Pesti Napló, 1872. december (23. évfolyam, 278-301. szám)
1872-12-03 / 279. szám
tani fogja programmját, mielőtt működését megkezdi. De ugyan e helyzetnek van bizonyos hátránya is. Akik elvük harczában buktak el, azokban nem marad semmi keserűség. E többség ma leszavazhat, holnap más többség fölemelhet. Győzni vagy bukni az elvek terén nem alterálja a prestigét, s az alkotmányos élet természetéből következik, hogy a lejális kisebbségek meghajolnak a többség előtt. Egészen más dolog az, ha a válságoknak csak személyi éle van; ha az egyáltalában nem is kerül szóba, hogy mik elveink; ha bukásunkat és azon elvek érdekében történtnek tüntetik fel, amelyeket magunk vallunk. Az alkotmányos theóriákban az ily esetekre nincs regula. Nem szólunk gr. l lónyayról magáról , hanem szólunk a párt egy töredékéről. Hogyha e pillanatban gr. Lónyay jövendő állása tekintetében még nem határozott, azt természetesnek tartjuk, de meg vagyunk győződve, hogy látni fogjuk a házban, sőt állítják is,hogy hallani fogjuk már a költségvetési vitában. Ő,meg vagyunk győződve, példát fog adni másoknak. A magyar parlamentben eddig nem volt párt, mely célzatait elrejtette a couliszszák mögött, és nem vallotta be nevét fényes nappal. Meg vagyunk győződve, hogy ilyesmi jövendőre sem lesz. Ismerjük el mindnyájan a közérdeket urnak, rendeljünk ennek alá minden személyi tekintetet, rokon-ellenszenvet egyaránt. És az elhatározás meg fogja aranyozni a bukás napjait és imponál barátnak s ellenfélnek egyaránt. Mi egyhamar nem is képzelhetünk más elhatározást. Azt nem követelhetni senkitől , ki a catastrófa alkalmával, az ellenfél táborában engageirozva volt,hogy az ma a diadalmi harsonákba fújjon. A következő két dolog közül az egyik azonban mindenesetre megkövetelhető. Az illetőknek vagy van valami érdemleges kifogásuk Szlávy miniszterelnöksége ellen, vagy nincs. Ha az utóbbi eset áll, semmi sem akadályozza, hogy elfogadják a bevégzett tényt. Ha ellenben van, nyíltan, ki a színekkel. Mondják el, eltérő felfogásaikat a clubban, s érvényesítsék azután a parlamentben. Mi egyes kérdésekre nézve azt inkább előnynek , mint hátránynak tartjuk. A mi club tanácskozásainkban, az igaz, eddig is derekasan képviselve volt a kritikai elem, s voltak törvényjavaslatok,mint például a főváros rendezéséről szóló, melyet a Deákkör bizottsága számos lényeges pontban átdolgozott. Nem fog azonban az ügy hátrányára válni, hogy ha e kritikai elem szaporodik, s a párt minden elhatározásnál tudni fogja, hogy kire számíthat, s kire nem. A pártfegyelem egyesekre nézve ez által tán lazul , maga a párt azonban tömörebb lesz. 15 év, úgy látszik, mindenesetre várható. BELFÖLD, Zalából, nov. 30. (A tök testületté alakulására kibocsátott miniszteri szabályrendeletről.) .Ezen fogadtatás, melyben a szabályrendeletet kibocsáttatásakor mind a sajtó, mind a tanférfiak részesítették, épen nem mondható kedvezőnek. Aggodalmak — nem mondom : alapos vagy alaptalan — merültek fel annak czélszerűsége, kivihetősége és gyakorlati értéke ellen, még mielőtt a tanfelügyelők tankerületeikben annak kiviteléhez hozzá fogtak volna. Elítélte azt már maga az elmélet, mielőtt szentesítette volna a gyakorlat. Ez magában véve elég sajátságos jelenségnek mondható, de alkotmányos országban igen természetes következménye minden oly nagyobb fontosságú, az egész ország, egy nemzet lényegesebb ügyére kiható szabályrendelet kibocsátásának, mely zárt falak mögött, minden nyilvános hozzászólás nélkül elkészülvén, létezésével csak kibocsátásakor lepi meg úgy a nagyközönséget, mint a közelebbről érdeklődő osztályok alkotó elemeit. Ha ezen szabályrendelet tárgyalása az országos közoktatási tanács hatásköréhez nem tartozott volna, akkor csakugyan nem tudjuk, miben kell felkutatnunk a közoktatási tanács szükségességét, czélját, feladatát és hivatáskörének lényegét. Hogy az országos közoktatási tanács tárgyalta-e ezen szabályrendeletet, azt nem tudom ; de ha annak ülései nem nyilvánosak, akkor csak helyeselnünk lehet a közoktatási miniszter úr amaz intézkedését, mely szerint aközéptanodák reformjának megvitatására nyilvánosan ülésező bizottságot hívott egybe. Nem lett volna-e czélszerű a szabályrendeletet is a szakférfiak nyilvános tárgyalása alá bocsátani, nem lett volna-e ezzel a budai tanitó-egylet által kezdeményezett tanitó-egyleti országos szövetségből kifejlődött súrlódás és zavar kiegyenlítve, a szabályrendelet életbeléptetésének, gyakorlati alkalmazásának akadályait nem lehetett volna-e a nyilvános megvitatásból folyó érvek győzelmével elhárítani? Mindezen kérdésekre, azt hiszem, félremagyarázatlan, kimerítő feleletet adnak azon nehézségek, melyekkel a már szentesített a kibocsátott szabályrendeletek az életbeléptetés, a gyakorlati alkalmazás küszöbén találkoznak. Hogy a legideálisabb eszmének, a legkitüőbb elméletnek is egyedüli, megsemmisíthetlen és megvesztegethetlen próbaköve a gyakorlat, azt újabban a szabályrendelet alkalmazása körül felmerült nehézségek is fényesen igazolják. A szabályrendelet életbeléptetésének akadályai közül legjogosultabbnak tekinthetők az 1868:XXXVII. t. sz. megalkotása után, a 147. §. szellemében, tanfelügyelők által alakított tankerületi,felekezet nélküli tanító-egyletek fennállása , melyek valamely tankerület valamennyi községi és állami tanítóin kívül a felekezeti tanítókat is magukba foglalják; az egyesülés nagy és fő elvét ez által valósítják, s már 3—4 év óta a törvény szellemében működvén, tételeket miniszteri megerősítéssel ellátott alapszabályok biztosítják. És pedig ilyen felekezet nélküli megyei egylet több van a hazában. Ha olyan megyében, melyben egy ily általános tanító-egylet több év óta megerősített alapszabályok alapján létezik, a tanfelügyelő a szabályrendelet értelmében „testületi alakítást kezdeményez, követelhető-e az a törvényes alapon nyugvó egylet tagjaitól, hogy tömegesen kilépjenek egyidükből, melynek anyagi terheit már 3 év óta viselik, melynek már 3—4 év óta szellemi munkásai közé tartoznak, melynek szellemi és anyagi felvirágoztatásán már 3—4 év óta fáradoznak; követelhető-e, hogy a kiküzdött eredményeket ép akkor hagyják oda, midőn munkájok, fáradalmaik gyümölcseit, a népnevelés magasztos czéljainak elérésére ép felhasználni készülnek; követelhető-e, hogy a kezdeményezés első nehézségeinek legyőzése után, a haladás útján feltartóztatva, új kezdeményezés nehézségeire fordítsák összes anyagi és szellemi erejüket. Erre talán azt mondja valaki, hogy a miniszteri szabályrendelet alapján létesített „testület“ szervezése nem zárja ki egy általános egylet fennállását. — Ezen okoskodás szerint azonban a tanítók vagy arra vannak utalva, hogy egy megyében két egyletnek legyenek tagjai — s ez még kivihetés esetében is impractikus; vagy meg kell osztaniok magukat a két egylet között, mely esetben azonbanaz egyesülés nagy elve elesik. Ha azt akarjuk, hogy a szabályrendelet alkalmazásánál az egyesülés nagy elve fenntartható legyen, erre nézve legutolsó módnak látszik, ott a hol van, a felekezetnélküli, megyei általános egylet megszüntetése, tagjainak feloszlatása s azoknak a feloszlatás után alakítandó „testület“ kebelében való tömörítése. Itt azonban ismét azon kérdés merül fel: ki szüntethet meg egy miniszteri jóváhagyással ellátott alapszabályok szerint működő egyletet mindaddig, míg ezt az egylet tagjai nem akarják. Ha létezik ily indokolatlan megszüntetésre jogosított közeg, akkor a testületek megalakítása is felesleges, mert kilátásuk lehet arra, hogy 3—4 évi működés után a testületek is és akkor fognak szinte megszüntetni, midőn azok kezdenek virágzásnak indulni. De még akkor is, ha a megszüntetés s a testületbe való átvándorlás a tagok többségének szavazata által kivihető lenne, nem fog-e még akkor is a kissebbségnél, különösen a felekezeti tanítóknál elkeseredést szülni, nem fog-e ez által a lelkesedés csorbát szenvedni, a munkakedv lehangoltatni s az ilyformán támadható, sőt elkerülhetetlen súrlódás nem fogja-e a főczélt, a tömörülést illusoriussá tenni. A magasztos őzél szentségét azonban csupán dignitási kérdések előtérbe állítása által veszélyeztetni nem szabad, pedig a fentebb előadott indokok a régi felekezet nélküli tanító egyletek mellett dignitási kérdésekké törpülnek azonnal, mihelyt az új szabályrendelet szervezete, a régi tanító-egyletek szervezeténél előnyösebbnekbizonyul. Vessünk tehát egy futó pillantást az uj szabályrendeletre. Az uj szabályrendelet az alakulást „testület* czím alatt kívánja, az eddigi alakulások pedig „egylet* czimen történtek. Ha a szabályrendeletben foglalt czim nem volna kielégítő, úgy a hiány nem a szabályrendelet, hanem a törvény kifolyása volna, mert a „testület“ czim csak az 1868. XXXVIII. t. sz. 147. §-ában foglalt idézet. A „testület* és „egylet* közti fogalomkülönbség azonban szerintem nem elég indok arra, miszerint a „tanító-egyletet* megszüntessük, hogy „tanítói testületet* alakítsunk, mert a „testület,“ a lazább egyesülés, általánosabb, az „egylet“ ellenben a szorosabb tömörülés határozottabb fogalma. A „testület“ fogalma úgy viszonylik az egylet fogalmához, mind a melléknév alapfoka annak középfokához. Ha a testületből egylet alakul, az haladás, de ha az egylet testületté lesz, az visszaesés, de csak akkor, ha a szervezet lényegében a „testület“ vagy „egylet” ezim fogalma talál érvényesülést A tanítói „testületekké“ alakulásra kibocsátott miniszteri szabályrendelet szervezete és a törvény életbeléptetése után már 3—4 évvel ezelőtt alakult általános tanító-egyletek szervezete között azonban még a két különböző crím fogalmából eredő különbséget sem lehet észrevenni. Ha elolvassuk a min. új szabályrendelet 2. § át, ugyanazon czélokat látjuk abban körülírva, mint amely czélok már a törvény életbe léptetése után alakult általános, felekezet nélküli megyei tanítóegyletek szentesített alapszabályaiban körülírvák, tehát csak a lényegtelenben, a csimben van külömbség, a lényeg a czél egy; ennél fogva a tanítói testületek és tanítóegyletek czéljainak előnyei egyformák. A czél után az eszközök következnek. A miniszteri szabályrendeletben körülírt czélok elérésére a 6., 8., 41. és 15. §§. jelölik ki az eszközöket. Ezen csak önök közül egyet sem találunk olyant, mely — alapul véve az „alföldi“, „koloza-dobokamegyei“, „zalamegyei“ stb. tanitó-egyletek alapszabályait —a megyei, felekezet nélküli tanitó-egyletek eszközei között feltalálható nem volna. Olyan eszközök azonban már vannak a miniszteri szabályrendeletben megjelölt eszközök között, melyek tökéletesség tekintetében a tanító-egyeletek által kijelölt, s foganatba ▼ett eszközökkel nem mérkőzhetnek. Lássuk először is a szellemi részt. A szellemi czélok elérésében főtényező a tagok minősége.A minőséget azonban a szabályrendelet vagy nem méltatja némi figyelemre sem, vagy ha igen, úgy annak lényegét egyedül a jellegkülönbséggel clarifikálja, mert még a szabályrendelet 5-ik §-a a községi és állami tanítókat, tanítónőket tagokká tenni kötelezi, addig a csatlakozást egyedül csak a tankerületbeli felekezeti népoktatási intézetek önként ajánlkozó tanítói, tanárai és tanítónőinek engedi meg ahelyett, hogy - nézetem szerint sokkal helyesebben - kimondaná, hogy tagja lehet minden önkényt ajánlkozó, képesített tanférfiu, s alapitó, pártoló vagy tiszteletbeli tagja lehet minden tanügybarát.“ Holott a képesített tanférfiakat vallás és jellegkülönbség nélkül jogokkal ruházta fel már az 1848. V-ik t. ez. az 18. t. ez. és ime a miniszteri szabályrendelet útját állja a tanférfiu legtermészetesebb jogainak, midőn a tanférfiuban nem a tanférfiut, hanem a külső forma, a községi vagy felekezeti jelleg emberét veszi tekintetbe. Miféle indok igazolja az 1868. XVIII. tvczikkben is megemlített magántársulatok vagy egyesek által állított intézetek képesített tanítói, tanárai és tanítónőinek, továbbá a tanképesített magánnevelők, nevelőnők, kisdedóvók, óvónők, végre a többnyire jelesebb tanítók soraiból kinevezett tanfelügyelői tollnokoknak mint tanférfiaknak a „testületekéből való kizáratását az esetben, ha ezek „mint tanképesített tanférfiak“ a „testületibe tagokul ajánlkoznak. Nem nyert volna-e ez által a „testület“ az anyagi quantitástól eltekintve, több oldali szellemi qualitást is, nem lehetett volna-e ez által a „testületek“ működését a népoktatás, sőt általában a nevelés, az oktatás paedagogiai és kormányzási kérdéseinek megvitatására, a siker biztosabb reményével kiterjeszteni; nem követeli-e ezt már magában a nevelés, az oktatás fogalmának összege is, mindezen kérdésekre — hogy többet ne említsek — minden elfogulatlan olvasó könnyen meg fogja találni önmagánál a részrehajlatlan feleletet. Mit vetettek végre a nevelés, az oktatás nem tanképesített férfiai, de azért annak ügybuzgó munkás barátai, hogy a kibocsátott szabályrendelet értelmében a „testületekének „alapító“ „pártoló“ vagy „tiszteletbeli“ czim alatt sem lehetnek tagjai ? Hisz — hogy többet ne említsek — a zalamegyei tanítókat segélyező takarékmagtárak alapszabályait e megyének egy olyan kitűnő képzettségű fia — Glavina Lajos úr — dolgozta ki, aki directe tanügyi pályára sohasem készült és Szorosabban a tanügygyel csak mint lelkes tanügybarát foglalkozott, hajdan mint képviselő, jelenleg pedig mint iskolatanácsos. Éspedig a nevezett alapszabályokat úgy dolgozta ki, hogy jeles munkálatát mind az iskolatanács, mind a minisztérium minden változtatás nélkül jóváhagyta és megerősítette. A miniszteri szabályrendelet czélul tűzi ki (a. 2 §. d. pont) a „testületekének, „a nagyközönségben a munkás (!) részvét felköltését és ébrentartását“ is, hanem azért „a nagyközönséget“ a „testületek“ kebeléből teljesen kizárja. Kérdem: hogyan, mi által lehet a nagy közönség „munkás“ részvétét és ébrentartását felkelteni, ha a tűrügy iránt úgy is meglehetős közönynyel viseltető nagy közönség minden tagja, a „testületek“ kebeléből teljesen inselidum kizáratik, a munkában részt nem vehet s a szabályrendelet szervezetében egyedül csak a passiv szemlélő szerepére van kárhoztatva, ahelyett, hogy a „testület” ben mind actív tényező foglalhatná el helyét. Miben található meg ama sikeres mód, amelylyel a testületek működése által elhintett áldásos magvak szélesebb körben elterjeszthetők, változatosabb rétegekben meggyökereztethetők s az életre való eszmék védelmére a társadalom minden osztályából ügybuzgó missionariusok munkás hivek lesznek meghódíthatók, ha nem a nagy közönség tényleges részvétében, ha nem a társadalom alkotó elemeinek tényleges munkálkodásában, melyet a miniszteri szabályrendelet a testület kebelében meg nem enged, hanem egyedül a testület körén kívül csak feltételez. Azt mondhatná ismét valaki, hogy a szabályrendelet nem engedi meg ugyan direct általánosságban a „tanférfiak“ és a tanügybarátok testületbe való lépését, de nem is tiltja, e szerint hallgatva beleegyez. Ezt mondja az elmélet, de mást bizonyít a gyakorlat, melynek igazolására csak egy példát akarok felhozni. Szerencsés voltam jelen lehetni egy tanítói testületnek a szabályrendelet szerinti szervezkedésén , a szervezkedés közben fölmerült vitatkozás alkalmával bátorkodott felszólalni egy olyan tanképesített , a szakirodalom terén is munkálkodó tanférfit, aki bár a tanügy terén hivataloskodik, de sem községi sem felekezeti vagy állami iskolában tényleg nem tanít. És mi történik? (Legyen szabad e tényt amélt, közokt. miniszter úr figyelmébe is ajánlanom.) A türelmetlen tanfelügyelő azt vágta arczába, hogy felszólaló a szabályrendelet értelmében a testületnek tagja nem lehet, ennél fogva jelen értekezletben szólási joggal nem bír, tehát tőle a szót megvonja. Ez tény és szükség esetében a személyeket is megnevezhetem, pedig a felszólaló nem is volt laikus vagy műkedvelő, hanem csak tanképesített tanférfiú! Azt hiszem, ehhez nem kell commentár. A nemesebb szellemi élvezetek tiszta forrása az olvasás a szellemi ismeretek bányája a könyv s az önképzés legbiztosabb támasza a könyvtár és mégis a szabályrendeletben bármiféle könyvtárak felállításáról még csak említés sem létezett. Országos tanítói testületi könyvtár létesítését egyelőre magam is idő előttinek tartom, de hogy a tankerületi testületek szervezetéből a könyvtárak nem csekély fontosságú eszméje egyszerűen kifeledtetetett-e vagy magasabb habár nem indokolt szempontokból szándékosan hagyatott ki,azt a szabályrendelet még sejteni sem engedi. Ha az eszme feledékenységből maradt ki, az mindenesetre egy olyan hiba, melyet menteni igen nehéz, ha pedig magasabb szempontból szándékosan hagyatott ki, úgy igen kár volt ezen kihagyást nem indokolni, mert egy tankerületi testületi könyvtár eszméje nézetem szerint épen nem tekinthető oly csekély fontosságú dolognak, hogy azt egyszerűen ignorálni lehessen, ignorálni főkép egy olyan szabályrendeletben, melynek szervezete ennél lényegtelenebb apróságokra is kiterjed. Aki valaha megyei általános vagy kisebbkörű felekezeti tanító egyletről hallott valamit, az emlékezni fog arra, hogy az ily tanító-egyletek mindegyike lelkesen, tehetségének összes erejével melegen karolta fel a könyvtár létesítésének eszméjét, s alig van hazánkban önálló tanító-egylet, mely erejéhez mért kisebb-nagyobb könyvtárral nem bír. Én legalább részemről nem ismerek ilyen hazai önálló tanítóiegyletet. Ennél fogva bármily alapos legyen az indok, mely a tankerületi testületi könyvtárak eszméjének elejtését igazolhatná, ezt az indokot már csak azért nem kellett volna elhallgatni, mert előre lehetett gondolni, hogy egy ily általánossá vált s régtől fogva egész a mai napig kedvező hangulattal fogadott eszme teljes ignorálása mind a tanítóknál, mind a nagyközönségnél méltó feltűnést okozand. A mi még mondani valóm van, azt legközelebb. Győrffy János, Sz. Udvarhely, nov. 27. (Hivatalos nyilatkozat.) A Magyar Polgár idei 266. számában „Szatírapaság Udvarhelyszéken“ feliratú csikkben Budvaralyi név aláírással következő állítások foglaltatnak: „Előzetes két czikkemben feltártam közigazgatási nyomorainkat; sötét kép az,de hi, életből merített színekkel volt ecsetelve, most a midőn igazságszolgáltatási viszonyainkat akarom jellemezni, ama képnek még sötétebb ellenpárját kell a nyilvánosság csarnokába kifüggesztenem, mert e téren nálunk oly gazdálkodás foly, hogy ahhoz hasonlót Európa czivilizált ,sőt kevéssé czivilizált országaiban feltalálni nem tudunk,hanem kénytelenek vagyunk a párhuzamos példákért Ázsia vadnépei közt kereskedni, mert a mi sok görbenyakú, s még görbébb lelkű bezirkerekből lett törvénybiráink a kényelmükre megtartott osztrák törvények paragraphus özönét nem a jog és igazság kiderítésére, hanem annak elferdítésére és aláásására használják. — Igazságszolgáltatásunk nem más egyfelől, mint a pártszenvedély lázas deliriumának boszu eszköze, mely már hónapok óta tölté a börtönöket a népnek baloldali fiaival, Oklánd, Fenyéd, Kőrispatak, Lövéte, s más községekből legalább is 60 embert hurczoltak börtönbe, — s igy tovább — igazságszolgáltatásunk másfelől nem más, mint a mindenféle párt — ön és rokonsági érdekek által vezetett részrehajlás vétkes állapota. A 26- ik számban a többi között ez áll: Székünk értelmisége és birtokossága ily parazit hivatalnok pióczákkal éndegradatio nélkül érintkezni nem tudván, inkább lemond a társas élet minden örömeiről, visszavonul házi tűzhelyének szentélyébe, úgy mint az absolutismus korszakában; a kikerült, és a megvettetés magányára kárhoztatott hivatalnoki kar pedig folytonos tivornya, kártya, és tobzódás között vigasztalja magát a. a.t.“ Lehetetlen, hogy Magyarország területén legyen egyetlen törvényszék is, melynek tagjairól az idézett tételek jóhiszemüleg elmondhatók volnának. Lehetetlen, hogy czikkíró tudja, higyye mindazt, amit az udvarhelyszéki igazságszolgáltatásról elmondott. Ha mégis rágalom, valótlanság, szemtelenséggel teljes czikkéről hivatalosan tudomást veszünk,azt teszszük egyfelől a nyilvánosság és a hírlapirodalom hanyatlásnak indult hiteléért, mert nem óhajtjuk, hogy utoljára a józan, és lelkiismeretes bírálatnak se legyen hatása, hanem az mint megszokott rágalom agyonhallgattassék, teszszük másfelől egyéni, bírói, testületi önérzetünk, becsületünk megvédéséért. Hasonló általánosságban tartott, s így tényekkel meg nem cáfolható vádak ellen a feltőbb bíróságok előtt, s törvényszékünk területén belül a higgadt és józan közvélemény által teljesen védve éreznék ugyan magunkat; de az eljárásainkkal nem ismeretes nagyközönség előtt kénytelenek vagyunk kijelenteni , hogy Bácváralyinak idézett czikkében az Udvarhelyszéki igazságszolgáltatásra vonatkozó állításai általánosságban minden jóhiszeműséget nélkülöző hazugságok és részletekben rosz akaratú ferdítések. A Sz.-Udvarhelyi kir. törvényszéknek 1872. november 27-kén tartott teljes üléséből. Nagy Lajos elnök, Boros Lajos, mint tanácsi jegyző, AUSZTRIA. A cseh tartománygyűlés múlt szombaton tartott ülésében a főországnagy előterjesztő azon nyilatkozatot, melyet a tartománygyűlésen eddig meg nem jelent képviselők, általa igazolásra lévén felszólllítva, hozzá benyújtottak. E nyilatkozatban, melyet 82 képviselő írt alá, mindenek előtt hivatkozás történik azon declaratióra,melyben a cseh „közjogi” párt állását körvonalazta. Tíz éve tart már a viszály,így szól az emlékirat, Csehország közjoga, s azon választási mód körül, mely mellett a jelenlegi tartománygyülés alakult. Sok szenvedés után megjelent végre az 1871. sept. 12. kelt királyi leirat, mely elismerve országunk elévülhetlen közjogát, felszólította a tartománygyülést,hogy a közjogi viszonyok rendezése tárgyában javaslatait terjeszsze elő. Ennek alapján a cseh királyság képviselői,azon igazolt reményben, hogy a politikai cseh nemzet nagy többsége helyeselni fogja javaslatait, az alaptörvénycikkek iránti indítványban előterjesztő ő Felségének kívánalmait az iránt, miként lenne Csehország közjoga azon tényekkel, melyek Magyarországra vonatkozólag beállottak, öszhangba hozható, szemmel tartva a monarchia hatalmi állásának és egységének elodázhatlan követelményeit. Ezen javaslat mindeddig nem nyerte meg felséged szentesítését. A kiegyezkedés folyama megakasztatott oly befolyások által, melyek a cseh királyság jogai felett dönteni hivatva nem voltak. Ha, így folytatja a nyilatkozat, meg lehet ítélni a fát gyümölcseiről, akkor eljárásunkból minden elfogulatlan ítélhet, sőt a műveit Európa közvéleménye már ítéli is a fölött, váljon helyesen, jogosultan és szabadelvűen járunk-e el akkor,midőn hazánknak ép oly természetes,mint történelmileg igazolt jogait passiv ellenállással védelmezzük azon „szabadság“ ellenében, mely ellen küzdeni hazafias kötelességünk. A nyilatkozat azután elősorolván a politikai cseh nemzet sérelmeit, azon biztos reményének ad kifejezést, hogy ő felsége 1865-ik évi sept. 20-án kelt manifestumának és 1871. September 12-én kelt leiratának értelmében uralkodói joginál fogva elő fogja készíteni a reformok útját s királyi ígéretéhez képest a cseh nemzet jogait pártfogásába fogja venni. A nyilatkozat végét azon biztosítás képezi,hogy mihelyt ő felsége intézkedése folytán annak lehetősége fog beállani, hogy a tartománygyűlésben a siker némi reményével fognak az aláírók működhetni, anélkül, hogy az ország jogai s ez által a dynastia érdekei nyílt veszélynek legyenek kitéve,részt fognak venni az országgyűlés működésében. KÜLÖNFÉLÉK. . Pest, decz. 2. (Az erdélyrészi deákpárti képviselőknek) ma délután tartott tanácskozásában előterjesztő az e czélból kiküldött bizottság a speciális jellegű erdélyi kérdések sorozatát. A megállapított sorozatba foglalt kérdések részletes kidolgozására a tanácskozmány az egyes kérdésekhez képest külön szűkebb körű bizottságokat küldött ki. A tanácskozmányban végül véleménycsere merült föl a telepítvények iránti törvényjavaslatnak a székelyföldi telepitvényekre vonatkozó intézkedései iránt. (A bankkérdésben) kiküldendő közös bizottságba a magyar pénzügyminiszter részéről Erkévy és Koffinger osztálytanácsosok vannak kijelölve, kik azonban az időközben bekövetkezett miniszterválság folytán elutazásukat rövid időre elnapolták. A tárgyalások a bankkérdésben egyelőre kizárólag a két kormány közt fognak folyni. (Schumann Klára hangversenye.) Csütörtökön, december 5-én esti 7. órakor a vigadó kis termében Schumann Klára és Joachim Amália hangversenye. Műsorozat: 1. Beethoven 53. mü Sonata (kemény C). Gluck Aria „Orpheuszból. Schumann 6. mü „Davidsbündler“-ből 10. sz. 4 Beethoven Mignon. 5. a) Schubert Impromptu (lágy C.), b) Gluck Gavotte Brahms átirata. 6 a) Schubert „Frühlingsglaube“ b) Schumann „Widmung“ 7. Mendelssohn Scherzo a „Sz. Iván éji álom“-ból a szerző saját átirata. Hely árak: Körszék 3 frt. Számozott hely 2 frt. Bemenet 1 frt. Jegyek kaphatók Rózsavölgyi és társánál (Kristóf tér 4. szám), valamint Táborszky és Porsch, Treichlinger i s a hangverseny napján este a pénztárnál. (A „kereskedő ifjak társulata“) részéről kiküldött Tettey Nándor és Hubenay József tagok által történt megkeresés folytán Jókai Mórur szíves volt megigérni, hogy nevezett társulat helyiségeiben az országgyűlési szünidők alatt felolvasást tartana. (A pesti egyetem és a magyar nyelv.) A „Pester Lloyd“ azon alkalomból, hogy Bécsben egy modern nyelvek tanulására szervezett seminarium alakult az egyetemen, felszólal azon valóban megfoghatatlan hanyagság ellen, hogy a pesti egyetemen franczia, sanskrit, arab vagy török nyelvet lehet tanulni, de a hazában divatozó nyelveket: a németet, tótot, oroszt, sőt még magát a magyart sem lehet. (Arany újabb irodalmi tevékenysége). Arany János a „Föv. L.“ szerint Aristophanes fennmaradt tizenegy vígjátékából már lefordított vagy hatot s lefogja a többit is, azután jegyzetekkel és előszóval ellátva, ki is fogja adni. Ugyane költőnkkel a Gyulai Pál „Budapesti Szemléjének két első kötetében fogunk találkozni.Az elsőben „Testhalom“ czímű eredeti elbeszélő költeménye lesz ; a másodikban pedig „Kóbor Tamás“ czmmul egy Burns Róbertból merített fordítássa. (A budapesti korcsolyázó-egylet) tagjainak beiratkozása már megkezdődött az egylet irodájában, Deák utcza 5. sz. alatt, hol a tagok felvétele naponként délelőtt és délután történik. Egyúttal megemlítjük, hogy az egylet felszólította tagjait évi járulékok deczember végéig leendő befizetésére, mert ellenkezőleg felvételi díjaikat az egylet alapszabályai értelmében elvesztik és annak újabb lefizetésére köteleztetnének. (A csillaghullás.) Nasiczról, november 30-ikáról" Írják nekünk: Folyó hó 26-án nálunk igen sűrű csillaghullás volt látható, melyről azért írok, hogy ha netalán másoktól is kaptak volna hasonló tudósítást, miszerint más tájon szintén észlelték: e tünemény kiterjedése legyen némileg meghatározva. Nagyszerű látvány volt ez. Estve mintegy 8 órakor vette kezdetét a csillaghullás , mely mindig nőtt és sűrübebedett végre már 9 óra tájban annyira, hogy érdekesnek találtam megszámlálni. A láthatár nyugati részének mintegy negyedrészét szemlélve, perczenként 56 hulló csillag tűnt le. A tűztünomány nem volt mindig egyforma.Némelyeknél csak maga a pont volt látható, másoknál a ponton kívül még egy tűzfark vagy üstök,végre voltak olyanok is, melyeknél csak a tüzes pályaív volt látható. Lényegében abban különbözött a meteoreséstől, hogy az utóbbiak mindig egyes különvált fehér felhőből esnek le, holott most a felhőnek még legkisebb nyoma sem volt látható. Később mintegy 10 óra után a látvány kissé szűnni látszott, de a csillagok még mindig sűrűn hulltak. E tünemény emlékeztet engem Olmsted Palmer s Humboldt által Északamerikában szemlélt is leírt csillaghullásra. (A tudomány és műegyetemi olvasókör) ügyében az egyetem rektora tegnap délutánra gyűlést hívott egybe, melyre az egyetemi hallgatók igen szép számban gyűltek össze. Napirenden állott azon kérdés, vájjon az egyetemi hallgatók véglegesen megalakítsák-e a „kizárólagosan tudományegyetemi olvasókört, vagy csak ideiglenesen alakuljon-e meg a kör, halasztva a végleges alakulást addigra, míg iparkodásuk a műegyetemi hallgatók felvétele irányában sikerrel koronáztatnék. Megjegyzendő, hogy azon tisztviselői kar, melyről lapunk is nemrég megemlékezett, a miniszter azon tilalma daczára, mely szerint a tudományegyetemi tanácsnak autonomikus jogon alapuló határozata folytán a műegyetemi hallgatók ki vannak zárva az olvasókörből, ma és tudományegyetemi hallgatókból vegyest állíttatott össze és igy törvénytelen. Hosszas viszály után a két párt vezérei abban egyeztek meg, hogy az olvasókör ideiglenesen megalakul és választ egy ideigl bizottságot, mely ilsiáuár elsejéig fog működni. Ha addig nem sikerülne a műegyetemi hallgatók felvételét kieszközölni, akkor a műegyetemi hallgatók felhagynak minden ellenzékeskedéssel és a „kizárólagosan tudományegyetemi kör” megalakulása elé semmi akadályt sem gördítenek. A gyűlésen Závodszky Károly elnökjelölt hosszasbb és gyakori tetszés által félbeszakított beszédben kimutatta, hogy mily nehézségekkel járna az azonnali végleges megalakulás,kijelenté,hogy ő ez esetben lemond a jelöltségről és buzgón ajánla a compromissum elfogadását. Az indítvány egyhangúlag elfogadtatott. Az ideiglenes bizottság megválasztása mára halasztatott. Örvendetes, hogy az elkeseredetté vált czivódásokat ily békéje után iparkodik kiegyenlíteni az ifjúság és kívánatos, hogy az ifjúság józan és nemes törekvései hajótörést ne szenvedjenek.