Pesti Napló, 1870. május (21. évfolyam, 99-123. szám)

1870-05-04 / 101. szám

101. szám. Szerkesztési iroda: Ferencsiek­ tere 7. sírm. I. emelet. E lap szellemi révét illeti­ minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bém­entyu­en levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. Szerda, május 4. 1870 21. évi folyam* Hirdetmények díja: A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS: Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Egész évre ... 22 frt. Félévre. ... . 11 frt. Negyed évre . . . 6 9 50 kr. Két héra................. 3 „ 70 kr. Egy héra .... 1 „ 85 kr. 9 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 9 nj kr. Bélyegdíj külön 30 nj kr. Nyilt-tér: 5 hasábos petit­sor 25 nj kr. PEST, MÁJUS 3. Batthyány Lajos emlékére. — Negyvenedik kimutatás. — Lapunk szerkesztőségénél újabban begyült: Hirt Pál 5 ft, Boér János 33 frt 50 kr, Hajós János dömsödi birtokos 25 frt, Hruby Venczel 7 frt — összesen 70 frt 50 kr. — a 39. kimuta­tásban foglalt összeggel 7930 frt 10 kr, 9*/1 arany, 4 tallér, 5 e. frtos és 3 e. huszas. A honvédrokkantak j­avára : Cson­grádi kaszinó 34 frt 30 kr, Hajós Zsigmond dömsödi birtokos 75 frt;a honvédmenház javára : Bartha Imre gyűjtése Kis-Vártán 37 ft, Takács Kálmán fősz.bíró gyűjtése Csallóközből (a postaköltség levonásával) 80 frt 4 kr.­­ (A gyűjtések részletesb kimutatását közelebbi esti lapunkban.) Tóth József árvái javára : Nyíri Aladár 35 frt. — Fest, május 3. A Sajátságos jelenséget észlelhetni a szabadság fejlődésének történetében. Va­lahányszor a nemzet erkölcsi ereje és akaratának súlya megnyitá a szabadság s a politikai haladás útjait ; valahányszor az uralkodó,kötel­ességéhez híven számba és figyelembe kezdé venni nemzetének kétségtelen kívánatát, mindenkor talál­koztak egyesek, gyakran egész factiók, kik néha dicsvágyból, néha pedig szel­lemi vakságból és fanatismusból megza­varták a békés munkát, vihart, keserűsé­get és átkot szórtak a társadalom réte­geibe, a positív tevékenység teréről az álmok, a politikai ábrándok örvényébe vezeték a nemzetet,mely ha magát a nem­zetet nem, de mindenesetre szabadságá­nak ifjú növényét eltemeté. A börzeszé­delgés és szerencsejáték egy neme, mely a modern közgazdasági virulás egyik mé­telyét képezi, s mely az egyént a becsü­letes — és mindig eredményre vezető munkától elvonva, a véletlenség süppedé­­kes talajára vezeti — a politika terére is át lön ültetve. Itt is ama hazug tant hir­detik, hogy nem a becsületes munka kö­zepett a nemzetben megérlelődő politikai szellem és alkotmányos érzület a szabad­ság rugója, hanem egyszerre, egy éjen át kell meggazdagodni,egy nap folyamában kell a legradicálisabb alkotmányt decre­­tálni,mely azután a nemzet minden szük­ségletének , minden vágyának eleget teeni. Ez az ultraradicalismus ölte meg nem egyszer csírájában az európai nemzetek szabadságát. Főleg Francziaország amaz állam, mely a túlzó eszméknek köszönhe­ti azon sajnálatos körülményt, hogy az 1789-ks nemzedék alkotmányos óhajai még ma sincsenek megvalósítva. Az ő ul­trái mindig gondoskodtak arról, hogy oly alkotmányt készítsenek számára, mely a művészet minden szabálya szerint volt ugyan alkotva, de mint a nagy forrada­lom egyik vezérfia mondá, sohasem akart „menni“, s neki zavarnál, a szellemi és gazdasági élet megakadásánál, a kereske­delem és ipar pangásánál egyebet soha­sem hozott. A nemzet csakhamar meg­undorodott az ilyen alkotmányosságtól s mentő horgonyának tekinte mindenkit, kitől a nyugalom, a rend, a személy- és vagyonbiztonság visszaállítását reménylé. Az 1848-ki júniusi zavarok késziték elő első Napóleon államcsinját s az ultrák ki­hágásai faragták császári trónját. Ha a szenvedélyek ama példátlan dü­hös küzdelmét, a bármi eszköztől vissza nem rettenő izgatást, melynek képét ma Páris nyújtja, szemléljük, úgy újólag ko­moly aggodalmakkal telik el lelkünk az ifjú franczia szabadság sorsa iránt. Ma is­mét oly veszélyek szárnyalják azt körül, mint 1849-ben, és ma ismét azok idézték föl őket, kik 1849-ben : a szélső factiók. Nem akarjuk a császárság új alkotmá­nyában levő előnyöket, reformokat és ha­ladást ismét kiemelni. Mit egy Laboulaye, egy Guizot és Francziaország minden jó­zan eszű politikusa helyeslőleg fogadott, mert benne egy jobb korszaknak legalább kezdetét látja, azt nem szükség dicsérni. Ez alkotmány legnagyobb dicsőítése az, hogy az élet tapasztalat­ús iskolájában megőszült Guizot és a „szabadság apos­tola“, Laboulaye mellette, javára szólal föl. És mit eredményezett az új alkotmány mindeddig? Zavart és rendetlenséget a nemzetnek és élete elleni merényletet a császárnak. Az ily eredmények az optimistának sem sok jó reményt nyújthatnak a jövő iránt. Ha már ma, midőn az ultrák állítása sze­rint nincs szabadság Francziaországban, a rakonczátlanság és zavar oly fokra emel­kedik, mi fog történni akkor, ha az alkot­mány még szabadelvűbb irányban módo­­sittatik s a szélsők még több eszközt és alkalmat nyernek bűnös izgatásaikra? Ma a mérsékelt liberalizmus uralma alatt a fejdelem, kinek feje fölött egy millió szurony őrködik, nem alhhatik többé biz­tosan palotájában. Mi fog majd a radicá­­lisok kormánya alatt a békés polgárokkal történni, kiknek jogait és biztonságát nem egy nagy had- és rendőrsereg őrzi ? Erre megfelel a történelem. XVI. Lajos király megöletése után, ki felett a souverain nép legalább alakilag jogszerűen ítélt, kezdődött a rémálom és a tömeges gyil­kolás. Nem az ily színjáték prológusának te­kinthető-e a legújabban Napóleon császár ellen szándékolt merénylet ? Nem szólunk a caesarismus árnyoldalairól, amaz alkot­mányos és financziális bajok egész lánczo­­latáról, melybe a császárság Francziaor­­szágot sodorta és melynek emlékét egy jobb jövőre nyújtott kilátás által ki nem irthatja; de azért mindez semmit sem von le az ilyen bűnös szándék kárhozatos és megvetendő voltából. Ha már a fejdelmek elleni merényleteket ki is vesszük a közön­séges bűntények sorából s a politika te­rére viszszük át, úgy itt is azt kérdhetjük, mi jogosíthat fel minden bitang kalandort, fanatizált iparlovagot arra, hogy magát a nemzet és fejdelme között bíróul felvesse s egyéni nézetének végrehajtásával meg­rázkódtassa az egész állam alapját, mely nélkül még a legutáltabb zsarnok meg­gyilkolása sem járt ? Ha az európai nemzetek közjoga ez el­méletekre, melyeket tulajdonképen egy­kor a jezsuiták találtak fel és hirdettek, a szentesítés bélyegét sütné, úgy az ár­­mányos életből eltűnnék az állandóság a tartósság minden biztosítéka. A nemze­tek a legőrjöngőbb kalandorok kénye­­kedvére lennének bízva , az állami belső béke és nyugalom folytonos hullámzások alatt állana. Nem az ily eszközökkel alapítják meg a szabadságot. Brutus tőre megölte Cae­sart, de nem a caesarismust s IV. Hen­rik gyilkosát Raveillacot apostolként di­csőíthetik a jezsuiták, de azért a Protes­tantismus terjedését és virulását fel nem tartóztaták. Maradjon a tőr és gyilok alkalmazása továbbra is a zsarnokok pri­vilégiuma­­ azokhoz, kik a szabadságot óhajtják megalakítani, méltatlan az. An­­nál kárhozatosabb és bűnösebb pedig most, midőn a franczia nép végre vala­­hára megtalálni látszott amaz utat, mely a szabadság édenébe vezet: az alkotmá­nyos jogok, a politikai és alkotmányos érzület törvényes és békés módon való kifejtését és kétségtelen jelét adá annak, hogy kész kibékülni a császársággal. A „PESTI NAPLÓ“ TÁRCZÁJA. Egy erdélyi országgyűlés II. József császár korában.­­ SZILÁGYI FERENCZTŐL. — (Felolvastatott a m. tud. akadémia máj. 2-ki szakülésén ) I.2H. József császár kormány­rendszerének jellemzése. Ha H. József császár uralkodását a vallás­ügyben kiadott, s a keresztyén türelem életbe­léptetésével a lelkiismeret kényszerítését, mint a katholikusok és protestánsok között fenálló kü­lönbséget megbüntető intézményei tették főkép emlékezetessé, s annak maradandó fényt köl­csönöztek — nem lehet tőle másfelől azon érde­met is megtagadni, hogy alatta a személyes szabadság eszméje is érvényre kezdett emelked­ni,melynek ápolása fejedelmi gondossága egyik tárgyát képezte. E nemes czélja elérését a monarchia az örö­kös jobbágyságnak, szerinte: „az emberiség inasi és rabszolgai lealáztatásának *) eltörlése, valamint a gondolat és sajtónak engedett szaba­dabb mozgás által akaró eszközölni. Tudva van, hogy az utolsó bizonyos korlátok között tör­tént,mennyiben az előleges censura fentartatott, annak szigora azonban nagy mértékben eny­hítve volt, s valóban akkor az osztrák-magyar birodalom mindkét felében, túl és innen a Laj­tán széles körben mozgó közvélemény és k ér­­zülethű tolmácsának tartható sajtószabadság volt, mint ezt számos azon időbeli s a fölmerült egyházi és politikai kérdéseket megvitató érde­kes röpiratok s nagyobb irodalmi művek is bi­zonyítják.**­ *) Az 1783-ban junius 14. Nagy-Szebenről gr. Pálffy Károly magyarországi alkanczellárhoz intézett legfensőbb kézirat szavai. **) Ilyenek voltak : Eikel bécsi egyetemi egyházi jogtanárnak , Mi a pápa ? cardinalis ? püspök ? pap ? s többi ilyen hires röpiratai, valamint Zakha­­riásnak, a pápa íródeákjának hires római levelei, mi magyar fordításban is megjelent. A 2-ik levél azon themát vitatja, hogy a felvilágosodás a lélek üdvössé­gére nézve ártalmas. Annál inkább lehet sajnálni,hogy a felvilágo­sodott, születésével maga korán felülemelkedett császár a jogot, mit az egyénben tisztelt, a nép­nek meg nem adta, azt a törvényhozásból kizár­ta, általában a politikai szabadság s alkotmá­nyos kormányforma becsét nem méltányolva, nagyszerű terveknek s újításoknak szentelt pá­lyáján használni nem tudta, vagy nem akarta. Korának geniusa hozta ezt egyébiránt magával; a 18-ik vagy mint nevezték : „a felvilágosodás századja“ nem kevésbbé a fölvilágosodott abso­­lutismus czímét is megérdemli. Abból,hogy H. József az alkotmányosság hasz­nát,jótékonyságát nem ismerte,s attól idegen volt, minden bizonynyal nem egy tévedése, botlása, valamint félszeg és következetlen intézkedése származott; útjába a törvény mellőzése nehézsége­ket gördítve, nem csak sok keserűséget okozott neki, de a kívánt czélra jutásban is gátolta,köz­jóra szentelt tevékenységét elzsibbasztó, annak sikerét meghiúsító, s igy történt, hogy néha leg­jobb szándék kezdette művét, míg egyik kezével épitő, a másikkal azt úgy szólva, maga lerom­boló. Valóban a lángeszű s nemes indulatu feje­delem érdekében méltán lehet jó néha csodálatos ellenmondást mutató eljárást fájlalni, ki barátja lévén az egyéni szabadságnak,nem látta át még­is azon igazságot, hogy a jogot, mi az egyes Sze­mélyt megilleti, a polgári társaság is követelhe­ti, mely annak leirása által lehet boldog és vi­rágzó, sőt a szabadság áldásait az egyének is legbiztosabban csak a törvények oltalma alatt álló szabad államban élvezhetik. S bár II. Jó­zsef császár e részben a franczia nagy forradal­mat megelőzve, első volt, ki a vallásos és polgá­ri szabadságot a trónon hirdette, dicső, magasz­tos eszméje sokat veszt becséből az által, hogy ő a szabadságot az állam életébe bevezetni képes nem vala, s birodalmát az alkotmányos kor­mányzás által nem fektette azon biztos és szilárd alapra, mi azt a bekövetkezett s keményen meg ingató belviharoktól megóvta és a hatalom, jól­lét, dicsőség magas polczára emelte volna. II. József császárnak trónra lé­pése, s a biztosító kir. leirat. Mária Teréziának 1780. nov. 29-én történt halálával fia II. József római császár a német örökös tartományok, mint szintén Magyar- és Erdélyország trónjára lépett. Az erdélyi nemzeti fejedelmek korában az uralkodó változásával, az­ új fejedelem az or­­szággyűlésen a haza törvényei s alkotmánya megtartására esküt tett le, valamint az arra vo­natkozó s eb­be szabott föltételeket aláírta, s mind­két okmány törvénybe igtattatott. Másfelől ez alkalommal az ország rendei a fejedelem iránt tartozó hűségre megesküdtek. Az osztrák korszakban a fejedelmi föltételek és eskü szokásból kimentek, s azok helyét az uralkodó által kiadott, de semmi törvényes erő­vel nem biró úgynevezett biztosító kir. leirat pó­tolta, míg ellenben az ország rendei a hódolati hitet testületileg letették, így a fejedelem és haza közötti kölcsönös szerződés megszűnt; a fejede­lem irányában a haza kötelezettsége fenmaradt, de ez maga annak megfelelő jogát elvesztette. I. József édes anyja­­halálát követő napon, nov. 30 án egy kéziratában arról az erdélyi udv. kanczelláriát értesítvén, egyszersmind megpa­rancsolta, hogy a néhai császárnénak 1740.trón­­ra lépésekor tett intézkedések, s azoknak a fen­­forgó esetben leendő alkalmazásuk felől vélemé­­nyes tudósítást, s a szükséges kir. leiratok tervét is helybenhagyás végett terjeszsze fel. E legfensőbb rendelet következtében az udv. kanczellária maga jelentését még az nap a csá­szárhoz felküldötte, s mellékelve a III. Károly király halála után a guberniumhoz,mint az ország rendeihez intézett két kir.leirat conceptusát,meg­­jegyzé, hogy az elsőből, t. i. a guberniumhoz szólóból, ki lehetne az alávont, s inkább „ad specialra“ vonatkozó kötelezettségeket hagyni, miket egy más kifejezés pótolna, t. i. hogy ő Felsége minden alattvalóit „in communi et par­ticular” , igazságos jogaikban megtartani fogja; más felől, az ország rendeihez, kik összegyűlve nincsenek, azért ez­úttal kir. leiratot intézni szükséges nem volna. A császár e felterjesztésre, legfensőbb határo­zatát azonnal leadta, melyben az udv. kanczel­lária véleménye szerint az 1740-beli kir. leirat­ból az alávont hely kimaradását maga is helyes­­­nek találta, egyszersmind még egy pár hely ki­hagyását, s módosítását is parancsolta. A mi már a császári határozat értelmében az uj kir. leiratból kihagyandó, vagy módosítandó helyeket illeti: e részben mint legfőbb, s igen lényeges változtatás említendő, hogy az udv. kanczellária javaslata szerint, épen a leopoldi hit­levélnek, s az ország abban foglalt jogainak, sza­badságainak megerősítése kimaradt a biztosító kir. okmányból, a­mi pedig a régibb ilyen kir. leiratokban benne volt,és e lényeges kihagyás, az illető kir.intézmény ilyen csonkítása, most leg­­elébb történt az osztrák korszakban; a császár továbbá e szavakat :verbo nostro caesareo regio“, valamint e helynek is: „Nos nullum Prin­cipis e Regis honi sumus intermissuros“ kitörlését pa­rancsolta, végre a fenálló dicasteriumoknál, tör­vényszékeknél, s más hivataloknál szolgáló kü­lönböző tisztviselőket brit állomásukban végle­gesen megerősítette, a­mit pedig az udv. kan­czellária egyelőre csak úgy javasolt, hogy az ideiglenesen történjék. Szóval: a császár által uralkodása kezdetén az ország szabadságainak biztosítása, mint fen­­nebb már érintve volt, csupán általános kifeje­zésekben történt; az alkotmány, a törvények főkép a leopoldi hitlevél megtartása a kir. lei­ratban meg nem említettek. Hl. Az udv. kanczellária véleménye, csupán homagium végett tartani or­­szággyülést. Az erdélyi guberniumnak a császárné halála következtében, 1780. deczemb. 9-én az uj ural­kodóhoz tett, s maga méltó fájdalmát s keserű­ségét kifejező, örökös hűséget s engedelmességet fogadó, ő Felsége trónralépését üdvözlő, egy­szersmind az országos gyászünnepélyre vonat­kozó intézkedéseit jelentő tudósítása az udv. kanczelláriának alkalmat adott 1780-ben decz. 21-én kelt feliratában a felség figyelmét az or­szág által leteendő homagiumra, vagy a hódolati esküre felhívni. Ámbár Hl. Károly halála után 1740-ben azon eskünek a kir. és rr. által, még pedig, mint az alkotmány és régi szokás kívánta, országgyű­lésen leendő letétele, elhatároztatott, mi a kö­vetkező 1741-ben egybehívott országgyűlésen meg is történt, s bár azóta sem a törvények, sem a régi utas változást nem szenvedtek, az udv. kanczellária mégis­­az országgyűlésnek egybehivására nézve maga kételyét, sőt aggo­dalmát kijelenteni kötelességének ismerte Hivatkozik e részben az udv. kanczellária azon körülményekre és időviszonyokra, mik Mária Terézia uralkodása kezdetén a homagium kérdése nélkül is az országgyűlés tartását szük­ségessé tették, midőn egyfelől a pragmatica sanctio épen akkor lépett hatályba, másfelől a külháború következtében a királynénak rend­kívüli segélypénzt kellett az ország rendeitő k­érni, kiknek akkor az adó elvállalásáért s re­parti­álásáért is gyakrabban össze kellett gyűl­niök. E körülmények az új császár trónra lépése alkalmával fenn nem állanak­ jelesen, mi az adókivetés kérdését illeti, arra nézve azóta egy külön normatívum lett életbe léptetve, s igy az a rendek befolyása nélkül is végrehajtatik, az országgyűlés egybehívása azért nem múlhatat­lanul szükséges; azt csupán homagiumért tartani nem kellene, sőt tanácsosabb volna mellőzni, s a hódolati eskületételt más és bár nem törvényes, de a törvénynyel mégis megegyeztethető módon eszközölni. Tekintve, hogy a tartományi pénz­tár akkori szorultságában nem volna képes az országgyűlés tartására kivántató költségeket hordozni, továbbá a rendeknek sem lehetne megtartani szokásuk szerint, maguk sérelme­ikkel előállani, mik a kedélyek izgatásával azokba elégületlenséget hintenének el, a­mit főkép egy uralkodás kezdetén gondosan eltávo­­litni kellene, az udvari kanczellária az utóbbi, t. i. a hódolati ténynek országgyűlésen kívül leen­dő végrehajtási módját ajánlaná, azon hozzáté­tellel, hogy ha a c­élba vett új institutiók oly mértékben megszilárdulnak, midőn azokat „tör­­vényesítés végett“ — zur Legalishrung — a rendek elébe lehetne terjeszteni, akkor az or­szággyűlést egybehívni szükség, s a rendeket is lehető sérelmeikkel meghallgatni méltányos volna. Az udvari kanczellária véleménye szerint azért a homagiumot az egyes kerületekben, t. i. megyékben, székekben s külön törvényhatóság­gal biró községekben kellene letétetni, s arról, az illetőktől aláirt s a guberniumhoz beküldendő hódolati oklevelet kellene készíttetni. Az udvari kanczellária egyszersmind ez ügyben az erdélyi gubernátort meghallgatandónak vélné, ki a dol­got vagy az egész gubernium elé terjesztené, vagy csak a bizalmára méltatott kormányszéki tanácsosokat kérdezné meg, s így arra nézve, hogy mit kellene a homagium kérdésében tenni, maga véleményes tudósítását az udvarhoz fel­­küldené. A császár legfensőbb hátiratában az udvari kanczelláriának meghagyta­ a gubernátort meg­hallgatni, s annak nyilatkozatát felterjeszteni. E császári parancsot K. Reischach 1781-ben január 3-án a gubernátornak elnökileg megírta. Fest, május 3. A képviselőház osztályai folytatják tanácskozásaikat. Leglassabban halad a ni­ik osztály, mely­ben Deák, Ghyczy, Irányi, Nyáry vannak, s melyen pontról pontra, nyomról nyomra foly a vita. A törvényjavaslat sorsára nézve kétségkí­vül ezen osztály vitája lesz irányadó, s ennek vitái előre vetik árnyékát a képviselőház leendő vitáinak, s az ellenzék leendő ellenvetéseinek. A központi bizottságot, m­int halljuk, addig rínám som­­m­ják mint azon osztály a munkálat­tal készen nem lesz, mi valószínűleg holnap tör­ténik meg. A IX. osztály elvégezte az első bírósá­gokról szóló törvényjavaslatot, s egyéb, lényeg­telenebb módosításán kívül a pesti kereskedel­mi váltó törvényszékre ruházza, a földhitelin­tézet pereire nézve azon jogot, melyet eddig a pesti váltótörvényszék gyakorolt. A többi osztályok közül az I. osztály a vég­rehajtókról szóló javaslatot volt tárgyalás alá veendő, midőn értesítők, hogy ezen tán némi módosítások fognak még létezni. Tárgyalás alá vette tehát az osztály a felnőttek oktatásáról szóló törvényjavaslatot s azt elvben elfogadta, azonban Iványi javaslatát nem találván kielégí­tőnek, abban állapodott meg, hogy a kormány felszólítandó lesz új és a czél kívánalmainak megfelelő törvényjavaslat előterjesztésére. A VII. osztály ma a királyi ügyészekről szóló törvényjavaslat 5-ik §-áig haladt. Előadók a V. osztály részéről Horváth Döme, a VII. osztály részéről T­ö­r­ö­k D­á­­n­i­e­l, az I. osztály részéről Halmossy Endre. Fest, május 3. A megyei s községi törvényjavaslatokkal mi­­nél tüzetesben kezd foglalkozni a közvélemény s aligha csalódunk azon feltevésünkben , hogy Borsod példája a törvényhatóságoknál egyátalán követésre fog találni. Több megyében s ezek között Pestben tervezve is van már,hogy e czélból rendkívüli közgyűléseket hívnak egybe. A fővárosban ez érdekeltség alighanem más irányban is fog nyilvánulni. Pest képviselőtestü­letében úgy is általános az a meggyőződés,hogy a fővárosnak,mint ilyennek,külön törvényre van szüksége, s e felfogáshoz a kormány is, mint számos előjelből kitűnik, közel áll. Az új javaslat e nézetet csak előmozdítható, hisz kétséget sem szenved, hogy a törvényható­sági rendezés keretébe, mint azt e javaslat föl­állítja, magát a fővárost csak számos viszás kö­rülmény adoptálása mellett szoríthatjuk be.Hogy többet ne említsünk, itt van a rendőrség ügye, melyet e javaslat függőben hagy, holott minden lépten-nyomon érezzük ez ügy rendezésének kiváló fontosságát, s ennek megtörténtével na­gyon valószínűleg a fővárosra nézve kivételes helyzet fog teremtetni, mi sok más egyéb kö­rülménynyel szükségkép maga után fogja vonni egy külön törvény alkotását Buda­ Pest számára. Bizonyosnak látszik azonban, hogy a törvény megalkotása előtt Buda­ Pestre nézve is kísérlet fog létezni az általános törvényhatósági rende­zéssel , de ez nem igen fogja gátolni a városi képviselőtestületet abban,hogy a külön törvény alkotása iránti óhajainak már most alkalmilag kifejezést adjon. A fővárosi társaskörök közül eddig az„Egyen­­lőségi kör“ kezde meg e javaslatok vitatását, mit azért említünk fel kiválólag e helyütt, mert e viták központját, a kör elnöke, Szentkirá­lyi Mór képezi, kinek beható mély tanulmá­nyai e tárgy körül, országszerte ismeretesek. Az „E. K.“ elé Szentkirályi füzetes­ munká­latot nyújtott be, melyet ott megvitatván, mint a kör emlékiratát fogják a képviselőház elé ter­jeszteni. Az orszggyűlési klubbok közül eddig a balol­dali kör nagy véleményező bizottmányt küldött ki e tárgyban, melybe a párt minden kiválóbb férfia meg van választva. A szélsőbal, mely — közbevetőleg mondva — most ez ügyben aligha­nem eltér az általános népszavazás sürgetésétől, mit egykor a „Magy. Újság“ röpirata programm­­szerű műben oly nagy zajjal követelményeinek élére állított,e napokban követi a példát: a nemze­tiségi képviselők Mocsonyiéknál tartnak ugyan­ez ügyben conferentiákat, s így körülbelül már mindenütt megindult a discussió, csak a Deák-párt körében van az egyelőre a publicis­­tikában localizálva. Helyes dolognak tartanók, ha pártunkban ez­úttal szakítanának a javaslatok szokásos meg­vitatásának eddigi rendszerével, mely kétség­kívül, — csak valljuk be őszintén — aligha volt sikeres. Nálunk eddig ugyanis rendszerint úgy történt a discussió, hogy a plénum vitatta a javaslatot a nélkül, hogy más munkálat állt volna előtte, mint­ a kormány előterjesztése. Kétséget sem szenved pedig, hogy népes gyűlések tanácsko­zása, mely előlegesen megállapított programm­­nélkül történik, rendszerint sok nehézséggel jár , s ez minden belőle folyó következmény­nyel bebizonyult pártunk tanácskozásaiban is. A dolog különben oly világos, hogy fölösle­ges lenne rála akár egy szót is tovább vesz­tegetni, s ez ügy fontosságánál fogva az az in­dítvány, hogy a megyei javaslatokra nézve a Deák-kör is küldjön ki véleményező bizott­mányt, kétségkívül önmagát ajánlja. Nem is kételkedünk benne, hogy ily bizottság már leg­­közelebb meg fog alkottatni, s akkor az ország­gyűlési clubbok manifestátióiban egy-két hét múlva remélhetőleg oly tüzetes, az ügyet min­den oldalról megvilágító munkálatok állanának a közönség előtt, melyek addig is, míg a képvi­selőház megkezdhetné e kérdésben tárgyalásait, s ez körülbelől még az őszi ülésszak előtt fog történni, a legalaposabban tájékozhatnák a köz­véleményt. Addig a publicistika folytatja működését, s csak sajnálnunk lehet, hogy az ellenzéki lapok­ban, mint például ma is a „Hon“-ban egy (Sz.) jegyű czikkben, többnyire üres lamentatióval állunk szemközt, mely beszél „im Blitzblaue“ centralisatió, zsarnokság, Bach-kormány és Ti­sza Kálmánról, hogy a hiszékeny olvasó végre beleszédül. De tán az ellenzéki olvasó sem mind oly naiv, mint az bizonyos urak számításaiba illenék. A kincstári javakról. § (I.) Midőn még a bécsi bank birto­kában voltak a kincstári uradalmak, ke­zelésük ellenőrzésére csekély, hogy ne mondjam, semmi gond sem lön fordítva. Mi volt tehát természetesebb,mint az,hogy a vidéki közegek hanyagokká lettek, s ennek folytán a haszonbérlők nagyon is eltanulták s követték Smith Ádám azon elméletét, miszerint a nemzeti gazdaság alapelve az érdek, ez alatt természetesen a magukét értvén.] Való, hogy a nemzeti gazdaság tudo­mányának alapítója nem követte azon hi­tet, miszerint a közélet szabálya egy vo­nallal leírható ,és azért, hogy a fölvett ha­sonlatnál maradjak, azon vonalhoz, mely-

Next