Pesti Napló, 1874. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1874-01-13 / 9. szám
9. szám. Szerkesztési iroda? Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap Szellemi részét illeti! minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épülete, __________Budapest, Kedd, január 13.1874.___________ A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás, körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők.PESTI MPLÓ REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek. Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra ... 6 írt — kr. 6 hónapra . . 12 » — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 itírut. Az előfizetés az év folytán*'minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. 35. évi folyam. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a KIADÓ-HIVATALBA. Barátok tere, Attenaeum-épek küldendők. Előfizetési „PESTI NAPLÓ“-ra. Előfizetési árak: Egész évre .... 34 frt. Félévre...............................IS írt. Negyedévre ... 6 frt. Egy hóra .... 2 frt. Az előfizetés Pestre, a »Pesti Napló« kiadóhivatalának (ferencziek tere , Athenaeumépület) küldendő. A „P. Napló“ szerkesztő- és tiaM-Hala. —■W———WMW———MM« ■ Budapest, január 12. Midőn legelőször megpendült több évek előtt az az eszme, hogy a vármegyék területét lehetőleg arányosítani kellene egymáshoz, megvallom, nem nagy rokonszenvvel fogadtam. Bármiként ítéljük meg a vármegyék közéletét és azok közreműködését az ország dolgaiban, tagadni nem lehet, hogy volt oly korszak, melyben csak ők tárták fenn a nemzet öntudatát, és csak ők ápolták a jobb jövő csíráit. Nagy politikai actiók lehetősége nem létezett, és a hazafias tevékenység kisebb területekre vonta meg magát, ahol rokon gondolkozás és sűrűbb társadalmi érintkezés — mintegy kisebb hazában —sok üdvös eszmét fejlesztett, melynek utóbb a nagy haza vette hasznát. De a vármegyei intézmény, miként ezt még pár évtizeddel ezelőtt ismertük, szintén bizonyít, mint sok más, hogy a legjobb intézmény csak a maga korába illik be. A nemzet azt megértvén, hozott olyan törvényeket, melyek a vármegyékből administratív hatóságokat akartak alkotni. Ezen törekvést lehetőleg tökéletesíteni : czélja azon törvényjavaslatnak, melyet a minisztérium az országgyűlésnek bemutatott, és mely az ország új területi beosztását czélozza. Ezen törekvést csak helyeselni lehet. Fontosságát eléggé jellemzi az a körülmény, hogy a napi sajtó élénken foglalkozik vele, és hogy egyes vidékeken, kivált hol régi geographiai individualitások megszűnéséről van szó, vagy hol jövőbeli politikai agitatio számára a tért akarják megtartani, vagy megszerezni, figyelmet érdemlő mozgalmak vehetők észre. A kormány mindenesetre felbátorítást érdemel hogy a privilégiumokkal szakított. A jász-kun kerület, a XVI szepesi város, a kikindai kerület valóban kevésbé állt útjában az ország czélszerű igazgatásának, mint az úgynevezett szászföld, de a salus reipublicae magasabb eszméjének mi minden ilyen középkori tarkabarkaságot szívesen feláldozunk. Hogy a törvényjavaslat nem mindenben felel meg alkotói czéljainak, vagy a helybeli viszonyoknak, az adminisztratió igényeinek, a nemzet jogának, a történeti helyességnek, azt meglepőnek nem fogja találni senki, tudván, mennyi érdek latolgatandó e kérdésben. Egyik-másik észrevételt a javaslat ellen magam részéről is kockáztatom, így megütközést okoz, hogy az egyesítendő Moson-Győr vármegyének székhelyét Magyaróvárra kívánják áttenni. Győr tehát megszűnnék a vármegye központja lenni. Ezen javaslat nem annyira a győriekre nézve szomorú, hanem szomorú mint annak jele, hogy a legfőbb kormánykörökben nem tudják megítélni, mily fontos factor egy egészséges kereskedelmi központ a nemzet közgazdasági és politikai életében. Győr Pest után első rendű kereskedelmi város , azzá lett polgárainak szorgalma, ügyessége, kitartása által, és ilyen életre való városok fejlődésének nem akadályokat kell vetni, hanem azt minden alkalommal előmozdítani. Fájdalom, hogy csak kevés város van hazánkban, mely Győrről vetélkedhetnék. A kormány mulasztásai hagyták sülyedni Pestet azon polczról, melylyel mint kereskedelmi világváros már Európa szine előtt állt. — vasúti politikája által félre tolta fővárosunkat a világforgalom nagy útjáról, most a legderekabb provinciális városok egyike ellen, egyenes támadást intéz. Helyeselni lehet, hogy az eddig egyesített Bács-Bodrog vármegye két külön vármegyévé felosztatik, éspedig, a javaslat szerint, egy a területet éjszakról dél felé hasító vonal által. De az elnevezések felcseréltettek a javaslatban. Ugyanis a Dunamenti rész nevezendő el Bodrogh megyének, a Tiszamenti rész pedig Bács megyének. A múlt században midőn a török foglalás alól felszabadított vidékeken a vármegyék visszaállíttattak, az újra alakított Bács és Bodrogh megyék közt villongások keletkeztek és tartottak éveken át, az őket jogosan illető területek iránt, melyeknek a törvényhozás csakis az által vetett véget, hogy az illető területet, külön határok kijelölése nélkül egyesült Bács-Bodrogh megyének elnevezte. Baja, Báthmonostor, Kolutgara, Rigicza, Baracska, Apatin, Csonoplya, Háj-Szent-Lőrincz (a mai Szánta) Bodrogh vármegye területéhez tartoztak, ezt oklevelesen lehet bizonyítani. Ennélfogva a Tisza felé eső részt kell Bács megyének elnevezni. A Maros alatti vidéken tervezgetett megyék alakítása ellen szintén lényeges kifogásom van. Ott Három vármegyének elnevezték azt a részt, amelybe a régi Horom vára nem esik, Keve vármegyének pedig azt, amely a régi Három területét foglalja magában. Általában nem tanácsolnám Három vármegyének felélesztését, melynek határait nem ismerjük, és mely különben jelentéktelen életet élt a szomszéd vármegyékhez képest. De igen is fel lehetne támasztani Keve vármegyét, melynek határai nyugotra a Temes folyó, délre a Duna, keletre a Karas. Ezen vármegye székhelye lehetne Versecz, mely Temesmegyébtől volna kihasítandó. Pancsova, Keve ezen vármegye keblébe esnének. Torontál vármegye igy kevésbé volna megcsonkítva, és megtarthatná Nagy-Becskereket mint székvárost. A törvényjavaslat oly Krassó vármegyét tervez mely a Marostól Orsováig terjed, és melynek székvárosa Lugos lenne. Ez az új területi beosztás után keletkező vármegyék egyik legnagyobbika volna, és semmikép sem lehet szerencsés alkotásnak nevezni. Aki a területi nehézségeket ismeri, meg tudja azt ítélni, hogy mit jelent az Orsováról vagy Mehádiáról Lugosra menni igazságot keresni. Különben is ne felejtsük el, hogy Szörény vármegye még csak 1873. október második felében alakult törvényes municípiummá, és hogy a határvidéki lakosság, melyben bizalmat kell ébreszteni a magyar kormány szilárd törekvésébe és öntudatába, furcsa szemmel nézné azt az eljárást, hogy pár hónap alatt mennyi átalakulásokon megy át. Tartsuk fenn Szörény vármegyét, és ha a vidék jelenlegi szegénysége tán aggodalmat keltene , hogy a municipiumok fenntartására szükséges költséget nem tudná előteremteni, csatoljuk hozzá Fehértemplomot és a Karas balpartján fekvő vidéket, honnan a közlekedés Karansebesre, Mehadiának érintésével az Almás-völgyön át nyitva áll. Sőt csatoljuk hozzá Karansebeshez éjszakra fekvő falvakat Kavaran vagy Szakál határáig ; ez által Szörény vármegye Krassóból oly elemekkel is gazdagodnék, melyek alkotmányos életet értenek. Ezen ajánlat elfogadása mellett Krassó vármegye nagyjában megtarthatná eddigi határait, mert hogy önállólag mint municipium működni képes, eddigi múltja bizonyítja. De ha a két megye közül egyiket fel kellene áldozni, akkor inkább Krassó legyen az áldozat, és az olvadjon be Szörény vármegyébe, mint megfordítva, mert Szörény vármegyének sokkal kihatóbb története van, mint Krassó vármegyének, és mert a XV. század után Szörény vármegye egy-két századon át valóban egész Krassó vármegyét is foglalta magában, és arra ruházta át saját nevét. A többiekre nézve, egyelőre még csak az az észrevételem van, hogy Kraszna vármegyének nevét nem vélem megörökítendőnek, midőn az ősi Csanád és Ugocsa elenyészik. Jelentése szép, de hangzása nem kellemetes. Neveztessék el Silágy vármegyének ezen terület. E név reá illik, és Szilágy vármegyének van nyoma történetünkben is. Kifogást lehet tenni Zemplén vármegyének aránytalan hosszúra nyúlt figurája és még inkább a vármegyei területek csoportosítása ellen, Erdélyben — közlekedési szempontból. De ahhoz szóljanak azok, kik a helyi viszonyokat jobban ismerik. Suprema lex csak az legyen következetesen és minden alkalommal, hogy a magyar államiság eszméje mindenütt, és habozás nélkül keresztül vitessék. Ezen vezéreszme előtt meg kell hajolnia minden más érdeknek, mert mihelyest ezzel összeütközik, minden jogosultságát elveszti. Végül a történeti igazság szempontjából kívánatos, hogy Küküllőmegye neve pusztuljon el a térképről, és helyet adjon Fejér vármegyének, mely a hajdani Erdélybenvezérszerepet játszott. Megkülönböztetésül a Duna brag«g»aaBBBg8B^.3aaBgBgB»SBB5agS»IBaraBBBIBCTg3»BgB^ A „Pesti Napló“ tárczája. A magyar conservative!. A „Gróf Dessewffy Aurél és társai“ czimü tanulmányból. — Közsé A »Budapesti Szemle« jan.—febr. füzete. — A conservativ-párt programmját Dessewffy ecsetelte legjobban, midőn Kossuth vádjára, hogy a conservativek iránya a tespedés, szónoklati diszszel mások közt a következőket feleli: »Semmi sem lehet tőlünk távolabb, mint azt, mi a nemzet életében tizenöt év óta történt, megsemmisíteni akarni. Nem hiszszük ugyan, hogy ezen idő alatt semmit el nem hibáztunk semmiben nem tévelyegtünk volna, de e botlásokat véleményünk szerint tanulság gyanánt kell használni jövendőre nézve, nem ürügyéül a visszalépésnek. A kiindulási pont nem lehet egyéb,mint a mostani állapot, legyen az jó vagy rész, úgymint az a múlt idők eseményeiből törvényesen s tettleg kifejlett; s mi nemcsak elfogadjuk ezen kiindulási pontot, de elhatározott ellenségei vagyunk és leszünk minden hátrafelé irányzott ügyekezetnek. Akik netalán azért tisztelnek meg bennünket bizalmukkal, mivel nem tudva mi okból, azt remélik, hogy mi az alkotmányt petrifiálni, békés haladásunk kifejtésének kerekeit megakasztani akarjuk, azok felette csalatkoznak s azokat kérjük, vigyék át másokra kedvezéseiket. Mi igenis azon véleményen vagyunk, hogy a haladási elem az utolsó időkben feles tisztátlan anyagot vett fel magába, hogy a másoké utáni vágy, a társasági formákban nem nélkülözhető hierarchiáknak gyűlölete, tetemes s káros befolyást kezd gyakorolni; hiszszük, hogy nagy, de jelentés nélküli szavak s megemésztetlen tévtanok nagy szerepet vívtak ki magoknak, s hogy ezek segedelmével mind általában a közvéleményben, mind főleg megyei körökben oly egyének tolták magokat sok helytt a nemzetre vezérek gyanánt, kiket mi szabad alkotmányu országokban csak szükséges résznak tekinthetünk; hiszszük, hogy a megyéknek egy igen nagy részében a közügyek kormánya oly kezekben van, melyek a megyében létező anyagi és szellemi erőket nemcsak nem képviselik, de azokkal igen gyakran tökéletes ellentétben állanak, mindezt — mondom — így tudjuk és hiszszük s lapunknak feladata a dolgok ezen állapotát felvilágositni s a természetes egyensúlyok helyreállítását elősegitni. Azonban teljességgel nem azon czélból, hogy azokat segítsük iparkodásaikban, kik vesztegelni akarnának s már mindent bevégzettnek tekintenek, hanem egyes-egyedül a végett, hogy felebb megirt működési rendszerünk által a haladási kérdések kellő kerékvágásukba visszaugorjanak, a vezéri szerep biztos és tiszta kezeknél maradjon, az áldozatok kérdése azok által döntessék el, kik áldozatot hoznak s nehány hatalombitorlónak egyedárusága megszüntettessék. Elhatározott ellenségei vagyunk minden túlzásnak, emberek, dolgok és elvek körül; merőben kárhoztatjuk minden megsértését a saját jognak, minden lehetlenítését a hathatós és törvényes kormányzásnak, minden pchtocratiai törekvést, minden apellatiót a szenvedélyekre, mely utoljára is nem egyéb a nyers erőre hivatkozásnál. Minden juste-milieu közt legroszabbnak tartjuk a fenyegetés lázitás közti juste-milieut. De ezen korlátokon belül a legszélesebb szabadságot követeljük s adjuk a megvitatásnak, s mind az, mi arra vezet, h°gy ezen országban erős monarchia, szilárd aristocratia, gazdag polgárság s erőteljes földmivelő-osztály, egy átalánosan boldogító alkotmánynak szárnyai s kitisztult nemzetiség befolyása alatt áldott frigyben állhassanak egymás mellett, számot tarthat meleg részvétünkre s közremunkálásunknak csak úgy tulajdonítunk némi becset, ha ezen eredmények valósításához csekélységünkhöz képest mi is járulhatunk. A mi szívünknek nincs más ideálja, mint e hazának lehető legnagyobb boldogsága. — e hazának, mondom, melyet imádva szeretni nem csupán kötelesség, de nem is érdem, hanem minden nemesi kebelre oly erkölcsi kénytelenség, melytől épen úgy nem válhatik meg, mint önmagátok (X. Y. Z. könyv. Pest, 1841. 126. 1.)“ Ezek elég világosan vonalozzák körül azon — melyen Dessewffy és pártja hatni kívántak s azon czélt , — melyre törekedtek; az erős monarchia , szilárd aristocratia, gazdag polgárság s erőteljes földmivelő-osztály áldott frigye azonban erősen eltér a nemzetegység és jogegyenlőség modern felfogásától s nem ment bizonyos középkori zamattól, mert a külön osztályoknak egymás melletti s illetőleg egymás fölötti rendezését külön törvények által gyaníttatja, ami az akkor fennállt állapotok tiszteletéből kimagyarázható, bár a jelenleg uralkodó észjárással ellenkezik. Ugyanoda tartozott a conservativeknél a felségi jogoknak szélesebb terjedelemben való fölfogása, mint a minőben azt a jelen kor elismeri. Nem mintha a kormányzás miniszterei rendeletek által, mely most gyakorlatban van, szűkebb korlátok között mozogna, mint az akkori, a királyi rendeletek által, sőt valljuk be nyíltan, ezek ritkábbak voltak s kivételesek, holott most a miniszteri rendeletek, melyek törvény erejével bírnak, csaknem mindennapiak, de akkor hiányzott a parlamentáris felelősség, mely most elégséges biztossági szellentyűnek tartatik, holott a felelősség hiánya úgy tüntette fel a rendeleteket, mintha azok az isteni jog kifolyásai volnának. Előadtuk a conservativek theoriáját, amenynyire lehetett, Dessewffy tulajdon szavaival, láttuk, mit tettek ők, kik iskolájához tartoztak, mert Szalay László gunyoros megjegyzése mégsem alapos, midőn azt írja róluk, hogy nekik az volt Dessewffy, mi Fülöp fia a macedoniaknak, utána a Ptolemaesok jöttek, diviserunt vestimenta ejus stb., mert oly párt, melynek élén nélkülözhetetlen egyéniség áll, nem lehet életképes, a conservativek pedig genialis vezérek halála után is nemcsak hogy fennmaradtak, de ismételve kormányra is jutottak s nyertek alkalmat elveik foganatosításának megkisértésére. De e részben sem kedvezett nekik a szerencse, rendes időkben képesek lettek volna talán javítani az administratiót, megoldani egyenkint néhány égető kérdést s igy eszközölni a nemzet folytonos haladását, de balsorsuk mindig olykor adta kezökbel a kormányrudat, mikor a habok felduzzadtak s a szélvész kitörőben volt, mikor ellenállani nem annyit jelentett, mint kormányozni, hanem annyit, mint hajótörést szenvedni. 1843-ban még nem voltak elég befolyással, hogy ők intézzék a kormánypolitikát; kiegyenlítették ugyan az akkori időkhöz képest szavadelvűleg, az égető vallási kérdést, de újat nem alkottak semmit. Csengery azonban talán mégis túl szigorúan ítél róluk, midőn azt mondja, hogy a legnagyobb felelősség terheli azokat (Dessewffy barátai közül), akiknek az országgyűlés jutott osztályrészül, mert a forradalom története az 1843-as országgyűlés mulasztásainál veszi kezdetét.). Ne felejtsük azt, hogy a magyar forradalom az európai nemzetek sodilaritásának szülöttje, az orkánt, mely febr. 24-én Párisban keletkezett s egész Európánkeresztül viharzott, alig állította volna meg Magyarország határain a városi municipium rendezése s a büntető codex elfogadása, melyek 1844-ben elmaradtak, ellentállani a vésznek se Guizot, se a magyar conservativek s irányt adni neki se Lamartine, se Kossuth nem voltak képesek. Dessewffy köre az 1843—44-ki országgyűlés befejezése után jutott először kormányra. Gróf Appony György lett Magyarországnak, báró Jósika Sámuel Erdélynek kanczellára. A mozgalom már egy idő óta az országgyűlés szünetelése alatt a megyékben központosult s Pest megye,mint a középponti municipium, adta a hangot az egész országnak. Az ellenzék saturálva volt az európai liberalismus minden theóriáival s azokat a szabályhozatali jog oly kiterjesztése által, mely a törvényhozást csaknem egészen fölöslegessé tette, életbe akarta léptetni.Rendesen a pestmegyei gyűlésen létetett meg az indítvány, a többség elfogadta, a végzés a többi megyékkel közöltetett, mely mindenütt, hol az ellenzék töbségben volt, utánzásra talált. A kormánynak nem volt más hivatalos közege a megyei gyűléseknél,mint a főispán, de a főispánság akkor nem tekintetett hivatalnak, hanem méltóságnak, a nagy urak, kik főispánok voltak, csak ritkán látogatták megyéiket s a tisztválasztásokon kívül a közdolgok vezetésében alig folytak be. A kormány pedig felszólította őket, lakjanak állandóan vezetésekre bízott megyéikben s elnököljenek a gyűléseken, mit, ha tenni vonakodtak főispáni helyettes által pótoltattak, ki nem volt nagy ur, hanem a mennyire lehet bureaucrata. Ez intézkedés oly izgalmat idézett elő az egész országban, mint a megyei autonómián ejtett sérelem s egyenes megtámadása a megyei rendszernek, hogy a kormány további terveit nem bírta kivinni annál inkább,minthogy a collegialis rendszer lassúsága megzsibbaszta a vezérférfiak erejét. Az ingerültség még inkább nő-Történeti tanulmányok és jellemrajzok Csengery Antaltól. Pest, 1870. Második kötet. 149. lap. vekedett az által, hogy a horvát tartományi gyűlés királyi rendelet által szabályoztatott. Ötven év óta megszokta volt Magyarország, hogy a horvát gyűlés csak az országgyűlés előtt jöjjön össze a horvátországi követek megválasztására s utasításaik elkészítésére s ismét az országgyűlés után a hozott törvények kihirdetésére. Ily csekély attributiók mellett lassan-lassan szokásba jött, hogy a gyűlésben necsak a horvát és szlavón mágnások, dignitáriusok, megyei és városi képviselők vegyenek részt, hanem more patria minden megjelenő nemes, tehát különösen Zágráb megye összes nemessége s köztök a magyarbarát turopoljei nemesek. A horvát országgyűlés e szerint egy megyegyűlés alakját viselte, hatáskörét azonban ki kezdte terjeszteni és municipális törvényeket hozni Horvát- és Szlavonországra nézve. A kormány szükségesnek tartotta a régi szokást, melyet jogbitorlásnak tekintett, királyi rendelet által szabályozni s a gyűlésből mind azokat kizárni, kik nem voltak mágnások, dignitáriusok s képviselők. Ez a rend érdekeinek megfelelt ugyan, csakhogy ez által a horvát országgyűlés egészen oda engedtetett az illyr agitatiónak, mert mindazok, kik rokonszenvvel viseltettek Magyarország iránt,megfosztottak szavazatoktól,ezentúl tehát Horvátország elválása Magyarországtól már csak idő kérdéseketett,mi nekünk annál inkáb fájt, mivel ez Fiume és szlavón megyék feladását foglalta magában, pedig ezek nem is vágytak elválni Magyarországtól, s mét kevésbbé beleolvadni Horvátországba. Az izgalom, mely a kormány e két rendszabályát követte, megakasztá a conservativok minden erejét még mielőtt a vész kitört s József nádor halála, ki eddigelé tekintélye által sok nehézséget el tudott oszlatni a törvényhozás és a bécsi kormány közt, azon reményt is illusoriussá tette, hogy az 1847-ki őszre összehitt országgyűlés kikerülhesse a komoly összeütközést. A tavasz megnyíltával a párisi s bécsi forradalom következtében a conservatív kormány lelépett, Dessewffy iskolája egy ideig semlegesen nézte a növekedő zavart, de amint a háború kiütött, határozottan az udvar köré sorakozott s Debreczenben hazaárulónak nyilatkoztatott. Amint azonban a catastropha után bekövetkezett rémuralom némileg megszűnt, ők voltak az elsők, kik az ország önállása mellett felszólaltak , ismert melletti Fejérmegyéből, keleti társát Gyula Fehérvármegyének lehetne elnevezni.*) PESTY FRIGYES, Budapest, január 12. (A képiselőház osztályai) kivévéve a IV. és VII-ket mint már említők ma d. e. 10 órakor tartott tanácskozásaikban a földadó szabályozásáról szólójavaslatot vették tárgyalás alá, mely általánosságban elfogadtatott. Nevezetesebb vita csak az V. osztályban volt,hol Solt Károly a javaslat elvetését és helyette a jelenlegi kataster kiigazítását indítványozta, miáltal úgy idő, mint különösen nevezetes pénzbeli megtakarítás érhető el. Az indítvány azonban elesvén, az osztály a javaslatot általánosságban elfogadta és belement a részletes tárgyalásba. A módosítások közül felemlítjük, hogy a földadónak 30 millióban lett megállapítása és a 20 évi időtartam úgyszintén a becslő járási biztos elvettetett ezen osztályban. Az I. o. az 5. §-ig haladt; a II. o. a 30-ig; a III. o. a 22. §-ig; a VI. o. az I. fejezetig; a VIII. o. a 23. §-ig; a IX. o. a 16 §-ig haladt tárgyalásában. Lényeges módosítás ezen osztályokban nem történt, mindnyájan elfogadták a 30 millió adóalapot és a 20 évi tartamot. A tárgyalás részint holnap, részint holnapután folytattatni fog. (A képv. ház osztályai) közül a II-dik és V-dik holnap 11, a VII-dik 10 órakor tart ülést. (A pénzügyminisztérium s a főváros) közt az új vámház ügyében folyó alkudozások, mint az „Ung. Corr.“ értesül, kielégítő eredménynyel befejezésre jutottak. A vámház előtt levő rakpartrészek, melyekről szó volt, a pénzügyminisztériumnál maradnak haszonélvezetül a nélkül, hogy a minisztérium a tulajdonjogot megszerezné. A minisztérium e telkekért a fővárosi alapnak rendes illetéket fog fizetni s arról gondoskodni, hogy az megfeleljen ama jövedelemnek, melyet a szomszédos partrészek hoznak. Ezzel az oly elkeseredett folyamot vevő vitás kérdés el van intézve. (Az egyesült magyar gőzhajózási társulat legutóbbi közgyűlését a kormány, az igazságügyminisztérium, a pénzügyi jogigazgatóság és a budapesti kereskedelmi és iparkamra véleménye alapján törvényesnek jelentette ki és helybenhagyta a végleszámolásra vonatkozó határozatot. Az „U. C.“ szerint, a p. v. jogigazgatój, véleménye volt e tekintetben döntő, s ez gyakorolt lényeges befolyást gr.Zichy miniszter elhatározására. (A horvát tartománygyűlés) szombati ülésén kihirdettetett a dán és az osztályfőnökök felelősségéről szóló szentesített törvényjavaslat. (A tanügyi bizottság) f. hó 13-án d. u. 5 órakor ülést tart. wmmKKKmmaBmasmamamaatBammHm'imMß i »ryu i \.m A huszonegyes bizottság. A 21-es bizottság, mint előre meg volt állapítva, ma délután 5 órakor az I- osztály helyiségében csakugyan megkezdő tanácskozásait. Délelőtt az a hir terjedt el az országházban, hogy ez első ülés csak némi formalitásoknak lesz szentelve és alig tart néhány perczig, miután a bizottság tagjainak nagy része a ma tartott bibornoki ünnepély miatt nem jó-8) Figyelmeztetjük t. olvasóinkat, hogy mint minden más ügyben, úgy a törvényhatóságok rendezése kérdésében is a mi nézeteinket azon czikkek képviselik, melyek minden aláírási jel nélkül jelennek meg. Ígéretünk szerint közlünk azonban más véleményű czikkeket is, melyeket a saját nézeteinket tartalmazóktól jellel, vagy névaláírással különböztetünk meg. Ilyen a mai czikk is. A sze r kelenhetik meg. E bit nem valósult meg. Tanácskozási helyiségül az I. osztály terme s az országház nagy terme készíttetett. Amaz az esetre, ha a hallgatóság nagy számmal nem jönne össze, emez az esetre, ha a hallgatóság az osztályteremben nem férne meg. Mire 5 óra lett s mire a bizottság tagjai egymás után összejöttek , akkorra a teremjobbadán már megtelt képviselőkkel, kik a hallgatóságot voltak képezendők. Számításunk szerint mintegy 50-55 képviselő volt jelen pártkülönbség nélkül. Ott láttuk Simonyi Ernőt, Muzslay Sándort, Várady Gábort, Győrffy Gyulát, Paczolay Jánost, Bánó Józsefet, Eötvös Károlyt, Házmán Ferenczet, Molnár Aladárt, Horn, Madarász, Mátyus, Csernátony, Kovács László, Szilágyi Dezső, Huszár Imre, Oláh Gyula, P. Szathmáry, Szentimrey, Dániel Ernőt és többeket. A bizottság tagjai közül jelen voltak: Csengery, Kerkapoly, gr. Lónyay, Gorove,Horváth Boldizsár, Horváth Lajos, Széll Kálmán, Tisza Lajos, gr. Péchy M., b. Sennyey, Zsedényi, Somssich, Kopp G. Ghyczy K., Tisza Kálmán, b. Simonyi Lajos, Móricz Pál, Péchy Tamás, Irányi Dániel. Hiányzott: Tóth Vilmos és Zsivkovics. Emez nincs a fővárosban, Tóth V. pedig betegsége miatt nem jelenhetett meg. A kormány tagjai közül: Szlávy miniszterelnök, Trefort és gróf Szapáry miniszerek voltak jelen. A tanácskozások jellemére az első ülés után következtetést még alig vonhatunk. Sajátságos, hogy a felmerült, aránylag jelentéktelen fontosságú kérdések oly hosszú vitákat idézhettek elő. Reméljük, hogy ez jövőre másként leend. Ez az ülés is azonban nem minden érdekesség nélkül folyt le: ameny- •nyiben bizonyos eszmék és törekvések már most előre vetették árnyékukat, vagy ha úgy tetszik, fényüket. Elnökké: Csengery Antal s jegyzővé Széll Kálmán választatott. A tudósítás, melyet alább közlendünk, feltünteti a tanácskozás folyamát : Elnök: Üdvözli a bizottság tagjait, sikert és áldást kíván a bizottság működéséhez. Jegyző: Felolvassa a képviselőház határozatát, melylyel a bizottság kiküldetett. E határozatban utasíttatik a bizottság az ország pénzügyeinek rendezésére s az államháztartás egyensúlyának helyreállítására mielőbb javaslatokat tenni, hogy azokat a kormány még ez ülésszak alatt fontolóra vehesse s azok alapján a megfelelő törvényhozási intézkedéseket megtehesse. Elnök: Tudatja a bizottsággal, hogy Tóth Vilmos arról értesíti őt,hogy a tanácskozásokban ezúttal betegsége miatt részt nem vehet. Egyúttal megjegyzi, hogy a bizottság ülései a házszabályok értelmében képviselők előtt nyilvánosak, csak arra kéri a megjelent képviselő urakat, hogy tekintettel a terem szűk voltára, ne méltóztassanak dohányozni. Br. Sennyey mindenek előtt kivánja, hogy alkalmaztassanak gyorsírók a bizottság tanácskozásainál. Nem kivánja ő, hogy minden ülésről rendes napla vezettessék, de azt igen is kivánja, hogy a bizottságban megpendített eszmék egy részről a nyilvánosságnak átadassanak, mert céljuk az, hogy a kellő hatást és visszonhatást gyakorolják, azt pedig egész mértékben csak így tehetik; más részről szükség, hogy a tanácskozások eredménye a képviselőháznak is bemutattassék. Nem eszmefitogtatás — úgymond — és nem dictiók tartása itt a czél, hanem a kölcsönös capacitatió és fesztelen eszmecsere, de mindamellett a nyilatkozatok félreérthetők vagy félremagyarázhatók lévén, a sok demontirozás szüksége csak igy szűnik meg, ha rendes gyorsírói jegyzetek léteznek. Gr. Iiényay elfogadja előtte szóló indítványát, miután szólók intenziói gyakran nem értetnek meg, vagy adatnak vissza kellőleg, s miután gyorsírói jegyzetek hiányában még az sem volna, mire a