Pesti Napló, 1872. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1872-01-13 / 10. szám

10. szám, Szombat, január 13.1872 23. évi folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. gyám­. L emelet. L­ap szellemi részét illeti! minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Mmentetlen levelek csak ismert kanektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencziek-tere 7. szám földszint A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz, kiadás körtéli panaszok, hirdetmények) a kiadó­ hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetés! föltételek: V­id­ékre, postán: ▼agy helyben, házhoz hordva: egész évre ... 22 frt. Félévre .... 0 frt Negyedévre ... 1 , 50 kr. Két hóra .... 8 . 70 kr­ Egy hóra ... 1 , 85 kr Hirdetmények dijat 1 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél • ojkr. Bélyegdij­atUrca 80 ajka. Nyílttéri 8 hasábos petátov 8» ojkr. Előfizetési felhivás „PESTI IPSIKi Előfizetési árak: Egész évre.........................22 ft. Fél évre.............................11 ft. Negyed évre....................5 ft 50 kr. JJHF Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése 10 frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a „Pesti Napló kiadó­hiva­tala“ czím alatt Pest, ferencziek­ tere 7. sz. alá küldendők. Pest, január 12. Az országgyűlésen, hallom, ismét egy kis csetepaté volt az iskolai könyvek miatt. Rámentek a miniszterre, államtit­kárra , souffre-douleur tanfelügyelőkre, szikráztak a hanyagság sőt hazaárulás, ifjú keblek megmérgezése vádjai, sőt köz­ben miniszter és tanfelügyelő egymás közt is váltottak néhány (próba-) kardvágást. Lesz-e mindennek haszna? Ehhez le­gyen szabad, saját észleléseim köréből egy szót hozzávetnem. Szálljanak magukba azok, a­kik a hitfelekezetek autonómiáját tar­tották minden §-nál szem előtt akkor, a­midőn a közoktatási törvényt, úgy a­hogy, megcsináltuk. Két ellentétes né­zet volt ottan is uralkodó, de a­mely nem szállt ki a síkra egymás ellen, a­mit ha tesz, az egész törvény, idő hiánya miatt, abban maradt volna. Egyik nézet az, mely az iskolát az államnak, másik az, mely az egyháznak vindikálja. Jelen szerencsétlen pártalakulásunknál fogva lehetetlen tudni, melyik elvnek volna nálunk többsége. Szabadelvűek, cleri­álisok, haladók, maradtak mind a két táborban, úgy szét vannak szórva, mint mikor két játszma­kártyát össze­kevernek. A törvény, az adott viszonyok közt leghelyesebben, a két szélső közt közé­pen foglal helyet. S ezzel sokáig megél­nénk, ha azok, a­kiknek vezércsillaguk a hitfelekezeti féltékenység volt, a boldo­gult Eötvös javaslatának az állam sikere­sebb felügyeletére c­élzó minden intéz­kedését úgy meg nem nyirbálják vala, hogy ezen úgynevezett főfelügyelet egé­szen ártatlanná, platonikussá váljék. Lássák be most tévedéseket, és segít­senek a bajon. Ott van t. k. a 11. §. Ez nemcsak a ta­nárok és tanítók szabad választását (te­hát elbocsátását is?), hanem az egész ta­nítási rend és módszer megállapítását, s különösen a tankönyvek megszabása jogát az illető hitfelekezetnek biztosítja. Ezen szabadsággal aztán, mint minden jóval, nemcsak élni, — de visszaélni is lehet. Tapasztalt is ily visszaélést a kormány. Nyomára jött, hogy egyes hitfelekezetek tanodáiban alkotmányellenes és államve­szélyes tanok hirdettetnek. Kaptunk, tan­­felügyelők, egy körrendeletet, melyben felhivattunk, hogy valami „jó módjával“ tudjuk meg, minő tankönyveket használ­nak a hitfelekezeti iskolákban. Jó módjával ?... Tán magánértesülés útján? Nem tekintve egyesek veszélyes compromissióját, lehetne-e ily alapon hi­vatalos intézkedésekhez hozzáfogni ? Részemről arra kértem akkor a minisz­tériumot, hogy az államot kétségtelenül megillető felügyeleti jognál fogva, s a fent idézett 11. §. épségben hagyása mel­lett,az összes hitfelekezetek főnökeit, elöl­járóit hivatalosan szólítsa fel, illetőleg kötelezze arra, hogy az iskoláikban használt tankönyvek egy-egy példányát az illető tanfelügyelőséghez küldjék be. Ez, nézetem szerint most is az egyedüli mód a felügyeletnek, illetőleg ellenőrzés­nek gyakorlativá tételére s azon bajoknak elhárítására, melyek ellen minden oldalról annyi panasz hallatszik.­­ A minisztérium, gondolom, nem érezte magát felhatalmazva egy ily rendelet ki­bocsátására, tudtommal legalább ez nem történt. De aztán, miként vállaljon fele­lősséget az a tanfelügyelő, a­ki bármilyen „jó módjával“ s szőrmentiben igyekszik is eljárni, hivatalos leveleinek olvasatlanul félretétele, megjelenése esetében a kiné­­zetés, tudakozódásaival a Pontiustól Pilá­tushoz utaltatás gyönyöreiben részesül? ! Mely lelki élvezetekre az életlapok majd­nem állandó rovatként, a honatyák pedig évenkint legalább egyszer (a budget-vita alkalmával) ráteszik a koronát, minden­nek elnevezgetvén azokat a tanfelügyelő­ket, a­mi a nép- és a hitfelekezetek sze­mében nimbust adhat nekik, s befolyásu­kat minden irányban növelheti. Ha akarjuk a czélt, akarjuk az eszkö­zöket is. Vagy ne jaj­dúljunk fel a hitfelekezeti iskolákban használt könyvek ellen, vagy korlátoljuk kissé ezek e részbeni szabadsá­gukat, autonómiájukat. Kötelezzük őket tankönyveiknek az il­lető tanfelügyelőkhez, vagy a miniszté­riumhoz, hivatalos és hiteles alakban leen­dő beterjesztésére. A kormány közegei ez esetben ne mond­hassák, hogy­­ nincs róla tudomásuk. ZICHY ANTAL: A Deák-kör vasárnap jan. 14-kén d. u. 5 órakor értekezletet tart. Fest, január 12. (A horvát tárgyalásokról) újabban közzétett jelentések, mint minket tudósítanak, nem felelnek meg e valóságnak. A bécsi érte­kezletek óta az ügy semmivel sem haladt elő, s nem is haladhatott, miután újabb tárgyalás a kormány s a nemzeti párt között nem történt. Minden most egyelőre attól függ, hogy az ellen­zék a horvát országgyűlésen mily modort követ s e részben már legközelebb várhatunk hírt Zágrábból. (Az országgyűlési időszaknak­ 3 évről 5 évre való meghosszabbításáról szóló ja­vaslatot, mint a „P. L.“-ban olvassuk, nem a belügyminiszter, hanem a miniszterelnök fogja előterjeszteni, s a javaslat az összes minisztérium által lesz aláírva. Mint ebből is látszik, a kor­mány ez ügyet kabinet-kérdésnek tekinti. T. laptársunk e közléséhez még a következőket tehetjük : Az ügy, melyről itt szó van, a kor­mány körében már régebben szellőztetett, hatá­rozatta azonban körülbelül a pillanatban jön, midőn L­ó­n­y­a­y gr. a miniszterelnöki tárczát átvevé. Lónyay ebbeli tervét akkor az ellenzék pártvezéreivel is közlé, míg jobboldali körök­ben ezt igen tüzetesen vitatták. A Deák-párt j­avaslatot el fogja fogadni. Indokolás a javas­lathoz nem lesz csatolva, a kormány azonban ezt részint a külföldi parlamentek hosszabb tar­tamával, részint hazai viszonyainkból merített számos opportunitási okkal fogja támogatni. (A N­á­k­ó-h­áznak­ parlamentházzá való átalakítását, mint halljuk, a közmunkatanács körében befejezett ténynek tekintik, de ez nem gátolja a tanács egyik tagját, hogy e terv elle­ni észrevételeinek közelebb tüzetes kifejezést adjon. (A választási törvénynyel­ a képvi­selőház osztályai már legközelebb fognak fog­lalkozni. A dolog annyiban sietős, mert az ú­j választásokat közvetlenül az ülésszak befejezése után akar­ják megtartatni, s mint a „P. L.“ ál­lítja, a belügyminiszter azon véleményben van, hogy a választók állandó névjegyzékének első elkészítése legalább is harmadfél hónapot vesz igénybe, így a törv. javaslatnak, hogy a válasz­tások ennek alapján­ azonnal megtört­énhessenek, legkésőbben febr. 15-dikéig szentesítve kellene lennie. A magyar vasútépítés 1871-ben. — III. közlemény. — Társulati pályavonalak. Magyar keleti vasút. E vasúthálózat I. szakasza, azaz a 20’1 mért­­földet tevő nagyvárad-kolozsvári vonal 1870. évi szeptember 7-én adatott át a forgalomnak. A II. építészeti szakasznak, a gyulafehérvár­­tövis kocsárd-marosvásárhelyi 14,7 mértföldet tevő vonalrésze 1871. évi november 20-án ada­tott át a közlekedésnek; összesen megnyílt e szerint 34,8 mértföld; a II. szakasz még hátralevő részén, t. i. a tövis medgyes segesvári 13­1 mértföld hosszú vonalon a mostani téli idő daczára is erélyesen dolgoznak, úgy hogy e vo­nalszakasz megnyitása, ha kedvezőtlen körül­mények közbe nem jönnek, az 1872. év május vagy június havában várható. A kis-kapu a­­nagy-szebeni, mintegy 5­9 mértföldet tevő III. építészeti szakaszon szintén erélyesen foly a munkálkodás, azonban helyenkint, különösen Vízakna körül még oly akadályokkal kell meg­küzdeni, hogy e szakasz megnyitása az 1872. év vége előtt alig várható. A IV. szakasz, mely egy részről Kolosvártól Kocsárdig (a gyéres-tor­­dai szárnyvonallal), másrészről Segesvártól Bras­sóig mintegy 27 mértföld hosszúságban kiter­jed, tekintve az itt előforduló vízválasztókat, és az előforduló csúszós festékeket, a keleti vasút legnehezebb részét képezi. Tagadhatlan ugyan, hogy e szakaszon újabb idő óta nagyobb erély­­lyel dolgoznak, azonban a munka, itt még any­­nyira hátra van, hogy e szakasz megnyitása egyelőre biztosan meg nem állapítható. A keleti vasút összes hálózata körülbelül 80­8 mértföldet tesz, és az egyes vonalrészek enge­­dély-okmányszerű befejezési határidői a követ­kezők : Nagyvárad-Kolozsvár 1869. évi decz. vége. Gyulafehérvár-Tövis-Vásárhely és Tövis-Kis­kapus Segesvár 1870. évi decz. 1-je. Kiskapus-Nagyszeben 1871. évi nov. 1-je. Kolozsvár-Kocsárd (a gyéres-tordai szárny­nyal) és Segesvár-Brassó 1872. évi oct. 1-je. A­mint azonban az említettek szerint a ko­­lozsvár-kocsárdi és gyulafehérvár-tövis-vásárhe­­lyi vonalrészek kiépítése tetemesen elkésett, úgy a többi szakaszoknál hasonló hátramara­dástól kell a dolgok jelen állása szerint tartani. Az eddig elkészült vonalrészek között eddig műszakilag felülvizsgáltatott a nagyvárad-ko­lozsvári vonalrész, de ez is csak részben történ­hetett, mennyiben ezen eljárás alkalmával a Bánffy-Hunyad és Egeres közt levő, és a vízvá­lasztón áthaladó, mintegy 2 mértföldnyi része, a Waring és Eckersley-féle volt fő­vállalat idejéből származó na­gyobb mérvű hiányok miatt átve­hető nem volt, de arra alkalmas állapotban az ott folyamatban levő pótmunkák daczára még most sincs. A gyéres-tordai szárnyvonal azon nyomválto­zás folytán létesül, mely az 1870. évi XLVII. törvényczikk által az eredeti megállapodáshoz képest engedélyeztetett. E szárny a keleti vasút összes hosszába be nem számíttatik és állami kamatbiztosításban nem részesül. A keleti vasúthálózatnak Brassón túl leendő folytatása és az oláh pályákhoz leendő csatla­kozása iránt folynak a tanulmányok. A nagyváradi közös pályaudvar al- és fel­építményei készen vannak, épületeinek emelése pedig megfelelően halad. A gyulafehérvári pályaudvar közös haszná­lata iránt a keleti és első erdélyi pályavállala­tok közt létrejött egyesség a kormány által jó­váhagyatott. Különben e társulat ügyei nemsokára ismét törvényhozási tárgyalás alá kerülnek. Északkeleti vasút. Az északkeleti vasút ügye ez év folytán meg­lehetős alakuláson ment keresztül, a­mennyiben előbbi fővállalkozója pénzbeli ügyeinek kedve­zőtlen fordulata miatt kénytelen volt a vállalat­ról lemondani. Utódja lett a bécsi uniobank, mely az építést martius havában vette át. Az erélyes­ hozzálátásnak köszönhető, hogy a debreczen-nagy károlyi 9’13 mértföld hosszú vonalszakasz megnyitása folyó évi jan. 25-én lehetségessé vált. Ezt követte September 25-én a 4­75 mértföld hosszú nagy károly szathmári vonalrész megnyitása. Megjegyzendő, hogy ezen vonalszakaszoknak folytatásukkal Mamaros-Szi­­gethig az engedély-okmány értelme szerint még 1870. év October 1-jén kellett volna megnyit­­niok. Meg is lett tartva 1870. sept. 20 ka táján a társulat kérelmére a hivatalos próbamenet, d­e ez a még félig késznek sem mondható pályán oly kedve­zőtlen eredményt tüntetett fel, hogy akkor megnyitásról szó sem lehetett, azért a munka valóságos befejeztével 1871. évi junius és September hónapokban a megnevezett vonal­részek megnyitása előtt önkényt érthetőleg uj próbameneteket kelle rendezni. A 6 mértföldnyi szerencs-s.-a.-ujhelyi vonal, melynek 1871. év october 1-jén kellett volna az engedély-okmány szerint megnyílnia, ugyane hó 26-án adatott át a forgalomnak. Ezen vonalrészszel egyidejűleg megtartatott a s.-a.-ujhely-legény-mihályi vonalrész hivatalos műtan-rendőri bejárása is, de ez a pálya készü­letlen voltánál fogva kevésbé kedvező ered­ményt mutatván fel, a megnyitást el kell­ ha­lasztani a forgalom biztonságára és akadályta­lan kezelésére szükséges bizonyos munkálatok teljesítéséig; minélfogva ezen 18 mértföld hosz­­szu vonalszakasz csak 1872. jan. 7-én nyitta­tott meg. A többi részeken, a kassa-s.-.a.-us helyit ki­véve, melynek szintén 1871. év october 1-jén kellett volna megnyílni, a munkálatok kielé­gítő eredménynyel folytak 1871. évben, s lehet reményleni, miként a jövő tavasz folytán a szathmár-bustyaházi szakasz, a nyár folytán S.-A.-Ujhely Csap-Királyháza, s az ősz folytán Bustyaháza-M.-Szigeth megnyitható állapotban lesznek. A kassa s.-a.-újhelyi szakasz azonban valószínűleg csak 1873-ban lesz a forgalomnak átadható. (E soraink írása közben vesszük a társulat igazgatóságának jelentését mely szerint vasút­vonalainak megállapított megnyitási határideje a következő : 1. Szatmár-Bustyaháza 1872. ápril 1-én, 2. Ujhely-Csáp-Bátyu junius 1-én, 3. Királyháza-Bátyu julius 1-én, 4. Bátyu-Mun­­kács julius 1-én, 5. Bustyaháza-Sziget október 15-én, 6. L.­Mihály-Kassai decz. 1-én, nyíregy­házi-ungvári vonal : a) Csap-Ungvári vonal 1872. június 1-én, b) Nyíregyháza-Kisvárda június 1-én, c) Kisvárda-Csap őszszel.) Felülvizsgálva az északke­leti vasúton még nincs semmi, várható azonban, hogy a már megnyílt vonalak a tavasz kez­detén felülvizsgálatképes álla­potban lesznek. A legenye­ mihályi közös pályaudvarról alan­tabb (az 1. magyar-gácdországi vasútnál) van említés téve, a kassai közös pályaudvarról pe­dig fentebb (a kassa-oderbergi vasút rovata alatt­ emlékeztünk meg, itt csak az érintendő még, hogy addig, míg az északkeleti pálya uj­­hely-kassai vonalrésze kiépítve leend, már a kassai pályaudvar is hihetőkép meg leend na­gy­obbítva. Szerencsen e vasútvállalatnak a tiszavidéki pályával van közös pályaudvara, és erre nézve a szükséges egyesség már létre van hozva. Az e vasút mentében szükséges 5 nagyobb hídnak fa h­elyett vasból és köböl leendő építése iránt megkezdett tárgyalások eredménye a mi­nisztériumnak jóváhagyása végett már fel van terjesztve. N 1 r e­g­y b­á­z-u­nghvári vasút. (Másodrendű pálya) A 12­5 mértföld hosszú nyiregyház-unghvári vasút, melynek engedélyese a magyar északke­leti vasuttársulat, az engedély-okmány értelme szerint 1872. évi július 13-án megnyitandó. A részletes tervek egy részét a múlt tél, a többi részét pedig a tavasz folytán hagyta hely­ben a kormány a megejtett közigazgatási bejá­rás nyomán. Ezek alapján az egész vonal épí­tés alatt áll, de késznek még egy része sem mondható. A fővállalkozónak a legut­ób­­bi időben történt csőd alá ju­tása folytán megtörténhetik, hogy e vasút építésében némi késedelem fog beállani. Nyíregyházán a tiszavidéki vasúttársulattal van közös pályaudvara, melyre nézve a tárgya­lások még folynak. Magyar nyugati vasút. Ezen 40.1 mértföld hosszú vonal, a különféle megnyitási határidőknél fogva, 3 szakaszra oszlik. Az első 15,2 mértföld hosszú szakasz terjed Győrtől Kis-Czellen át Szombathelyig. A forga­lomnak átadandó lett volna 1871. augustus 3-án, tényleg átadatott 1871. október 1-én, műszaki­lag felülvizsgáltatott ugyancsak 1871. nov. 27- től decz. 6-ig. A második 16,1 mértföld hosszú szakasz ter­jed Székesfehérvártól Kis-Czellig. A forgalom­nak át lesz adandó 1872. évi augustus- hó 3-ikán A harmadik 8,8 mértföld hosszú szakasz vég­re Szombathelytől a magyar szim­a határig ter­jed s a forgalomnak folyó évi sept. 6-án lesz átadandó. Az építkezési munkálatok úgy a 2-ik, mint a 3-ik szakaszon annyira előhaladtak, miszerint hacsak rendkívüli előre nem látható akadályo­zások be nem következnek, biztosan várható, hogy az engedélyokmányilag meghatározott fen­tebbi határnapokra mindkét szakasz a forgalom­nak átadható lesz, a megnagyobbítás útján létesítendő szombat­­helyi közös pályaudvar építése befejezéséhez közeledik, a győri hasonló pályaudvar iránti végleges megállapodás legrövidebb idő alatt várható, a székesfehérvárira vonatkozó e kérdés pedig később kerül szőnyegre. Magyar északnyugati vasút E 20,3 mértföldnyi vonal részletes tervezetei átvizsgáltattak és a közigazgatási bejárás az Érsekújvártól Trencsénig terjedő részeken meg­tartatott, az illető jegyzőkönyvek azonban még jóvá nem hagyattak. Az építési anyagok, vala­mint a sínek és talpfáknak szállítása megkezde­tett, de az építés még nem indíttatott meg. Az érsekujvár-komáromi rész közigazgatási bejárása mind a mellett, hogy részletes terveze­tet már benyujtattak, mindeddig el nem volt rendeltető, minthogy a komáromi vár körébe eső rész, melynek miképeni vezetése várvédelmi szempontból nagy fontossággal bír, még végle­gesen megállapítva nincs. Ez ügyi tárgyalások azonban a kormány, az engedélyesek és a cs. kir. közös hadügyminisztérium között folyamat­ban lévén, a közös megállapodás, illetőleg a vo­nalnak e helyen való vezetése iránti végleges határozat, rövid idő múlva várható. Az engedélyokmány szerint egyébként az ér­­sekujvár-nyitrai szakasz 1872. évi aug. 1- én, az érsekujvár komáromi szakasz 1873. febr. 10-én és a nyitra-trencséni szakasz 1873. august. 10-én befejezendő. Eperjes-tarnovi vasút. Ezen Eperjestől Kis-Szeben és Oroszvolgán át Tarnowig vezetendő vasútvonal Eperjestől a határszélig terjedő része az 1871. évi május hó 7-én szentesített XIV. törvényczikk által a bé­csi Uniobanknak engedélyeztetett. Az engedélyezett vonalrész hosszasága ma­gyar területen 7 —8 mértföld. Az engedélyokmány értelmében az engedé­lyes a vonalat az engedélyezési törvény hatály­ba lépte napjától számítandó 23 havi határidő alatt, tehát 1873. évi ápril 12-én tartozik befe­jezni és a forgalomnak átadni. A közigazgatási bejárás e vonalon már meg­tartatott, mely alkalommal a határszélen való csatlakozás is, a csász. kir. kereskedelmi minisz­tériummal egyetértve megállapíttatott. E bejárás eredménye egy kisebb vonaldarab kivételével, melyre nézve még tárgyalások foly­nak, a kormány részéről jóvá is hagyatott, mi­nélfogva több helyen a munkálatokhoz erélye­sen már hozzá is fogtak. Sajnos azonban, hogy a gácsországi ré­szen mindeddig úgyszólván, mi se­m történt. Szentpéterfiumei vasút A munkálatok e vasút Magyarország terüle­tére eső 0'45 mérföldnyi részén már annyira előhaladtak, hogy a kitűzött határidőig tökéle­tesen elkészülhetnek, és e pálya az engedélyok­mányilag 1872. július 1-én megállapított meg­nyitása — ha az ausztriai területre eső részen akadály fel nem merül — minden bizony­nyal várható. Ehhez képest a fiumei pályaudvaron, melyet a déli pálya, mint engedélyese e vonulnak a Károly­város-fiumei vonal tulajdonosával, azaz a magyar kormán­y­nyal közösen használand, a szükséges épületek és berendezések is az emlí­tett időpontig a kormány által elő fognak állít­tatni. Bánréve-nádasdi iparvasút. (Keskeny nyomu vasút.) E 3,7 mértföldnyi vonal bánréve-ózdi szaka­kaszán a munkálatok nagyobbrészt elkészültek, míg ellenben a ózd-nádasdi vonalrészen igen csekély haladást tettek. A bánréve-ózdi szakasz számára szükséges sínek, melyek az engedélyesek által a rima­­­murány-völgyi vasműegylet nádasdi gyárában készíttettek — a vonalon szétosztva s a talpfák nagyobb részt beszerezve vannak. A forgalmi eszközök nagyobb része szintén már elszállíthatott Bánrévére és igy az üzlet megnyitása Ózdig szükség esetében már az 1872. év tavaszán megtörténhetik. Megjegyzendő, hogy az engedélyokmány szerint ezen egész pálya építésének 1872. évi február 10-ig befe­jezve kellene lennie. Első magyar-galicziai vasút. Az 1871-ki jun. 10-én szentesített XXXVIII. törvényczikk által az 1869-ki VI. törvényczikk­­ben beczikkelyezett eredeti engedélynek az a határozata, mely szerint az első magyar-galicziai vasútnak Mez­ő-L­a­b­o­r­c­z és a határ közé eső része legfölebb 1,60 emelkedéssel építtessék ki, oda módosíttatott, hogy ama pályaudvar, mely Vidránytól az ország határáig terjed, 1.40 emel­kedéssel építtessék; az ezen változtatásokhoz kö­tött feltételek, melyek arányban állanak a nyúj­tott építési könnyítések és magasabb forgalmi költségekkel, a kormány által részletesen meg­állapítanak. A legnagyobb emelkedésnek 1:40 arányában való megváltoztatása által az eredetileg 16 mértföldre meghatározott pályahossz a ma­gyar birodalom területén 15,8 mért­­földnyire v­o­n­a­t­o­tt ö­ssz­e. Az 1869-ki VI. törvényczikk 2. §-ának hatá­rozata, mely szerint a Legényi-Mihályi-Homon­­na közti pályarészlet 1871-ki augustus 5-én adassék át a forgalomnak, oda módosult, hogy a pálya csak 1871-ki octóber 1-én adas­sék át a közforgalomnak. Az is meg lön engedve, hogy a Homonnától az ország határáig nyúló vonalrész, melyre néz­ve 1872-iki decz. 18-ika volt az építkezési ha­táridő, 1872-iki junius végén adathatik át a közforgalomnak. A műszaki — rendőri próbamenet a Legényi- Mihályi - Homonna közti vonalrészen 1871. október 21-ikén történt, de mivel még némi építkezési pótlások maradtak fönn, a 1­8,5 mért­­földnyi pályarész csak 1871. decz. 25. adat­hatott át a közforgalomnak. A Legényi-Mihályi állomás építése és forgal­mára nézve — az állomás közös az északkeleti vasúttal — a kormány közbenjárása folytán megállapodás történt. A Homonna és az ország határa közt lévő 7,3 mértföldnyi vonalrészen az építkezések eré­lyesen folynak, és bár az építkezési akadályok nevezetesen az ország szélén, a lupkowi alagút, építése, sok időt vesznek igénybe, a hadi szem­pontból oly fontos vasútvonal az engedély szerinti időszakban meghatározott megnyitási időpontig teljesen el fog készülni. Báttaszék-dombovár-zákány vasút. (Másodrendű pálya.) I. vonalrész: Zákány-Dombovár. Megnyi­tási határidő 1872. augustus 10. hossza: 13‘23 mértföld. II. vonalrész: Dombóvár-Báttaszék. Megnyi­tási idő 1873. augustus 10 hossza: 8‘57 mért­föld. — Az egész pálya hossza: 21’8 mért­föld. Az egész pályának általános tervezete a tár­sulat által a kormány elé terjesztetett és helyben­­hagyatott. Ez alkalommal az engedélyezési okmányban kikötött 1:125 arányú legmagasabb emelkedés 1.150-re határoztatott . A vonalnak Bonyhád városához közelebb ho­zatala iránt tett tanulmányok eredményhez nem vezettek. A vonal meghagyatott a Bonyhád és Hidas közötti völgyben. Az általános tervezet alapján a részletes ter­vezet elkészülvén, a politikai szemle az első pá­lyarészleten 1871 márczius 23-kán, a máso­dik július 3-dikán és a következő napokon történt. A második részletből egy darab nem szem­léltetett meg, mivel Szászvár és Császta közsé­gek képviselői, miután határukba állomás nem esik, nem akartak tárgyalásokba bocsájtkozni. — Ez ügy legközelebb a minisztérium által fog elintéztetni, és csak akkor fog a szemle meg­történni. A közlekedési szolgálatra és a javításokra szükséges építkezéseknek Dombóvárról Kapos­várra való áttétele érdekében az országgyűlés elé törvényjavaslat terjesztetett, mely az elfo­gadásra vár. Az első vonalrészen Zákány és Dombóvár kö­zött a földmunkálatok befejezésükhöz közeled­nek ; az építkezési tárgyakból a falazottak elké­szültek, a fából készítendők részben a hordozó szerkezetekkel el vannak látva. A sínek 23/5 mértföldön lerakattak és a kavicsolás is megkez­detett. Az épületek a csurgói áruraktár kivételével fedél alatt állanak. A magyar állam és déli vas­utakkal közös Zákányi pályaudvar fölötti tár­gyalások befejezetteknek tekinthetők.­­ A mondottak után a zákány-dombóvári vonalrész­­nek szerződésszerű megnyitása (1872. aug. 10) biztosan várható. A második vonalrészen Dombóvár és Bátta­­szék között szintén megkezdettek a földmunká­latok , de a már bevégezett nem jó számba a még bevégzendővel szemközt. A boltozatos tárgyak között szintén elkészült egynéhány. A műépítkezések most télnek idején nyugosznak, és csak az építkezési anyagok szer­zésére és elosztására törekszenek. A többi munkálatok még nem kezdettek meg. Az ebenfurt h­ n­eufeldi szén szállító vasút. A Lajta folyótól Neufeldig azaz: a magyar­­országi területre eső résznek hosszúsága tesz fel mértföldet.

Next