Pesti Napló, 1871. október (22. évfolyam, 226-251. szám)
1871-10-10 / 232. szám
kor érezni és tapasztalni fogja, hogy hadműveleteinek vonalain oly népekre bukkan, kik kulturájok gazdag kincseit erélyesen oltalmazni tudják. H!De támadó hadjárat Oroszország ellen épen nincs érdekünkben, mert nekünk is békére van szükségünk, Németország sem hajlandó arra, hogy háborút keressen bármerre is. De sem mi, sem Németország nem engedhetjük meg, hogy Oroszország a Dunát átlépje, és hogy vasúthálózatának végpontjait Triestben s a dalmát tengerparton lelhesse fel. Meglehet, hogy Poroszország még a háború előtt bizonyos megállapodásokra jutott Oroszországgal, de e megállapodások a magyar miniszterelnök elhatározására befolyással nem lehettek ; ezen elhatározást egy lovagias férfiú bátorsága diktálta, ki bizonyára jól tudhatta, hogy a magyar nép, ellenségeinek sokaságát számlálni nem szokta. Ha Németország és Oroszország közt a baráti szerződés újólag a salzburgi napok előtt köttetett volna, még akkor sem lenne okunk e szövetségtől remegni, mert tegyük fel, hogy e szövetség a béke czéljából köttetett, de akkor egyszersmind a mi előnyünkre is szolgál; ha pedig háború lenne czélja, úgy joggal kérdhetjük, várjon ki ellen lenne, lehetne észszerűleg ennek éle irányozva ? A gasteini és salzburgi napok Európa békéjére kétségkívül nagy jelentőséggel fognak bírni; legközelebbi eredményük az, hogy oly korszak záródott be, rcennek befejezhetése felett mindnyájan csak örülhetünk. A „Budapesti Közlöny " ügye. A „Budapesti Közlöny“ ügyéről, mely a képr.ház pénzügyi bizottmányának tárgyalásai folytán a lapokban most egyre-másra szóba kerül, a következőket közölhetjük: A hivatalos lap az államnak csak azóta jövedelmez, hogy az „Athenaeum“ kiélésében van. Az időszakban, midőn az államalapot saját maga kezelte, ez deficittel járt, s világos, hogy miután e czélra a kormánynak külön administratiót, külön ellenőrzést, szóval külön hivatalt kell tartania, a kormány kezelése szükségképen többe kerül, mint oly magánvállalat kezelése, melynek a hirlap kiadásra különben is fennálló apparátusa van. A lap ennek folytán, s a viszonyok változtával is, az „Athaenaeum“ kezelése alatt tiszta jövedelmet juttatott s e jövedelem legutóbb mintegy 49 ezer frtra rúgott, melyből a szerkesztőség illetéke is fedeztetett. A jelenleg fennálló szerződés lejárván, szükség volt megújításáról gondoskodni. E megújítás eszközlésére a kormány zsinórmértékül vette a cem nyitkozatokat, melyek a hivatalos lap ügyének tárgyalása alkalmával, a képv. ház 1870. febr. 14-diki ülésében, az egész ház helyeslése között hangoztattak. E nyilatkozatok veleje abból állott, hogy a hivatalos lapnál a jövedelem mellékes szempont, a fő az, hogy „a kormányzat bizonyos kellékeinek, az ország bizonyos szükségeinek megfeleljen,“ s ezzel kapcsolatban kiemeltetett az is, hogy a lap nagyon drága. A kormány tehát elhatározta, hogy egyrészt a lap árát tetemesen leszállíttatja, és pedig 20 frtról 12 frtra. Minthogy azonban a leszállított ár a lap kiállítási költségeit nem fedezheti, világos, hogy ez csak a jövedelem rovására történhetett. Másrészt alkalomszerűnek tartatott a laphoz, a rendes s középszámítással fölvéve, 2/2 íves tartalmon fölül hetenkint egy külön ivén rendkívüli mellékletet adni, mely a kormányrendeletek s egyes törvényes intézkedéseknek tárgyilagos felvilágosító magyarázatát fogná tartalmazni. Ezzel egy érezhető szükségletet vélt a kormány pótolni, de hogy ezzel is megint a lap jövedelme csorbult, ez sem szorul magyarázatra. E két pontra nézve a kormány megállapodván, az államnyomdával kezdetett tárgyalás. Ekkor azonban kitűnt, hogy a lap administra-Azonnal szolgálok — t. közbeszóló — néhány példával. Ön hihetőleg tudja, hogy Kisfaludy Sándor azon szerencsés kötté-halandók közé tartozott, kik a „boldogtalan“ szerelem után a „boldog“-ot is megérték. Ma már közkézen forognak hitveséhez irt levelei, én tehát néhány helyet egymás mellé fogok állítani, mely a viszonyok változásáról tanúskodhatnak. Házasság előtt: Halottam én szép szavának Ezüst hangját zengeni, Philomela panaszának Szava nem oly isteni. Házasság után : „A gyapjút megmérve csak a Bódinak add általa mint az övét, úgy az enyémet is meg fogják venni. Adieu lelkem ! Elvárlak, gilmeimet hozd el magaddal.“ „Az iróalmámomban a pipás fiókban vannak azon kis zsinórok, melyeket pipáimhoz csináltál; kérlek érdesem, hozd ezeket magaddal.“ Igaz ugyan, hogy „még első szerelmének erős indulatjával“ szereti, de mily hangokat tud az belőle, a férjből — intra domínium — kicsalni ? Egy-egy biztosítás, egy-egy „szeretlek“ s aztán következik: „Az Éliás zsidó fogadta, hogy két gyapjas zsákot fog pénzért Sümegen adni — kívánd tőle!“ Akiről azt dalolta: Téged látlak az egeknek Magas, tiszta békében, attól ő most azt kéri, hogy az Éliás zsidótól két gyapjaszsákot kivárjon---Nem hallgatom tovább, most már mondja ki, tréfál e velem vagy komolyan beszél? El akarja e a nőket a költőktől ijeszteni, vagy csak bolondozott? Találja ki! Argustióját az államnyomda nem veheti át, s miután a kormány e czélra külön hivatalt felállítani nem tartotta alkalomszerűnek, az „Athenaeum“ nyomda-társasággal kezdetett meg a tárgyalás, melynek a hivatalos lap számára berendezett külön apparátusa, külön épülete, külön felszerelése lévén, e czélra a legalkalmasabbnak látszott. Fenforog még más szempont is, mely itt döntő lehetett. A képviselőházi nyomtatványok sorsa tanulságul szolgálhatott. A képviselőház ugyanis ajánlati tárgyalás alkalmával a legolcsóbb ajánlkozónak adta át a nyomtatványokat, de a következés az volt, hogy az illető csakhamar tetemes!) (20 %) árjavítást követelt, mi meg is adatott. Ily és hasonló eshetőségeknek pedig egy lapot, melynek a legnagyobb pontossággal kell megjelennie, kitenni alig lehetett. Az „Athenäum“-mal folytatott tárgyalásoknál azon árak szolgáltak a kormányra nézve alapul, melyeket az államnyomda állított fel, s, melyeknél az „Athenäum“ részben olcsóbb árakat ajánlott. így nevezetesen az államnyomda egy év első ezréért (papír, nyomás és szedés, melynek nagy része petit) 52 frtot számított, az „Athenäum“ 50 frtot, mely ar nem tartatott túlságosnak. Ez alapokon dolgozta ki a bel-s pénzügyminiszter az új szerződés alapvonalait, melyeket az „Athenäum“ hosszas, egy évi tárgyalás után elfogadott, Így jött létre a szerződés, s midőn a tényállást egyszerűn, objective elbeszéljük, azt hiszszük, hogy ez ügy helyesb méltánylásához némileg hozzájárulunk. T. szerkesztő úr ! A köztünk s a belügyminisztérium között a „Budapesti Közlönyére nézve kötött szerződés tárgyában több álhír s alaptalan adat kerülvén nyilvánosságra, kötelességünknek tartjuk a következőkben a kötött szerződés alapjául szolgáló adatokat nyilvánosságra hozni s t. szerkesztő urat ennek közlésére ezennel megkérjük. A magas kormány határozata folytán ugyanis a „Budapesti Közöny“ előfizetési ára 20 frtról 12 frtra, egyes lap példányok ára pedig 30 krról 20 krra, illetőleg a hivatalos hirdetőé 10 krra leszállittatott s a laphoz, a rendes 21/2 ívnyi tartalmon kívül, hetenként 1 iv külön mellékleta rendeletek magyarázásával csatoltatik. Ez árleszállítás s a heti melléklet kiállítása az eddigi tiszta jövedelem egy részét fölemésztvén, az új szerződés alapjául a következő számítások szolgáltak, melyek a lap múlt évi (a kormányra nézve eddig legkedvezőbb) eredményein alapulnak. Fölvetetett ugyanis, hogy a lap előfizetői, az ár leszállítása folytán 3000-ről 4000-re szaporodnak, s ekkor a kiadások így csoportosulnak . A 4000 példány kiállítási (szedés, jobbára petit, papír, nyomás) költsége kerül, és pedig az első ezer ivé 50 frt, minden más ezeré 20 frt, tehát 4000-mél 110 frtba. A lapnak egy egész évi példánya áll 750 ívből, azaz számonként 21/2 ívből. E szerint a 4000 példány nyomatási költsége 750 X HO • • 82,500 frt. Hozzá adva ehhez a hetenként egyszer egy ívvel megjelenő melléklapot 52 X HO.................... 5,720 „ Postabélyeg 4000 példányra 3 ft 12,000 „ Kiadási (expeditió személyzet, czimszalag) költség......................... 5,500 „ Előfizetés hiánya a szerkesztőségnek adott 90, és a köteles példányokért összesen 100 példány 1,200 „ Keserv példányok (melyeket a társaság, a hirdetők használatára köteles fenntartani) előfizetés hiánya (300 példány) ... • 3,600 „ A belügyminisztériumnak fizetendő .............................. ■ • •22.000 „ Összesen 132.520 frt. A bevételek pedig a következőképen: Előfizetés: 4000 á 12 frt 48.000 frt. Hivatalos hirdetések 66.000 frt. Magánhirdetések 16.000 frt. Egyes példányok eladása 3.000 frt. 133.000 frt. Marad nyereség 480 frt. Ehhez még csak azt teszszük hozzá, hogy a hivatalos lap kiállítási költségeit és pedig az első ezerét szintúgy mint a többiekét ugyanazon zsinórmérték szerint számítottuk, amint saját magunknak számítjuk a tulajdonunkat képező lapok kiállítását. A szerződés a fentebb elősorolt adatok alapján jött létre, s mi e szerint jövőre a kormánynak 22.000 frtot fizetünk, a lap ára pedig 20 frtról 12 frtra szállíttatik le, ami, ha csak 3000 előfizetőt veszünk számításba, 24 ezer frt különbséget tenne, mely a kormánynak eddigi, a lapból vett tiszta jövedelmét meghaladja, s mely összegről a kormány az olvasóközönség javára mondott le Pest, 1871. oct. 7. Az „Athenäum“ igazgatósága, Ausztria. A cseh kiegyezésre vonatkozó okmányokat ma (szombaton) délután oszták ki Prágában, e pillanatig (este 9 óra) csak a „P. L.“ egy töredékes távirata van előttünk, mely a kiegyezés alapvonalait a következőkben adja elő : A cseh országgyűlés többsége elismeri a magyar kiegyezkedést, de a Chlajthán delegatió átalakítását kívánja, melyben a cseh delegatiónak többé már nem szabad elenyészni. Minden, a magyar kiegyezkedésben elismert közös ügy fentartandó. Minden többi ügy, amennyiben Csehországot illeti, a cseh országgyűlés illetékessége alá tartozik. A birodalmi tanács illetékessége alá csak az indirect adók szabályozása, a hadsereget, vám- és közlekedésügyet illető kérdések tartozandanak. Csehország önállósága egy, az országgyűlésnek felelős kormány és a cseh állam összeségét a korona tanácsában képviselő személy által nyer kifejezést. A pénzügyi kiegyezkedést és a közös ügyek járulékának hányada a cseh országgyűlés szabályozza. Az eddig a birodalmi tanács által alkotott törvényeket a munkálat Csehországra nézve érvényeseknek nem ismeri el. A birodalmi képviselet és a delegációk, amennyiben Csehországot illetik, csak átvitt hatáskörben járnak el. Azon kérdést, várjon a birodalmi tanácsban részt vegyenek-e ? a munkálat „nyilaskérdésnek“ mondja ; végre tagadja, hogy Csehország és Ausztria közt reálunió állana fenn. A Csehországgal kötött pénzügyi kiegyezkedés a „Narodni Lysti“ következő közleményében veti előre árnyékát. A követelés, hogy a cseh nemzetnek a teljes pénzügyi egyenjogúság visszaadassék, hogy a cseh királyságra jövőre semminemű teher vagy adó a királyság érvényes képviselete nélkül ne háríttathassék, hogy tehát egyesegyedül a cseh országgyűlés gyakorolja Csehországban ezen királyság minden adója megszavazásának és behajtásának ősi és continuáló jogát, ezen jogos követelés van mint egyik fősarkkő államjogunk alapjába téve s az egész nemzet helyeslése által szentesittetett. Kell, hogy mindig mi, a cseh királyság legyünk azok, kik a jogot megadjuk, mi essék jövedelméből a közös szükségletekre és más országokra, sohasem szabad másnak, valami idegennek, valami nem cseh testületnek lennie, mely a cseh adók felett határozhat. Senkinek sem szabad megengednünk, hogy szabad akaratunk nélkül a cseh pénzből s egy krajerárt közczélokra fordítson. Külföld: Bluntschll a csalhatatlanságról és a jezsuitákról. A hírneves német állam jogtudós és a darmstadti protestáns gyűlés elnöke a gyűlés napirendjét képező két tárgyról hosszabb beszédet tartott. A csalhatatlanság kérdéséről a többek közt azt mondja, hogy ez egész ügyben a jezsuiták működnek mint vezérszellemek. Azon jellemző körülményre utalt, hogy a csalhatatlanság Rómában ama napon jön elhatározva, melyen Francziaország hadat üzent Németországnak, mi nem puszta véletlen , mert Francziaország feladata egyszersmind Róma diadala Németország felett lett volna, s a fekete seregek bizonyára a piros nadrágú francziák után nyomultak volna. Szónok azután a zsinat összeállítására tér át, mely a jezsuiták oly hangszere volt, mely híven zengé a dallamot: „egyedül a pápát illeti az uralom“, melyen azonban a német elem hallatlan módon háttérbe szorittatott. Szónok — ki egyszersmind előadó is volt — nem tartja a protestáns egylet feladatának, hogy ezen hitelv ellen föllépjen s ezt magukra a katholikusokra bizza, de kijelenti, hogy a protestáns egylet az ókatholikusokkal, noha mindegyik egészen más alapon áll, számos pontban rokonszenvez, és pedig a római zsarnokság elleni harczban, a jezsuita rend elleni küzdelemben, mely rend közös ellensége minden culturának, minden igazi vallásos életnek. Az új hitelv a római világuralmat félre nem érthető módon hirdeti, azon törekvést, mely már régen kimondatott s a következő mondásig tévedt: ,, Az állam a sátán országa s egyedül az egyház isten birodalma.“ Ha a pápa csalhatatlanságának tana a világon diadalra jutna, minden tudományunknak s szellemi életünknek véget vetne, az európai nemzetek lassankint ama posványba sülyednének, melybe a budha világ a keleten sülyedt. Európa Nagy Mongolországgá lenne s a Dalai Lama Rómában laknék. Szónok azután a germánok nagy hivatását rajzolja, hogy a római erőszak ellen síkra szálljanak. Róma csak szolgai lelkeket akar. Bluntschli azután áttér a jezsuiták kérdéseibe s azt mondja, hogy a jezsuiták lelkei a Rómában elhatározott hadjáratnak, s ők ma is hivei azon elvnek, hogy az eretnekek kiirtassanak s a protestantismus megsemmisittessék. A történelem bizonyitja, hogy hol a jezsuiták nemzedékeken át vezették az iskolákat, a népek mélyen hagyatlottak; hogy ők okozták a hugenották üldözését s a harmincz éves háborút, mig végre XIV. Kelemen, ki, fájdalom ! ez esetben infallibilis nem volt, 1773 ban a rendet kártékony hatása miatt megszüntette, melyet később VII. Pius ismét visszaállított, így most annyira megy a dolog, hogy már nehéz a katholikus és a jezsuita egyház közt különbséget tenni. Hogy tulajdonképen mi a jezsuita rend, kitűnik fogadalmából, melyben esküt tesz minden tag, hogy nincs szülője, családja, atyja, anyja, hazája, szülőföldje, szeretetének és tiszteletének semmi tárgya. A rend tehát nem egylet, hanem zárt, a jezsuitafőnöknek feltétlen rendelkezésére álló hadtest, melyben a kémrendszer terjedelmes szerepet játszik. A rend mindenesetre igen sajátságos jelenség, melyet csak abból lehet kimagyarázni, hogy tagjainak kárpótlásul kilátást nyújtanak a világuralomra, melyet a pápa világuralma által iparkodnak megszerezni. Szónok különösen kiemeli, hogy nem szabad a jezsuiták nagyszerű hatalmát kevésre becsülnünk , mert ha szabad terük lenne, végül megmérgeznék a nép egészséges vérét. Itt csak határozott operatió segíthet : az idegen, betolakodó test kivágása és eldobása. A jezsuita rend eszközeire és útjaira térve át, szónok arra figyelmeztet, hogy törekvése oda irányul, hogy a kormányokban, ha nem mindig közvetlenül is, befolyást szerezzenek, mit részben el is ért, épen úgy a püspöki curiákban, melyek még száz év előtt is a német szellem képviselői voltak, most pedig a jezsuita befolyásnak annyira alávetvék, hogy — mint Ketteler mainzi püspök mutatja — hallatlan nyomorultan viselik magukat. A jezsuiták Krisztus azon mondását: „boldogok a szegények, mert övék a mennyek országa“, a gyakorlatban megforditák s azt mondák : „boldogok a gazdagok, mert kincseiket hagyják nekünk.“ Végül szónok azon taktikát ismerteti, melyet a jezsuiták a sociális kérdésben követnek s kimutatta, hogy hatalmas ellenengedményekért még a föld hatalmasainak titkos hajlamait is kielégíteni készek. A nemzet jövője és egészsége itt annyiban szerepelnek, amennyiben a nemzet azon része, mely a jezsuitáktól nyerte neveltetését, szellemileg képtelen a nép feladatainak megvalósításában tevékeny részt venni. Mit a jezsuiták szabadságnak neveznek, semmi más, mint azon jog, melyet maguknak igényelnek, hogy minden szabadságunkat megsemmisítsék ; mert minden szabadság, melyet az egyén vagy egylet magának igénybe vesz, az összesség szabadságában leli korlátját. A fenyegető veszély elleni intézkedések alapját szónok a német alkotmány azon czikkében látja, mely az egyleti törvényhozást a birodalom hatáskörébe juttatta. Folytatása a mellékleten. Különfélék. Pest, oc . 7. (A brazíliai császár Pesten.) Mint esti lapunkban röviden jeleztük, ma 10 órakor a brazíliai császár és császárné kíséretükkel (ez áll a főudvarmesterből és főudvari tisztből, két udvari hölgyből és egy fiatal leánykából, ki az egyik udvari hölgy gyermeke) meglátogatták a nemzeti múzeumot. Pulszky Ferencz igazgató fogadván őket, legelőbb a régiségtárba vezette, hol Rómer Flóris régiségeit bemutatván, megkezdetett a körút. A császár nemcsak különös érdekkel szemlélte a római és magyar régiségeket, hanem itt-ott valódi szakképzettséggel szólott hozzá és nagy jártasságot tanúsított hazai történetünkben. Innen a könyvtárba mentek, hol a Corvinákat szemlélték meg, és beírták neveiket az ottani látogatók könyvébe. Legelőbb a császár írta be nevét, nem az első lapra, melyre kiváló látogatók szokták neveiket írni, hanem fölkereste azt a lapot, mely rendben következett és a legfrisebb név alá irta : „Don Pedro d’Alcantara“ férfias kemény, vonásokban, a császárné calligraphicus, valóban szép betűkkel jegyezte be nevét. A névbeírás a császárnak inczczre szolgáltatott alkalmat, midőn látogatásának keltét bejegyezte, a toll megcsúszott és olyasmi keletkezett, amit műnyelven a kis diákok egy, a hasadt ujjuak osztályába tartozó állat nevével szoktak említeni; az egyik múzeumi őr azonnal porzóval igyekezett betemetni a tollhibát, erre a császár mosolyogva kérdi, hogy az itatós papiros nem honosult-e meg nálunk ? Innen a képtárba indultak ; az ott felállított szobrokat egyenként nézte meg, és különösen a magyar művészek munkái után tudakozódott. Züllich Madonnája nagy mértékben vonta magára figyelmét. Magában a képtárban ismét a hazai művészek munkáit kívánta megszemlélni, de a külföldieket is megnézte és nagy tájékozottságot mutatott a festészet terén, nemcsak a festők külső életkörülményeiről beszélt, hanem azoknak különféle műveiről és a helyekről, hol azok most őriztetnek. A lánczhíd alapkövének letételét ábrázoló képnél azonnal megismerte Széchenyit, József főherczeget (a nádort), a két Clarkot. Ennekutána megszemlélte Ligeti műtermét és megmutattatta magának Ligeti képeit, kivel különben hosszasabban beszélt művészi viszonyainkról. E közben a corridorban azonnal felismerte Liszt és Schodelné asszony képeit. Most a kelet ázsiai expeditióból hozott ethnographiai és természettudományi gyűjteményt szemlélte meg, hol Xantussal beszélgetvén, arról értesült, hogy az mint politikai menekült hosszasabban tartózkodott Amerikában; természetes, hogy a beszélgetés most Amerikára vitetett át, innen azután ismét visszatértek a kelet-ázsiai expeditióhoz. Itt is elvégezvén a körutat, a császár Pulszkytól kérdezte, vájjon az országgyűlést nem szemlélhetné meg, de Pulszky fölvilágosítván őt, hogy most szünetel az országgyűlés, azzal válaszolt, hogy mégis üléseznek ott, t. i. a pénzügyi bizottság. Az országgyűlésről Deák Ferenczre ment át a beszéd, és a császár említette, hogy ugyanazon vendéglőben lakik és tudakozódott is utána, de azt nyerte válaszul, hogy kissé beteges. Most az egész kiséret a földszinti régiségtárba ment, hol a császár Desjardins ittlétéről értesülvén, azonnal kérette, hogy jönne le hozzá. Desjardins-nal azután hosszasan beszélt a nemzeti múzeumról. A többek között azt mondá az itteni régiségekről, hogy e tár fölötte érdekes és ritka a maga nemében, mint a barbár és műveit nemzetek küzdelmeinek emlékeit és a haladó műveltség főjellegeit tartalmazó gyűjtemény. Megszemlélte Desjardins rajzait és jegyzeteit, és felkérte, hogy majd ha műve elkészül, küldjön számára egy példányt, mit, természetesen, Desjardins kész örömest megigért. Ezután személyesen elbúcsúzván a nemzeti múzeum személyzetétől, bérkocsiba szállott a császárnéval és a két udvari hölgygyel, a császárnéval szemközt foglalván helyet. A nemz. múzeumból a felségek az akadémiához hajtattak, hol Arany János főtitkár s a képcsarnokokban az illető tisztviselők fogadták a császári párt. A felségek megnézték a könyvi képtárakat, az egyes termeket s mintegy másfél órát időztek a palotában. Az akadémiából az „Angol királynő”be viszszatérve, a felségek s kíséretük az első emeleti teremben ebédeltek. Ebéd alatt Sárközy s Rácz Pali czigánybandái húzták s a felségek több magyar nótát ismételtettek. Ebéd után Pulszky kiséretében a császár és császárné meglátogaták Deákot.Már reggel a császár Deákról igy nyilatkozott: „Ő bölcs férfiú,miután hazája javára csak azt kívánta, amit uralkodója megadhatott.“ Deákkal a felségek latinul beszéltek, s mintegy félórát töltöttek nagy hazánkfiánál. Innen Budára kocsiztak, s megtekinték a ráczfürdőt. Megnézték az úri s női gőzfürdőket, s oda nyilatkoztak, hogy ezeknél szebb fürdő kevés van Európában. Szintén nagy érdekeltséget tanúsítottak a margit-szigeti rajzok iránt, melyeket dr. Heinrich bemutatott. A ráczfürdőt csak 62 órakor hagyták el, a nemz.színházba kocsizva. Itteni időzésükről „színház s művészet“ alatt szólunk. A brazíliai császár és császárnénak a nemz. múzeumban való időzéséről egy másik szives tudósítónk a következőket írja nekünk: Midőn a tudós uralkodó a m. n múzeum kőrégiségeinek egy részét, mely az úgynevezett lomtárban van felállítva, érdekkel megtekinté, hallá az igazgatótól,hogy ezek rajzolásáéval Desjardins Ernő tanár foglalkozik. — És hol van a tanár úr? kérdé a fejedelem. — Ő az emeletben dolgozik, hol szintén annyi és még szebb emlék van felállítva. Erre Dom Pedro az idő rövidsége miatt magához kérette a tudós tanárt, és kezét megragadva mondá: „Ugye, ön az, ki az:Essai sur la Topographie du Latium“ irta. Desjardins megdöbbenve megbajta magát, mert ez czime azon értekezésének, melyet 1854, a tudori oklevél elnyerése czéljából irt. Még jobban bámultak a körülállók, midőn a császárnét körülvevő udvari hölgyek egyike a tanár nevét meghallván, a régi tégtári őrhöz mondám ,örvendek, hogy azon férfit színről azinte láthatom, kinek czikkeit a Comptes rendus des reances de l’ Academie des Inscriptions-ban oly gyakran olvastam. Ezen meglepő jelenethez commentárt nem írunk! Egy harmadik tudósító a következőket írja nekünk : Midőn Pulszkyt a brazíliai császárnak bemutatták,ez így szólt: „Pulszky. . . Pulszky. . . . úgy emlékszem, hogy ez nagy forradalmár volt.“ Pulszky meghajtotta magát. — A császár és neje általában francziául beszélnek Xántussal azonban spanyolul beszéltek, Ligetivel olaszul. Németül nem tudnak. (Gróf Andrássy Gyula miniszterelnök) holnap, vasárnap, Pestről Terebesre utazik, hol 5 -6 napot fog tölteni. (Papi értekezlet.) Mint a „M. Á.” értesül, Haynald Lajos kalocsai érsek értekezletre hivandja össze érseki főmegyéjének klérusát; e conferentián, hir szerint, jelen leendőnek a megye dignitáriusain kívül az alesperesek, s ezenkívül minden esperesi kerületből egy papi egyén, ki erre kartársai által regválasztatik. E conferentián tudósító szerint csupán egyházi ügyek fognak tárgyaltatni, — egyik fontos pontot azonban a káplánok sorsának javítása képezendő (Egyházi javadalmazások.) Ő felsége a vallás- és közoktatási miniszter előterjesztésére a szombathelyi káptalanban megürült nagyprépost kanonoki székre és székesegyházi főesperességre Kranz István olvasó kanonokot és német újvári főesperest nevezte ki, — továbbá ugyanazon káptalanban Lipovics István éneklő-kanonok és sárvári főesperesnek az olvasó-kanonokságra és német-újvári főesperességre, — Fekete János őrkanonoknak és őrségi főesperesnek az éneklő-kanonokságra és a sárvári főesperességre, Kopsz János pápóczi perjel és zalaegerszegi főesperesnek az őrkanonokságra s őrségi főesperességre, végre Hegyey János utolsó kanonoknak és alsólendvai főesperesnek a pápóczi perjelségre és zalaegerszegi főesperességre való fokozatos előléptetését jóváhagyta, és az utolsó kanonokságot s alsó-lendvai főesperességet Nagy János hittudornok a szombathelyi püspöki lyceumban hittanárnak és a magyar tudományos akadémia rendes tagjának adományozta. (Versecz városa) bálafeliratot intézett a belügyminiszterhez, melyben a képviselőtestület köszönetet szavaz Lazarevics Vazulnak verseczi főispánná történt kinevezéséért. A felirat különösen kiemeli azt, hogy e választás által a nemzeti pártoskodás lecsillapult, és a polgárok testvériesülésére az első lépés megtörtént. Szép reményeket köt a város az új főispán működéséhez az ipar, kereskedelem és földmivelés fölvirágzására nézve. Végül a felirat kiemeli, hogy a kinevezett főispán által Versecz városa a rend ösvényére fog vezéreltetni, s hogy a város vezetésének gyeplőjét jobb kezekre bizni nem lehetett. (A polgári házasság) nálunk nem lévén behozva, Vörösmarty Mihály költőnk leánya, Vörösmarty Ilon k. a. is Bécsbe menekülni kénytelen A k.-t ugyanis Stirneil Luczián, frankfurti kereskedő veszi nőül, az esküvő (polgári házasság) Bécsben lesz, s a k. a. e tárgyban a pestvárosi hatóságtól kikérte az illető okmányokat. (Közvetlen árszabály.) Folyó évi October elsejével a gyorsszállítmány és áruszállításra nézve egyrészt az osztrák államvasut állomásai, másrészt a magyar nyugati vasút állomásaival s a hohenstadt-zöptaui vasút állomásai közt egyenes szállítási árszabály lépett életbe. Ezen árszabály az osztrák vaspályatársaság és az említett vasutak állomásain kapható. (Olvasni nem tudó virilisek.) Szegeden alapos kételyek merültek fel az iránt, hogy a legtöbb adót fizető polgártársak közt egynéhány olyan is van, ki nem rendelkezik az írni-olvasni tudás képességének kellő mértékével. A városi szervező bizottság első osztálya, mely a virilisek névsorának összeállításával volt megbízva, ezeket meghivatta egy kis examentételre. Meg is jelentek a napokban a bizottság előtt s kikérdeztetvén, csakugyan kisült, hogy biz ők csakugyan nm értik azt a mesterséget, amit az első elemi iskolás gyerek is tud. Ennélfogva nagy vagyonuk mit sem használván, a virilisek névjegyzékéből a törvény értelmében kitörültettek. Egyet kivéve, a többi szép módjával bevallá írástudatlanságát, hanem az az egy mindenképen be akarta bizonyítani, hogy ő tud írni, olvasni, s valóságos vizsgálatot tett le a bizottmány előtt, hanem a kalkulus mind a szó-,mind az írásbeli vizsgából szekundára esett ki. (Jótékonyság.) Mária Henriette belga királyné f. hó 6-án Alcsuthról történt végleges elutazása előtt az alcsuthi szegények javára száz forintot adott át Mészáros Károly alcsuthi ref. lelkésznek szétosztás végett. (A magyar jogászgyűlés állandó bizottsága) October 14 én d. u. 5 órakor a budapesti ügyvédegylet helyiségében tartja alakuló ülést. (Magyar tud. akadémia.) A II. osztály f. é. October 9-én tartandó ülésén a következő tagok fognak értekezni: I. Frank Vilmos 1. t. „Pázmány Péter diplomatiai küldetése Rómába 1632. (Székfoglaló.) II. Thaly Kálmán 1. t. „Jelentés a Rákóczy levéltár másoltatásáról.“ Pest, 1871. octóber 6. a főtitkár, (Zágrábból) Írják, hogy több megyei képviselő egy rendkívüli megyegyülés egybehivását követeli. — Az„Obzor“ czimü lap tegnap lefoglaltatott, és a szerkesztőségi helyiségekben kutatás tartatott E lap ellen különben több sajtóper indíttatott meg és pedig egy a Pejachevich miniszter ellen közlött czikkért, egy másik egy a magyar deficit ügyében közlött czikkért. (Pályázat tengerészeti hajós növendéki állomásokra.) A közös hadügyminisztérium tengerészeti osztálya pályázatot hirdet hajósnövendéki állomásokra, kik e czélra rendelt külön hajókon matrózokká képeztetnek ki. Elfogadtatnak oly egészséges fiuk, kik a 15-ik évet még túl nem haladták. Folyamodhatni a polai kikötőparancsnoksághoz. (Iparmuseum.) A tanács a gazdasági bizottmány azon javaslatát, mely szerint az öszszes magyar iparegyesületnek egy iparmúzeum felépítésére a szegényház körül 700 négyszögöl telek ingyen átengedtessék, elfogadta, és azt pártolólag a közgyűlés elé fogja terjeszteni. (H i m 1 ő r a g á ly.) A Rókus-kórház igazgatósága bejelenti, hogy a nevezett kórházban himlőragály ütött ki, s e végből a himlőbete-