Pesti Napló, 1872. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1872-03-31 / 76. szám
76. szám. Vasárnap, martius 31.1876. 73. évi fulyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. szám. I. emelet. E lap szellemi részét illető mindért közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra . . . I frt 85 kr. 3 hónapra . . . 5 n 60 „ 6 hónapra . . . 11 „ -t— „ Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetée havonkint 30 kr. Az előfizetés az év folytán rajtielen hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fogalmuztatni. Hirdetmények dija: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 9 njkr. Bélyegdij külön Nyilttér: 5 hasábos petitsor 25 nj kr. Előfizetési felhívás „PESTI mt-ra. Folyó hó végével az első évnegyed leteltvén, felkérjük. előfizetőinket megrendeléseik minél előbbi megújítására, hogy a Jelen mozgalmaak időben lapunkat fennakadás nélkül kézhez kapják. Előfizetési árak: Egész évre.........................22 ft. Fél évre.............................11 ft. Negyedévre......................5 ft 60 kr. Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése 10 frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerül. Az előnzetések a „Pesti Napló kiadó-hivatala“ czim alatt Pest, ferencziek tere 7 sz. alá küldendők. A „Pesti Napló“ kiadó-hivatala. A „PESTI NAPLÓ“ TÁRCZÁJA. Heti tárcza. (Párt-dramaturgia. — Ervely és Lessing. — Uj komédiás. — Szép asszonyok. — Husvét.) Mióta a történelem egy csendes korszakában megengedte, hogy ez a nemzet ismét az édes szabadságot élvezze — egymást áldott villongásban meg-megütlegelni, azóta különböző uj meg új nézetek és tanok merülnek fel. Nem legutolsó a szélbali legújabb dramaturgia. Lessing kora óta kétségkívül ez a legnevezetesb, s ha általános érvényre emelkednék, a drámai irodalom egy új fordulójához értünk volna. A lap, melyben ez ép annyira meglepő, mint új tan, napvilágot látott, a „Magyar Újság“ nagypénteki száma. Hirdetője, felállítója Erdely János „gazda.“ Miből áll ez a rendkívüli uj tan ? Csak abból, hogy egy új vígjáték bírálatában a mű főhibájául azt rója fel, hogy az „a választópolgárok“ legyalázása.“ Csak ennyi! Az új vígjáték szerzője társadalmi és erkölcsi hibákat, ferdeségeket gúnyol s ostoroz, azonban nem fontolván meg kellőleg, hogy ez az ellenzék szélső árnyalatának dramaturgiájába ütközik, oly személyeket sújtott, kik választóképességgel bírnak. Darabja tehát rész, a párt-dramaturgia szempontjából elvetendő, és Ervely János — az új Lessing méltán öntheti rá haragjának záporát. Sajnos, hogy Ervely János néhány századdal előbb nem látott napvilágot, és tanának felállításával annyi ideig késett. Állítása, tana, megcáfolhatlan, megdönthetlen, igaz, de nem érkezett elég korán. A világ összes drámairodalma, melyből játékrendünk áll, az Érvely-féle elv mellőzésével jött létre, maga Shakespeare gazembereit (Jágó, III. Richard) a választóképességgel felruházott osztályból vette, Schiller Moor Ferenczben egy tettleges, szenvedőleges választójoggal biró egyént állított pellengérre, Molliére. „Tartuffe“-re. „Fösvénye“ nem egyéb, mint egy választópolgárnak legyalázása és bemutatása a képmutatás, vagy fösvénység színében. Mily bakok, mily szarvashibák ! Kár, valóban kár, hogy Ervely János tanáról ez urak tudomással nem bírtak, különben sohasem bátorkodtak volna derék választópolgárokat kiszégerezni, örökre megbélyegezni. Hát írség Sardou! Ezt a szegény embert egyébiránt Ervely úr tönkre is teszi, azért a „Jó falusiak“ban választópolgárokat mert megszurkálni. Sardou kétségkívül igen boldogtalan lesz, ha a „M. Újság“ nagypénteki száma kezébe kerül. Most már mit tegyünk ? . Ha a nemzeti színház az Erdely-tant elfogadja, ki kell dobni összes játékrendjének valamennyi darabját, és új műveket kell magának íratnia a szélsőbal drámaíróival, kik azonban sajnos nem léteznek. Mert e párt, melynek oly erős theoretikusa van, mint Erdely, az elméletben ugyan igen nagy, hanem a gyakorlatban még mivel sem ajándékozott meg. Játékrendünket tehát egyelőre meg kell hagynunk mostani állapotában, az irtáshoz mindamellett már most is hozzáfoghatunk. írassunk oly darabokat, melyekben csupán női szerepek vannak, — ez nem ütközik az Érvely elvbe, miután a hölgyek a Majoros-kabinet megalakultáig választóképességgel csak a füzértáncz alkalmával birnak, ez pedig politikai jognak nem mondható. Jól van, de hát a szerelem, hol marad a szerelem ? Szerelem nélkül nincs darab. Férfi nélkül nincs szerelem. Ezen is lehet segíteni. Válaszszák az írók hőseiket a szükséges censussal nem biró osztályból. . . Elfogadjuk! Azonban újabb bökkenő ! Mit csinál a drámaíró, ha az általános szavazatjogot behozzák a szélbal javaslatára? '* '• Ez a nagy kérdés. No hát akkor majd szavazunk, és nem írunk darabokat, bezárjuk a színházat és a megtakarított subventiót szélsőbaliak nevelésére fordítjuk ... Amennyiben pedig a subventio elégségesnek nem mutatkoznék, utalványokat bocsátunk ki Dárius kincsére. Abból talán kifutja. E héten egy vidéki nyájnak lelki őre Pestre vetődött. Boltokban, utczákon, kávéházakban, mindenütt szívesen köszöngettek neki a kiberetvált csupasz arczok.Mi dolog az, hogy épen nagyhétre telik meg Pest papokkal ? — gondolá magában a lelki őr. Épen ebédnél ül. — ízlik az ebéd collega. — kérdi a lelki őrt szomszédja, egy kiberetvált arczu úriember. „Meglehetősen.“ ’ — Hol működik collega ? „Bagoson.“ — Jó fizetéssel ? „Meghiszem, 1000 frt a naturaliákon kívül.“ — Szép dolog, nagyon szép. Hányadmagával működik collega ? „A segédemmel, kettecskén.“ — Hm, hm és elbírták? Hány asszonyuk volt ? „Kérem, — kérem, hogy méltóztatik ezt érteni .“ — Asszony nélkül csak nem vihetik a dolgukat ? „Rogo, már ne tessen dehonestálni, én nem tudom miféle dolgot méltóztatik érteni.“ — Hát a komédiát. „Preco preco, nem tartom illőnek, hogy collega ur szent foglalatosságunkat e névvel illeti, az bizony nem komédia/ — De már sohse bajmolódjunk a szavakkal — folytatá a csupaszképű szomszéd, — komédia az, akármilyen művészetnek kereszteljék el és mi komédiások vagyunk, habár magunkat művészeknek, Thalia papjainak és isten tudja mi másnak is neveztetjük. „Thalia papja ? Hát az úr színművész volna ? — Az hát és kollega nem az ? kérdi a szomszéd. " „Én bizony nem Thália, hanem Róma papja vagyok.“ •— Átkozott csupaszképűség. Az ember a mai világban már nem is tudja, hogy ki milyen komédiához tartozik, viszont a szomszéd s eltávozott. Így értesült a macska-bagosi nyájnak lelki őre arról, hogy nem zsinat van Pesten, hanem a színészgyűlés ülésezik itten. A nemzeti színház most egy új korszak küszöbén áll. Blaháné, Kassainé, Tannerné, Molnárné, Benza Ida az eddigi szépségekkel valóságos kikeletet képeznek és nem tévedünk, ha a beköszöntő kort*• a szép asszonyok korának nevezzük. Milyen tavaszi flóra ez ! kiáltanánk föl, ha egy baljóslatú hit azt nem fecsegné, hogy épen Flóra távozik. A Felekiné Orczy-kérdés aggasztó mérveket öltött, a helyzet bonyodalmai nőttek, a jegyzékek és üzenetek a színház s a művésznő lakása közt sűrűn követik egymást, míg végre az ultimátum Felekiné részéről beadatott! Állítólag tárczakérdést csinált a dologból és lelépni készül. Szegény magyar nemzet ! A végzet — látom már nem hagy nyugton ; azt hitted, hogy legalább, az országgyűlése ünneplése alatt eheted békében húsvéti sódaradot és fonatosaidat, de ime, már egy új conflictus réme fenyeget. Nem gondolja-e meg Orczy úr, hogy a nemzet most nagy válságok szélén áll és minden hazafinak és honleánynak kötelessége a nemzeti calamitásokat nem szaporítani, hanem ellenkezőleg azon lenni, hogy saját körében a kedélyeket csillapítgassa és csilltgasna ? Uraim és hölgyeim, halaszszák el a versengést s villongást a választások utáni időkre, akkor a haza nagyobb érdekkel és figyelemmel kisérheti azon nagy bonyodalmak megoldását, melyek az aradi vendégszereplésből fejlődtek. Nem hiába bizonyítja egy nagy napilap tegnapi számában, hogy a nemzet épen legválságosabb korszakaiban nem értett egyet, meghasonlott, pártokra vált. A Felekiné-Orczy-eset uj történeti adalék. Bár ne volna igaz! Bár Orczy úr, ki annyi szép asszonyt tudott Pestre hozni, ezt a szép asszonyt meg tudná a nemz. színpadnak tartani! Bár a nemz. színház fölött az engesztelés szivárványa ragyogna! Bár a béke galambjai megfészkelnék magukat a kerepesi galambduczban! Hadúr, hallgasd meg könyörgésemet! Mint olvassuk, nemcsak a hölgyszemélyzet szaporíttatik szép számmal, a férfiakról sem feledkeztek meg. Egyik legégetőbb szükségnek mutatkozott a hősi szakmát betölteni, miután arra eddig csak négyen (Lendvay, Molnár, Fe- Mai számunkhoz egy és fél év melléklet van csatolva. •»-■ ggwm Pest, mártius 30. A húsvéti harangszó átcsendül napsugáros réten-mezőn, a tavasz költészete megaranyozza a hegyet-völgyet, a sejtelmek és remények idénye mosolyg felénk minden lépten nyomon; vájjon lesz-e a bimbóból virág, az előtörő zöld vetésből arany búzakalász, vájjon beváltja-e a tavasz reményeit a nyár ? Ha alkotmányos fejlődésünk a maga rendes, természetes határai között mozogna, közéletünket is most ily tavaszias légáramlatnak kellene foglalkoztatnia. Látnunk kellene, amint nagy eszmék magvait szórják el, amelyeknek kikelését a választások alkalmával mindenki nyugodtan várja. Látnunk kellene, hogy örül mindenki a megkezdett alkotmányos munkának, melylyel saját elveit, saját meggyőződését érvényesíti. És látnunk kellene mindenekfölött azt,hogy ez a munka nem okoz senkinek aggodalmat. Látnunk, tapasztalnunk kellene azt az általános gondot, hogy mindenki a legjobb magot keresse, mert tudja, hogy csakis az kel ki. A részmag csak annak okoz hiábavaló munkát és költséget, aki elveti; a föld azt menthetlenül elnyeli, az elrothadott lenn, nem kel ki soha. És látnunk, és tapasztalnunk kellene, hogy senki sem töprenkedik a szomszéd vetése miatt, és nem esik kétségbe a felett sem, ha véletlenül, előre nem látható elemi csapások megakadályozzák, hogy az általa elvetett legjobb mag megfizessen. A természet bölcs és igazságos, kipótolja azt majd legközelebb, hisz lesz megint tavasz és lesz megint nyár. Mindezt nem látjuk és nem tapasztaljuk , mert a mi alkotmányos fejlődésünknek nincsenek meg természetszerű körülményei, természetszerű idényei. Nálunk a nemzet azon része vezéreinek, mely az ellenzékhez tartozik,nincs az a lelkiismeretessége, hogy csakis a legjobb magot szórja el a nép között, és nincsen türelme, hogy bevárja, míg a napfény és eső, a maga természetes processusa útján megérleli vetését, ha az egyáltalában megérlelhető. Nálunk erőszakot akarnak tenni a természeten és a rendkívüli viharokban többet bíznak, mint az állapotok és viszonyok természetes elhaladásában. S ebben rejlik közviszonyaink egyik legnagyobb baja; ez alkotja azt a borút, mi választási előkészületeinknek oly komor, hogy ne mondjuk, sötét szint ad. Másutt, rendes viszonyok között ez a nemzet alkotmányos életének tavaszi ünnepe. Elvek foglalkoztatják a nagy tömegeket, és nagy eszmék fénye veri fel a népet hétköznapias nyugalmából. És mindenki tudja, hogy bármely elv győzzön, azért nem megy veszendőbe a haza és rendületlenül áll az alkotmány. Nem így, nem így történik ez nálunk! . . Milyen nagy elv az, melyet az ellenzék velünk szemben felállít ? A jobboldal lobogója mellett ott tanúskodik az anyagi jólétnek örvendő haza, a szabad önkormányzat, a nemzeti honvédség. Itt van köztünk a koronás király, az első magyar ember. És a baloldal nem azt mondja, hogy „mi látjuk az általatok elfogadott alapjótéteményeit és törekvésünk az, hogy ugyanaz után még jobban, még erőteljesben haladva, még nagyobb sikert mutathassunk fel.“ A baloldal mást mond. Ő megtagadja, ignorálja a jobboldal vetését, mely már kikelni kezd. Ki akarja azt tépni gyökerestől, s azt hiszi, hogy valami rendkívüli időjárás majd megérleli még az övét is. Bízik abban, hogy valami földfeletti hatalom idehozza számára a déli napot. Magánviszonyok között e koczkajátékra azt mondanák, hogy az balgaság. A mi közéletünkben azonban sokan ezt így nevezik, hogy : hazafiság és politika! Igaz, hogy midőn nálunk ilyesmi történik, csöndes, elég csöndes a világ járása. Igaz, béke van, talán tartós béke; legalább reméljük, hogy az egyelőre meg nem zavartatik. De mi következnék ebből ? Az, hogy használjuk fel e respikiumot saját erőink megszilárdítása, viszonyaink állandósítására. S mit következtet ebből a baloldal? Hogy a munka idejét használjuk fel egymás gyengítésére, hadd czivódjék, tegye egymást tönkre a magyar! A kiegyezési mű a többi között különösen egy roppant előnyt adott a magyarnak. Időt és alkalmat nyújtott neki, hogy megszilárdítsa saját nemzeti létét, az ország politikai integritását. A Deák-párt összes működésében ittott összezördült a radicalizmus tanaival, de ahol ez történt, ilyesmire csak az indíta, hogy inkább volt hűtlen liberális elméletei, mint az általa kitűzött főfeladathoz. Meg lehet azt mutatnia törvénykönyv minden lapjából, s midőn közéletünk egyik legnevezetesb factorát, a megyét reformálta, volt gondja reá, hogy a virilis szavazatokban a stabilitás, a hazát conserváló eszmék egyik maradandó forrását megteremtse. Csodálatos hatalma van a földnek. A német úgy teszi tönkre Posenben a lengyelt, hogy kormányköltségen is megveszi birtokait. A cseh most ugyanezt teszi az osztrákkal szemben. És csodálatos hatalma van ma már ennek a szónak: „magyar földbirtokos.“ Aki Szabolcs vagy Ungban átutazik, látni fogja,hogy mennyi új nevű ember lakik ma azokban a kastélyok bármelyek ősi magyar családok birtokai voltak. De az uj emberek körében ép úgy hallani fogja a magyar szót, ép úgy tapasztalni fogja a hazafius érzést, mint azok körében egykor, kiknek helyét az uj emberek elfoglalták. A torontáli birtokos német oly magyarnak érzi magát, mint a legmagyarabb megye lakója. Ujjal kimutatható, hogy akik izgatnak a magyar államiság ellen, azok nem a „földhöz kötött,“ hanem a „mozgó“ intelligenciához tartoznak. A Deák-párt többre becsülte a hazát, mint a radicalizmus elméleteit; ezt veti a többség szemére a magyar ellenzék! Ellenfeleink jól tudják, hogy mily ellenállhatlan erőt, ledönthetlen hatalmat jelent az az egyesült, összetartó magyarság. Rendületlen őre ez a haza és az egyesült osztrák-magyar monarchiának, mely viszont leghatalmasabb támpontja a magyarságnak. Ők jól tudják, hogy államfelforgató törekvéseiknek sikert csak úgy biztosíthatnak, ha értékesíteni tudják a maguk számára a magyarság közötti szakadást, azokat a vad turbulens szenvedélyeket, melyeket a baloldal izgatásai Magyarországon felkorbácsoltak; azt az inparliamentaris harczot, melylyel a baloldal romba dönti; nálunk a parliamentarismust; azt az alkotmányellenes pártállást, melyet a baloldal a kiegyezési művel szemben elfoglal. S mit látunk ? Azt, hogy Prágából küldöttségek mennek Zágrábba, s együttesen feliratot és küldöttséget menesztenek Turinba, hogy Kossuth Lajos álljon a szláv ellenzék élére, hogy alkosson szövetséget a magyar ellenzék és a magyar állam integritását megingatni törekvő szlávok között, hogy a szlávok és a magyarság egy részéből alakult egyesült pártot vezessen a magyarság másik része ellen, mely rendületlenül védi a magyar államiságot, mely annak megdönthetlen őre. Mily tényezők, mily fegyverek vegyülnek ezzel választási küzdelmeinkbe! Meg vagyunk ugyan arról győződve, hogy ezek a tényezők s ezek a fegyverek az értelmiség nagy zöménél nem az ellenzék javára fognak szolgálni. De kétségtelen, hogy megzavarhatják a népnek még hazafisági érzületét is, és eredményezhetik azt, hogy a magyarság egy része a természetes ellenfelekkel köt frigyet már nem is a többség, nem is a parliamentarisms, hanem mindezeknél magasb érdek, az általános hazafias érdek ellen. Mi a cseheket illeti, e legújabb lépésükön nincs mit csodálkozni. Az ő őrjöngéseikben van bizonyos rendszer. Ők tudták jól, hogy miért tapsoltak a magyar baloldal parliamentáris csinyjeinek, ők tudták, hogy csakis nekik és a szláv propagandának válhatik javára, ha a magyar parliament dicső megsemmisül, ha a parliamentarisms Magyarországon lehetetlenné tétetik. Ők tapasztalták csak az imént, hogy míg a dualisms, a 67-es kiegyezési mű fennáll, Magyarországot soha sem nyomhatják le Tirol és Bukovina állására, s e nélkül Csehország sem lehet egyenrangú tényező Magyarországgal. A federalismus nem ismer magyar királyságot, nem ismer történeti jogot; az csak egyet ismer: egyenjogú tartományokat. Ennek elérésére le kell dönteni a 67-es alkotmányt. Meg kell semmisíteni azt a paktumot, mely Ausztria-Magyarországot a jelen alapon egybefűzi. Ez azonban csak úgy érhető el, ha a magyarság egy része szövetkezik a cseh feudálokkal, s ha Horvátországban a délszláv ellenzék mint a szövetség harmadik társa jelen meg a küzdtéren, Miletics gondoskodni fog róla, hogy az „ifjú szerbek“ se maradjanak hátra. A románok között is csak akad egy kis párt. De mindenekelőtt a magyar ellenzéket kell bekeríteni a hálóba. Tisza és Grhyczy még visszautasítják a szövetséget. A szélsőbal azonban már rajong a cseh feudálokért, Kossuth mellettük nyilatkozott és ha Kossuthot sikerül nem is hazatérésre, hanem csak egy proclamatióra bírni, Grhyczy majd elhallgat, Tiszától pedig kitelik, hogy ismét oda álljon az akarata ellenére megindult adió élére, amint azt már nem egyszer tette. Csak meg kell kezdeni a dolgot. Erre való Kossuth Lajos. És ők feliratot, meg küldöttséget menesztenek Kossuthhoz. Kérik, mert tudják, hogy neki jó minden eszköz, melylyel megdönthetni véli a többséget, mely nélküle mentette meg a hazát. Kérik, mert tudják, hogy az inparliamentáris magyar ellenzéket nem nehéz besodorni az ily actióba is. Ez a cseh Kossuth-imádás oka, ez legújabb actiójuknak genesise, így virradunk mi a választási előkészületekre. Ez a mi tavaszi ünnepélyünk. Ezt a magot vetik a földbe, ezt jelenti nekünk a húsvéti harangszó. ... De nem — nem — nemcsak ezt jelenti. Rágondolunk ama nagy mozgalomra, mely városonkint, megyénkint, majdnem községenkint a Deák-párti körökben uralkodik. Rágondolunk a nemzet nagy többségére, mely a Deák-párt mellett oly fényesen nyilatkozott, mely elhalmozta ragaszkodása és bizalma jeleivel csak az imént, a midőn pártunk ama parliamenti ostrom visszaverésére oly férfias nyugalommal helyt állott. Rágondolunk a nagy nemzetre, mely látja, nyomról-nyomra látja a vészteljes agitatiót, mely érzi, tudja, hogy róla, létezéséről van szó! A régi zászlók lobognak soraink élén s a férfiú szava hangzik felénk, kinek nyilatkozata ép e lapokban a nemzet elhaladása, sorsa jobbrafordultának oly nevezetes korszakát jelölte meg. Az „összetartás“ és férfias munka meg fogja ismét teremni fényes eredményeit, a mint megtermetté már annyiszor. Constatáljuk a nehéz viszonyokat, bevalljuk aggodalmainkat, de az nem bizalmatlanság, hanem kitartás, erőink megkétszerezése és öntudatunk növelésére serkent. A jó ügy győzni fog, mert a nemzet meg fogja ismerni, melyik az ő nagy ügye. A mi vetésünkből megterem a búzakalász, s a mi reményeinket igazolni fogja a jövő! Fest, mártius 30. (A cseh-horvát Kossuth-párt.) A Zágrábban járt cseh küldöttség hírét, melyet esti lapunkban tudattunk, a „P. Lloyd“ is vette. „Rokon lelkek találkoznak — mondja laptársunk — s a cseh ultrák, valamint a horvát nemzeti párt testvériesen kezet nyújtanak egymásnak, hogy hazafiságuk és dynastikus hűségük lángját Kossuth oltárán lobogtassák. A „P. L.“ még azt is közli, hogy a horvát nemzeti párt részéről Voncsina, Kukuljevics és Hofmann urak utaznak Prágába. (A honvédelmi minisztériumnál), az „Ellenőr“ szerint, nagy a zavar, mivel gr.. Lónyay a kinevezési felterjesztéseket nem akarja megerősíteni s e miatt állítólag egyik osztálytanácsos be is adta volna lemondását. Sőt a nevezett lap szerint még maga Holtán is szándékoznék lemondani, mivel a jelenlegi központi személyzetet nem tartja elegendőnek az ügyek ellátására. Az „E1r e nőr“ e hírei kétségkívül téves informatión alapulnak. Ami bizonyos tisztviselők leköszönését illeti, erre nézve az illető körökben mit sem tudnak. Egyébiránt ama kósza hírek onnét vehették eredetüket, hogy gr. Lónyay, lehetőleg kímélni kívánván a költségeket, alapos információt akart magának szerezni az iránt, mennyiben felelnek meg a rendelkezésre álló munkaerők a szükségletnek, hogy ott, ahol nem elégségesek szaporítani, ott hol talán felesleges mennyiségben vannak, kevesbíteni lehessen azokat. (A kalocsai királyi törvényszék.) A kalocsai királyi törvényszék a netán szükséglendő személyszaporítás érdekéből ügyforgalmáról és hátralékáról tüzetes kimutatás előterjesztésére a többivel együtt felszólittatván, ennek elnöke az igazságügyminisztert azon kellemetes és szokatlan hírrel lepte meg, hogy a kalocsai törvényszéknek sem hátraléka nincs, sem szaporítást nem igényel. Átvett ugyanis a municipiuntól 2030 darab elintézetlen ügyet, melyek között 145 polgári, 2 csőd és 21 fenyítő per volt, ezeken kívűl 6 úrbéri pert; beérkezett továbbá január 1-től márczius végéig 2373 ügydarab, de ezen összesen 4409 ügydarabot kitevő hátralékát egészen feldolgozta. Ezen törvényszéknél az elnökön kívül öt biró van alkalmazva s kinek arról fogalma van, hogy mennyit végezhet el egy biró, okvetlenül el kell ismernie, hogy ilyen eredmény csak is a legkitűnőbb vezetés és feláldozó szorgalom mellett volt elérhető. Eljent kiáltunk tehát ezen törvényszéknek és derék elnökének, kik ily szép példával jártak elől.—rr. (A „szerb nagy conferentia.“) Az újvidéki „Národ“ a torontálmegyei „szerb nemzeti párt bizottmányának“ (elnök Szávits Döme.