Pesti Napló, 1871. október (22. évfolyam, 226-251. szám)
1871-10-19 / 241. szám
Pest város közgyűlése ma a magyar főváros képviselő-testületéhez méltón egyhangúlag elhatározta, hogy a pesti magyar népszínház javára a város felajánl egy telket. Ezzel le van téve biztos alapja annak,hogy a pesti magyar népszínház létesülhessen. A közgyűlés lefolyása a következő volt: A ma délután tartott városi közgyűlés napirendjére 32 tárgy volt kitűzve s köztük több fontos ügy. A képviselők ma a szokottnál nagyobb számmal jelentek meg s a máskor üresen álló karzat is megtelt. Az elnöklő főpolgármester Gyöngyössy Alajos megnyitván az ülést, Barna főjegyző bejelentette az igazságügyminiszternek a város közönsége által előterjesztett árvaügy rendezési javaslatot helybenhagyó leiratát, továbbá a pesti népoktatási körnek megköszönő levelét a város által 3 évre megszavazott 1000 frtnyi segélyért. Mind a két bejelentést a közgyűlés tudomásul vette, valamint az igazságügyi miniszternek azon értesítését is, hogy a pesti elsőfolyamodásu kir. törv.székhez Bogosics Lajos alelnököt kir. albiztosnak nevezte ki. A közgyűlés napirendre tért s elfogadta a visegrád-apátkúti Kőbányáknak egy évre a bérbeadása iránt a pénzügyminisztérium által közlött feltételeket, mint azokat tegnapi reggeli kiadásunkban közöltük. A kőbányai ligeti telkek eladása végett tartott árverés eredményét helybenhagyták s még az ülés folyama alatt hitelesített jegyzőkönyvet a minisztériumnak terjesztik fel. Ezután tárgyalásra került a pesti népszínház ügye. Barna Zsigmond felolvassa Steiger Gyula indítványát a pesti magyar népszínház felépítése ügyében (Éljenzés.) Steiger Gyula erre körülbelül így szólt: „Midőn felolvasott indítványomat a tisztelt közgyűlés elé terjesztem, teljes tudatában vagyok azon áldozatnak, mit önöktől indítványom kíván. Ismerem azonban hazafiságuknak és áldozatkészségüknek nagyságát minden oly ügyben, hol a közművelődésről, s nemzeti nyelvünk emeléséről van szó. Nem tartom szükségesnek a színházak feladatáról bővebben szólani és csak a népszínházra vonatkozólag jegyzem meg, hogy ilyeket a népnevelés czéljából nemcsak a régi attikaiak és rómaiak állítottak a népnek, melynek ingyen bemenetet is engedtek, hanem legújabban Európa minden országában népszínházak emeltettek és ezeknek oly fontosságot tulajdonítanak mint maguknak az iskoláknak, mert a nép kilépve az életbe, az iskola falain túl leginkább a jól szervezett színházak látogatása által buzdíttatik mindenre, ami nemes, ott szerzi meg fogékonyságát a társadalmi rend iránt, ott lelkesíttetik hazafiságra és honszeretetre. De ha minden fővárosban szükségesek a színházak, nálunk speciális viszonyainknál fogva immár életszükséggé vált egy magyar népszínház felállítása és pedig egyenesen nyelvünk és nemzetiségünk megóvása érdekében. Nem a mi hibánk, hanem a múltak szerencsétlen körülményeiben rejlik, hogy Pest városában a nemzeti nyelv nem jutott azon érvényre, mely azt az ország fővárosában megilleti. Polgárainak hazafiságában soha sem volt oka senkinek is kétkedni, de a nyelv épen a felhozott viszonyoknál fogva háttérbe szorult, pedig ha az ország fővárosa akarunk lenni, akkor nemzetünknek legszentebb kincséért, t. i. nyelvéért és nemzetiségéért kell harczolnunk, csak igy foghatjuk magunkat érdemessé tenni a nemzet bizalmára, mely minden kincsét, mint színházát, akadémiáját, museumát falaink közt helyezi el, s mely tőlünk méltán követeli, hogy e bizalomnak megfeleljünk. Hogy a közvéleménynek s az egész nemzetnek mily egyhangú óhaja egy magyar népszínház felállítása, erre nézve elég hivatkoznom az ország minden részeiben nyilvánuló véleményekre, különösen a sajtóra, mely minden pártkülönbség nélkül, sőt még a hazafias német sajtó is buzdító lelkesedéssel szólalt fel ezen ügyben és a népszínházát mint már halaszthatlant jelző. Kell, t. közgyűlés, hogy megragadva az alkalmat, jóvátegyük a hibánkon kívüli ugyan, de mindenesetre mulasztást, és életbeléptessük azon intézményt, mely nemzeti nyelvünknek egyik temploma leend, s melyre a nemzet oly kovárogva vár. Legczélszerűbbnek tartom a módot illetőleg nem kötni meg a kiküldendő bizottság s az építésre vállalkozandók kezeit, hanem csak arra utasítani az elsőt, hogy egy alkalmas telket hozzon javaslatba. A telekkel maga a népszínház ugyan még előállítva nem lesz, azonban erre is biztos reményem van, hogy a telek által a tőkeszükséglet legnagyobb része fedezve lévén, ha a közgyűlés azt hazafias buzgósággal felajánlja,a színház maga is csakhamar valósulni fog. A színház felállítása és jövő kezelése ügyében a kiküldendő bizottság szintén érintkezni fog az e czélra talán már működő bizottságokkal és eljárása eredményét a közgyűlés elé hozandja s igy ennek módjában álland őrködni a felett, hogy azon czélok, melyek ezen áldozat hozatalánál szeme előtt lebegtek, st. i. a népnevelés s a nemzetiség kellő érvényre jussanak. Mit folytassam tovább az indokolást ? Pest városa közgyűléséhez szólok, azon közgyűléshez, melynek polgárai már a nemzeti színház alapításakor készséggel vitték adományukat a haza oltárára, hogy a nemzet legnagyobb kincsének, a nyelvnek templomot emeljenek. Azon polgárokhoz szólok, kik később is egy milliónyi értékű városi telket ajánlottak fel a nemzeti színház czéljaira, szóval azon polgárokhoz, kik mindenütt és mindenben,hol édes hazánk nyelvéről és nemzetiségünkről van szó, a legnagyobb készséggel és kimeríthetlen hazafiui buzgósággal siettek felajánlani adományaikat. Kérem önöket, ismételjék ma is hazafiui buzgalmukat és áldozatkészségüket, teljesítsék a nemzet közóhaját és örökítsék meg hazafias adományukkal a mai napot, mert az ország figyelme kiséri s testesítsék meg egy azon eszmét, melyért minden magyar annyira sóvárog.Ajánlom indítványomat.“ Széher Mihály képviselő: Nehéz feladatnak tartja ily lelkes szónoklat után felszólalni, azonban kötelessége a közgyűlést figyelmeztetni, hogy ezen ügyelőmunkálatok és tárgyalásokkal bir, melyeket a határozat hozatala előtt tekintetbe kell venni. A város birt már színházzal, mely neki 30 év alatt csak veszteségeket és károsulást szerzett, mint ezt a lefolyt pertradatiókból az újabb kor is ismeri. Előfordult több eset, hogy a városhoz folyamodtak a színház felépíthetésére segélyért, s a közgyűlés idején látta határozatilag többször kijelenteni, hogy a színházi vállalatokat magánvállalatoknak tekinti, és azokat jövőben segélyezni nem fogja. Ezen határozatokkal szemben áll Steiger úr indítványa, miért is javasolja, hogy a közgyűlés elvileg most ne határozzon ez ügyben, hanem küldjön ki egy bizottmányt azon utasítással, miszerint tekintetbe vévén a fennálló határozatokat, azoknak alapján terjeszszen elő javaslatot. Szóló véghetetlenül tudja becsülni a lelkesedést, de m ily nagy dolgok azt kívánják hogy számba vegyünk minden körülményt, mert csak igy fogunk megnyugvást szerezni minden rétegben. A mi polyglott bajainkat nem ismeri az egynyelvű Olasz-, Franczia- vagy Németország, azért óvatosaknak kell lennünk. Minálunk telvek az emberek előítéletekkel. Sok ember hallgat, de nincs megnyugtatva, miért is oda kell törekednünk, hogy azokat megnyerjük ügyünknek. Ezen fontos kérdés mellett ne csak lelkesedjünk, hanem combinative haladjunk, ha ezért akarunk érni. Ajánlja újólag indítványát. Simon Flórent. Nézete szerint helyesen érintette az előtte szóló, hogy a nagy dolgok elhatározására nem elég a lelkesedés, ő is ismeri a fenálló határozatokat, de ismeri azok indokait is. A város nem kíván német színházat a magyar fővárosnak építeni, sem a színházakat jövedelmi forrásokul tekinteni—de erről most nincs szótanom arról, hogy a magyar birodalom fővárosában népszínház felépítéséhez segélylyel járuljon a város. (Éljenzés.) Ismeri a nehézségeket, melyek megszólaltatták Széher képviselőtársát, de ismeri Pest városának lelkes magyar érzésű polgárait is, kik bár nem beszélnek magyarul, de kiknek a nemzeti nyelv terjesztése s a magyar nemzet felvirulása csak úgy szívükön fekszik, mint a törzsökös magyar fajnak. Nem érti szóló itt Pest városa azon lakóit, kik országunkba csak azért gyülekeztek , hogy itt meggazdagodjanak; hanem érti azokat, kik hű fiai akarnak maradni e hazának. (Viharos éljenzések.) Nem fogadhatja el tehát Széher úr indítványát, hanem mint a magyar birodalom fővárosának képviselője egész szívéből Steiger indítványát azon kijelentéssel pártolja, hogy a város ne csak telket ajánljon fel, hanem a színházat segélyben is részesítse. (Éljenzés) Steiger Gyula: Nem fogadhatja el Széher azon indítványát, hogy csak egy bizottság küldessék ki, mely a segélyezés módját megállapítsa, telek azonban még ne ajánltassék fel, mert ez csak újabb elodázása volna a dolognak, a mi pedig előtte szólónak ismert hazafisága mellett nem lehet szándéka. Ami pedig a város által a színházügyben már egyszer hozott határozatot illeti, ez nem analóg. Mert akkor a színház kezeléséről lévén szó, csupán a német színház hatósági jellege töröltetett el, holott most csak egy telk adásáról, egy magyar népszínház segélyezéséről van szó, nem pedig e színház kezeléséről. De ha analóg lenne is az eset, nem állhatna-e Pest városának jogában, hogy most mást határozzon a magyar színház ügyében, mint amit a német színház ügyében határozott, s ha volna is határozat hozva az egész színházügyre nézve, első eset lenne-e ez, midőn Pest városa czélszerűnek látja egy előbbi határozatát megmásítani ? Szónok ismételten hivatkozva a hazafias érzületre, mely indítványa elfogadását követeli, ajánlja a telek megajánlását és a bizottság kiküldését. A közgyűlés erre Steiger urnak indítványát nagy lelkesedéssel elfogadta, s Gyöngyössy Alajos főpolgármester elnöklete alatt Steiger, Gerlóczy, Molnár, Radocsay, Tavaszy, Naszti, Dobos Ferencz, Fuchs Ignácz, Simon Flórent, Beliczay, Királyi, Csengey és Barna Zsigmond urakból álló bizottmányt nevezett ki. Ezután a szent szűz elbontotta arczát, azután egy nagy fehér fátyol emelkedett föl előtte és lassanként födni kezdette, míg végre az egész jelenés a négy gyertyával eltűnt. Ez „esemény,“ mert igy nevezik azt, január 17-én történt és néhány nap múlva megköttetett a béke. Az egész „megjelenés“ három óra hoszszat tartott. Az imént mondottak bebizonyíttattak tanuk által. A tanuk egy heted éves fiúcska, egy kilenc éves leányka, egy tizenegy éves leány és még másik két fiú, kik közül az egyik tizenkét éves, a másik tíz éves. Csakis ezek látták a „megjelenést“, a többi jelenlevő személyek csak azt látták, hogy ezek látnak valamit. Ne kérdezősködjetek a négy gyertya mibenléte után, ne tudakozódjatok a pont után, „mely akkora volt, mint a nap“, sem a kék czipők és aranyrózsák után; ne tudakozódjatok semmi után , mert ez csoda! Ez öt gyermek csodálatos „látvány“-ának híre csakhamar elterjedt az egész vidéken, mert az ottani nép szép hírnévnek örvend az ostobaság és babonaság terén. Azonfelül mindenütt nehéz csapások súlya alatt nyögtek, melyek az országot még tovább is fenyegették. Az ellen igen közel volt, Mans kezei között sintődött, Laval felé már indulóban volt. Az elmék zavara a csoda létrejöttét elősegítette. „A legelőkelőbb emberek a helyszínére mentek“, írja az „Opinion nationale“ egy levelezője, „közöttük Charette tábornok, kinek serege még nem volt elbocsátva. Most Pontmain városkát naponkint számos jámbor zarándok látogatja, kik az egész vidékről, sőt távol helyekről ide csődülnek. Már számos gyógyulásról vagy csodálatos tényekről beszélnek, melyek e helyen történtek.“ Tegyük még hozzá, hogy a „Remény-szüzek“ lelkésze azt a reményt táplálja, hogy a csodálatos jelenés helyén a szépen begyülő kegyadományokból kápolnát emeltethet. Nincs kifogásunk az ellen, hogy a szüzek lelkésze álmainak kápolnát emeltessen, hanem fölhasználjuk ez alkalmat, hogy a világosság barátait figyelmessé tegyü ik ama tényre, és kérdezni tőlük, várjon nem találkoznának-e közöttük is oly bőkezűek, mint a pontmaini zarándokok, hogy az új kápolna mellé községi iskolát emelhessünk. Ha e kérésem indokokkal volna támogatandó, azokat a szüző lelkészének elbeszéléséből meríthetem, kiemelvén belőle a kérdésben levő gyermekek beszélgetését. Mondd csak Jeanette, ha Leco bátya háza fölé nézesz, nem látsz ott semmit? —• Lelkemre mondom, szegény barátom Eugéne, nem látok semmit. — Látsz te valamit, Jósé? — Oh igen! látok egy szép nagy hölgyet. — Hogyan van öltözve. — Jól, látok egy nagy hölgyet, kék ruhában, azután arany csillagokkal ruháján, azután kék czipőkkel és aranycsatokkal. — Nézd csak jól, Jósé, van-e arany koronája ? — Látok arany koronát, mely fölfelé kibővül, azután egy vörös szalagot a koronán, azután egy fekete fátyolt. — Ti a szent szüzet látjátok, mely nektek megjelent; és mert látjátok, mondjunk a tiszteletére öt Miatyánkot és öt Üdvözlégyet ? — Mit néztek ? — Mi van itt ? — Oh, semmi! — Ezek a fiúcskák mondják, hogy látnak valamit, pedig mi semmit sem látunk. — El kell hivatni Vitaline nénikét A nénikék többet érnek, mint ti. Ha ti láttok valamit, azok is fognak azonnal látni. — Nénike! Legyen szíves és mondja nekünk, lát-e valamit. Ezek a fiúk azt mondják, hogy látszik valamit mi semmit sem látunk. — Siessünk, Jósé, nézzünk, várjon láthatni-e még valamit. — Miután még mindig láthatjátok, mondjatok öt miatyánkot és öt üdvözlégyet, de hamar, mert hideg van. íme, ezek a tanuk, ez egy esemény kiindulási pontja, melyet most az értelemnek fölerőszakolnak. Bizonyos lapok kegyeletlenségről fognak vádolni, hogy Kis Jenő látványáról beszélünk. Eddig az „Opinion nationale“ felesleges volna akár egy szót is hozzáadni. A közgyűlés egyéb tárgyai. A redoute előtti telekre tartott árverés eredményét, mint az általunk már közölve volt, a közgyűlés egyhangúlag helybenhagyta. Scholzberger ajánlata mellett senki sem szólalt fel, s így Haas Fülöp lett ezen szép telek tulajdonosa. Simon Flórent indítványát a Rákos patak vizének jogtalan használata iránt a határjárásra kiküldött bizottmányhoz utasították. A Rókus-kórházi 1871-ik évi költségelőirányzatra leérkezett belügyminiszteri leiratot, a tanácsi és bizottmányi előterjesztés értelmében intézték el. A szeszfinomító társulatot felszólítják, hogy i. e. márczius végéig a felhalmozott trágyát elhordassa, mert ezen határidőn túl azt elégetik, egyúttal a tanácsot utasították, hogy vizsgálja meg, mennyiben használja a társulat a város telkét s adjon javaslatot, mi bért fizessen érte a társulat. A gazdasági bizottmány előterjesztését, a fejköveknek kövezésre leendő további alkalmazását elfogadták; s a reáltanodai tanároknak a tizedévi pótlék után is fogják a fizetési felemelést és a lakbért számítani s azt a nyugdíjba is betudni. Szóval Tavaszy indítványára a tizedévi pótlékot a fizetés kiegészítő s ahhoz tartozó részének tekintik. Némely csekélyebb érdekű közigazgatási tárgy elintézésével az ülés esti fél 7 órakor eloszlott. Különfélék, Pest, oct . 18. (József főherczeg), kinek budai palotájában több nap óta a honvédség ügyében fontos értekezletek folytak, tegnap ismét Alcsuthra ment családjához. Még most sem bizonyos, várjon a főherczeg ur és családja télen át is nem marad-e Alcsuthon, a mely esetben a főherczeg ügyei elintézése végett hetenkint kétszer bejönne Alcsuthról Budára. (A közös hadügyminisztérium a honvédelmi minisztériummal egyetértve elrendelte, hogy a katonai felülvizsgáló bizottságok havonként kétszer ülésezzenek, s ez alkalommal az iránt is történt intézkedés, hogy a kiegészítő kerületek parancsnokainak érintkezése a felülvizsgáló bizottságokkal meggátoltassák. (Mihálovics József zágrábi érsek) már néhány nap óta Pesten időz, s az „angol királynő”-be szállt. Mint beszélik, csupán azért jött volna fel, hogy rokonának, Parcsetich Hugo honvédelmi miniszteri osztálytanácsosnak házassági frigyét megáldja. (Dr. Miletics Szvetozár) mad. u. 3 órakor a vegyes vonattal érkezett meg Váczról s az „Angol királyné”ba szállt. Megérkezése után egymást érték a hívek tisztelgései. Este 8 óra felé az „Angol királyné“ szálloda belső étterme megtelt vendégekkel, köztük dr. Nenadovits Pancsováról, Csolits lelkész Tarjáról, Kresztics Vukovárról, dr. Wojnovits Ó-Becséről, Glanovics lelkész N.Kikindáról, Dolga kereskedő Temesvárról és a Pesten tanulmányait folytató szerb ifjúság szine-java, mintegy 150-en. V.9 órakor jött be Miletics hosszan tartó zsivókkal fogadtatva. Kevés idő múlva általános csujmó (csend) kiáltások voltak hallhatók s dr. Nenadovits ünnepélyes csendben bemutatá Mileticset, a legelső szerbet és páratlan vértanút. (Egetverő zsivó.) Erre Miletics hosszabb s természetesen erősen fűszerezett beszédben válaszolt. Elmondta, hogy nem kereste a vértanuságot, de ha már úgy van, hát kész beismerni, hogy ugyanolyan szellemű czikkért, mint már ez lett tíz évvel itt, s melyért akkor senki sem bántotta, egy évvel ezelőtt bezárták, pedig a tények igazolták,hogy igaza volt.(itt egy oldalvágást alkalmazott Rauch Lewin báróra.)Inti a szerb nemzetet, hogy tartson össze és vállvetve igyekezzék jogait kivívni. Élteti az Omladinát és a szerb ifjúságot. Erre a Tököly-intézetbeli ifjúság a szerb hymnust énekelte. E közben egy távsürgöny jött Váczról ilyen tartalommal : Miletics Szvetozár, a szerb nemzet előharczosának, családjának és tisztelőinek szives üdvözlet. Aláírva : Poritin János a „Feder.“ segédszerkesztője és Bényey István, az elnyomott „Szabad Magyarország“ szerkesztője által. (Termes rázkódtató zsidnók). Időközben egy pár montenegrói cettinjei ember lépett a terembe,kik nagy lelkesedéssel fogadtattak. Majd dr. Vajnovits O Becséről, Bekcs Újvidékről, Miletics Nenandovitsra, Malessevits jogász az Omladina nevében Mileticsre, Alditzky Újvidékről a budapesti szerb ifjúság nevében Mileticsre, Mona Sjefta Melenczéről a kikindai árván maradt követválasztó kerület nevében ismét Mileticsre emelt poharat, mire Miletics újra válaszolt, megköszönvén az iránta nyilvánuló bizalmatFél tízkor Miletics egy hölgy és kis leány társaságában (hihetőleg neje és leánya) véget nem érő zsivór között eltávozott, de nem előbb, mig útközben egy pópát körül nem csókolt. Távozása közben ismét dalra gyújtottak, melyben a Vojvodina, Bácskáról és Mileticsről volt szó. Különben a szónoklatok tűrhető higgadtsággal folytak s az egész estély békésen folyt le, no majd Újvidéken vederele. (A pesti jogász ifjúság körében a segélyegyleti elnöki választás az idén ismét nagy korteskedésekre ad alkalmat. Az ifjúság ismét tollakat hord, s zajos gyűlésekben vitatja meg az elnökjelölteket. Az egyik jelölt Csillag Gyula, s pártja fehér tollakat visel. Csillag egyike a legképzettebb ifjaknak, fiatal kora daczára már egy évvel ezelőtt volt egy jogi szaklap munkatársa, csak az imént egy magyar közjogi munkát irt, melyet az egyetem jogi kara pályadíjjal tüntetett ki, s a „Pesti Napló“ benne oly kitűnő országgyűlési tudósítót bir, ki minden tekintetben ritkítja párját. Tavaly egyik tehetséges beszélyíró volt a segélyegylet elnöke, s ha a jogász ifjúság jelenleg e helyre derék ifjú journalistakollegánkat emelné, csak azt bizonyítaná, hogy méltányolni s becsülni tudja a komoly tanulmányt és nemes törekvésekben kifejtett szorgalmat. (A határőrvidéki lázadásról) a zágrábi hirlap a következőket jelenti : A zágrábi elfogatások a rkoviczai felkeléssel szoros kapcsolatban vannak. A zágrábi fenyítőtörvényszék előtt eddigelé a következők állanak: Négy Starcsevics: dr. Starcsevics A., dr. Starcsevics D., Starcsevics Gy. gyakornok és ifjabb Starcsevics A. tanuló ; továbbá Matcsics Ferencz, a „Hrvatska“ legutóbbi szerkesztője, Novak Milan adóhivatali gyakornok és Médics Dániel hírlapíró. (Ez utóbbi az újvidéki „Narod“-nak volt hoszszabb ideig főmunkatársa.) (A nagyszombati honvédemlék t e l e p z é s e) f. hó 17-én a kitűzött rendben végbement. Gyönyörű idő kedvezett az ünnepélynek, melyben nagyszámú néptömeg vett részt. Miután az emlék lelepleztetett s a fehérbe öltözött leánykák letették arra a nemzeti szinü szalagokkal ékesített koszorúikat. Ujházy L. n.szombati ügyvéd beszédet tartott, melyben különösen az ifjuságot lelkesítette a hazaszeretetre. Erre Reischel az emlékbizottság elnöke köszönetet mondott a városnak, illetőleg Szalay polgármesternek, ki megígérte ezen emlék őrzését és becsben tartását. A honvédemléken a következő 2 felirat olvasható: „Nem e kő, tetteitek hirdetik dicsőségteket. Az 1848-ik évi dec. 16-iki nagyszombati ütközetben elvérzett honvédek emlékének e város és vidéke 1871.“ A leleplezést lakoma követte, melynél számos toast mondatott. Először is Palugyay emelt poharat a király és királynére, Reischel a katonaság és honvédség testvéresülésére, Stelczer ev. lelkész minden magyar hazafira stb. Este tánczvigalom rekeszté be az ünepélyt. A díszlövészet, melyet a nagyszombati lövészegylet ezen alkalomból rendezett s melyben több vidéki lövészegylet is részt vett, szintén fényesen sikerült, összesen 4363 lövést tettek s a 100 francos első jutalmat Liebenfreund Bélé nagyszombati városi aljegyző nyerte el. (Barnay Ignácz) urat,a pesti izr. hitközség titkárát súlyos veszteség érte, egyetlen testvére elhalálozásában, ki Losoncz környékén mint orvos és földbirtokos embarátizedésénél fogva köztiszteletben állott férfiú volt. A gyászjelentés következőleg hangzik: Barnay, szül. Zmeskal Zsófia keseredett szívvel tudatja felejthetlen kedves férjének, Barnay Tivadarnak folyó 1871. évi oct. hó 14 én estek 10 órán, élete 62-dik, boldog házassága 24-dik évében L.-Kisfaludon, szívbaj és hátgerincz sorvadásban történt gyászos kimultát. A tudományosan kiképezett orvos sok szerencsével tudta mások szenvedését enyhíteni, de saját baját sem maga, sem orvostársainak tudománya meg nem gyógyithatók, sőt családjának, rokonainak barátainak oly kedvest, az emberi társadalomnak oly szükségest s áldásost a haláltól meg nem mentheték. A megboldogultnak hideg tetemei f. octóber hó 16-án d. u. 2 órakor fognak a helv. hitvallás szertartásai szerint Losoncz-Kisfaludon öröknyugalomra tétetni. Áldás és béke lengjen hamvai fölött! (A nyitrai panszláve 11 e n e s demonstratió) még mindig foglalkoztatja a tót lapokat, így legújabban azt olvassuk, hogy az ó barsi plébános felmondta káplánjának, Osváld Frigyesnek az állomást, mert az részt vett a panszlávok nyitrai gyűlésében. Osváld a prímáshoz folyamodott új állomásért. (Egy hazánkfia a távolban.) A „New York Mirror of the fair“ czimű lapban egy hazánkfiáról a közműkiállítási tudósításában ezt írja: Lipay Pál, ki igen ügyes iparos a finom bérmunkákban és ki mellesleg magyar hírlaptudósító, (a „Pesti Napló“-ban is ő írja az „Amerikai képek“-et) orosz bőrből készült kitűnően szép tárczákból rendezett egy gyűjteményt a kiállításban. E tárgyak .. . különös ajánlatra érdemesek. A gyűjteményben néhány ritka és gazdagon díszített zenélő toboz is látható.A Liptay úr által kiállított tárgyak mind saját készítményei. (Triest is külön állam akar lenni.) A triesti tart. gyűlés legutóbbi ülésében feliratot határozott a császárhoz, melyben — külön állami alaptörvényeket, külön autonómiát s egy szóval azt kéri, — hogy e város is külön állam legyen. Hogy várjon Trieszt is quótát akar-e fizetni, azt a felirat nem mondja. (József császár titkos levelezése) barátja Cobenzi gróf és Kaunitz miniszterrel, mely eddig még nem jutott napvilágra, néhány hét múlva meg fog jelenni Mainzban Kirchheim Ferencz kiadásában. Brunner Sebestyán adta ki először Bécsben. A levelezés szószerint azon eredeti franczia levelekből van véve, melyek a császár házi és udvari levéltárában vannak letéve. Jóváhagyott alapszabályok.) A belügyminisztérium a pesti izraelita szatócsok betegsegélyze és temetkezési egylete alapszabályait hagyta jóvá. (Duna -Földvárról) azt távirják az „U. L.“-nak, hogy Katona Zsigmond, az első takarékpénztári igazgató, a takarékpénztári helyiségben agyonlőtte magát. A tett indoka nem tudatik. (Zólyomi János javára) „egy volt honvéd“ Orosházáról tiz írtotküldött szerkesztőségünkhöz. Ez összeg átvételét kérjük. (A magyar nemzeti muzeum éremtára) rendezésével foglalkozók 1871. junius végéig 9743 darabot, melyek 2382 fajra oszlanak, írtak és rendeztek, így az eddig leirt és rendezett római érmek összes száma teszen 19,220 darabot, melyek 6764 fajt képviselnek.Az egyéb országos intézetek számára félretett kettősek szintén lajstromozvák és becsomagolvák ; és a mint az egész római éremkészlet rendezve leend, az országgyűlésnek, mint a m.n. muzeum főgondnokának rendelkezése alá fog bocsáttatni. (Uj szabadkőmives-páholy.) A belügyminisztérium a skót rítus szerint Beregszászon „Világosság“ czim alakított szabadkőmives páholynak Joannovics György által bemutatott alapszabályait tudomásul vette. (Egy régi bűntett felfedezése.) A „Vácz“ írja: A Kálmán Zsigmond legéndi közbirtokos birtokán négy év előtt elkövetett kettős gyilkossággal egybekötött gyújtás és rablás a napokban jött napfényre Diószegi Thaddé csendbiztos erélye folytán ; a kettős gyilkosgyújtogató, és rabló Herz József kézre kerülvén, bevallotta, hogy Kálmán Zsigmond úr bojtárát és juhászát meggyilkolta azért, hogy a juhnyájból néhány darabot elhajtson ; s midőn rettentő tettét a semmit sem sejtő alvókon elkövető s a juhokat elhajtá, azon aggodalom miatt, hát ha a meggyilkoltak egyike őt elárulhatná, reájuk gyujtá az aklot, mely égő akol alatt az áldozatok és több száz darab birka oda égtek. A háromszoros bűnnel terhelt gonosztevő jelenleg a balassagyarmati fenyitó törvényszék előtt áll, várva megérdemlett büntetését. (Censura a bécsi burgszinházban.) A bécsi cs. s kir. udvari burgszinházban e napokban egy rég száműzött vendég köszönt be — a censura. Egy délezeg ulánus hadnagy korábban drámát nyújtott volt be, mely el is fogadtatott és ki volt tűzve a harczképtelen katona alap javára. Ámbár a dráma Mária Stuart idejében játszik, egy párbeszéd benne oly híven tükrözi vissza a mostani translattán helyzetet, hogy a burgszínház igazgatósága nem tudott a zavartól kimenekülni, az előadást ok nélkül sem merte elhalasztani, demonstratiótól pedig félt. Nem volt tehát mit más tenni, mint az egész jelenetet a vörös plajbásznak áldozatul hozni. A szegény hadnagy szomorú szóval látta verseit a censura keze alatt elpuszni, de subordinatióhoz szokva, tűrte drámájának csonkítását. (Dal-Cin Bécsben.) A „Wien. med.Ztg.“ így ír Dal-Cinről: A bécsi orvosi körökben nem csekély meglepetést okoz e nő megjelenése Bécsbe, hogy itt műtői gyakorlatait folytassa. Valóban nem tudjuk, mit bámuljunk inkább: ezen írni és olvasni nem tudó nő merészségét-e, avagy a közönség könnyen hivőségét, mely ez olasz pornó rendelési óráira siet, hogy segélyt keressen ott, hol legelső és legkitűnőbb műtőink nem tudtak segíteni. Azt azonban meg kell vallani, hogy itt nem mindennapi ügyességgel bíró, ravasz kuruzslóval van dolgunk, ki mindenféle uton-módon, hírlapi reklámok stb. útján még mivolt körökben is hírnévre tett szert. Specialistának adja ki magát és kiválóan a traumatikus befolyásokból eredő coxitis vagy csukló caries állítólagos gyógyításával foglalkozik. Dal-Cin azt állítja, hogy e bajokat meleg borogatásokkal és később alkalmazott rángatásokkal teljesen vagy legalább részben meggyógyítja. Márpedig akinek a boncztanról és sebészetről csak felületes fogalmai vannak is, azt tudni fogja, hogy ily természeti hibán, hol vagy a csukló van tönkretéve, vagy az ízüreg hiányzik, vagy ahol a csuklót erős kötszövetű szallagok összekötik a csípőcsonttal, ott még a legmesteribb kéz is hasztalan fáradoz. Vaknak kell lenni, aki nem látja Dal-Cin működésében a humbugot, vagy pedig épen csodákban kellene hinnünk. A hatóságok talán mégis tehetnének valamit, hogy e charlataneriának gátat vessenek.“ A bécsi egészségügyi hatóság különben már engedélyezte Dal-Cin működését. (Cseh dolgok Oroszországban.) A pétervári „Szláv-egylet“ feladatául tűzte ki magának, hogy az orosz közönséget a külföldi szlávok ügyeivel a lehetőség szerint legrészletesebben és alaposan megismertesse. E czélra irodalmi műveket ad ki, melyekben a németországi szlávok politikai, irodalmi, műveltségi és gazdászati helyzetéről részletes adatok foglaltatnak. A déli szlávokat illetőleg ily irányú munkák már régóta léteznek Oroszországban. A nevezett egylet csak a nyugati szlávokra vonatkozólag hézagot találván e tárgyban, jelenleg „Cseh- és Morvaország“ czímű statistikai könyvet adott ki. A pétervári sajtó, nevezetesen a „Golosz“, „Vecernája Gazeta“ és „Birzs. Viedom.“ melegen ajánlják e könyvet az orosz nemzet figyelmébe, felhíván minden orosz hazafit, hogy azt megszerezni igyekezzék, annyival inkább, mert szükséges megismerkednie a „leggazdagabb és legmiveltebb“ cislajbániai rokonnemzet ügyeivel, mely épen most fontos politikai szereplésre van hivatva. A cseh nemzet nagy műveltségének bebizonyításául a nevezett lapok a könyvben tartalmazott azon adatra utalnak, hogy Csehországban 1860-dik évben csupán a katolikusoknak 3741 népiskolájuk volt, melyekbe 610.990 gyermek járt, holott Oroszországban, melynek népessége 16-szor nagyobb a csehekénél, a népiskolákat egyedül 598.121 gyermek látogatja. Helyi hírek. (Hazard játékosok.) A budai városkapitányság közegei néhány nap előtt megleptek egy hazard játékos társaságot, mely egy magánháznál űzte a tiltott játékot. A játékasztalon talált pénzt lefoglalták s az illetők feljelentettek a fenyitő törvényszéknek. (Az omnibus közlekedés beszüntetése a várba.) A budai vár lakói a jövő télen élénken fogják nélkülözni egy közlekedési eszköz hiányát. A budai lóvasúttársaság ugyanis be fogja szüntetni az omnibus közlekedést Pest és a budai vár között és pedig a nagy lánchídvám miatt. A múlt évben a várbeli omnibus közlekedés jövedelmezett ugyan 13000 ezer frtot, de ebből felénél többet hídpénzre kell kiadni, úgyhogy a társaság nevezetes veszteséget szenvedett. Nem is tarthatjuk a legméltányosabbnak az omnibusoktól szedett vámot, mert ezek nem csak a kocsiért és a le.