld előtt gúnytárgyává ne váljék. A honvédseregbe lépett hajdani cs k. tisztek nyugdíjaztatása tárgyában, s ezen ügy folyamára vonatkozólag nyilvánuló holmi téves fogalmak eloszlatása végett, egyátalán kellő tájékozásul ezen tárgy jelen állására nézve, illetékes helyről értesülve, következőket van alkalmunk az érdekeltek tudomására juttatni. A fennforgó nyugdíjazási ügy tárgyalása végett kinevezett vegyes bizottsány, határozottan szemeléit tartva ő Felsége nyilvánított királyi szándékát, miszerint az érdekeltek illendő elláttatásban részesíttessenek, s nem kevésbé vezéreltetve azon benső óhajtástól, miszerint engedményezendő illetékeiknek mihamarább élvezetébe is juthassanak, feladata megoldásában következetesen halad. Ha mégis az ügy eddig véglegesen el nem idéztethetett, s az ige még testté nem lett, annak oka épen abban keresendő,hogy a tárgy maga egész fontosságánál, s a tekintetbe veendő körülményeknél fogva behatóbb megfontolást igényel , s az ebbeli munkálatok egyátalán sokkal terjedelmesebbek, mint ahogy azok a felületes szemlélőnek első pillanatra feltűnhetnek. Már csak azon körülmény is, hogy — noha ő Felségének i. é. április 25-ről kelt 1. f. kézirata, miután a hivatalos lapban közzététetett, kellő fogantyukép vagy Útmutatásul szolgálhatott a végre, hogy az érdekeltek folyamodványaikat, az illtékes magyar k. minisztériumhoz haladék nélkül bejuttassák — a kérvények nem érkeztek be gyorsan és tömegesen , sőt az ily hiányos eredménynél fogva utólag szükségessé vált e tárgybeli egyenes felhívásra is csak lassaban gyűltek és gyülekeznek be, a kitűzött, illetőleg eltelt zárhatáridő daczára még máig is hátráltatta némileg ezen ügy előhaladását. Azonban az így már tekintélyes számra növekedett kérvények kellő felszerelése, mely tekintettel az illetők korábbi ezredeitől beszerzendő okmányokra, leggyenesebb után a helybeli cs. kir. hadfőparancsnokság útján eszközöltethetett, és végre a kérvényezők illetékessége tekintetéből még szükségelt némi hatósági adatok beszerzései szintén sok időt vettek és vesznek igénybe. De mindezek végeredményileg a jogosultak várakozásának teljesülését nem fogják ezúttal hátráltatni; — mert az illetékek folyóvá tétele, az e végre szükséges pénzalapnak, csak a delegátiók legközelebbi ülésszakában történhető megszavaztatása előtt amúgy sem következhetvén be; — az e tárgyban működő bizottmány — mely egyébbiránt még most, s illetőleg a maga idejében bekövetkezendő 1. f. határozás előtt, a nyugdíjaztatás módozata, mennyisége és más részletei felől nyilatkozni, ideinkorántinak tartja, teljes igyekezettel azon lesz, hogy akkorára, azaz a delegációk összegyűléséig feladatát teljesen megoldhassa, arról, amit a balközép tulajdonképen akar, tisztába szeretnék jönni, s mivel azt hiszem, hogy több politikus ép úgy óhajtja az e kérdésről való felvilágosítást, mint énmagam, meg fogja nekem engedni a tisztelt Szerkesztő úr, hogy becses lapjában a tisztelt balközéphez néhány kérdést intézzek. 1) Hiszi-e a balközép, miszerint az ősz-, trák birodalmi tanács egyedül azon tény által ha t. 1. a balközép a magyar országgyűlésen többségre jutna, kényszerítve érezné magát az ezen többség hozta programmot elfogadni? 2) Ha ezt nem hinné, azon véleményben van-e, hogy az 1867-ki kiegyezkedési törvények, mint amelyek lényegükre, ha nem is alakjukra nézve szerződések, egyoldalúlag felbonthatók ? 3) Ha ezt hiszi, hiszi e azt is, hogy a közös uralkodó kötelezve lesz a magyar országgyűlés kivonatára Ausztriában az 1867 ki alkotmányt egyszerűen államcsíny által megszüntetni ? áj Ha ezt nem hiszi, melyek volnának az eszközök, ha nem a forradalom, melyek által az 1867-ki törvényeket, Ausztria akaratának ellenében mégis megszüntethetné ? Ha a balközép e kérdésekre kielégítő választ leend képes adható, nézetem szerint csak is ez által fogja elháríthatni magáról a factiositás vádját, s oppositiója ekkor leend jogosítva arra, hogy létezzék. És mindaddig, míg ezt nem teszi, bárkinek jogában áll oppositióját czélnélkülinek tekinteni, mint alkotmányellenes és törvénytelennek a szélsőbalét. Dr. H. T. Pest, aug. 31. Tisztelt Szerkesztő úr! Figyelemmel kisérvén hazánkban a politikai életnek phasisait, óhajtanám a pártélet minden momentumát, valamint a külömböző pártok törekvését és czélját megérthetni; szégyenemre kell azonban bevallanom, hogy ez nekem, tekintve a balközép működését, egyáltalában nem sikerült, és bármennyire megfeszítsem erőimet, képtelen vagyok felfogni, mit akarhat tulajdonkép e párt. Hogy melyek a Deák párt eszméi, azokat értem. Ezek czélozzák, miszerint Magyarország és Ausztria közt szövetség létezzék. E párt szükségesnek tartja eme szövetséget, és ezért elhatárzá magát — Ausztria óhaját tekintetbe véve — engedményekre , valamint Ausztriának, a szövetség megkötésénél nekünk viszont engedményeket kell adnia. Ez szükségkép következik minden kétoldalú szerződés természetéből, mint amilyen már maga az 1867-ik évi kiegyezkedés is. Meg tudom érteni azt is, mit akarhat a szélső bal. Ez Magyarország és Ausztria közötti bármily szövetséget károsnak tekint , tehát nem is akart vele szövetségre lépni, de midőn ezt ma már megtörténtnek, megkötöttnek kell látnia, most meg akarja semmisíteni. Igen jól tudja, hogy egy kétoldalú szerződés csak az egyik fél akarata által nem oldathatik meg, el van tehát szánva, Ausztriát a már jogosan megkötött szerződés szétbontására kényszeríteni. Ez ugyan nem észszerű, de érthető, legalább van benne logika. De mit akar a balközép ? Ez nyilvánítja, hogy forradalomról mit sem óhajt tudni, s óhajtandónak tekinti a Magyarország és Ausztria közötti szövetség létesülését. De a szövetséget nem oly sokban akarja, mint azt a Deák párt formulázta és keresztül vitte. Ez mindeddig még következetes és érthető. Azonban, úgy látszik, mellőzve van itt azon körülmény tudata, mely szerint Ausztria, melylyel a szövetség megkötendő volna, — e szövetségről oly alakban, — mint azt a balpárt óhajtaná , szintén nem akar semmit tudni, valamint nem tekintik azt sem, miszerint Ausztria intra dominium (azaz: előnyben) van, ahogy e szerint a balközépnek épen semmi jogos eszköze nincs Ausztriát engedékenységre kényszerítni, így a balközép azon alternatívában találja magát, vagy jogellenes kényszereszközökhöz nyúlni vagy az állapotot úgy a mint van, elfogadó. A párt ezek egyikét sem akarja, egy harmadik utat pedig nem tudos.. Miután pedig én e kérdés felett, azaz Lapszemle. (A „Hazánkénak.) Pest, aug. 31-én. Az országgyűlési balközép fiatal, de törekvő lapjánál, úgy látszik, nem nagyon épültek azon az ügyességen, melylyel Sz. ur múltkori igénytelen két lapszemlénkre, három hosszú czikkben megfelelt. Szükségesnek látják tehát Sz. ur remegő kezéből kivenni a kardot, s azt Xy. ur kezébe adni, ki négy hasábos czikkben kisérti meg a hajvágást ellenünk. Megvalljuk, a’milyen kevés szükségünk, szinte oly nagy kedvünk van a „Hazánk“-kal polemizálni. A lap kicsi ugyan, s nem számít még anynyi előfizetőt, a mennyit érdemelne, de van benne jellem, illem és annyi határozottság, a menynyi egy, a balközép programmja alapján álló laptól csak telik, s habár érvekben való hiányát gyakran kissé comicus méltóság köpenyébe burkolja, mégis jobban szeretjük-e parókás pedantériát azon fülszaggató gyermeksírásnál, melylyel a balközép volontairejei boszantják az irodalmi tisztesség barátait. De mindezt megengedve, mégsem mulaszthatjuk el, a legnyugodtabb határozottsággal visszautasítani azon ingyen-előadásokat,melyeket Xy. ur czikke bevezetésében a vitatkozási modorról nekünk adni akar. Ha mi a „Hazánk“-at megjelenése első napjaiban többször citáltuk, mint más lapot citálni szoktunk, akkor e jószolgálat, melyet egy kezdő collegának tettünk, ha hálát nem is, de annyit mindenesetre megérdemelt, hogy fegyver gyanánt ellenünk ne fordíttassék. Mert azt, hogy a „Hazánkénak a szélső bal ellen intézett támadásait, mint a balközép, késő bár, de figyelemreméltó megtérését kiemeltük, másnak, mint a „Hazánk“ iránti kedvezésnek tekinteni, badarság volna. A szélsőbalodali izgatás ellen mi kezdettük meg a harczot, kezdettük pedig az izgatás forrásánál, megbirkózva az egyetlen hatalmas szellemmel, ki e mozgalomba életet önthetett. Mig mi e kötelességet, s mondjuk őszintén — e nehéz és fájdalmas kötelességet teljesittettük, adig a balközép kétértelmű, kényelmes hallgatással töltötte be hivatását, tartuffe-i áhítattal hallgatván Kossuth izgató szavait, s alattomosan lesvén a népszerűség apróbb forgácsait,melyek a heves küzdelem alatt itt-ott földre hulltak. Ha azóta az ország szeme előtt feltűnt egész nagyságában a veszély, mely a „Kossuth család hagyományos politikájából e nemzetre hárulhat ha az ébredő és útbaigazított közvélemény egyhangú ítélete porrá zúzta az ittas politika minden apostolát, s a Kossuth párt ma már mint egy szétvert test, keresve keresi elszórt tagjait. S kérdjük, a nemzet józan szé élén s a polgárok hazafiságán k vül kié az üdvös eredmény főérdeme: azoké-e, kik tiszta meggyőződésük erejében, s a kötelességet a népszerűség s a tö imeg ujjongása fölé helyezvén, egy Kossuth sza- Ivával és geniusával mertek szembe szállani, s vagy azoké, kik a nyert csata után, egy leselkedő, kétértelmű positiót feladva, a szétrepülő s szárnyakra intéztek üldöző támadást, s nagy elhatározásnak képzelték, ha egy Madarász comicumának megmérhetlen mezején böngézni mertek egy-egy tikkadó kalászt ? Ne tegye tehát magát nevetségessé tisztelt laptársunk az efféle állítással, hogy a „Napló“ az „ő szárnyai alá rejtőzött bizony eszébe juthatna valakinek, hogy azon szárnyakat csak akkor terjesztette ki a balközép,midőn a szélsőbaloldaliig magába a madár fészkébe ijesztőleg benézett.. A „Hazánk“ akkor kelt csak szárnyra, mikor a balközép egy része, a „Hon“-nal együtt, szélsőbaloldalilag kezdett szédelegni, s vannak emberek, kik azt állítják, hogy Tisza Kálmán máig sem mentette volna meg a társadalmi rendet, ha történetesen nem épen Biharban talál fenyegetve lenni. Ha tovább megyünk Gy. ur fejtegetéseiben, ráakadunk még egy passusra, melyben a „Hazánk magát nevetségessé teszi. Mielőtt tehát a komoly dolgokról kezdenénk beszélni, citáljuk e pasaust, amint következik : ■ „Most egy idő óta legtöbbet foglalkozunk a „Napló“-val s a jobboldallal, s ő meg lapunkkal s a balközéppel. Mi azon nyugodtsággal és mérséklettel, mely csak oly pártok tulajdona,melyek tisztában vannak önmagukkal és végczéljukkal.“ Mennyire nevetséges e méltóságteljes nyilatkozat, azonnal ki fog tűnni," ha az olvasó figyelmére méltatja a következő sorokat, melyeket a „Hazánk“ aug. 23-iki számából szóról szóra ide igtatunk: (H.) A „Pesti Napló“-ban „egy jobboldali képviselő“ czikket ír a baloldali politikáról. Ez a „jobboldali képviselő“ úr nem lehet valami nevezetes ember, s alighanem eltaláltuk, hogy a legunalmasabb, a legservilisebb fejbólintók táborában ül. A czikk nem mond semmi újat, s csak rég elcsépelt és megczáfolt állításokatés ráfogásokat tartalmaz, melyek kimondásától igaz szivü, józan gondolkodású ember még a jobb oldalon is tartózkodott, csak az a bizonyos tábor igyekezett helyes indokok és józan érvelés hiányában ilyenekkel szerezni érdemeket osztályfőnökségre, minisztertanácsosságra vagy más valami zsirosállomásra. A most szereplő „jobboldali képviselő“ úrnak is érdemekre van szüksége, s arra, hogy folyamodványához a „P. N.- ban megjelent czikkét mellékelhesse.“ Íme, ritka példája azon nyugodtságnak és mérsékletnek, mely csak oly pártok tulajdona,melyek tisztában vannak önmagukkal és végczéljukkal. Ennyi, azt hiszszük, a modorra nézve elég lesz. A dologra holnap fogunk rátérni, után nem lesz elég dialektikájuk, hogy kimeneküljenek. Nem intés-e nekik a cseh eclaratió, mely mindenütt, ahol figyelemre méltattatott csak az ellenmondásos eljárás által kínpadra feszített értelem sajnálatos productiójának találtatott. Meg vagyunk győződve, hogy Gácsország autonomistius törekvései inkább fognak reussírozni, mint bármely más országéi; de meg vagyunk győződve arról is, hogy nem ily után, mely más, sem nem oly jogos it, sem nem oly opportunus törekvéssel összefoly, s a lehetőt, a helyest is kivezeti határaiból. Bécsi dolgok. A házassági civil-biróságok s a püspökök közt naponként ismétlődő összeütközésekkel szemben, felette fontos az igazságügyérnek f. é. aug. 28-ról kelt azon rendelete, melyben az 1868 máj. 28-kai törvényre hivatkozva,a bíróságoknak meghagyja, hogy azon esetre, ha a püspöki székek a tárgyalási okiratok kiadását megtagadnák, a bíróságok a szükséges kényszereszközökhöz folyamodjanak. „A bíróság — így végződik a rendelet — e czélból bírságot róhat az illető székre, mielőtt az okiratok erőszakos elvételét foganatosítaná, azonban az okiratok átvételével megbízott küldöttjét fel is hatalmazhatja, hogy a kényszereszközöket alkalmazza, ha nem is szabatott volt ki pénzbírság. Mindenesetre igen szükséges és gyakorlati intézkedés, hogy a gyűlöletes huzavonának vége szakíttassék. E mellett a belügyminiszternek egy, a helytartóságokhoz küldött körirata veri fel, és méltán, a közönség érdekeltségét. E köriratban hír szerint kiemeli a belügyér, hogy oly politikai-közigazgatási tisztviselők, kik az alkotmányellenes pártok kezére játszanak, állomásaik alól felmetendők. Ez is figyelemre méltó intézkedés akkor, mikor például Csehországban régen űzi játékát egy oppositió, mely az alkotmány keretén kívül, sőt az alkotmánynyal egyenesen ellentétben áll, s mikor —- mint Gácsországban — a tartománygyülésen hirdet valaki oly famosus alkotmányos elvet, mely szerint az ország sorsa felett a határozás utczai fáklyavivés és democrata-dlubbok kezébe kerül. A landtagokról nem sok hírt hallani. A karinthiai gyűlés feliratot fog határozni, a javaslat már szétosztatott a képviselők közt, s ezen passusban kulminál: „Karinthia tartománygyűlése kimondja azon bizalmát, midőn egyúttal kinyilatkoztatná, hogy ezen államalaptörvényehhez törhetlenül ragaszkodik, miszerint a cs. minisztérium átalános elismertetést fog nekik (a törvényeknek) szerezni, s minden ellenök intézett megtámadást, mely jogosulatlan túlkapásokban eddig nyilvánult vagy ezentúl bármely ürügy köpenye alatt nyilvánuland, a legerélyesebben visszautasitand.“ Lembergben azon maneuvret gondolták ki, hogy a reichsrath-képviselők megbízatásukról legközelebb mind egy szálig mondjanak le, így a lembergi tartománygyűlés keze felszabadulna; az 1867. mártius 2-ai határozatot nem kellene visszavonnia, s a gyűléstől függne, akar-e új választásokat eszközölni, vagy elfogadja a Smolka-féle pressióra célzó indítványt. Tartunk tőle, hogy a lengyel követek is elhirtelenkedik a dolgot, s eljárásuk által oly ellenmondások közé ékelik magukat, melyekből az Vidéki tudósítások, Bala ton-Füred, aug. 29. A „Pesti Napló“ szerkesztőségének tisztelettel ! Hogy a „Hon“ kétszeri tudósítója a balatonfüredi Lajosnapról későn kelt fel, azt maga eléggé igazolta a tények téves előadásával, mi a polémiát tovább húzni nem akarjuk, azért a tényt magát, úgy a hogy történt adjuk, a közönség ítélete alá, s ha még ez ellenében itt a t. tudósítónak megjegyzése lesz, azon esetben 190 résztvevő nevét, és bizonyítását egyenként előszámlálni fogjuk. Lajos napja előestvéjén Boronkay Lajos 14-ed magával a nagy teremben egy asztalnál névnapja előestéjét ülte, ez alkalommal, midőn már poharak ürítettek, sok jelenlévő Lajosért, és a szóba hozott Tarczy Lajos úrért is, az estebéd végével Tarczy Lajos úr poharat emelt szerinte a század legnagyobb Lajosáért is, erre Szalay Gusztáv azon megjegyzést tette, hogy nem úgy mint politicust érti, mire az illető egyszerűen azt válaszolta: nincs itt politica — ezen felköszöntést éljenezte mintegy 8 ember, mert a 14 közt 4 gyermek is volt; de a nagyközönség, mely a nagy teremben szintén jelen volt ebbe nem vegyülhetett, mert a nagy zene, és emberzaj miatt már a szomszéd asztaloknál ülők sem érthették azegyes felköszöntéseket, így a közönségre róni vagy 8 ember véleményét, több mint téves félremagyarázat. Másnap reggel Dőry Lajos barátai felkérték a gőzhajó kapitányát, mivel Dőry a nagyszámú vendégeket egy díszebéd, estély és tánczvigalommal akarja megtisztelni, és kinek Füred társadalmi életére és csinosítására sok érdeme van, tegye meg azt, hogy midőn az egész közönség ünnepélyesen mulat, mozsaraztasson , erre a kapitány egyedül Dőry Lajos tiszteletére lődöztetett, ezt bármikor bizonyítani fogja ; délben a díszebédnél, és este a tánczvigalmi vacsoránál felköszöntések csak a jelenlévőkért tétettek, s a mulatság egyedül társadalmi, és nem politikai jellemű volt. Ez a tény, Mit csinál a minisztérium Füreddel, az sem ide, sem a „Hon“ tudósítójának köréhez nem tartozik, de hogy a tudósító a füredi vendégek érzelmeit hamisan tolmácsolja, azt reá senki nem bízta, s ha arra számított, hogy hallgatással mellőzzük — csalódott! A füredi vendégek megbízásából és nevében, Inkey Ádám. Törvényjavaslat a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában. (Folyt.) HETEDIK CZIM. A biztosítási intézetekről. I. FEJEZET. Zárlat. 324. §. Zárlatnak mind a per megindítása előtt mind a per folyama alatt van helye, ha valamely tulajdoni , használati vagy birtokjog vitássá vált, s a felmutatott bizonyítékokból alaposan vélelmezhető , hogy a panasztottnak tettleges birtoka nem jogos alapon nyugszik, a kérelmezőnek ellenben ahhoz jogos igénye van, s egyszersmind kimutattatik, hogy zárlat alkalmazása nélkül a tárgy értéke veszélyeztetnék, vagy a kérelmező jogai egészben vagy részben meghiúsítathatnának. 325. §. Folyamodó a zárlat iránti kérelmét a per folyama alatt ennek bíróságához, a per megindítása előtt pedig a zárlat tárgyára nézve illetékes bírósághoz adja be. 326. §. A zárlat iránt a bíróság az ellenfél meghallgatása nélkül határoz. A megtagadó végzés ellen fellebbezéssel lehet élni. 327. §. Panaszlottnak a zárt elrendelő végzés a kérvény egyik példányán a zár foganatosítása alkalmával kézbesitendő. E végzésben világosan kitétessék, hogy panaszlott a zár elrendelésére s a zárgondnok személyére vonatkozó kifogásait a zárt elrendelő bíróságnál 8 nap alatt beadhatja. 328 §. A zárlatnál rendszerint zárgondnok rendeltetik. Ezt a kérvényező ajánlatára a zárt foganatosító biró nevezi ki, ha azt megbízhatónak találja; ellen esetben más alkalmas egyént nevez. 329. §. Az eljárásról jegyzőkönyv vétetik fel, melyben a lezárolt tárgyak körülményesen leirandók, s becsértékök egyenként kiteendő. Az ekkép összeirt tárgyakat a zárt foganatosító biró azonnal zárlat alá vetteknek nyilvánítja, s a mennyiben folyamodó is vánja, a zárgondnoknak átadja, mi a zárlati jegyzőkönyvben megjegyzendő: 330. §. Ha telekkönyvi tárgyakra rendeltetett el a zárlat, a zárt foganatosító bíró a végzés telekkönyvi feljegyzését hivatalból eszközli. A hollékkönyvek még nem léteznek, a zárlat a hatóság területén hivatalból körözendő, illetőleg kihirdetendő. 331. §. A törvényes szünnapok a zárlat foganatosítását nem gátolják. 332. §. A kellő időben beadott kiadások az eljáró bíróság minőségéhez képest sommás úton vagy külön jegyzőkönyvben tárgyaltatnak. A tárgyalás a zárlat folytán bekövetkezhető kárra nézve adandó biztosíték kérdésére, valamint annak mennyiségére és minőségére is kiterjed.