Pesti Napló, 1872. augusztus (23. évfolyam, 176-200. szám)
1872-08-02 / 177. szám
szonyainknak megfelelőbbet alkalmazandónak vélem. A szóbeli eljárás sajátságaihoz tartozik, hogy a felebbezési fórum előtt az első bíróságnál előadott ténykörülményeken és használt bizonyítékokon kívül új ténykörülmények és bizonyítékok is felhozathatnak. Vannak, kik ezt jelenlegi eljárásunkkal szemben hátránynak,a szóbeli eljárás egyik árnyoldalának tekintik.Én pedig azt ellenkezőleg nagy előnynek, sőt a szóbeli eljárás nélkülözhetetlen kellékének tartom. Az írásbeli rendszer merevsége, formalizmusa uralmát következetesen a fellebbezési eljárásra is kiterjeszti, természetesen ugyanazon hátrányokkal, melyek az első bíróság előttieljárástól is elvárhathatlanok. Miként itt az elleniratban, illetőleg ellenbeszédben elmulasztott nyilatkozatok és bizonyítékok a viszonválaszban többé nem pótoltathatnak, úgy amott figyelmen kívül hagyatnak oly előadások és bizonyítékok, melyekkel a felebbező az első bíróságnál nem élt f elvetendők azok még oly esetben is, midőn az új ténykörülmények és bizonyítékok azt mutatják , hogy az igazság a fellebbező részén van. A felső bíró ezt átlátja, s mégsem mondhatja ki, hanem kénytelen a felebbezőt merő formalizmusból el-illetőleg a perújításra, tehát tetemes idő és költségveszteséggel járó új perre utasítani. Nincs ez által az igazságszolgáltatás lényege a formának feláldozva? A forma-e az igazságszolgáltatás czélja, vagy a lényeg ? Csak ez utóbbi lehet a czél,melynek elérésére a forma csak eszközül szolgál. Elvetendő azon eszköz, mely a czél elérésére alkalmatlan; túl kell magát tenni a formán, ha az csak a czél feláldozásával fentartható, illetőleg oly formákat kell felállítani, melyek a czél elérését elősegítik ahelyett, hogy azt gátolnák. Ezt tesszük, midőn a szóbeli rendszert s azzal kapcsolatos szóbeli felebbezési eljárást behozzuk, melynek lényege abban fekszik, hogy míg az eddigi eljárás mellett a per a felek által már az első bíróságnál befejeztetik, a mennyiben a felső biró a pernek mint ítéleti alapnak, érintetlen hagyásával csak annak kimondására szoritkozhatik, vájjon az első bíróság ítélete a periratoknak s a törvénynek megfelel-e, az új eljárás szerint az első bíróságnál a fellebbező sérelmével befejezett per a felső biróságnál folytattatik, mely a feleket — szükség esetében előkészítő periratváltás után — újból kihallgatja, s általában mindazt illetékesen megteheti, mi az igazság kiderítése tekintetéből az első biróság hivatásszerű kötelességében áll. S épen ez képezi az új rendszer fényoldalát, mely mellett az igazságszolgáltatás kétségkívül alaposabb és gyorsabb, mint eddigi eljárásunk mellett , mely a feleket számtalan esetben a valamennyi fórumokon sok bajjal és költséggel keresztülvitt per megújítására kényszeríti. De épen mivel az ügynek tárgyalása a felső bíróságnál is ily alapos és kimerítő, sem szükségesnek, sem idő és költségkímélés tekintetében czélszerűnek nem mutatkozik, az ügyet még egy harmadbíróság által is ily kimerítően tárgyaltatni , annak két bíróság általi alapos és kimerítő tárgyalása egy igazságos végítélet hozatalára nézve elégséges biztosítékot nyújtván, kivált ha az azok fölébe állított semmitőszék hatáskörét a franczia törvényhozás példájára akkér szabályozzuk, hogy az ne csak alaki formasértések, hanem általában a törvény világos megsértése, a bírói hatáskör áthágása és egy és ugyanazon perben tett ellenmondó intézkedések felett határozni illetékes legyen. Egy második fellebbezési fórumnak, illetőleg egy harmadbíróságnak felállítása a perlekedő felekre nézve már annál fogva is felette terhes volna, mivel a szóbeli eljárás folytán a felek, képviselőik, tanuk és műértők az ország legtávolabb vidékeiről is a harmadbíróság székhelyére jönni kényszeríttetnének. Ezen szükség a franczia modor szerint felállított semmitőszéknél nem forog fenn, melynél ugyanis a határozatot megelőző felszerelés — instruction — egyszerű kérvények vagy emlékiratok — memoirs — által történik, melyek a törvényszéki irodában letétetnek. Az érdemleges határozathozatal ugyanis a szóbeli eljárás alapelveihez képest még a harmadbíróságnál is főkép a szóbeli előadásra volna fektetendő, míg a semmitőszéknél a szóbeli előadások szükségesen nem forog, mert a semmiségi panasz csak azon egyszerű kérdést tárgyazván, vájjon a panaszolt semmiség esete felforog-e? az ez iránti tényálladék írásbeli beadványok útján is könnyen tisztába hozható. Hogy a másodbíróságot képező főtörvényszékek oly számban lesznek felállítandók, hogy a felek könnyen hozzájuk férhessenek, ez a szóbeli eljárás természetében fekszik, és bővebb igazolásra nem is szorul. És minthogy úgy ezen, mint az instantiák számának és minőségének kérdése helyesen csak a végleges perrend behozatala alkalmával oldathatnak meg: a jelenlegi semmitőszék fentartásának vagy megszüntetésének, és a királyi táblák gyakran emlegetett feloszlatásának kérdései felett már most határozni időszerűnek semmikép sem tarthatom. KÜLLEY EDE. BELFÖLD, Újvidék, júl. 30. (A szerb népiskolák szabályzatáról.) Ha már önök körében, Pesten, megdöbbentő volt a halás, mit a f. évi július 2-án legfelsőbb elhatározással jóváhagyott szerb népiskolai szabályzat közzététele okozott; százszorosan leverő, hogy ne mondjam : kétségbeejtő volt az nálunk a magyar alkotmányosság itteni hívei közt Időközben olvastuk azon himező-hámozó levelet is, melyet valaki szükségesnek tartott, a „Pesti Napló“ 170-dik számában e tárgyra vonatkozólag megjelent igen mérsékelt, de méltán panaszos vezérczük ellensúlyozásául írni; midőn tehát ime mi is tollhoz nyúlunk, hogy ez állami tényt a legközvetlenebbül érdekelt délmagyarországi honpolgárok közvéleményéhez híven megvilágítsik, nem mondhatja senki, hogy „Audiatur et altera pars!“ Meghallgattuk. Midőn már minden igaz és jó hazafi azt hitte, hogy a délmagyarországi, főleg az utóbbi időkben cáfolhatlanul bebizonyított államveszélyes izgatások folytán, mely izgatások a szerb nemzetiségűek között leginkább az iskolai és vallási autonómia védve alatt váltak lehetővé, hogy tehát kormányunk a salus reipubliaae elvéhez képest ezen autonómiát saját szigorú és közvetlen ellenőrzése alá fogja, és a Miletica-féle üzelmek forrásait bátor kézzel betömi, akkor áll elő Pauler az ő szerencsétlen szabályzatával, s államiságunk ellenségeinek predentálját megerősíti jobban, mintsem azt ez ellenségek maguk valaha csak remélni merték volna is; törvényes alapot nyújtott ahhoz, hogy a szerb ajkú magyar polgárok valódi magyar polgárokká soha, de tiszta vizű szerb nemzetté fejlődhessenek Magyarország területén, e bábeli állam alkotmányának védelme alatt. Ez mér többé nem autonómiai jog, és mondjon bármit a miniszteri levelező úr, ez lemondás a magyar államiság elengedhetlen követelményeiről ; államalapítás az államban, minek keserű vége lesz! De várjon, kérdhetik önök, mi célja lehetett kormányunknak azzal, hogy e szabályzatot, mely csekély módosítással a Mileticsek tervezete, épen most erősíttette meg és téve közzé ? Érdekelt tanácsosok félrevezették Ján Paulert s általa egész kormányunkat, hogy eme szabályzat kibocsátása által lefegyverzik és megnyerik — a karloviczi congressus választási idején s a patriarchai szék betöltése közeledtével a renitens szerbeket — néhány kiengesztelhetlen kivételével ? Ha ilyesmit hittek, óriásilag csalódtak, s csacsalódásukról pár hét múlva már maguk is meg lesznek győződve. Mert Miletics egész pártja, főleg miután eddig a kormány elnézése és engedékenysége megerősödésüknek legfőbb eszköze volt, ezután szép szóra nem fog hajtani semmit. Elismerés és hálára számítani e pártnál a legnagyobb tévedés. A mérsékelt szerbek pedig folyton és folyton privilégiumot nem kizárnak, nem kívánhatnak, mert az pillanatnyi, látszólagos előnyökön kívül csak későbbi veszélyeket rejt magában, midőn logikai következetességgel megboszulja magát az elhibázott állampolitika. Erre nézve nem fölösleges, hogy legalább hivatkozzunk azon örök igazságokat tartalmazó, remek beszédre, melyet 1790. September 9-ikén a temesvári congressuson Tököli Száva, ezen talpig becsületes magyar-szerb mondott, s mely fel van jegyezve, valóban korán elhunyt történészünk Szalay Lászlónak „A magyarországi szerb telepek jogviszonyáról az államhoz“ czimű 1861-ben irt pragmatikus munkájában. E rövidke füzetet egyébként is ajánlván újra átolvasás és tanulmányozás végett épen kormány férfiaink és képviselőink számára. Heckenast még úgy tudom szolgálhat példányokkal! Tököli Száva már akkor — 82 évvel ezelőtt — megmondd magyarországi szerb fajrokonainak, hogy szemben a nagylelkű magyarok tényeivel, melyek szerint a török által kiűzött szerbek hazánkban ötödfél század óta nemcsak mindig menhelyet, de birtokot is kaptak s később a magyarokéval mindenben egyenlő polgári jogokban részesítettek; mondom, hogy szemben e nagylelkű tényekkel és az I. Lipót alatt nyert, s később is tágítani iparkodott kiváltságok voltak azok, melyeknek folytán ellenséges tendentiák, ellenséges tekintetek fejlődtek ki az ország politikai nemzete , a befogadott később már polgárokká vált szerb ajkú népség közt. S kormányunk ma habozás nélkül tovább halad azon sikamlós pályán, melyet I. Lipót tudatlan, avagy könnyelmű, hogy ne mondjam gonosz tanácsosai nyitottak meg, úgy a magyarság kisebbítése végett, mint azon hiú reményben , hogy a törököt Európából ily móddal fogják legbiztosabban kiszorítani, s hatalmukat a Boszporusig megerősíteni. Vagy nem több-e a magyarság által élvezhető minden jognál az a legújabb kiváltság, melyet a most panaszolt szerencsétlen szerb népiskolai szabályzat 49. §. nyújt a g. n. e. szerb ajku polgároknak, midőn mondja: „A szerb gyermekek, kik idegen, különösen elemi nyilvános vagy magániskolákban taníttatnak, a tantárgyakon kívül saját anyanyelvükben és vallásukban is oktatandók.” Hol van a magyarságnak ily nagymérvű jog népiskolai törvényünkben biztosítva; hol van a viszonosság ? Ám kísértsék meg magyar gyermekek vegyes községekben, a g. n. e. szerbajkúak iskoláiban a magyar nyelvet követelni, majd meglátják mily ledorongolólag utasíttatnának el. Nem világos-e tehát, hogy annak, aki még csak névleg sem akar lenni magyar, nálunk saját kormányunk, megfoghatlan vakságból, több jogot ad, mint magának a magyarnak! A szabályzat 18-dik §-a nem éri be azzal, hogy szerb nyelven Magyarország történelme taníttassék, hanem k’isön hozzáteszi „és a szerb nép történelme“, mintha’ez a speciális történelem nálunk joggal helyt foglalhatna egyebütt, mint az egyetemes világtörténelemben. — Ám a 97. §., mely a g. n. e. tanítóképezdék kötelezett tantárgyait adja elő, a 4-dik pontban a magyar nyelvet is fölemlíti, de mindjárt hozzátévén : „mely azonban csak a magyarhoni képezdékben tanítandó.“ Ugyanezt az 5-dik pont német nyelvéről nem jegyzi meg. Hol itt a politikai, az állami méltóság és bölcseség ? És még tehetnénk több ily kifogást is, de elég. Ilyesminek csak árnyékát sem fogja látni kormányunk sem Roméniában, hol pedig államalapító elem volt a már politikailag leolvasztott csángóság, ily czéltalan önmegadást nem fog találni Szerbiában és sehol sem a világon, nemzetek közt, kiknek államiságuk és a hazafiatlan törekvésű nemzetiségek miatt biztositlan. De elég, mert félünk, igen keserűek találnánk lenni. Ám a hibát, ha lehet, tegye jóvá a jövő országgyűlés a népiskolatörvény és a felekezeti iskolák igazságos, de állampolitikai igényű és egyenlő intézkedésű reviziójával! Pest, jul. 31. (Vadászati jog a korona uradalmakban.) Becses lapjának 169.számában,a „Különfélék“ rovata alatt azon meglepő hírt olvastam, hogy a kincstári vadászat jövőben való értékesítése tárgyában eltérő nézetek merültek fel, minthogy némelyek a vadászati jognak gyakorlását, a mostani szokástól eltérőleg, nyilvános árverés útján bérbeadandónak vélik. Az ügy jelenlegi állásáról tudomásom nincs, mindazonáltal bizton állíthatom azt, hogy a vadászat rendezése és értékesítése ügyében illetékes helyen eltérő nézetek nem merülhettek fel, minthogy a vadászati jogot a kincstári érdekeinek kockáztatása nélkül nyilvános árverés útján bérbeadni nem lehet. Magyar-, Erdély- és Horvátországban nemcsak a kincstári, hanem a magánerdők is a nép által még mindig közös birtoknak tekintetnek, nem egy eset fordult elő, hol a népet az erdőbe való bejárástól erőhatalommal kitiltani kellett. Minden erdőbirtokoso k. érdekeit ismeri s birtokát az erdőgazdaság alapelvei szerint kezelni igyekszik, mindenekelőtt arra törekedik, hogy erdeje a szolgálmányoktól mielőbb megváltassék, s hogy az erdőbe való szabad bejárás lehetőleg megszorittassék; már pedig a vadászatnak árverés útján való bérbeadása által a haszonbérlő vadászainak vagy albérlőinek s ezekkel együtt számtalan más egyéneknek az erdőbe való szabad bejárás oly tágas értelemben engedélyeztetnék, hogy a vadászatért befolyó pénzösszeg a nagyobb őrizeti és felügyeleti költségeket, nemkülönben az erdőben elkövetett károkat fedezni képes nem lenne. Az erdőőri személyzetnek, melynek egyedüli feladata az erdőt őrizni s a kezelésnél felügyeletet gyakorolni, a vadászati jog bérbeadása folytán a vadászatra s a vadászati törvények értelmében felügyelnie kellene; hogy pedig ezen szolgálat által az erdőőr főfeladatától nagy mértékben elvonatnék, s hogy az erdőőri és vadászati személyzet között gyakran előfordulható kellemetlen súrlódások és ellenségeskedések által a kezelés nagy mértékben hátráltatnék, ezt bizonyítani felesleges. De nem tekintve ezen, a kezelést nagy mértékben akadályozó körülményt, a vadászat bérbeadása még azon okból is veszélyes, mert ez által a vadak tökéletes kiirtása valószínű. Nevezzen meg nekem valaki oly haszonbérlőt, ki bérletét biztos haszonra való kilátás nélkül elvállalni igyekeznek. A vadászati törvény meghatározza a vadászati időt, de a vadaknak a vadászati időben való végleges kipusztítását meggátolni nem képes, s hogy a bérlő haszonbéri szerződésének lefolyása előtti időben a vadakat kímélni s utódjának dús vadállományt hátrahagyni nem fog, — ez véleményem szerintbizonyítást nem igényel, s miután a vadállományt meghatározni s a bérlet lefolyása után a vadászterületen hagyandó vadak számát szerződésileg biztosítani nem lehet, — úgy bizton állíthatom azt, hogy a vadászat bérbeadásával a vadak már az első bértartam lefolyása után véglegesen kipusztítva lesznek. Bejártam több sz. k. város és magánosok erdejét s alkalmam volt meggyőződni arról, hogy ott, hol a vadászat bérbeadás utján értékesíttetett, egynéhány kis éneklő madárkán kívül egyéb vad nem fordul elő. Hallottam és meggyőződtem az erdészeti és vadászati személyzet közötti ellenségeskedésről s a vadászok által okozott károkról, melyek közül csak azon egy esetet hozom fel, hogy a bérlő vadászai és emberei vigyázatlansága következtében kiütött erdei tűz rövid idő alatt a vadászatért fizetendő haszonbérből meg nem téríthető károkat okozott. Ha a t. olvasóban állításom valódisága ellen kétely merülne fel, úgy késznek nyilatkozom speciális eseteket megnevezni s kimutatni azt, hogy oly helyeken, hol a vadászat a vadászati tilalombetartása mellettadatott bérbe, a jelenlegi bértartam alatt 30000 holdnyi vadászterület után a legfölebb 70—100 frtnyi haszonbért hoz be, mely összeg jóval csekélyebb, mint azon átalány,melyet a kincstári erdészek a reájuk bízott pagonyokban gyakorlandó vadászati jogért fizetnek. Ha azonban a vadászati jog jövőben is a most fennálló szokás szerint fog gyakoroltatni, úgy a vadak kiirtásától annál kevésbé kell tartanunk, minthogy az illető erdész, ki a vadászatot kötelességből és a fennálló törvény alapján kezeli, túlhágások és visszaélések miatt az ellene indítható fegyelmi vizsgálattól tartván, állását és jövőjét egy-két vád miatt kockáztatni nem fogja. Mindezek alapján azon biztos meggyőződésem van, hogy a pénzügyminisztérium, mint a kincstári uradalmak kezelője a vadászati jogot, az első években elérhető nagyobb jövedelem végett bérbe adni nem fogja, s hogy tekintettel a fonáké viszonyokra, ezen jog gyakorlását továbbá is az erdészekre bízza. KÜLÖNFÉLÉK. Pest aug. 1. (Albrecht főherczeg) most az egyszer Pest-Budának összes helyőrségét a szemlével váratlanul meglepte. A vérmezőn tegnapelőtt tartott szemlében Pest Budának összes helyőrsége, úgymint „József főherczeg“, „Báró Allemann,“ „Főherczeg Lajos Victor,“ „Báró Mollináry“ ezredek és a „Ferdinand d’Este“ ezred depótban levő zászlóalja részt vett,az ezredparancsnokok által vezérelve. Minden ezredből teljes számú zászlóaljak képeztettek.A főherczeg az összes csapatok mozdulatai felől kedvezően nyilatkozott. A szemle bevégeztével a főherczeg kocsira szállt s a krisztinavárosi helyőrségi kórházat látogatta meg, honnan hazaindult. Egy órakor József főherczeg kiséretében meglátogatta a Margit szigetet, s annak minden részét és épületeit József főherczeg magyarázata mellett szemügyre vette.Két órakor volt az ebéd, mely után Huyn gróf által kisérve Vörösvárra ment, hogy az ott táborozó „főherczeg Salvator Lajos“ és „B. Rlnoldy“ két ezredet megszemlélje. Innen Esztergomon keresztül Komáromba veszi útját. Várjon a főherczeg az augustus vége felé megtartandó hadgyakorlatokon jelen lesz-e, jelenleg nem tudatik. (Vilmos főherczeg) múlt hó 13-án (é. n. szerint) újólag meglátogatta Kronstadtot. A félig déltáján érkezett oda „Alexandria“ császári yachton, mely osztrák lobogó alatt vitorlázott és egy császári saluppot tartott uszályban. Mikor a yacht a révre ért, egy saluppon a kronstadti kikötő ideiglenes parancsnoka, Schott ellenadmirál több más magas tiszttel oda érkezett. Az ellenadmirál jelentést tett a fégnek Kronstadt állapotáról és azután bemutató kísérőit. A főherczeg kíséretében voltak Lessovsky tábornok a tengerészeti minisztériumtól, továbbá herczeg Mentechikoff tábornok, gróf Degenfeld osztrák vezérőrnagy, valamint több más orosz és osztrák tiszt. A yacht erre a nagy rév felé vette irányát és a Constantinerőd előtt állapodott meg, melyet a félig tüzetesen megvizsgált, és különösen a vaspáncélokat, a lőporraktárakat és a laktanyákat tekintő meg. Az erőd megtekintése után a yacht a most épülő 3. sz. erőd felé vette útját, mely mozgó vastornyocskákkal fog felszereltetni. A főhg nagy figyelemmel kísérte ezen nevezetes építmény terveit és a felszerelésére rendelt ágyuk rajzait. A főhg utolsó látogatása a Pál erőd iszonyú ütegeinek volt szánva. Délutáni 3 órakor be volt fejezve a szemle, mire a félig búcsút vett a kronstadti hatóságoktól és onnan Peterhofba tért vissza. (A fiumei munkászavarokról) a zágrábi „Obzor“-ból a következőket veszszük át. A károlyváros-fiumei vasútvonalnál Pongrácz fővállalkozó úgy, mint alvállalkozói a munkások kifizetésében nagy önkény és pontatlanság által tűnnek ki. Az egyik ilyen alvállalkozó, valami Rotondi nevű, ki Plase mellett vezeti a munkálatokat, közel 1000 munkását már 20 nap óta nem fizette Múlt hó 12-én Fiuméba ment azon ígérettel, hogy másnap pénzt fog hozni, a pénzt fel is vette, 10,000 ftot, azonban visszatérvén Plaseba, azt hazuda a szegény nélkülöző munkásoknak, hogy útközben kirabolták, és így nem fizethet. A munkások nem igen hittek szavának, mire késznek nyilatkozott újra más pénzért elmenni Fiuméba. A munkások közül mintegy 400-an, okulva már több ízben kivált olasz vállalkozók részéről tapasztalt hasonló csaláson, nem hagyták magára, hanem bekísérték Fiuméba. Ide érkezvén, felállottak az „Európa szálloda“ előtt, melybe Botondi, állítólag pénzt hozandó bement. A munkások, eltekintve hangos panaszaiktól, melyekkel a fiumeieknek bajukat elbeszélték, egészen csendesen viselték magukat.Ennek daczára Kusar, a fiumei államügyész a városi rendőrség mellőzésével megparancsolta a fogházőrségnek, hogy a tömeget erővel kergesse szét. A katonák Kusar személyes vezénylete alatt megtámadták a néptömeget és minden előleges felszólítás nélkül szuronyszegezve szétűzték azt, mely alkalommal többen megsebesültek, 17-en pedig az államügyész parancsára elfogattak. A megsebesültek egyike, 6 gyermek atyja, időközben sebei következtében már meghalt. Az államügyész megdorgáltatott ugyan, a 17 munkás pedig szabadon bocsáttatott, de ezt igen enyhe s elégtelen eljárásnak kell tekintenünk az ilyen flegráns hatalmaskodás ellen. Mindenekfölött pedig a munkák sikeres folyama érdekében óhajtandó volna, hogy az ilyen Pongrácz-féle vállalkozók a munkások iránti kötelezettségeik lelkiismeretes teljesítésére szoríttassanak. (Az országos honvédegylet központi bizottmánya legközelebbi ülésében az 1848/9-iki honvédeknek idei 7-ik országos gyűlése megtartásának határideje augustus hó 19-ről f. évi September hó 28-ra tétetett át, — leginkább azon okból, hogy a menház akkor már teljesen felszerelve átadathassák rendeltetésének. — így tehát az idei honvédközgyűlés f. évi September hó 28-án a menház ünnepélyes megnyitása, és az építő bizottság általi átadása pedig f. évi September hó 29-én fog megtörténni, a mit is azon hozzáadással teszek ezennel hirlapilag közzé, hogy az érdekeltek erről külön körlevélben is fognak értesittetni. Pest 1872. évi jul. hó 31. Kühnel Ignácz, főjegyző. (Értesítés.) A kir. József-műegyetem az országos törvényhozás határozata következtében Pestre költözvén, az érdekelteknek tudomásukra hozatik, hogy a kir. József műegyetem rectori irodája is f. é. aug. 2-tól kezdve pesti helyiségébe (két nyúl utcza, Nagel-féle ház) tétetik át. Budán, 1872. jul. 31. A kir. Józsefműegyetem rectora. (A kecskeméti kiállításban résztvevő kiállítók pénteken f. évi augusztus 2-án d. u. 6 órakor az orsz. m. iparegyesület helyiségében (országút 7. sz. I. emelet értekezletet tartanak, melyre az illetők megjelenni kéretnek. (Czigányaink a külföldön.) Koppenhágából érkezett hírek szerint Horváth Marczi nemzeti zenekara, mely Budáról Amerikába utaz,nagy feltűnést okozott. Az ottani udvar előtt kétszer játszott. Jelenleg már Stockholmban van.Ezen országokban magyar czigányzenekart még soha sem láttak. (Színház, művészet.) A nemz. szintiágnak Aradon vendégszerepelt tagjai tegnap este érkeztek vissza Pestre. Aradon mindig telt házak előtt játszottak, és színészeink egyáltalában nem győzik eléggé dicsérni a pártfogást és rokonszenvet, melyet Aradon találtak. A nem az aradi társulattal elutazott szinházi tagok közül sok még nincs Pesten. A próbákat holnap megkezdik. Helyi hírek. (Népiskolai vizsgálatok.) A pest-ferenczvárosi népiskolákban f. hó 20-kan kezdettek meg a közvizsgálatok, s 31-én értek véget. Az eredmény általán véve teljesen kielégítő, több osztályban pedig kitűnő volt. Az iskolaszéki tagok — dicséretükre legyen mondva — buzgalommal vettek részt a vizsgáltokban, s mintegy 100 frtot gyűjtöttek maguk között a szorgalmas tanulók megjutalmazására; az elnök (Nasztlur) 40 frtot adott. Új tanfelügyelő, Bója Gergely úr egészen váratlanul jelent meg a templomtéri főtanoda Il-ik fiosztályában tartott vizsgálaton, s örömét fejezi ki az ott tapasztalt siker s magyar szellem fölött. Dicsérettel kell megemlékeznünk a terézvárosi I. tankerület iskolaszaki azon tagjairól, kik a kereszt-utczai tanoda vizsgálatain elnököltek, mint: Schaffer, Schmiedlechner,Breitner, Breuer és Sik urakról, kiknek mindegyike 5—6 ezüst frtot osztottak ki a legjobb tanulók között; Schmiedlechner pedig ezenkívül a legjobb tornászt egy értékes rajzeszközzel lepte meg. Ugyanezen iskola számára Vajdafy Béla zongoramester egész ruhakosárral vásárolt össze különféle emléktárgyakat. A vizsgálat eredménye itt is igen sikerült volt. (A pest-józsefvárosi reáltanoda) zárünnepélye m. hó 31-én tartatott meg, mely alkalommal Ba 11 ag Mór mint tanbizottmányi tag képviselte a város hatóságát. Az ünnepélyt az ifjúság által Langer János tanár vezetése mellett előadott kardal nyita meg. Ezt sikerült magyar, német és franczia szavalatok követték, melyeket ismét ének fejezett be. Erre következett 14 kitűnő tanulónak a városi tanács által ajándékozott díjkönyvek- és rajzeszközökkel való jutalmazása, mely díjakat az elnöklő képviselő úr buzdító szavakkal személyesen kézbesített az illetőknek. A dijosztás után Felsmann József igazgató intézett hosszabb beszédet különösen azon ifjakhoz, kik az intézetet elhagyva, gyakorlati pályára lépnek, és azokhoz, kik tanulmányaikat folytatandók, magasb tanintézetekbe készülnek. Lelkes éljenek hangzottak a hazára, koronás királyunkra és Pest szab. kir. város hatósága és képviselőjére, végül a nagylelkű közönségre. Majd B a 11 a gi Mór szólt a tanuló ifjúsághoz és a szép számmal jelen volt szülőkhöz, fejtegetvén a munkásság és munkamegosztás hasznát és szükségességét, melynek előmozdítására kiválóan reáliskoláink hivatvák ; végül a tanuló ifjúságot élteté. Az ünnepélyt a hymnus elzengése fejezte be. A közszemlén kitéve volt mértani, épitészeti és szabadkézi rajzok elismerést és dicséretet arattak. (Jótékonyság.) Weisz Bernát, kir. tanácsos és vár. képviselő ma, mint születésének 71-dik évfordulóján a városi tanácshoz 200 ftot küldött, hogy annak fele a tanítói nyugdíjalap, másik fele pedig a városi és iskolaalap javára fordíttassék. (A budapesti magyar gyorsíró egye t) Pesten egy hat hétig tartandó gyorsírászati tanfolyamot fog nyitni felnőttek, főkép pedig közigazgatási tisztviselők számára, melyre dr. Fayer László egyleti elnököt küldte ki. A tandíj 5— 6 forint lesz. (Új helyhatósági lap.) Bakos Gábor és Barth László, a „Közigazgatás“ czimű heti szakközlöny szerkesztői folyamodványt nyújtottak be Pest városához, melyben felkérik a várost, nyújtana nekik erkölcsi és anyagi támogatást arra nézve, hogy oly közigazgatási napilapot adhassanak ki, mely mint a hatóság hivatalos lapja kizárólag a főváros ügyeit registrálná, s ezáltal a közigazgatást a főváros hatóságánál könnyen kezelhetővé és jól áttekinthetővé tenné. A tanács belátva egy ilyen lap szükségét, a kérvényt pártolólag a közgyűlés elé fogja terjeszteni azzal, hogy a kérvény és programm a további módozatok meghatározása végett külön kinevezendő bizottságnak adassák ki. (T o 1 va j 1á s.) Farkas Orbán Zsófia, ki a Sándor utcza 25. sz. alatt lakó Korisánszky Lajos földbirtokosnál mint szakácsnő szolgált, julius hó 3- án ura távollétében a szekrényeket feltörte, s abból 900 frt értékű ékszereket s 200 frt készpénzt ellopván, megszökött. A kapitányság még az nap nyomára jött, hogy a tolvaj Győrbe ment és azért két biztost küldött oda, kik a tolvaj szakácsnőt másnap el is fogták és Pestre hozták. Itt töredelmes vallomást tett, melynek folytán a lopott tárgyak nagyrésze egy bizonyos Szőnyegi Zsófia nevű mosónőnél megtaláltatott. (A közvágóhídon ma volt az első ünnepélyes vágás, öt ökör került ezen alkalommal tagla alá. (A közvágó híddal való közlekedés fentartása végett ezentúl a kapitányság által meghatározandó ponton 2 omnibus fog kirendeltetni. (Rejtélyes eset.) Feiler Antal, ki a Ganz-féle vasgyárban dolgozott, jul. 22 én eltűnt holttetemét jul. 27-én a Blum-féle malom alatt vetették ki a Duna hullámai. Nem tudni, várjon fürdés alkalmával történt baleset vagy szándékos öngyilkosság okozta-e a szerencsétlen halálát ? (Kifogott holttetemek.) Tegnap délután a tábori kórház irányában a Dunából egy alig pár hetes gyermek holttetemét fogták ki. Ma reggel pedig a földműsoron a vízvezetéki épület irányában fogtak ki egy hullát, mely egészen meztelenül úszott alá. A szerencsétlen körülbelül 12 éves gyermek. Hihetőleg fürdés közben fuladt a vízbe. (Egy fiatal udvarné). Holzschuh József egy 17 éves inas, ki a Gschwind-féle gyárban már évek óta szolgál, kötelességében állván naponként az osztrák államvaspályára élesztőt szállítani, feladni, s a szállítási díjat kifizetni. Hosszú időn át főnöke teljes megelégedésére teljesítette e megbízást, utóbbi időben azonban feltűnt, hogy a ficzkó sokat költ s gyöngyéletet él, mely semmi arányban sem áll az általa húzott csekély fizetéssel; sőt rájöttek arra is, hogy az inas szive a gyermekszinház primadonnája iránt lángra lobant s a primadonna, kinek szeme úgy látszik korán felnyílt, értékes ajándékokat rakott zsebre fiatal imádójától. Ezen körülmény felkelte a főnök gyanúját, s az inas által vezetett könyvet összehasonlítván a vasúti könyvekkel, meggyőződött, hogy Holzschuh úr őt már másfél év óta csalja.Valamennyi üzletkönyvet meghamisított, álpecsétet készített, s ezen rövid idő alatt 3200 ft kárt okozott.