Pesti Napló, esti kiadás, 1869. február (20. évfolyam, 25-47. szám)
1869-02-01 / 25. szám
többség vall, magáévá tenni, azokat eszmecsere által tisztázni, terjeszteni. Azonban fájdalommal kell tapasztalnunk , hogy a Deák-párti fiatalság több indolentiát fejt ki, mint mennyi megrovás nélkül eltűrhető, szemben azon lármás mozgalommal, melyet — igaz, hogy ritkábban az elv érdekében, mint a lármázhatnám kedvéért — más oldalról tapasztalhatni : azért kérjük elvtársainkat, szíveskedjenek az ifjúsági Deák kör megalakítása végett minél számosabban a f. hó 7-én d. u. 4 órakor a „Pannónia“ udvari éttermében tartandó közgyűlésre megjelenni.“ — Bartay Ede úr egy nagyobb zeneművet irt (symphonia h-moll), melyet valószínűleg a böjti hangversenyek egyikén fognak a pesti zenekedvelő közönségnek bemutatni. — Az orvostan hallgatóknak a jelen évre tervezett bálja egy gyászos esemény közbejötte miatt elmaradván, a segélyegylet elhatározta, hogy február hó utolsó napjaiban avigadó kis termében hangversenyt rendez. A rendezők feladatukul tűzték ki: e hangversenytvonzóvá és érdekessé tenni, amennyiben a főváros legkedveltebb művészeit kérték fel közreműködésre. Addig is, míg a hangverseny napját és műsorozatát közzéteszszük, fölhívjuk arra a n. c. közönség és segélyegyletünk t. pártfogóinak becses figyelmét— Avignonban — írja a hir. lap — nagy botrány történt legközelebb egy tenorista miatt, kit a közönség akart, s a színházi bizottmány nem akart megtartani. A színházat kétszer ürítették ki fegyveres erővel , most zárvavan. De hát hogy is mer tetszeni a nagy közönségnek az, aki a bizottmánynak nem tetszik ? Aztán mire való a katonaság, ha nem a közönség gusztusát megregulázi ? Ez a legkézzelfoghatóbb színi kritika! — Az óbudai magyar dalárda ma, febr. 1-én a „Hajóhoz“ czímzett vendéglőben hangversenynyel egybekötött táncrvigalmat rendez. A Budapestről érkező vendégek érdekében a budai közúti vaspályatársaság kocsijai az egész éjen át közlekedni fognak. A belügyminisztérium a Beniczky honvédezredes hullája fölfedezőjének jutalmul kitűzött 500 frtot Steinberg Jakab, helybeli gabonakereskedőnek , kinek közvetítése által a hullát feltalálták, utalványozta. — A Rókus-kórházban őrzött 31 őrültet m. h. 3- án szállították át az országos tébolydába. — Nemzeti színház. Pest, hétfőn, febr. 1-én, 1869. „Az égben.“ Eredeti vígjáték 2 felvonásban. Irta Balázs Sándor. Rendező: Szerdahelyi K. Személyzet: Hámori Ferencz, Szerdahelyi. Semiramina, neje, Prielle Corn. Ilka, húga, Boér Emma. Ágnes, nagynénje, Paulaine. Lelkes Eduard, földbirtokos, Szigeti József. Gáspár, fia, Dulka S. Szél, Náday. Mérei, Benedek. Bors, Komáromy. Zord, Feleki. Galambos, Lendvai. J Völgyiné, Horváth Teréz. Etelka, leánya, Tolnai Mari. — Ezt követi : „A szerelmes ördög“ hallete-dik felvonása. Zenéjét szerzette Doppler Ferencz. Személyzet : Nagyvezér, Sántha. Bracaccio, kalózvezér Róka J. Fridrik, ifjú gróf, Campilli. Uriele, nő ördög, Rotter Irma. Phöbe, tánczosnő, a gróf kedvese, Vasicsek L. Lilla, a gróf tejtestvére, Weiner J. — Helyreigazítás. Tegnapi számunk reggeli kiadásának „Észrevételek a technika köréből“ czimű czikke alá Guácsy Béla helyett hibásan volt írva Gulány Béla, mit ezennel helyreigazitunk. .m. (A nemzeti torna- és tűzoltóegylet) tegnap tartotta meg rendes évi közgyűlését, melyet helyszűke miatt csak főbb mozzanataiban ismertetünk. A titkári jelentés, melyet az egylet eddigi buzgó titkára, Máttyus Aristid úr szóval adott elő, constatálja az egylet virágzó állapotát. Az egyletnek 474 rendes, 56 alapító tagja van, és helyiségében a tagokon kívül 140 növendék nyer oktatást a tornázásban. Az egylet a múlt évben már telket szerzett, az építendő tornacsarnokra országos gyűjtést indított, melynek eredménye azonban a Pest városa által megszavazott 5000 fton kívül csak mintegy 2600 ftra rúg. Ezenkívül a képviselőház is 5000 ftot szavazott meg. A tanítóképzés eddig csak kis mértékben történhetett, de máris 2 egyén nyert tanítói bizonyítványt, 12 pedig képezés alatt van, úgy, hogy az egylet a vidéki egyleteknek nemsokára képzett tanítókat ajánlhat.A tűzoltósági ág rendszabályai megállapíttattak, de a tűzoltóság életbeléptetése a tűzoltóalap nagyságától függvén, miután az erre aláírt összegek nagyon gyéren, vagy egyáltalán nem is fizettetnek be, a tűzoltás tettleges megkezdését csak nagyon kétes reménynyel várhatni. A titkári jelentés után a szavazatok adatnak be az egylet tisztviselőire, és azután a múlt évi számadás és a jelen évi költségvetés olvastatnak föl. Az egylet torna osztályának vagyona 16,361 ft 79 krra, a tűzoltó-osztály vagyona pedig 14,624 ft 82 krra megy; ez utóbbinak ezenkívül 12 ezer ftnyi követelése van. A jelen évi költségvetés pedig 9000 ftnál többre rúg. Végül a választások eredménye hirdettetik ki, a tisztviselők egy részére nézve. Elnöknek : Matolay Elek ügyvéd, alelnöknek : Gerzsó Károly, fakereskedő, tűzoltósági főparancsnoknak pedig : Széchenyi Ödön gróf választattak meg. + (A magyar tud.akadémia) palotájában a képzőművészeti kiállításban kiváló figyelmet érdemel a többi közt a 16. számmal jegyzett kép Grund Jánostól, Baden-Badenből, mely egy haldokló czigány-zenész végóráit ábrázolja. Akaratlanul is Vörösmarty „Vén czigány“-ját juttatja legott eszünkbe. A költő hattyúdalát mintha megörökítni akarta volna a távolból a festész. Ezen okból valóban méltó volna Vörösmarty nagy költőnk emlékéért e képet a nemzeti múzeum képcsarnokának megszerezni. Minden műbarát fölismerendi különben benne remek öszhangzatát, plastikai szépségét egy hírneves festésznek, kiről a külföldi lapok is a legajánlóbb recensiót adták. Ide iktatjuk röviden a baden-badeni egyik lapnak következő nyilatkozatát : „Ígéretünk folytán újból visszatérünk a Grund János-féle képre, mely egy haldokló czigány-zenész végóráit ecseteli s fölszólítjuk a műbarátokat annak, mielőbbi megtekintésére. Grund képein azon nagy előny van, hogy ritka adományként tudja képeit híven, az élet köréből lelket emelő érzeménynyel ecsetelni, amit itt is kitűnően bírt visszatükrözni. Egy nyomorult viskóban, rongyos nyoszolyán ülve látunk egy öreg czigány-zenészt, családja tagjaitól környezve; a haldoklóval szemben fia üldögél, hegedűvel kezében, valószínűleg még egyszer eljátszván kedvencz nótáját, a híres Rákóczy-indulót, mely hangokra görcsösen nyúl a haldokló is saját hegedűjéhez, de erőtlensége miatt csak görcsösen tapad ujjaival hozzá. Mellette áll ápoló hitvese bánatos arczcal, férjét átkulcsolva, míg leánya sietve kezéig egy csészében látható orvosi folyadékkal kezében. Ezek a főbb mozzanatok a képen, melyek természeti vonásokban jellegezik a legmegragadóbb életképet. Semmi sem fölösleges e képen, művészi öszhangzatban áll minden, s méltán állíthatjuk, miszerint ezen kép bárhol is a legnagyobb elismeréssel fog találkozni. Köszönetet szavazunk egyúttal a jeles művésznek is, hogy bennünket remekművével ismét ily kedvesen meglepett stb.“ Ilyféle recensiók nyilatkoznak e képről a külföldi lapokban, melynélfogva ismételten ajánljuk a műkincset a nemzeti múzeum részére, miután arra nézve is — 2000 ft — épen nem volna sok. Fölkéretnek egyúttal az igen tisztelt lapszerkesztőségek : jelen műbaráti közölményt becses lapjaikba is szívesen fölvenni; annál is inkább, minthogy Grund János hazánkat is beutazván, s iránta ma is föndobogó érzülettel viseltetik. (Beküldetett) dolgozik, be fogja látni, mennyi következmény függ össze e kérdés fölkarolása,vagy elejtésével. De — eltekintve a szellemi érdekektől — a főváros anyagi érdeke is sürgetőn követeli a népszínházi intézmény minél gyorsabb életbeléptetését. Pest a világpiacok útjainak egy nem ignorálható pontját képezi, melyen a pezsgő világforgalom lüktetése jelentékenyen érezhető. Vasutaink s közlekedési eszközeink óriás mérvű szaporodása terjedése mindinkább bevonják e forgalom hálózatába, úgy, hogy — főleg kelet fen, — európai hivatása mindinkább előtérbe nyomul. Pest lakossága születés, főleg pedig a bevándorlás s idegenek keblében tartózkodása által jelentékeny számarányban szaporodott alig néhány év alatt is; mennyivel nagyobb kilátás van pedig erre még ezentúl, ha eme hivatását egész terjedelmében megfejteni törekszik. Azért kell gondoskodnia oly intézményekről, melyek egyfelől a közművelődés előmozdítására hassanak, másrészt pedig az idegenek itt-tartózkodását kellemessé tegyék. Mennyire kárpótolva lenne ezek által pedig a város ama csekély anyagi áldozatért, melybe ily intézmények létrehozásához az első lépés, a népszínház megalapítása kerülne, elgondolhatjuk, ha már Csak a közforgalom circulatiójának jelentékeny gyorsítása is kiszámíthatlan anyagi nyereményeket von maga után. De eltekintve mindezen anyagi s szellemi érdekektől, pusztán nemzetiségi szempontból, még az esetben is föl kellene karolnia Pest városának a népszínház ügyét, ha ez csak tetemes anyagi áldozattal volna létesíthető. A fővárosban főleg az alsóbb néposztályok nagyrészt még mindig idegen ajkúak, kiknek a népszínház páratlanul czélszerű tanteremmé válnék, nyelvünk s a nemzeti közszellem elsajátítását illetőleg. Pestnek úgyis legtöbb közintézete, — nemzeti szinházától kezdve, múzeumán és egyetemein keresztül akadémiájáig, — országos segély által jöttek létre, melyeknek mégis ő legtöbb közvetlen hasznát élvezi; egy népszínház megalapításával tehát Pest városa csak honfiúi és a hála kötelmét teljesítené a nemzet iránt, mit elmulasztania annál megbocsáthatlanabb lenne, miután eddig e kötelem adóját oly intézet iránt rója le, melyet a magyar birodalom fővárosa színházának tartatni, pirulva kellett hallanunk. E sorok pedig pusztán csak egy hang akartak lenni, mely pillanatra kifejezést adjon a közohajnak, mely egy pesti népszínház létesítése iránt általánosan el van terjedve, s melynek létesülése ép azért előbb-utóbb kimaradhatlan. ” (Szigligti a cseh szinpadon.) „Egy egész hónapig tartó szünet után, mely fájdalom az idény legjobb részét nyerte el — írja a prágai „Corresponded“, múlt hó 28-án kaptunk végre egy, legalább némileg említésre méltó új darabot, s ez a Szigligeti Ede „Rózsa“czímű művének fordítása „Ruzsena“. Az említett lap—miután a darab meséjét elmondotta volna—a következőleg nyilatkozik róla: „A közkedvességű magyar drámaírónak e munkájában leginkább kiervelendők a jellemek, melyeknek nagyobb része igazi költői kedély szüleménye, s a néző előtt plastikai világosságban tűnik fel; kevésbbé dicséretreméltó maga az egész mű összeállítása, mely itt ott még hiányos technikát árul el, (nem szabad felejtenünk, hogy ez Szigligetinek első pályakoszorús műve) és egyes situátiók, melyek látszólag naiv közönségnek szánják. A vígjáték ezenkívül hemzseg a magyar önérzet erős kifejezéseitől, melyek a Tisza partján talán lelkesült viszhangra találhatnak, melyek azonban a Moldva folyó mellett nagyon sajátságosan hangzanak.S hogy egészben véve a fölsorolt hiányok mellett is tetszett a darab, az közönségünk finom tapintatának köszönhető; hogy pedig a két első felvonás úgyszólván várakozáson felül ütött ki, ez a színészek érdeme, akik majd minden kivétel nélkül minden igyekezetüket megfeszítették s részben igen kitünően játszottak, úgy, hogy ezen előadást az idény legjobbjai közé számíthatjuk. A fordítást nem ártott volna ugyan kissé revideálni s oda törekedni, hogy a cseh nyelv szelleme a magyarral szemben megóvassék. KÖZGAZDASÁG. Terményüzleti hetiszemle. VI. (Vége.) , Pest, febr. 1. Disznózsír. Kevés készlet mellett az árak emelkedtek; átvehető árának mázsája 40‘14 — *